Az ógörög vázákon a “nevek” mindenki számára láthatók, de csak a szkíta népek tudják olvasni ezen szkitálék rejtett üzenetét! A név magáért beszél! A tudósok előtt még is rejtve maradt immár két és fél ezer éve.! Erre a korinthoszi kis csészére, mely most Párizsban látható, (Louvre MNC 332), a következő “neveket” írta készítője a bokszoló jelenethez:
ϜΙΟΚΕ ΠΥΚΤΑ ΦΕΥΓΕ, és olvasata: VÍ'Ó Ki E'-BUKTA FÉ' VéGE
> Víjó (vívó) ki elbukta fél vége. (The fighter, who lost it, fears his end.)



TARTALOM Édes anyanyelvünk Kréta képírása magyar! Kép- és rovásírás 'Tengeri' népek? Etruszk=magyar Egyéb gondolatok LINEAR A ANGOL NYELVŰ HONLAPOM
   
 
<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>


Módosítva:
2016.02.26.
    Nyomtatható változat      Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Blog : 'Tengeri' népek?Címkék : Xanthoszi sztélé, Melchert, Lycian, türk, ménóra, méd
 

A xanthoszi sírkő felirata, c oldal a graffitival


A xanthoszi sírkő felirata

A xanthoszi sírkő felirata,

c oldal

Ezen az oldalon két kézírással, két eltérő jellegű és stílusú írást találunk, közöttük pedig egy görög szöveget. Az első rész a sztélé eredeti szövegé­nek a része, és a templomhoz tartózó zárda büntető tevékenységét ecseteli, egy műve miatt átnevelésre ítélttel kapcsolatban.

A második rész, egy graffiti, melyet már a sztélé sérülése, és valószínűleg a templom lerombolása után véstek az eredetileg szabadon maradt részre. Az írás minden sora csak a törés vonaláig megy, így ez a szöveg hiánytalanul leolvasható. A leolvasásnál azért történt néhány hiba. Ilyen leolvasási hibák könnyen előfordulnak, mivel a kutatót csupán a külső forma vezérli útbaigazítást pedig csak az értelmes olvasat szükségessége ad. A kövön azonban vannak kopások és sérülések, melyek megnehezítik a felismerést. A vésnök is tévedett, de az első téves bevésés elmaszatolási kísérlete után rájött, hogy a tévesen beírt jelet sokkal esztétikusabb egy utána írt :) jellel törölni, a :) tehát (mosolyogva) törli az előtte levő téves betűt.

A tartalom igazolja, hogy ez a rész graffiti, mégpedig komoly, de mai nyelvhasználattal politikailag nem korrekt falfirka: egy lázadó lázong bizakodás és kétkedés marcangolja, félelem gyötri méd és zsidó szomszédaival kapcsolatban. Legveszélyesebbnek utólag mégis az érme (pénz) édétűl megrészegült tur csököt tartja. A xanthoszi (gyantosi?) keresztről egy ballada-szerű szöveg szól hozzánk, mely nemcsak nyelvében, hanem tartalmában és kifejezésmód­jában is magyar. Nem vitás: embersorsok forognak kockán, melyeket csak villanásiban észlelünk, de érezzük a végzetes kényszertől didergő embert a sorok mögött, ahogy a végzet kibeszélésétől felszabadul. A szövegnek ezek a jellegzetes vonásai, bizony, a magyar ballada fő jellemzői.

Kezdjük ezt az oldalt egy jellegzetes megfejtés-részlettel Melchert tollából:

Saját gyűjteményében a xanthoszi sztélé c oldalának első három sora így néz ki:

 

1 [.....°e]inen°[....]°tãtẽ: zisaprñna[je]

2 [widrñna]he: tideimi: se parzza: xbide: se sp-

3 [part]ali[j]ahe: trbbi: atãnas: zxxãte: terñ: me

A hiányzó részek feltöltésével és a sorok átrendezésével, a XANTHOS STELE című dolgozatban ez a következőre változik:


1 Sppart|[azi? … e] ine n […]tãtẽ: zisaprñna[je?]|[ Widrñna]he: tideimi: se=Parzza: xbide: se=Sp|[part]ali[j]ahe:

2 trbbi: Atãnas: zxxãte: terñ:

És íme a megfejtés, vagyis a tolmácsolás:


1 The Spartans (?) –ed to –(?) Tissaphernes, son of Hydarnes, and the Persian(s) in Kaunos, and the (allies) of the Spartans (?),

2 when (?) they were fighting against Athens.

