Az ógörög vázákon a “nevek” mindenki számára láthatók, de csak a szkíta népek tudják olvasni ezen szkitálék rejtett üzenetét! A név magáért beszél! A tudósok előtt még is rejtve maradt immár két és fél ezer éve.! Erre a korinthoszi kis csészére, mely most Párizsban látható, (Louvre MNC 332), a következő “neveket” írta készítője a bokszoló jelenethez:
ϜΙΟΚΕ ΠΥΚΤΑ ΦΕΥΓΕ, és olvasata: VÍ'Ó Ki E'-BUKTA FÉ' VéGE
> Víjó (vívó) ki elbukta fél vége. (The fighter, who lost it, fears his end.)



TARTALOM Édes anyanyelvünk Kréta képírása magyar! Kép- és rovásírás 'Tengeri' népek? Etruszk=magyar Egyéb gondolatok LINEAR A ANGOL NYELVŰ HONLAPOM
   
 
<<< Előző cikk

Módosítva:
2020.06.29.
  
      Nyomtatható változat      Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Blog : 'Tengeri' népek?Címkék : \\\\
 

Kár (káriai) nyelvi emlékeink


A kár nyelvi emlékek tudós megfe

tudós kontárság ellenében gyakorlati olvasat


A károk Kis-Ázsia egyik őskori népe, Homérosz szerint ők a trójaiak barbár-szavú szövetségesei. Noha régen eltűntek a történelem süllyesztőjében, maradt utánuk némi írásos emlék. Többen is próbálkoztak ezeknek az írásoknak a megfejtésével, legutóbb (2007) Ignacio J. Adiego. A The Carian Language című munka 540 oldalon fejtegeti a károk írását. Ezt az erőfeszítést fogjuk a következőkben végigkövetni. Tudósnak és dilettánsnak is érdekes lehet ez a rendhagyó könyvismertető.i

*

Mindenek előtt Adiego számba veszi a forrásokat, kezdve a széljegyzetekkel vagy glosszákkal. Ezek olyan szavak melyek jelentésükkel együtt fennmaradtak földrajzi és személy nevekhez fűzött széljegyzetekben más nyelveken írott anyagokban, főleg a görögben. „A következő hat glossza bizonyos: άλα ‘(a) ló’, βάνδα ‘győzelem (miután el-bánt valakivel)’, σούα(ν) ‘sírbolt’, γέλα ‘király (esetleg gyula)’, γίσσα ‘kő’, and κοϊον ‘birka/juh’. Ezek közül az első öt Stephan, a Bizánci révén kapcsolódik össze, ugyanis ő idézi ezeket a szavakat amikor a következő káriai helységneveket említi: Άλάβανδα, Ύλλούαλα, Σουάγελα és Μονόγισσα”ii (A sötét-piros/barna  színű idézetek Adiego könyvéből származnak és mivel saját fordításom, lábjegyzetben megadom az eredeti szöveget.) A hatodik glosszát Kos szigetének nevével kapcsolatban emlegetik. Heves viták folynak körülötte, pedig egy magyar szótárral a kérdés egyszerűen megoldható. A név nem a birka/juh szóval általában, hanem különlegesen, a kos (κϖζ) szóval azonos. (Érdekes, hogy az angolban a nőstény juh ewe kiejtve (ju:) azonos a magyar juh szóval. Véletlen!)

Találgatásokon kívül a glosszák semmilyen megfogható eredményre nem vezettek.

*

Az anatóliai onomasztikát (névtár, névszótár) sokkal eredményesebben sikerült használni. A fennmaradt, továbbélő földrajzi és személynevek sokban hozzájárultak a kár írásjelek hangértékeinek a meghatározásához. Adiego itt elismeri Paul Kretschmer úttörő munkásságát, de felrója neki, hogy egy közös kis-ázsiai nem-indoeurópai szubtrátumot feltételezett (- pedig nem alaptalanul tette).

*

A harmadik fejezetben ismerkedünk meg magukkal a feliratokkal, melyek többsége, elégé meglepő módon Kárián kívülről származik, főleg Egyiptomból (kb. 170 felirat). Ezek jelölése E-vel kezdődik. A Kárián belüli vagy a vele határos területekről származó feliratok (kb. 30 drb.) jelölése C-vel kezdődik. Ezt a 150 oldalnyi felsorolást most átugorjuk, majd visszatérünk hozzájuk az olvasatok kisilabizálásakor. A felsorolás, a lelet helyszíne és a rövid leírás mellett, a legtöbb feliratnak a fakszimile rajzát is megtaláljuk a könyvben. Ez óriási segítség, mivel így a latin-görög betűs átiratok könnyen leellenőrizhetők. Adiego könyvében a következő átírási (transcription) táblázatot használta:


Kezdetben magam is ezt az átírási táblázatot próbáltam követni és itt-ott belejavítgatni, de rá kellett jönnöm, hogy a fenti táblázat jelei közül mindössze 20 jelöl betűt, a többi könnyen felismerhető összerovás (ligatúra), illetve rím-ráma: rébusz elven alapuló 2-3 mássalhangzóból álló szó/szótag váz. Összehasonlításhoz néhol megadom Adiego átírását is, de mivel mindegyik felirat fakszimile rajza is adott, ezért jobbnak láttam, zavarok elkerülése végett, csupán saját azonnal és helyben leellenőrizhető átírásomat alkalmazni. Annál is inkább mivel sikerült olyan átírási módot találnom, amely az átírási táblázatok állandó fellapozása nélkül is azonnal rávezet a felirat olvasatára, ugyanis a többhangzós jelek indexei tartalmazzák az elsőt követő többi mássalhangzót. Pl. a jel a járom vonalas rajza és a rébusz elv alapján a J_R_M hármas mássalhangzó-csoport betűjele, mely az átírásban mint jrm szerepel, utalva így sorban mindhárom mássalhangzóra. A jel maga is utal rá, hogy III (három) mássalhangzót tartalmaz, ugyanúgy mint a villás jel III mássalhangzója: V_L_S, melyet vls-nek írunk át. Itt érdemes megjegyezni, hogy a villás szóban csak egy l hang van melyet megnyomva ejtünk.

Íme a két táblázat melyek segítségével bárki elolvashatja a kár szövegeket magyarul, lévén, hogy azok eleve magyarul is íródtak:



Megjegyzés: A kár feliratok egy részén az írás (elsődleges iránya)  balról jobbra, másik részén jobbról balra halad, épp ezért a nem szimmetrikus betűknek van tükörképe, ezeknek a betűknek az irányultsága határozza meg az írás-olvasás (elsődleges)  irányát.

A betűjel a szövegkörnyezettől függően lehet vagy az o/ó/ö/ő hangok jele, vagy mint KöR, – a (KöR/KöR-KeReszt) jelekkel azonosan, – a K_R mássalhangzó pár képjele, de egy feliraton belül kizárólag vagy az egyik, vagy a másik. Az első esetben o-nak írjuk át, míg a második esetben qr-nek. Ha egy feliratban mindkét betűjel előfordul, akkor nincs dilemma, a betűjel, átírva o, az o/ó/ö/ő hangokat jelöli, a jelek pedig, mint mindig, qr-nak átírva, a K_R mássalhangzó-rámát jelöli. Ha egy feliratban csupán a betűjel szerepel, akkor kizárólag az értelmes olvasat követelménye dönt a két lehetőség között. Ennek a kettősségnek valószínűleg az lehet az oka , hogy görög hatásra, a károk is elkezdték - fennmaradt feliratokon ugyan még hiányosan - kiírni az a, é és u(v) mellé az i és o magánhangzókat is.



A kár (káriai) írás, – helyesírás szabályzat, – mint ahogy azt maga Ignacio Adiego is megállapította, a kihagyásos írásmódszert (defective notation of vowels) használta, csakúgy mint a legtöbb korabeli írás. Az általuk használt módszerrel írt feliratokat kell átültetni, átírni ma használt helyesírási szabályzat szerinti szövegekre. Még egyszer kihangsúlyozom: a feliratokat csupán át kell írni betűről betűre, nem kell fordítani/ferdíteni, sem tolmácsolni, magyarázni/magyarozni, csupán átírni és olvasni az értelmes, érthető, világos, de tömör, magyaros mondatokat!

Az eredeti feliratot először átírjuk a táblázat alapján, a kár írásjeleknek egy-az-egyben megfeleltetett latin kisbetűkre (indexszel ellátva, ahol kell) – ezt a műveletet hívjuk átírásnak, transzliterrációnak. Következő lépésben ezeket a transzliterrációs betűket átírjuk, ugyancsak a táblázat alapján, a nekik megfelelő hangértékű magyar zöld NAGYBETŰkre (a nyomatékosan ejtett mássalhangzókat félkövéreknek írjuk át), – ez a művelet is csupán transzliterráció, – közben visszatöltjük a kihagyott magánhangzókat kisbetűvel. Ezt az utóbbi műveletet nevezhetnénk a helyesírási hibák kijavításának, hiszen csak annyi történik, hogy a régi, kár helyesírással írt szövegeket átjavítjuk mai helyesírásunknak megfelelőre.

Ezután következik a teljesen letisztázott, mai helyesírással írt szöveg, melyben a zárójelbe tett, sárgászöld szavak nem tartoznak az eredeti felirathoz, csupán a szöveg értelmezését segítik, csakúgy mint a apróbb betűkkel szedet szótári anyag.

Talán érdemes itt újból külön kihangsúlyozni, hogy ez az egész folyamat semmit sem váltóztat az eredeti szöveg szerkezetén, a szavak sorrendjén és mássalhangzó-vázán, csupán átírja a szöveget a mai helyesírásunk szerint. Nincs szükség semmilyen tolmácsolásra, fordításra/ferdítésre, aki beszél magyarul az legfeljebb a szövegek tisztaságán, világosságán, ma már utánozhatatlan tömörségén, magyarosságán, változatos szókincsén fog meglepődni.

*

A IV. fejezet a kár nyelv kutatásának történetével foglakozik. Három időszakra osztható a kár írások kutatása. Kezdetben felemás szótagírásnak (semisyllabic) vélték, majd görög alfabétás írásnak, míg végül az egyiptomi megközelítés győzött meghozva a „végleges” megfejtést. Valójában Adiego csak ezt az utolsó korszakot tartja a megfejtés igazi történetének, mely 1972-ben Zauzich-csal kezdődik, noha elismeri, hogy az azt megelőző kutatások sem voltak teljesen eredménytelenek.

A. H. Sayce és F. Bork emelkedik ki leginkább a szótagosok közül. Érdemes még megemlíteni H. L. Stoltenberg nevét, aki a görög alfabéta mellett a kis-ázsiai névtárra támaszkodva határozta meg több jel hangértékét, főleg a lüki trm̃m = TúR áLLaM írásos emlékeire támaszkodva: „Ez az utóbb említett feltevés elvileg elfogadható lenne, ha Stoltenbergnek, Borkhoz hasonlóan, nincs ez a nagyon különc látomása a lükiről: úgy vélte, hogy a lüki nyelv, szerinte, a ’Laric’-nak hívott nyelvcsaládba tartozott az etruszk, a türszéni’ (= lemnoszi, az etruszk Lemnosz szigeti tájszólása) és a „krétai pelaszg” nyelvvel együtt. Ráadásul, ez az állítólagos „Laric” csoport az uráli nyelvekkel kapcsolatos. A lükinek ez a besorolása nyilvánvalóan rossz, és a lüki szavak Stoltenberg által ajánlott jelentése a legtöbb esetben teljesen helytelen.”iii (Zárójelben: az utolsó mondatot úgy értem, hogy „politically incorrect”, mivelhogy Adiego egyetlen tudományos érvet sem hoz fel Stoltenberg névtáron, tehát tényeken alapuló levezetései ellen.)

A görög periódus kiemelkedő kutatója V. Ševoroškin, az első olyan könyv (1965) szerzője, mely kizárólag a kár írás megfejtésével foglakozik. Legnagyobb érdeme, hogy bizonyította a kár írás tisztán alfabétás írás, a jelek nagy száma csupán a számos alfabéta változat következménye. Itt sem maradhat azonban el, hogy Ševoroškin „mindig védelmezte azt a feltevést, hogy a kár nyelv egy anatóliai indo-európai nyelv, elutasítva a dilettanti próbálkozásait, hogy más nyelvekkel kapcsolatba hozzák, és kidomborítva annak szükséget, hogy a többi anatóliai nyelvet besorolják egy kárihoz hasonló elemzésbe.”iv A jelző-osztás a nyelvészetre jellemző tudományos módszer. Aki a többségi (tudósi és politikusi) véleménytől/elvárástól eltérőt állít az ’dilettante’, a. m. ellenzéki, vagy legalábbis pártonkívüli.

K.-Th. Zauzich egyiptológus az egyiptomi-kár kétnyelvű feliratokat használta fel a megfejtéshez; hibája, hogy nem tudta bizonyítani a kapcsolatot a szöveg kár és egyiptomi részei között. Th. Kowalski már sokkal sikeresebb ebben, de elmulasztja eredményeit leellenőrizni más feliratokon is. Az ugyancsak egyiptológus John D. Ray kezdte el azt a munkát amit aztán Diether Schürr és Ignacio Adiego befejeztek.

A végleges megfejtés (decipherment), azaz a Ray-Schürr-Adiego System: Adiego saját hozzájárulásának a taglalásával mutatja be ezt az RSA rendszert. Két feliratban (E.Sa2 és E.Me5) mutatja ki az egyiptomi nevek kár megfelelőit és ezzel meghatározza az n, t és d jelek hangértékeit:

Adiego ugyancsak saját érdemének tartja többek között, hogy a jel hangértekét e-ről i-re javította. Ezt bizony rosszul tette, mivel a jel minden előfordulása e/é értékkel eredményezett értelmes olvasatot. Nézzük meg közelebbről ezt a két feliratot:

 

E.Sa2. A felirat az egyiptomi Szaiszban, egy Neith istennőt ábrázoló szobor talapzatán látható.

 

spdnkrtjrmt qrtkrréœ gé

SZaBaDNaK áRTó JáRMoT KáR TaKaR őRE SZeGE'

 

Szabadnak ártó jármot kár takar, őre szegel!

gy tökéletesen megfogalmazott grafiti: a káriai vendégmunkás szégyenli a nyakába akasztott jármot, az őre pedig a járomszöggel még meg is erősíti.

A kutatók által alkalmazott szavakba tördelést – noha indokolatlan – a továbbiakban sem javítom ki, de a felette levő, az eredetihez hű rajz és az olvasat is mutatja, hogy annak semmi alapja, kivéve amikor az író/rovó vonallal vagy pontokkal maga jelöli.

Az ötödik jel jrm a járom vonalas rajza és a rébusz elv alapján, a {J+R+M} hármas betűcsoport jele. A nyolcadik jel, tkr egy kézi tükör rajza, melyet a képkerettől a fogantyúja különböztet meg. Ez a betűjel a rébusz elv alapján a T_K_R mássalhangzósor jele.

Figyeljük meg alaposabban a fakszimile rajzon a három aszimmetrikus írásjelet: é , r és d . Mindhárom irányultsága balról jobbra mutat – és ezt Adiego és társai is nagyon jól láthatták összehasonlítva más feliratokkal – mégis jobbról balra olvasták/olvastuk a feliratot. Miért? Ők azért mert mindenáron Nejt istennő nevét akarták kiolvasni, mi pedig azért mert a feliratok túlnyomó többsége oda-vissza olvasható vizsa, palindrom. Ennek tudatában olvassuk el a feliratot balról jobbra haladva, vagyis a betűkkel elsődlegesnek jelzett irányba:

 

égœértkrqrtjrmkrtndsp

ÉG SZEReTőKRe KeRíTő JáRoM Ki RáTeNé éDeS éP

 

Ég szeretőkre kerítő járom, ki rátenné: édes épp.

A szöveg a teremtés és újrateremtés (szaporodás) istennője nevének említése nélkül is tökéletesen illik rá: az ég mint legfelső hatalom és mint a szeretőket hajtó belső tűz olyan mint egy járom melyet épp a legédesebb teremtés teszi a szerető nyakába!

Csupán a kőbe vésett kár (káriai) feliratok maradtak fenn. A betűk kőbevésése fáradságos és időigényes munka, ezért az írnokok komolyan átgondolták és előkészítették a felirat szövegét, hogy minél kisebb felületen, minél kevesebb betűvel, a lehető legtöbbet mondhassák el. A szöveget betűkockákkal, kirakókkal előbb előkészítették úgy, hogy az mindkét irányból olvasva és egymást kiegészítve dolgozza fel az adott témát. Így minden betűt kétszeresen kihasználtak, emellett csak a legszükségesebb magánhangzókat írták ki. A betűk több mint a fele ligatúra (egyberovás) vagy több-betűs mássalhangzó RáMa a RíMelő szavak lejegyzésére (rébusz elv). Ezekkel együtt a kár írásmódszer mai írásunknál akár négyszer-ötször is gazdaságosabb volt, és igen: csupán írásmódszer volt … a magyar szövegek kőbevésésére. Kár nyelv sosem volt, de nagy kár, hogy a kár írást sem olvassák a magyarok, pedig megértenék fordítás nélkül.

E.Me5. Kétnyelvű sztéle az egyiptomi Memphiszből. A kár szöveg egy graffiti, amit utólag véstek a domborműves sírkőre a kép és az egyiptomi, díszesen bekeretezett írott oszlop közötti keskeny csíkra fektetve. A két szöveg közötti összefüggés így nagyon kétséges. De az Adiego általi átírás szerint a kár psmškwneitœ megfelel az egyiptomi szövegbeli Psmšk- 'wj-Njt résznek. Csakhogy a kár szövegben semmi ilyen nincs!

A jelek a KöR rajzai (az első KöR-KeReszt) és a {K+R} szó/szótag-váz jele. KáR(!), hogy ezt a kutatók nem vették észre és így nem tudták meg, hogy ez a kár mit keres Egyiptomban és mi késztette e graffiti megírására. Az első betű sp : a s és p összerovása (a p fekve); a negyedik jel fl : egy fél(kör) rajza, a rébusz elv alapján az {F+L} kettős betűcsoport; a hatodik jel vls : egy villás ágazat rajza: , a rébusz elv alapján a {V+L+S} hármas betűcsoportot alkotja; a nyolcadik jel krt egy (kép)KeReT rajza: és a rébusz elv alapján szintén egy hármas betűcsoportot alkot:{K+R+T}; a harmadik szólam első jele jp a j és p betűk összerovása; a második sor harmadik jel kl a k és l ligatúrája; negyedik jele sk egy szak(asz), vagyis SZaK, a rébusz elv alapján {S/SZ+K} szó/szótag váz.



spsmflkvlsnkrtétœ |ukrt | jbaréac / cukl skéqr | sarl ||

→ lras | qréskkluc / caérajb | krtu | œtékrtnvlskflmssp

SZóBeSZe Mi FaLKáVaL SZóNaK eRő'TETéSe | VaKaRíT | JoBÁRa E Á'Ca / CiVaKoL SoK E KáR | SÁRaL || áLíRÁS KiRe ÉSZ KuKuL ViC / CSA' E iRÁLYBa' | KáRTeVő | SZíT E KeReTeN VaL SoK FeLeMáS SZóBa'

 

Szóbesze (szóbeszéd) falkával szónak erőltetése. Vakarít (firkant) jobbára e álca, civakol (civakodik) sok e kár (káriai) sárral. Álírás (hamis írás) – kire ész kukul, vicc – csal e irályban, kártevő szít e kereten, vall sok felemás szóban.


Világos beszéd, a meghatározás tökéletes, csakúgy mint a megállapítás, hogy a szóbeszéd főleg az idegeneket – Egyiptomban a kár vendégmunkásokat – érinti leginkább. A rájuk dobált sárral civakodik sok káriai, valószínűleg mindhiába. Some mud always sticks – mondta N. Wran, Új-Dél Wels miniszterelnöke.


*

A VII. fejezet a kár szövegek elemzése, a könyv foglalata.

A kár írásjelek hangértékeinek a meghatározása után elérkezett a nyelvészeti feltárások pillanata. Adiego saját megítélése szerint egy nagyon körültekintő (very prudent) módszert alkalmazott: kizárólagosan arra a nyelvtani ismeretre összpontosította figyelmét, amelyik a kár szövegekben egyértelműen felismerhető: a nominativus-ø / genitivus-œ (alanyeset-ø / birtokos-œ) ellentét megléte. Ebből azonnal levonta a következtetést: a kár indo-európai nyelv, a hittita, lüvi, lüki, szidet és piszidi nyelvekkel egyetemben.

Miről is van szó? Alanyesetben a szónak nincs végződése, míg birtokos esetben mindig felveszi az -œ (s/sz/c/cs) birtokos ragot. Pl. szaka – szakács, kova – kovács, vakar – vakarcs, á – ács, pö – ... érthető, igaz? Az E.Me5 szövegben ez így nézne ki: ƙareaœ (káreács – kár e ács) a ƙarea (kárea) genitivusa, vagyis káreának a ... lenne a fordítása. Ez egy csodálatos találmány, mert minden amit az -œ előtt találunk gépiesen, gondolkodás és minden további erőfeszítés nélkül név lesz, amit nem fordítunk, nem keressük az értelmét. A szó amelyik az -œ raggal ellátott szó előtt van az pedig ennek az utóbbinak a tulajdona. Kötött szórend. Ha az első szó személynév, akkor a birtokos az apja. Hát nem csodálatos? Ezzel minden meg van fejtve: kapunk egy telefonkönyvszerű névjegyzéket, fi és apja felsorolással. Ámen, be van fejezve! Nem vicc, a könyv itt és ezzel érdemileg befejeződött, ez a megfejtés (decipherment)! A megfejtésről a véleményem röviden : The formulae (nom-ø) are foolish (gen-œ), the decipherment (nom-ø) rubish (gen-œ); az ’apjának a’ szerkezet helyett állhatna egy ilyen indoeurópaiash, angolosh jelzői frázish (adjective phrase) is. Miért nem?

Tudományos komolysággal: felteszünk egy jellegzetesen indoeurópai szerkezetet (nominativus-ø / genitivus-œ) és azonnal levonjuk a következtetést, hogy akkor ez egy indoeurópai nyelv. Hol a bizonyítás a feltevés helyességéről?

Schürr két másik feliratból indult ki, nézzük meg az egyiket (egyelőre) közelebbről:

E.Me6. Memphiszi sírfelirat

tréqro: sparmaœœ gyé klorusk gyé ||

égyskurolk / égyœœamrasp : oqrért

TűR E KéRŐ : SoPÁR MÁS SZéGYE' / oKaL ORV SZó KeGYE' || E GYáSZKŰRŐL K / EGYeS SZÁMáRA SZóBa' : ÖKöRE' íRaT

 

Tűr e kérő, sopár (bíbelődő) más szégyell okkal, orv szó kegyel. E gyászkűről (sírkőről) kegyes számára szóban: ökörrel írat.

 

A falfirkát készítő vendégmunkás nem tisztelte a fáraót. Ő nem türelmes kérő, nem bíbelődik a szavakkal, nem kegyeli a fáraót orvul kimondott szavakkal, ellenkezőleg a vizsában, a visszafelé olvasatban kimondja, hogy a fáraó a számára hízelgő szavakat egy ökörrel íratta.

A szöveg „megfejtői” ebből a politikai kinyilatkozásból ennyit látnak: „A sírkő egyiptomi feliratot is tartalmaz, de az egyiptomi nevek (P3-dj-st, és anyja T3-dj(t)-wsir) nem egyeznek a kár nevekkel. Így, vagy a sírkövet használták újra fel, vagy el kell fogadnunk egy dupla névadást – egyiptomit és kárt – legalább is a halott esetében (a második név a kár szövegben az apa neve lehet).”v Találtak egy második nevet is a szövegben. Melyik az első? Jó, tudjuk, az amelyik a -œ-t megelőzi, vagyis a 'sopár más'. Nem tudhatjuk, – lehet, hogy a fáraó ki is érdemelte ezt a nevet.

A már bemutatott nominativus-ø / genitivus-œ formula mellé egy újabb is kerül:

„Úgyszintén fontos volt az snn és orkn kielemzése mint tárgyesetek: -n (< PA *-n < PIE *-m), az elemzés fontos a kár nyelvészeti elhelyezése miatt is, amit később a kaunoszi (kibédi) kétnyelvű is megerősített.”vi Majd látni fogjuk, hogy az -n végződésnek semmi köze a tárgyesethez, de a kutatók többsége (mintha a ’többség’ tudományos és nem politikai érv lenne) elfogadta az RSA rendszert az 1993-ban Rómában tartott Kár Kongresszuson.

1996-ban egy újabb kétnyelvű feliratot találtak a kutatók, amit P. Frei és Ch. Marek gyorsan kielemzett és már a következő évben meg is tárgyalták az eredményeket a feusisbergi (Svájc) konferencián és véglegesítették azt a betűtáblázatot, melynek alapján az átiratok készültek. Az erőltetett görög-kár név egyeztetések ellenére ez a táblázat meglepően pontosra sikerült. A kutatók rengeteg időt és fáradságot öltek a kár alfabéta hangértékeinek meghatározásába. Sikerük valóban csodálatra méltó, hiszen az egyik legösszetettebb, szinte kaotikusnak tűnő jelhalmazban kellett rendet tenni. A jelek helységtől helységig változnak: Tralleis, Hyllarima, Euromos, Mylasa, Stratonikeia, Sinuri-Kildara, Kaunos, Memphis mindegyikének jelkészlete valamiben eltér a másiktól.

A hangtan (fonológia) is érdekes eredményekre jutott, pl. a magánhangzók számát illetően: az egyiptomi kár emlékek 9, a káriai 6, míg a kaunosi 5 magánhangzót jelöl. Adiego a problémát úgy oldja meg, hogy az egyiptomi i/j, u/w és y/ý jeleket váltó pároknak, alternatív jeleknek veszi.

De tesz itt Adiego egy óriási felfedezést is: felfedezi az önhangzók hiányos jelölését (defective notation of vowels), a rovásból ismert ugratásos vagy kihagyásos módszert. Ezt a csodálatos jelenséget (phenomenon) háromszorosan is alátámasztja: 1. a kár főnevek görög alkalmazkodásával, 2. a főnevek írásának módosulataival és 3. lüki párhuzamaikkal. Hosszan elmélkedik azon, hogy milyen magánhangzók maradnak ki: a nem hangsúlyos, a schwa, stb., éppen csak az kerüli el a kár nyelv doktorának figyelmét, hogy az azonos (magasságú) hangok sorát váltó hangot, vagy a félreértés elkerülése végett nélkülözhetetlen magánhangzót jelöli az írnok. Úgy látszik erre csak a dilettanti tudnak rájönni. Na, és mire ment volna prof. Adiego ha rájön a módszer nyitjára? Semmire, ugyanis az ő „megfejtése” csupán feltételezett megfeleltetések sorozata, ezekben pedig teljesen mindegy, hogy hogyan hangzik egy szó, hiszen az csak egy formula változója, és akár egyetlen x-szel is helyettesíthető.

