A xanthoszi sírkő felirata, c oldal a graffitival

A xanthoszi sírkő felirata,

c oldal

Ezen az oldalon két kézírással, két eltérő jellegű és stílusú írást találunk, közöttük pedig egy görög szöveget. Az első rész a sztélé eredeti szövegé­nek a része, és a templomhoz tartózó zárda büntető tevékenységét ecseteli, egy műve miatt átnevelésre ítélttel kapcsolatban.

A második rész, egy graffiti, melyet már a sztélé sérülése, és valószínűleg a templom lerombolása után véstek az eredetileg szabadon maradt részre. Az írás minden sora csak a törés vonaláig megy, így ez a szöveg hiánytalanul leolvasható. A leolvasásnál azért történt néhány hiba. Ilyen leolvasási hibák könnyen előfordulnak, mivel a kutatót csupán a külső forma vezérli útbaigazítást pedig csak az értelmes olvasat szükségessége ad. A kövön azonban vannak kopások és sérülések, melyek megnehezítik a felismerést. A vésnök is tévedett, de az első téves bevésés elmaszatolási kísérlete után rájött, hogy a tévesen beírt jelet sokkal esztétikusabb egy utána írt :) jellel törölni, a :) tehát  (mosolyogva) törli az előtte levő téves betűt.

A tartalom igazolja, hogy ez a rész graffiti, mégpedig komoly, de mai nyelvhasználattal politikailag nem korrekt falfirka: egy lázadó lázong bizakodás és kétkedés marcangolja, félelem gyötri méd és zsidó szomszédaival kapcsolatban. Legveszélyesebbnek utólag mégis az érme (pénz) édétűl megrészegült tur csököt tartja. A xanthoszi (gyantosi?) keresztről egy ballada-szerű szöveg szól hozzánk, mely nemcsak nyelvében, hanem tartalmában és kifejezésmód­jában is magyar. Nem vitás: embersorsok forognak kockán, melyeket csak villanásiban észlelünk, de érezzük a végzetes kényszertől didergő embert a sorok mögött, ahogy a végzet kibeszélésétől felszabadul. A szövegnek ezek a jellegzetes vonásai, bizony, a magyar ballada fő jellemzői.

Kezdjük ezt az oldalt egy jellegzetes megfejtés-részlettel Melchert tollából:

Saját gyűjteményében a xanthoszi sztélé c oldalának első három sora így néz ki:

1 [.....°e]inen°[....]°tãtẽ: zisaprñna[je]

2 [widrñna]he: tideimi: se parzza: xbide: se sp-

3 [part]ali[j]ahe: trbbi: atãnas: zxxãte: terñ: me

A hiányzó részek feltöltésével és a sorok átrendezésével, a XANTHOS STELE című dolgozatban ez a következőre változik:

1 Sppart|[azi? … e] ine n […]tãtẽ: zisaprñna[je?]|[ Widrñna]he: tideimi: se=Parzza: xbide: se=Sp|[part]ali[j]ahe:

2 trbbi: Atãnas: zxxãte: terñ:

És íme a megfejtés, vagyis a tolmácsolás:

1 The Spartans (?) –ed to –(?) Tissaphernes, son of Hydarnes, and the Persian(s) in Kaunos, and the (allies) of the Spartans (?),

2 when (?) they were fighting against Athens.

A tolmácsoláshoz fűzött magyarázatból megtudhatjuk, hogy zxxãte a ‘they were fighting’ megfelelője, a trbbi pedig ‘against’. A többi az név, azokkal tehát semmi gond. Sőt, éppen ezek a nevek adják a hátteret az előbbi szavak “megfejtéséhez”. Hogy miért Spártával, Athénnel és a Perzsákkal foglakozik egy lükiai felirat? Valószínűleg azért mert nem voltak saját gondjaik, amint ez az olvasatokból ki is derül. Vagy még sem? Olvassunk bele a szövegekbe és győződjünk meg erről saját magunk.

