Az ógörög vázákon a “nevek” mindenki számára láthatók, de csak a szkíta népek tudják olvasni ezen szkitálék rejtett üzenetét! A név magáért beszél! A tudósok előtt még is rejtve maradt immár két és fél ezer éve.! Erre a korinthoszi kis csészére, mely most Párizsban látható, (Louvre MNC 332), a következő “neveket” írta készítője a bokszoló jelenethez:
ϜΙΟΚΕ ΠΥΚΤΑ ΦΕΥΓΕ, és olvasata: VÍ'Ó Ki E'-BUKTA FÉ' VéGE
> Víjó (vívó) ki elbukta fél vége. (The fighter, who lost it, fears his end.)



TARTALOM Édes anyanyelvünk Kréta képírása magyar! Kép- és rovásírás 'Tengeri' népek? Etruszk=magyar Egyéb gondolatok LINEAR A ANGOL NYELVŰ HONLAPOM
   
 
<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>

Módosítva:
2015.06.24.
  
      Nyomtatható változat      Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Blog : Kép- és rovásírásCímkék :
 

Énlaka csendélete megszólal


Énlaka csendélete megszólal

 

Az énlakai unitárius templom menyezet kazettájának újabb üzenetét sikerült felfedni. A növénymintás csendélet egyes részletei nem igazán természethű ábrázolások, sejtetve, hogy valami többről is szó lehet itt mint egyszerű díszítő elemekről. Valójában képírással állunk szemben. Az üzenet leolvasásához szükséges egy kevéske előismeret.

A kép magán hordozza a minószi képírás, hieroglif írás minden ismervét: Szerves írás melyben a képjelek hangérteke mellett a képjelek viszonylagos helyzete, egymáshoz való viszonya is számít(hat) az olvasatban, és ezek a viszonyító ragok és szavak, egyszóval képragok, melyek az írás képzeleti/szemléleti/alaki oldalát írják le, úgyszintén részei a szövegnek.

A hieroglif írásról először képleírást, színleletet készítünk: számbavesszük a képjeleket leíva a közöttük a (a soros vagy lineáris íráshoz viszonyítva) rendellenes képi elemeket, mint például: egyik képjel a másikon, vagy a másikban, felette, alatta, egyik a másikhoz ér stb. Ezeket a képi viszonyokat kifejező szavakat és ragokat hozzáolvassuk a képjelek­hez és az így kapott képleírás mássalhangzó vázát hangzósítjuk értelmes olvasatba.

Ezt az újra hangzósítást Sir Alan Gardiner rébusznak, charade-nak nevezte, Borbola János ősmagyar hangváltásnak hívja a képírásnak ezt a nagyon fontos elemét. Lényege, hogy a képjelen látható tárgy nevétől eltérő, nehezen ábrázolható új tárgy, fogalom, szórész nevét/hangjait a magánhangzók felcserélésével adja meg. 

 

Két egymással ellentétes írányú művelet keveredik: az írás és az olvasás. Megszoktuk, hogy vagy írunk, vagy olvasunk, kizárólagosan. Nos, a képírásnál ez nem egészen így megy. Az írás nem a megszokott, ábécés módszer szerint – egy hang egy-két betű – hanem képekkel/képjelekkel történik, melyek egy egész hangcsoport/szó helyett állnak, de a közhiedelemmel ellentétben, ez az írás tisztán fonetikus. A szóbelileg megfogal­mazott mondandót az irnok könnyen lerajzolható elemekre bontja: tárgyakra, viszonyok­ra, lerajzolható eseményekre. Ezek a képek, képi elemek azonban csak színleg részei a mondandónak, nem jobban és nem különben az ábécés írás betűjénél, csupán a beszéd fonetikus, hangzás szerinti lejegyzését szolgálják. A betű és a képjel csak annyiban külön­böznek, hogy a képjel egyszerre több hangot is képviselhet: a ‘tulipán’ csupán a T han­got, de a ‘hullám’ a H, U, L, Á és M hankgokat, együtt és ebben a sorrendben.