A mássalhangzókkal kapcsolatos nyelvészkedésnek szintén nem sok értelme. Noha van kiejtésbeli eltérés, mai helyesírásunk egy kalap alá veszi, pl. a k hangokat. Ugyanezt tesszük a b-ék, t-ék, s-ek változataival is.

Az utóbbiak, az s és œ jelek hangértékeinek a szétválogatása, meghatározása különösen nehéz, lévén, hogy a görögben csupán egyetlen jel a σ felel meg nekik. Az egyiptomi nyelvben ott van a (bizonytalan kiejtésű) š is, de nehezíti a kérdést, hogy a kár feliratok megfelelő szavaiban váltakozva š illetve œ-ként jelenik meg.

A kár feliratok elemzésének bevezetője mindent elárul „megfejtésről”: „A nyelvtanok szokásos rendjével ellentétben, ahol szótan, együtt a hangtannal, megelőzi a mondattant, a kár nyelv esetében módszertanilag sokkal helyesebbnek látszik a kár szövegek elemzésével kezdeni; tudásunk a kár szótanról attól függ, hogy hogyan tudjuk a szövegeket magyarázni(!) mondattanilag, és az ilyen értelmezés/tolmácsolás a legtöbb esetben, enyhén szólva, vitatott. A következőkben megpróbálom a kár szövegeket a ’könnyebbektől’ a ’legnehezebbek’ felé haladva elemezni, kezdve azokkal melyek csak a legelemibb tulajdonnévre vonatkozó képletet tartalmazzák. A következő lépés a memphiszi feliratok alcsoportjának a kielemzése lesz, ahol sokkal összetettebb névtári képleteket találunk, de felismerhető igei alak nem bizonyítható. Ez az elemzés lehetővé teszi néhány temetkezési szövegekben használatos közfőnév felismerését a képletekben. A harmadik rész lehetőséget nyújt néhány (föleg tárgyakon található) rövidebb felirat kielemzésére, melyek a névtári képletektől eltérő formákat is tartalmaznak. Végül pedig, röviden megszólítjuk a hosszabb feliratok értelmezésének néhány szempontját(!), ahol komoly nehézségek vannak az elemzésben.”vii

A megfejtés helyességét éppen a hosszabb szövegek értelmes olvasatai bizonyítanák. A rövid szövegekből levont következtetések és tanulságok próbája éppen eredményes alkalmazhatóságuk hosszabb szövegekben. Ehelyett Adiego már előre kihátrál, elzárkózik a hosszabb szövegek tolmácsolásától, vagy feltételezéseinek gyakorlati ellenőrzésétől. Ez annál furcsább, mivel alig van néhány tíznél több szót tartalmazó kár szöveg.

Nem mellékesen és nem is öndicséretből jegyzem meg, hogy olvasataimat mindig a leghosszabb, leghibátlanabbul, legegyértelműbben olvasható szöveggel kezdem, hiszen csak viszonylag hosszabb szöveg segítségével lehet egy ismeretlen nyelven, ismeretlen írásszabályok szerint írt (titkosírásnál kódolt) szöveg buktatóit kiismerni. Rövid szövegnél nagyon könnyű félresiklani és ha a szöveg elfogyott nincs ami visszatérítsen a helyes útra!

A. Egyszerű névtári képletek (Basic Onomastic Formulae)

1. Egyetlen nevet tartalmazó feliratok

A fejezet első részében Adiego az onomasztika alapképleteivel foglalkozik. Az egyszavas, csak személyneveket tartalmazó feliratokról nincs mit mondani.

2. Kétszavas névtári feliratok

Adiego kétszavas formuláját már megismertük: nominativus-ø + genitivus-œ. A formulát használó feliratok szinte kivétel nélkül egyiptomi falfirkák. A kutatók szerint név + apja neve birtokos raggal, magyarul valahogy így: Pál, Péternek a (fia). Csak egy kérdés, nagy tudású uraim, nem lenne-e sokkal ésszerűbb és életszerűbb ha a messze Egyiptomban tengődő vendégmunkás az apja neve helyett – akit ott a kutya sem ismer – egy hirdetéssel próbál munkát szerezni? Pl. így: Pál ügyes-kezű ács; Péter kard-kovács; János szakács, stb. A kibővített formula, nominativus-ø + genitivus-œ + ƙé pedig lehetne a fordított eset, amikor valakinek ilyen szaki kë’ (kell, keres). A fában szegény Egyiptomban biztosan nagy kereslet mutatkozott az erdős-vidéki, tehát a famegmunkálást még gyerekkorában elsajátító káriai ácsok iránt. Ezeket a kétismeretlenes képleteket csupán egyetlen példával illusztráljuk:



E.Me51. Memphisz: ‘stèle cintrée’


 

arléflœ | spsékrqrn [? / ukrt ||

→ krtu / nqrrkéssp | œflélra

ÁRuLó-E FéLőS | SZóBeSZe E KáR KoRáN óV KéRőT || KáRTeVő / Nő KáRáRa KÉSZ SZóBa' | iS FeLEL RÁ

 

Áruló-e félős szóbesze? E kár korán óv kérőt. Kártevő nő kárára kész szóban is felel rá.

A rajz szerint az utolsó betű n, Adiego csak a formulája miatt írta át œ-nek.

B. A Memphiszi sztélék szerkezete

A kétismeretlenes képleteknek a felsorolását és elemzését átugorjuk. A szerző szerint nincs bennük más csak személynév és apja neve.

1. Háromszavas formulák

A hármas formulában a személynév és apja neve (gen.) mellett szerepelne még a nagyapa neve (szintén gen.) is – ezt már Adiego is sokallja, ezért harmadik helyre az etnikumot javasolja Janda, Meriggi, Melchert és másoktól támogatva. A mwdonœ esetében ez világos, - mondja. A mdayn, mdaýn -yn/-ýn végződése a kbd-yn-œ ’Kaunians’ (magyarul kibédi!) szóban a magyar -i (pl. pest-i) etnikum-képzőnek felelne meg. Ugyancsak egy csodálatosan ötletes és kényelmes megoldás: a második genitivus a helység neve ahonnan a munkás vagy zsoldos származik. A formulának több változata van, ezeket vesszük most sorra:

Hármas formulák: N-ø + N-œ + N-œ (Nom.+Gen.+Gen.):

E.Me2. Memphiszi vakajtó. (A vakajtó ajtószerű kő díszítés a sírterem falán, melyen a halott lelke éjszakánként kisétálhat, ezért sztélének, sírkőnek is nevezik.)

A feliratot soronként oda-vissza kell olvasnunk:

uksmu | lkqrrc || → crqrkl | umsku

VaK SZeMéVe' | LaKóKRa RáCS || CSűRüKRe KeL | VáMoS KŰ/KáVa

 

mrséœ || → œésrm

MeRéSZ ÉS eSZES RíM/RáMa

 

Vak szemével lakókra rács, csűrükre kell vámos kű/káva.

Merész és eszes rím/ráma.

 

A hamis ajtó szimbolikusan a lakót szolgálja, a részére van a rácsozat elkészítve, rajta keresztül tartja ugyanis a kapcsolatot e-világi látogatóival, szedi a vámot: az ősök iránti tiszteletet.

Adiego szerint „Unproblematic reading”, így valóban az, de nem az ő formulája szerint.

 

E.Me7. Lekerekített kőlap képekkel és hieroglifákkal:  

 

gylamou gylanaéœqrarséœ [i] ||

→ [i]œésraqrœanagyluomagyl

GYúLAM ÓVa GYúLANA E SZó KáRiÁRa SZESZ[éLY] || JóS ESZéRe A KáR SE AdNA üGYeLVe Ő íM AGYaL

Gyúlam (gyúladó anyag) óva gyúlana (gyúlna), e szó káriára szeszély. Jós eszére a kár se adna, ügyelve ő, ím, agyal.

 

Tanulságos szöveg, szemben a formula „τamou, son of τanai” üres ridegségével. Az első és a hatodik jel egy gyúló fáklya vonalas rajza, a rébusz elv alapján a GY_L szó/szótag váz.



E.Me14.


 

érqrjrm | spékarmœ | mvlsdqrnc ||

← cnqrdvlsm | œmrakésp | jrmqr

ÉRőKRe JáR Mi | SZéPE' KÁR MeSe | MiVeL SZeDiK RoNCSá || CSúNYa KéRDi VáLaSZ Mi | SZáMáRA Ki eSőB | JóRa íM KáRáRa-E

 

Érőkre jár mi széppel kár: mese, mivel szedik roncsá. Csúnya kérdi, válasz mi számára: ki esőbb jóra ím, kárára-e?

Bölcs falfirka, valószínűleg a képen látható fáraónak kellene eldönteni, hogy csúnya is kár-e engedni a csábításnak.

A negyedik jel a járom vonalas rajza, a rébusz elv alapján a {J+R+M} hármas mássalhangzó-csoport jele. A két áthúzott o közötti különbség itt is nagyon jól látható, a másodikban a vonalka irányultságát az előtte lévő n-hez kell viszonyítani.




E.Ab35. Abydoszi falfirka.


← uœosk | mégyœqruds [n]œ ||

→ œés[n]dsuqrœgyém | skoœu

ÜSZŐ SoK | íMe E üGYeS KáR VaDáSZ [Ne]SZES ||

eSZES [Nő] DíSZéVe' KáR iS üGYE' íM SZáKOSáVa'

 

Üsző sok, íme, e ügyes kár vadász neszes. Eszes nő díszével kár is ügyel, ím, szákosával.


neszes: 1) Neszszel mozgó, járó. Neszes selyemköntös, szoknya. 2) Mondják lóról, mely minden neszre megijed, valamint legyes, mely nyugtalankodik, mintha legyek csípnék. 3) Emberre alkalmazva am. szeleverdi, széleszü, ki szelessége által folytonosan neszt üt; székelyesen: neszere. CzF

Nem kétséges, hogy az üsző alatt nagylányok, fiatalasszonyok értendők.

A {D+S/SZ} összerovásban a d jele fekve az s jele pedig az egyik felével szerepel.



Hármas formulák: N-ø + N ƙi+ N (Nom.+Gen. ƙi+Gen.):


E.Me30. Vakajtó, Memphisz

flaruœosk / sp skkrtqrœgé: œukl skéœ ||

→ œéskkluœ : égœqrkrtsksp / : skoœurafl

FaLÁRÚ' SZÓ SoK / SZéP eSiK KiéRT KáR SeGÉ' : SZaVaKaL SoK ÉSZ || öSZE SoKaKaL VeSZ : E iGéS KáR KáRT SoK SZóBa' / : SZaKOS URA FéL

 

Falárúl (faláról) szó sok szép esik, kiért kár segély. Szavakkal sok ész, össze sokakkal vesz e igés kár. Kárt sok szóban szakos ura fél.



E.xx1. A “stèle de Grenoble” ismeretlen helyről származik, de az írás alapján Memphisz vagy Szaisz feltételezhető.

qrorp | ésorc gé | cukl skéœ || → œéskkluc | égcrosé | proqr

KöR ŐRBe' | E SZÓRÁCS iGE | CSUKLó SZöKÉSe || öSZES KiKeL ViC | E GöCSöR ŐSE | PáR ÖKöR

 

Kör őrben e szórács ige csukló szökése. Összes, kikkel vicc e göcsör (kidomborodás), őse pár ökör.

A szöveg beleillik a szövegkörnyezetbe! Pontosan azt mondja amit látunk, hogy e szórács a csuklószerűen felsorakozó betűk sora, de akiknek ez vicces azok őse pár ökör.  Ez az egyetlen szöveg elegendő kellene, hogy legyen a formulázókat meggyőzni arról, hogy ne a képleteik megoldását keressék, hanem egyszerűen olvassanak, betűről betűre haladva, úgy ahogy azt az első osztályban elsajátították. Itt körbe, ahogy a sor megy!

Figyeljük meg a „szóválasztó” jelek valódi szerepét: szólamokat választanak el egymástól: a mondatot pontosan e három ereszkedő hangú szólam szerint hangsúlyozzuk.



Hármas formulák: N-ø + N-œ ƙi+ N-œ ƙi (Nom.+Gen. ƙi+Gen. ƙi):


E.Me20. Vakajtó, Memphis.

← uqrsé | flrvlslécgé | mvlsdonc gé ||

→ égcnodvlsm | égcélvlsrfl | ésqru

VaKRéS E | FaLáRa VaLó SZóL É'C iGE | Mi VaLóS DÖNTSe éG E' || ÉGi CSINY O'D VaLáS MI | ÉG CSELéVeL SíR FeL | ÉS KóRU'

 

Vakrés e falára valló szól élc ige: mi valós, döntse ég el! Égi csinny (csend, nyugalom) old, vallás mi ég cselével sír fel és kórul (kórosodik).

Hát igen, a vakajtó nevezhető vakrésnek is, mely előtt/mögött a elhangzó vallomás csupán élcelődés, melynek valóságtartalmát az ég dönti el. Vagy még sem? Az ég csendbe burkolódzik, a vallás mi égeti a lelket.



E.Me40. Vakajtó, Memphisz.

„The sign l of the second word is actually a k inverted”. Nem úgy a’, az írnok tudta, hogy mit csinál.

bklqro | bkélrmc gé | mvlsdonœ gé ||

← égœnodvlsm | égcmrlébk | oqrlbk

BéKeLaKRÓ' | BéKÉLőRe MoCoG E | MiVeL eSDŐN SeGÉ' || ÉG SZáNÓ De VaLáS Mi | ÉG CSöMöReL E BuKó | OKáRa eLőBi oK

 

Békelakról békélőre mocog (motyog) e, mivel esdőn segéll (segít). Ég szánó, de vallás, mi ég csömörrel, e bukó okára, előbbi ok.

Ha valaki nem értené: a sírkamra a békelak, mely az élettel megbékélt esdeklőre motyog segítőileg, de a vallás okozza a megcsömörlést.

 



Hármas formulák: N-œ + N + N (Gen.+Gen.+Gen.):


E.Me1. Rosszul olvasható töredék. A formulához szükséges œ betűket csak odaképzelik a kutatók.

E.Me3. Itt most fordítva mondják a kutatók, a k-t akarják l-nek láttatni.

spékrkrtœukrt / flarvlskjrmatœmsnqrrdœ ||

→ œdrqrnsmœtajrmkvlsrafl / krtuœkrtrkésp

SZóBa' E KéRőK éRTéSéVe' KeRíT / FeL ARa VaLó SoK Jó RiMÁT SZáMoS NőKRe oRDaS || SoDoR KáRoN SZáMoST A JáRoM KiVáLáSRA FeL / KeRíT/KéReT ViSZ KeRíTő ReKeSZéBe

 

Szóban, e kérők értésével, kerít fel arra való sok jó rimát (szajhát), számos nőkre ordas. Sodor káron számost a járom kiválásra felkerít/felkéret, visz kerítő rekeszébe.

 



E.Me15. Kétnyelvű felirat. Az egyiptomi szöveg Martin és Nicholls szerint:

“’Jresh(a) son of Nerseker son of Ja(?)-. . .”

← arléflœ / ursgylkrtœ / kédsbséœ || → œéspdsék / œkrtlgysru / œflélra

ÁRuL-E FéLéS / URaS aGYaL KiRe TeSZ / KEDűS BeSZÉS || eSZES PeDZéSEK / SiKeRéTőL íGY SeRÜ' / S FeLEL RÁ

 

Árul-e félés? Uras agyal kire tesz, kedűs (kedves), beszés (beszédes)! Eszes pedzések sikerétől így serül (surran) s felel rá.

Elárulom abbéli félelmem, hogy az egyiptomi szövegből egyértelműen kiviláglik: az egyiptológiai is csupán Adiego-i formulákkal foglalkozik és olyan távol van az egyiptomi hieroglifás szövegek tényleges olvasatához mint Makó Jeruzsálemhez. A kártya felirata a kár kártyásnak ad jó tanácsot!



E.Me34. Vakajtó.

mkrttrœ | sqrmnkrtœ | ttrgata[r]œ || → œ[r]atagtrt | œkrtnmqrs | œtrkrtm

Mi KeReT-TöRéS | SZóKáR MiNeK éRTéSe | iT TáRoGAT A [Ré]S || SZó[R]A TAG TeRíT | SZó-KáRíTóN MiKoR SZó | SZóTáRóKRa TáM

 

Mi keret-törés, szókár minek értése itt tárogat (nyitogat): a rés. Szóra tag (szótag) terít szó-kárítón (szó-károsítón), mikor szó szótárókra tám(pont)

 

Amint olvashatjuk, a vakajtón a törés már megvolt amikor a felirat rákerült. A szöveg így tökéletesen illik a szövegkörnyezetbe és tanulságként figyelmeztet, hogy a rossz szótagolás (tö-rés) mennyire károsító. Nagy kár, hogy akadémikus nyelvészeink nem olvasnak kárul!

A harmadik jel tr, egy tűrődő vonal rajza: , a rébusz elv alapján a tűr ige T_R mássalhangzó vázának a jele.

E.Me41. Vakajtó.


→ |? orœ | vlsspkrt | qrdartr ouœ | ttrgatarœ ||

← œratagtrt | œuotrradqr | krtspvls | œro

ŐRS | óV LeSéSBe' KáRT | KaRD ÁRTóRa ÓVáS | iT TaRo'GAT A RoSZ || SaRAT AGaTóéRT | SüVÖ'TőRe áRAD KáR | KáRíTó SZóBa VaLáS | SoRO'

 

Őrs óv lesésben (haszonlesésben) kárt, kard ártóra óvás. Itt tarolgat a rossz. Sarat aggatóért süvöltőre árad kár, kárító (károsító) szóba vallás sorol.

A felirat elején semmi értelme a szólamválasztó jelnek, valószínűleg csupán sérülés.



E.Me26. Vakajtó.


← [flt]uœ | uspkrt sa | trékrtlœ | mrséœ ||

→ œésrm | œlkrtért | askrtspu | œu[tfl]

[Felte]VéS | ÜSZőBe' KuRTa iSA | Te'RE KuRTa LeSZ | MiRe SZESZ || eSZESRe íM | SZüLő KiRe TÉRTe | A SiKeRT SáPU' | SZíV[Ta FeL]

 

[Felte]vés: üszőben kurta isa (bizony) tejre kurta lesz. Mire szesz (ürügy)? Eszesre, ím, szülő kire térte (rá v. felé fordulása) a sikert sápul szívta fel.

A feltevés, hogy hitvány borjúból hitvány tejelő tehén lesz, mire ürügy? A válasz egyértelmű.



Hármas formulák: N-œ + N ƙi+ N (Gen.+Gen. i+Gen.):


E.Me9. Töredék, a formulába beerőszakolva.

E.Me36. Vakajtó.

vlsksmuœ | vlsspkrt | lkorœ gjrm | → qrarspœ ||

œésspraqr | → jrmgœrokl | krtspvls | œumskvls

VaLáSuK SZeMVéSZ | VaLáSoSBa' KeRíTő | áLKÓRSáG JáRMa | KáR A RoSZBa' eSZES || eSZES S éBeR A KáR | JóRa MéGiS öRÖKöL | KóRT S BűVöLi iS | SZóVa' MáSiK VaLáS

 

Vallásuk szemvész, vallásosban kerítő álkórság (hamis kórság) járma, kár a rosszban eszes. Eszes s éber a kár jóra, mégis örököl kórt s bűvöli is szóval másik vallás.

A káriai vendégmunkás véleménye egyiptomiak vallásáról nem nevezhető pozitívnak. Ezért felmerül a kérdés, hogy ezek a kár feliratos egyiptomi sírkamra ajtók mögé kik vannak eltemetve, károk vagy egyiptomiak. Nem lehet eldönteni, hogy ez a szarkasztikus kár megjegyzés az egyiptomiaknak szól-e vagy az egyiptomi temetkezést utánzó károknak.


E.Me9. Töredék, a formulába beerőszakolva.



Hármas formulák: N-œ + N-œ + N-œ ƙi (Gen.+Gen.+Gen. ƙi):

E.Me21. Vakajtó.


← spunvlsœoskœ: somnkrtœ / qrtkrspœ gé ||

→ égœéssptkrqr / œkrtnmos : œskoœvlsnusp

SZéPÜ' NeVeLéS SZÓ SZoKáS : SZÓ MiN KeRíTéS / KeRíTi KöRé SZéPéSZ eSZESéGE || ÉG eSZES SZéPíTőKRe KáR | SZó KáR TaN íM ŐSi | SZó SoK ŐS-VaLáSoN VeSZőBe'

 

Szépül nevelés, szó szokás: szó min kerítés, keríti köré szépész (esztéta) eszessége. Ég eszes, szépítőkre kár szó, kár tan, ím, ősi szó sok ős-valláson veszőben.

Ezek a mondatok nyelvészeinkhez szólnának, ha értenének „kárul”, káriai magyarul!



E.Me46. Vakajtó. Hogy beleillessze a formulájába, Adiego a második sort vette elsőnek, aminek semmi értelme, amellett a {ƙ}, Schürr szerint ’eine Illusion’ még a rajzról is lemaradt. Nincs is rá szükség.


mvlsdqrnœ gé / tkrasdsœ | jbé cpéks géœ ||

→ œégsképcéjb | œdssatkr / égœnqrdvlsm

Mi VáLaSZaDKRa öNSeGÉ' / TaKaRÁS DíSZeS | JoB É'CBE KiSZeGÉS || SZEGéSKÉP CÉ'JáBa' | SZóDíSZeS Á'TaKaRó / ÉGi SZóN KéRDő VáLaSZa íM

 

Mi válaszadókra önsegély: takarás, díszes (de) jobb élcbe kiszegés. Szegéskép céljában szódíszes ál (hamis) takaró: égi szón kérdő válasza, ím!

 

 

Hármas formulák: N-œ + N-œ ƙi + N-œ ƙi (Gen.+Gen. ƙi +Gen. ƙi):

E.Me13. Memphiszi graffiti.


 

fldltatœ | uspa | vls | vlskrttœ gé | mvlsdqrnœ / gé ||

← ég / œnqrdvlsm | égœtkrtvls | vls | aspu | œtaltdfl

FeLeDő aLTATáS ViSZáBA' VaLóS VáLaSZoKRa TeTeSéGE íM VáLaSZaDó KáRáN Se / GÉ' || ÉGi / SZóN KéRDő VáLaSZa íMe | ÉGieSíTő KáRTeVő LeSZ | VaLáS | A SZóBÚ' | éSZTÁLóT aD FeL

 

Feledő altatás viszában (visszás (hipnotikus) állapotban) valós válaszokra tettessége, ím, válaszadó kárán segély. Égi szón kérdő válasza íme: égiesítő (égiekre hárító) kártevő lesz, vallás a szóbúl (szóból) észtállót ad fel.

Az asztalon fekvő személy elaltatva, hipnotikus állapotban tettessége folytán elismeri, hogy a felsőbb hatalomra hivatkozás feladja az ésszerűséget. Elég furcsa gondolatok egy istenségeket ábrázoló sztélén

A harmadik jel lt / T-re emlékeztető alakja a tető alatti viszonyt ábrázolja: / és így a rébusz elv alapján L_T mássalhangzó kettőst.




E.Me28. Vakajtó.


← sanuqrc | ukrt | spntmun cgyé / mvlsdonœ gyé ||

→ égyœnodvlsm / égycnumtnsp | krtu | cqrunas

SZÁNVa KaRC | VaKaRT | SeB iNTő MŰN CSőDJE / MiVeL eSDŐN SZéGYE' || E GYáSZoN O'DVa LeSZ íM / EGY CSúNYa íV MiT NYeS éP | KáRTeVő | CSoKRáVa' iNAS

 

Szánva karc, vakart seb intő, műn csődje, mivel esdőn szégyell. E gyászon oldva lesz, ím, egy csúnya ív, mit nyes épp kártevő csokrával inas.

A szándékos karcolás intő seb, és ez egy iparosnál bizony a csőd jele, amit esdőn szégyell, de az inas eltakarja a karcolást egy csúnya csokorral.

Adiego formulája itt négy ponton is sérül: két o átmerője vízszintes, vagyis c, melynek hangértéke C/CS, a harmadiké függőleges SZ hangértékkel és a két X alakú jel gy GY/DJ hangértékkel.

Hármas formulák: N-s + N-œ + N-œ ƙi (Dat.+Gen.+Gen. ƙi):

E.Me35. Vakajtó.


ntqrlrés | dvlsœqrskœ | mvlsdqrnœ gé ||

→ égœnqrdvlsm | œskqrœvlsd | sérlqrtn

iNT KáRáLóRa ÉSZ | De VaLáS SoKRa SZoKáS | Mi VáLaSZaDóKRa öNSeGÉ' || ÉGi SZóN KéRDő VáLaSZ íMe | eSZeS Ki KéRéSéVeL SZiD | SÉRüLő KeReTeN

 

Int kárálóra ész, de vallás sokra szokás, mi válaszadókra önsegély. Égi szón kérdő válasz íme: eszes ki kérésével szid sérülő kereten.



Hármas formula közvetlen népnévvel: N-ø + N-œ ƙi + N(Nom.+Gen. ƙi+Nom.):

E.Me25. Vakajtó

← prajbréqr sparspkrtjb mœ gé / jbéasé ||

→ ésaéjb / égœmjbkrtspraspqrérjbapr

BáR A JóBa' eRE KáR SoPÁR SZóBa' KáRT JoB íM SeGÉ' / JoBÉ' ASZ E || ÉSZ A ÉJBe' / ÉGi SZeM JoB KeRíTéS PáRA' SáPKóR EReJéBe' A PíR

 

Bár a jóban erre kár sopár (sopánkodás), szóban kárt jobb, ím, segéll (segít): jobbé(rt) asz(ik) e. Ész a' éjben égi szem; jobb kerítés párral sápkór erejében a pír.

 

SÁPKÓR, (sáp-kór) ösz. fn. Nők, különösen serdülő leányok betegsége, midőn rendetlen havi tisztulásban, vagy ennek hiányában szenvednek. (Chlorosis). CzF

Adiego szerint a formulában tutti, hogy a népnév jiasi/yéasé (Ιασος, vagyis Ιασος-i), amelyik az első névre, a fi-ra vonatkozik (az apa lehet más etnikumú?!).