Inscription: 44c  Xanthos

1     [.....e]ine n[....]tãtẽ: zisaprñna[le]

        ... ]iTT GYúL TéVeLYéVe': eZ IS A PeRNYéN Á[LL É-]

2     [widrñnl]he: tideimi: se parzza: xbide: se sp-

       [-V-IDőRe aNNYi NáLa] éHE : iTT ÜDE ÍM Ű : S E PARáZS iZZA : üGYéBe' IDE : eSZE SZéP

3     [part]ali[j]ahe: trbbi: atãnas: zxxãte: terñ: me

       [PÁRáT] ÁLLÍ[JJ]A Ha E: TeReBéBŰ’: ÁT úGY iLLaNNA SZó: aZ aGY GYóGYuL iTT E : TÉRNYi : ME-

4     ñ[n]e(e)mu: axagã: maraza: me ubuhãtẽ: kbijẽti: se

       -NNYe[N] ÉMŐ : AGYA GaGYuL : MÁR AZZA' : ME' ÓBÓ' HaGY eL TéVeLYéVe' : KiBŰ' JóVa' JaVú'T Ű : éSSZE'

5     utãna: sttati: sttala: ẽti: malijahi: pddãti

       OTT aGYaLNA : SZiTá'TATI : SZóT á'TALA : aVVa' JaVíTI : Mi ÁLLÍJJA HŰ : ePeDő iDe íGY öLTI

6     ddewẽ zxxazãi ne une: mẽseweh: m̃mi: se xbide

       De iDEVéVe JaVaZ, íGY áGYAZ üGYeLI NE ÖNNÉ : Mi VaJa'Va eSZÉVE' Hű iLLeMŰ : SZEGYéBe ÜDE

7     sttati mẽ: sttala: ẽti: qlahi(e)bijehi: se mal[i]-

       eSZéT á'TATI íM VaJa'Va : SZóT á'TALA : aVVa' JaVíT Ű : CSóKKaL A HŰ BŰJE HÍ : eSZE íM ÁLL[Í]-

8     jahi: se[(j)]ertemehi: se xñtawatehi: xbidẽñ-

       -JJA HŰ : éSSZE' [Jő] ÉRTE'ME HŰ : eSZE GYaNYíTi AVVA' iTT E HŰ : GYoBB IDőVe' aJá'Va NYő

9     hi: seddewe: sttati mẽ: urublijẽ: meiti: puwe-

       HŰ : SÉD iDe EVVE’: úSZTaT ÁT Ű MiVe' JaVa ÖRÖBőL JaVu' JóVa' : íME ITT Ű : BŐVÉ-

10   ti: azzalã: ddeu trbbeite mẽ: esbẽte: xñt-

       -TŰ' : A ZúZZA LáGYuL : De iDE ŐT eRéBe BEÍTÉ' MűVe JaVa : ESZéBe' VaJ VéT-E : íGY NYiTT-

11   awatedi  un[t]abãm̃me se mẽ kizzaprñna: wi[ta]

       -ÁVA' iTT E'DŰ' ON[T]ÁBa' GYúL eLME SZEM VáJVa Ki ŰZi aZZA' PeRNYéN A : VI[TA]

12   ñnah: sewerijamãna telẽzijehi: qlã[r..]

       NYú'NA Ha : éSSZE' VERi ÍJJA' Ma íGY áLLNA iTT ELeVe JaVaZ ILY HÍ : CSóKKaL GYúL [ReMéNY]

13   arñnas: kehixñta: erbbedi ñtubeτ{>ẽ}er[.]

       ARaNY-NÁS(fa) : éKKE' HÍ íGY NYiTTA’ : ERéBe BEDŰ' aNNYi TÖBBE' VíJVa ERé[NY]

14   kizzaprñna: epriti: se parza: meñ[be]: t[.. ]

       Ki IZZó aZ A PeRNYéN Á' : E PiRÍTI : S E PARáZS A : MENNY[BE] : Tá[LaLi]

15   mã: axa: se ñtepi kizzaprñnã: ttli[.....]