Az olvasás úgy történik, hogy előszőr leírjuk(!) amit látunk (gondolatban,vagy papíron), majd mint egy ábécés szö­vegnél, sorba mondjuk a képi elemekkel leírt színlelet hangér­tékeit, a magánhangzókat lazán kezelve, hagyva, hogy változzanak, amíg meg nem hall­juk az összefüggő, értelmes mondandót.

Az írás új szemleletére van tehát szükség, de nem túl bonyolult, útközben bele fogunk jönni.

Induljunk a vázától jobbra elhajló ágon. Az első képjel egy tulipán, a magyar népművé­szet egyik alapmotívuma. Valószínűleg sokan “tudják”, hogy a tulipánt a hollan­dok terjesztették el Európában és nevét a török turbánról kapta egy félreértés foly­tán. A hollandus ugyanis a turbánba tűzött virág neve után érdeklődött, ám a török a turbánra értvén ennek nevét mondta. Szép mese, de őseink legkevesebb négyezer éve ismerik a tulipánt olyannyira, hogy ezt a virágot használták a T hang jelölésére. A szó magyar eredeztetése még azt is megmagyarázza, hogy miért.

Valószínű jelentése tő+lippan/lippant, vagyis rejtett, földalatti virág-tő/tű, mélyhangon tú, mint csűcs-csúcs, tehát hagymás virág, közvetlenül a rejtett hagyma-tűből nő ki a virág. Egy elmélet akkor jó ha többet nyújt mint amit eredetileg vártak tőle: a magyar nyelv nemcsak a tulipán  (tő+lippan)szó ésszerű erdetét magyarázza, de választ ad a tulipánt (tő+lippant) változat eredetére is.

A krétai képírás 023  Tulipán képjelének hangértéke T, ami valójában a tulipán szógyöke.

 

A tulipánból kinőni egy ívet látunk összeróva spirállal. A krétai képírásban az M08  _V jele az íV-en kívül az éV, óV szavak és minden _V alakú szótag helyett állhat. Az M06  S/SZ vagy _S/_SZ hangértékű képjel egy csigavonal, spirál rajza. Az utóbbi “idegen eredetű” szó valójábban az öSSZePöRüLő (pörögve összehú­zódó) szó lerövidülése. Írjuk le ismét a ligatúrát: {íV + S(pirál)} = {_V + _S} és ezen a ligatúrán van még két vonal, vagyis ‘2’: {_V+_S+‘2’}. Összegezve, kiírva a ‘2’ vázát és eléírva az előbbi T hangzót, kapjuk a következő mássalhangzó vázat:

T_-{_V+_S-K_T}.

Olvasatunk az újra hangzósítás után így hangzik:

TéVeSeKeT.

Az olvasat lehetne TőViSeKeT is, esetleg mindkettő.

 

A következő levélen vagy nyíló bimbón ismét feltűnik a spirálszerű vonal, ám ennek a görbülete visszafordul, vagyis inkább egy S betűre emlékeztet. Gyakorlatiasabban gondolkodva, egy kampóra vagy horogra gondolhatnánk, egészen konkrétan a kétkarú piaci mérleg kampójára, melynek rajza a talon (TáL-óN, a mérleg egyik táljába helyezett egységnyi ón), latinosan talentum, szó képjele. Ez a krétai képírás M05  TaLoN triliterális (hármas hangzó) képjele, mely egy M08 íV-re támaszkodik, vele és egy ‘2’-essel (II) alkot ligatúrát, összevonást:

{íV + TaLoN + K_T}.

Itt a három jel következő olvasata ígér értelmes mondandót:

óV TaLáN KiT.