Az első betűjel pr (itt a jel tükörképe), a p és r jelek egyberovása: {P+R}.



E.Me33. Vakajtó


← (a) édmns | mjbrkrtœ | mdajbn gé ||

→      égnjbadm | égœkrtrjbm | snmdé

← (b) édmnsm / jbrkrt c gé ||

→      égckrtrjb / msnmdé

     

(a) E DéMoN őS | MéLYeBRe KéReT SeGÉ' | MeDő ALJBa NeGÉ' || ÉGeN JoB A DáMa | ÉGi SZó KeRíTőRe JoB íM | őSi NeMi éDE'

(b) E DéMoN SZeMé / LYéBe' öRöKRe TeTSZe'Gő E || E GeCi KáRíTó Ra JoB / MáS NeMi éDE

 

(a) E démon ős mélyebbre kéret, segély meddő aljba negély (affektálás). Égen jobb a dáma, égi szó kerítőre jobb ím ősi nemi éddel (ízzel, gyönyörrel).

(b) E démon személyében örökre tetszelgő e. E geci kárító (károsító), rá jobb más nemi éde.

Itt a népnév mdayn és Edmnsra vonatkozik, nem az apjára. Ide tartozik még az E.Me6. felirat is (lásd feljebb), abban a népnév klorul.


E.Me44. Vakajtó.


(a) apmen brquqœ kojoλ ƙé (b) mwtonœ ƙé


Az olvasat ésszerű sorrendje: (b) + (a):


← (b) mvlstonœ gé / (a) aspmkrtn prrqruqrœ kojrmosk gé ||

→ (a) égskojrmokœqruqrrprnkrtmspa / (b) égœnotvlsm

    (b) Mi VáLaSZT ÖNSeGé' / (a) A SZéP MűKeReTeN BáR RáKeRÜ' KáRoS KŐ Jó RáMa ŐSi KeGE || (a) ÉG SZó Ki OLYRa Mi OKoS KeRÜ' KáRáRa BáR NeKi áRT Mi SZóBA' / (b) EGéSZ NÓTa VaLóS íM

 

Mi választ: önsegély, a szép műkereten, bár rákerül káros kő, jó ráma ősi kege (ősök útja). Ég szó, ki olyra mi okos, kerül kárára, bár neki árt, mi szóban egész nóta, valós, ím.


Az olvasat tökéletesen illik a szövegkörnyezetbe, és többet mond ez a pár szó a károk vallásáról, minden akadémikus szófosásnál. Adiego szerint itt az apja fia kojoλ, vagyis Kos-i (Cos-szigeti, Κώϊοι), az apa pedig mwton(i). Az olvasat helyett Adiego ajánl négy nevet és két pro- vagy post-akármit. Az apa és fia népi hovatartozása lehet eltérő is, az ésszerűség nem számít, a formula mindenek felett!




2. Női sírkövek

Ide tartozik a fentebb már kielemzett E.Me13:

 

fldltatœ | uspa | vls | vlskrttœ gé | mvlsdqrnœ / gé ||

← ég / œnqrdvlsm | égœtkrtvls | vls | aspu | œtaltdfl

FeLeDő aLTATáS ViSZáBA' VaLóS VáLaSZoKRa TeTeSéGE íM VáLaSZaDó KáRáN Se / GÉ' || ÉGi / SZóN KéRDő VáLaSZa íMe | ÉGieSíTő KáRTeVő LeSZ | VaLáS | A SZóBÚ' | éSZTÁLóT aD FeL

 

Feledő altatás viszában (visszás (hipnotikus) állapotban) valós válaszokra tettessége, ím, válaszadó kárán segély. Égi szón kérdő válasza íme: égiesítő (égiekre hárító) kártevő lesz, vallás a szóbúl (szóból) észtállót ad fel.

 

Noha a G+G+G formulának megfelel, nagy a bizonytalanság: „Mint más hasonló feliratoknál, úgy itt is, a mwdonœ szerepe félreérthető és egyaránt lehet az első vagy a második név tartozéka: wetœ lehet az apa neve, de az is lehetséges, hogy a férj nevét jelöli. A w az upa után szokatlan: lehet-e hiba, ahogy azt Masson ajánlja, vagy talán teljes, esetleg rövidített szót jelöl? ”viii Bizony, Mr. Adiego, a dilettanti nyelvészkedők szidalmazása helyett inkább arra kellene vigyázni, hogy az előregyártott formula ne vétsen a józan ész ellen!

E.Me12. Graffiti. Ez már egy négyes formula N+G+G+G, amibe egy fantasztikusan újszerű ötlettel bevonták a fiát az illetőnek, ez a m[noœ]. Az ne zavarjon senkit, hogy ebből a fiúból csak az m látszik, arra való a fantasia, hogy a többit pótolja.

„A sírkőben egy nő porhüvelye (protézise) képviseltetett, ami arra mutat, hogy a pjabrm név viselője nőszemély.”ix A kár szöveg kétségtelenül falfirka, a képrészeket elválasztó keretszerű csíkokra írták utólag és egy emelettel magasabbra a felravatalozott nőtől. Így e következtetés elég gyenge lábakon áll.





spjrmaprm | vlsœqrskœ | mvlsdqrnœ gé / kpjrmqrmœ | m[noœtt] ||

← [ttn]m | œmqrjrmpk / égœnqrdvlsm | œskqrœvls | mrpajrmsp

SZaBLYáRa íM A BaRoM | VaLó eSZeSeKRe SZoKáS | MiVeL eSDő KáRoN SeGÉ' / KaP JóRa MiKoR MeSe | Me[NTi őT] || [Ti'TaNi] Mi | SZáMuKRa JáR Ma BuKó / ÉGi SZóNoKRa üDV iLő S íM | SZó SoKaKRa őSVaLáS | Mi Rá éP A JáRoM SZóBa'

 

Szablyára, ím, a barom való, eszesekre szokás mivel esdő káron segély kap jóra, mikor mese menti őt. Tiltani mi számukra jár, ma bukó, égi szónokra üdv illő s, ím, szó sokakra ősvallás, mi rá épp a járom szóban.

A szokás hatalmáról szól ez a falfirka, mely felhasználva a dombormű ábrázolta egyiptomi vallási jeleneteket, mond véleményt a szó erejéről. Az ősvallás olyan mint egy járom, melyet szokásból viselünk. A szövegkörnyezetbe tökéletesen illeszkedő mondandó.

 

E.Me27. Vakajtó

érqrvlsœ : spslt / tkrm[g]œ / spttuœ : mnqrœ ||

→ œqrnm : œuttsp / œ[g]mtkr / ltssp : œvlsqr

ÉRőKRe VaLáSoS : SZóBeSZe iLőT / TaKaR Mé[Gi]S / SZéPíTőT ViSZ : MiN KáRoS || SoKRa NéMa : SZóVa' Ti'TáSBa' / Sú[G] Mi TaKaRó / aLaT iS SZéP : SZaVaL SoK éRőRE

 

Érőkre vallásos szóbesze illőt takar, mégis szépítőt visz, min káros. Sokra néma szóval tiltásban súg, mi takaró alatt is szép, szaval sok érőre.

A szöveg etruszkológia szerinti tolmácsolása:

 

‘Of Irow (f.), (the husband) of PsTým[-], son of Pttu’

A tolmácsolás szerint a mno- fiút jelent és itt, ugye, a gen. azt jelentené: a fiúnak a ... sztéléje.


3. Feliratok ted és en szavakkal

Lüki szavakra hivatkozva: „Hajnal és Schürr egymástól függetlenül inditványozta, hogy a kár ’apa’ és ’anya’ szavak rejtőznek, ilyen sorrendben, a ted (E.Me 38) és en (E.Me 32) formák mögött.”x Bizonyításként felhozni hasonló lüki szavakat, enyhén szólva megalapozatlan, mivel a lüki nyelv ’megfejtése’ sokkal kérdésesebb mint a kár nyelvé. És amint következik alább, nincs is ted és en szó a feliratokban.

E.Me38. Vakajtó


← fltkrénnk | uspkrt aré[g]œ gé tkrtl ||

→ lkrttégœ[g]éra / krtspu | nknétkrfl

FaLTaKaRó ENYiNeK | ViSZ éP KáRT / A RÉ[Gi]SéGET KeRíTi eL || áL KáRTeT EGéSZSé[G]ÉRe A / KáRT eSő BŰ | öNKéNYE TeKeRi FeL

 

Faltakaró ennyinek visz épp kárt, a régiséget keríti el. Áll kártett egészségére, a kárt eső bű (bőséges) önkénye tekeri fel.

 

 

 

E.Me32. Vakajtó


éturqrvlsc : kpjrmqrmœ | gyé krtn | mvls[d]qrnœ ||

→ égœnqr[d]vlsm | nkrtégy | œmqrjrmpk : cvlsqrruté

É'TéVe' íR KáRVaLó SZiTYa : KaPuJáRa Ma KáR iMáS | íGY E KeReTeN | íM VáLaSZ[aDó] KáRoN SeGÉ' || ÉGi SZóN KiáRa[Dó] VáLaSZ íM | NeKi áRT EGY | SZó Mi KiRáLYRa Ma BóK | CSéVéL SoK íRóRa VéTE'

 

Éltével ír kárvalló szittya kapujára ma kár imás, így, e kereten ím, válaszadó káron segéll (segít). Égi szón kiáradó válasz, ím, neki árt, egy szó mi királyra ma bók, csévél sok íróra véttel (vétellel).

 



E.Me17. Sztéle


prarnaéœ / uspkrt | qruqrœ / drkrtmœ gyé md / atkrn ||

ntkra / dmégyœmkrtdr / œqruqr | krtspu / œéanrapr

BáR ARaNY A ÉSZ / VeSZőBe KáRT | KeRÜ' Ki eRőS / DőRe Ki áRTó MáS üGYE' MóD / A' TaKaRóN || iNTő KáRÁ' / De íME üGYeS MiKoR TuDóRa / SiKeRÜ' KóR | KáRíTáSáBÚ' / eSZE ANYiRa ÁPoR

 

Bár arany a' ész: veszőbe kárt kerül ki erős, dőre ki ártó, más ügyel móddal takarón (védekezőn). Intő kárál, de íme ügyes mikor tudóra sikerül, kór kárításábúl (károsításából) esze annyira ápor(odott).

Néhány példa arra, hogy ész nélkül ki hogyan viselkedik.

A sorok kezdő és záróbetűi oda-vissza olvasva:

prudraœœdn ndœœadrupr

BáR VáDRa A SZó SZiDóN Nő DúS SZó A DuRVÁBRa

 

Bár vádra a szó szidón, nő dús szó a durvábbra

 

A harmadik sor (jobbról) első betűjele dr a d és r betűk egyberovása: {D+R}. A sírkövön, természetesen, a jel tükörképét látjuk, mivel az írás jobbról balra halad.



E.Me18. Egy falu boltosának a hirdető táblája:

 

← tafluptœ / kuaréœp / ar | œkrtn / néqrauœ / sptnuspé ||

→ éspuntsp / œuaqrén / nkrtœ | ra / pœérauk / œtpuflat

iT A FaLU BóToS / Ki VÁR E SZéP / ÁRu SiKeRíTőN / NE KéRő AVaSa / SZóBa' TéNY VeSZőBE' || ESő BŰ öNTéSéBe' / SZóVA' KáR ENYi / NeK éRTéSe | RÁ / BeSZÉ' eRe A VaK / SüTőBŰ' FaLAT

← édmuonœ / gé | mdprn / gé ||

→ égég / nrpdm | ég / œnoumdé

ÉD Mi VON Se / GÉ' MeDő BeRéN / GÉGE' || E GÉGe / NYeRőBe' De Mi | ÉG / SZáNO'Va íM üDE

Itt a falu bótos (boltos), ki vár e szép áru sikerítőn. Ne kérő avassa! Szóban tény veszőben! Eső bű (bőséges) öntésében szóval, kár ennyinek értése, rábeszél erre a vak sütőbűl (sütőből) falat!

Éd (íz) mi von segéll (segít) meddő berén (csereberén) géggel! E gége nyerőben, de mi ég szánolva (szándékolva), ím, üde.

Az utolsó két sornak közös a nagyobb betűkkel írt kezdete.

A nagyobb betűs rész kezdő és záróbetűi akrosztichont alkotnak:

 

tkansp œpnœé || éœnpœ spnakt

iTóKáN SZéP SZóBa' NeSZE' || ESeN BeSZéSBeN A'KuT

 

Itókán szép szóban nesszel (csendes szóval) essen beszésben alkut.

 

Adiego itt újra előveszi az E.Me33. számú feliratot is, de hosszabb meditálás után leszögezi: „Meg kell jegyezni, hogy az itt bevezetett feltevés a ƙé két eltérő használatának – egy postclitic, mely nemcsak a genitivust, hanem a jelzős és értelmezői szavakat is bevezeti, és vonzódik olyan szószerkezetekhez melyekre személyes névmás vonatkozik; és egy proclitic, mely közelebb áll az eredeti vonatkozó névmás szerkezethez – bizonyítékkal való alátámasztása elégtelen, és így pusztán feltételezésnek kell tekinteni.”xi Egyszóval, a kutatóknak fogalmuk sincs, hogy ez a ƙé mit jelent. Fel kellene tenni a kérdést: egyáltalán létezik ilyen szó? A kár írás ömlesztett, szóközök nélküli, még ha van is a szövegben választó jel, a két szomszédos választó vonal között több szó is lehet. A szavakba tördelés, ha nincs az értelmes olvasat követelménye, nagyon bizonytalan. Vegyük példának a kecske szavunkat: kettőbe törhetem úgy is, hogy a ke ’proclitic’: ke-cske és úgy is, hogy ’postclitic’: kecs-ke, csakhogy e tördelés közben éppen a lényeg, a kecske vesz el. Adiego pedig a fonalat veszítette el: elfelejtette bizonyítani a ted és en szavak jelentését! (Az angol szótárak általában naprakészek, de eddig még nem határozták meg ezeknek a pro- és postclitic szavaknak az értelmét, pedig az idézet szerint már inter- vagy en-clitic is esedékes.)

 


4. Más összetettebb sírfeliratok

E.Me42. Vakajtó: ‘belle stèle intacte’.


arjrmqr : ukrt : mvlssatœ : gyé : mvlsdqr : gyé ||

égy : œnqrdvlsm : égy : œtasvlsm : krtu : œmqrjrmra

ÁRuJáRa MiKRe MáS : VaKaRT : MűVeL SoSe Á'TaSa : eGY-E : Mi VáLaSZ De KáRoN iS : eGYE' || EGY : SZóN KáR De VaLó SZáM : EGY : SZóT A SZóVa' iLeSe íM : KáRTÚ' : SZáMuKRa JáR MoRA'

 

← tprédpdsœ : gyé || → égy : œdspdérpt

TePeREDőBe' DíSZ-SZó : üGYE || EGY : SZóDíSZ PeDER éPeT

 

Árujára mikre más vakart, művel sose áltassa. Egy-e mi válasz de káron is egyel? 'Egy' szón kár, de való(s) szám: 'egy' szót 'a' szóval illesse, ím, kártúl (kártól), számukra jár moraj.

Teperedőben (töpörödőben) dísz-szó ügye: 'egy' szódísz peder épet.

A felirat az egy határozatlan névelőt nevezi szódísznek és ágál ellene. Megjegyzem, ma is elkelne érvelni úgy a határozatlan mint a határozott névelő túlzott használata ellen.



E.Me43. Vakajtó

(b) arlédmœ | mnoœ gé | (a) ltkrgyséœ | uspkrt | flrqruqrœ gé | ksolpœ ||

ARa éLED MáS | MiN Ő SeGÉ' | eLTaKaR üGYeS ÉSZ | VeSZőBe KáRT | FaLRaKóRa VaKaRó SeGÉ' KoSOLóBa' iS

 

œplosk | égœqruqrrfl | krtspu | œésgytkrl | égœonm | œmdélra

SZóBóL ŐSöK | ÉGi SiKeRéVe' KoRáRa FéL | KeRíT SáPU' | eSZeS üGYeT KiRőL | ÉG SZÓ'Na íM | SZáMaDó E óLáRA

 

Arra éled más, min ő segéll (segít): eltakar ügyes ész, veszőbe kárt falrakóra vakaró segéll, kosolóban (sulyokkal való leverésben) is. Szóból, ősök égi sikerével, korára fél kerít sápul eszes ügyet, kiről ég szólna, ím, számadó e ólára.

Mivel a „szóválasztó” | jel a (b) függőleges sor végére és a másik függőleges sor kezdetére és ki lett írva, ezért a sorrend a jobb alsó sarokban kezdődik és folytatódik a bal alsó sarokig.

5. További feliratok Memphiszből

E.Me31. Vakajtó


vlsnutéœ | kvlsarœ mltmœ gé | mvlsdqrnœ [g]é ||

→ é[g]œnqrdvlsm | égœmltmœravlsk | œétunvls

VaLó SeNYVedT ÉSZ | KiVeL SÁRoS MúLTJa MeSe éGE' | Mű-VáLaSZ De KéRőN SeGÉ' || É[Gi] SZóN KéRDőVeL SZáM | EGéSZ MúLT MáSRA VaL SoK | SZó E'TVe NeVeL iS

 

Valló senyvedt ész, kivel sáros múltja mese, éggel mű-válasz, de kérőn segély. Égi szón kérdővel szám: egész múlt másra vall, sok szó ejtve nevel is.

Már néhányszor találkoztunk ezzel a mwdonœ ƙé vagyis a mvlsdqrnœ gé jelcsoporttal, szerencsénkre a kutatóknak nincs igaza, ez az írásrészlet nem egy semmitmondó név, így mindig tartogat számunkra valami új mondanivalót. Milyen formula tudná visszaadni az olvasati és jelentésbeli eltéréseket?

E.Me45. Vakajtó


[??]laskés / [?]éamœ gyé / alqrs gyarnqrs ||

sqrnragysqrla / égyœmaé[p] / séskal[an]

[IK]LA' SoK ÉSZ / [eB]E A MeSe üGYÉ / ÁL KáRoS aGYA' iRáNYKáRoS || SZó KiRe NYeRő AGY SiKeReL Á' / EGY SZáMA' É[P] / eSZESeK AL[KuJa]

 

Iklal (sürgölődik) sok ész, ebbe a mese ügyé áll: káros agyal iránykáros. Szó, kire nyerő agy sikerrel áll egy számmal épp, eszesek alkuja.

.



E.Me47. Homokkő emléktábla


 

← t{r+v}tkrts | sparaédrrkrtskœ gé | mn[o-?] || → [] nm | égœskkrtrdréarasp | skrtt{r+v}t

TeRVeT KeRíTő SZő | SZéP ARA ÉDéRe Rá KéRőT SoK SeGÉ' | MiN [...] || […] NeM | ÉGi SZóSZéK KeRíT Rá iDőRE ARA SZéP | SZó KéR TeTRe VőT

 

Tervet kerítő sző szép ara édére (gyönyörére), rá kérőt sok segéll (segít), min … … nem égi szószék kerít rá időre, arra szép szó kér tettre vőt.

A második jel az r és u betűk összerovása.

E.Me49. Egy újra felhasznált sírkő.


loubaw | sé-

Az é betű irányultsága pont az ellenkező irányba mutat:


 

és | vlslpu o {KiS l} / ral | spnldsœvlsl || → lvlsœdslnsp | lar / {KiS l}ouplvls | sé

ÉSZ | VaLóS aLaPÚ O{KoSuL} / uRAL | SZóBaN áLDáS SZíVeL SZóL || áL VaLáSoS DíSZüL aNYi SZóBa' | áL ARa / Ki SZóLÓVa' éPüL VaLóS | éSZE'

 

Ész valós alapú, okosul ural szóban, áldás szívvel szól. Áll vallásos díszül annyi szóban, áll arra, ki szólóval épül valós ésszel.

Az é betű egyértelműen a jobbról balra olvasást sugallja az első sorban szemben a b-vel, de az értelmes olvasat eldönti a kérdést. Különben is, mindkét irányban végig olvassuk a feliratot, az irány csak az olvasás sorrendjéről dönt.

 A kisebb l betű nem véletlen, kimondva amit látunk: O-KiS-L => OKoSuL, része az olvasatnak!

6. Előzetes összegezés

Érdemes szó szerint idézni az összefoglalót: „Eddig megszerzett ismereteink fő forrása a Saqqara-i sírkövek voltak, ahol az egyszerű személyneveken vagy a fiú + apja neve pároson kívül gyakorta találni összetettebb szerkezeteket is. Nagy gyakorisággal fordultak elő hármas képletek, melyek egy harmadik nevet is tartalmaznak, talán egy népnevet, vagy néhány esetben a nagyapa nevét. Még összetettebb szerkezetek is előfordultak, és néhány rendkívüli esetben a fokozott összetettség ahhoz a tényhez köthető, hogy az elhunyt nő; ilyen esetben a nőszeméllyel járó névtári képlet a férjet és annak családtörténetét is tartalmazza. Két kivételes esetben a halottat mint egy másik személy apját illetve anyját említik (E.Me 38, E.Me 32).”xii A névsoron kívül mi mást sikerült eddig megfejteni? „Ugyancsak jellemző a Memphiszi sírkövekre az igealakok hiánya. Egyedül az E.Me5. esetében képzelhető el ez a lehetőség, de a szöveg töredékes volta megakadályozza végleges következtetés levonását. A Saqqara sírfeliratok többi részére jellemző a halottra való közvetlen utalás alanyeseti, vagy s-szóvéges formában, illetve a sírkőre utalás közvetlen vagy kihagyásos formában, amikor is a halott neve birtokos formában jelenik meg. Ezek egyike sem igényel igealakok használatát. Sőt még a ƙi-vel való szerkesztés sem igényel igét.”xiii De nincs is rá szükség mondja Adiego, aki sem anyanyelvén, sem angolul, könyvének nyelvén egyetlen mondatot sem tud mondani ige nélkül. Az ige hiányát ellensúlyozza a mno- (’fiú’), ted (’apa’), en (’anya’) és upe/wpe (’sztele/sírkő’), és a ƙi ’vonatkozó névmás’ / ’névelő’.



C. Rövidebb feliratok elemzése

1. Feliratok tárgyakon

Két fáraós tárgy

E.Me8. Felirat egy Apiszt ábrázoló szobor talapzatán.

 

bkarakrt jrmm : armon gér {KiS gy} / bkar hkrtjrmm | sp bkolo ||

BaKÁRa AKaRaT JáR MáMa : ARa Mi Ö'Ni iGE öRöKöSe íGY / BéKe ÁRa Ha aKaRaT JáRoM íM SZóBa' BóKOLÓ

 

← olobkps | mjrmkrthrabk / {KiS gy}régnomra : mjrmkrtarabk

ÖLŐ BaKa BőSZ | íM JóRa Mi KéReTi Ha RABoK / KiS üGYéRE iGéNYÖ' MoRA' : Mi JáRMuKéRT ARA BóK

 

Bakára akarat jár máma arra, mi ölni ige örököse, így béke ára ha akarat járom, ím: szóban bókoló. Ölő baka bősz, ím, jóra mi kéreti, ha rabok kis ügyére igényöl moraj, mi jármukért arra bók.

 

Adiego egy olyan „Balog, Balog és Pálos ügyvédi iroda” szerű cégtábla szövegéhez hasonló tolmácsolást javasol: „kétnyelvű felirat egy Apis szobrocska talpazatán, két részből áll. Az első rész szövegét, paraeym: armon ƙi, minden nehézség nélkül ’a tolmács Paraeym’-nek fordítjuk”xiv a második rész pedig : „Paraeym és Polo” A feliraton látszik, hogy falfirka, nem gyakorlott kéz írta, ezért a játékos és gúnyolódó hangnem inkább illik a szövegkörnyezethez mint az amit Adiego javasol.

A bk betűjel a békó (béklyó) vonalas ábrázolása, a rébusz elv alapján a BéKó szó RáMájára RíMelő szavak mássalhangzó rámája!

E.xx6. “Leningrad Isis”, egyiptomi hieroglifás felirattal: Js.t dj ‘nh. ‘Isis may give life’.


← flarnajrm / s | sp taqr / pos ||

→ sop / qratps | s / jrmanrafl

FéLő A RóNA JáRMo / S | SZéP TAKaRó POSZa || SZÓ' éP / Ki RÁTaPoS | S / JáR MANáRA FeL

Félő a róna jármos (a nyomvonal girbegörbe), szép takaró posza (hitvány). Szól épp ki rátapos s jár mannára fel.


Adiego szerint: ‘For/of Šarnaj and Taqbo’ férj és feleség-nek.



Három felirat tálakon


C.xx1. Bronz tál vagy inkább bögreszerű edényecske.


← flrqruqr | qrtpl/bkrtmœ | tkrpt | snn | orkn | ntro | spjrmdk ||

→ kdjrmsp | ortn | nkro | nns | tptkr | œmkrtlptqr | qruqrrfl

FéLRe KeRÜ' KéRő | KiRe TöBeL KáRíT MáS | TaKaR BeTű | SZáNóN | ÖRöKöN | iNTőRŐ' | SZó BaJRa MeDiK || Ki iDeJáRó MeSéBe' | Ő éRTőN | NőKéRŐ | Nő öNöS | TöBeT aKaR | SuMáKRa iTaL BeTű KáR | KuRVa Ki Rá íR FeL

 

Félre kerül kérő, kire többel kárít (károsít) más. Takar betű szánón, örökön intőről szó bajra meddik (meddül). Ki idejáró mesében ő értőn nőkérő, nő önös: többet akar. Sumákra ital, betű kár, kurva ki rá ír fel.

Az onomasztikus formula szerint az első két szó šrquq qtblemœ ‘Šrquq (son) of Qtblem’ a többit is hozzáképzelhetjük: ‘dedicated this bowl - the priest of Apollo as a gift’ (felszentelte ezt a tálacskát – Apolló lelkésze mint ajándékot), ahol ntro ‘Apolló’, (valószínűleg mivel mindkét szóban van egy-két állítólagos o betű, de semmi más nem közös a két szóban!); pjdl ‘gift’; ýbt ‘offered’; snn orkn ‘this bowl’ tárgyesetben. Az egyes “szavak” jelentését ízlés szerint lehet összecserélgetni: Melchert, Schürr és Adiego más-más kiosztást javasol, de a mondat tolmácsolásában nagyjából egyeznek. Abból indulnak ki, hogy a tállal valamit felkínálnak. Eszükbe se jutott, hogy egy ilyen tálka esetleg mécsként is használható. Ki róhatná ezt fel nekik – hiszen a villamosság korában élünk, vagy nem?