       Ma aGYaL : AGGYA' : SZENNY TÉPI KiŰZi aZZA' PeRNYéN eGYüL : TeTTeL Ű

16   [.]e[..] tideimi ehbi arusñ: nene xla[..... ]

       [N]E[Ve’Ve] iTTI DE ÍM Ű E HűBŰ’ A ROSSZ NYű: iNNEN E GYaLÁ[ZóT KiNe]-

17   welẽ: τ[.]ã{>x}ke ñtele a{>d}iti: tihe: zum̃[m..... ]

       VELi VíJVa : MéLLYe[L] üGYe KÉNYTELE' üDÍTI : iTTI HE' : iZZÓ áL[Ma HeLYéT Á]-

18   taxa: sei tez[.....] axã: ñtepi: t[........]

       TADJA : eSZE ITT E Z[ÁRDÁB]A GYóGYuL : NYú'T ÉPP Ű : T[ÁMASZT...]

19   ñtem̃me: arñnase: se[.]uzez[i......]

       aNNYiT ELME: ÁRNYa'NÁ éSSZE: SZE[LL]Ő űZ E' Z[IVaTaRT]

... ]itt gyúl tévelyével, ez is a pernyén á[ll év-időre, annyi nála] éhe. Itt üde ím ű s e parázs izza. Ügyében ide esze szép [párát¹] állí[jj]a, ha e terebébűl át úgy illanna szó. Az agy gyógyul itt e térnyi mennye[n]. Émő² (éber) agya gagyul már azzal, me(rt) óból hagy el tévelyével, kibül jóval javult ű. Ésszel ott agyalna, szitáltati szót általa. Avval javíti mi – állíjja – hű epedő. Ide így ölti, de idevéve javaz, így ágyaz. Ügyeli ne önné (enné/emésztené) mi, vajalva eszével, hű illemű szegyébe üde eszét áltati. Ím vajalva szót általa, avval javít ű. Csókkal a hű bűje hí, esze ím áll[í]jja hű. Ésszel [jő] értelme, hű esze gyanyíti avval itt e hű gyobb idővel ajálva nyő. Hű séd³, ide evvel úsztat át ű. Mivel java öröből (ürüből) javul jóval íme itt ű. Bővétűl a zúzza lágyul, de ide őt erébe⁴ (fékbe/gyeplőbe) beítél műve java. Eszében vaj vét-e? Így nyittával itt eldűl, on[t]ában (folyamában) gyúl elme, szem vájva. Ki űzi azzal pernyén a vi[ta] nyúlna. Ha ésszel veri, íjjal ma így állna itt eleve. Javaz ily, hí csókkal, gyúl [remény], arany-nás(fa)⁵ ékkel hí. Így nyittal erébe bedűl annyi többel víjva eré[ny], ki izzó az a pernyén áll. E piríti s e parázs a menny[be] tá[lali]. Ma agyal aggyal, szenny tépi, kiűzi azzal pernyén együl tettel. Ű [n]e[velve] itti, de ím ű e hűbűl a rossz nyű⁶, innen e gyalá[zót kine]veli víjva méllye[l] ügye, kénytelen üdíti itti hely. Izzó ál[ma helyét á]tadja, esze itt e z[árdáb]a gyógyul, nyújt épp ű t[ámaszt...] Annyit elme árnyalná ésszel: sze[ll]ő űz el z[ivatart]!

A szövegben, mint láthatjuk, szó sincs sem Spártáról, sem a perzsákról, sem a fenti tolmácsolás többi szereplőjéről. Az összefüggő, értelmes szöveg, jellemzően ballada-szerű megfogalmazásban, egy átnevelő intézetről (zárdáról) szól, mely kineveli a gyalázkodót, aki meggyógyul, sőt más tévelygőknek is támaszt nyújt.

֎

Most pedig lássuk a graffitit!