 

Két különleges, három lebenyű levélrészlet vagy nyíló virágszirom következik. Ugyanez a vonala a címeren látható hármas halomnak is. A krétai képírás hiroglifái között van egy hasonló, a 171 T_R_J triliterális (hármas hangzó). A TaRaJ áthangzósítva mint TuRuL kapcsolatba hozható a cimerrel, de ennek a képjelnek a csúcsai azonos magasságúak. Nem marad más hátra, magunknak kell a képjel értelmét felfednünk. A képírás egyik alapelve; a le nem rajzolható tárgyat/fogalmat egy olyan lerajzolhatóval helyettesíteni, melynek mássalhangzó váza azonos, pl. a KáR-t egy KöR-rel. A kör nem része az üzenetnek, csupán grafikailag megjeleníti a KöR hangjait. Mindig a szövegkörnyezet határozza meg a helyes hangzósítást.

Kutatásunkat kiterjesztve a térre, gondolhatunk egy tömlő kitüremlésére, dudorára, de figyelembe kellene venni azt is, hogy a dolgnak mi köze lehet a címerhez. A feladat nagyon nehéz, hacsak … a tornác “a ház elébe, de ahhoz épített vagy toldott helyiség, melyet tető fedez egyik vagy másik oldala nyiltan és fa, kő vagy vas oszlopokon áll” (CzF) nem örzi azt a szót amit keresünk. A kicsinyítő képző nélkül ejtett torna szavunk egy rakás földrajzi névben szerepel, semmi köze a testneveléshez, annálinkább a tornyo­suláshoz. (Pl. az ég alján tornyosuló felhők rajzolata is lehet ez a három lebeny.) A szó mássalhangzó váza, T_R_N_, a címerben TuRáN/i-nak hangzósítható, itt pedig, mivel kettő van belőle, a többesszám –k képzőjével együtt hangzósítjuk, és természetesen elébbe tesszük a képjelen erősen kirajzolt ‘2’-t:

{{‘2’ + ‘torna’}-k}+ > {{K_T_ + T_R_N_}+-_K}+:

 KeTTé TöRNeK.

A török hódoltság idejéből származik a felirat, így világos az utalás, azért nézzünk át a másik oldalra. Ott ‘3’-ak vannak,

            {{‘3’-ak + ‘torna’}-k}+ > {{H_R_M-_K + T_R_N_}-_K}+

így az olvasat is más lesz:

HaRaMiáK TaRó’NaK.

Mindkét oldal olvasata elfogadható és máris kezd értelmessé válni a szöveg!

 

A virág végein, vagyis a végeken, egy-egy szabályos köralakú gránátalma, a krétai 073  K_R biliterális (két hangzós) képjele:

            {‘vég’-ek-en KöR}+, ezek értelemszerű olvasata:

VéGeKeN KáR.

Az ilyen ligatúrát {}+ beszélő ligatúrának, beszélő összerovásnak hívjuk, mivel a benne levő jeleken kívül azok egymásközötti viszonya beszédes, hozzájárul az olvasat­hoz.

Most a virág szára alatt egy M06   _S/_SZ hangértékű képjel következik, melynek olvasta:

éS.

 

Lefelé haladva, a virág ívben (M08  _V) folytatódik. Az ív végén egy nagy tulipán (023 T), vagyis {íV-en T}+:

éVeNTe.

 

A tulipán szírmain ív-párok (két-két pár mindegyik szirmon:

{‘sziromai’-n íV-‘pár’-ok}+ > {SZ_R_M-_N _V-P_R-_K}+

            SéRe’MéN ViPeRáK

 

Egy szív következik, régiesen és tájnyelven szű/szí és rajta két hullám-vonal, vagyis hullámok: {‘szű’-re ‘hullám’-ok}+, a folytatásban ez megismétlődik azzal a különbséggel, hogy a második szű ég-ni látszik (lángnyelvben végződik) és két (többes!) M06  S/SZ, közében van, röviden:

  {{‘szű’-re ‘hullám’-ok}+ után {‘szű’-re ‘hullám’-ok}+ írva és ‘ég’ S/Z-ek-ben}+.