C.Ha1. Bronz fiola, tálacska Halikarnassosból (ie. VI. század)


 

smdstkrprs | spsnskqr | mds qrrkn ttkrn | snn ||

→ nns | ntkrtnkrqrdsm | qrsknssp | srptkrdsms

SZáMaDáS TüKöRBe' RoSZ | SZóBeSZéN SoKaKRa | Mi DíSZ KiRe öRöK iNTő TaKaRNá | SuNYiN || Nő öNöS | Női TüKöR TaNú KiRe KáR iDőSZáM | KáRoS KéNYeS SZéP | SZeReP TaKaRó DíSZ MeSe

 

Számadás tükörben rossz, szóbeszén sokakra mi dísz, kire örök intő: takarná sunyin. Nő önös, női tükör tanú, kire kár időszám, káros kényes szép szerep, takaró dísz mese.

Folytatva az előző felirat ’megfejtését’, az orkn ... snn itt is tárgy esetre vall, ami egy tárgyas igét feltételez... Folyik a vita Adiego és Melchert között. Az utóbbi meglenne ige nélkül is. Adiego is elkezd vacillálni és ’megállapítja’, hogy psnλo vagy név, vagy ige adni jelentéssel. Kár, hogy az urak nem értik a kár szót és így unos-untalan nyomják a magukét.

C.xx2. A felirat elhelyezéséből ésszerűen következik, hogy ez a bronz tál (bowl) egy széles karimájú evőedény, egy tányér, nagyon is ráillő felirattal!

 

tkrcpéks nqrtllqrsds garnqrsds jrmzspkrt mdsankrt

← krtnadsmkrtspzjrmdssqrnragdssqrllqrtnsképctkr

éTeKRe CSiBE KéSZeN KéRi iTaLaL KáRoSoDáSiG ARáNY KáRoS De SZáJRa Mi íZeS BeKeRü'T MóDoSAN KéReTi || KéReTNi ADóS íM KöRíTéS PiZSeJéRe Mi üDe SZóSZ KoRáN RaGaDóS SoK RóLa eLTaKaRNá SZűKE BeCS éTeKRe

 

Étekre csibe készen kéri: itallal károsodásig arány káros, de szájra mi ízes bekerült módosan kéreti. Kéretni adós, ím, körítés pizsejére (csibéjére), mi üde szósz, korán ragadós: sok róla eltakarná, szűke becs étekre.

 

A felirat fordítása hosszabb nyelvészkedés után:

‘Ýœbéks brought it to Jzpe from Halikarnassos’.

Ahol not az ige: “For no-t, a connection to Hitt. na(i)-, CLuw. (reduplicated stem) nana- < * PIE *neyH- ‘to bring’ was cautiously put forward.” (Körültekintően javasolják no-t ‘hozni’ jelentését.) Hiába, a tányérról a kutatóknak nem a csibe hús jutott eszébe, hanem a ki-kinek a mije, valószínűleg egy gyors kiszolgálóban zabálva. Megfejtésüket erőltetve helyezték el két szóválasztó „:”-ot, melyeknek a rajzon nyoma sincs, nézték el a két teljesen azonos jel egyikét A-nak.


Egy bronz oroszlán felirata

E.xx7. Ismeretlen egyiptomi helyről származó oroszlán szobor felirata.


ntrqrs : sprkvédas / qrrfla / nu mdsankrt : uksé vlsrmœ ||

→ œmrvlsésku : krtnadsmun / aflrqr / sadékvrsp : sqrrtn

iNTő Rá KáRoS : SZó BáR KiVe' ÉD A SZó / KáRáRa FaLA / NőVe' MóDoSAN KöRíT : VaK eSZÉVeL SZeRe'MeS || SZáMáRa VaLó SZóESKÜ : Ki áRTaNA DíSZMŰN / A FaLRa KáRo- / SA' DE KiVe' RoSZBa' : SiKeR áRTaNa

 

Intő rá káros szó, bár kivel éd (kedves) a szó, kárára (szűz)fala. Nővel módosan körít vak eszével szerelmes. Számára való szóeskü, ki ártana díszműn a falra károssal, de kivel rosszban siker ártana.

Melchert szerint: “Uksi, (son) of Ur(o)m, has now given it, the orša, to the priest of Apollo, the Branchid”, amit Adiego elfogadhatatlannak tart. E tekintetben tökéletesen egyezünk Adiegóval.

A kv betűjel egy gabona- vagy nád-kéve szimbolikusan, csupán két szál növénnyel ábrázolva.



Az Iaszoszi ‘Tarhunt-felirat’

C.Ia3. Tölcsér felirata


 

?] arkrtfl | flannh msknkrt | slrkloœ : flann trœutrkrt | gyskmuds [lnk ||

nkl]dsumskgy | krttruœrtnnafl : œolkrls | krtnskmhnnafl | flkrtra

ARa KéReT FeL | FaLÁN NéHa MáSoKNaK áRTó | SZiLáRKuL ÖSZe : FéLő ANYi öNTő RoSZU' TűR KáRT eGYeSeK íM VáDaSu[LNaK || NYáK oL]DáSáVa' MoSa Ki íGY | KáRTeT RoVáSáRa TaNá'NÁ FéL : SZÓL KáRáLáS | KáRíTóN SoK íM HoNaN A FéL | FeLKéReT RÁ

 

Arra kéret fel: falán néha másoknak ártó szilárkul (szilárdul!) össze. Félő annyi öntő rosszul tűr kárt egyesek ím vádasulnak (megvádoltatnak). Nyák oldásával mossa ki, így kártett rovására tanálná (találná) fél. Szól kárálás kárítón (kárt okozón) sok, ím, honnan a fél felkéret rá.

 

Mi más kerülhetne egy tölcsérre mint használati utasítás? Nem kevesebb mint egy isten, - mondják a kutatók: „Nem kérdés, hogy a legfontosabb szó itt trquδe, melyet Tarhunt, az anatóliai vihar isten neveként értelmezünk a Blümel-Adiego dolgozatban (1993), melyet megerősített a hyllarimai (C.Hy1.) felirat armotrqdosq alakban, melyben a ’dvandva’(?) Arma-Tarhunt (a hold-isten plusz a vihar-isten) könnyen felismerhető.”xv Nem mondom, örvény keletkezhet egy tölcsérben is, no de vihar...



A Šarkbiom felirat

E.Sa1. Az egyiptomi Szaiszból való bronz fogadalmi eszköz nagy szerepet játszott a kár szövegek megfejtésében.


← flar{k+d}péom: zédks mds pnkrt: tkrn[?] / mo | dskrtn: tumn ||

→ nmut : nkrtds | om / []ntkr : krtnpdsmskdéz : moép{d+k}rafl

FeLÁR Kü'DőBE' Ő íM : űZi E DáKóS MűDíSZBeN KáRT : TeKeRőN [Vá]MO' | DíSZeKéR uTáNi : úT-VáMoN || NeM VéT : NeKi áRTóDáS | Ő íM óVa aNYiT KéR : KáRT NéPeD SZáMoS Ki iDÉZ : áM Ő ÉP DáKóRA FéL

 

Felár küldőben: ő ím űzi, e dákós műdíszben kárt (káriait) tekerőn vámol, díszszekér utáni útvámon. Nem vét neki ártódás, ő ím óva annyit kér: kárt néped számos ki idéz, ám ő épp dákóra fél.

Feliratunk Egyiptomban vendégeskedő kár írója a műdíszben mindenre vámot kivető fáraót arra kéri, hogy a sok idézés helyett inkább ő is lehessen dákós vámszedő.

„elfogadva, hogy az egyiptomi szöveg egy képletet tartalmaz: ’hogy Atum, a magasságos isten adjon életet és egészséget Š3rkbym -nek’, azt javaslom, hogy az egyiptomi Atum isten neve a kár szöveg végén levő tumn alakzatban lehet.”xvi Ez az idézet az egyiptológiát is leleplezi, világossá teszi, hogy az is csak formulákkal dolgozik, vagyis 180 évvel Champolion után sem képes az egyiptomi szövegeket olvasni!



2. Sírfeliratok Kária és Athén területéről

Ezeken a sírfeliratokon Adiego két szót külön kiemel: s(i)δi és œ(j)as. Az elsővel kapcsolatos hosszas fejtegetését azonnal a kútba dobhatjuk, ha jobban szemügyre vesszük a C.Tr2.-es feliratot. Ott ugyanis napnál világosabban látszik, hogy a siδi betűi egytől egyig mind ligatúrák, és a szövegnek semmi köze a sírokhoz! A œ(j)as pedig megfeleltetés egy kétnyelvű szöveg szavai között. Lássuk a medvét!

C.Tr1. Tralleis. Itt a harmadik jel a kérdéses. Az értelmes olvasat döntése alapján ez a rny kettős betű (két irány-mutató nyílhegy!), melynek a sérülés ellenére is jól látható a jobboldali része!


← sds[rny] amlt[ ] / spauœ / art{ }mon

SZiDáS [áRNYa] AMi aLaT[] / SZóBA' óVáS / ÁRTó – MON[DáS

 

Szidás árnya ami alatt szóban óvás ártó – mondás.



C.Tr2. Tralleis


an siδi artmi pauœ parŋaq?

A kérdőjel a q jelre vonatkozik. A szavakba tördelés alaptalan. Az átírást készítő és azt többszörösen leellenőrző kutatók nagyon gyatra munkát végeztek, nem vették észre a ligatúrákat, az egybevésett betűket, pedig öt ilyen is van:


{+}; {+}; {+}; {+} és {++}

A ligatúrák annyira szembetűnőek, hogy a kutatók nem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismerik a fogalmat: ha nem ismerték akkor itt kellett volna, hogy felfedezzék! Ezekkel az összevésésekkel így módosul az átírás (a visszafelé olvasatban az egyszeri, csak itt található ligatúrákban a tagok az olvasati irány sorrendjében következnek):

 

→ an {a+s}{œ+p}{d+s}{œ+p} artm{œ+p} {l+p}auœ {l+p+a}arkvac ||

← cakvra{p+a+l}œua{p+l}{œ+p}mtra{œ+p}{d+s}{œ+p}{s+a}na

A NÁSZ SZéP DíSZeS PÁRTa MeSéBe iLő PÁVa SaLaPA A RóKáVa' Á'Ca || CSAK VáR A PALóSáVa' APoL SZóBa' Mi TúRÁSBa' aDóS SZoPáS Á'NA

 

A nász szép díszes párta, mesébe illő páva salapa (rikoltozása) a rókával álca! Csak vár a pallósával, apol (csókol) szóban. Mi túrásban adós: szopás állna!



C.Al1. Alabanda


→ sdsh a[-]mol[

SZiDáS HA [Bo]MOL ...

 

Szidás ha bomol ...



C.Eu1. Euromoszi sírfelirat

 

 

œas | ktaés édjrmrégyœ | mn[dt] || ← [td]nm | œgyérjrmdéséatk | saœ

SZÁ' SZó | KúTJA ESZED JóRa MeRi E GYáSZ | MoN[DaTJa] || [TuDó]N íM | SZó íGY ÉRJe Rá MeDő ÉSZE' ÁToK | SZÁ' iS

 

Száj szó kútja, eszed jóra meri, e gyász mondatja. Tudón, ím, szó így érje, rá meddő ésszel átok száll is.

A kutatók feltevésével ellentétben, a kár szöveg nem azzal foglakozik, hogy kimondja ’ez egy síremlék’ – aki nem vak az úgy is látja. Nem a ki kinek mit hivalkodás, hanem pár emberi szó, hasznos útmutatás formula nélkül.



C.Eu2. Euromosz

 

A H jelet Blümel eredetileg λ-nak írta át, Adiego a betűt átjavította e-re, de amint azt eddig is tapasztalhattuk ez egy SZaK vonalas rajza. És van itt egy KöR is, melynek közepét egy pont jelöli. A többi betűvel már találkoztunk.

→ omop gyé : tskmarnyé / œdsun : œoœnéapkol / armon qrjrmrpmudsolo / manon ||

← nonam / olodsumprjrmqrnomra / lokpaénœoœ : nudsœ / érnyamskt : égypomo

OMO' éP üGYE : TüSKe MA eRéNYE / SZiDáS ViNé : SZÖSZö'NÉ A PoKOL / A RoMON KáR JáRMa RaB MŰ DíSZÖLŐ / MANÓN || NŐN AMi / ÖLŐ DíSZ VáMPíR JáRMa KiRe NYOMoRA / áL OKáBA' ENYéSZő ŐSi : NéVaDáS S / ERéNY ÁM eSőKeT : EGYBeOMO'

Omol épp ügye: tüske ma erénye, szidás vinné, szöszölné (gerebenezné) a pokol. A romon kár járma rab mű, díszölő manón. Nőn ami ölő dísz: vámpír járma, kire nyomora, áll okában enyésző ősi névadás s erény, ám (el)esőket egybeomol.



C.Si1. Szinuri szentély Mylasza közelében


→ adgylmdsrs : gylrflgynk : t[a]rsé : [?] / tpkrtœ (vacat)

Á'Dó üGYeL íM iDő SZoRoS : üGYeLőRe FeLüGYe'NeK : iTA'Ra S E : [BéNáRa] / uTóBi KéRTe iS


gylrégynk : pénqr : snkaédsko[t

eGYeLőRe EGYéN Ki : BÉNa KéRi : SZáNóKA' E iDőSZaKO[T

 

Áldó üggyel, ím, idő szoros ügyelőre. Felügyelnek: italra s e [bénára], utóbbi kérte is.

Egyelőre egyén, ki béna, kéri szánókkal e időszakot.

Egyértelműen egy hitközösségi hirdetőtábla előtt állunk!

A nk betűjel az n és k betűk egyberovása: {N+K}, mely egyben a nyak vonalas rajza is.

 

 

C.Ka1. Sírfelirat a káriai Kaunoszból.


 

snkés : sdsésa / s : spsu cqrsk c / mal c : mnqr c ||

← cqrnm : clam : cskqrcussp : s / asédss : sénks

SZóNaK ÉSZ : SZiDáSÉ SZÁ' / SZó : SZéPéSZ VaCKoRoS KoCS- / MA oLCSó : MaNó-KoRCSa || CSáKóRa NeM : CSiLó ÁM : CSuSZKáKRa CSÚSZóSBa' : úSZ / ÁS E DíSZeS : eSZÉNeK iS

 

Szónak ész, szidásé száj. Szó-szépész (szóesztéta) vackoros kocsma olcsó manó-korcsa. Csákóra nem csilló, ám csuszkákra csúszósban úszás e díszes eszének is.

 


C.Ka3. Síremlék Kaunoszból

 

rtqrruc / annéprsc || ← csrpénna / curqrrt

áRTó KaR-RUCa / ANYi NÉPRe SZuCa || CSiSZáR BÉNáNÁ' CSÜRöKRe áRTó

 

Ártó ruca (halott szállító hordágy) annyi népre szuca (dárda, lándzsa). Csiszár bénánál csürökre (bokacsontra) ártó.

Csatamezőn a halottakat két dárdán átvetett takaróra fektetve vitték a sírgödörhöz. A csiszár itt az ügyetlen csontkovácsot testesíti meg.

Az első betűjel rt , az r és t betűk ligatúrája: {R+T}.

C.Ka8. Kaunoszi felirat két kőkockán Demeter templomának a falában. Adiego írta át Frei-Marek eredeti potkoœλo olvasatát, a fénykép alapján jogosan, de itt sem jött be neki a formula.

 


spqrrskqr csk capads / jrma || ← ajrm / dsapacskcqrkrsqrsp

SZoPóKRa RoSZ Ki KoRCSoS KoCÁBa' ADáS / Jó Rá MA || A JóRa Ma / aDáSA' BA' CSúSZiK CSiKaR Ki RoSZKoR SZoPó

Szopókra rossz ki korcsos kocában, adás jó rá ma. A jóra ma adással baj csúszik: csikar ki rosszkor szopó.

 



C.Kr1. A Telmesszosz öböl-beli Kryaból (ma Taşyaka) való ez a felirat.


Az Ω alakú harmadik betű hangértéke Z, a második sor első betűje m, a negyedik betűje az rt ligatúra: {R+T}. A szavakba tördelés, amint az ábra mutatja, teljesen önkényes, ezért figyelmen kívül hagyjuk:


→ qrozomu sdsésa / mn crtodsupr c / sp mno c knor / norélams ||

← smaléron / ronkconmps / crpudsortcnm / asédssumozoqr

KöRÖZŐ MűVéSZ DíSZE SZÁ / MoN CSöRTŐ' DúSáVa' PeReC / SZóBa' MeNŐ CSóKoN OR / NŐRE aLAMuSZi || SiMA LÉRŐ' NYá / RON KoCSONYa Mi PöSZe / CSiRiP VaDSZORíTó CSíNoM / A' SZEDi öSZe S VáMO' ZOKRa

 

Köröző művész dísze számon: csörtől (csörtet) dúsával perec, szóban menő, csókon or(v), nőre alamuszi. Sima léről nyáron kocsonya, mi pösze csirip(elés): vadszorító csínommal szedi össze s vámol zokra (zokszóra).

Az akrosztichon még kegyetlenebb a művésszel:

acrs qrmsn || nsmqr srca

A CSűRéS KáR MeSéN || NőSZeMeKRe SaRCA

 

A csűrés kár mesén: nőszemekre sarca!

Igazán sajnálhatja, prof. Adiego, hogy nem beszél kárul. Ez a nyelv csodálatos!



C.xx3. Ezek az xx jelzésű tárgyak az európai régiség kereskedelemben tűntek fel, nagy valószínűséggel egy káriai Apolló szentélyből lopták őket.

← akjrmmjrmdsutkrkrtrjrmkjrm[vacat]d ||

→ djrmkjrmrkrttkrudsjrmmjrmka

A'Ku JáRoM Mi JóRa MóDoSU' TaKaR aKaRaTRa JáRoM KiJáRó MóD || De JáRoM Ki JóRa MéR KáRT TaKaRVa aD SZáJRa Mi MáJáRa MóKA

 

Alku járom, mi jóra módosul, takar; akaratra járom kijáró mód! De járom, ki jóra mér kárt, takarva ad szájra, mi májára móka.



G1. Athéni kétnyelvű felirat ie. 525-520-ból.


œjrmas : san tur || ← rutnas : sajrm

SZáJRA MÁS : SZÁNaT VáR || RÚT NÁSZ : SZÁJRa MeSe

 

Szájra más szánat (szánalom) vár. Rút nász szájra mese.

 

G2. Váza Thesszalonikiból.


→ qrlaskéc | k?[

KáRáLÁSuK É'C | K?[


Kárálásuk élc ...


3. A leghosszabb graffiti

E.AS7. Lepszius Kar 1. Abu Szimbel. Ezt a graffitit egy kár katona írta az ie. 593/592-es nubiai hadjárat idején, melyet II. Psammetichus fáraó vezetett.

 


→ nad gyégy ptkrrs | krtsakl dsovlsrs | mtkrqrudkrtm |

NÁD íGY EGYBe' úTKóRó eRőS KeRíTéS AKoL De SZŐVe LeSZ RáSa | Mi TaKaR KáR VáDaKéRT Mi |

spésmaœk | ptkrpén?t | spstkr[tnk]aénéqrnkm ru (a nagyobb r és u betűk kiemelik az utolsó szót)

SZóBESZe Ma SoK | BuTa KöRéBE' iNTő | SZóBa' SZiToKRa [TaNoK]A' ENEK áRuLNaK íM RóVa

A spontán graffitinek látszó írás is vizsa (palindrom), vagyis tudatos és aprólékos munkával előkészített szöveg, mely mindkét irányból olvasva értelmes:

 

← urmnkqrénéa[nkt]tkrssp | tnéptkrp | kœamsésp |

URaMNaK Ki eRÉNYE' Á'Na Ki TeTeKRe SZóBeSZe | uTáN E BeTűKRe éP | KéSZ A MeSe ESZéBe' |

mkrtduqrtkrm | rsvlsodsklaskrt | rstkrpgyégydan

MiKoR TuDVa KiíRTa KiRe Mi | RoSZ VáLaSZO' DíSZeKeL A SZó KáRíT | íRáST KáRáBa' üGYE íGY DANa

 

Nád így egyben útkóró, erős kerítés, akol, de szőve lesz rása (durva pokróc, szőnyeg), mi takar, kár vádakért, ím. Szóbesze (szóbeszéd) ma sok buta körében intő, szóban szitokra tanokkal ennek árulnak (mondanak ellent), ím, róva!

Uramnak, ki erénnyel állna ki tettekre szóbesze után. E betűkre épp kész a mese eszében, mikor tudva kiírta kire mi rossz válaszol díszekkel, a szó kárít (károsít) írást, kárában ügye így dana (pajkos dal).

 

Adiego ebből a leghosszabb falfirkából, saját bevallása szerint, egy nagyon bizonytalan ’King Psammetichus’-t tudott kihozni.



D. Hosszabb feliratok

Adiego miután kifejezte viszolygását a hosszabb szövegektől általában, megállapítja, hogy „A szövegeket mint amilyen a Kildara felirat jelenleg képtelenség elemezni. Azonosíthatunk néhány különálló szót, de semmit sem tudunk a szövegkörnyezetről amelyben ezek előtűnnek.

Az egyedüli módja ’beférkőzni’ egy ilyen szövegbe egy meglévő fordításon keresztül. Az egész káriai al-gyűjtemény hosszabb feliratai közül a Kaunoszi kétnyelvű felirattal jár egy legalább részben olvasható szöveg, melynek tartalma kétségkívül összevág a kár szöveggel. De még ebben az esetben is az elért eredmény nagyon korlátozott. A hosszabb feliratok elemzése természetes hát, hogy ezzel a példával kezdődik. Komolyan megnehezíti az ilyen típusú feliratok tolmácsolását, hogy jelenleg képtelenek vagyunk igealakokat felismerni. Anélkül, hogy tudnánk melyik szó jelöl igét, gyakorlatilag képtelenség kiokoskodni bármilyen megközelítést a szöveg szerkezetének és a tartalmazott közös főnév szerepének elemzésére. Még a kaunoszi kétnyelvűben is, ahol a görög szöveg jelenléte kellene, hogy segítse az igei forma azonosítását, nem sikerült megegyezni, hogy melyik szót kellene igeként felismerni. Amint már láthattuk, az ige felismerésének problémája a rövidebb szövegekre is kihatott, és csak a kár dokumentáció tekintélyes növekedésével fog ez a jelentős vizsgatétel megoldódni.”xvii

A kutatók, így Adiego is a 18 soros felirat első tíz sorára összpontosít, mivel csak ennyi hozható kapcsolatba a görög felirattal, melynek fordítása így hangzik: „a kibédiek (Kaunians) számára jónak tűnt, hogy Nikokles (...) és Lysikles (...) nyilvános látogatói és jótevői voltak a kibédieknek.”xviii Úgy tűnik, hogy Kaunoszt a károk Kibédnek hívták – nem ez lenne az egyetlen közös kárpát-medencei és anatóliai földrajzi név. A két tulajdonnév azonossága a két szövegben félreérthetetlen tűnik saját átírásuk alapján és ezzel be is fejeződött mindaz, ami a két szöveg összehasonlításából biztonsággal levonható. Az átírással azonban sok baj van, bizonytalan a qr  , o/qr és œ és c betűk szétválasztása, hogy csak a leglátványosabbakat említsük.

A görög nyelv szabályai szerint a látogatók és jótevők tárgyesetben vannak, a formula tehát bővül az –n tárgyraggal, ehhez keresni kell tárgyas igét, amit majdnem el is találnak, feltételezve, hogy uéomλn jelentése ‘to make, to invest as, to establish as’.

Az sb pedig kötőszónak tűnik: „Az sb helyes tolmácsolása, mint mellérendelő kötőszó, szintén lényeges, mivel fontos szerszám lesz a kár szövegek kifejezéseinek és mondatainak a meghatározásában.”xix De mi van akkor, ha ez a tolmácsolás téves? Akkor bizony a kifejezések és a mondatok is tévesek, de a tudományos hólabda gurul tovább... Noha okosabb lenne megállítani, mivel „a kár szöveg utolsó sorai gyakorlatilag lefordíthatatlanok, mivel a legtöbb betűcsoport csupán egyszer fordul elő és nem mutat semmilyen külső ismertető jelet, ami hozzásegítene a megértéséhez. Ezeknek az utolsó soroknak a szavakba tördelése is nagyon nehézkes feladat.”xx Sajnos, ez nem csak e kétnyelvű felirat utolsó soraira áll, hanem a teljes kár írásos anyagra.

 

C.Ka5. ’Kaunos Bilingual’.

kbédn uéomλn é[—]

énés δrual nék[—]

lan lyséklas[-?]

otonosn sb lys[ikl]

an lysékratas[-?]

otonosn sarné[š]

mdoτz un sb unδo[—]

tλš kbdynš sb β2o[—]

olš otrš sb aƙt[ms]—

kmt abséms sb [—]

yτz oru? sb aƙt[—]

buƙy[——]é[——]é

[—]œ un moa[-]λboror

[—]Tλƙsasoτz ort

tab sb ort[-] sb Tor-

ouo bé mslmnléa

purmoruos mnos

aétuv

 

 

 

Az összefüggő, értelmes viszonylag hosszú olvasattal az átírási táblázatban megadott értékek újabb bizonyítást nyernek, a hiányzó, pirossal kipótolt sorvégeket a visszafelé olvasat segíti, a sorvégi záróbetűket az akrosztichon pedig kétszeresen is megerősíti.

Az o (kör!) betűjel ezen a feliraton következetesen a qr {K_R} betűpárost jeleníti meg és e K_R szó/szótagváz KöRé KeRekedik ki ez a KáR (káriai) írással foglalkozó KőRe vésett felirat. KáR lenne a KáR KoRszak KóRos KéRdéseivel foglalkozó KóRkép elolvasását KeRülni!

