Kár (káriai) nyelvi emlékeink

tudós kontárság ellenében gyakorlati olvasat

A károk Kis-Ázsia egyik őskori népe, Homérosz szerint ők a trójaiak barbár-szavú szövetségesei. Noha régen eltűntek a történelem süllyesztőjében, maradt utánuk némi írásos emlék. Többen is próbálkoztak ezeknek az írásoknak a megfejtésével, legutóbb (2007) Ignacio J. Adiego. A The Carian Language című munka 540 oldalon fejtegeti a károk írását. Ezt az erőfeszítést fogjuk a következőkben végigkövetni. Tudósnak és dilettánsnak is érdekes lehet ez a rendhagyó könyvismertető.ⁱ

*

Mindenek előtt Adiego számba veszi a forrásokat, kezdve a széljegyzetekkel vagy glosszákkal. Ezek olyan szavak melyek jelentésükkel együtt fennmaradtak földrajzi és személy nevekhez fűzött széljegyzetekben más nyelveken írott anyagokban, főleg a görögben. „A következő hat glossza bizonyos: άλα ‘(a) ló’, βάνδα ‘győzelem (miután el-bánt valakivel)’, σούα(ν) ‘sírbolt’, γέλα ‘király (esetleg gyula)’, γίσσα ‘kő’, and κοϊον ‘birka/juh’. Ezek közül az első öt Stephan, a Bizánci révén kapcsolódik össze, ugyanis ő idézi ezeket a szavakat amikor a következő káriai helységneveket említi: Άλάβανδα, Ύλλούαλα, Σουάγελα és Μονόγισσα”ⁱⁱ (A sötét-piros/barna  színű idézetek Adiego könyvéből származnak és mivel saját fordításom, lábjegyzetben megadom az eredeti szöveget.) A hatodik glosszát Kos szigetének nevével kapcsolatban emlegetik. Heves viták folynak körülötte, pedig egy magyar szótárral a kérdés egyszerűen megoldható. A név nem a birka/juh szóval általában, hanem különlegesen, a kos (κϖζ) szóval azonos. (Érdekes, hogy az angolban a nőstény juh ewe kiejtve (ju:) azonos a magyar juh szóval. Véletlen!)

Találgatásokon kívül a glosszák semmilyen megfogható eredményre nem vezettek.

*

Az anatóliai onomasztikát (névtár, névszótár) sokkal eredményesebben sikerült használni. A fennmaradt, továbbélő földrajzi és személynevek sokban hozzájárultak a kár írásjelek hangértékeinek a meghatározásához. Adiego itt elismeri Paul Kretschmer úttörő munkásságát, de felrója neki, hogy egy közös kis-ázsiai nem-indoeurópai szubtrátumot feltételezett (- pedig nem alaptalanul tette).

*

A harmadik fejezetben ismerkedünk meg magukkal a feliratokkal, melyek többsége, elégé meglepő módon Kárián kívülről származik, főleg Egyiptomból (kb. 170 felirat). Ezek jelölése E-vel kezdődik. A Kárián belüli vagy a vele határos területekről származó feliratok (kb. 30 drb.) jelölése C-vel kezdődik. Ezt a 150 oldalnyi felsorolást most átugorjuk, majd visszatérünk hozzájuk az olvasatok kisilabizálásakor. A felsorolás, a lelet helyszíne és a rövid leírás mellett, a legtöbb feliratnak a fakszimile rajzát is megtaláljuk a könyvben. Ez óriási segítség, mivel így a latin-görög betűs átiratok könnyen leellenőrizhetők. Adiego könyvében a következő átírási (transcription) táblázatot használta:

Kezdetben magam is ezt az átírási táblázatot próbáltam követni és itt-ott belejavítgatni, de rá kellett jönnöm, hogy a fenti táblázat jelei közül mindössze 20 jelöl betűt, a többi könnyen felismerhető összerovás (ligatúra), illetve rím-ráma: rébusz elven alapuló 2-3 mássalhangzóból álló szó/szótag váz. Összehasonlításhoz néhol megadom Adiego átírását is, de mivel mindegyik felirat fakszimile rajza is adott, ezért jobbnak láttam, zavarok elkerülése végett, csupán saját azonnal és helyben leellenőrizhető átírásomat alkalmazni. Annál is inkább mivel sikerült olyan átírási módot találnom, amely az átírási táblázatok állandó fellapozása nélkül is azonnal rávezet a felirat olvasatára, ugyanis a többhangzós jelek indexei tartalmazzák az elsőt követő többi mássalhangzót. Pl. a jel a járom vonalas rajza és a rébusz elv alapján a J_R_M hármas mássalhangzó-csoport betűjele, mely az átírásban mint j_rm szerepel, utalva így sorban mindhárom mássalhangzóra. A jel maga is utal rá, hogy III (három) mássalhangzót tartalmaz, ugyanúgy mint a villás jel III mássalhangzója: V_L_S, melyet v_ls-nek írunk át. Itt érdemes megjegyezni, hogy a villás szóban csak egy l hang van melyet megnyomva ejtünk.

Íme a két táblázat melyek segítségével bárki elolvashatja a kár szövegeket magyarul, lévén, hogy azok eleve magyarul is íródtak:

Megjegyzés: A kár feliratok egy részén az írás (elsődleges iránya)  balról jobbra, másik részén jobbról balra halad, épp ezért a nem szimmetrikus betűknek van tükörképe, ezeknek a betűknek az irányultsága határozza meg az írás-olvasás (elsődleges)  irányát.

A betűjel a szövegkörnyezettől függően lehet vagy az o/ó/ö/ő hangok jele, vagy mint KöR, – a (KöR/KöR-KeReszt) jelekkel azonosan, – a K_R mássalhangzó pár képjele, de egy feliraton belül kizárólag vagy az egyik, vagy a másik. Az első esetben o-nak írjuk át, míg a második esetben q_r-nek. Ha egy feliratban mindkét betűjel előfordul, akkor nincs dilemma, a betűjel, átírva o, az o/ó/ö/ő hangokat jelöli, a jelek pedig, mint mindig, q_r-nak átírva, a K_R mássalhangzó-rámát jelöli. Ha egy feliratban csupán a betűjel szerepel, akkor kizárólag az értelmes olvasat követelménye dönt a két lehetőség között. Ennek a kettősségnek valószínűleg az lehet az oka , hogy görög hatásra, a károk is elkezdték - fennmaradt feliratokon ugyan még hiányosan - kiírni az a, é és u(v) mellé az i és o magánhangzókat is.

A kár (káriai) írás, – helyesírás szabályzat, – mint ahogy azt maga Ignacio Adiego is megállapította, a kihagyásos írásmódszert (defective notation of vowels) használta, csakúgy mint a legtöbb korabeli írás. Az általuk használt módszerrel írt feliratokat kell átültetni, átírni ma használt helyesírási szabályzat szerinti szövegekre. Még egyszer kihangsúlyozom: a feliratokat csupán át kell írni betűről betűre, nem kell fordítani/ferdíteni, sem tolmácsolni, magyarázni/magyarozni, csupán átírni és olvasni az értelmes, érthető, világos, de tömör, magyaros mondatokat!

Az eredeti feliratot először átírjuk a táblázat alapján, a kár írásjeleknek egy-az-egyben megfeleltetett latin kisbetűkre (indexszel ellátva, ahol kell) – ezt a műveletet hívjuk átírásnak, transzliterrációnak. Következő lépésben ezeket a transzliterrációs betűket átírjuk, ugyancsak a táblázat alapján, a nekik megfelelő hangértékű magyar zöld NAGYBETŰkre (a nyomatékosan ejtett mássalhangzókat félkövéreknek írjuk át), – ez a művelet is csupán transzliterráció, – közben visszatöltjük a kihagyott magánhangzókat kisbetűvel. Ezt az utóbbi műveletet nevezhetnénk a helyesírási hibák kijavításának, hiszen csak annyi történik, hogy a régi, kár helyesírással írt szövegeket átjavítjuk mai helyesírásunknak megfelelőre.

Ezután következik a teljesen letisztázott, mai helyesírással írt szöveg, melyben a zárójelbe tett, sárgászöld szavak nem tartoznak az eredeti felirathoz, csupán a szöveg értelmezését segítik, csakúgy mint a apróbb betűkkel szedet szótári anyag.

Talán érdemes itt újból külön kihangsúlyozni, hogy ez az egész folyamat semmit sem váltóztat az eredeti szöveg szerkezetén, a szavak sorrendjén és mássalhangzó-vázán, csupán átírja a szöveget a mai helyesírásunk szerint. Nincs szükség semmilyen tolmácsolásra, fordításra/ferdítésre, aki beszél magyarul az legfeljebb a szövegek tisztaságán, világosságán, ma már utánozhatatlan tömörségén, magyarosságán, változatos szókincsén fog meglepődni.

*

A IV. fejezet a kár nyelv kutatásának történetével foglakozik. Három időszakra osztható a kár írások kutatása. Kezdetben felemás szótagírásnak (semisyllabic) vélték, majd görög alfabétás írásnak, míg végül az egyiptomi megközelítés győzött meghozva a „végleges” megfejtést. Valójában Adiego csak ezt az utolsó korszakot tartja a megfejtés igazi történetének, mely 1972-ben Zauzich-csal kezdődik, noha elismeri, hogy az azt megelőző kutatások sem voltak teljesen eredménytelenek.

A. H. Sayce és F. Bork emelkedik ki leginkább a szótagosok közül. Érdemes még megemlíteni H. L. Stoltenberg nevét, aki a görög alfabéta mellett a kis-ázsiai névtárra támaszkodva határozta meg több jel hangértékét, főleg a lüki trm̃m = TúR áLLaM írásos emlékeire támaszkodva: „Ez az utóbb említett feltevés elvileg elfogadható lenne, ha Stoltenbergnek, Borkhoz hasonlóan, nincs ez a nagyon különc látomása a lükiről: úgy vélte, hogy a lüki nyelv, szerinte, a ’Laric’-nak hívott nyelvcsaládba tartozott az etruszk, a türszéni’ (= lemnoszi, az etruszk Lemnosz szigeti tájszólása) és a „krétai pelaszg” nyelvvel együtt. Ráadásul, ez az állítólagos „Laric” csoport az uráli nyelvekkel kapcsolatos. A lükinek ez a besorolása nyilvánvalóan rossz, és a lüki szavak Stoltenberg által ajánlott jelentése a legtöbb esetben teljesen helytelen.”ⁱⁱⁱ (Zárójelben: az utolsó mondatot úgy értem, hogy „politically incorrect”, mivelhogy Adiego egyetlen tudományos érvet sem hoz fel Stoltenberg névtáron, tehát tényeken alapuló levezetései ellen.)

A görög periódus kiemelkedő kutatója V. Ševoroškin, az első olyan könyv (1965) szerzője, mely kizárólag a kár írás megfejtésével foglakozik. Legnagyobb érdeme, hogy bizonyította a kár írás tisztán alfabétás írás, a jelek nagy száma csupán a számos alfabéta változat következménye. Itt sem maradhat azonban el, hogy Ševoroškin „mindig védelmezte azt a feltevést, hogy a kár nyelv egy anatóliai indo-európai nyelv, elutasítva a dilettanti próbálkozásait, hogy más nyelvekkel kapcsolatba hozzák, és kidomborítva annak szükséget, hogy a többi anatóliai nyelvet besorolják egy kárihoz hasonló elemzésbe.”^iv A jelző-osztás a nyelvészetre jellemző tudományos módszer. Aki a többségi (tudósi és politikusi) véleménytől/elvárástól eltérőt állít az ’dilettante’, a. m. ellenzéki, vagy legalábbis pártonkívüli.

K.-Th. Zauzich egyiptológus az egyiptomi-kár kétnyelvű feliratokat használta fel a megfejtéshez; hibája, hogy nem tudta bizonyítani a kapcsolatot a szöveg kár és egyiptomi részei között. Th. Kowalski már sokkal sikeresebb ebben, de elmulasztja eredményeit leellenőrizni más feliratokon is. Az ugyancsak egyiptológus John D. Ray kezdte el azt a munkát amit aztán Diether Schürr és Ignacio Adiego befejeztek.

A végleges megfejtés (decipherment), azaz a Ray-Schürr-Adiego System: Adiego saját hozzájárulásának a taglalásával mutatja be ezt az RSA rendszert. Két feliratban (E.Sa2 és E.Me5) mutatja ki az egyiptomi nevek kár megfelelőit és ezzel meghatározza az n, t és d jelek hangértékeit:

Adiego ugyancsak saját érdemének tartja többek között, hogy a jel hangértekét e-ről i-re javította. Ezt bizony rosszul tette, mivel a jel minden előfordulása e/é értékkel eredményezett értelmes olvasatot. Nézzük meg közelebbről ezt a két feliratot:

E.Sa2. A felirat az egyiptomi Szaiszban, egy Neith istennőt ábrázoló szobor talapzatán látható.

← s_pdnk_rtj_rmt q_rt_krréś gé

SZaBaDNaK áRTó JáRMoT KáR TaKaR őRE SZeGE'

Szabadnak ártó jármot kár takar, őre szegel!

gy tökéletesen megfogalmazott grafiti: a káriai vendégmunkás szégyenli a nyakába akasztott jármot, az őre pedig a járomszöggel még meg is erősíti.

A kutatók által alkalmazott szavakba tördelést – noha indokolatlan – a továbbiakban sem javítom ki, de a felette levő, az eredetihez hű rajz és az olvasat is mutatja, hogy annak semmi alapja, kivéve amikor az író/rovó vonallal vagy pontokkal maga jelöli.