32 sbirte: mezireima sabadi: mrKKdipe: sebe: pasbã

SeBBŰ' íRT E: MEZőÍRE ÍMe A SZABAD Ű: MiRe MéN MoNDI éPP E: SEBBE: PaS Be üGYeLő-

33 natri: slati: xusttedi: sebe xñtab[j]u sebe ñte la-

-N ÁTíRI: S LÁTI: íGY ŐS TeTTE DŰ': SEBE íGY NYITTA' BaJOS EBBE NYű TeLi A'
34 Kra: tru)jeli: zazati: nbb:): trqqizkkepe: mede zp-

MéNóRA: TuR JELŰ: íZ AZ ÁTI: NeVe: TuR-CSöK CSaK ÍZ Ki KEPe E: MÉDDE' eZ Pá-

35 p{>r}li: xixbati: qetbeleimis: sike tesi: uwed{r}

RuL Ű: íGY ÜGYBe' ÁTI: CSaK ÉTBELiEI MŰ S: eSZÜKET ESZI: ÓVa E DőRe

36 erẽpliz: sebe leli: pi{>w}nati: ma[s]asi: tulijeb[ ]#

ERőVe' JaVáBóLŰZi: S EBBE’ LELI: éPP VoNÁT Ű: MA SASI: aTTóL iLY E Bu-

37 laKra: trbbdi: xeriga: mexbadiz: kudi: mrKKd{[i ...]}#

-L(Y)A MéNóRA: TeReBéBe DŰ’: iGYER IGA: MEGYéBe ADó ŰZő: KŰ’DI: MiRe MéN MiND

38 kssa: trm̃mili#ja uweti padmruwasa kuplle [ ]#

Ki SaSSA’: TuR LáM ILLI: íJJA': ÓVi ETTŰ’ aPAD MáR ÓVÁSA KOPoLLYaL E-

39 sebe: xbadasi esãnãmla:) ebinube kere: sel {b[e...]-}#

-SZÉBE': íGY aBBA' oDA SZŰ E'SZéGYeLNi GYűL Mi eLÉBŰ' NŐ BÉKÉRE: éSSZEL

40 udi: slãmati: zrbblã: m̃{>θ}qrẽ: muri: tupleleimi [ ]-#

Ó’DI: SZó LáGYuL Mi ÁTI: eZRéBe' Bú LáGYuL: CSúCSoKRa VáJVa: íM ŐRŰ': TOPoL ELE ÍMŰ'

41 az: sebe sbirtẽ pzziti: lelebedi: xñtabasi [ ]-#

ÁZó: SEBBE SeB-ÍRT VáJVa BűZ íZITŰ': LELi EBBE' DÜ’ : íGY NYiTTÁBA' SZŰ-

42 pe: nike: waxsi: pibi: krese: rm̃{>θ}pali: predi: xapaxi: j-

-BE': iNNI KE’: VÁGY S Ű: éPIBŰ’: KeRESE': Rá CSaPPAL Ű : BeRÉ' DŰ': aGYÁBA GYŰ': aLJ-

43 adi: mrKKasuwẽti: sebe(ẽ)nẽ: laKri: xñtabaimi: slãma

-A De Ű : MiRe MéN MáN A SZÓVa' VaJ VéTI: eSZÉBEN VáJóVa': LÁM NőRŰ': GYaNYíTi ABBA' ÍM Ű: SZiLáGYuL MÁ'

44 zrbblã:) meuwe kemijedi: waxsadi: zrqqiti: zireim

eZeR BiBoLa íM E ÖVEKKE' MILY ÉDÜ': VÁGYáS Á'DI: eZeR CSóK CSöKÍTI: ÍZIRE ÍMe

45 emedi: xbadasadi: kudi: mawate: klleima: wijedri: ñt-

E MEDDő Ű : áGYBa' Á'DÁS Á'DI: KiÓ'DI: Mi Á'VA TE': KaLLó öLE IMA: éV ILLYE' DeRŰ: NYiT-

46 uwitẽni: pduradi: sebe pasbã:) ñte ne puketi: xbide-

-Ó VITáVa' JaVú'NI: aPaDÓRa ADI: SEBBE PAS Be NYiT-E üNNEPÖKET Ű: üGYBe IDE-

47 wñni: ulaxadi: zrẽtẽni: sebẽnari: kupriti: turaxss-

-VoNJa iNNI: ÓLLA’ íGY ADI: eZRéVe' JaVáT VáLYúVa' iNNI: SEBe VáLYúVa' iNNA úRI: KÓPé üRÍTI: iTT ŐRÁ íGY SZuSZ-