Néhány fogalom elöljáróban: a szódísz-író kirakós betűkockákkal elkészíti a vizsát, az oda-vissza olvasható szöveget, mely többnyire üres (mgnhangzó nélküli) RáMákból áll, melyeket a RíMelő szavak, vagyis a „kirovókra rákerült besze tár szóra, korábbi szóba állva” melyet korok ugyan őriznek írásban, de ki kell állítani az író és olvasó korára, vagyis át kell írni mai helyesírás szerint.

kpéd[r]qrmskn é[upt]

KiBÉDi/Ki PÉ'Da [Ró]Va E KőRe MáSoK NE[VéBe' íT-]

énés dsrual nék[hpt]

É'Ni E SZóDíSZ-íRóVa' ÁL NEKi [HiBáT-]

lan ljrmséklas[kt]

LAN aLaJ-RíMeSEKeL A SZó[KiTe-]

qrrsqrnqrsn sp ljrms[knlt]

KeRő íRáS KáRoN KáRoSaN SZaPuL JáR Ma SZó[KíNáLaT-]

an ljrmsékratas[tst]

ÁNáL Jó RáMa iS E KáRA' TASZ[íT SZóT]

qrrsqrnqrsn sarné[rtkt]

KáRáRa S KéRőNeK íRáSoN SZÁ'Ra NYE[RőT KiT]

mdqrz un sp undsqr[knk]

MeDő KuRéZVáN SZaB VoNóDáSoKRa [KíN Ke-]

rsskrt kpdjrmnrt sp vdqr[ltr]

ReS SiKeRT KéPeD oLYRa MiN éRTéS BőVe De KöRü[LeTéRe]

qrlrt qrrsrrt sp agyrs[nmt]

KáRaL éRT KáR RoSZRa RóTPA' GYoRS [NéMíTó]

kmrs apséms sp [ns]

KaMaRáS A BeSZE MeSéS eB[eN iS]

jrmz qrru sp agyrs[tlt]

Jó RáMáZ/RíMeZ KáR RoVáSBa' A GYoRS [íTéLeT-]

pugy[r ...]é[....]é

 

BUGY[Ra ...

[hr]c un mqra[d]skpqrrqrr

[HaR]CáVa' NeM KáR A[Dó]S Ki BuKóRa íR KáRáRa

[nu]ltskgysasqrz qrrk

[NeVe]LTJe Se KeGYeS A SZó KöRöZ KáRáRa Ki

uap sp qrrrs[t] sp ltqrr

VA' BeSZéBe' KáRáRa íRáS[T] SZaPuLó TüKöR Rá

qruqr pé mslmnléa

KoRáVa' KáR eBE MáSaL MéN LE A

spurmqrruqrs mnqrs

SZó BŰ RíMeKRe íRVa KáRoS MaNKó ROSZ-

aérsusé

A' ÉRéS VeSE

 

Kibédi (Kaunoszi)/Ki példa, róva e kőre, mások nevében ítélni e szódísz-íróval áll neki. Hibátlan alaj-rímesekkel (alanyi rímelő szókkal) a szókitekerő írás káron károsan szapul. Jár ma szókínálatánál jó ráma (mslhangzó váz) is e kárral. Taszít szót kárára s kérőnek íráson szájra nyerőt, kit meddő kurézván (tréfálkozván) szab. Vonódásokra kín keres sikert, képed olyra min értés bőve (bősége), de körületére (környezetére) kárral ért. Kár rosszra rótt sáppal gyors, némító kamarás (felügyelő). A besze mesés ebben is, jó rámáz/rímez kár rovásban. A gyors ítélet bugyra ...

Harcával nem kár adós, ki bukóra ír, kárára neveltje se kegyes. A szó köröz kárára, ki vall beszében kárára írást szapuló tükör rá. Korával kár ebbe mással mén le, a szó bű (tág) rímekre írva káros mankó, rosszal érés vesse.

A sorok visszafelé olvasva tovább folytatják a megkezdett témát:

 

ésurséa

E SZó ÜReS-E A

sqrnmsqrurqrmrusp

SZóKiíRó NéMa SZóKRa VáR KáR íM RoVáSB-

aélnmlsmépqruqr

A' ELNéMuL SZeMÉBe' KiRoVóKRa

rqrltps[t]rsrqrpspau

RáKeRüLT BeSZe [Tá]R SZóRa KoRáBi SZóBa Á'Va

krqrzqrsasgysklt[un]

KoRoK őRZiK íRáSA' éS íGY SZó KiáLíT[VáN]

rqrrqrpsk[d]aqrmnuc[rh]

íRó KoRáRa KiRe éP SZaKa[D] A KoRMáNiáVa' CSü[RHe]

 


é[...]é[...r]gyup

… GYáVáBa'

[ltt]rsgyapsurqrzjrm

[áLTaTó] RoSZ aGYA' éP SóVáR KöRöZ oLYRa Mi

[sn]pssmésparsmk

[SZóN] BeSZéS íM E SZóPáR SZáMuK

[tmn]rsgyapsrtrrsqrrtlqr

[TöMéNY] íRáS íGY ABa' SéRTő íRóRa SZóKáR RúToLó KoRá-

[rlt]qrvdpsrtnjrmdpkrtskrs

[RóL Tü]KöR VáDBeSZéRe TaNúJa iRaMoDó BoKoRíTáS KáR SZó-

[knk]qrdsnupsnuzqrdm

[KNaK] KéRDéSe NéVBe' SZóNYÚZó KáR DuMá-

[tkrt]énrasnsqrnqrrsqr

[T KöRíT]ENe Rá A SZóN SoK iRáNY KáR íRáSoKRa

[tst]satarkésjrmlna

[uTaSíTá]SA' TARKa ÉSZ JáRMa áLNA

[ltnk]sjrmlpsnsqrnqrrsqr

[eLőTüNK] SZáJRa Mi aLaPSZóN SZóKöRNYéK íRóRa SoK éR-

[tk]salkésjrmlnal

[TéKe]S ÁL KÉSZ úJ RíMeL NÁLa

[tph]kénlaurdsséné

[TöB Hö]KENő áL A VeRőDő SZiSZEN E'-

[tpu]énskmqréu[r]dépk

[TePe'Ve] ENYéSZiK Ma Ki őRE Vi[Ra]D-E BéKe

 

E szó üres-e? A szókiíró néma, szókra vár. Kár, ím, rovásban elnémul, szemében kirovókra rákerült besze tár szóra, korábbi szóba állva, korok őrzik írással és így szó kiállítván író korára, kire épp szakad a kormániával csürhe.

… gyávában áltató rossz agyal, épp sóvár köröz olyra mi szón beszés. Ím, e szópár, számuk tömény, írás így abban sértő, íróra szókár rútoló (csúfolódó, sértő) koráról tükör vádbeszére, tanúja iramo bokorítás (szóbokrosítás). Kár szóknak kérdése névben, szónyúzó kár dumát rítene rá. A szón sok irány kár írásokra, utasítással tarka ész járma állna előttünk szájra. Mi alapszón szókörnyék, íróra sok értékes áll kész új rímmel nála. Több hökkenő áll, a verődő (verítékező) szisszen, eltepelve (eltaposva) enyészik ma ki őre. Virrad-e béke?

A sorok kezdő és záróbetűi akrosztichont alkotnak, vagyis összeolvasva értelmes üzenetet adnak mindkét irányból olvasva:

 

kélqraqrmrsqrkjrmphnuqrspa : tttltttkrtslté rkrasé

KELéKRe A KóR MaRóS KiRaKóJa RáMáBa HáNYVa KáR SZóBA' : TéTe'T LáTaT TüKöRT SZóLíT ÉRiK eSZE

ésarkr éltstrkttltttt : aspqrunh pjrmkqrrsmqraqrlék

E SZÁ'Ra KáR ÉLő TeSTRe KöTöT íTéLeTeT TeT : A SZóBoKoR VéN HiBáJa RáMa Ki KáRáRa SZó-MóKa KáRaLÉK

 

Kellékre a kór marós, kirakója rámába hányva, kár szóban tételt láttat, tükört szólít, érik esze. E szájra kár élő testre kötött ítéletet tett: a szóbokor vén hibája ráma, ki kárára szó-móka, kárallék.

Ismét azt látjuk, hogy az olvasat messze felülmúlja a ’megfejtők’ fantáziáját. Kár a hiányzó sorokért és sorvégekért, noha a ballada így sem vált az enyészet és/vagy rombolás martalékává. A szöveg így is teljesen értelmes, nem szorul külön magyarázatra, vagy ne adj'Isten, tolmácsolásra!

Az rs betűjel az r és œ betűk összerovása: {R+S}, míg vd / az u és d összerovása: {V+D}.



C.Ka2., a leghosszabb kaunoszi (kibédi) felirat:

 

[ui?]omλŋ qrds γrdso[-]é[

[-]r sb aƙmnnartnyr obsmns[

[-]ƙarλanoŋ sb zšaréosŋ éƙ[

[-]nudrma ƙyrpaé sarnéš sb u[

[-]aT punoτ2 otrš bé sb aƙtmsk[m

[-]δǧaétk ouor γδλaŋǧé[-]

[-] sarnéš sb ǧorsolš sb uTbét

[-]bé qrdsoλ š aét ǧmalé Tƙét

[-]intnor ƙyrapaéœ umoτ2 oba

[-]δéurt obsmsmñǧñ ouor mtǧyr

[—]abrunƙur[-]šynšTynn sb vacat

[——————]tbsms ǧmalé [

[——————]maT ǧsb an[

[.............................]ba vacat

 

 

 

   

[lk]omskkv qrrds gykrdso[rny]é[ggymr]

[LaK]OMa SoK KiVe' KáR oRDaS aGYKáR De SZÖ[RNYű] É[Gő GYoMoR]

[ka]r sp agymnnarrsnjrmr opsmns[tl]

[KÁ]RoSaB AGYMeNőN ARa eRőSeN JáR MaRÓ ePéS MeNéS [íTéL-]

[u]gyarskanokv sp zrtaréoskv égy[qr]

[Ve] áGYÁRa S oKÁN OKu'Va S BeZáRTÁRa E ŐSKőVE' GY[aKoRi]

[p]nudrma gyjrmrspsarnért sp u?

[Bű]NVáDRa íM ÁGYJáRó MaRáSáBA' E SZó ARáN ÉRTe SZaPU'

[t]alt spunoz orsrrt pé sp agyrsmsk

[iT]ALT S BŰNÖZŐ RéSZéRe éRTőB ÉSZ BÁGYáRa SZó-MoSaKo-

[-]ds pé vdaérsk ouor gydsprtskakvvdé[n]

DáSBa' E VáDA' ÉRi SZó Ki ÓVÓRa íGY aDóS PáRToS K A'KuVa' VéDE[Né]

[-] sarnért sp vdorsolrt sp ultpé[t?]

S ARáN éRT SZóBa' VéDŐRe SZÓL éRTe SZaPUL TöBE[T]

[-]pé qrrdsosk rt aérs vdmalé ltgyérs

BÉKéRe áRaD SZÓ S aKaRaTA ERőS VéDő MÁLé ELőT íGY E RoSZ

[s]énrsnor gyjrmraspaé c umozopa

[SZ]ENYíRáSoN ŐRe íGY JóRa MáR A SZóBA' É'C VáMOZÓ BÁ'

[-]dséurrs opsmsmnkvdnk ouor mrsvdjrmrs

DíSZÉ' URáRa SZÓBa' SZáMoS MaNKó VáDoN Ki ÓVÓRa MéR S VáDJáRa MaRóS

[--]aprungyur[-]rtjrmnrtltjrmnn sp vacat

A BoRáVa' NaGY ÚR üRíTi úJRa íM NőRe iTaLáT Jó-ReMéNY NáSZáBa'

[——————]t?psms vdmalé [

… B SZáMoS ViDáMAL E …

[—————— k]malt sp an[

Ko]Ma ÁLT SZóBa ANYi …

[....................... tl]dspa vacat

iTaL] DúSáBA'


Lakoma sok, kivel kár ordas agykár, de szörnyű égő gyomor károsabb, agymenőn arra erősen jár maró epés menés. Ítélve ágyára, s okán okulva s bezártára e őskővel gyakori bűnvádra ím ágyjáró marásában e szó arán érte: szapul italt s bűnöző részére értőbb ész bágyára (bágyadására) szó-mosakodásban e váddal éri szó. Ki óvóra (óvást tevőre) így adós pártos, ki alkuval védené s arán ért szóban védőre szól: érte szapul többet. Békére árad szó s akarata erős védő málé előtt, így e rossz szennyíráson őre, így jóra már a szóban élc vámozó. Báj, díszély (fényes pompa) urára szóban számos mankó, vádon ki óvóra mér s vádjára marós.

A borával nagy úr üríti újra, ím, nőre italát jó-remény nászában.

                   Több számos vidámmal e koma állt szóba annyi ital dúsában.

 

Ez a felirat is vizsa, a sorok visszafelé olvasva folytatják a megkezdett témát:

apds[lt

APaDáS [eLőT

napsltam[k

iNÁBa SZáLT A Mó[Ka

élamvdsmspt

ELÁMu'Va aD SZáMoSaBaT

vacat psnnjrmltrtnjrmrtrugynurpa

BoSZúN NeJe RéM eLTéRíTeNé JóRa Mi áRTó Rá UGYaN VáR BÁ-

rsjrmvdrsmrouonkvdnkmsmsporsruéds

R SZáJáRa Mi VéDőRe SZoMoRú ÓVÓNaK VéDőN KiMoS íM SZaPoRa SZó éRVE DúS

apozomucéasparjrmgyronrsné[s]

APO' ZÖMéVe' CÉ' A SZóBA' RáJáRó Mi aGYáRa ÖNeRő SZűNÉ[Se]

rségyltélamvdrséartskosdrqrép

RoSZ EGYLeTEL AMi VéDő RéSZE ÁRT SoK ŐS DőRe KiRe ÉPí-

[t]épltupsrtlosrovdpsrténras

[T] E BeLáTVa BoSZúRa íTéLŐ SZóRÓ' VéDBeSZéRe TÉNY uRAS

[n]évdkvaskrtpdsgyrouokrséavdépds

[N]ÉVaDó KiVe' A SZó KáR TaPaDóS íGY ROVÓ KéRéSE A VáD ÉP aDóS

ksmrsgyapséprtrrsozonusplta[t]

Ki SZaMáR SZiDJA BőSZEB áRTóRa RáSZÓ' űZŐN VéSZ BeáLíT A [To-]

upsrténraséasprjrmgyamrdun[p]

VáBi SZóRa TÉNYÍRÁSÉ A SZó BáR JóRa MeGY A MaRaDVáNY[Ba']

[qr]gyékvsoérartzpskvonaskragy[u]

[KáR] iGYEKVő SZÓ ERe ÁRTó ZSáBa SoK VO'NA SiKéR AGYá[Va']

[lt]snmsporjrmnrsrannmgyapsr[ak]

L iT]aSaN MáS BORa JáR Ma NYeRéS iRÁNYáN MeGY A BőS áR[A' Ki]

[rmgyg]é[rny]osdrgyksdrqrkvskmo[kl]

[Rá íM íGY íG]É[RőN] OSZa De iRiGYeK SZáDáRa KiRaKVa SoK Mó[Ka áL]

 

Apadás előtt inába szált a móka, elámulva ad számosabbat!

Bosszún neje rém, eltérítené jóra, mi ártó rá ugyan vár! Bár szájára, mi védőre szomorú, óvónak védőn kimos, ím. Szapora szó érve dús, apol (csókol) zömével, cél a szóban rájáró, mi ágyára önerő szűnése. Rossz egylettel, ami védő része, árt sok ős dőre, kire épít e, belátva bosszúra ítélő szóról védbeszére tény uras névadó kivel a szó kár. Tapadós így rovó kérése: a vád épp adós, ki szamár szidja, bőszebb ártóra rászól, űzőn vész beállít a további szóra. Tényírásé a szó, bár jóra megy, a maradványban kár igyekvő szó, erre ártó zsába sok volna. Sikér (sekély) agyával áll ittasan, más borra jár ma nyerés irányán, megy a bős(éges) árral. ki rá, ím, így ígérőn ossza, de irigyek szádára (szájára) kirakva sok móka áll.

A sorok kezdő és záróbetűi, mint akrosztichon:

lkuptdsspsds a[tkl/t] | rlqrukntrsars p[ena] || [ané]p rsarstnkuqrlr | [lkt]a dsspsdstpukl

aLKUBa' TuDóS SZóBeSZe DúS Á[ToKaL] | áRuL KáRáVa' KiN TáRS-ÁRuS B[ÉNA] || [A NÉ]P íRáSA RoSZ TaNú KiVe' KáRaL íRó | [LaKaT] A DíSZeS BeSZe DíSZíTőBe VaKoL

 

Alkuban tudós szóbesze dús átokkal. Árul kárával, kin társ-árus béna. A nép írása rossz tanú, kivel kárall (rosszall) író. Lakat a díszes besze, díszítőbe vakol.

A szöveget nem kell se magyarázni, se magyarozni, világos és magyaros, élces és humoros besze, kár(!) hogy az utolsó három sor hiányos.

„C.Ka2, a legterjedelmesebb kár felirat, gyakorlatilag kiismerhetetlen maradt. A kaunoszi kétnyelvű megtalálása megengedi némi kapcsolat megállapítását a két szöveg között, és biztosan nagy jelentőségű, hogy a sarniš szó, amelyik a kétnyelvű szövegben úgy tűnik, hogy vagy teljesen, vagy részben a ’proxenoi’ kár kifejezését képezi, úgyszintén jelen van a C.Ka2.-ben. Más fontos megfelelés a otrš = αὐτoὑς szó, a ’leszármazott’ jelentésű aƙtmskm(t?), és a főnév vagy ige ami nyilvánvalóan utal arra, hogy a felirat egy rendelet (uiomλn, [--]mλn a C.Ka 2-ben).”xxi Talán csak annyit fűznék ehhez hozzá, hogy pl. az otrš szót orsrrt-nak kellene olvasni, ha önhangzók nélkül bele nem törne a nyelvünk.

A gyk betűjel a gy és k betűk összevonása: {GY+K}.



C.Hy1. A b oszlopot még 1933-ban Laumonier találta meg, és nagy meglepetésre a 2004-ben Hyllarimában megtalált a rész pontosan hozzáilleszthető. A különböző időszakokból és kezektől származó feliratok azonban nem teljesen illeszkednek és így felmerül többféle olvasati lehetőség. Adiego a törésvonal és választóvonal közötti részt az a oszlop soraihoz csatolta, de értelmes olvasatokat csak akkor kapunk ha ezt a részt külön oszlopként kezeljük.

Ugyancsak az értelmes olvasat követelménye diktálja, hogy a betűt ne i-nek hanem az m és r összerovásának, ligatúrájának: {M+R}-nak olvassuk, az átiratban mr-rel fogjuk jelölni. A bn betűjel a b-ben elhelyezett vonalkára utalva határozza meg játékosan a B_N mássalhangzó párost!


 

(a) prasoarmr ods djrm / muolt armotrods

BáR A SZÓ ÁRaMa eRŐ De eSZeD JáRMa / MiVe' OLTó ÁRaMO' TöRőDéS

bkrsmr armr prœbkrs- / mansk : uœobn œ

BéKéRe SZó MáRA MáR PöRöSBe' KáRoS / iMÁN SZó KiVeSZŐBeN iS

rtmr m uœobnœ spu / uœprnyol tnkuœbkr

áRTó iMáRa MiVe' SZÓBaN iS SZaPU' / VeSZőBe' eRéNY OLTaNi KeVéS BéKéRe

spau manskœ jrm / sœ

SZóBa' AVa' iMÁN SoK SZáJRa Ma / SuSa


             (b) kdsunkospmrrnymrspu {KiS s} usolt

Kó'DuS VáNKoSáBa' MéRő aRaNY Mi Rá SáPU' KaSZáSáVa' SZÓLT

molpr msolt jrmlarmmrlt

íM Ő LoPóRa Ma SZÓLT JóRa eMeL A RéM MeRüLőT

(c) mdsa – oso – mrœ – rmrœ – smrœ – [p]r

MóDoSA' – Ő SZÓ' – MeRéSZ – eRe MéRéS – SZó MáRiS – PáR


(a) Bár a szó árama (áradata) erő, de eszed (a) járma, mivel oltó, áramol törődés. Békére szó mára már pörösben káros, immán (immár) sok veszőben is ártó imára, mivel szóban is szapul. Veszőben erény, oltani kevés békére szóban, avval imán sok szájra ma susa (susogás)!

(b) Koldus vánkosában mérő arany mi rá sápul kaszásával szólt, ím, ő lopóra ma szolt: jóra emel a rém merülőt.

(c) Módossal ő szól: merész erre mérés, szó máris pár.

 

Visszafelé olvasva a fenti sorok következőképen hangzanak:

(a) œs / jrmœsknamuasp

SuSa / JáRoM SZóSZéKeN*  ÁM óVÁSBa'

rbkœunktlornypœu / uspœbnoœummrtr

RaB Ki SZaVáNaK íTéLŐ eRéNY BoSZÚ / Va' SZóBa' iS BűNÖSÜ' íM MáRTíR

œbnoœu : sknam / srbkœprmrramrsrbk

S BűNÖSÜ' : SoKNÁ' Me / SéRe BéKéS BáR MaRóRA MáR SaRaB Ki

dsortomraltoum / jrmddsomrraosapr

oDaSZÓ' áRTÓ iMáRa ÁLíTÓVa' Mi / JóRa MeDő De SZOMoRúRA Ő SZAPoRa

 

(b) ltmrmraljrmltosmprlom

éLőT íM RéM uRALJa RéMLáTÓ SZeMéBe' uRaLOM

ltosu{KiS s}uspmrrnymrsponkudsk

LáTÓ SZaVaK SuSa óVáSáBa' MáRa iRáNYMéRő SZóBÓ' NeKi VáD SoK

 

(c) r[p] – œmrs – œmrr – œmr – oso - adsm

íRó [eBe'] – iS MeRéSZ – SZoMoRú íRó – SZáMáRa – Ő SZÓ' – ADóSa íM

 

(a) Susa járom szószéken, ám óvásban rab, ki szavának ítélő erény, bosszúval szóban is bűnösül, ím, mártír. S bűnösül soknál mesére békés, bár maróra már sarab (sarló, kaszab), ki odaszól ártó imára állítóval, mi jóra meddő, de szomorúra ő szapora.

(b) Élőt, ím, rém uralja, rémlátó szemében uralom látó szavak susa óvásában, mára iránymérő szóból neki vád sok.

(c) Író ebben is merész, szomorú író számára ő szól: adósa, ím!

* A szószék (œsk) alternatív olvasata szúszék/szuszék/szuszák gabonatároló ládát jelent, de egyes tájakon így hívják a menyasszonyi tulipános ládát és a vallási szertartásokhoz használt eszközök tárolására szolgáló ládát is.

A telefonkönyv készítésbe annyira belejöttek a kutatók, hogy itt már képlet nélkül is gyártják a neveket: „Az armotrqδosq szóban könnyű felismerni két jellemzően anatóliai istennevet: armo-, a Hold-isten neve (Hitt. Arma-), és trqδ-, a vihar-isten már bizonyítottan szerepelt más kár feliratokban (Kildara, Iaszosz).”xxii

Attól félek, hogy a kutatók akkor sem értenék a fenti szöveget ha beszélnék a kár nyelvet, pedig a szöveg rémisztően időszerű. Ma is, amikor ellenőrizetlenül millió számra árasztják el Európát a balsejtelmes hátsószándékkal vezérelt tömegek, az írók, az értelmiség rémes műszavakkal szapulja a veszélyre figyelmeztetőket. Ilyen eszement korban merészelt megszólalni az ős kár az üres, és ezért káros politikai mantrákat károgókkal szemben, mondván: egy hazám, egy házam, egyházam  megvédem … és felépült a kerítés!



C.My1. A feliratot Mylasza közelében, Kircağizben találták, 2004-ben.

   

         idrpjbridsskmdspqr molrs tjbgy[

IDő RaBJa PáR SZaKMa iDőSeB KoRa Mi ÖL RoSZaT JoBá úGY

tsial tusolœ : moi m[r]saqr[

TeSZI ÁLTáVa' SZÓLáS : Ma OLY Me[Ré]SZ A'KuRa

dvanol sparuosœ : sau sparjbrigyœ

De VÁNYOL S PÁRU' ÖSZe iS : SZAVa SZóPáR JoBáRa ÍGY iS

qrrnyali oprpiœ : tsial oprpikrt

KiRe áRNYAL JÓ PáRBa' IS : iT SZáJALÓ PeRBe' úJaKéRT

dvanol : jbrqrsoqr : sparjbrigy spsoirœ

DéVÁNOL : úJaB íRóKRa SZÓ KáR : S BÁR JoBáRa ÍGY SZéP SZÓÍRáS

[s]pdso spnuœoœ : mjbrnysk trdjbœ

[SZa]BaDoS ÖSZéBeN ViSZOS : MeLY BeRéNY SZóKaT RáaD JoB S

rsarkpiom qrrnyaliœ : œumo kpdmuœ

íRáS ARa KaP JÓ Mi KéRőRe aNYALJa iS : SZóVa' MÓKáBa DuMa ViSZ

skdudvrotornyœ : sppu gytoiœ

SoK DUDVa íRÓTÓ' eRéNY iS : SZóBa' BŰ GYű'TŐ IS

[pr]qro idjbrigyœ : kspqr iduœolœ

[BáR] KiíRÓJa De Jó BíRáJa íGY iS : KéSőB KiRe IDVeS Ő LeSZ

[s]opitkliœ : gytoi jbrqrsoœ

[SZó]Ba' úJíTóKaL IS : GYű'TŐJe JoBáRa KiíRáSOS

Idő rabja pár szakma, idősebb kora mi öl rosszat, jobbá úgy teszi álltával (tartósságával) szólás. Ma oly merész alkura, de ványol s párul össze is. Szava szópár jobbára így is, kire árnyal jó párban is. Itt szájaló perben újakért dévánol (tanácskozik). Újabb írókra szó kár s bár jobbára így szép szóírás szabados, összében viszos (összességében visszás). Mely berény (piac) szókat ráad jobb s írás arra kap. Jó mi kérőre anyalja is (termővé is teszi). Szóval mókába duma visz, sok dudva írótól erény is. Szóban bű (bőséges) gyűjtő is, bár kiírója, de jó bírája így is. Később kire idves (áldásos), ő elős (vezető, győztes) szóban újítókkal is. Gyűjtője jobbára kiírásos.