Hosszú és összetett ligatúra, de a szerkezete nagyon egyszerű és ésszerű, könnyen követ­hető és leírni is könnyű. Érdemes kihangsúlyozni ismét, hogy ez csak a grafikai leírás, a színlelet. Ennek a mássalhangzó váza:

  {{SZ_-R_ H_L_M-_K}+ _T_N {SZ_-R_ H_L_M-_K}+ _RV_ _S _G S/Z-_K-B_N}+

Erre a mássalhangzó vázra valójában nincs is szükség, az áthangzósítást közvetlenül a színleleten végezzük: hangosan kimondva amit látunk, a képjeleket és képragokat, hagy­va a magánhangzókat illeszkedni a kialakuló értelmes mondandóhoz, amíg el nem jutunk az értelmes olvasatig (S és SZ felcserélhető, nincs dupla hangzó):

            SíRHaLoMoK uTáN SíRHaLoMoK, áRVaSáG, SoK BűN

 

Most egy, a krétai képírásban sűrűn használt fordulat következik. Az eddig leírtak tükör­képe a váza másik oldalán megismétlődik. Ez a két rész egyetlen egységet alkot, amelyben, és ezen van a hangsúly, benne helyezkedik el a további szöveg. A közbenső figurának ezt a képi, viszonylagos helyzetét kifejező rag/szó/kifejezés is része az olvasatnak. A középső rész főszereplője a levél, levél van a vázán és levél van a vázában is, valójában egy levélről nől ki a vázában lévő tulipán is:

{benne ‘tő’tés’-nek ‘levél’, arról nő ‘váza’-ban T(ulipán)}+

{B_N_-T_T_S-N_K L_V_L _R_L N_-V_Z_ B_N-T}+

Újrahangzósítva a színleletet, a következő értelmes szövegrészt kapjuk:

            BüNTeTéSNeK aLáVaLó áRuLó NeVeZ BűNT

 

Egybeolvasva a teljes csendéletet, választ kapunk a kazetta rovás- és képírásos, valamint latin szövegű felvetéseire:

Téveseket óv talán (az) kit ketté törnek, haramiák taró’nak, végeken kár és évente – sére’mén viperák – sírhalmok után sírhalmok, árvaság, sok bűn. Büntetésnek alávaló áruló nevez bűnt.

 

Belemagyarázás? Fantázia-dús képzelgés? A képelemek önkényes értelmezése, aláren­delése egy előre megfogalmazott mondandónak? Mindegyik és egyik sem. A szövegkör­nyezetet meghatározza a latin írás és a székely-magyar rovás, valamint a kereten látható képírás tartalma, mely egyben utalás arra is, hogy a csendélet sem lehet csak egyszerű díszítő elem. A virágcsokor természet-ellenes elemekből természet-ellenesen épül fel, a kép elemei és motívumai még sem önkényesek és előzmény nélküliek: a képjelek több­sége a minoszi írásos emlékeinkben is megtalálható. A kazetta-készítő mester a szerves képírás módszerét és jelkészletét alkalmazta -­ nagy rátermettséggel - egy csendéletnek álcázott üzenet megírásához. Természetes hát, hogy a rejtett szöveg felfedéséhez szük­ségeltetik az agytekervények sajátos megtornáztatása, ám az olvasat korántsem önkényes, ellenkezőleg, az esetleg figyelmen kivül hagyott elemek hozzáolvasasával, legfeljebb csak finomítható.

Hamvas Béla modja, hogy “… az őskor megértése a képnyelv mégértésén múlik…”. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy ez a képnyelv csakis ragozó/ragasztó lehet, mely az egészből halad a rész felé. A flektáló képnyelv csupa toldásból-foldásból állna, hiszen minden főnévi, igei, melléknévi frázist (nuon phrase, verb phrase, …)  csak külön kitérőkkel lehetne megfesteni. A magyar nyelv ilyen szempontból lineáris: a toldalékok váltóztatják az ellőtte levő szó/frázis mondatbeli szerepét, nem a prefixek.