Az ötödik jel j_rm a járom vonalas rajza és a rébusz elv alapján, a {J+R+M} hármas betűcsoport jele. A nyolcadik jel, t_kr egy kézi tükör rajza, melyet a képkerettől a fogantyúja különböztet meg. Ez a betűjel a rébusz elv alapján a T_K_R mássalhangzósor jele.

Figyeljük meg alaposabban a fakszimile rajzon a három aszimmetrikus írásjelet: é , r és d . Mindhárom irányultsága balról jobbra mutat – és ezt Adiego és társai is nagyon jól láthatták összehasonlítva más feliratokkal – mégis jobbról balra olvasták/olvastuk a feliratot. Miért? Ők azért mert mindenáron Nejt istennő nevét akarták kiolvasni, mi pedig azért mert a feliratok túlnyomó többsége oda-vissza olvasható vizsa, palindrom. Ennek tudatában olvassuk el a feliratot balról jobbra haladva, vagyis a betűkkel elsődlegesnek jelzett irányba:

→ égśért_krq_rtj_rmk_rtnds_p

ÉG SZEReTőKRe KeRíTő JáRoM Ki RáTeNé éDeS éP

Ég szeretőkre kerítő járom, ki rátenné: édes épp.

A szöveg a teremtés és újrateremtés (szaporodás) istennője nevének említése nélkül is tökéletesen illik rá: az ég mint legfelső hatalom és mint a szeretőket hajtó belső tűz olyan mint egy járom melyet épp a legédesebb teremtés teszi a szerető nyakába!

Csupán a kőbe vésett kár (káriai) feliratok maradtak fenn. A betűk kőbevésése fáradságos és időigényes munka, ezért az írnokok komolyan átgondolták és előkészítették a felirat szövegét, hogy minél kisebb felületen, minél kevesebb betűvel, a lehető legtöbbet mondhassák el. A szöveget betűkockákkal, kirakókkal előbb előkészítették úgy, hogy az mindkét irányból olvasva és egymást kiegészítve dolgozza fel az adott témát. Így minden betűt kétszeresen kihasználtak, emellett csak a legszükségesebb magánhangzókat írták ki. A betűk több mint a fele ligatúra (egyberovás) vagy több-betűs mássalhangzó RáMa a RíMelő szavak lejegyzésére (rébusz elv). Ezekkel együtt a kár írásmódszer mai írásunknál akár négyszer-ötször is gazdaságosabb volt, és igen: csupán írásmódszer volt … a magyar szövegek kőbevésésére. Kár nyelv sosem volt, de nagy kár, hogy a kár írást sem olvassák a magyarok, pedig megértenék fordítás nélkül.

E.Me5. Kétnyelvű sztéle az egyiptomi Memphiszből. A kár szöveg egy graffiti, amit utólag véstek a domborműves sírkőre a kép és az egyiptomi, díszesen bekeretezett írott oszlop közötti keskeny csíkra fektetve. A két szöveg közötti összefüggés így nagyon kétséges. De az Adiego általi átírás szerint a kár psmškwneitś megfelel az egyiptomi szövegbeli Psmšk- 'wj-Njt résznek. Csakhogy a kár szövegben semmi ilyen nincs!

A jelek a KöR rajzai (az első KöR-KeReszt) és a {K+R} szó/szótag-váz jele. KáR(!), hogy ezt a kutatók nem vették észre és így nem tudták meg, hogy ez a kár mit keres Egyiptomban és mi késztette e graffiti megírására. Az első betű s_p : a s és p összerovása (a p fekve); a negyedik jel f_l : egy fél(kör) rajza, a rébusz elv alapján az {F+L} kettős betűcsoport; a hatodik jel v_ls : egy villás ágazat rajza: , a rébusz elv alapján a {V+L+S} hármas betűcsoportot alkotja; a nyolcadik jel k_rt egy (kép)KeReT rajza: és a rébusz elv alapján szintén egy hármas betűcsoportot alkot:{K+R+T}; a harmadik szólam első jele j_p a j és p betűk összerovása; a második sor harmadik jel k_l a k és l ligatúrája; negyedik jele s_k egy szak(asz), vagyis SZaK, a rébusz elv alapján {S/SZ+K} szó/szótag váz.

← s_psmf_lkv_lsnk_rtétś |uk_rt | j_baréac / cuk_l s_kéq_r | sarl ||

→ lras | q_rés_kk_luc / caéraj_b | k_rtu | śték_rtnv_lskf_lmss_p

SZóBeSZe Mi FaLKáVaL SZóNaK eRő'TETéSe | VaKaRíT | JoBÁRa E Á'Ca / CiVaKoL SoK E KáR | SÁRaL || áLíRÁS KiRe ÉSZ KuKuL ViC / CSA' E iRÁLYBa' | KáRTeVő | SZíT E KeReTeN VaL SoK FeLeMáS SZóBa'

Szóbesze (szóbeszéd) falkával szónak erőltetése. Vakarít (firkant) jobbára e álca, civakol (civakodik) sok e kár (káriai) sárral. Álírás (hamis írás) – kire ész kukul, vicc – csal e irályban, kártevő szít e kereten, vall sok felemás szóban.

Világos beszéd, a meghatározás tökéletes, csakúgy mint a megállapítás, hogy a szóbeszéd főleg az idegeneket – Egyiptomban a kár vendégmunkásokat – érinti leginkább. A rájuk dobált sárral civakodik sok káriai, valószínűleg mindhiába. Some mud always sticks – mondta N. Wran, Új-Dél Wels miniszterelnöke.

*

A VII. fejezet a kár szövegek elemzése, a könyv foglalata.

A kár írásjelek hangértékeinek a meghatározása után elérkezett a nyelvészeti feltárások pillanata. Adiego saját megítélése szerint egy nagyon körültekintő (very prudent) módszert alkalmazott: kizárólagosan arra a nyelvtani ismeretre összpontosította figyelmét, amelyik a kár szövegekben egyértelműen felismerhető: a nominativus-ø / genitivus-ś (alanyeset-ø / birtokos-ś) ellentét megléte. Ebből azonnal levonta a következtetést: a kár indo-európai nyelv, a hittita, lüvi, lüki, szidet és piszidi nyelvekkel egyetemben.

Miről is van szó? Alanyesetben a szónak nincs végződése, míg birtokos esetben mindig felveszi az -ś (s/sz/c/cs) birtokos ragot. Pl. szaka – szakács, kova – kovács, vakar – vakarcs, á – ács, pö – ... érthető, igaz? Az E.Me5 szövegben ez így nézne ki: ƙareaś (káreács – kár e ács) a ƙarea (kárea) genitivusa, vagyis káreának a ... lenne a fordítása. Ez egy csodálatos találmány, mert minden amit az -ś előtt találunk gépiesen, gondolkodás és minden további erőfeszítés nélkül név lesz, amit nem fordítunk, nem keressük az értelmét. A szó amelyik az -ś raggal ellátott szó előtt van az pedig ennek az utóbbinak a tulajdona. Kötött szórend. Ha az első szó személynév, akkor a birtokos az apja. Hát nem csodálatos? Ezzel minden meg van fejtve: kapunk egy telefonkönyvszerű névjegyzéket, fi és apja felsorolással. Ámen, be van fejezve! Nem vicc, a könyv itt és ezzel érdemileg befejeződött, ez a megfejtés (decipherment)! A megfejtésről a véleményem röviden : The formulae (nom-ø) are foolish (gen-ś), the decipherment (nom-ø) rubish (gen-ś); az ’apjának a’ szerkezet helyett állhatna egy ilyen indoeurópaiash, angolosh jelzői frázish (adjective phrase) is. Miért nem?

Tudományos komolysággal: felteszünk egy jellegzetesen indoeurópai szerkezetet (nominativus-ø / genitivus-ś) és azonnal levonjuk a következtetést, hogy akkor ez egy indoeurópai nyelv. Hol a bizonyítás a feltevés helyességéről?

Schürr két másik feliratból indult ki, nézzük meg az egyiket (egyelőre) közelebbről:

E.Me6. Memphiszi sírfelirat

← tréq_ro: s_parmaśś g_yé klorus_k g_yé ||

→ ég_ys_kurolk / ég_yśśamras_p : oq_rért

TűR E KéRŐ : SoPÁR MÁS SZéGYE' / oKaL ORV SZó KeGYE' || E GYáSZKŰRŐL K / EGYeS SZÁMáRA SZóBa' : ÖKöRE' íRaT

Tűr e kérő, sopár (bíbelődő) más szégyell okkal, orv szó kegyel. E gyászkűről (sírkőről) kegyes számára szóban: ökörrel írat.

A falfirkát készítő vendégmunkás nem tisztelte a fáraót. Ő nem türelmes kérő, nem bíbelődik a szavakkal, nem kegyeli a fáraót orvul kimondott szavakkal, ellenkezőleg a vizsában, a visszafelé olvasatban kimondja, hogy a fáraó a számára hízelgő szavakat egy ökörrel íratta.

A szöveg „megfejtői” ebből a politikai kinyilatkozásból ennyit látnak: „A sírkő egyiptomi feliratot is tartalmaz, de az egyiptomi nevek (P3-dj-st, és anyja T3-dj(t)-wsir) nem egyeznek a kár nevekkel. Így, vagy a sírkövet használták újra fel, vagy el kell fogadnunk egy dupla névadást – egyiptomit és kárt – legalább is a halott esetében (a második név a kár szövegben az apa neve lehet).”^v Találtak egy második nevet is a szövegben. Melyik az első? Jó, tudjuk, az amelyik a -ś-t megelőzi, vagyis a 'sopár más'. Nem tudhatjuk, – lehet, hogy a fáraó ki is érdemelte ezt a nevet.

A már bemutatott nominativus-ø / genitivus-ś formula mellé egy újabb is kerül:

„Úgyszintén fontos volt az snn és orkn kielemzése mint tárgyesetek: -n (< PA *-n < PIE *-m), az elemzés fontos a kár nyelvészeti elhelyezése miatt is, amit később a kaunoszi (kibédi) kétnyelvű is megerősített.”^vi Majd látni fogjuk, hogy az -n végződésnek semmi köze a tárgyesethez, de a kutatók többsége (mintha a ’többség’ tudományos és nem politikai érv lenne) elfogadta az RSA rendszert az 1993-ban Rómában tartott Kár Kongresszuson.

1996-ban egy újabb kétnyelvű feliratot találtak a kutatók, amit P. Frei és Ch. Marek gyorsan kielemzett és már a következő évben meg is tárgyalták az eredményeket a feusisbergi (Svájc) konferencián és véglegesítették azt a betűtáblázatot, melynek alapján az átiratok készültek. Az erőltetett görög-kár név egyeztetések ellenére ez a táblázat meglepően pontosra sikerült. A kutatók rengeteg időt és fáradságot öltek a kár alfabéta hangértékeinek meghatározásába. Sikerük valóban csodálatra méltó, hiszen az egyik legösszetettebb, szinte kaotikusnak tűnő jelhalmazban kellett rendet tenni. A jelek helységtől helységig változnak: Tralleis, Hyllarima, Euromos, Mylasa, Stratonikeia, Sinuri-Kildara, Kaunos, Memphis mindegyikének jelkészlete valamiben eltér a másiktól.

A hangtan (fonológia) is érdekes eredményekre jutott, pl. a magánhangzók számát illetően: az egyiptomi kár emlékek 9, a káriai 6, míg a kaunosi 5 magánhangzót jelöl. Adiego a problémát úgy oldja meg, hogy az egyiptomi i/j, u/w és y/ý jeleket váltó pároknak, alternatív jeleknek veszi.

De tesz itt Adiego egy óriási felfedezést is: felfedezi az önhangzók hiányos jelölését (defective notation of vowels), a rovásból ismert ugratásos vagy kihagyásos módszert. Ezt a csodálatos jelenséget (phenomenon) háromszorosan is alátámasztja: 1. a kár főnevek görög alkalmazkodásával, 2. a főnevek írásának módosulataival és 3. lüki párhuzamaikkal. Hosszan elmélkedik azon, hogy milyen magánhangzók maradnak ki: a nem hangsúlyos, a schwa, stb., éppen csak az kerüli el a kár nyelv doktorának figyelmét, hogy az azonos (magasságú) hangok sorát váltó hangot, vagy a félreértés elkerülése végett nélkülözhetetlen magánhangzót jelöli az írnok. Úgy látszik erre csak a dilettanti tudnak rájönni. Na, és mire ment volna prof. Adiego ha rájön a módszer nyitjára? Semmire, ugyanis az ő „megfejtése” csupán feltételezett megfeleltetések sorozata, ezekben pedig teljesen mindegy, hogy hogyan hangzik egy szó, hiszen az csak egy formula változója, és akár egyetlen x-szel is helyettesíthető.

A mássalhangzókkal kapcsolatos nyelvészkedésnek szintén nem sok értelme. Noha van kiejtésbeli eltérés, mai helyesírásunk egy kalap alá veszi, pl. a k hangokat. Ugyanezt tesszük a b-ék, t-ék, s-ek változataival is.

Az utóbbiak, az s és ś jelek hangértékeinek a szétválogatása, meghatározása különösen nehéz, lévén, hogy a görögben csupán egyetlen jel a σ felel meg nekik. Az egyiptomi nyelvben ott van a (bizonytalan kiejtésű) š is, de nehezíti a kérdést, hogy a kár feliratok megfelelő szavaiban váltakozva š illetve ś-ként jelenik meg.