A tolmácsoláshoz fűzött magyarázatból megtudhatjuk, hogy zxxãte a ‘they were fighting’ megfelelője, a trbbi pedig ‘against’. A többi az név, azokkal tehát semmi gond. Sőt, éppen ezek a nevek adják a hátteret az előbbi szavak “megfejtéséhez”. Hogy miért Spártával, Athénnel és a Perzsákkal foglakozik egy lükiai felirat? Valószínűleg azért mert nem voltak saját gondjaik, amint ez az olvasatokból ki is derül. Vagy még sem? Olvassunk bele a szövegekbe és győződjünk meg erről saját magunk.

Inscription: 44c  Xanthos


1     [.....e]ine n[....]tãtẽ: zisaprñna[le]

        ... ]iTT GYúL TéVeLYéVe': eZ IS A PeRNYéN Á[LL É-]

2     [widrñnl]he: tideimi: se parzza: xbide: se sp-

       [-V-IDőRe aNNYi NáLa] éHE : iTT ÜDE ÍM Ű : S E PARáZS iZZA : üGYéBe' IDE : eSZE SZéP

3     [part]ali[j]ahe: trbbi: atãnas: zxxãte: terñ: me

       [PÁRáT] ÁLLÍ[JJ]A Ha E: TeReBéBŰ’: ÁT úGY iLLaNNA SZó: aZ aGY GYóGYuL iTT E : TÉRNYi : ME-

4     ñ[n]e(e)mu: axagã: maraza: me ubuhãtẽ: kbijẽti: se

       -NNYe[N] ÉMŐ : AGYA GaGYuL : MÁR AZZA' : ME' ÓBÓ' HaGY eL TéVeLYéVe' : KiBŰ' JóVa' JaVú'T Ű : éSSZE'

5     utãna: sttati: sttala: ẽti: malijahi: pddãti

       OTT aGYaLNA : SZiTá'TATI : SZóT á'TALA : aVVa' JaVíTI : Mi ÁLLÍJJA HŰ : ePeDő iDe íGY öLTI

6     ddewẽ zxxazãi ne une: mẽseweh: m̃mi: se xbide

       De iDEVéVe JaVaZ, íGY áGYAZ üGYeLI NE ÖNNÉ : Mi VaJa'Va eSZÉVE' Hű iLLeMŰ : SZEGYéBe ÜDE

7     sttati mẽ: sttala: ẽti: qlahi(e)bijehi: se mal[i]-

       eSZéT á'TATI íM VaJa'Va : SZóT á'TALA : aVVa' JaVíT Ű : CSóKKaL A HŰ BŰJE HÍ : eSZE íM ÁLL[Í]-

8     jahi: se[(j)]ertemehi: se xñtawatehi: xbidẽñ-

       -JJA HŰ : éSSZE' [Jő] ÉRTE'ME HŰ : eSZE GYaNYíTi AVVA' iTT E HŰ : GYoBB IDőVe' aJá'Va NYő

9     hi: seddewe: sttati mẽ: urublijẽ: meiti: puwe-

       HŰ : SÉD iDe EVVE’: úSZTaT ÁT Ű MiVe' JaVa ÖRÖBőL JaVu' JóVa' : íME ITT Ű : BŐVÉ-

10   ti: azzalã: ddeu trbbeite mẽ: esbẽte: xñt-

       -TŰ' : A ZúZZA LáGYuL : De iDE ŐT eRéBe BEÍTÉ' MűVe JaVa : ESZéBe' VaJ VéT-E : íGY NYiTT-

11   awatedi  un[t]abãm̃me se mẽ kizzaprñna: wi[ta]

       -ÁVA' iTT E'DŰ' ON[T]ÁBa' GYúL eLME SZEM VáJVa Ki ŰZi aZZA' PeRNYéN A : VI[TA]

12   ñnah: sewerijamãna telẽzijehi: qlã[r..]

       NYú'NA Ha : éSSZE' VERi ÍJJA' Ma íGY áLLNA iTT ELeVe JaVaZ ILY HÍ : CSóKKaL GYúL [ReMéNY]

13   arñnas: kehixñta: erbbedi ñtubeτ{>}er[.]

       ARaNY-NÁS(fa) : éKKE' HÍ íGY NYiTTA’ : ERéBe BEDŰ' aNNYi TÖBBE' VíJVa ERé[NY]

14   kizzaprñna: epriti: se parza: meñ[be]: t[.. ]

       Ki IZZó aZ A PeRNYéN Á' : E PiRÍTI : S E PARáZS A : MENNY[BE] : Tá[LaLi]

15   mã: axa: se ñtepi kizzaprñnã: ttli[.....]