 

Visszafelé olvasva, a téma folytatódik:

 

œosqrrjbiotgy : œilktipo[s]

SZÓ SiKeRéRe úJaB JÓT íGY : SZáJ aLKoT úJBÓ' [S]

œloœudiqrpsk : œgyirjbdioqr[pr]

eSZeLŐS VéDI KöRéBe' SoK : S íGY ÍRJa Be iDe JÓKoR [PeRe]

œiotgyupsp : œrnyotordvudks

SZáJ Ö'Ti GYáVa BeSZéBe : SZeRéNY Ö'TŐRe iDőVe' VáD KéSZ

œumdpkomuœ : œilarnyqrmoipkrars

SZóVa' MeDő BóKO' MűVeS : SZILA' iRáNY KáRoMO' úJaB KáRÁ' RoSZ

œjbdrtskrnyjbm : œoœunspodsp[s]

SZáJBa aD áRTáSoK eRNYőJéBe íM : SZÓSöVéNY SZóBa-O'DáSáBa' [SZó]

œriosspgyirjbrasp : qrosqrrjb : lonadv

SeRJe ŐS SZóBa' íGY JáR úJaB íRÁSBa' : KáROS Ki íRóRa úJaB : iLő öNADóVa'

krtiprpolaist : œiprpoilarnyqr

KáRíT JoBáRa éP Ő aLAJoSíT : SZó-IPaRBÓ' ILó ARáNYoKRa

œgyirjbraspuas : œsourasplonadv

iS íGY JáR JoB íRÁSBa' óVÁS : S SZÓVa' íRÁSBa' iLőN ADVa

qras[r]miom : œlosutlaist

KiíRÁS[Ra] MaJOM : SZóL ÖSZeVeT aLAJoSíT

gyjbtrslomqrpdsmsksdirjbprdi

íGY JoBaT RoSZaLÓ Mi KáRBa aD SZáMoS KuSaDó ÍRóJa BaBéRDíJ

 

Szó sikerére újabb jót így száj alkot újból s eszelős védi körében sok s így írja be ide jókor perre. Száj ölti gyáva beszébe (beszédbe), szerény öltőre idővel vád kész. Szóval meddő bókol műves, szilaj irány káromol, újabb kárál, rossz szájba ad ártások ernyőjébe, ím. Szósövény (szóbokor!) szóba-oldásában szó serje (szálacskája: gyöke/gyökeleme) ős szóban így jár újabb írásban. Káros ki íróra újabb illő önadóval kárít (károsít), jobbára épp ő alajosít (alanyosít). Szó-iparból illó arányokra is így jár jobb írásban óvás s szóval írásban illőn adva, kiírásra majom szól, összevet, alajosít. Így jobbat rosszalló mi kárba ad, számos kussadó (megalázkodó) írója: babérdíj.

 

A sorok kezdő és záró-betűi is folytatják a témát:

 

itdvqrdvsrssprs : gyqrœkrtœœœœœœ

úJaT aDVa KáR iDőVe' SZóíRáS SZaPoRáSZa : íGY KáR SZóKáRíTáS SoSe eSZeS éS

 

visszafelé ugyanez, folytatva a mondatot:

 

œœœœœœkrtœqrgy : sprsrssdvqrdvti

SZó SoSe SZeSZ SZóKáRíTáSoKRa íGY : iS BáR SéReS SZiDVa KáR DiVaTJa

 

Újat adva, kár (káriai) idővel szóírás szaporásza (szaporítója, elterjesztője), így kár szókárítás (szókárosítás) sose eszes, és szó sose szesz (ürügy) szókárításokra, így is, bár séres (sérült) szidva: kár divatja!


Ebből a tanulságos szövegből Adiego ennyit lát: “Az új Mylasza felirat (C.Me1) egy bevezető címsorból áll, melyet egy névsor követ. Ennélfogva, csupán ez az első sor látszik megszokott szókészletnek. Ám ez is a többi kár szöveg mintájára gyakorlatilag kiismerhetetlen marad:

idrayridsemδbq molš tyƙ[

A legérdekesebb jellemzője a Hyllarimánál is megtalalható molš szó jelenléte, melyet ‘papok’ jelentéssel mint tárgyesetet vagy többesszám alanyesetet boncolgattunk előbb. Többesszámú főnév jelenléte egyezik az utána következő névsorral.”xxiii Szerinte tehát az egész felirat papok névsora valamilyen áthatolhatatlan ajánlással. Sajnálom … Professzorok! Egy kollégájuk értekezik a fenti feliraton a kár nyelv korának legidőszerűbb kérdéseiről, kiemelten a szavak kiírásának kérdéséről, vagyis, hogy engedve a görög befolyásnak, kiírjanak-e minden magánhangzót, vagy sem.

Érdekes, hogy egyedül ezen a feliraton van az i hang kiírva, ugyanakkor egyetlen é sem került kiírásra.


*


A VIII. fejezet a kár nyelv alaktanával foglalkozik. Nem én, a szerző mondja meg, hogy milyen alapon és milyen alapossággal: “Szükségtelen kiemelni, hogy a kikövetkeztetett kép idegesítően hézagos, és sok esetben rendkívül törékeny bizonyítékon nyugszik. Viszont ennyi is elegendő igazolni a kár nyelv és az anatóliai indoeurópai nyelvek egyértelmű rokonságát, sajátképpen lüwi tájnyelviségét.”xxiv Hát igen, az ‘extremely fragile evidence’ is elegendő indok kimondani, hogy a kár nyelv az indoeurópai családba tartozik, hiszen ez politika, amit nem bizonyítani kell, hanem csak ismételgetni lépten-nyomon.

“Jelenlegi tudásunk a névszói hajlításról a tulajdonnevek kapcsán szerzett anyagon alapszik, melyekhez hozzáadhatunk néhány közfőnevet. Nincs példánk a melléknév hajlítására a népi formák kivételével, melyeket melléknévi kiegészítőként értelmezhetünk ( mint pl. otonosn a C.Ka5.-ben). Valamennyi bizonyossággal csupán néhány szóvégződés határozható meg.”xxv Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy az a néhány szóvégződés többsége kérdéses az önkényes szóba tördelés miatt: a kutatók ott törik meg a szöveget ahol nekik megfelel és az így kapott “szóvégződésből” messzemenő következtetéseket vonnak le, majd a következő tördelést már ezek a “tények” alapján végzik el. És így ezek az ön-gerjesztett szóvégződések a következő lépésben már “bizonyítékok” lesznek.

Nem is érdemes tovább boncolgatni ezt a morfológiai hólabdát … tavaszra magától elolvad.

Talán még egy rövid idézet. Úgy látszik a kár nyelvre nem érvényes, hogy ‘kezdetben vala az Ige’: “Az ige formák felismerésének nehézségeit már vázoltuk a kár feliratok elemzésekor. Az egyetlen szó, amit akár egy hajszálnyi bizonyossággal igei alaknak tekinthetünk, az ybt, melyre Melchert javasolt valószínű értelmezést (= Lyc. ubete ‘he offered’, magy. ‘felajánlott’).”xxvi A magyar mondat, ugye, meg van ige nélkül is, vagy ahogy a német példának ‘über alles’ megfelelni akaró nyelvészeink mondanák: a magyar mondat lehet hiányos is.

*


A IX. fejezetben a szókészlet és a tulajdonnevek kerülnek sorra. Itt látszik meg, hogy mit is sikerült megfejteni a kár szövegekből: “Tudásunk a kár általános szókészletről elkerülhetetlenül nagyon korlátozott; láthattuk (a II. fejezetben), hogy a közvetett források nagyon kevés glosszát nyújtanak, melyek visszafordítva látszólag megbízható eredetük dacára (ezek kár származású görög szerzőkhöz datálhatók) bizonytalanok maradnak, mivel egyiket sem sikerült azonosítani az eddigi kár feliratokon. Ami a közvetlen dokumentációt illeti, az egyedüli szövegek, melyeket bármilyen fokú bizonyossággal lehet tolmácsolni, az a néhány rövid felirat, melyek kizárólag, vagy majdnem kizárólag, névtári képleteket tartalmaznak. Igaz, hogy a hosszabb szövegek kell, hogy tartalmazzanak mindenekelőtt gyakori kár szavakat, de ezeket általában lehetetlen kielemezni. Ebben a szükségszerűen rövid fejezetben, korlátozom magamat az általános szókészlet összegző begyűjtésére, ahogy az a feliratok elemzéséből adódik (lásd VII. fejezet): további részletek ezek és más alakzatokkal kapcsolatban, melyeket további feltételezésekkel tolmácsoltunk, a szójegyzék megfelelő szócikkeinél lesz bemutatva.”xxvii

A bevezető nem sokat ígér, annyi biztos. Mi az amit Adiegonak – saját megítélése szerint – sikerült megfejteni?

upe/wpe/upa, ue, œjas/œas, s(i)δi ‘síremlék/sírbolt’ (átírásunkban/olvasatainkban ezek a szavak nem is szerepelnek, helyettük a következőket találtuk: uspkrt , vlsspkrt, uspa, stb.

ork- (tárgyesetben(!): orkn) ‘phiale, bowl, receptacle’ mivelhogy mindkétszer edénykéken található?! (Az egyik edényke egy mécs mely ÖRöK iNtő s mai napig is, noha már gyertya formájában, halottaink emlékére gyújtjuk meg.)

otr- ‘person, self’. Ilyen szó nincs is!, orsr- lenne a helyes átírás …

A tudomány azonban nem tágít, ez a tutti, a többi pedig: “Ezektől a szavaktól eltérően, a kár általános szókincs többi tétele csupán olyan feltételes elemzések alapján lett meghatározva, melyeket nem minden kutató fogad el feltétlenül.”xxviii No comment!



Aki előítélet nélkül, figyelmesen olvasva idáig jutott az már rájött, hogy nem egy tudományos megfejtés áll szemben valamilyen áltudományos, ezoterikus, sarlatán, bugyuta megfejtéssel. Valójában semmilyen szembenállás nincsen, nem is lehet. Az egyik oldalon többnyire formulákba öntött feltételezések vannak, a másik oldalon értelmes olvasatok, azaz gyakorlat. Ez utóbbi kellene, hogy alátámassza az előbbit. Nem fogalmaztam meg semmilyen elméletet, amit szembe lehetne állítani az Adiego-képviselte kutatók elméletével, csupán rámutattam néhány ésszerűtlenségre és felhoztam néhány ellenpéldát a ’nom. -ø / gen. -œ’ viszonnyal szemben. Ezt angolul is megerősíthetem: ’this formula is childish’. Egy értelmes mondat, melyben az első főnév nom.-ø, míg a második egy -œ=-ish végződést kapott, a mondat még sem az ’apja fia’-hoz hasonló viszonyt fejez ki. Az hogy egy ilyen formula felállítható nem bizonyíték az értelmezés tartományára. Matematikai példával élve, az y=ax formulából nem tudhatjuk meg, hogy x és y micsodák, ellenkezőleg csak x és y értéktartományainak a meghatározásából tudhatjuk meg, hogy az egyenlőség igaz vagy nem igaz. Adiego nem hozott fel, nem is hozhatott fel semmilyen megcáfolhatatlan gyakorlati tényt az ’apja fia’ megoldás mellett. Így tehát marad a feltételezés a gyakorlattal szemben, vagyis nincs vita, ’there is no contest’.

Ez a sikertelenség ellenére Adiego és társai óriási lépéseket tettek a kár írás titkának felfedése irányában. A grafikai jelek hangértékeinek a meghatározása és az írásrendszer főbb szabályainak a megértése nélkül a szövegek olvasása lehetetlen. Az Adiego által megszerkesztett átírási táblázat óriási segítség volt átírási táblázatunk kidolgozásához. A kihagyásos írásmódszer felfedezése pedig elismerésre méltó tudományos teljesítmény, akár eredeti felfedezésnek is tekinthető, hiszen a módszer eddig csupán a délibábosok körében volt ismeretes, a magyar nyelvészek rangon alulinak tartották foglalkozni vele.

A kutatások ezen gyakorlati részének az eredményei elégségesnek bizonyultak a kár szövegek elolvasásához és ... megértéséhez is. Ez utóbbi óriási meglepetés, ugyanis ahhoz, hogy valaki értse amit olvas, beszélnie kell a nyelvet melynek hangjait az írás grafikailag rögzítette.

Mivel fonetikus írásról van szó – a grafikai jelek a beszéd hangjait jegyzik le egy elfogadott szabály (helyesírás) szerint – ezért az írás csak eredeti nyelvén, eredeti hangzással válik értelmessé és csakis azok számára akik beszélik az írás nyelvét. Semmilyen formula, semmilyen algoritmus nem képes egy adott nyelven kimondott/leírt értelmes gondolatsor hangjait/betűit úgy átírni, hogy a hangok/betűk egy másik nyelven értelmes, sőt ugyanolyan értelmű gondolatsorrá álljanak össze.

Következésképpen, ha egy viszonylag hosszú betűsor olvasata egyszerű (helyes)írási szabályok betartásával értelmes, a szövegkörnyezetbe illő gondolatsort alkot, amit nemcsak olvasni tudunk, de értünk is, akkor teljes bizonyossággal kizárható annak az eshetősége, hogy az adott betűsornak más nyelven is lenne értelmes olvasata. Magyarán, ha értjük ezt a szöveget akkor nem kell külön bizonygatni, hogy magyarul íródott, de azt sem, hogy ez a betűsor más nyelveken teljesen értelmetlen betű- illetve hang-kavalkád és hogy az is marad bárhogyan is csűrjük-csavarjuk az olvasás módját. Akkor meg hogyan lehetséges, hogy a kár nyelven írt szövegeket magyarul olvassuk? Ugyanúgy mint ahogyan a székely nyelven írt szövegeket olvasnánk, vagyis ugyanazt az egyetlen magyar népet és nyelvet hívják székelynek, tráknak, lükinek, lüdnek, eteo-krétainak (minószinak), lemnoszinak, eteo-ciprusinak, etruszknak és még ki tudja mi mindennek.

A fenti dőlt-betűs meghatározásban szerepel a bizonytalan értelmű ’viszonylag hosszú betűsor’ követelménye. Vajon elég hosszúak-e a kár feliratok szövegei ahhoz, hogy biztonsággal állíthassuk a kár feliratok magyar voltát? Ha az egyes feliratok olvasatai hagynak is némi kétkedést maguk után, a teljes kár feliratgyűjtemény együttesen minden kétséget kizár efelől. Emellett a kár olvasatokat megerősítik az azonos korszakból származó, hasonló jellegű szomszédos lüki és lüd feliratgyűjtemények olvasatai is.

Akkor miért övezi ilyen néma csend ezeket az olvasatokat?

„Mi a célom mindezzel?” – kérdezi az egyik nyugalmazott egyetemi nyelvtanár. Jogos a kérdés. Amikor gyarmattartóink és helytartóik politikai érdeke másutt van, amit nyilatkozatokban, intézményekben, oktatásban, államfői részvéttel nyomatékosított kongresszusokon évszázadok óta sulykolnak, akkor ezek az olvasatok forradalminak tűnnek. A tények itt senkit sem érdekelnek? A sztyeppén le-fel száguldozó vad barbár olyan romantikus; milyen szép lenne ma is olyan szabadon nyargalni, nyergelni a végeláthatatlan pusztán! (Trianon is csak azért kellett, hogy a magasba tornyosuló Kárpátok koszorúja ne zavarja a végeláthatatlanság képzetét!) Hogy őseink többsége sohasem rohangászott Eurázsia szerte az vajon kit érdekel?

„A magyar nyelv szavainak, szógyökeinek tekintélyes hányada gyermekszó, vagy hang- és mozdulat utánzó szó (etimon), a kapcsolat már ezen keresztül is meglehet” – mondja egy másik egyetemi tanár, akadémikus. Magyarán: a kár, és a többi anatóliai nyelv azért nem lehet magyar, mert írásos emlékeik a magyar nyelv általa felsorolt elemi tulajdonságaival rendelkeznek! Furcsa logika.

„Magyarkodó” közírónk nem ér rá belenézni ezen olvasatok módszerébe, mivel “legfontosabb föladata a magyar nyelv és kultúra egységének föltárása”. Igaz, annak idején, az első osztályban talán fél évig is eltartott mire buksi fejünkkel elsajátítottuk az írás-olvasás csínját-bínját, de egy felnőtt értelmiséginek ugyan mennyi idejébe telne egy átírási táblázat áttekintése? Akinek egy lehetséges két-háromezer éves nyelvemlék nem ér meg negyed óra ráfordítást, az ne magyarkodjon.

Az olvasás lényege, hogy az ember érti amit olvas, ezért csak kivételesen fűzök magyarázatot az olvasatokhoz. (A szótár csak felfrissíti a ritkán használt szavak értelmét.) Így hát értetlenül hallgatom a következő megjegyzést (szintén nyelv tanár): “Nekem nem tisztem eldönteni szakmai kérdéseket. Különösen nem akkor, ha nem merültem bele magam is a nyelvemlékek tanulmányozásába. De nyelvérzékem azt súgja, hogy ezek a nyelvemlékek más kultúrkörben mozognak, mint ami fölsejlik értelmezéseidben.” Mi is az a szakma amiben állást kellene foglalni? Olvasás! Bármilyen hihetetlen, olvasni nemcsak latin-betűs iratokat lehet és ahhoz, hogy valaki más jelkészlettel (pl. rovással) leírt magyar szöveget is megtanuljon olvasni nem kell szakvizsgát tenni. Vagy a szakmai tudás annak eldöntéséhez szükséges, hogy a más írásjelekkel (rovással, kár alfabétával, stb.) leírt szöveg magyar-e vagy sem? Ez sem szakmai kérdés: az ember vagy érti amit olvas, vagy nem érti. Noha szakmai kérdésekben is lehet szerepe az érzékeknek, azért a tények a mérvadók. A kultúrkör, ami felsejlik az olvasataimból, nem az én értelmezéseim, – nem az olvasó határozza meg az olvasott szöveg tartalmát. A szövegek értelmezése, feldolgozása már tényleg szakmai kérdés és meg is hagyom a szakembereknek.

“Sarlatánság amit csinálsz, miért írnának ilyeneket az emberek”, summázza egy másik értelmiségi a véleményét. Valóban, miért írnának ilyeneket? De árulja már el nekünk, ‘szaki’, miért írnának olyanokat, amilyeneket a ‘megfejtők’ vélnek ‘megfeleltetni’, ‘tolmácsolni’ azokban a szövegekben. Egyáltalán, miért írna bárki bármit? A közös ezekben a megjegyzésekben, kritikákban a gyávaság. A magyar értelmiség képes kitalálni lehetetlennél lehetetlenebb kibúvókat, csakhogy elkerülje saját józan eszével felmérni, leellenőrizni, véleményezni ezeket az olvasatokat. Félreértés ne essék, személy szerint senkit sem vádolok, senkinek semmit nem rovok fel; nekem a politikai-társadalmi viszonyokkal, a közhangulattal van bajom, amelyikben egy értelmiségi nem nyilatkozhat nyíltan saját értelmi képessége szintjén. Legyünk őszinték, a fent idézett megnyilatkozások sületlenségek, mellébeszélések, csúsztatások. Ilyeneket egyenes ember csak akkor tesz, ha az őszinte kinyilatkozás negatív hatással lenne rá, megbélyegeznék érte, veszélybe hozná karrierjét, stb.

Azért suba alatt történnek más kijelentések, pl. “A trákokkal kapcsolatban nincs gondom, az hangírás visszaolvasását jelenti és ott a gondolat nem annyira szabad.” Ez a nincs gondom, azt jelenti, hogy azt elfogadja, vagy legalább is nem tud érveket felhozni ellene. A trák feliratgyűjtemény jelenleg három rövid felirat, ha azok olvasataival akadémikusunknak nincs gondja, akkor még kevésbé lehet a kár, lüd és lüki olvasatokkal. És ez már valami!

Ezek az idézetek mind úgynevezett ‘magyarkodó’ értelmiségiektől származnak. Na és hivatalosék? Ők annyit tehetnek, hogy ezután még szigorúbban megválogatják majd, hogy kiket engednek soraikba.

Ekkor megnézik, hogy áll a lista,

Bejön egypár új akadémista,

E díszes tisztet olyaknak osztják,

Akik tudják, hogy: hogy él az osztyák És a cseremisz mit szokott enni...

De túl okosnak nem szabad lenni!...

                                                                      Ady Endre

Azóta se változott semmi, ösztönösen mindenki magánál gyengébbet javasol a bandába, ezt hívják kontraszelekciónak. Azonban előbb utóbb az IQ mérce valahol 70 körül megáll és akkor egy másik minisztérium hatáskörébe helyezik majd a nyelvészetet. Ezt kell kivárni …



Ami Adiego ‘megfejtéseiből’ kimaradt, mivel nem illik a formulába:


E.Me16.


 

érovls | vlsékraœ gyé / skrtmvlsœ | mnoœ / mvlsdonœ gé ||

→ égœnodvlsm / œonm | œvlsmkrts / égyœarkévls | vlsoré

ÉRőKRe VaLó SZó | VáLaSZ-E KiRe A SZó üGYE' / SZó-aKaRaT MiVe' eLeSéS | MiN KáRoS / íM VáLaSZaDóKRa öNSeGÉ' || ÉGi SZóN KéRDő VáLaSZ Mi / SoKRa NéMa | S VaLáS Mi KöRíTéS / E' íGY SZÁ'Ra KE'Ve LeSZ | VáLaSZ KéRőRE

 

Érőkre való szó válasz-e? Kire a szó ügyel, szó-akarat mivel elesés, min káros, ím, válaszadókra önsegély. Égi szón kérdő válasz mi sokra néma, s vallás mi körítéssel így szájra kelve lesz válasz kérőre.

 

 

 

 

E.Me24. Vakajtó


tduœosk / kpos | flamsqré[. . .? || ← lp]éqrsmafl | sopk / skoœudt

TuDóVa' SZÓ SoK / KiBŐ' SZó | FaL A MáSoKéRa É[PüL || iLő B]ÉKéRe iS MAFLa | SZOPiK / SoK ŐSi VáDaT

 

Tudóval szó sok, kiből szó-fal a másokéra épül. Illő békére is mafla szopik sok ősi vádat.

Igen, a tudás olyan mint egy fal, mely a tudók által készített szó-téglákból épül fel, de a mafla azokból csak vádakat olvas ki.

 




E.Me37.

qrlaskéœ | [nk] / tkradréœ || → œédrarkt / [nk] | œéskalqr

KáRáL A SoK ÉSZ | [NeKi] / TüKöR A DőRe ÉSZ || eSZÉ' DuRÁ' RíKaTó / [NaK] eSÉ' SoK ALKuRa

Kárál a sok ész, [neki] tükör a dőre ész. Eszély (eszesség) durál (köti magát), ríkatónak esély sok alkura.

 



E.Me50. Újra felhasznált téglalap alakú sírkő.


 

flkrtnu rt / spgsémtœ gé || → égœtmésgsp / trunkrtfl

FaLKa áRTóN VeReT / S BőGéSE MiT SeGÉ' || ÉGéS üTeMESéGe SZéP / TáRVa NeKi áRTó FaL

 

Falka ártón veret, s bőgése mit segéll (segít)? Égés ütemessége szép, tárva neki ártó fal



E.Ab1. Abydos


spéséré || → érésésp

SZóBa' ÉSZ ÉRE' || ÉRÉS ÉSZBe'

 

Szóban ész érel (megillet). Érés észben!

 

E.Ab2. Abydos


spankrtjrmtrarjrmaœ{KiS gy} || → {KiS gy}œajrmrkrtnasp

SZóBA' öNKáRT JóRA Mi TáR ARa JáRMA SZűKöS íGY || SZoKáS íGY A JáRoMRa KeRíTő NÁSZBa'

 

Szóban önkárt jóra mi tár, arra járma szűkös így. Szokás így a járomra kerítő nászban.

 

E.Ab3. A rajzon az első betűcsoport utolsó jele jrm, előtte rs a második csoport második betűjét az eredeti és jól kivehető r-ről Schürr és Adiego javitotta β-ra. Visszajavítottuk, az utolsó betűt pedig átírtuk nk-nek, ahogy dukál a kép szerint.


sptnrsjrm | érarsénk || → nkésraré | jrmrsntsp

SZéPíTéNi RoSZ oLYRa Mi | ÉRő ARa eSZÉNeK || NőK ESZéRe A eRÉ' | JáRoM RoSZ iNTő SZóBaN

 

Szépíteni rossz olyra mi érő ara eszének. Nők eszére a' erély járom, rossz intő szóban.

 


E.Ab4. Az átírás nagyon mesterkélt, igyekeznek kiegyenlíteni az E.Ab5.-kel, aminek semmi értelme, két eltérő feliratról van szó!


rsamnkvls léaré c{u+n}jb || → jb{u+n}céraélvlsnkmars

RoSZ A MeNYeK VáLaSZa iLő-E ARa É'C VaN JoB || JoBU'Na CÉ' RÁ ELeVe eLeSőNeK Mi A RoSZ

 

Rossz a mennyek válasza, illő-e arra élc? Van jobb? Jobbulna cél rá, eleve elesőnek, mi a rossz?

 



E.Ab5.


 

pramqrvls ltaré[œ] || → [œ]ératlvlsqrmapr

BáR Á'MoK RéVüLéS oLTÁRa É[SZ] || SÉR A TúLiVaL SZóKáR Mi A'PáRi

 

Bár álmok révülés oltára ész, sér(elem) a túlival szókár mi alpári.



E.Ab6. Az átírással nem tudok egyezni, átírom:


← éprrœtsk | tkrrspkrt | spdupéœ || → œépudsp | krtpsrtkr | sktœrpré

E PeRéRe SZóT SOK | TeKeR Rá SZóBa' KáRíT | SáPaDVa ePÉS || SZÉP VéDőSZóBa' | KáRT BeSZéRe TeKeRő | eSKeTéSRe BeRÉ'

 

E perére szót sok teker, rá szóban kárít (károsít) sápadva epés. Szép védőszóban, kárt beszére tekerő, esketésre berél (cserél).



E.Ab10. A harmadik írásjel összerovás (ligatúra):


spé{u+s}krtz / qrurpoœ || → œopruqr / zkrt{s+u}ésp

SZéP EVéS KöReTe íZ / KáRa VéRBŐS || SOPáR VaKRa / íZ KöRíTéS eVÉSBe'

 

Szép evés körete íz, kára vérbős(ég). Sopár (bíbelődő) vakra, íz körítés evésben.


E.Ab12. Az átírás ‘doktorozott’ csakúgy mint a következő, hogy úgy tűnjön mintha azonos neveket tartalmaznának.


 

untri uantrpo >kijavítva> untré gyantrspd || → dsprtnagyértnu

VéN TeRE' GYANúT ReSPeDő || De SZaPoRíTaNÁ GYéR TaNÚ

 

Vén terel gyanút respedő (tespedő), de szaporítaná gyér tanú.



E.Ab13. Nincsenek azonos nevek, de az előzővel azonos a témakör.