A kár feliratok elemzésének bevezetője mindent elárul „megfejtésről”: „A nyelvtanok szokásos rendjével ellentétben, ahol szótan, együtt a hangtannal, megelőzi a mondattant, a kár nyelv esetében módszertanilag sokkal helyesebbnek látszik a kár szövegek elemzésével kezdeni; tudásunk a kár szótanról attól függ, hogy hogyan tudjuk a szövegeket magyarázni(!) mondattanilag, és az ilyen értelmezés/tolmácsolás a legtöbb esetben, enyhén szólva, vitatott. A következőkben megpróbálom a kár szövegeket a ’könnyebbektől’ a ’legnehezebbek’ felé haladva elemezni, kezdve azokkal melyek csak a legelemibb tulajdonnévre vonatkozó képletet tartalmazzák. A következő lépés a memphiszi feliratok alcsoportjának a kielemzése lesz, ahol sokkal összetettebb névtári képleteket találunk, de felismerhető igei alak nem bizonyítható. Ez az elemzés lehetővé teszi néhány temetkezési szövegekben használatos közfőnév felismerését a képletekben. A harmadik rész lehetőséget nyújt néhány (föleg tárgyakon található) rövidebb felirat kielemzésére, melyek a névtári képletektől eltérő formákat is tartalmaznak. Végül pedig, röviden megszólítjuk a hosszabb feliratok értelmezésének néhány szempontját(!), ahol komoly nehézségek vannak az elemzésben.”^vii

A megfejtés helyességét éppen a hosszabb szövegek értelmes olvasatai bizonyítanák. A rövid szövegekből levont következtetések és tanulságok próbája éppen eredményes alkalmazhatóságuk hosszabb szövegekben. Ehelyett Adiego már előre kihátrál, elzárkózik a hosszabb szövegek tolmácsolásától, vagy feltételezéseinek gyakorlati ellenőrzésétől. Ez annál furcsább, mivel alig van néhány tíznél több szót tartalmazó kár szöveg.

Nem mellékesen és nem is öndicséretből jegyzem meg, hogy olvasataimat mindig a leghosszabb, leghibátlanabbul, legegyértelműbben olvasható szöveggel kezdem, hiszen csak viszonylag hosszabb szöveg segítségével lehet egy ismeretlen nyelven, ismeretlen írásszabályok szerint írt (titkosírásnál kódolt) szöveg buktatóit kiismerni. Rövid szövegnél nagyon könnyű félresiklani és ha a szöveg elfogyott nincs ami visszatérítsen a helyes útra!

A. Egyszerű névtári képletek (Basic Onomastic Formulae)

1. Egyetlen nevet tartalmazó feliratok

A fejezet első részében Adiego az onomasztika alapképleteivel foglalkozik. Az egyszavas, csak személyneveket tartalmazó feliratokról nincs mit mondani.

2. Kétszavas névtári feliratok

Adiego kétszavas formuláját már megismertük: nominativus-ø + genitivus-ś. A formulát használó feliratok szinte kivétel nélkül egyiptomi falfirkák. A kutatók szerint név + apja neve birtokos raggal, magyarul valahogy így: Pál, Péternek a (fia). Csak egy kérdés, nagy tudású uraim, nem lenne-e sokkal ésszerűbb és életszerűbb ha a messze Egyiptomban tengődő vendégmunkás az apja neve helyett – akit ott a kutya sem ismer – egy hirdetéssel próbál munkát szerezni? Pl. így: Pál ügyes-kezű ács; Péter kard-kovács; János szakács, stb. A kibővített formula, nominativus-ø + genitivus-ś + ƙé pedig lehetne a fordított eset, amikor valakinek ilyen szaki kë’ (kell, keres). A fában szegény Egyiptomban biztosan nagy kereslet mutatkozott az erdős-vidéki, tehát a famegmunkálást még gyerekkorában elsajátító káriai ácsok iránt. Ezeket a kétismeretlenes képleteket csupán egyetlen példával illusztráljuk:

E.Me51. Memphisz: ‘stèle cintrée’

← arléf_lś | s_psékrq_rn [? / uk_rt ||

→ k_rtu / nq_rrkéss_p | śf_lélra

ÁRuLó-E FéLőS | SZóBeSZe E KáR KoRáN óV KéRőT || KáRTeVő / Nő KáRáRa KÉSZ SZóBa' | iS FeLEL RÁ

Áruló-e félős szóbesze? E kár korán óv kérőt. Kártevő nő kárára kész szóban is felel rá.

A rajz szerint az utolsó betű n, Adiego csak a formulája miatt írta át ś-nek.

B. A Memphiszi sztélék szerkezete

A kétismeretlenes képleteknek a felsorolását és elemzését átugorjuk. A szerző szerint nincs bennük más csak személynév és apja neve.

1. Háromszavas formulák

A hármas formulában a személynév és apja neve (gen.) mellett szerepelne még a nagyapa neve (szintén gen.) is – ezt már Adiego is sokallja, ezért harmadik helyre az etnikumot javasolja Janda, Meriggi, Melchert és másoktól támogatva. A mwdonś esetében ez világos, - mondja. A mdayn, mdaýn -yn/-ýn végződése a kbd-yn-ś ’Kaunians’ (magyarul kibédi!) szóban a magyar -i (pl. pest-i) etnikum-képzőnek felelne meg. Ugyancsak egy csodálatosan ötletes és kényelmes megoldás: a második genitivus a helység neve ahonnan a munkás vagy zsoldos származik. A formulának több változata van, ezeket vesszük most sorra:

Hármas formulák: N-ø + N-ś + N-ś (Nom.+Gen.+Gen.):

E.Me2. Memphiszi vakajtó. (A vakajtó ajtószerű kő díszítés a sírterem falán, melyen a halott lelke éjszakánként kisétálhat, ezért sztélének, sírkőnek is nevezik.)

A feliratot soronként oda-vissza kell olvasnunk:

← uksmu | lkq_rrc || → crq_rkl | umsku

VaK SZeMéVe' | LaKóKRa RáCS || CSűRüKRe KeL | VáMoS KŰ/KáVa

← mrséś || → śésrm

MeRéSZ ÉS eSZES RíM/RáMa

Vak szemével lakókra rács, csűrükre kell vámos kű/káva.

Merész és eszes rím/ráma.

A hamis ajtó szimbolikusan a lakót szolgálja, a részére van a rácsozat elkészítve, rajta keresztül tartja ugyanis a kapcsolatot e-világi látogatóival, szedi a vámot: az ősök iránti tiszteletet.

Adiego szerint „Unproblematic reading”, így valóban az, de nem az ő formulája szerint.

E.Me7. Lekerekített kőlap képekkel és hieroglifákkal:  

← g_ylamou g_ylanaéśq_rarséś [i] ||

→ [i]śésraq_rśanag_yluomag_yl

GYúLAM ÓVa GYúLANA E SZó KáRiÁRa SZESZ[éLY] || JóS ESZéRe A KáR SE AdNA üGYeLVe Ő íM AGYaL

Gyúlam (gyúladó anyag) óva gyúlana (gyúlna), e szó káriára szeszély. Jós eszére a kár se adna, ügyelve ő, ím, agyal.

Tanulságos szöveg, szemben a formula „τamou, son of τanai” üres ridegségével. Az első és a hatodik jel egy gyúló fáklya vonalas rajza, a rébusz elv alapján a GY_L szó/szótag váz.

E.Me14.

→ érq_rj_rm | s_pékarmś | mv_lsdq_rnc ||

← cnq_rdv_lsm | śmrakés_p | j_rmq_rré

ÉRőKRe JáR Mi | SZéPE' KÁR MeSe | MiVeL SZeDiK RoNCSá || CSúNYa KéRDi VáLaSZ Mi | SZáMáRA Ki eSőB | JóRa íM KáRáRa-E

Érőkre jár mi széppel kár: mese, mivel szedik roncsá. Csúnya kérdi, válasz mi számára: ki esőbb jóra ím, kárára-e?

Bölcs falfirka, valószínűleg a képen látható fáraónak kellene eldönteni, hogy csúnya is kár-e engedni a csábításnak.

A negyedik jel a járom vonalas rajza, a rébusz elv alapján a {J+R+M} hármas mássalhangzó-csoport jele. A két áthúzott o közötti különbség itt is nagyon jól látható, a másodikban a vonalka irányultságát az előtte lévő n-hez kell viszonyítani.

E.Ab35. Abydoszi falfirka.

← uśos_k | még_yśq_rud_s [n]séś ||

→ śés[n]d_suq_rśg_yém | s_kośu

ÜSZŐ SoK | íMe E üGYeS KáR VaDáSZ [Ne]SZES ||

eSZES [Nő] DíSZéVe' KáR iS üGYE' íM SZáKOSáVa'

Üsző sok, íme, e ügyes kár vadász neszes. Eszes nő díszével kár is ügyel, ím, szákosával.

neszes: 1) Neszszel mozgó, járó. Neszes selyemköntös, szoknya. 2) Mondják lóról, mely minden neszre megijed, valamint legyes, mely nyugtalankodik, mintha legyek csípnék. 3) Emberre alkalmazva am. szeleverdi, széleszü, ki szelessége által folytonosan neszt üt; székelyesen: neszere. CzF

Nem kétséges, hogy az üsző alatt nagylányok, fiatalasszonyok értendők.

A {D+S/SZ} összerovásban a d jele fekve az s jele pedig az egyik felével szerepel.

Hármas formulák: N-ø + N-ś ƙi+ N-ś (Nom.+Gen. ƙi+Gen.):

E.Me30. Vakajtó, Memphisz

← f_laruśos_k / s_p s_kk_rtq_rśgé: śuk_l s_kéś ||

→ śés_kk_luś : égśq_rk_rts_ks_p / : s_kośuraf_l

FaLÁRÚ' SZÓ SoK / SZéP eSiK KiéRT KáR SeGÉ' : SZaVaKaL SoK ÉSZ || öSZE SoKaKaL VeSZ : E iGéS KáR KáRT SoK SZóBa' / : SZaKOS URA FéL

Falárúl (faláról) szó sok szép esik, kiért kár segély. Szavakkal sok ész, össze sokakkal vesz e igés kár. Kárt sok szóban szakos ura fél.

E.xx1. A “stèle de Grenoble” ismeretlen helyről származik, de az írás alapján Memphisz vagy Szaisz feltételezhető.

← q_rorp | ésorc gé | cuk_l s_kéś || → śés_kk_luc | égcrosé | proq_r

KöR ŐRBe' | E SZÓRÁCS iGE | CSUKLó SZöKÉSe || öSZES KiKeL ViC | E GöCSöR ŐSE | PáR ÖKöR

Kör őrben e szórács ige csukló szökése. Összes, kikkel vicc e göcsör (kidomborodás), őse pár ökör.

A szöveg beleillik a szövegkörnyezetbe! Pontosan azt mondja amit látunk, hogy e szórács a csuklószerűen felsorakozó betűk sora, de akiknek ez vicces azok őse pár ökör.  Ez az egyetlen szöveg elegendő kellene, hogy legyen a formulázókat meggyőzni arról, hogy ne a képleteik megoldását keressék, hanem egyszerűen olvassanak, betűről betűre haladva, úgy ahogy azt az első osztályban elsajátították. Itt körbe, ahogy a sor megy!

Figyeljük meg a „szóválasztó” jelek valódi szerepét: szólamokat választanak el egymástól: a mondatot pontosan e három ereszkedő hangú szólam szerint hangsúlyozzuk.

Hármas formulák: N-ø + N-ś ƙi+ N-ś ƙi (Nom.+Gen. ƙi+Gen. ƙi):

E.Me20. Vakajtó, Memphis.

← uq_rsé | f_lrv_lslécgé | mv_lsdonc gé ||

→ égcnodv_lsm | égcélv_lsrf_l | ésq_ru

VaKRéS E | FaLáRa VaLó SZóL É'C iGE | Mi VaLóS DÖNTSe éG E' || ÉGi CSINY O'D VaLáS MI | ÉG CSELéVeL SíR FeL | ÉS KóRU'

Vakrés e falára valló szól élc ige: mi valós, döntse ég el! Égi csinny (csend, nyugalom) old, vallás mi ég cselével sír fel és kórul (kórosodik).

Hát igen, a vakajtó nevezhető vakrésnek is, mely előtt/mögött a elhangzó vallomás csupán élcelődés, melynek valóságtartalmát az ég dönti el. Vagy még sem? Az ég csendbe burkolódzik, a vallás mi égeti a lelket.

E.Me40. Vakajtó, Memphisz.

„The sign l of the second word is actually a k inverted”. Nem úgy a’, az írnok tudta, hogy mit csinál.

→ b_klq_ro | b_kélrmc gé | mv_lsdonś gé ||

← égśnodv_lsm | égcmrléb_k | oq_rlb_k

BéKeLaKRÓ' | BéKÉLőRe MoCoG E | MiVeL eSDŐN SeGÉ' || ÉG SZáNÓ De VaLáS Mi | ÉG CSöMöReL E BuKó | OKáRa eLőBi oK

Békelakról békélőre mocog (motyog) e, mivel esdőn segéll (segít). Ég szánó, de vallás, mi ég csömörrel, e bukó okára, előbbi ok.

Ha valaki nem értené: a sírkamra a békelak, mely az élettel megbékélt esdeklőre motyog segítőileg, de a vallás okozza a megcsömörlést.