A zabolázatlan képzelgésnek gátat szabnak a félreérthetetlen, egyértelmű, újra és újra felhasznált képjelek. Ha esetleg nem is betűszerinti pontossággal olvassuk a szöveget, nagyon közel lehetünk a mester eredeti gondolataihoz. Erről meg is bizonyosodhatunk miután a templom többi kazettájára is alkalmaztuk a fenti módszert. A kérdés tehát gya­korlati, úgy is kell eldönteni. Nem így az a kérdés, hogy honnan ez a mély hasonlóság a krétai képírás és az énlakai templom kazettái között? A térbeli távolságot többszörösen felülmúlja az óriási, három és fél évezredes időbeni távolság. Még ha el is fogadjuk, hogy a magyar nyelv tökéletesen megfelel a képnyelvnek, akkor is megválaszolatlan marad a hihetetlen távolságok ellenére is azonos képjelek kérdése. Ha pedig folytonos magyar írásbeliségről van szó, akkor hogy nem maradtak fenn legalább utalások erre?

Kitől tanulta mesterünk a képírás csínját-bínját? Hová lettek a korábbi művek? Önmagában is ellentmondásos lenne egy írásrendszer szóbeli öröklődése generációkon keresztül.

Az i. e. 2000 táján feltűnő, párszáz évig divatozó, kőbe faragott pecsétlők szövegei nem a várt nevek, tartozik, követel stb. üzleti fogalmak, hanem többségében szólások, mondá­sok, rövid elmélkedések. Semmi misztikum, isten egy szál se, csupa profán, de hétköz­napinak éppen nem mondható szöveg. Aztán 3˝ évezredes szünet, majd egy templom menyezete és egy kőlap Székelyföldön és ismét mély hallgatás. Nehéz elhinni, hogy ez lenne a teljes mese.

Valójában nincs itt semmiféle titozatosság, rejtélyesség, azon kívül, hogy hogyan sikerült ezt az írásbeliséget ezer éveken át nemlétezőként kezelni. Igazából ez sem misztikum a komprádor magyar értelmiséget ismerve. A beszéd hangzás utáni lerajzolása, leírása képjelekkel spontánul elsajátítható a korongozás, faragás, kivarrás, festés elsajátítása közben, így a képírást a népi műveltség szerves részének tekinthetjük, tagadását pedig a “magas” kultúra részének.

 

Az alábbi, a krétai Maliában talált pecsétlő c. és d. oldala ugyanazt a tükrözött beosztást mutatja. A felirat “csupán” népi bölcsességeket tartalmaz, a kazettával való formai egyezések miatt esett rá a választás. 

 

#280 MA S: HM/Coll. G. 3336 (4RPr of "chalcedony")

 

side

inscription

transnumeration

a.

{ törvén el}+ { le}+

042-{028-T_ R_V_N _L}+ {M04-L_}+

b.

{‘pár’ -ben }+

{P_R 077-B_N M05}+

c.

{{{{‘haj’ } -en }+} közé-ben

{véd ‘elme’-t ’mez’-en}+}+

{{{{H_J M05} M08-_N}+ 073} K_Z_-B_N

{V_D _LM_-_T 091 M_Z-_N}+}+

d.