       Ma aGYaL : AGGYA' : SZENNY TÉPI KiŰZi aZZA' PeRNYéN eGYüL : TeTTeL Ű

16   [.]e[..] tideimi ehbi arusñ: nene xla[..... ]

       [N]E[Ve’Ve] iTTI DE ÍM Ű E HűBŰ’ A ROSSZ NYű: iNNEN E GYaLÁ[ZóT KiNe]-

17   welẽ: τ[.]ã{>x}ke ñtele a{>d}iti: tihe: zum̃[m..... ]

       VELi VíJVa : MéLLYe[L] üGYe KÉNYTELE' üDÍTI : iTTI HE' : iZZÓ áL[Ma HeLYéT Á]-

18   taxa: sei tez[.....] axã: ñtepi: t[........]

       TADJA : eSZE ITT E Z[ÁRDÁB]A GYóGYuL : NYú'T ÉPP Ű : T[ÁMASZT...]

19   ñtem̃me: arñnase: se[.]uzez[i......]

       aNNYiT ELME: ÁRNYa'NÁ éSSZE: SZE[LL]Ő űZ E' Z[IVaTaRT]

... ]itt gyúl tévelyével, ez is a pernyén á[ll év-időre, annyi nála] éhe. Itt üde ím ű s e parázs izza. Ügyében ide esze szép [párát1] állí[jj]a, ha e terebébűl át úgy illanna szó. Az agy gyógyul itt e térnyi mennye[n]. Émő2 (éber) agya gagyul már azzal, me(rt) óból hagy el tévelyével, kibül jóval javult ű. Ésszel ott agyalna, szitáltati szót általa. Avval javíti mi – állíjja – hű epedő. Ide így ölti, de idevéve javaz, így ágyaz. Ügyeli ne önné (enné/emésztené) mi, vajalva eszével, hű illemű szegyébe üde eszét áltati. Ím vajalva szót általa, avval javít ű. Csókkal a hű bűje hí, esze ím áll[í]jja hű. Ésszel [jő] értelme, hű esze gyanyíti avval itt e hű gyobb idővel ajálva nyő. Hű séd3, ide evvel úsztat át ű. Mivel java öröből (ürüből) javul jóval íme itt ű. Bővétűl a zúzza lágyul, de ide őt erébe4 (fékbe/gyeplőbe) beítél műve java. Eszében vaj vét-e? Így nyittával itt eldűl, on[t]ában (folyamában) gyúl elme, szem vájva. Ki űzi azzal pernyén a vi[ta] nyúlna. Ha ésszel veri, íjjal ma így állna itt eleve. Javaz ily, hí csókkal, gyúl [remény], arany-nás(fa)5 ékkel hí. Így nyittal erébe bedűl annyi többel víjva eré[ny], ki izzó az a pernyén áll. E piríti s e parázs a menny[be] tá[lali]. Ma agyal aggyal, szenny tépi, kiűzi azzal pernyén együl tettel. Ű [n]e[velve] itti, de ím ű e hűbűl a rossz nyű6, innen e gyalá[zót kine]veli víjva méllye[l] ügye, kénytelen üdíti itti hely. Izzó ál[ma helyét á]tadja, esze itt e z[árdáb]a gyógyul, nyújt épp ű t[ámaszt...] Annyit elme árnyalná ésszel: sze[ll]ő űz el z[ivatart]!

A szövegben, mint láthatjuk, szó sincs sem Spártáról, sem a perzsákról, sem a fenti tolmácsolás többi szereplőjéről. Az összefüggő, értelmes szöveg, jellemzően ballada-szerű megfogalmazásban, egy átnevelő intézetről (zárdáról) szól, mely kineveli a gyalázkodót, aki meggyógyul, sőt más tévelygőknek is támaszt nyújt.

֎

Most pedig lássuk a graffitit!

32 sbirte: mezireima sabadi: mrKKdipe: sebe: pasbã

SeBBŰ' íRT E: MEZőÍRE ÍMe A SZABAD Ű: MiRe MéN MoNDI éPP E: SEBBE: PaS Be üGYeLő-

33 natri: slati: xusttedi: sebe xñtab[j]u sebe ñte la-

-N ÁTíRI: S LÁTI: íGY ŐS TeTTE DŰ': SEBE íGY NYITTA' BaJOS EBBE NYű TeLi A'
34 Kra: tru)jeli: zazati: nbb:): trqqizkkepe: mede zp-