Hármas formulák: N-ś + N-ś + N-ś (Gen.+Gen.+Gen.):

E.Me1. Rosszul olvasható töredék. A formulához szükséges ś betűket csak odaképzelik a kutatók.

E.Me3. Itt most fordítva mondják a kutatók, a k-t akarják l-nek láttatni.

← s_pékrk_rtśuk_rt / f_larv_lskj_rmatśmsnq_rrdś ||

→ śdrq_rnsmśtaj_rmkv_lsraf_l / k_rtuśk_rtrkés_p

SZóBa' E KéRőK éRTéSéVe' KeRíT / FeL ARa VaLó SoK Jó RiMÁT SZáMoS NőKRe oRDaS || SoDoR KáRoN SZáMoST A JáRoM KiVáLáSRA FeL / KeRíT/KéReT ViSZ KeRíTő ReKeSZéBe

Szóban, e kérők értésével, kerít fel arra való sok jó rimát (szajhát), számos nőkre ordas. Sodor káron számost a járom kiválásra felkerít/felkéret, visz kerítő rekeszébe.

E.Me15. Kétnyelvű felirat. Az egyiptomi szöveg Martin és Nicholls szerint:

“’Jresh(a) son of Nerseker son of Ja(?)-. . .”

← arléf_lś / ursg_ylk_rtś / kéd_sbséś || → śéspd_sék / śk_rtlg_ysru / śf_lélra

ÁRuL-E FéLéS / URaS aGYaL KiRe TeSZ / KEDűS BeSZÉS || eSZES PeDZéSEK / SiKeRéTőL íGY SeRÜ' / S FeLEL RÁ

Árul-e félés? Uras agyal kire tesz, kedűs (kedves), beszés (beszédes)! Eszes pedzések sikerétől így serül (surran) s felel rá.

Elárulom abbéli félelmem, hogy az egyiptomi szövegből egyértelműen kiviláglik: az egyiptológiai is csupán Adiego-i formulákkal foglalkozik és olyan távol van az egyiptomi hieroglifás szövegek tényleges olvasatához mint Makó Jeruzsálemhez. A kártya felirata a kár kártyásnak ad jó tanácsot!

E.Me34. Vakajtó.

← mk_rtt_rś | sq_rmnk_rtś | tt_rgata[r]ś || → ś[r]atagt_rt | śk_rtnmq_rs | śt_rk_rtm

Mi KeReT-TöRéS | SZóKáR MiNeK éRTéSe | iT TáRoGAT A [Ré]S || SZó[R]A TAG TeRíT | SZó-KáRíTóN MiKoR SZó | SZóTáRóKRa TáM

Mi keret-törés, szókár minek értése itt tárogat (nyitogat): a rés. Szóra tag (szótag) terít szó-kárítón (szó-károsítón), mikor szó szótárókra tám(pont)

Amint olvashatjuk, a vakajtón a törés már megvolt amikor a felirat rákerült. A szöveg így tökéletesen illik a szövegkörnyezetbe és tanulságként figyelmeztet, hogy a rossz szótagolás (tö-rés) mennyire károsító. Nagy kár, hogy akadémikus nyelvészeink nem olvasnak kárul!

A harmadik jel t_r, egy tűrődő vonal rajza: , a rébusz elv alapján a tűr ige T_R mássalhangzó vázának a jele.

E.Me41. Vakajtó.

→ |^? orś | v_lss_pk_rt | q_rdart_r ouś | tt_rgatarś ||

← śratagt_rt | śuot_rradq_r | k_rts_pv_ls | śro

ŐRS | óV LeSéSBe' KáRT | KaRD ÁRTóRa ÓVáS | iT TaRo'GAT A RoSZ || SaRAT AGaTóéRT | SüVÖ'TőRe áRAD KáR | KáRíTó SZóBa VaLáS | SoRO'

Őrs óv lesésben (haszonlesésben) kárt, kard ártóra óvás. Itt tarolgat a rossz. Sarat aggatóért süvöltőre árad kár, kárító (károsító) szóba vallás sorol.

A felirat elején semmi értelme a szólamválasztó jelnek, valószínűleg csupán sérülés.

E.Me26. Vakajtó.

← [f_lt]uś | us_pk_rt sa | trék_rtlś | mrséś ||

→ śésrm | ślk_rtért | ask_rts_pu | śu[tf_l]

[Felte]VéS | ÜSZőBe' KuRTa iSA | Te'RE KuRTa LeSZ | MiRe SZESZ || eSZESRe íM | SZüLő KiRe TÉRTe | A SiKeRT SáPU' | SZíV[Ta FeL]

[Felte]vés: üszőben kurta isa (bizony) tejre kurta lesz. Mire szesz (ürügy)? Eszesre, ím, szülő kire térte (rá v. felé fordulása) a sikert sápul szívta fel.

A feltevés, hogy hitvány borjúból hitvány tejelő tehén lesz, mire ürügy? A válasz egyértelmű.

Hármas formulák: N-ś + N-ś ƙi+ N-ś (Gen.+Gen. i+Gen.):

E.Me9. Töredék, a formulába beerőszakolva.

E.Me36. Vakajtó.

← v_lsksmuś | v_lss_pk_rt | lkorś gj_rm | → q_rars_pséś ||

← śéss_praq_r | → j_rmgśrokl | k_rts_pv_ls | śumskv_ls

VaLáSuK SZeMVéSZ | VaLáSoSBa' KeRíTő | áLKÓRSáG JáRMa | KáR A RoSZBa' eSZES || eSZES S éBeR A KáR | JóRa MéGiS öRÖKöL | KóRT S BűVöLi iS | SZóVa' MáSiK VaLáS

Vallásuk szemvész, vallásosban kerítő álkórság (hamis kórság) járma, kár a rosszban eszes. Eszes s éber a kár jóra, mégis örököl kórt s bűvöli is szóval másik vallás.

A káriai vendégmunkás véleménye egyiptomiak vallásáról nem nevezhető pozitívnak. Ezért felmerül a kérdés, hogy ezek a kár feliratos egyiptomi sírkamra ajtók mögé kik vannak eltemetve, károk vagy egyiptomiak. Nem lehet eldönteni, hogy ez a szarkasztikus kár megjegyzés az egyiptomiaknak szól-e vagy az egyiptomi temetkezést utánzó károknak.

E.Me9. Töredék, a formulába beerőszakolva.

Hármas formulák: N-ś + N-ś + N-ś ƙi (Gen.+Gen.+Gen. ƙi):

E.Me21. Vakajtó.

← s_punv_lsśos_kś: somnk_rtś / q_rt_krs_pséś gé ||

→ égśéss_pt_krq_r / śk_rtnmos : śs_kośv_lsnus_p

SZéPÜ' NeVeLéS SZÓ SZoKáS : SZÓ MiN KeRíTéS / KeRíTi KöRé SZéPéSZ eSZESéGE || ÉG eSZES SZéPíTőKRe KáR | SZó KáR TaN íM ŐSi | SZó SoK ŐS-VaLáSoN VeSZőBe'

Szépül nevelés, szó szokás: szó min kerítés, keríti köré szépész (esztéta) eszessége. Ég eszes, szépítőkre kár szó, kár tan, ím, ősi szó sok ős-valláson veszőben.

Ezek a mondatok nyelvészeinkhez szólnának, ha értenének „kárul”, káriai magyarul!

E.Me46. Vakajtó. Hogy beleillessze a formulájába, Adiego a második sort vette elsőnek, aminek semmi értelme, amellett a {ƙ}, Schürr szerint ’eine Illusion’ még a rajzról is lemaradt. Nincs is rá szükség.

← mv_lsdq_rnś gé / t_krasd_sś | j_bé cpéks géś ||

→ śégsképcéj_b | śd_ssat_kr / égśnq_rdv_lsm

Mi VáLaSZaDKRa öNSeGÉ' / TaKaRÁS DíSZeS | JoB É'CBE KiSZeGÉS || SZEGéSKÉP CÉ'JáBa' | SZóDíSZeS Á'TaKaRó / ÉGi SZóN KéRDő VáLaSZa íM

Mi válaszadókra önsegély: takarás, díszes (de) jobb élcbe kiszegés. Szegéskép céljában szódíszes ál (hamis) takaró: égi szón kérdő válasza, ím!

Hármas formulák: N-ś + N-ś ƙi + N-ś ƙi (Gen.+Gen. ƙi +Gen. ƙi):

E.Me13. Memphiszi graffiti.

→ f_ldl_tatś | us_pa | v_ls | v_lsk_rttś gé | mv_lsdq_rnś / gé ||

← ég / śnq_rdv_lsm | égśtk_rtv_ls | v_ls | as_pu | śtal_tdf_l

FeLeDő aLTATáS ViSZáBA' VaLóS VáLaSZoKRa TeTeSéGE íM VáLaSZaDó KáRáN Se / GÉ' || ÉGi / SZóN KéRDő VáLaSZa íMe | ÉGieSíTő KáRTeVő LeSZ | VaLáS | A SZóBÚ' | éSZTÁLóT aD FeL

Feledő altatás viszában (visszás (hipnotikus) állapotban) valós válaszokra tettessége, ím, válaszadó kárán segély. Égi szón kérdő válasza íme: égiesítő (égiekre hárító) kártevő lesz, vallás a szóbúl (szóból) észtállót ad fel.

Az asztalon fekvő személy elaltatva, hipnotikus állapotban tettessége folytán elismeri, hogy a felsőbb hatalomra hivatkozás feladja az ésszerűséget. Elég furcsa gondolatok egy istenségeket ábrázoló sztélén

A harmadik jel l_t / T-re emlékeztető alakja a tető alatti viszonyt ábrázolja: / és így a rébusz elv alapján L_T mássalhangzó kettőst.

E.Me28. Vakajtó.

← sanuq_rc | uk_rt | s_pntmun cg_yé / mv_lsdonś g_yé ||

→ ég_yśnodv_lsm / ég_ycnumtns_p | k_rtu | cq_runas

SZÁNVa KaRC | VaKaRT | SeB iNTő MŰN CSőDJE / MiVeL eSDŐN SZéGYE' || E GYáSZoN O'DVa LeSZ íM / EGY CSúNYa íV MiT NYeS éP | KáRTeVő | CSoKRáVa' iNAS

Szánva karc, vakart seb intő, műn csődje, mivel esdőn szégyell. E gyászon oldva lesz, ím, egy csúnya ív, mit nyes épp kártevő csokrával inas.

A szándékos karcolás intő seb, és ez egy iparosnál bizony a csőd jele, amit esdőn szégyell, de az inas eltakarja a karcolást egy csúnya csokorral.

Adiego formulája itt négy ponton is sérül: két o átmerője vízszintes, vagyis c, melynek hangértéke C/CS, a harmadiké függőleges SZ hangértékkel és a két X alakú jel g_y GY/DJ hangértékkel.

Hármas formulák: N-s + N-ś + N-ś ƙi (Dat.+Gen.+Gen. ƙi):

E.Me35. Vakajtó.

← ntq_rlrés | dv_lsśq_rs_kś | mv_lsdq_rnś gé ||

→ égśnq_rdv_lsm | śs_kq_rśv_lsd | sérlq_rtn

iNT KáRáLóRa ÉSZ | De VaLáS SoKRa SZoKáS | Mi VáLaSZaDóKRa öNSeGÉ' || ÉGi SZóN KéRDő VáLaSZ íMe | eSZeS Ki KéRéSéVeL SZiD | SÉRüLő KeReTeN

Int kárálóra ész, de vallás sokra szokás, mi válaszadókra önsegély. Égi szón kérdő válasz íme: eszes ki kérésével szid sérülő kereten.

Hármas formula közvetlen népnévvel: N-ø + N-ś ƙi + N-ø (Nom.+Gen. ƙi+Nom.):

E.Me25. Vakajtó

← p_raj_bréq_r s_pars_pk_rtj_b mś gé / j_béasé ||

→ ésaéj_b / égśmj_bk_rts_pras_pq_rérj_bap_r

BáR A JóBa' eRE KáR SoPÁR SZóBa' KáRT JoB íM SeGÉ' / JoBÉ' ASZ E || ÉSZ A ÉJBe' / ÉGi SZeM JoB KeRíTéS PáRA' SáPKóR EReJéBe' A PíR

Bár a jóban erre kár sopár (sopánkodás), szóban kárt jobb, ím, segéll (segít): jobbé(rt) asz(ik) e. Ész a' éjben égi szem; jobb kerítés párral sápkór erejében a pír.

SÁPKÓR, (sáp-kór) ösz. fn. Nők, különösen serdülő leányok betegsége, midőn rendetlen havi tisztulásban, vagy ennek hiányában szenvednek. (Chlorosis). CzF

Adiego szerint a formulában tutti, hogy a népnév jiasi/yéasé (Ιασος, vagyis Ιασος-i), amelyik az első névre, a fi-ra vonatkozik (az apa lehet más etnikumú?!).

Az első betűjel p_r (itt a jel tükörképe), a p és r jelek egyberovása: {P+R}.

E.Me33. Vakajtó

← (a) édmns | mj_brk_rtś gé | mdaj_bn gé ||

→      égnj_badm | égśk_rtrj_bm | snmdé

← (b) édmnsm / j_brk_rt c gé ||

→      égck_rtrj_b / msnmdé

(a) E DéMoN őS | MéLYeBRe KéReT SeGÉ' | MeDő ALJBa NeGÉ' || ÉGeN JoB A DáMa | ÉGi SZó KeRíTőRe JoB íM | őSi NeMi éDE'

(b) E DéMoN SZeMé / LYéBe' öRöKRe TeTSZe'Gő E || E GeCi KáRíTó Ra JoB / MáS NeMi éDE

(a) E démon ős mélyebbre kéret, segély meddő aljba negély (affektálás). Égen jobb a dáma, égi szó kerítőre jobb ím ősi nemi éddel (ízzel, gyönyörrel).