48 a[l]i: na#triti mlu m: awate: waxsadi: wizttasppazñ:)

-Á[L]I : iNNA TéRÍTI MúLÓ iMÁVA' TE': VÁGY S Á’D Ű: VIZeT iTTAS PiPÁZ-

49 ẽkebei xustite:) mrggazñ: klleimedi: sbirtẽ: xbad-

-Va JaVaK EBBE' ÍGY OSZT Ű TöMi RéGi IGAZa aNNYi: oKKaL eLE ÍME DŰ’: SeB-ÍRT VáJVa: aGYáBa De

50 iz: tuwi pene padrete: xeriga: waxsa: murei: sebe zri-

ÍZ: TÖVIBE NÉP AD eRET E: iGYER-IGA: VÁGYáSSA': íM ŐRE Ű: eSZÉBE ZaRI-
51 gali: neitalã:) sede keri trisu: qñnãtbisu: prete

-GÁLI NE ITAL SÉDE KÉRI őT úRI SZÓ: CSöKöNYöN GYúLT BŰ-SZÓ: BőRÉT E-

52 laxadi: zrẽtẽni: sebebe qirzẽ: utakija trm̃miliz:

-LADJA aDI: eZRéVe' JaVáT VáLYúVa' iNNI: SEBÉBE CSaK ÍReZ VáJVa: OTT AKI áLLJA TuR áLLaMI eLŰZö-

53 tbiplẽ: trpplẽ: tuburiz: pduradi: xuzruwẽtiz:)

-TTBŰ' éPüLVe JaVa : TuR PaP LoVaLJa aVVa': TOBOR IZZ: aPaDÓ áRAD Ű: GYŐZő ROVáVa' JaVíTI

54 xãzbi: tuminesi: hñtawã: kridesi: sebedi: qirzẽ: z{>ñ}iw-

GYóGYuL íZiBŰ': TÖMÍN E SZŰ: Ha NYiT A VÁGGYaL : KöRŰ' éDESŰ': SEBE De Ű: CSaK ÍReZi VáJVa: NYÜV-

55 i: dewis: asa: muwati: zrẽtẽniz: ali: muwilade: epñ tadi

I: DE VISSZa: ÁSSA: Mi ÓVi ÁTI: eZRéVe' JaVíTVa JaVú'Ni ŰZi: ÁLL Ű: íM ÓVi ILLA' DE: E PeNYe áTADI

56 sebe: pasbbã:) nepe kiijisiu utetu ñtelija: pidritẽ*-

SEBBE: PAS BúBa’ NÉPE KI ILY ISI Ó ŐT E TUNYa íTÉLi ÍJJA’: éPP Ű DőRÍTi VíV-

57 ni: pirli: murẽnedi: tuburiz: upleziz: sike tesi: arpp-

-NI: PÍRuL Ű: íM ŐRéVe' JaVáN E'DŰ': TOBOR ŰZi: OPáLÉ' eZ ŰZi: SZŰKE TESZI: ÁR-BáB-

58 axus: ẽti: tm̃pewẽti:) kibe uwe neu: psseje: qidridi: la-

-A úGY OSSZa: aVVa' JaVíTI: őT öLéBEVéVe JaVíTi KIBE’ ÖVÉN E Ó: BeSZéS ÉJJE': CSóK IDőRe IDI’: LÁ-