MéNóRA: TuR JELŰ: íZ AZ ÁTI: NeVe: TuR-CSöK CSaK ÍZ Ki KEPe E: MÉDDE' eZ Pá-

35 p{>r}li: xixbati: qetbeleimis: sike tesi: uwed{r}

RuL Ű: íGY ÜGYBe' ÁTI: CSaK ÉTBELiEI MŰ S: eSZÜKET ESZI: ÓVa E DőRe

36 erẽpliz: sebe leli: pi{>w}nati: ma[s]asi: tulijeb[ ]#

ERőVe' JaVáBóLŰZi: S EBBE’ LELI: éPP VoNÁT Ű: MA SASI: aTTóL iLY E Bu-

37 laKra: trbbdi: xeriga: mexbadiz: kudi: mrKKd{[i ...]}#

-L(Y)A MéNóRA: TeReBéBe DŰ’: iGYER IGA: MEGYéBe ADó ŰZő: KŰ’DI: MiRe MéN MiND

38 kssa: trm̃mili#ja uweti padmruwasa kuplle [ ]#

Ki SaSSA’: TuR LáM ILLI: íJJA': ÓVi ETTŰ’ aPAD MáR ÓVÁSA KOPoLLYaL E-

39 sebe: xbadasi esãnãmla:) ebinube kere: sel {b[e...]-}#

-SZÉBE': íGY aBBA' oDA SZŰ E'SZéGYeLNi GYűL Mi eLÉBŰ' NŐ BÉKÉRE: éSSZEL

40 udi: slãmati: zrbblã: {>θ}qrẽ: muri: tupleleimi [ ]-#

Ó’DI: SZó LáGYuL Mi ÁTI: eZRéBe' Bú LáGYuL: CSúCSoKRa VáJVa: íM ŐRŰ': TOPoL ELE ÍMŰ'

41 az: sebe sbirtẽ pzziti: lelebedi: xñtabasi [ ]-#

ÁZó: SEBBE SeB-ÍRT VáJVa BűZ íZITŰ': LELi EBBE' DÜ’ : íGY NYiTTÁBA' SZŰ-

42 pe: nike: waxsi: pibi: krese: r{>θ}pali: predi: xapaxi: j-

-BE': iNNI KE’: VÁGY S Ű: éPIBŰ’: KeRESE': Rá CSaPPAL Ű : BeRÉ' DŰ': aGYÁBA GYŰ': aLJ-

43 adi: mrKKasuwẽti: sebe(ẽ)nẽ: laKri: xñtabaimi: slãma

-A De Ű : MiRe MéN MáN A SZÓVa' VaJ VéTI: eSZÉBEN VáJóVa': LÁM NőRŰ': GYaNYíTi ABBA' ÍM Ű: SZiLáGYuL MÁ'

44 zrbblã:) meuwe kemijedi: waxsadi: zrqqiti: zireim

eZeR BiBoLa íM E ÖVEKKE' MILY ÉDÜ': VÁGYáS Á'DI: eZeR CSóK CSöKÍTI: ÍZIRE ÍMe

45 emedi: xbadasadi: kudi: mawate: klleima: wijedri: ñt-

E MEDDő Ű : áGYBa' Á'DÁS Á'DI: KiÓ'DI: Mi Á'VA TE': KaLLó öLE IMA: éV ILLYE' DeRŰ: NYiT-

46 uwitẽni: pduradi: sebe pasbã:) ñte ne puketi: xbide-

-Ó VITáVa' JaVú'NI: aPaDÓRa ADI: SEBBE PAS Be NYiT-E üNNEPÖKET Ű: üGYBe IDE-

47 wñni: ulaxadi: zrẽtẽni: sebẽnari: kupriti: turaxss-

-VoNJa iNNI: ÓLLA’ íGY ADI: eZRéVe' JaVáT VáLYúVa' iNNI: SEBe VáLYúVa' iNNA úRI: KÓPé üRÍTI: iTT ŐRÁ íGY SZuSZ-

48 a[l]i: na#triti mlu m: awate: waxsadi: wizttasppazñ:)

-Á[L]I : iNNA TéRÍTI MúLÓ iMÁVA' TE': VÁGY S Á’D Ű: VIZeT iTTAS PiPÁZ-

49 ẽkebei xustite:) mrggazñ: klleimedi: sbirtẽ: xbad-

-Va JaVaK EBBE' ÍGY OSZT Ű TöMi RéGi IGAZa aNNYi: oKKaL eLE ÍME DŰ’: SeB-ÍRT VáJVa: aGYáBa De

50 iz: tuwi pene padrete: xeriga: waxsa: murei: sebe zri-

ÍZ: TÖVIBE NÉP AD eRET E: iGYER-IGA: VÁGYáSSA': íM ŐRE Ű: eSZÉBE ZaRI-
51 gali: neitalã:) sede keri trisu: qñnãtbisu: prete

-GÁLI NE ITAL SÉDE KÉRI őT úRI SZÓ: CSöKöNYöN GYúLT BŰ-SZÓ: BőRÉT E-

52 laxadi: zrẽtẽni: sebebe qirzẽ: utakija trm̃miliz:

-LADJA aDI: eZRéVe' JaVáT VáLYúVa' iNNI: SEBÉBE CSaK ÍReZ VáJVa: OTT AKI áLLJA TuR áLLaMI eLŰZö-

53 tbiplẽ: trpplẽ: tuburiz: pduradi: xuzruwẽtiz:)

-TTBŰ' éPüLVe JaVa : TuR PaP LoVaLJa aVVa': TOBOR IZZ: aPaDÓ áRAD Ű: GYŐZő ROVáVa' JaVíTI

54 xãzbi: tuminesi: hñtawã: kridesi: sebedi: qirzẽ: z{>ñ}iw-

GYóGYuL íZiBŰ': TÖMÍN E SZŰ: Ha NYiT A VÁGGYaL : KöRŰ' éDESŰ': SEBE De Ű: CSaK ÍReZi VáJVa: NYÜV-

55 i: dewis: asa: muwati: zrẽtẽniz: ali: muwilade: epñ tadi

I: DE VISSZa: ÁSSA: Mi ÓVi ÁTI: eZRéVe' JaVíTVa JaVú'Ni ŰZi: ÁLL Ű: íM ÓVi ILLA' DE: E PeNYe áTADI

56 sebe: pasbbã:) nepe kiijisiu utetu ñtelija: pidritẽ*-

SEBBE: PAS BúBa’ NÉPE KI ILY ISI Ó ŐT E TUNYa íTÉLi ÍJJA’: éPP Ű DőRÍTi VíV-

57 ni: pirli: murẽnedi: tuburiz: upleziz: sike tesi: arpp-

-NI: PÍRuL Ű: íM ŐRéVe' JaVáN E'DŰ': TOBOR ŰZi: OPáLÉ' eZ ŰZi: SZŰKE TESZI: ÁR-BáB-

58 axus: ẽti: tm̃pewẽti:) kibe uwe neu: psseje: qidridi: la-

-A úGY OSSZa: aVVa' JaVíTI: őT öLéBEVéVe JaVíTi KIBE’ ÖVÉN E Ó: BeSZéS ÉJJE': CSóK IDőRe IDI’: LÁ-

59 xadi: zirẽple: mede (e)rẽple: xradi: waxsa: truijele: m(e) ẽ

-GGYA' DŰ': aZ ÍRóVa' JaVa ÉPüL-E: MÉD ERe VaJ eVVE' éPüL-E: üGYRe AD Ű: VÁGY áSSA: TűRŐ ILY ELE: MűVe JaVa

60 mi: mawili: klleimedi: alKãnalax: qize: qle: p[ẽ]n{>d}iu: tub-

MŰ: iMÁVa' ÜLI: oKKaL LE ÍME DŰ': ÁLMáN GYúLNA LÁGY: CSóK ÍZe: CSóK eLÉ: Bű[V JóVa'] DIÓ: TÖBB/uTÓBB

61 edi lebi: kudi: pubrati: pere: medije tike: xuzrñtas-

ÉDÜL EBBŰ': Ki Ó'DI: BŐ BaRÁTI : PERRE : MÉD ILY E TÜ'KKE': GYŐZőRe eNNYi iTTAS

62 isi: xrbblatã: trqqñtasi: tali: ermedeleli: tulijeli

ISZI: üGYéRe BáBáL A TőGGYeL: TuR CSöK CSaK NYiTÁS Ű: áTALI: ÉReM ÉDE LELI: uTÓLI JELŰ'

63 wixsabalaba: metm̃me xbade: lẽm̃pe: tunewñni: sebe (e)rẽ-

VIGYe SÁBA-LÁBA: METi eLME-áGYáBA' DE: eLeVe áJú'Va LéP E: úTON E'VoNJa iNNI: SEBÉRe VáJVa

64 pli: sabaka: qetbeleima: trqqiz: tbisu: serije kabu-

PaLL Ű: SZAVAKKA': CSeKÉ'T BELE ÍM A: TuR CSöK CSaK ŰZi: uTóBB Ű SZÓ': SZERÍJÉ' Ki A BŐ-

65 rã: sebe masa:

-Re üGYeL: eSZÉBE MÁSA:

* az ẽ-nek nincs szára, vagyis a ligatúrában nincs J, ez csak {V+V}!