(b) E démon személyében örökre tetszelgő e. E geci kárító (károsító), rá jobb más nemi éde.

Itt a népnév mdayn és Edmnsra vonatkozik, nem az apjára. Ide tartozik még az E.Me6. felirat is (lásd feljebb), abban a népnév klorul.

E.Me44. Vakajtó.

(a) apmen brquqś kojoλ ƙé (b) mwtonś ƙé

Az olvasat ésszerű sorrendje: (b) + (a):

← (b) mv_lstonś gé / (a) as_pmk_rtn p_rrq_ruq_rś koj_rmos_k gé ||

→ (a) égs_koj_rmokśq_ruq_rrp_rnk_rtms_pa / (b) égśnotv_lsm

(b) Mi VáLaSZT ÖNSeGé' / (a) A SZéP MűKeReTeN BáR RáKeRÜ' KáRoS KŐ Jó RáMa ŐSi KeGE || (a) ÉG SZó Ki OLYRa Mi OKoS KeRÜ' KáRáRa BáR NeKi áRT Mi SZóBA' / (b) EGéSZ NÓTa VaLóS íM

Mi választ: önsegély, a szép műkereten, bár rákerül káros kő, jó ráma ősi kege (ősök útja). Ég szó, ki olyra mi okos, kerül kárára, bár neki árt, mi szóban egész nóta, valós, ím.

Az olvasat tökéletesen illik a szövegkörnyezetbe, és többet mond ez a pár szó a károk vallásáról, minden akadémikus szófosásnál. Adiego szerint itt az apja fia kojoλ, vagyis Kos-i (Cos-szigeti, Κώϊοι), az apa pedig mwton(i). Az olvasat helyett Adiego ajánl négy nevet és két pro- vagy post-akármit. Az apa és fia népi hovatartozása lehet eltérő is, az ésszerűség nem számít, a formula mindenek felett!

2. Női sírkövek

Ide tartozik a fentebb már kielemzett E.Me13:

→ f_ldl_tatś | us_pa | v_ls | v_lsk_rttś gé | mv_lsdq_rnś / gé ||

← ég / śnq_rdv_lsm | égśtk_rtv_ls | v_ls | as_pu | śtal_tdf_l

FeLeDő aLTATáS ViSZáBA' VaLóS VáLaSZoKRa TeTeSéGE íM VáLaSZaDó KáRáN Se / GÉ' || ÉGi / SZóN KéRDő VáLaSZa íMe | ÉGieSíTő KáRTeVő LeSZ | VaLáS | A SZóBÚ' | éSZTÁLóT aD FeL

Feledő altatás viszában (visszás (hipnotikus) állapotban) valós válaszokra tettessége, ím, válaszadó kárán segély. Égi szón kérdő válasza íme: égiesítő (égiekre hárító) kártevő lesz, vallás a szóbúl (szóból) észtállót ad fel.

Noha a G+G+G formulának megfelel, nagy a bizonytalanság: „Mint más hasonló feliratoknál, úgy itt is, a mwdonś szerepe félreérthető és egyaránt lehet az első vagy a második név tartozéka: wetś lehet az apa neve, de az is lehetséges, hogy a férj nevét jelöli. A w az upa után szokatlan: lehet-e hiba, ahogy azt Masson ajánlja, vagy talán teljes, esetleg rövidített szót jelöl? ”^viii Bizony, Mr. Adiego, a dilettanti nyelvészkedők szidalmazása helyett inkább arra kellene vigyázni, hogy az előregyártott formula ne vétsen a józan ész ellen!

E.Me12. Graffiti. Ez már egy négyes formula N+G+G+G, amibe egy fantasztikusan újszerű ötlettel bevonták a fiát az illetőnek, ez a m[noś]. Az ne zavarjon senkit, hogy ebből a fiúból csak az m látszik, arra való a fantasia, hogy a többit pótolja.

„A sírkőben egy nő porhüvelye (protézise) képviseltetett, ami arra mutat, hogy a pjabrm név viselője nőszemély.”^ix A kár szöveg kétségtelenül falfirka, a képrészeket elválasztó keretszerű csíkokra írták utólag és egy emelettel magasabbra a felravatalozott nőtől. Így e következtetés elég gyenge lábakon áll.

→ s_pj_rmaprm | v_lsśq_rs_kś | mv_lsdq_rnś gé / kpj_rmq_rmś | m[nośtt] ||

← [ttn]m | śmq_rj_rmpk / égśnq_rdv_lsm | śs_kq_rśv_ls | mrpaj_rms_p

SZaBLYáRa íM A BaRoM | VaLó eSZeSeKRe SZoKáS | MiVeL eSDő KáRoN SeGÉ' / KaP JóRa MiKoR MeSe | Me[NTi őT] || [Ti'TaNi] Mi | SZáMuKRa JáR Ma BuKó / ÉGi SZóNoKRa üDV iLő S íM | SZó SoKaKRa őSVaLáS | Mi Rá éP A JáRoM SZóBa'

Szablyára, ím, a barom való, eszesekre szokás mivel esdő káron segély kap jóra, mikor mese menti őt. Tiltani mi számukra jár, ma bukó, égi szónokra üdv illő s, ím, szó sokakra ősvallás, mi rá épp a járom szóban.

A szokás hatalmáról szól ez a falfirka, mely felhasználva a dombormű ábrázolta egyiptomi vallási jeleneteket, mond véleményt a szó erejéről. Az ősvallás olyan mint egy járom, melyet szokásból viselünk. A szövegkörnyezetbe tökéletesen illeszkedő mondandó.

E.Me27. Vakajtó

← érq_rv_lsś : s_psl_t / t_krm[g]ś / s_pttuś : mnq_rś ||

→ śq_rnm : śutts_p / ś[g]mt_kr / l_tss_p : śv_lsq_rré

ÉRőKRe VaLáSoS : SZóBeSZe iLőT / TaKaR Mé[Gi]S / SZéPíTőT ViSZ : MiN KáRoS || SoKRa NéMa : SZóVa' Ti'TáSBa' / Sú[G] Mi TaKaRó / aLaT iS SZéP : SZaVaL SoK éRőRE

Érőkre vallásos szóbesze illőt takar, mégis szépítőt visz, min káros. Sokra néma szóval tiltásban súg, mi takaró alatt is szép, szaval sok érőre.

A szöveg etruszkológia szerinti tolmácsolása:

‘Of Irow (f.), (the husband) of PsTým[-], son of Pttu’

A tolmácsolás szerint a mno- fiút jelent és itt, ugye, a gen. azt jelentené: a fiúnak a ... sztéléje.

3. Feliratok ted és en szavakkal

Lüki szavakra hivatkozva: „Hajnal és Schürr egymástól függetlenül inditványozta, hogy a kár ’apa’ és ’anya’ szavak rejtőznek, ilyen sorrendben, a ted (E.Me 38) és en (E.Me 32) formák mögött.”^x Bizonyításként felhozni hasonló lüki szavakat, enyhén szólva megalapozatlan, mivel a lüki nyelv ’megfejtése’ sokkal kérdésesebb mint a kár nyelvé. És amint következik alább, nincs is ted és en szó a feliratokban.

E.Me38. Vakajtó

← f_lt_krénn_k | us_pk_rt aré[g]ś gé tk_rtl ||

→ lk_rttégś[g]éra / k_rts_pu | n_knét_krf_l

FaLTaKaRó ENYiNeK | ViSZ éP KáRT / A RÉ[Gi]SéGET KeRíTi eL || áL KáRTeT EGéSZSé[G]ÉRe A / KáRT eSő BŰ | öNKéNYE TeKeRi FeL

Faltakaró ennyinek visz épp kárt, a régiséget keríti el. Áll kártett egészségére, a kárt eső bű (bőséges) önkénye tekeri fel.

E.Me32. Vakajtó

← éturq_rv_lsc : kpj_rmq_rmś | g_yé k_rtn | mv_ls[d]q_rnś gé ||

→ égśnq_r[d]v_lsm | nk_rtég_y | śmq_rj_rmpk : cv_lsq_rruté

É'TéVe' íR KáRVaLó SZiTYa : KaPuJáRa Ma KáR iMáS | íGY E KeReTeN | íM VáLaSZ[aDó] KáRoN SeGÉ' || ÉGi SZóN KiáRa[Dó] VáLaSZ íM | NeKi áRT EGY | SZó Mi KiRáLYRa Ma BóK | CSéVéL SoK íRóRa VéTE'

Éltével ír kárvalló szittya kapujára ma kár imás, így, e kereten ím, válaszadó káron segéll (segít). Égi szón kiáradó válasz, ím, neki árt, egy szó mi királyra ma bók, csévél sok íróra véttel (vétellel).

E.Me17. Sztéle

← p_rarnaéś / us_pk_rt | q_ruq_rś / d_rk_rtmś g_yé md / at_krn ||

→ nt_kra / dmég_yśmk_rtd_r / śq_ruq_r | k_rts_pu / śéanrap_r

BáR ARaNY A ÉSZ / VeSZőBe KáRT | KeRÜ' Ki eRőS / DőRe Ki áRTó MáS üGYE' MóD / A' TaKaRóN || iNTő KáRÁ' / De íME üGYeS MiKoR TuDóRa / SiKeRÜ' KóR | KáRíTáSáBÚ' / eSZE ANYiRa ÁPoR

Bár arany a' ész: veszőbe kárt kerül ki erős, dőre ki ártó, más ügyel móddal takarón (védekezőn). Intő kárál, de íme ügyes mikor tudóra sikerül, kór kárításábúl (károsításából) esze annyira ápor(odott).

Néhány példa arra, hogy ész nélkül ki hogyan viselkedik.

A sorok kezdő és záróbetűi oda-vissza olvasva:

p_rud_raśśdn ndśśad_rup_r

BáR VáDRa A SZó SZiDóN Nő DúS SZó A DuRVÁBRa

Bár vádra a szó szidón, nő dús szó a durvábbra

A harmadik sor (jobbról) első betűjele d_r a d és r betűk egyberovása: {D+R}. A sírkövön, természetesen, a jel tükörképét látjuk, mivel az írás jobbról balra halad.

E.Me18. Egy falu boltosának a hirdető táblája:

← taf_luptś / kuaréśp / ar | śk_rtn / néq_rauś / s_ptnus_pé ||

→ és_punts_p / śuaq_rén / nk_rtś | ra / pśérauk / śtpuf_lat

iT A FaLU BóToS / Ki VÁR E SZéP / ÁRu SiKeRíTőN / NE KéRő AVaSa / SZóBa' TéNY VeSZőBE' || ESő BŰ öNTéSéBe' / SZóVA' KáR ENYi / NeK éRTéSe | RÁ / BeSZÉ' eRe A VaK / SüTőBŰ' FaLAT

← édmuonś / gé | mdprn / gégé ||

→ égég / nrpdm | ég / śnoumdé

ÉD Mi VON Se / GÉ' MeDő BeRéN / GÉGE' || E GÉGe / NYeRőBe' De Mi | ÉG / SZáNO'Va íM üDE

Itt a falu bótos (boltos), ki vár e szép áru sikerítőn. Ne kérő avassa! Szóban tény veszőben! Eső bű (bőséges) öntésében szóval, kár ennyinek értése, rábeszél erre a vak sütőbűl (sütőből) falat!

Éd (íz) mi von segéll (segít) meddő berén (csereberén) géggel! E gége nyerőben, de mi ég szánolva (szándékolva), ím, üde.

Az utolsó két sornak közös a nagyobb betűkkel írt gé kezdete.

A nagyobb betűs rész kezdő és záróbetűi akrosztichont alkotnak:

tkans_p śpnśé || éśnpś s_pnakt

iTóKáN SZéP SZóBa' NeSZE' || ESeN BeSZéSBeN A'KuT

Itókán szép szóban nesszel (csendes szóval) essen beszésben alkut.

Adiego itt újra előveszi az E.Me33. számú feliratot is, de hosszabb meditálás után leszögezi: „Meg kell jegyezni, hogy az itt bevezetett feltevés a ƙé két eltérő használatának – egy postclitic, mely nemcsak a genitivust, hanem a jelzős és értelmezői szavakat is bevezeti, és vonzódik olyan szószerkezetekhez melyekre személyes névmás vonatkozik; és egy proclitic, mely közelebb áll az eredeti vonatkozó névmás szerkezethez – bizonyítékkal való alátámasztása elégtelen, és így pusztán feltételezésnek kell tekinteni.”^xi Egyszóval, a kutatóknak fogalmuk sincs, hogy ez a ƙé mit jelent. Fel kellene tenni a kérdést: egyáltalán létezik ilyen szó? A kár írás ömlesztett, szóközök nélküli, még ha van is a szövegben választó jel, a két szomszédos választó vonal között több szó is lehet. A szavakba tördelés, ha nincs az értelmes olvasat követelménye, nagyon bizonytalan. Vegyük példának a kecske szavunkat: kettőbe törhetem úgy is, hogy a ke ’proclitic’: ke-cske és úgy is, hogy ’postclitic’: kecs-ke, csakhogy e tördelés közben éppen a lényeg, a kecske vesz el. Adiego pedig a fonalat veszítette el: elfelejtette bizonyítani a ted és en szavak jelentését! (Az angol szótárak általában naprakészek, de eddig még nem határozták meg ezeknek a pro- és postclitic szavaknak az értelmét, pedig az idézet szerint már inter- vagy en-clitic is esedékes.)