59 xadi: zirẽple: mede (e)rẽple: xradi: waxsa: truijele: m(e) ẽ

-GGYA' DŰ': aZ ÍRóVa' JaVa ÉPüL-E: MÉD ERe VaJ eVVE' éPüL-E: üGYRe AD Ű: VÁGY áSSA: TűRŐ ILY ELE: MűVe JaVa

60 mi: mawili: klleimedi: alKãnalax: qize: qle: p[ẽ]n{>d}iu: tub-

MŰ: iMÁVa' ÜLI: oKKaL LE ÍME DŰ': ÁLMáN GYúLNA LÁGY: CSóK ÍZe: CSóK eLÉ: Bű[V JóVa'] DIÓ: TÖBB/uTÓBB

61 edi lebi: kudi: pubrati: pere: medije tike: xuzrñtas-

ÉDÜL EBBŰ': Ki Ó'DI: BŐ BaRÁTI : PERRE : MÉD ILY E TÜ'KKE': GYŐZőRe eNNYi iTTAS

62 isi: xrbblatã: trqqñtasi: tali: ermedeleli: tulijeli

ISZI: üGYéRe BáBáL A TőGGYeL: TuR CSöK CSaK NYiTÁS Ű: áTALI: ÉReM ÉDE LELI: uTÓLI JELŰ'

63 wixsabalaba: metm̃me xbade: lẽm̃pe: tunewñni: sebe (e)rẽ-

VIGYe SÁBA-LÁBA: METi eLME-áGYáBA' DE: eLeVe áJú'Va LéP E: úTON E'VoNJa iNNI: SEBÉRe VáJVa

64 pli: sabaka: qetbeleima: trqqiz: tbisu: serije kabu-

PaLL Ű: SZAVAKKA': CSeKÉ'T BELE ÍM A: TuR CSöK CSaK ŰZi: uTóBB Ű SZÓ': SZERÍJÉ' Ki A BŐ-

65 rã: sebe masa:

-Re üGYeL: eSZÉBE MÁSA:

* az ẽ-nek nincs szára, vagyis a ligatúrában nincs J, ez csak {V+V}!

Sebbűl¹ írt e (kőoszlop) mezőire íme a szabad. Ű mire mén? – mondi. Épp e sebbe pas (csap), be ügyelőn átíri s láti: így ős tette dűl. Sebe így nyittal bajos, ebbe nyű teli. A ménóra tur jelű², íz (rokon) az áti, neve: tur-csök, csak íz ki kepe (kéve/kupac) e méddel, ez párul, ű így ügyben áti csak étbeliei mű s eszüket eszi. Óva e dőre erővel javából űzi s ebben leli épp vonát (vonzalmát), ű ma sasi:³ attól ily. E bul(y)a ménóra terebébe⁴ dűl igyer⁵, iga, megyébe adó űző küldi. Mire mén mind ki sassal? Tur lám illi (illeti) íjjal, óvi ettűl, (de) apad már óvása kopollyal⁶ eszében, így abban oda szű, elszégyelni gyűl, mi elébűl nő békére: ésszel oldi. Szó lágyul mi áti ezrében bú, lágyul, csúcsokra vájva, ím őrűl (őrként) topol (tapos) ele íműl. Ázó sebbe seb-írt vájva, bűz ízitűl leli ebben düh, így nyittában szűben inni kel vágy s ű épibűl keresel (keresgél) rá, csappal ű berél (csereberél), dűl agyába, gyűl alja.

De ű mire mén mán a szóval vaj? Véti eszében vájóval. Lám, nőrül gyanyíti, abban ím ű szilágyul mán. Ezer bibola (cifraság) ím e övekkel mily édül⁷, vágyás áldi ezer csók csökíti (csökkenti) ízire. Íme e meddő, ű ágyban áldás, áldi, kioldi mi állva tel⁸, kalló⁹ öle ima, év illyel derű.