Sebbűl1 írt e (kőoszlop) mezőire íme a szabad. Ű mire mén? – mondi. Épp e sebbe pas (csap), be ügyelőn átíri s láti: így ős tette dűl. Sebe így nyittal bajos, ebbe nyű teli. A ménóra tur jelű2, íz (rokon) az áti, neve: tur-csök, csak íz ki kepe (kéve/kupac) e méddel, ez párul, ű így ügyben áti csak étbeliei mű s eszüket eszi. Óva e dőre erővel javából űzi s ebben leli épp vonát (vonzalmát), ű ma sasi:3 attól ily. E bul(y)a ménóra terebébe4 dűl igyer5, iga, megyébe adó űző küldi. Mire mén mind ki sassal? Tur lám illi (illeti) íjjal, óvi ettűl, (de) apad már óvása kopollyal6 eszében, így abban oda szű, elszégyelni gyűl, mi elébűl nő békére: ésszel oldi. Szó lágyul mi áti ezrében bú, lágyul, csúcsokra vájva, ím őrűl (őrként) topol (tapos) ele íműl. Ázó sebbe seb-írt vájva, bűz ízitűl leli ebben düh, így nyittában szűben inni kel vágy s ű épibűl keresel (keresgél) rá, csappal ű berél (csereberél), dűl agyába, gyűl alja.

De ű mire mén mán a szóval vaj? Véti eszében vájóval. Lám, nőrül gyanyíti, abban ím ű szilágyul mán. Ezer bibola (cifraság) ím e övekkel mily édül7, vágyás áldi ezer csók csökíti (csökkenti) ízire. Íme e meddő, ű ágyban áldás, áldi, kioldi mi állva tel8, kalló9 öle ima, év illyel derű.

Nyitó vitával javulni, apadóra adi. Sebbe pas, be nyit-e ünnepöket ű? Ügybe idevonja inni, óllal így adi ezrével javát (jószágát), vályúval inni. Sebe vályúval inna, úri kópé üríti itt őrá, így szuszá[l]i10 inna. Téríti múló imával tel vágy s áld ű vizet ittas. Pipázva (füstölögve) javak, ebben így oszt ű, tömi régi igaza annyi okkal. Ele íme dűl seb-írt vájva agyába, de íz tövibe nép ad eret (féket) e igyer-iga vágyással. Ím őre ű, eszébe zarigáli (zargatja). Ne ital séde11! – kéri őt úri szó, csökönyön gyúlt bű-szó. Bőrét eladja, adi ezrével javát, vályúval inni. Sebébe csak írez vájva, ott aki állja: – tur állami elűzöttbűl épülve java, – tur pap lovalja. Avval tobor (tábor) izz, apadó árad, ű győző rovával (megrovásával) javíti, gyógyul ízibűl. Tömín (tömjén) e szű ha nyit, a vággyal körül édesül sebe, de ű csak írezi, vájva nyüvi, de visszaássa. Mi óvi áti, ezrével javítva javulni űzi. Áll ű, ím óvi illal (meneküléssel), de e penye12 átadi. Sebbe pas, búban népe, ki ily isi (ősi) ó, őt e tunya ítéli íjjal, épp ű dőríti vívni. Pírul ű, ím őrével javán eldűl, tobor űzi, opálé(rt) ez űzi. Szűke teszi: ár-bába úgy ossza, avval javíti. Őt ölébevéve javíti Kibel (Kybéle) övén e ó.

Beszés éjjel, csók időre idill lággyal dűl az íróval. Java épül-e? Méd ere (féke) vaj evvel épül-e? Ügyre ad ű, vágy ássa, tűrő, ily ele. Műve java mű, imával üli, okkal le íme dűl. Álmán gyúlna lágy csók íze, csók elé: bű[v jóval] dió. Több/utóbb édül ebbűl, ki oldi bő baráti perre, méd ily e tülkkel. Győzőre ennyi ittas iszi, ügyére bábál a tőggyel (tömlővel).

Tur csök csak nyitás, ű átali, érem (pénz) éde leli utóli jelül, vigye sába-lába13. Meti (metszi) elme-ágyában, de eleve ájulva lép e úton, elvonja inni. Sebére vájva pall ű szavakkal csekélyt14 bele. Ím a tur-csök csak űzi. Utóbb ű szól, szeríjé(rt) ki a bőre (bőségre) ügyel: eszébe mása.


A graffiti első mondata kétségtelené teszi, hogy a sztélé sérülése után íródott és végig vezeti a sebzett, szándékosan megrongált sztélé és a sebzett, idegen elnyomatásban élő ember gondolatát az egész szövegen.

Tur/tür a lüki (Lycian) ember saját megnevezése. Ennek többese a turk, türk (tyrsenoi), trák, etruszk, stb. népnevek.

A ménóra tur jelként való említése utalás lehet az életfa ugyancsak hét ágára, de az írnok szerint a rokonság tőlünk ered és nem fordítva.