4. Más összetettebb sírfeliratok

E.Me42. Vakajtó: ‘belle stèle intacte’.

← arj_rmq_rmś : uk_rt : mv_lssatś : g_yé : mv_lsdq_rnś : g_yé ||

→ ég_y : śnq_rdv_lsm : ég_y : śtasv_lsm : k_rtu : śmq_rj_rmra

ÁRuJáRa MiKRe MáS : VaKaRT : MűVeL SoSe Á'TaSa : eGY-E : Mi VáLaSZ De KáRoN iS : eGYE' || EGY : SZóN KáR De VaLó SZáM : EGY : SZóT A SZóVa' iLeSe íM : KáRTÚ' : SZáMuKRa JáR MoRA'

← tprédpd_sś : g_yé || → ég_y : śd_spdérpt

TePeREDőBe' DíSZ-SZó : üGYE || EGY : SZóDíSZ PeDER éPeT

Árujára mikre más vakart, művel sose áltassa. Egy-e mi válasz de káron is egyel? 'Egy' szón kár, de való(s) szám: 'egy' szót 'a' szóval illesse, ím, kártúl (kártól), számukra jár moraj.

Teperedőben (töpörödőben) dísz-szó ügye: 'egy' szódísz peder épet.

A felirat az egy határozatlan névelőt nevezi szódísznek és ágál ellene. Megjegyzem, ma is elkelne érvelni úgy a határozatlan mint a határozott névelő túlzott használata ellen.

E.Me43. Vakajtó

← (b) arlédmś | mnoś gé | (a) lt_krg_yséś | us_pk_rt | f_lrq_ruq_rś gé | ksolpś ||

ARa éLED MáS | MiN Ő SeGÉ' | eLTaKaR üGYeS ÉSZ | VeSZőBe KáRT | FaLRaKóRa VaKaRó SeGÉ' KoSOLóBa' iS

→ śplosk | égśq_ruq_rrf_l | k_rts_pu | śésg_yt_krl | égśonm | śmdélra

SZóBóL ŐSöK | ÉGi SiKeRéVe' KoRáRa FéL | KeRíT SáPU' | eSZeS üGYeT KiRőL | ÉG SZÓ'Na íM | SZáMaDó E óLáRA

Arra éled más, min ő segéll (segít): eltakar ügyes ész, veszőbe kárt falrakóra vakaró segéll, kosolóban (sulyokkal való leverésben) is. Szóból, ősök égi sikerével, korára fél kerít sápul eszes ügyet, kiről ég szólna, ím, számadó e ólára.

Mivel a „szóválasztó” | jel a (b) függőleges sor végére és a másik függőleges sor kezdetére és ki lett írva, ezért a sorrend a jobb alsó sarokban kezdődik és folytatódik a bal alsó sarokig.

5. További feliratok Memphiszből

E.Me31. Vakajtó

← v_lsnutéś | kv_lsarś ml_tmś gé | mv_lsdq_rnś [g]é ||

→ é[g]śnq_rdv_lsm | égśml_tmśrav_lsk | śétunv_ls

VaLó SeNYVedT ÉSZ | KiVeL SÁRoS MúLTJa MeSe éGE' | Mű-VáLaSZ De KéRőN SeGÉ' || É[Gi] SZóN KéRDőVeL SZáM | EGéSZ MúLT MáSRA VaL SoK | SZó E'TVe NeVeL iS

Valló senyvedt ész, kivel sáros múltja mese, éggel mű-válasz, de kérőn segély. Égi szón kérdővel szám: egész múlt másra vall, sok szó ejtve nevel is.

Már néhányszor találkoztunk ezzel a mwdonś ƙé vagyis a mv_lsdq_rnś gé jelcsoporttal, szerencsénkre a kutatóknak nincs igaza, ez az írásrészlet nem egy semmitmondó név, így mindig tartogat számunkra valami új mondanivalót. Milyen formula tudná visszaadni az olvasati és jelentésbeli eltéréseket?

E.Me45. Vakajtó

→ [??]las_kés / [?]éamś g_yé / alq_rs g_yarnq_rs ||

← sq_rnrag_ysq_rla / ég_yśmaé[p] / sés_kal[an]

[IK]LA' SoK ÉSZ / [eB]E A MeSe üGYÉ / ÁL KáRoS aGYA' iRáNYKáRoS || SZó KiRe NYeRő AGY SiKeReL Á' / EGY SZáMA' É[P] / eSZESeK AL[KuJa]

Iklal (sürgölődik) sok ész, ebbe a mese ügyé áll: káros agyal iránykáros. Szó, kire nyerő agy sikerrel áll egy számmal épp, eszesek alkuja.

.

E.Me47. Homokkő emléktábla

← t{r+v}tk_rts | s_paraéd_rrk_rts_kś gé | mn[o-?] || → [] nm | égśs_kk_rtrd_réaras_p | sk_rtt{r+v}t

TeRVeT KeRíTő SZő | SZéP ARA ÉDéRe Rá KéRőT SoK SeGÉ' | MiN [...] || […] NeM | ÉGi SZóSZéK KeRíT Rá iDőRE ARA SZéP | SZó KéR TeTRe VőT

Tervet kerítő sző szép ara édére (gyönyörére), rá kérőt sok segéll (segít), min … … nem égi szószék kerít rá időre, arra szép szó kér tettre vőt.

A második jel az r és u betűk összerovása.

E.Me49. Egy újra felhasznált sírkő.

→ loubaw | sé-

Az é betű irányultsága pont az ellenkező irányba mutat:

← és | v_lslpu o {KiS l} / ral | s_pnld_sśv_lsl || → lv_lsśd_slns_p | lar / {KiS l}ouplv_ls | sé

ÉSZ | VaLóS aLaPÚ O{KoSuL} / uRAL | SZóBaN áLDáS SZíVeL SZóL || áL VaLáSoS DíSZüL aNYi SZóBa' | áL ARa / Ki SZóLÓVa' éPüL VaLóS | éSZE'

Ész valós alapú, okosul ural szóban, áldás szívvel szól. Áll vallásos díszül annyi szóban, áll arra, ki szólóval épül valós ésszel.

Az é betű egyértelműen a jobbról balra olvasást sugallja az első sorban szemben a b-vel, de az értelmes olvasat eldönti a kérdést. Különben is, mindkét irányban végig olvassuk a feliratot, az irány csak az olvasás sorrendjéről dönt.

 A kisebb l betű nem véletlen, kimondva amit látunk: O-KiS-L => OKoSuL, része az olvasatnak!

6. Előzetes összegezés

Érdemes szó szerint idézni az összefoglalót: „Eddig megszerzett ismereteink fő forrása a Saqqara-i sírkövek voltak, ahol az egyszerű személyneveken vagy a fiú + apja neve pároson kívül gyakorta találni összetettebb szerkezeteket is. Nagy gyakorisággal fordultak elő hármas képletek, melyek egy harmadik nevet is tartalmaznak, talán egy népnevet, vagy néhány esetben a nagyapa nevét. Még összetettebb szerkezetek is előfordultak, és néhány rendkívüli esetben a fokozott összetettség ahhoz a tényhez köthető, hogy az elhunyt nő; ilyen esetben a nőszeméllyel járó névtári képlet a férjet és annak családtörténetét is tartalmazza. Két kivételes esetben a halottat mint egy másik személy apját illetve anyját említik (E.Me 38, E.Me 32).”^xii A névsoron kívül mi mást sikerült eddig megfejteni? „Ugyancsak jellemző a Memphiszi sírkövekre az igealakok hiánya. Egyedül az E.Me5. esetében képzelhető el ez a lehetőség, de a szöveg töredékes volta megakadályozza végleges következtetés levonását. A Saqqara sírfeliratok többi részére jellemző a halottra való közvetlen utalás alanyeseti, vagy s-szóvéges formában, illetve a sírkőre utalás közvetlen vagy kihagyásos formában, amikor is a halott neve birtokos formában jelenik meg. Ezek egyike sem igényel igealakok használatát. Sőt még a ƙi-vel való szerkesztés sem igényel igét.”^xiii De nincs is rá szükség mondja Adiego, aki sem anyanyelvén, sem angolul, könyvének nyelvén egyetlen mondatot sem tud mondani ige nélkül. Az ige hiányát ellensúlyozza a mno- (’fiú’), ted (’apa’), en (’anya’) és upe/wpe (’sztele/sírkő’), és a ƙi ’vonatkozó névmás’ / ’névelő’.

C. Rövidebb feliratok elemzése

1. Feliratok tárgyakon

Két fáraós tárgy

E.Me8. Felirat egy Apiszt ábrázoló szobor talapzatán.

→ b_karak_rt j_rmm : armon gér {KiS g_y} / b_kar hk_rtj_rmm | sp b_kolo ||

BaKÁRa AKaRaT JáR MáMa : ARa Mi Ö'Ni iGE öRöKöSe íGY / BéKe ÁRa Ha aKaRaT JáRoM íM SZóBa' BóKOLÓ

← olob_kps | mj_rmk_rthrab_k / {KiS g_y}régnomra : mj_rmk_rtarab_k

ÖLŐ BaKa BőSZ | íM JóRa Mi KéReTi Ha RABoK / KiS üGYéRE iGéNYÖ' MoRA' : Mi JáRMuKéRT ARA BóK

Bakára akarat jár máma arra, mi ölni ige örököse, így béke ára ha akarat járom, ím: szóban bókoló. Ölő baka bősz, ím, jóra mi kéreti, ha rabok kis ügyére igényöl moraj, mi jármukért arra bók.

Adiego egy olyan „Balog, Balog és Pálos ügyvédi iroda” szerű cégtábla szövegéhez hasonló tolmácsolást javasol: „kétnyelvű felirat egy Apis szobrocska talpazatán, két részből áll. Az első rész szövegét, paraeym: armon ƙi, minden nehézség nélkül ’a tolmács Paraeym’-nek fordítjuk”^xiv a második rész pedig : „Paraeym és Polo” A feliraton látszik, hogy falfirka, nem gyakorlott kéz írta, ezért a játékos és gúnyolódó hangnem inkább illik a szövegkörnyezethez mint az amit Adiego javasol.

A b_k betűjel a békó (béklyó) vonalas ábrázolása, a rébusz elv alapján a BéKó szó RáMájára RíMelő szavak mássalhangzó rámája!

E.xx6. “Leningrad Isis”, egyiptomi hieroglifás felirattal: Js.t dj ‘nh. ‘Isis may give life’.

← f_larnaj_rm / s | sp taq_r / pos ||

→ sop / q_ratps | s / j_rmanraf_l

FéLő A RóNA JáRMo / S | SZéP TAKaRó POSZa || SZÓ' éP / Ki RÁTaPoS | S / JáR MANáRA FeL

Félő a róna jármos (a nyomvonal girbegörbe), szép takaró posza (hitvány). Szól épp ki rátapos s jár mannára fel.

Adiego szerint: ‘For/of Šarnaj and Taqbo’ férj és feleség-nek.

Három felirat tálakon

C.xx1. Bronz tál vagy inkább bögreszerű edényecske.

← f_lrq_ruq_r | q_rtpl/bk_rtmś | t_krpt | snn | orkn | ntro | s_pj_rmdk ||

→ kdj_rms_p | ortn | nkro | nns | tpt_kr | śmk_rtlptq_r | q_ruq_rrf_l

FéLRe KeRÜ' KéRő | KiRe TöBeL KáRíT MáS | TaKaR BeTű | SZáNóN | ÖRöKöN | iNTőRŐ' | SZó BaJRa MeDiK || Ki iDeJáRó MeSéBe' | Ő éRTőN | NőKéRŐ | Nő öNöS | TöBeT aKaR | SuMáKRa iTaL BeTű KáR | KuRVa Ki Rá íR FeL

Félre kerül kérő, kire többel kárít (károsít) más. Takar betű szánón, örökön intőről szó bajra meddik (meddül). Ki idejáró mesében ő értőn nőkérő, nő önös: többet akar. Sumákra ital, betű kár, kurva ki rá ír fel.

Az onomasztikus formula szerint az első két szó šrquq qtblemś ‘Šrquq (son) of Qtblem’ a többit is hozzáképzelhetjük: ‘dedicated this bowl - the priest of Apollo as a gift’ (felszentelte ezt a tálacskát – Apolló lelkésze mint ajándékot), ahol ntro ‘Apolló’, (valószínűleg mivel mindkét szóban van egy-két állítólagos o betű, de semmi más nem közös a két szóban!); pjdl ‘gift’; ýbt ‘offered’; snn orkn ‘this bowl’ tárgyesetben. Az egyes “szavak” jelentését ízlés szerint lehet összecserélgetni: Melchert, Schürr és Adiego más-más kiosztást javasol, de a mondat tolmácsolásában nagyjából egyeznek. Abból indulnak ki, hogy a tállal valamit felkínálnak. Eszükbe se jutott, hogy egy ilyen tálka esetleg mécsként is használható. Ki róhatná ezt fel nekik – hiszen a villamosság korában élünk, vagy nem?