Nyitó vitával javulni, apadóra adi. Sebbe pas, be nyit-e ünnepöket ű? Ügybe idevonja inni, óllal így adi ezrével javát (jószágát), vályúval inni. Sebe vályúval inna, úri kópé üríti itt őrá, így szuszá[l]i¹⁰ inna. Téríti múló imával tel vágy s áld ű vizet ittas. Pipázva (füstölögve) javak, ebben így oszt ű, tömi régi igaza annyi okkal. Ele íme dűl seb-írt vájva agyába, de íz tövibe nép ad eret (féket) e igyer-iga vágyással. Ím őre ű, eszébe zarigáli (zargatja). Ne ital séde¹¹! – kéri őt úri szó, csökönyön gyúlt bű-szó. Bőrét eladja, adi ezrével javát, vályúval inni. Sebébe csak írez vájva, ott aki állja: – tur állami elűzöttbűl épülve java, – tur pap lovalja. Avval tobor (tábor) izz, apadó árad, ű győző rovával (megrovásával) javíti, gyógyul ízibűl. Tömín (tömjén) e szű ha nyit, a vággyal körül édesül sebe, de ű csak írezi, vájva nyüvi, de visszaássa. Mi óvi áti, ezrével javítva javulni űzi. Áll ű, ím óvi illal (meneküléssel), de e penye¹² átadi. Sebbe pas, búban népe, ki ily isi (ősi) ó, őt e tunya ítéli íjjal, épp ű dőríti vívni. Pírul ű, ím őrével javán eldűl, tobor űzi, opálé(rt) ez űzi. Szűke teszi: ár-bába úgy ossza, avval javíti. Őt ölébevéve javíti Kibel (Kybéle) övén e ó.

Beszés éjjel, csók időre idill lággyal dűl az íróval. Java épül-e? Méd ere (féke) vaj evvel épül-e? Ügyre ad ű, vágy ássa, tűrő, ily ele. Műve java mű, imával üli, okkal le íme dűl. Álmán gyúlna lágy csók íze, csók elé: bű[v jóval] dió. Több/utóbb édül ebbűl, ki oldi bő baráti perre, méd ily e tülkkel. Győzőre ennyi ittas iszi, ügyére bábál a tőggyel (tömlővel).

Tur csök csak nyitás, ű átali, érem (pénz) éde leli utóli jelül, vigye sába-lába¹³. Meti (metszi) elme-ágyában, de eleve ájulva lép e úton, elvonja inni. Sebére vájva pall ű szavakkal csekélyt¹⁴ bele. Ím a tur-csök csak űzi. Utóbb ű szól, szeríjé(rt) ki a bőre (bőségre) ügyel: eszébe mása.

A graffiti első mondata kétségtelené teszi, hogy a sztélé sérülése után íródott és végig vezeti a sebzett, szándékosan megrongált sztélé és a sebzett, idegen elnyomatásban élő ember gondolatát az egész szövegen.

Tur/tür a lüki (Lycian) ember saját megnevezése. Ennek többese a turk, türk (tyrsenoi), trák, etruszk, stb. népnevek.

A ménóra tur jelként való említése utalás lehet az életfa ugyancsak hét ágára, de az írnok szerint a rokonság tőlünk ered és nem fordítva.

Kétszínűség, hamis beszéd, sasi (sas jelképet viselő katonai) hatalom, mely a közügyeket, az adóbehajtást, főleg kamat formájában, a ménóra terebébe juttatja, hiába a turi illő ellenállás. Ugyanez a két jelkép alatt folyik ma is az életünk.

A tétlenség ellágyuláshoz, italozáshoz vezet. Már csak ő, a sebzett tur hiszi a közügyek saját kézben tartásának fontosságát, de csak rajtaütéssel és gyors elillanással tud csatákat nyerni. Háborúhoz pénzre lenne szükség, sajnos az opál fogytán, pedig Kybéle, a kűbe élő Istennő velük van. De ki a nagyobb veszély, a tur-csök/turcsik vagy a méd? A kérdést könnyű eldönteni: az „érme éde” ma még inkább uralja életünket.

֎