Kétszínűség, hamis beszéd, sasi (sas jelképet viselő katonai) hatalom, mely a közügyeket, az adóbehajtást, főleg kamat formájában, a ménóra terebébe juttatja, hiába a turi illő ellenállás. Ugyanez a két jelkép alatt folyik ma is az életünk.

A tétlenség ellágyuláshoz, italozáshoz vezet. Már csak ő, a sebzett tur hiszi a közügyek saját kézben tartásának fontosságát, de csak rajtaütéssel és gyors elillanással tud csatákat nyerni. Háborúhoz pénzre lenne szükség, sajnos az opál fogytán, pedig Kybéle, a kűbe élő Istennő velük van. De ki a nagyobb veszély, a tur-csök/turcsik vagy a méd? A kérdést könnyű eldönteni: az „érme éde” ma még inkább uralja életünket.

֎


1 pára: Általán, a testekbõl melegség által kifejlõdött, finom, rugalmas erejû nedvesség; gõz, mely az által válik láthatóvá, hogy a hûsebb levegõben igen apró cseppekké alakúl. Különösen, az állati tüdõbõl lélekzés által kinyomuló levegõ, lehelet. „Bestyie áruló, míg az párát benned érzem, adik (addig) mind gyeterlek.“ Levél 1558-ból (Szalay Ág. 400 m. 1.). Az oktalan állatokról és ördögrõl azt tartja a nép, hogy nincs lelkök, csak párájok, honnan népnyelven jelenti magát az oktalan állatot is. Szegény pára! Ne kínozd a nyomorult párát. Kiadta páráját, azaz megdöglött. Gúnyosan vagy feddõleg mondják emberrõl is. Hamis pára, gonosz pára. Eredetre nézve nem egyéb, mint a pár (2) szónak megtoldott módosítása, s azon szók osztályába tartozik, melyekben a par, por, per, pör gyök melegre, tûzre vonatkozik. CzF

2 émik: (ém-ik) kiavult ige, am. virraszt, ébren van, nem alszik. Ebbõl maradtak fenn a szinte kevessé divatozó émett, émetten szók. CzF

3 séd: (sé-d) fn. tt. séd-ìt, harm. szr. ~je. Veszprém és Szala vármegyékben am. hegyi kis patak, különösen melynek csak záporesõk után van vize. Valamint a csermely csergedezõ hangjától, úgy amaz suhogásától, sebes folyásától vette nevét; máskép: sé. Rokonok hozzá: Sió, Sajó, Zsitva folyónevek. CzF

4 ere: Gyeplõ vagy fék, melylyel t. i. a lószáját megeresztik, vagy visszarántják. Megvan az uigur nyelvben is. CzF

5 násfa, v. násva: elavult fn. tt. násfá-t, v. násvá-t. A régieknél am. aranyból vagy ezüstbõl készült drágakõvel rakott ékszer, melyet férfiak és nõk viseltek, latinul: monile. ... Cz

6 n: 1) Tövestül kitép, kiszakaszt valamit. Mondják a mai általános nyelvben különösen kenderrõl, lenrõl, s néha más növényekrõl is. A virágos kendert egy hónappal elõbb szokták nyûni, mint a magvasat. A vetemény közõl kinyûni a gazt. Régibb iratokban eléjön egyébrõl is. „Nyûni kezdé az õ vén fején való haját.“ (Nádor-codex). 2) Viselés által valamely ruhanemût elszakgat. Elnyüni a csizmát, nadrágot. Módosítva: nyõ, tájdivatosan nyõl. Alapértelménél fogva ezen ige rokon a nyúz, nyúl, nyújt igékhez, minthogy a nyüvés, huzás-vonás, és fosztás által megy végbe, mi szerént nyû am. a vastag hangú nyú. CzF

7  seb: lelki seb, fájdalom.

8 Hétágú mint az életfa.

9 A sas vagyis az indogermán és szemita népek jelképét hordja.

10 tereb: elavult fn. mely a terebély, terebélyes származékokban és Terebes, Terebesd, Terebõ helynevekben él; másképen: terep. Gyöke: tér, röviden: ter, melynek nagyobb mennyiségét, szélesebb állapotát látszik jelenteni. l. terep. CzF

11  igyer: igyekezet, ügy, közügy

12 kopolya: Alsó Vágmellékén am. az árvíz által kikotrott mély s jobbára kerekalakú sárgödör, mely igen ritkán szárad ki, amelynek enyekes iszapjába a barom könnyen belevész. Gyöke az öblös üreget jelentõ kop v. kup. Az érsekujvári réteken egyik nevezetes hely a kopolyapart. Máskép: kobolya, a székelyeknél: köpecz, göbecz. CzF