C.Ha1. Bronz fiola, tálacska Halikarnassosból (ie. VI. század)

← smd_st_krprs | s_psns_kq_r | md_s q_rrkn tt_krn | snn ||

→ nns | nt_krtnkrq_rd_sm | q_rs_knss_p | srpt_krd_sms

SZáMaDáS TüKöRBe' RoSZ | SZóBeSZéN SoKaKRa | Mi DíSZ KiRe öRöK iNTő TaKaRNá | SuNYiN || Nő öNöS | Női TüKöR TaNú KiRe KáR iDőSZáM | KáRoS KéNYeS SZéP | SZeReP TaKaRó DíSZ MeSe

Számadás tükörben rossz, szóbeszén sokakra mi dísz, kire örök intő: takarná sunyin. Nő önös, női tükör tanú, kire kár időszám, káros kényes szép szerep, takaró dísz mese.

Folytatva az előző felirat ’megfejtését’, az orkn ... snn itt is tárgy esetre vall, ami egy tárgyas igét feltételez... Folyik a vita Adiego és Melchert között. Az utóbbi meglenne ige nélkül is. Adiego is elkezd vacillálni és ’megállapítja’, hogy psnλo vagy név, vagy ige adni jelentéssel. Kár, hogy az urak nem értik a kár szót és így unos-untalan nyomják a magukét.

C.xx2. A felirat elhelyezéséből ésszerűen következik, hogy ez a bronz tál (bowl) egy széles karimájú evőedény, egy tányér, nagyon is ráillő felirattal!

→ t_krcpéks nq_rtllq_rsd_s garnq_rsd_s j_rmzs_pk_rt md_sank_rt

← k_rtnad_smk_rts_pzj_rmd_ssq_rnragd_ssq_rllq_rtnsképctk_r

éTeKRe CSiBE KéSZeN KéRi iTaLaL KáRoSoDáSiG ARáNY KáRoS De SZáJRa Mi íZeS BeKeRü'T MóDoSAN KéReTi || KéReTNi ADóS íM KöRíTéS PiZSeJéRe Mi üDe SZóSZ KoRáN RaGaDóS SoK RóLa eLTaKaRNá SZűKE BeCS éTeKRe

Étekre csibe készen kéri: itallal károsodásig arány káros, de szájra mi ízes bekerült módosan kéreti. Kéretni adós, ím, körítés pizsejére (csibéjére), mi üde szósz, korán ragadós: sok róla eltakarná, szűke becs étekre.

A felirat fordítása hosszabb nyelvészkedés után:

‘Ýśbéks brought it to Jzpe from Halikarnassos’.

Ahol not az ige: “For no-t, a connection to Hitt. na(i)-, CLuw. (reduplicated stem) nana- < * PIE *neyH- ‘to bring’ was cautiously put forward.” (Körültekintően javasolják no-t ‘hozni’ jelentését.) Hiába, a tányérról a kutatóknak nem a csibe hús jutott eszébe, hanem a ki-kinek a mije, valószínűleg egy gyors kiszolgálóban zabálva. Megfejtésüket erőltetve helyezték el két szóválasztó „:”-ot, melyeknek a rajzon nyoma sincs, nézték el a két teljesen azonos jel egyikét A-nak.

Egy bronz oroszlán felirata

E.xx7. Ismeretlen egyiptomi helyről származó oroszlán szobor felirata.

← ntrq_rs : s_prk_védas / q_rrf_la / nu md_sank_rt : uksé v_lsrmś ||

→ śmrv_lsésku : k_rtnad_smun / af_lrq_r / sadék_vrs_p : sq_rrtn

iNTő Rá KáRoS : SZó BáR KiVe' ÉD A SZó / KáRáRa FaLA / NőVe' MóDoSAN KöRíT : VaK eSZÉVeL SZeRe'MeS || SZáMáRa VaLó SZóESKÜ : Ki áRTaNA DíSZMŰN / A FaLRa KáRo- / SA' DE KiVe' RoSZBa' : SiKeR áRTaNa

Intő rá káros szó, bár kivel éd (kedves) a szó, kárára (szűz)fala. Nővel módosan körít vak eszével szerelmes. Számára való szóeskü, ki ártana díszműn a falra károssal, de kivel rosszban siker ártana.

Melchert szerint: “Uksi, (son) of Ur(o)m, has now given it, the orša, to the priest of Apollo, the Branchid”, amit Adiego elfogadhatatlannak tart. E tekintetben tökéletesen egyezünk Adiegóval.

A k_v betűjel egy gabona- vagy nád-kéve szimbolikusan, csupán két szál növénnyel ábrázolva.

Az Iaszoszi ‘Tarhunt-felirat’

C.Ia3. Tölcsér felirata

→ ?] ark_rtf_l | f_lannh ms_knk_rt | slrkloś : f_lann trśut_rk_rt | g_ys_kmud_s [ln_k ||

← n_kl]d_sums_kg_y | k_rtt_ruśrtnnaf_l : śolkrls | k_rtns_kmhnnaf_l | f_lk_rtra

ARa KéReT FeL | FaLÁN NéHa MáSoKNaK áRTó | SZiLáRKuL ÖSZe : FéLő ANYi öNTő RoSZU' TűR KáRT eGYeSeK íM VáDaSu[LNaK || NYáK oL]DáSáVa' MoSa Ki íGY | KáRTeT RoVáSáRa TaNá'NÁ FéL : SZÓL KáRáLáS | KáRíTóN SoK íM HoNaN A FéL | FeLKéReT RÁ

Arra kéret fel: falán néha másoknak ártó szilárkul (szilárdul!) össze. Félő annyi öntő rosszul tűr kárt egyesek ím vádasulnak (megvádoltatnak). Nyák oldásával mossa ki, így kártett rovására tanálná (találná) fél. Szól kárálás kárítón (kárt okozón) sok, ím, honnan a fél felkéret rá.

Mi más kerülhetne egy tölcsérre mint használati utasítás? Nem kevesebb mint egy isten, - mondják a kutatók: „Nem kérdés, hogy a legfontosabb szó itt trquδe, melyet Tarhunt, az anatóliai vihar isten neveként értelmezünk a Blümel-Adiego dolgozatban (1993), melyet megerősített a hyllarimai (C.Hy1.) felirat armotrqdosq alakban, melyben a ’dvandva’(?) Arma-Tarhunt (a hold-isten plusz a vihar-isten) könnyen felismerhető.”^xv Nem mondom, örvény keletkezhet egy tölcsérben is, no de vihar...

A Šarkbiom felirat

E.Sa1. Az egyiptomi Szaiszból való bronz fogadalmi eszköz nagy szerepet játszott a kár szövegek megfejtésében.

← f_lar{k+d}péom: zédks md_s pnk_rt: t_krn[?] / mo | d_sk_rtn: tumn ||

→ nmut : nk_rtd_s | om / []nt_kr : k_rtnpd_smskdéz : moép{d+k}raf_l

FeLÁR Kü'DőBE' Ő íM : űZi E DáKóS MűDíSZBeN KáRT : TeKeRőN [Vá]MO' | DíSZeKéR uTáNi : úT-VáMoN || NeM VéT : NeKi áRTóDáS | Ő íM óVa aNYiT KéR : KáRT NéPeD SZáMoS Ki iDÉZ : áM Ő ÉP DáKóRA FéL

Felár küldőben: ő ím űzi, e dákós műdíszben kárt (káriait) tekerőn vámol, díszszekér utáni útvámon. Nem vét neki ártódás, ő ím óva annyit kér: kárt néped számos ki idéz, ám ő épp dákóra fél.

Feliratunk Egyiptomban vendégeskedő kár írója a műdíszben mindenre vámot kivető fáraót arra kéri, hogy a sok idézés helyett inkább ő is lehessen dákós vámszedő.

„elfogadva, hogy az egyiptomi szöveg egy képletet tartalmaz: ’hogy Atum, a magasságos isten adjon életet és egészséget Š3rkbym -nek’, azt javaslom, hogy az egyiptomi Atum isten neve a kár szöveg végén levő tumn alakzatban lehet.”^xvi Ez az idézet az egyiptológiát is leleplezi, világossá teszi, hogy az is csak formulákkal dolgozik, vagyis 180 évvel Champolion után sem képes az egyiptomi szövegeket olvasni!

2. Sírfeliratok Kária és Athén területéről

Ezeken a sírfeliratokon Adiego két szót külön kiemel: s(i)δi és ś(j)as. Az elsővel kapcsolatos hosszas fejtegetését azonnal a kútba dobhatjuk, ha jobban szemügyre vesszük a C.Tr2.-es feliratot. Ott ugyanis napnál világosabban látszik, hogy a siδi betűi egytől egyig mind ligatúrák, és a szövegnek semmi köze a sírokhoz! A ś(j)as pedig megfeleltetés egy kétnyelvű szöveg szavai között. Lássuk a medvét!

C.Tr1. Tralleis. Itt a harmadik jel a kérdéses. Az értelmes olvasat döntése alapján ez a r_ny kettős betű (két irány-mutató nyílhegy!), melynek a sérülés ellenére is jól látható a jobboldali része!

← sd_s[r_ny] aml_t[ ] / s_pauś / art{ }mon

SZiDáS [áRNYa] AMi aLaT[] / SZóBA' óVáS / ÁRTó – MON[DáS

Szidás árnya ami alatt szóban óvás ártó – mondás.

C.Tr2. Tralleis

→ an siδi artmi pauś parŋaq^?

A kérdőjel a q jelre vonatkozik. A szavakba tördelés alaptalan. Az átírást készítő és azt többszörösen leellenőrző kutatók nagyon gyatra munkát végeztek, nem vették észre a ligatúrákat, az egybevésett betűket, pedig öt ilyen is van:

{+}; {+}; {+}; {+} és {++}

A ligatúrák annyira szembetűnőek, hogy a kutatók nem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismerik a fogalmat: ha nem ismerték akkor itt kellett volna, hogy felfedezzék! Ezekkel az összevésésekkel így módosul az átírás (a visszafelé olvasatban az egyszeri, csak itt található ligatúrákban a tagok az olvasati irány sorrendjében következnek):

→ an {a+s}{ś+p}{d+s}{ś+p} artm{ś+p} {l+p}auś {l+p+a}ark_vac ||

← cak_vra{p+a+l}śua{p+l}{ś+p}mtra{ś+p}{d+s}{ś+p}{s+a}na

A NÁSZ SZéP DíSZeS PÁRTa MeSéBe iLő PÁVa SaLaPA A RóKáVa' Á'Ca || CSAK VáR A PALóSáVa' APoL SZóBa' Mi TúRÁSBa' aDóS SZoPáS Á'NA

A nász szép díszes párta, mesébe illő páva salapa (rikoltozása) a rókával álca! Csak vár a pallósával, apol (csókol) szóban. Mi túrásban adós: szopás állna!

C.Al1. Alabanda

→ sd_sh a[-]mol[

SZiDáS HA [Bo]MOL ...

Szidás ha bomol ...

C.Eu1. Euromoszi sírfelirat

→ śas | ktaés édj_rmrég_yś | mn[dt] || ← [td]nm | śg_yérj_rmdéséatk | saś

SZÁ' SZó | KúTJA ESZED JóRa MeRi E GYáSZ | MoN[DaTJa] || [TuDó]N íM | SZó íGY ÉRJe Rá MeDő ÉSZE' ÁToK | SZÁ' iS

Száj szó kútja, eszed jóra meri, e gyász mondatja. Tudón, ím, szó így érje, rá meddő ésszel átok száll is.

A kutatók feltevésével ellentétben, a kár szöveg nem azzal foglakozik, hogy kimondja ’ez egy síremlék’ – aki nem vak az úgy is látja. Nem a ki kinek mit hivalkodás, hanem pár emberi szó, hasznos útmutatás formula nélkül.

C.Eu2. Euromosz

A H jelet Blümel eredetileg λ-nak írta át, Adiego a betűt átjavította e-re, de amint azt eddig is tapasztalhattuk ez egy SZaK vonalas rajza. És van itt egy KöR is, melynek közepét egy pont jelöli. A többi betűvel már találkoztunk.

→ omop g_yé : ts_kmar_nyé / śd_sun : śośnéapkol / armon q_rj_rmrpmud_solo / manon ||

← nonam / olod_sumprj_rmq_rnomra / lokpaénśoś : nud_sś / ér_nyams_kt : ég_ypomo

OMO' éP üGYE : TüSKe MA eRéNYE / SZiDáS ViNé : SZÖSZö'NÉ A PoKOL / A RoMON KáR JáRMa RaB MŰ DíSZÖLŐ / MANÓN || NŐN AMi / ÖLŐ DíSZ VáMPíR JáRMa KiRe NYOMoRA / áL OKáBA' ENYéSZő ŐSi : NéVaDáS S / ERéNY ÁM eSőKeT : EGYBeOMO'

Omol épp ügye: tüske ma erénye, szidás vinné, szöszölné (gerebenezné) a pokol. A romon kár járma rab mű, díszölő manón. Nőn ami ölő dísz: vámpír járma, kire nyomora, áll okában enyésző ősi névadás s erény, ám (el)esőket egybeomol.

C.Si1. Szinuri szentély Mylasza közelében

→ adg_ylmd_sr_s : g_ylrf_lg_yn_k : t[a]rsé : [?] / tpk_rtś (vacat)

Á'Dó üGYeL íM iDő SZoRoS : üGYeLőRe FeLüGYe'NeK : iTA'Ra S E : [BéNáRa] / uTóBi KéRTe iS

→ g_ylrég_yn_k : pénq_r : sn_kaéds_ko[t

eGYeLőRe EGYéN Ki : BÉNa KéRi : SZáNóKA' E iDőSZaKO[T

Áldó üggyel, ím, idő szoros ügyelőre. Felügyelnek: italra s e [bénára], utóbbi kérte is.