{-ek-ben -ek -ok-on}+

{062-_K-B_N 031-_K M05-_K-_N}+

 

a. A csipesz Kapocs (028 K) egyik ollója rövidebb, el van törve. AzM04  SZeM le irányul.

b. A pár 077 L (Lég-tüdő) lebenyei között van M05 TaLoN.

c.  A mez (maszk) szimetrikus ligatúrák közé-ben van, melyet a haj, M05 TaLoN az M08  íV-en, és a 073  KöR alkot. A mez-en pedig 091 TaRaJ védi az elmét.

d. Ez egy csodálatos szegélydísz: a két 062  N közében hullámzó M05  TaLoN-ok-on elhelyez­kedő 031  R-ek alkotta minta hossza nincs korlátozva, újabb TaLoN+R-k ligatúrák hozzá­dásával az olvasat nem változik ! Még csodálato­sabb az, hogy ez a kivarrásminta a mai napig dísze a magyar éleskamra polcának!

 

 

  : A-K : AKi : who

 törvén el : T_RV_N-_L : TöRVéNNYeL : with the law

 * le : SZ_M-L_ : SZáMoL : counts

‘pár’  : P_R L : PeReL : sue, take to court

-ben  : B_N T_L_N : BűNTeLeN : innocent, guiltless

 ‘haj’  : H_J-T_L_N : HeLYTeLeN (J=LY) : incorrect, improper, inappropriate

 *-en : _V-_N : Vó’Na : would be

  ‘közé’ : K_R-K_Z_ : KáR-oKoZó : causing demage

 -ben véd ‘elme’-t : B_N V_D _LM_-_T : BűN-VéDeLMéT : protection of crime, in accus.

 ’mez’-en : T_R_J M_Z-_N : TüReLMeZNi, eltűrni (J>L) : to tolerate

 -ek-ben : N-_K-B_N : NőK BűNe : sin, crime of women

 -ek –ok-on : R-_K T_L_N-_K-_N : RaKaTLaNoKoN : on unloaded

 

a.-b.

Aki törvénnyel számol perel bűntelen.

Who counts on law takes to court guiltless.

c.

Helytelen vó’na kár-okozó bűn-vedelmét türelmezni.

It would cause demage to tolerate the  protection of crime.

d.

Nők bűne rakatlanokon (ha a polco­kat terítő kivarrt szőtteseken nincs befőtt!)

Unloaded shelves are the sin of the women.

 

 

 

 

 

 

Mellár Mihály



Módosítva:
2015.06.24.
  
    Nyomtatható változat      Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Szerkesztő: webmester
Dátum:2010.05.27.
Olvasás: 2784

<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

Tovább a cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)


Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)




 
    


A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)



Generálás ideje: 0.01 mp 
 KEZDŐLAPRA
 TÁRSOLDALAK
 VENDÉGKÖNYV

Keresés a honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció

A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)


Kép- és rovásírás
A téma nemcsak az egyértelműen rovásos emlékeket tartalmazza, hanem azokat is, amelyekben a betűkön kívül szójelek, képek, képi viszonyítások (helyi értékek) is részei az olvasatnak. Ezt az írásformát talán szerencsésebb lenne egy rá jellemző kifejezéssel, 'SZERVES ÍRÁS'-nak nevezni. (Mellár Mihály)


Az angol nyelvű honlapomon a krétai
Lineáris A
feldolgozása kétnyelvű.




Tárhelyszolgáltatónk

Unsoft.hu

Kapcsolat

Levél a webmesternek


  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  GONDOLGOK
  FORRÁSOK
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Gyöngyösi ENERGIA SC sakkegyesülete
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken


Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, fájdalmas sebeket szakitva fel a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Megtalálta a valódi betlehemi csillagot, szó lesz a történelmi, a pártus Jézusról, a valós keresztrefeszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora. Talán nem is véltetlen, hogy most íródott meg a könyv - írja - ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek. Ezek alapjait érinti meg ez az írás, új szemléletet adva eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.


Te vagy itt a(z)
258601
látogató!
Ma  38,
ebben a hónapban
149 látogató volt.
Jelenleg
1 regisztrált tag
és 2 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 258601 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:6
Látogatók összesen 1848 alkalommal szóltak a fórum 1 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
SzekeresS
aurigas
decoder
aries
zitabiro