← untri | uantrpuœ >kijavítva> unnkré | uantrsppuqr || → qrupsprtnau |érnknu

VéN NőKRE | VAN TáRSáBa' BŰKöR/BÚKóR || KeRÜ' Be SoPáR TaNÁVa' | ERéNY KéNYÜ'

 

Vén nőkre van társában bűkör (gonosz szellemek ellen)/búkór (búra hajlandó komorság). Kerül be sopár (bíbelődő) tanával erény kényül.



E.Ab15.


 

sp{d+r}umtkrz qrrœ || → œrqrztkrmu{d+r}sp

SZóBa' DuRVa MiT KáRoZ KiRe RoSZ || SZóRa KáRoZóT KáR Mi VéD RoSZBa'

 

Szóban durva mit károz kire rossz. Szóra kározót kár mi véd rosszban.

 



E.Ab16.


nsprqrsnœ || → œnsqrespn

Nő SZéPRe KoRoSaN iS || SZíN-SiKeR ESZéBeN

 

Nő szépre korosan is szín-siker eszében.

 

E.Ab18., E.Ab19., E.Ab20., és E.Ab21. Egy kézírás, egy téma. Az E.Ab19. felirat összerovása egyértelmű, az E.Ab20. felirat harmadik jele eltér az előző két n-től, ez egy {u+n} összerovás, míg utolsó jele egy hármas összerovás: {u+qr+u}, a két összefordított u közé helyezett pont adja a ligatúrához qr-t.


← trmosé | énutœ

ToRMa ŐSZE' | E NYűVe'TeS

trmosi utnu{t+nk} / é

TeRMő ÖSZeVeTNi VeTéNYeKE'

ninut | tamosiœ >kijavítva> gyé{u+n}ut | trmosé {u+qr+u}

üGYE'Ve NeVe'T | ToRMa ÖSZEVaKaRVa

to[rm]a[gy+qr]sk

TO[RM]A[GYöKéR] SoK

tamosi u?tnuœ? >kijavítva> trmos utnut / é

TeReM ŐSZUTó NeVe'T- / E'

Torma ősszel e nyűveltes (tövestől kiszaggatott). Termő (eredményes) összevetni vetényekkel (veteményekkel). Ügyelve nevelt torma összevakarva. Tormagyökér sok terem őszutó nevelttel.

 

é / tuntusomrt

E / TöVöN TéV SZOMoRíTó

sk[qrgy]a[mr]ot

SoKa[KRa íGY] A [MaR]ÓT

{u+qr+u}ésomrt | tu{n+u}égy

VaKaRVa E'SZOMoRíTó | TeVőN VÉDJe

é / {nk+t}untusomrt

E / NeK TÜNTéVe' SZÓ MáRTá-

œtuné | ésomrt

SáT VeNÉ | E SZOMoRíTó

 

E tövön tév(edés) szomorító. Sokakra így a marót vakarva elszomorító, tevőn védje ennek (el)tűntével szó: mártását venné e szomorító.

 



E.Ab25.


← ttupazé kajbttkrœ || → œértkrtjbakézaputt

TeTéVe' BA'Za ÉK A JoB TeTeKRe RÉS || SZEReTő KéRő úTJáBA KÉ' űZi A BUTáT

 

Tettével bajza (pajzán) ék, a jobb tettekre rés. Szerető kérő útjába kéj űzi a butát.

 


E.Ab28. A balról jobbra irány a győztes, egy kis pontosítással


Tosurz | srton[-]τ[. . .?] (or: . . . + τ[-]nota/rs | za/rusoT/λ? Schürr)


→ p{o+d}lt | notrs | zrusolt || ← ltosurz | srton | lt{d+o}p

BÓDuLaT | NŐTöRéS | ZSaRo'Va SZÓLíTJa || aLíTÓ SZíV éRZő | SZeReTŐN | áL TuDÓBa

 

Bódulat nőtörés (nő betörése, trenírozása), zsarolva szólítja! Alító (sejtő) szív érző szeretőn | áll tudóba.



E.Ab30. A szövegben négy helyen is szerepel az é és rs összerovása:

p{é+rs}dsnklkrtmsa : rsa : [pd]œ {KiS o}sk : rsatkrd{é+rs}qrœ / [...{é+rs}k]alsk{é+rs}a : bs{é+rs}s ||

BÉRSZeDéSNeK LaKóRa TáMaSZ A : RoSZA BüDöS KoSZO' SoK : RoSZ A TaKaRó DEReS KáRoS / [. . .ERőS Ki]ÁLáSuK E RoSZA' : BeSZE RéSZESe

→ s{rs+é}sb : a{rs+é}skla[k{rs+é}...] / œqr{rs+é}dtkrars : sk{KiS o}œ[dp] : ars : asmkrtlnkds{rs+é}p

SáRoS ESőBe' : A RoSZ ÉSZaKi LA[KóRéSZE…] / S KéR RáSZEDeT KáRÁRa iS : SoK Ki SZÓ' SZ[iDóBa'] : A RoSZ : A SZáMuKRa TaLáN Ko'DuSRa SZÉP

 

Bérszedésnek lakóra támasz a rossza: büdös, koszol sok, rossz a takaró, deres, káros . . . erős kiállásuk e rosszal besze részese. Sáros esőben a rossz északi lakórésze… s kér rászedett kárára is. Sok ki szól, szidóban a rossz, a számukra talán koldusra szép.



E.Ab33.

← flarbktœ | spédunk || → nkudésp | œtbkrafl

FaLÁRa BéKe TeSZ | SZéPE' üDVéNeK || NeKi ÜDE SZóBa' | iS TöB KuRaFi áL

 

Falára béke tesz széppel üdvének. Neki üde szóban is több kurafi áll.

4. Thebes, Tomb of Montuemhat (E.Th)

“A thébai (Montuemhat síremlék) csomagba tartozó kár feliratok esete még rosszabb mint az abydoszié: a gyűjtemény sohasem került helyesen kiadásra. Leclant, az első aki talált tizenöt falfirkát a falakra vésve a sír nyitott udvarában, sohasem készített belőlük egy kiadást, ehelyett csupán két graffitinek a fényképet jelentette meg (E.Th 13 and E.Th 14, Leclant (1951, tab. LXIV). Ševoroškin, a kár nyelvről szóló könyve tartalmaz egy csupán előzetes kiadást a falfirkák rajzaival. Ez a kiadás az alapja Masson átírásainak (Masson 1978, sokszorosítva Meier-Brügger által 1979b), noha Masson elismeri, hogy ezeket feljavította a fényképek és a rendelkezésére álló Leclant jegyzetek alapján. …

Újabban , Diether Schürr, akinek sikerült a rajzok teljes dossziéjához hozzájutni, kiállította egy átmeneti átiratát a thébai gyűjteménynek, melyet kegyesen a tudomásomra hozott. ”xxix

E.Th2. Az alsó sor kérdéses jele nem betű hanem egy madárfogó tőrként összehurkolt madzag  rajza (ne feledjük a thébai felirat mind falfirka, graffiti).

 

dttkrpr | kpnkktqr / kœaTőR’}tkrpr ||

← rptkrTőR’}aœk / qrtknkpk | rptkrtd

iDő TeTeKRe BíR | KiBe' Nő KóKoT KéRő / SATRaTóKRa éBeR || RöPíTőKRe TöR A SoK / KáRTéKoNY KaBa Ki | RöPTüKRe uTóD

 

Idő tettekre bír, kiben nő kókot (tojáskoccintót) kérő, satratókra (görbe utakon járókra) éber. Röpítőkre (solymászókra) tör a sok kártékony kaba (ragadozó sólyomféle), ki röptükre utód.

 


E.Th4. Falfirka a 2-es és 3-as számok mássalhangzó vázainak (II = K_T és III = H_R_M) felhasználásával.

rtrkmmbként stkrqrqrkrtjrm {III = HáRoM}u qrltjrmqr {II = KéT}

áRTóRa KőMúMia BűKÉNT SZóTeKeRő KáR KiRe KáRíTó JáRMa HáRaMU' KiRe éLeT JáRMa KáR-KöTő

{KéT}pvlsmnusptkr

oKoT éP VaLáS Mi NéVSZóBa TaKaR

Visszafelé olvasva:

← tkrspunmvlsp{KéT}

TaKaR SZóBŰN Ma VaLáSBéKéT

{KéT}qrjrmltqru{HáRoM}jrmkrtqrqrtkrstnébkmmktrr

KiT KiRáLY ReMéLT KáR ViHaR MeLY RoMKáRT KoRoKRa TaKaR SáTáNi E BéKe MúMia KőTáRáRa/KóTeRéRe

 

Ártóra kőmúmia bűként (gonosz természetfeletti erőként) szótekerő: kár (káriai), kire kárító (károsító) járma háramul (visszahat), kire élet járma kár-kötő. Okot épp vallás mi névszóba takar. Takar szóbűn ma vallásbékét, kit király remélt: kár vihar, mely romkárt korokra takar, sátáni e béke múmia kőtárára/kóterére (börtönére).

 



E.Th7.


→ vlsljrmat ||  tajrmlvls

VaLáSaL JáR iMA iT || iTA' JáR MeLé VaLó iS

 

Vallással jár ima itt. Ital jár, mellé való is!



E.Th9.


→ tkrudtgypl || ← lpgytdutkr

TaKaR VáDaT GYePeL || LáB íGY áTaD/LéP íGY uTaD VéTeKRe

 

Takar vádat gyeppel. Láb így átad / Lép így utad vétekre.

 

E.Th10. A falfirka átírása okoz némi gondot. A kutatók felakadtak az első betűn, pedig nem is nehéz felismerni a k-t. A függőleges sor utolsó betűje a járom jrm, előtte pedig egy fel-TűR-ődő vonal a tr jele. Két p betű között a pontozott hiányzó részben egy a lehetett, míg a megkérdőjelezett betű a jb ligatúra.


kqrœpaqr krtvlsmœkrtmtrjrm qrtplo ovlsdovlsn[pp] vlsajbudkœo mlsnkrt ||

← krtnslmoœkdujbavls[pp]nvlsodvlsoolptqrjrmtrmkrtœmvlskrtqrapœqrk

Ki KóRuSBA' KáR KáRTeVő LeSZ MáS KáRáT MoToRJa éRMeKéRT aPoLÓ ŐVeLe SiDÓ VaLáSoN [PaPo']Va LeSZ A JóBa' VéDoK SZÓ MúLáSáN KáRíTó || Ki áRTóN SZóL Ma ŐSöK DéVaJáBa AVaL iS [BaBo]Na VáLaSZO' De VeLe SZÓ ÖL BuTáKRa JáRMoT öRöM KeRíT S Mi VaLáSuKéRT KáR ABa' SiKeRüK

 

Ki kórusban (csoportban) kár (káriai) kártevő lesz, más kárát motorja (kotorássza) érmekért. Apolló ővele sidó (zsidó) valláson papolva lesz a jóban védok (védő ok), szó múlásán kárító (károsító). Ki ártón szól ma ősök dévajába, avval is babona válaszol, de vele szó öl, butákra jármot öröm kerít s mi vallásukért kár abban sikerük.

 



E.Th12. Thébai falfirka. Nem ok nélkül választotta a graffiti készítője ezt a különös hurok formát  közlendőjéhez: a választott külső formát a mondanivalónak is tükrözni kell. Meglepő, hogy a kutatóknak mintha fel sem tűnt volna ez a nem mindennapi sorvezetés. Az átírás megvezetésével voltak elfoglalva: pl. az első “szóválasztóig” négy azonos q van, de az egyiket œ-nek írták át, a sor feletti q és k betűket pedig figyelmen kívül hagyták. Ezek és a többi hiba van pirossal kijavítva:

→      ?-kbjqmq ewmlane qebœτ | u[. . .]uœq | qwsal | mqabaewleqošoskioms >kijavítva>

qrk / [d] kpjrmqrmqr krtvlsmlankrt qrkrtpqrlt | u[tsms]œqr | qrvlssak |

KiRaKó / [iDe] KaP úJ RíMeKRe KéRőT VeLe SZáMoL ANYi KáRT Ki íRóKRa uTóB KáRáLóT | Ve[T SZáMoS] SiKeR | KiRe VáLaSZ SZóA'Ku

mqrapkkrtvlslkrt{t+qr}trrstsltoqrm s / {TőR BeTűBőL RóVa}

MiKoR A BéKe KáRíT VáLaSZuL KáRT TaKaR TűR RoSZaT SZóLóT OK Rá íM SZÓ / TőRe BeTűBőL RóVa

 

Kirakó ide kap új rímekre kérőt, vele számol annyi kárt ki írókra utóbb kárálót vet. Számos siker, kire válasz szóalku. Mikor a béke kárít (károsít), válaszul kárt takar, tűr rosszat szólót. Ok rá, ím, szótőre betűből róva.

 

Visszafelé olvasva:

{TőR BeTűBőL RóVa} / smqrotlstrstr{t+qr}krtlvlskrtkpaqrm |

TőRBe' TöBeL RoVá / S-Mű KiRŐ' uTaLáST Rá SZóTáR TaKaR KáRT aLáVaLó SZóKéRT KáBA KéR íM |

kasvlsqr | qrœ[smst]u | ltqrpkrtqrkrtnalmvlskrtqrmqrjrmpk[d] / kqr

Ki A SZaVaLáSoKRa | KáRoS [SZóMáSíTó]Va' | eLTaKaR aBa' KiíRTaKRa KáRT NÁLa Mi VaLó SZóKáR TaKaR MiKoR úJ RáMáBa' aKa[D] / KuKáRa

 

Tőrben (csapdában) többel rovás-mű, kiről utalást rá szótár takar. Kárt alávaló szókért kába kér, ím, ki a szavalásokra, káros szómásítóval, eltakar abban kiírtakra kárt. Nála mi valló szókár: takar, mikor új rámában akad kukára.

Figyeljünk a szövegre: a betűk alkotta szósor köríve egy tőrt (állatok befogására használt hurok – lasszó) formáz, mely mondandójának lényege, a gondolatmenet csattanója. A szöveg fölé írt k is hurok alakú. Kár, hogy a tudós urak és hölgyek ennyire szemet szúró dolgokon sem akadnak fenn!



E.Th13.


 

{rs+p}éks | kpjrmnkm œ | vlsdvlsn | sppœpolt / mvlskrt ||

← krtvlsm / ltopœpps | nvlsdvls | œmnkjrmpk | ské{p+rs}

éRéSBE' KéSZ | KiBe' Jó-ReMéNY KaMaSZ | VáLaSZ DíVó LeSeN | SZéP BeSZéBe' ÖLéT / MűVeLéS KéReTi || KéRőT VáLaSZ Mi / áLíT Ö'Be SZéP BeSZe | NéVe' iLeSe De VáLaSZ | SZó Mi NeKi JáRó íM BóK | SZóKÉP RéSZe

 

Érésben kész, kiben jó-remény, kamasz válasz dívó lesen, szép beszében ölét művelés kéreti. Kérőt válasz mi állít ölbe. Szép besze névvel illesse, de válasz szó mi neki járó, ím, bók: szókép része.


*

E.Mu1. Murwaw, Alsó-Núbia, a Dendur templom közelében.

(o=KöR=qr)

 

sqrvlsk | vlsljrmqrtœ | tkrnsmsqrs / srtrtvlsqrn srtvlsqrn ||

← nqrvlsrts nqrvlsrtrts / sqrsmsntkr | œtqrjrmlvls | kvlsqrs

SiKeRéVeL SoK | VaL SZiLaJRa Mi KáRT iS | TaKaRNa SZáMoS Ki RoSZ / SZeReTő áRT VeLe SiKeRéN SéRTi VaLóS KéRőN || NőKRe VaLó SZeReTő SuNYi KiRe VaL SéRTő áRTáS / SiKeRe SeM őSZiNTe KiRe | SZiToK íRJa Rá Mi aLáVaLó S | KiVeL SZó KáRoS

 

Sikerével sok vall szilajra, mi kárt is takarna. Számos, ki rossz szerető árt vele sikerén, sérti valós kérőn. Nőkre valló szerető sunyi, kire vall sértő ártás, sikere sem őszinte, kire szitok írja rá mi alával s kivel szó káros.

 


E.Si2. Szilszilisz (Silsilis) “A szilsziliszi falfirkáknak nincs újabb kiadása, ebben a pillanatban azt is hozzátehetjük, hogy valószínűleg sohasem lesz már modern kiadásuk, Masson szerint ugyanis a legtöbb falfirka megsemmisült.”xxx

 

→ [—]eƙlδ | wa | psmaœkœ |

← uejresi | qan | kolt | kowrn[. . . ? >kijavítva>

œkœam{l+l+u}sp | a{nk+t}skdsl | tkrp

SZoKáS A MeLeL VeSZőBe' | ANYáK TeSZiK DíSZüL | TaKaRóBa

← ukrtgrkrt spé | qran | koltkr | koltp

VaK-áRuT íGéRő KöRíT SZéPE' | KáRÁN | KÖLT Ki Rá | KÖLT éP

Visszafelé olvasva:

→ pltok | tkrlok | naqr | éspkrtrgkrtu

iPaL TOK | TaKaR LOK/LÓK/LŐK(e) | aNYÁKRa | E SZoPóKéRT RioGó KáRTeVő

→ ptkr | ldssk{nk+t}a | sp{u+l+l}maœkœ

BuTáKRa | áLDáS SoK aNYa KiT A | SZoPóVa' LeL MA SZoKáS

 

Szokás a mellel veszőben, anyák teszik díszül takaróba. Vak-árut ígérő körít széppel, kárán költ ki rá költ épp. Ipall (rejt) tok, takar lok/lók/lők(e) (luk, katlan). Anyákra e szopókért riogó kártevő. Butákra áldás sok anya, kit a szopóval lel ma szokás.

 

 

E.Si3.


éra{p+s}a | n[z]krtakrnanp || → pnanrkakrt[z]n | a{s+p}aré

E RAB SZÁ' öNZő aKaRaTA aKaRóN A NéP || BűN A NYeRőK AKaRaTa üZeNi | A SZaBÁ' őRE

 

E rab száj önző akarata akarón a nép. Bűn a nyerők akarata, üzeni a szabály őre.

 


E.Si4. Két rajz is van erről a különleges falfirkáról. A kutatókat izgalomban tartja a csak itt és az E.Th28 feliraton látható, gyémántnak (diamond) nevezett jel. Emiatt erőltetik a jelet követő ‘szó’ átiratát mindkét esetben azonos bebint-nek. Az E.Th28. rajzát nem sikerült megtalálnom, az E.Th30. feliraton is szerepel ez a ‘szó’, de a gyémánt nélkül. A gyémánt lehet a t szögletesre sikeredett feje, de lehet egyszerű figyelem felhívó (felkiáltó) jel is. A második s (szigma) fejjel lefelé íródott, ez valójában a w, vagyis vls jele.


→ [...] bebint | sqlumidun | sqla >kijavítva>

[t]pkrtp hnt | sqrlumédun r vlsqrla || ← alqrvlsrnudémulqrs | tnhpkrtp[t]

B KáRíTó PuHáNYT | SZó KáRáLVa eME' De VoN RáVaLó SZóKáR aLÁ || ALKuRa VaLáSeRéNY VéDE'Me VaL KáRoS | TaNú HiBáKRa TöBí[T]

 

Több kárító (károsító) puhányt, szó kárálva emel, de von rávalló szókár alá. Alkura valláserény védelme vall. Káros tanú hibákra többít (számosabbá tesz).



E.Si6. Az első s (szigma) egy vonal, mely az alsó sort beemeli ide is egy m betű elé, a második pedig, mely mint azt az előbbi feliratban is láttuk, w azaz vls.

 

→ ptkrtars | {qrku +} murvlséapk | dr[u] / qrku ||

← ukqr / [u]rd | kpaévlsrum{+ukqr}| rsattkrp

BeTaKaRT ÁRu iS | KiRaKVa MŰ éRVeLéSE A BéKe | DuR[Va] KiRaKVa || VaKoKRa / [Vi]RaD | KáBA E'VeL éSZéRV íM VaK Ki Rá RoSZAT TaKaR éP

 

Betakart áru is kirakva mű érvelése. A béke durva kirakva! Vakokra virrad, kába elvvel észérv, ím, vak, ki rá rosszat takar épp.



E.Si7. A kutatók a második betű utáni szóválasztó jelet, ‘nem vették észre’, az nk jelet œ-nek nézték, az {v+k+a} ligatúrát k-nak, erővel Psammetichus fáraó nevét szerették volna felfedezni.


→ psmaœk >kijavítva> sps | mank{v+k+a} ||

{v+a+k}nkam | ssp

SZóBeSZe MANKó VaKA' || VAKNaK Á'Ma | Se SZéP

 

Szóbesze mankó vakkal. Vaknak álma se szép.



E.Si11. A {m+{KiS u}} ligatúra utólagos hozzáadásnak tűnik, vele is, nélküle is értelmes a felirat.

{m+{KiS u}} | dm{KiS o}bkp{KiS qr}s ||

→ s{KiS qr}pbk{KiS o}md | {{KiS u}+m}

Mi KéSZÜ' | iDe íM KiSZÓ' BóK BéKéS KéRő SZó || SZoKáS KéRőBe' BóK Ki SZÓ' iMáDó | KéSZÜ' íM

 

Mi készül [ ide ím kiszól: bók békés kérő szó. Szokás kérőben bók, ki szól: imádó ] készül, ím.



Abu Szimbel: “Az Abu Szimbel-i kár falfirka szigorúan kötődik a kár nyelv kutatásának történetéhez: Richard Lepsius elsőnek adta közre és azonosította helyesen kár feliratként ezeket az Abu Szimbel-i két kolosszus talpazatán található feliratokat (Lepsius 1844). Ezt a feltevését Sayce (1874, 1887) megerősítette, amikor hasonló alfabétumával írt szövegeket talált Káriában és a vele szomszédos területeken. Noha, felirattani szempontból Sayce nem tudott hozzájárulni a szövegek tökéletesebb kiadásához, és meg kellett elégednie Lepsius másolataival (lásd Masson 1979). Masson kiadása André Bernand és Abd el Latif Ahmed Aly 1956-os rajzain és fényképein alapszik. A rajzokat már előbb közzétették (Bernard-Aly 1959?) és lemásolta őket Ševoroškin (1965). Az itt bemutatott gyűjtemény Diether Schürr néhány javítását és hozzáadását tartalmazza.”xxxi


E.AS2. Abu Szimbel

 

← šabd?aékal >kijavítva> flap{l+p}pral ||

→ lapréa{p+l}pafl

FaLÁBa LáBA' E PáRaL / LáBA' EBe' uRAL || LÁBáRa E ÁPoLó éP A FaL

 

Falába lábal e párral / lábbal ebben ural! Lábára e ápoló (Apolló!) épp a fal!

Nagyon ötletes szójáték: a két oszlop mint lábak lábalnak a templom falába, uralják a falat, a fal is viszont támasztja a lábakat. Az egyiptomi Horus megfelelője Apolló.




E.AS3. Abu Szimbel

 


← spcsma {KiS fl}k | {KiS fl}arnvls {KiS nk} | tkr{n+r}sms{KiS o}s ||

→ s{KiS o}sms{r+n}tkr{KiS nk}vlsnra{KiS fl} | k{KiS fl}amscsp

SZó BeCSeS MA oKoS FéL Ki | KéSZ FaLÁRa NeVeLő SZoKáSNaK | TaKaRNi íRáS Mi SZoKáSoS || SZoKáSOS Ma SZóRa iNTő KiRaKóSNaK VáLaSZ NYeRő A KéSZ FaL | Ki oKoS FeLÁ' íM SZóCSőSZ aBa'

 

Szó becses ma. Okos fél, ki kész falára nevelő szokásnak takarni: írás mi szokásos. Szokásos ma szóra intő kirakósnak válasz: nyerő a kész fal; ki okos feláll, ím szócsősz abban.

Úgy látszik a cenz-ura már akkor is dolgozott!


E.AS4. Ismét Psammetichus fáraót erőltetve elmaradt a szóválasztó.

Az utolsó öt betű utólagos hozzáírás.

 


→ agyakonkr | krtmskll rspn | b[. . .] bésma[š/œk . . .] >kijavítva az utolsó rész > spés | ua ||

← au | sésp [...]| nsprlklsmkrt | rnkokagya

AGYA' KONoK íRó | Ki áRT MáSoKaL éL RoSZBaN |… SZóBESZe | VA' || AVa' | SZESZ éP … | NőS PáRaL KeL SZó Mi KáRíT | íRNoK OKA' aGYA'

 

Agyal konok író: ki árt másokkal, él rosszban … Szóbesze vaj? Avval szesz (ürügy) épp … nős párral kel szó mi kárít (károsít), írnok okkal agyal.



E.AS6. Abu Szimbel


lttasksp / {fl +é}gynktkrals || ← slatkrnkgy{fl +é} / spskatlt

áLTaT A SoK SZéP | FéL-EGYéN Ki TüKöR ALiaS || SZóL A TüKöRNeK üGYFeLE / SZóBeSZe Ki ÁTLáT

 

Áltat a sok szép: fél-egyén ki tükör-alias (másképpen) – szól a tükörnek ügyfele – szóbesze (szóbeszéd), ki átlát!

Az alias, mint tudjuk, latin eredetű szó, igazi nevén, másképpen jelentéssel. Ha szabadna a szót a magyarból származtatni, akkor ál-iász lenne, vagyis ál-nyilazó, aki másnak, hamisnak nyilaz, azaz vetít vissza, hamis képet tükröz.



E.AS8. Az állítólagos é nem félkör, hanem háromszög alakú mint a k, valójában e kettő ligatúrája; a második ‘szóválasztó’ egy +, vagyis g; a t utólag betoldva; a többi javítás lehetséges és az ésszerű olvasat követelményének megfelelő.

 

← nidœkusas | meýqak | snœ | œtœ | œuniœ | kšmmsm[. . .] / [. . .]rœwk[-]š[ >kijavítva>

← n{é+k}dœkusas | mkrttkr | qrakgsnœ | œtnk | œunéœ | kprm | msm[u] / [. | .]rœvlsk[œtn?] ||

→ [ntœ]kvlsœr[a | .] / [u]msm | mprk | œénuœ | nktœ | œnsgkaqr | tkrkrtm | sasukœd{k+é}n

NÉKeD iS KUSZÁS | Mi KoRT TaKaR | KóRA' KuGa SZó-NáSZ | iSTeNeK/SáTáNoK | SZaVáN/SZíVéN E SZó | KáBáRa íM | MáS Mű[Ve'] / [? | A] RoSZ VaLáSoK iSTeNe/SáTáNa... || [iNTő So]K VaLáS SoR[A] / [Vá]MoS íM | Ma BáRKa | őSÉN ViSZ | NőKeT S | SuNYiSáGuKA' KóR | TaKaR KáRT íM | S A SZUKa eSDő KÉNY

Néked is kuszás (zilált), mi kort takar: kórral kuga (pestis) szó-nász istenek/sátánok szaván/szívén e szó kábára, ím, más művel a rossz vallások istene/sátána … Intő sok vallás sora ... Vámos, ím, ma bárka ősén visz nőket s sunyiságukkal kór takar kárt, ím, s a szuka esdő kény.