Egyelőre egyén, ki béna, kéri szánókkal e időszakot.

Egyértelműen egy hitközösségi hirdetőtábla előtt állunk!

A n_k betűjel az n és k betűk egyberovása: {N+K}, mely egyben a nyak vonalas rajza is.

C.Ka1. Sírfelirat a káriai Kaunoszból.

→ sn_kés : sd_sésa / s : s_psu cq_rs_k c / mal c : mnq_r c ||

← cq_rnm : clam : cs_kq_rcuss_p : s / aséd_ss : sén_ks

SZóNaK ÉSZ : SZiDáSÉ SZÁ' / SZó : SZéPéSZ VaCKoRoS KoCS- / MA oLCSó : MaNó-KoRCSa || CSáKóRa NeM : CSiLó ÁM : CSuSZKáKRa CSÚSZóSBa' : úSZ / ÁS E DíSZeS : eSZÉNeK iS

Szónak ész, szidásé száj. Szó-szépész (szóesztéta) vackoros kocsma olcsó manó-korcsa. Csákóra nem csilló, ám csuszkákra csúszósban úszás e díszes eszének is.

C.Ka3. Síremlék Kaunoszból

→ r_tq_rruc / annéprsc || ← csrpénna / curq_rr_t

áRTó KaR-RUCa / ANYi NÉPRe SZuCa || CSiSZáR BÉNáNÁ' CSÜRöKRe áRTó

Ártó ruca (halott szállító hordágy) annyi népre szuca (dárda, lándzsa). Csiszár bénánál csürökre (bokacsontra) ártó.

Csatamezőn a halottakat két dárdán átvetett takaróra fektetve vitték a sírgödörhöz. A csiszár itt az ügyetlen csontkovácsot testesíti meg.

Az első betűjel r_t , az r és t betűk ligatúrája: {R+T}.

C.Ka8. Kaunoszi felirat két kőkockán Demeter templomának a falában. Adiego írta át Frei-Marek eredeti potkośλo olvasatát, a fénykép alapján jogosan, de itt sem jött be neki a formula.

→ s_pq_rr_skq_r cs_k capad_s / j_rma || ← aj_rm / d_sapacs_kcq_rkr_sq_rs_p

SZoPóKRa RoSZ Ki KoRCSoS KoCÁBa' ADáS / Jó Rá MA || A JóRa Ma / aDáSA' BA' CSúSZiK CSiKaR Ki RoSZKoR SZoPó

Szopókra rossz ki korcsos kocában, adás jó rá ma. A jóra ma adással baj csúszik: csikar ki rosszkor szopó.

C.Kr1. A Telmesszosz öböl-beli Kryaból (ma Taşyaka) való ez a felirat.

Az Ω alakú harmadik betű hangértéke Z, a második sor első betűje m, a negyedik betűje az r_t ligatúra: {R+T}. A szavakba tördelés, amint az ábra mutatja, teljesen önkényes, ezért figyelmen kívül hagyjuk:

→ q_rozomu sd_sésa / mn cr_tod_supr c / sp mno c knor / norélams ||

← smaléron / ronkconmps / crpud_sor_tcnm / aséd_ssumozoq_r

KöRÖZŐ MűVéSZ DíSZE SZÁ / MoN CSöRTŐ' DúSáVa' PeReC / SZóBa' MeNŐ CSóKoN OR / NŐRE aLAMuSZi || SiMA LÉRŐ' NYá / RON KoCSONYa Mi PöSZe / CSiRiP VaDSZORíTó CSíNoM / A' SZEDi öSZe S VáMO' ZOKRa

Köröző művész dísze számon: csörtől (csörtet) dúsával perec, szóban menő, csókon or(v), nőre alamuszi. Sima léről nyáron kocsonya, mi pösze csirip(elés): vadszorító csínommal szedi össze s vámol zokra (zokszóra).

Az akrosztichon még kegyetlenebb a művésszel:

acrs q_rmsn || nsmq_r srca

A CSűRéS KáR MeSéN || NőSZeMeKRe SaRCA

A csűrés kár mesén: nőszemekre sarca!

Igazán sajnálhatja, prof. Adiego, hogy nem beszél kárul. Ez a nyelv csodálatos!

C.xx3. Ezek az xx jelzésű tárgyak az európai régiség kereskedelemben tűntek fel, nagy valószínűséggel egy káriai Apolló szentélyből lopták őket.

← akj_rmmj_rmd_sut_krk_rtrj_rmkj_rm[vacat]d ||

→ dj_rmkj_rmrk_rtt_krud_sj_rmmj_rmka

A'Ku JáRoM Mi JóRa MóDoSU' TaKaR aKaRaTRa JáRoM KiJáRó MóD || De JáRoM Ki JóRa MéR KáRT TaKaRVa aD SZáJRa Mi MáJáRa MóKA

Alku járom, mi jóra módosul, takar; akaratra járom kijáró mód! De járom, ki jóra mér kárt, takarva ad szájra, mi májára móka.

G1. Athéni kétnyelvű felirat ie. 525-520-ból.

→ śj_rmas : san tur || ← rutnas : saj_rm

SZáJRA MÁS : SZÁNaT VáR || RÚT NÁSZ : SZÁJRa MeSe

Szájra más szánat (szánalom) vár. Rút nász szájra mese.

G2. Váza Thesszalonikiból.

→ q_rlas_kéc | k^?[

KáRáLÁSuK É'C | K?[

Kárálásuk élc ...

3. A leghosszabb graffiti

E.AS7. Lepszius Kar 1. Abu Szimbel. Ezt a graffitit egy kár katona írta az ie. 593/592-es nubiai hadjárat idején, melyet II. Psammetichus fáraó vezetett.

→ nad g_yég_y pt_krr_s | k_rtsak_l d_sov_lsr_s | mt_krq_rudk_rtm |

NÁD íGY EGYBe' úTKóRó eRőS KeRíTéS AKoL De SZŐVe LeSZ RáSa | Mi TaKaR KáR VáDaKéRT Mi |

s_pésmaśk | pt_krpén^?t | s_pst_kr[tn_k]aénéq_rn_km ru (a nagyobb r és u betűk kiemelik az utolsó szót)

SZóBESZe Ma SoK | BuTa KöRéBE' iNTő | SZóBa' SZiToKRa [TaNoK]A' ENEK áRuLNaK íM RóVa

A spontán graffitinek látszó írás is vizsa (palindrom), vagyis tudatos és aprólékos munkával előkészített szöveg, mely mindkét irányból olvasva értelmes:

← urmn_kq_rénéa[n_kt]t_krss_p | tnépt_krp | kśamsés_p |

URaMNaK Ki eRÉNYE' Á'Na Ki TeTeKRe SZóBeSZe | uTáN E BeTűKRe éP | KéSZ A MeSe ESZéBe' |

mk_rtduq_rt_krm | r_sv_lsod_sk_lask_rt | r_st_krpg_yég_ydan

MiKoR TuDVa KiíRTa KiRe Mi | RoSZ VáLaSZO' DíSZeKeL A SZó KáRíT | íRáST KáRáBa' üGYE íGY DANa

Nád így egyben útkóró, erős kerítés, akol, de szőve lesz rása (durva pokróc, szőnyeg), mi takar, kár vádakért, ím. Szóbesze (szóbeszéd) ma sok buta körében intő, szóban szitokra tanokkal ennek árulnak (mondanak ellent), ím, róva!

Uramnak, ki erénnyel állna ki tettekre szóbesze után. E betűkre épp kész a mese eszében, mikor tudva kiírta kire mi rossz válaszol díszekkel, a szó kárít (károsít) írást, kárában ügye így dana (pajkos dal).

Adiego ebből a leghosszabb falfirkából, saját bevallása szerint, egy nagyon bizonytalan ’King Psammetichus’-t tudott kihozni.

D. Hosszabb feliratok

Adiego miután kifejezte viszolygását a hosszabb szövegektől általában, megállapítja, hogy „A szövegeket mint amilyen a Kildara felirat jelenleg képtelenség elemezni. Azonosíthatunk néhány különálló szót, de semmit sem tudunk a szövegkörnyezetről amelyben ezek előtűnnek.

Az egyedüli módja ’beférkőzni’ egy ilyen szövegbe egy meglévő fordításon keresztül. Az egész káriai al-gyűjtemény hosszabb feliratai közül a Kaunoszi kétnyelvű felirattal jár egy legalább részben olvasható szöveg, melynek tartalma kétségkívül összevág a kár szöveggel. De még ebben az esetben is az elért eredmény nagyon korlátozott. A hosszabb feliratok elemzése természetes hát, hogy ezzel a példával kezdődik. Komolyan megnehezíti az ilyen típusú feliratok tolmácsolását, hogy jelenleg képtelenek vagyunk igealakokat felismerni. Anélkül, hogy tudnánk melyik szó jelöl igét, gyakorlatilag képtelenség kiokoskodni bármilyen megközelítést a szöveg szerkezetének és a tartalmazott közös főnév szerepének elemzésére. Még a kaunoszi kétnyelvűben is, ahol a görög szöveg jelenléte kellene, hogy segítse az igei forma azonosítását, nem sikerült megegyezni, hogy melyik szót kellene igeként felismerni. Amint már láthattuk, az ige felismerésének problémája a rövidebb szövegekre is kihatott, és csak a kár dokumentáció tekintélyes növekedésével fog ez a jelentős vizsgatétel megoldódni.”^xvii

A kutatók, így Adiego is a 18 soros felirat első tíz sorára összpontosít, mivel csak ennyi hozható kapcsolatba a görög felirattal, melynek fordítása így hangzik: „a kibédiek (Kaunians) számára jónak tűnt, hogy Nikokles (...) és Lysikles (...) nyilvános látogatói és jótevői voltak a kibédieknek.”^xviii Úgy tűnik, hogy Kaunoszt a károk Kibédnek hívták – nem ez lenne az egyetlen közös kárpát-medencei és anatóliai földrajzi név. A két tulajdonnév azonossága a két szövegben félreérthetetlen tűnik saját átírásuk alapján és ezzel be is fejeződött mindaz, ami a két szöveg összehasonlításából biztonsággal levonható. Az átírással azonban sok baj van, bizonytalan a q_r  , o/q_r és ś és c betűk szétválasztása, hogy csak a leglátványosabbakat említsük.

A görög nyelv szabályai szerint a látogatók és jótevők tárgyesetben vannak, a formula tehát bővül az –n tárgyraggal, ehhez keresni kell tárgyas igét, amit majdnem el is találnak, feltételezve, hogy uéomλn jelentése ‘to make, to invest as, to establish as’.

Az sb pedig kötőszónak tűnik: „Az sb helyes tolmácsolása, mint mellérendelő kötőszó, szintén lényeges, mivel fontos szerszám lesz a kár szövegek kifejezéseinek és mondatainak a meghatározásában.”^xix De mi van akkor, ha ez a tolmácsolás téves? Akkor bizony a kifejezések és a mondatok is tévesek, de a tudományos hólabda gurul tovább... Noha okosabb lenne megállítani, mivel „a kár szöveg utolsó sorai gyakorlatilag lefordíthatatlanok, mivel a legtöbb betűcsoport csupán egyszer fordul elő és nem mutat semmilyen külső ismertető jelet, ami hozzásegítene a megértéséhez. Ezeknek az utolsó soroknak a szavakba tördelése is nagyon nehézkes feladat.”^xx Sajnos, ez nem csak e kétnyelvű felirat utolsó soraira áll, hanem a teljes kár írásos anyagra.

C.Ka5. ’Kaunos Bilingual’.

kbédn uéomλn é[—]

énés δrual nék[—]

lan lyséklas[-?]

otonosn sb lys[ikl]

an lysékratas[-?]

otonosn sarné[š]

mdoτ_z un sb unδo[—]

tλš kbdynš sb β₂o[—]

olš otrš sb aƙt[ms]—

kmt abséms sb [—]

yτ_z oru^? sb aƙt[—]

buƙy[——]é[——]é

[—]ś un moa[-]λboror

[—]Tλƙsasoτ_z ort

tab sb ort[-] sb Tor-

ouo bé mslmnléa

purmoruos mnos

aétu_vsé

Az összefüggő, értelmes viszonylag hosszú olvasattal az átírási táblázatban megadott értékek újabb bizonyítást nyernek, a hiányzó, pirossal kipótolt sorvégeket a visszafelé olvasat segíti, a sorvégi záróbetűket az akrosztichon pedig kétszeresen is megerősíti.

Az o (kör!) betűjel ezen a feliraton következetesen a q_r {K_R} betűpárost jeleníti meg és e K_R szó/szótagváz KöRé KeRekedik ki ez a KáR (káriai) írással foglalkozó KőRe vésett felirat. KáR lenne a KáR KoRszak KóRos KéRdéseivel foglalkozó KóRkép elolvasását KeRülni!

Néhány fogalom elöljáróban: a szódísz-író kirakós betűkockákkal elkészíti a vizsát, az oda-vissza olvasható szöveget, mely többnyire üres (mgnhangzó nélküli) RáMákból áll, melyeket a RíMelő szavak, vagyis a „kirovókra rákerült besze tár szóra, korábbi szóba állva” melyet korok ugyan őriznek írásban, de ki kell állítani az író és olvasó korára, vagyis át kell írni mai helyesírás szerint.