13 éd: (rokon íz, ez ismét szí gyökkel, a rokonságokat más nyelvekbõl l. alább) fn. tt. éd-ìt. Elhanyagolt állapotából ismét életre kapott szó, melybõl édes, édeleg, édesség stb. származnak. Jelenti azon kellemes érzést, melylyel némely testek az ízlelõ érzéket csiklandozzák s gyönyörködtetik, nemkülönben azon anyagot vagy részecskéket, melyek által ily érzés gerjesztetik. Édet érezni, ízlelni. Gyümölcsnek, méznek, czukornak éde. Átv. ért. igen kellemesen ható gyönyör, akár érzékileg, akár szellemileg véve. Csók éde, beszéd éde. Éddel függeni a kedves minden szaván. Édem, am. édesem, kedvesem. ... CzF

14 tel: (2) a Nádor-codexben átható igeként jön elé, t. i. a mai ,tölt’ értelemben. CzF

15 kall: Valamely hajlékony anyagot, pl. gyapjút, szõrt sodorva, forgatva gyúr, nyomkod, ütöget, s ezen gyúrás, nyomkodás, ütögetés által elkészít, kelmévé képez. CzF

16 szuszál: Gyõr tájékán am. szuczál v. czuczál, azaz beszúr, benyom, begyömöszöl valamit, különösen a gyermek szájába az eledelt, pépet. CzF

17 séd: Veszprém és Szala vármegyékben am. hegyi kis patak, különösen melynek csak záporesõk után van vize. CzF

18 penye: Tespedezõ, mintegy penyhedt, henye, renyhe. Penye ember. Heves megyei tájszó. CzF

19 sába/zsába: A test valamely részét különösen az idegeket meglepõ zsibbadásos nyavalya, péld. farzsába, az ember vagy ló farának zsibbadása. Gyökre nézve hasonló a zsibbad, zsiborog igékhez. CzF

20 csekély: 3) Semmi jelentõséggel nem biró. Csekély baj, csekély tárgy, csekély veszteség, csekély nyereség. CzF

Mellár Mihály



Módosítva:
2016.02.26.
   Nyomtatható változat      Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Szerkesztő: decoder
Dátum:2015.10.11.
Olvasás: 467

<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

Tovább a cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)


Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)




 
    


A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)



Generálás ideje: 0.01 mp 
 KEZDŐLAPRA
 TÁRSOLDALAK
 VENDÉGKÖNYV

Keresés a honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció

A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)


'Tengeri' népek?
Sokan gondolják úgy, hogy minószi olvasataim a fantazmagória birodalmába tartoznak, mivel semmi más nyoma annak, hogy abban az időben magyarok jártak volna a térségben. Ennek néztem utána a Tengeri népek című dolgozatban és az eredmény még engem is meglepett.
Mesém a tengeri népekkel kezdődik, akik sem nem tengeriek, sem nem népek; egyetlen népről van szó, melynek egyes csoportjait kinézésük, viselkedésük, harcmodoruk, fegyverzetük alapján látnak el különböző leíró nevekkel – magyarul. Az összefoglaló ‘tengeri népek’ megnevezés pedig nem más mint tengernyi, emberi és természeti katasztrófák következtében éhező, kétségbe esetten élelem után kutató, néptömeg. Több utalás is van e néptömeg eredetére és népiségére, de a meglepő bizonyíték a nép, vagyis e nép maradékának nyelvére a trák, lemnoszi, lüki és most ime, a lüd, alfabétákkal íródott nyelvemlékek. Ezek magyar olvasatait, szerintem, lehetetlen megcáfolni, ezért ignorálasuk is bűn lenne. (Mellár Mihály)


Az angol nyelvű honlapomon a krétai
Lineáris A
feldolgozása kétnyelvű.




Tárhelyszolgáltatónk

Unsoft.hu

Kapcsolat

Levél a webmesternek


  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  GONDOLGOK
  FORRÁSOK
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  ENNEAGRAM önismereti rendszer
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Gyöngyösi ENERGIA SC sakkegyesülete
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken


Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, érzékeny pontokat érintve a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Szó lesz a valódi betlehemi csillagról, a történelmi, azaz a pártus Jézusról, a valós keresztre feszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora.
Talán nem is véletlen, hogy most íródott meg a könyv. Ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek.
Ezek alapjait érinti meg a könyv, új szemléletet adva az eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.


Te vagy itt a(z)
73793
látogató!
Ma  38,
ebben a hónapban
2739 látogató volt.
Jelenleg
3 regisztrált tag
és 10 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 73793 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:7
Látogatók összesen 1860 alkalommal szóltak a fórum 1 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
aurigas
decoder
aries
zitabiro
SziklaVitez