“Buhen (E.Bu), Buhen Déli Temploma (más néven III. Thothmesz Wadi Halfa-i temploma). A buheni falfirkákkal kapcsolatban is említhető Masson nem régi kitűnő kiadása, melyet a Szaqqara-i gyűjteménnyel együtt jelentetett meg, 1978-ban.”xxxii

E.Bu1. Buhen Déli Temploma (III. Thothmesz Wadi Halfa-i temploma)

[k]msal | ar- / [kv]éfl | spsmank / uœ | urmœ | an / kdrufl | ltrkrtl / kdsqruœ ||

→ œuqrdsk / lkrtrlt | fludrk / na | œmru | œu / nkamssp | flé[kv] / ra | lasm[k]

[Ka]MaSZAL ARa / [KiV]E' FéL | SZóBeSZe MANKóVa' SZó | VéRMeS | ANYi / Ki DuRVa FéL | eLTéRő KeRTeL / Ki DíSZeKRe VáS || SZaVaKRa éDeS Ki / aLKuRa TeReLT | FaLVéDőRe Kí / NÁ' | SZaMáRU' | SZíV / NeK ÁLMoS SZóBa' | FeLÉ [KiVe'] / RÁ | áL A SuMá[K]

Kamasszal ara kivel fél? Szóbesze mankóval szó vérmes, annyi ki durva fél, eltérő kertel ki díszekre vás(ik). Ködös óvás. Szavakra édes, ki alkura terelt falvédőre (szűzfalát védőre) kínál szamárul szívnek álmos (álmodozó) szóban felé, kivel rá áll a sumák.

 



E.Bu2. Buhen Déli Temploma (III. Thothmesz Wadi Halfa-i temploma): Az utolsó sor második írásjele kivehetetlen.

krtu ml?pna / sal | artréfl / spdtqrmœ / urqrmœ | ln / k[d]ufl ||

→ flu[d]k / nl | œmqrru / œmqrtdsp / flétrra | las / anplmukrt

KáRTYáVa' íM LoPNA / S ÁL ÁRTóRa E FéL / SüPeDő TaKaR íM So / VáRoKRa MáS | eLeN / aKaDVa FeL || FéLő Vá[Da]K / NáL | SZáMuKRa oRV / SZó Mi KáRTYa-aDáSBa' / FeLÉ' üTőRe uRA' | áLÁS / ÁN éP eLMéVe' KáRíT

 

Kártyával, ím, lopna s áll ártóra e fél, süppedő takar, ím, sovárokra (sóvárgókra) más ellen akadva fel. Félő, vádaknál számukra orv szó, mi kártya-adásban felé ütőre ural, állásán ép elmével kárít (károsít).

 



E.Bu3. Buhen Déli Temploma (III. Thothmesz Wadi Halfa-i temploma)


← tmaéca[qr] || → [qr]acéamt

TéMA ÉCCA[KáRa] || [oKR]A CÉ' ÁMíT

 

Téma éccakára (éjszakára). Okra cél ámít.



E.Bu4. Buhen Déli Temploma (III. Thothmesz Wadi Halfa-i temploma). Az első sor utolsó betűje az aminek látszik: v.


← psmaœk / iβrsiœ >kijavítva> spsmaœu / é{r+d}rséœ ||

→ œésr{d+r}é / uœamssp

SZóBeSZe MÁSéVa' / EReDi RéSZESe || eSZES eReDőRE / ViSZ A MeSéSBe'

 

Szóbesze máséval eredi részese. Eszes eredőre visz a mesésben.



E.Bu6. Buhen Déli Temploma (III. Thothmesz Wadi Halfa-i temploma)

eypsal / puorœ | aorœ / urseaƙk ƙi >kijavítva>

krt{jb+r}spsal / spuokrtc | a crœ / urskrtagygyk gyé ||

→ égygykgyakrtsru / œrca | ckrtousp / lassp{r+jb}krt

KáRT JoBáRa SáP aSZAL / SáP VŐKRe TeTSZő | Á'CáRa SZó / ÜReS KáRíTó A GYaGYa KeGYE' || E GYaGYa KeGY AKaRaT S RaVa / SZ aRCA | CSaK áRT ÓVó SZaPu / LÁSa SoPáR JoBaKéRT

 

Kárt jobbára sáp aszal (tartósít), sáp vőkre (vevőkre) tetsző, álcára szó üres. Kárt a gyagya kegyel. E gyagya kegy akarat s ravasz arca, csak árt óvó szapulása, sopár (sopánkodás) jobbakért.


 

E.xx3. Egy gyűrűfej felirata egy nem igazán szószátyár kérőtől:


→ ioneλœ >kijavítva> éqrnkrtskœ || ← œskkrtnqré

E KéRőNeK áRT SoK SZó || SZó SoK KáR TéNYeKRE

 

E kérőnek árt sok szó. Szó sok kár tényekre.



E.xx5. „Scarabaeum with a Carian inscription.” Galacsintúró bogár felirata. Az olvasat középről a jrm betűjelétől indul, az é-től egyetlen vonalra felfűzött négy betűjellel, a fejre állított (és iránymutató) lt-vel folytatódik körben bezárulva a {vls +n} ligatúrával.


owƙmebœτ

> kijavítva: a jrm jelétől indulva, középen az é-től folytatva az o-ig, onnan felfelé körben az u-ig, és végül alul a kutyára emlékeztető ligatúrával befejezve >

jrm / {é+tkr+œ+krt}lt / ← qrvlsgymkrtu / {vls+n} ||

{vls+n} / ukrtmgyvlsqr / ← lt{krt+œ+tkr+é} / jrm

JáRoM E TeKeRőS KeRTi áLaT / KiRe VaLáS GYáM KáRTeVő / VáLaSZoN || VaLáSoN / VaK áRTaM íGY VáLaSZuKRa / éLeTeKéRT iS TeKeR E / JáRMa

 

Járom (nehéz teher) e tekerős kerti állat: kire vallás gyám, kártevő válaszon! Valláson vak ártam (ártalom) így válaszukra: életekért is teker e járma!

A felirat a tehénszar-galacsinok görgetését mondja tekerésnek, a bogarat pedig kerti állatnak, vagyis a felirat tökéletesen illik az írásfelülethez, még ha nem is a mai terminológia szerint. Kétségtelen a galacsintúró bogarak szerepe az élethez nélkülözhetetlen szerves anyagok visszaforgatásában.



Egy nehéz diónak bizonyult felirat Ó-Szmirnából (Old Smyrna, mai nevén Izmir, Homérosz városa). A feliratot a VII. század végéről datálják, tehát egyidejű az Abu Szimbeli feliratokkal, és csak valamicskét fiatalabb a Homéroszi eposzoknál. Talán már nem is meglepő, hogy ez az egyidejűség ellenére, semmit sem tudunk erről a kár kulturális miliőről, melyben Homérosz dolgozott.

Az írás spirál-szerűen halad kintről befelé, a kutatók ez irányú bizonytalansága értelmetlen, noha a betűk fekvése (aspektusa) menet közben változik, azok egyértelműen felismerhetőek. A ligatúra első feléhez, a d-hez kétség nem lehet, a második, alsó fele ebben a d-ben TűRődik be!

 

→ sksmkrt | s | ask | spdkrt[kn] | m | [mr] | uuprtds |# u{d+tr}rkrtfl ||

← flkrtr{tr+d}u | dstrpuu | [rm] | m | [nk]krtdsp | ska | s | krtmssk

SZoKáS Mi KáRíT | S | A SoK | SZaBaD KáRTéKoNY | íM | [MiRe] | VeVő PáRTaDíSZ VéD TűRőRe KéReT FeL || FeLKéRő TűR TöRőDVe | éDeSíTi aRa BűVéVe' | [öRöM] | Mi | [NeKi] KeRíTő DíSZ éP | S oKA | iS | KiéRT MáS eSiK

 

Szokás mi kárít (károsít) s a sok szabad kártékony, ím, mire vevő: pártadísz véd, tűrőre kéret fel. Felkérő tűr törődve édesíti ara bűvével (bűbájával) öröm, mi neki kerítő (utána járással járó), dísze épp s oka is kiért más esik.



E.Me4. Falfirka


 

tkrtrtkrkrtzœ | uspkrt | nuoskgy[t l]pr sarmroskgyjbt ||

→ tjbgyskormraspr[lt]gyskoun | krtspu | œzkrttkrrkrtt

TüKöR TöRTeTőKRe KáRTYáZáS | ViSZáBa' KáRíT | NéV ŐSöK üGYe[LeTe] BáR / SARa MaRó ŐSi KeGY JoBíT || iT JoB eGYeSeK ÖRöMéRe A SZó / BoRú[LáTó] üGYeS Ki ÓVóN | KáRT SZaPU' | S űZ KáRT TaKaRóRa KáRíTóT

 

Tükör törtetőkre kártyázás, viszában (fonákjában) kárít (károsít). Név ősök ügyelete, bár sara maró, ősi kegy jobbít. Itt jobb egyesek örömére a szó, borúlátó ügyes ki óvón kárt szapul s űz kárt takaróra kárítót (károsítót).


Lehetséges lenne, hogy a káros kártya kár találmány!? És nevében őrzi mind káriai eredetét, mind káros voltát azokra akiknek szenvedélyévé válik a kártyázás!

A cartouche, a két oválissal kerített egyiptomi feliratrész, valójában a fáraók nevét tartalmazó név-kártya.



E.Me19. Lekerekített sírkő (‘stèle cintrée’).

← spnuœosk / zmuœ gyé || → égyœumz / skoœunsp

SZóBa' NeVeS ŐSöK / ZöMe óV SZéGYE' || EGYeSÜ' MáZ / SoK ŐS VoNáSáBa'

 

Szóban neves ősök zöme óv: szégyell. Egyesül máz sok ős vonásában.


Hát igen, a név kötelez!

E.Ab7.


← spskat | bkalsc || → cslabk | tasksp

SZóBeSZe oKÁT | BóK ÁLóSíTJa || CSúSZó LÁBaK | iTAS KuSZáBa'

 

Szóbesze okát bók állósítja (tartósítja). Csúszó lábak ittas kuszában.

 


E.Ab8 és 9. Azonos feliratok


← spskat bkalsœ || → œslabktasksp

SZóBeSZe oKA TaBuKAL SZeSZ || SZeSZeL A BuKó uTAS KóSZáBa'

 

Szóbesze oka tabukkal szesz (ürügy). Szeszel a bukó utas kószában.

 




E.Si1. Silsilis. A második é a q betű második fele (az első rész lecsippentve), különben is az é-nek tükörképe lehetne csak.


gyéqrud | mlrarqrso[l] || → [l]osqrrarlm | duqrégy

íGY É' Ki RöViD | MúLó óRÁRa KuRuSÓ[L] || [éLő] ŐSKoRáRA óRa LáM | DíViK iRÉGY

 

Így él ki rövid, múló órára kurusól (kuruzsol). Élő őskorára óra, lám, dívik irégy (irigy).

 


Cxx4. és Cxx5. Karperecek, azonos felirattal.

Szokásos betűkkel ezek a feliratok így néznének ki:



 

→ kdsu cqr lrt || → rtlqrcudsk

Ki éDeSéVe' CSóKRa iLő éRTe || éRTe éL Ki Rá CSUDáS oK

 

Ki édesével csókra illő érte. Érte él ki rá csudás ok.


Ezek az olvasatok, noha nem illenek bele Adiego formuláiba, ugyan olyan élvezetes, egymondatos sziporkák, mint a többi. Igazán sajnálhatjuk, hogy csak ennyi maradt fenn a kár irodalmi magas műveltségből.

 

*

i Simon Zsolt is írt a könyvről recenziót, de mivel nem szoktam látatlanra kiadni 20 $-t, így nem tudom, hogy ő mit írt a könyvről. (Különben is, az összeg kissé borsos egy olyan könyv ismertetéséért, mely ingyért letölthető a világhálóról.)

ii The six definite glosses are άλα ‘horse’, βάνδα ‘victory’, σούα(ν) ‘tomb’, γέλα ‘king’, γίσσα ‘stone’, and κοϊον ‘sheep’. Of these, the first five are linked by the fact that they are all found in the work of Stephan of Byzantium, who quotes them when speaking about the Carian place names Άλάβανδα, Ύλλούαλα, Σουάγελα and Μονόγισσα.

iii This latter hypothesis would in principle be acceptable, were it not that that Stoltenberg, like Bork, had a very peculiar vision of Lycian: he believed that Lycian belonged to a group that he called ‘Laric’ together with Etruscan, ‘Tyrsenian’ (= Lemnian, an Etruscan dialect of the Lemnos island) and the language of the “Cretan pelasgians”. Moreover, this alleged ‘Laric’ group would be connected with Uralic languages. This classification of Lycian is clearly wrong, and most of the meanings for Lycian words that Stoltenberg proposed are also completely incorrect.

iv has always defended the supposition that Carian was an Anatolian Indo-European language, ruling out the attempts of the dilettanti to connect it with other languages, and emphasizing the need to include the other Anatolian languages in an analysis of Carian forms.

v The stela also contains an inscription in Egyptian, but the Egyptian names (P3-dj-st, and his mother T3-dj(t)-wsir) do not correspond to the Carian ones. Therefore, either the stela seems to have been reused, or we must accept a double denomination – Egyptian and Carian – at least in the case of the deceased (the second name could be the father’s name in the Carian text).

vi Also important was the analysis of snn and orkn as accusatives in -n (< PA *-n < PIE *-m), an analysis equally relevant for the linguistic position of Carian, and later confirmed by the Kaunos bilingual.

vii Contrary to the customary order in grammars, where morphology, together with phonology, precedes syntax, in the case of Carian it seems methodologically more accurate to begin with the analysis of Carian texts; our knowledge of Carian morphology depends on the way in which the texts can be interpreted syntactically, and such an interpretation remains in most cases controversial, to say the least. In the following pages I will try to analyze Carian texts from the ‘easiest’ to the ‘most difficult’, beginning with those that contain only very basic onomastic formulae. The following step will be to analyze the inscriptions of the Memphis sub-corpus, where we find more complex onomastic formulae, but no recognizable verbal forms are attested. This analysis will also allow us to identify some common nouns used in the formulae of these funerary texts. The third section will offer an analysis of some brief inscriptions (mainly on objects) that seem to contain forms other than onomastic formulae. Finally, a few aspects of the interpretation of the longer inscriptions, where there are serious difficulties of analysis, will be briefly addressed.

viii Like other inscriptions of the same kind, the role of mwdonœ is ambiguous, and could complement either the first or the second name: wetœ could be the father’s name, but it is also possible that it represents the husband’s name. The w after upa is unusual: is it a mistake, as Masson suggests, or does it represent a word, either complete or abbreviated?

ix In the stela, the prothesis of a woman is represented, which indicates a female character for the name pjabrm.

 

x Hajnal and Schürr independently proposed that the Carian words for ‘father’ and ‘mother’ could be recognised in the forms ted (E.Me 38) and en (E.Me 32) respectively.

xi It must be noted that the hypothesis envisaged here about the existence of two different uses of ƙi – a postclitic one introducing not only genitive but also attributive and appositional words, and with attraction to the case of the antecedent, and a proclitic one in a construction closer to the original structure of relative clauses – is based on evidence that remains scarce, and must therefore be considered as merely provisional.

xii Our main sources of information were the funerary stelae of Saqqâra, where it is common to find more complex structures than simply the individual name, or of the individual name + father’s name. We have seen the high frequency of threefold formulae, which contain a third name, possibly an ethnic name, but also in some cases the name of the grandfather. Even more complex structures can also be found, and in some remarkable cases the increased complexity seems linked to the fact that the deceased is a woman; in such cases, the onomastic formula that accompanies the female individual name seems to refer to the husband and his genealogy. In two exceptional cases, the deceased is mentioned as the father or mother of another person (E.Me 38, E.Me 32).

xiii Also typical in the Memphis funerary stelae is the absence of verb forms. Only in the case of E.Me 5 could this possibility be envisaged, but the fragmentary nature of the text prevents reaching a definitive conclusion. The rest of the Saqqâra epitaphs are characterised by the direct reference to the deceased in nominative or in an s-ending form, or to the stele in an expressed or elliptical form, in which case the name of the deceased appears in genitive, indicating possession. None of these cases require the use of a verb form. Indeed, not even in the constructions with ƙi is a verb used.

xiv a bilingual inscription on the base of a statuette of Apis, consists of two parts. The text that appears in the first part, paraeym: armon ƙi, is now interpreted without difficulties as ‘Paraeym the interpreter’

xv There is no question that the most significant word is trquδe, interpreted as a god name (Tarhunt, the Anatolian Storm God) in Blümel-Adiego (1993), which has now been confirmed by the form armotrqdosq in Hyllarima (C.Hy 1), where a dvandva Arma-Tarhunt (the moon-god plus the stormgod) is easy to recognize.

xvi given that the Egyptian text contains a formula, ‘that Atum the great god may give life and health to Š3rkbym’, I suggested that the Egyptian god name Atum could be reflected in the form tumn at the end of the Carian text.

xvii Texts such as the Kildara inscription are currently impossible to analyse. We can identify some isolated words, but we know nothing about the context in which they appear.

The only way of ‘getting inside’ such a text is through the existence of a translation. Of the entire Carian sub-corpus of longer inscriptions, the only inscription that is accompanied by even a minimally legible text, and whose content corresponds undoubtedly to the Carian text, is the bilingual inscription of Kaunos. But even in this case, the results that we are able to obtain are very limited. Our analysis of longer inscriptions will begin therefore with this example.

A problem that seriously impedes the interpretation of this type of inscription is our current inability to identify verbal forms. Without knowing which words represent verbs it is practically impossible to devise any approach to analysing the structure of the text and the function of the common nouns that it contains. Even in the bilingual of Kaunos, where the existence of the Greek inscription ought to help identify verbal forms, no agreement has been reached on which of the words must be identified as verbs. As we have already seen, the problem of identifying verbs also affects shorter inscriptions, and only with a substantial increase in the Carian documentation available will we be able to resolve this great problem.

xviii it seemed good to the Kaunians that Nikokles (. . .) and Lysikles (. . .) were public guests and benefactors of the Kaunians’).

xix The correct interpretation of sb as a coordinative conjunction is also relevant, as it thus becomes an important tool for establishing the phrases and sentences of the Carian text.

xxthe last lines of the Carian text are practically impossible to interpret, since most of the forms are hapax legomena and display no external characteristics that could help their understanding. The segmentation of words in these final lines is also a very difficult task.

xxi C.Ka 2, the most extensive Carian inscription, remains a virtually impenetrable text. The discovery of the Kaunos bilingual has allowed us to establish some connections between the two texts, and it is certainly very significant that the word sarniš, which in the new bilingual seems to represent either totally or partially the Carian expression for ‘proxenoi’, is also present in C.Ka 2. Other important correspondences are the word otrš = αὐτoὑς, the possible word for ‘descendence’, aƙtmskm(t?), and the noun or verb that appears apparently to indicate that the inscription is a decree (uiomλn, [--]mλn in C.Ka 2).

xxii In armotrqδosq, it is easy to recognize two typically Anatolian god names: armo-, the name of the moon good (Hitt. Arma-), and trqδ-, the storm god already documented in other Carian inscriptions (Kildara, Iasos).

xxiii The new inscription from Mylasa (C.My 1) consists of an initial line as the heading for a list of personal names. Therefore, only this first line contains what seems to be common lexicon. As is the case of most Carian texts without personal names, it remains practically impenetrable:

idrayridsemδbq molš tyƙ[

The most interesting characteristic is the presence of the word molš, also found in Hyllarima, which has been analysed as accusative or nominative plural with the meaning ‘priests’ (see above). The presence of a noun in plural fits well with the following list of personal names.

xxiv Needless to say, the resultant picture will remain exasperatingly incomplete, and in many cases will be based on extremely fragile evidence. It will however be sufficient to demonstrate the clear relationship between Carian and Indo-European Anatolian languages and, more specifically, Luwic dialects.

xxv Our present knowledge of nominal inflection is based mainly on the information given by the personal names, to which we can also add some common nouns. There are no examples of adjective inflection, with the exception of ethnic forms, which can be interpreted as adjectival complements (for instance otonosn in C.Ka 5). Only a few endings can be established with some confidence.

xxvi The difficulties of identifying verbal forms were outlined in our analysis of the Carian inscriptions. The only word I consider to be even a minimally reliable verbal form is ybt, for which Melchert suggested a very plausible interpretation (= Lyc. ubete ‘he offered’).

xxvii Our knowledge of Carian general vocabulary is unavoidably very limited; we have already seen (Chapter 2) that the indirect sources provide us with a very small number of glosses, and these in turn, despite their seemingly reliable origins (they appear to date back to Greek authors of Carian origin), remain uncertain insofar as none of them has been identified in the Carian inscriptions up to now. As for the direct documentation, the only texts that can be interpreted with any degree of confidence are a number of brief inscriptions that contain exclusively, or almost exclusively, onomastic formulae. It is true that some of the longer texts must contain essentially Carian common words, but they are in general impossible to analyse. In this necessarily brief section, I will limit myself to collecting in a synthetic way the general vocabulary that arises from an analysis of the inscriptions (see Chapter 7): further details about these forms and about others, which are interpreted more hypothetically, will be presented in the corresponding entries of the Glossary (Chapter 11).

xxviiiApart from these few words, most other items of Carian general vocabulary have been identified based on merely hypothetical analyses of the texts, which are not necessarily accepted by all the scholars.

xxix The case of the corpus of Carian inscriptions found in Thebes (tomb of Montuemhat) is even worse than that of Abydos: the corpus has never been published correctly. Leclant, the first to find fifteen graffiti engraved on the walls of the open court of the tomb, never produced an edition of them, instead publishing only the photographs of two graffiti (E.Th 13 and E.Th 14, Leclant (1951, tab. LXIV). Ševoroškin included in his book on Carian (Ševoroškin 1965) a merely provisional edition, with drawings of these graffiti. This edition forms the basis of Masson’s transcriptions (in Masson 1978, reproduced in Meier-Brügger 1979b), although Masson acknowledges that these were improved thanks to the photographs and notes of Leclant that he had at his disposal. …

More recently, Diether Schürr, who was able to gain access to the entire dossier of drawings, has drawn up a provisional corpus of Theban graffiti in transcription, which he has kindly made known to me.

 

xxxThere is not a modern edition of the Silsilis graffiti, it should be added at this point that in all probability producing this new edition will never be possible: according to Masson (1969:32), a great number of these graffiti must have been destroyed.

xxxi The Carian graffiti from Abu Simbel are strongly tied to the history of research on Carian: it was Richard Lepsius who first edited and correctly identified as Carian these inscriptions found on the legs of the two colossi of Abu Simbel (Lepsius 1844, Abt. 6, Bl. 98 [Kar. 1–3], and Bl. 99 [Kar. 4–7]). This theory was confirmed by Sayce (1874, 1887[92]) when texts in a similar alphabet were found in Caria and bordering areas. However, from an epigraphical point of view, Sayce could not contribute to an improved edition of the text, and he had to be satisfied with Lepsius’ copies (see Masson 1979:35–36 for details).

Masson’s edition is based on the drawings and photographs made by André Bernand and Abd el Latif Ahmed Aly in 1956. The drawings had already been published provisionally (Bernand-Aly 1959?), and reproduced in Ševoroškin (1965). The corpus presented here introduces some corrections and additions made by Diether Schürr.

xxxii Buhen (E.Bu), Southern Temple of Buhen (mentioned as “Temple of Thothmes III at Wadi Halfa”). Also in the case of the graffiti from Buhen, we can refer to an excellent, recent edition, made by Masson and published together with the Saqqâra corpus (Masson 1978).

Mellár Mihály



Módosítva:
2020.06.29.
  
    Nyomtatható változat      Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Szerkesztő: decoder
Dátum:2020.06.28.
Olvasás: 86

<<< Előző cikk
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

Tovább a cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)


Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)




 
    


A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)



Generálás ideje: 0.16 mp 
 KEZDŐLAPRA
 TÁRSOLDALAK
 VENDÉGKÖNYV

Keresés a honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció

A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)


'Tengeri' népek?
Sokan gondolják úgy, hogy minószi olvasataim a fantazmagória birodalmába tartoznak, mivel semmi más nyoma annak, hogy abban az időben magyarok jártak volna a térségben. Ennek néztem utána a Tengeri népek című dolgozatban és az eredmény még engem is meglepett.
Mesém a tengeri népekkel kezdődik, akik sem nem tengeriek, sem nem népek; egyetlen népről van szó, melynek egyes csoportjait kinézésük, viselkedésük, harcmodoruk, fegyverzetük alapján látnak el különböző leíró nevekkel – magyarul. Az összefoglaló ‘tengeri népek’ megnevezés pedig nem más mint tengernyi, emberi és természeti katasztrófák következtében éhező, kétségbe esetten élelem után kutató, néptömeg. Több utalás is van e néptömeg eredetére és népiségére, de a meglepő bizonyíték a nép, vagyis e nép maradékának nyelvére a trák, lemnoszi, lüki és most ime, a lüd, alfabétákkal íródott nyelvemlékek. Ezek magyar olvasatait, szerintem, lehetetlen megcáfolni, ezért ignorálasuk is bűn lenne. (Mellár Mihály)


Az angol nyelvű honlapomon a krétai
Lineáris A
feldolgozása kétnyelvű.




Tárhelyszolgáltatónk

Unsoft.hu

Kapcsolat

Levél a webmesternek


  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  GONDOLGOK
  FORRÁSOK
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Gyöngyösi ENERGIA SC sakkegyesülete
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken


Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, fájdalmas sebeket szakitva fel a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Megtalálta a valódi betlehemi csillagot, szó lesz a történelmi, a pártus Jézusról, a valós keresztrefeszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora. Talán nem is véltetlen, hogy most íródott meg a könyv - írja - ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek. Ezek alapjait érinti meg ez az írás, új szemléletet adva eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.


Te vagy itt a(z)
254994
látogató!
Ma  120,
ebben a hónapban
4263 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 7 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 254994 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:6
Látogatók összesen 1846 alkalommal szóltak a fórum 1 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
SzekeresS
aurigas
decoder
aries
zitabiro