Szicília őslakóinak nyelve a székely!

A szikel (Sicel, Siculian) nyelvről, Szicília őslakóinak nyelvéről szóló cikk a Wikipediában így indul „Not to be confused with the Székelys, also called Siculi in Latin.” Magyarán: ne higgyünk a kortárs latinoknak! Inkább higgyünk mai tudóskáinknak akik egyetlen szó alapján megállapították, hogy a szikel indo-európai nyelv (The best evidence for Sicel having been of Indo-European derivation is the verb form pibe "drink", a second-person singular present imperative active exactly cognate with Latin bibe (and Sanskrit piba, etc.))

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:

Nagyon kevés szikel (székely) nyelvi emlék maradt fenn és azok sincsenek egybegyűjtve. Az első feliratot 1824-ben találták meg Centurripe-nél. A kifolyócsöves korsó 99 betűből álló, i. e. VI.-V. századra utaló görög betűs feliratot tartalmaz.

A megadott átírásba néhány betűt átjavítottam, ugyanis két szisztematikus hibát is elkövettek az átírók: nyilvánvaló, hogy Λ=L és hogy a téglalap alakú betű H, ugyancsak nyilvánvaló, hogy a második sor közepén levő H-t megelőző betű P, míg a követője Q.

NUNUSTENTIMIMARUSTAINAMIEMITO

NLNLSTENTIMHMARLSTAINAMHEMITO

eNéL NYíLáST E'öNTI MiHaMAR LaSíTÓ ALJáN A MoHó E MITŐ'

MESTIDUROMNANEPOSDUROMIEMITOMESTIVELHOMNE

MESIIDURQMNANEPOSDLROMHEMITOMESTIVEPHQMNE

íM ESéLY IDÜ' RaKoMáNYáN E'POSZaD aLu'RÓ' MiHE' MI TÖMÉST ÍVE' PoHóK MeNE

DEMPONITANTOMEREDESUINOBRTOME...

DEMPONITANTOMEREDESHINOBRTOME[R

DE Mi PO' NYITÁN TÖMi ERED E' SóHaJoN ÓBoRT Ő MÉR

Ennél nyílást elönti mihamar lassító alján a mohó, e mitől, ím, esély idül (üdül) rakományán. Elposzad (elvékonyul) alulról mihel (mihelyt) mi tömést ível pohók (potrohos) menne, de mi poh (pókos) nyitán (zárján) tömi, ered el sóhajon, óbort ő mér!

Ez tehát egy mókás korsó, melyet egy folyáslassító eldugít ha mohón innának belőle, de aki közben sóhajtozik, lassan iszogat, annak a korsó kiméri az óbort!

Az etruszk feliratok döntő többsége tükörmondat (palindroma). Vajon ez lenne a szikel (székely) feliratokkal is a helyzet? Ez bizony!, íme a fenti felirat visszafelé olvasva:

R]EMOTRBONIHSEDEREMOTNATINOPMEDENMQHP

RÉM ŐT RaBO'NI HiSZ E DÉRE' Mi O'TaNÁ iT INa Ő éP íM EDÉNY-MóKa HoP

EVITSEMOTIMEHMORLDSOPENANMQRUDIIS

E'VITe S EMŐT IM E HíM ÖRüL üDe SZOP E NYA'Ná íM KöRÜ' DÍJaS

EMOTIMEHMANIATSLRAMHMITNETSLNLN

EMŐT ÍME' HíM Á'NI Á'TaSa iLáRA MoHó MI TüNET éSZeL NYeLNe

Rém őt rabolni, hisz e dérrel(-dúrral) mi oltaná, itt inna ő épp, ím edény-móka: hopp! elvitte s emőt (szopót, a korsó csöcsét) – ím e hím örül, üde szop e – nyalná ím körül díjas. Emőt ímmel(-ámmal) hím állni álltassa (állíttassa), illára (futva) mohó mi tünet, ésszel nyelne!

Bizony, a visszafelé olvasat megerősíti az egyenes olvasatot: mohón mi képzelet, azt ésszel el lehetne nyerni, azaz nyelni!

 

Többen is megpróbálták tolmácsolni a feliratot, pl. V. Pisani 1963, G. Radke 1996. Az alábbi Giacomo Manganaro, Cataniai Egyetem professzorának a kísérlete:

NUNU STE (N) TIMEI MARU STAINAM - HEMITON ESTI DUROM - NANEPOS, ((DUROM)) HEMITOM ESTI VELHOM , NED EMPONITANTOM EREDES VIINO BATO ME ► A Ninth Magistrate magistrate the vase - half is a gift from Nanepos - half is property; they do not fill their heirs with wine. (A Kilencedik Bíróság bírója a váza – fele ajándék Nanepostól – fele vagyon; ők nem töltik az örökösöket borral.)

                             (www.sganawa.org/book/export/html/922 , Giuseppe Chisari - July 2008 )

A professzor fordításának semmi értelme sincs, ezt a badarságot igyekeztem tökéletesen visszaadni magyarul is. (Talán mégis valamit eltalált a professzor, ha az örökösök mohók akkor a korsó (ők!?) nem fogja az örökösöket borral tölteni.)

Egy másik hosszabb szikel (székely) feliratot Montagna di Marzo-ban találtak, erről azonban sem képet sem rajzot nem sikerült találnom a világhálón. Ennek ellenére, az értelmes olvasat követelményének eleget téve, biztos vagyok a zölddel jelzett javítások létjogosultságában. A P>T, O>Q és MI>NN bejavítások a hasonlóalakúság miatt könnyen elkövethető hibákat igazítják ki.

TAMURAABESAKEDQOIAVESEURUMAKESAGEPIPOKEDLUTIMBE

TAMURAABESAKEDQOIAVESEURUMAKESAGEPITOKEDLUTIMBE

iTA' Mi URA' ABa' ÉSZ A KÉ' DáKÓJÁVa' ESÉ' URa VáMA' KÉSZ Á' iGE-éPÍTŐ KEDéL VeTi ÍM BE

LEVOPOMANATESEMAIDARNAKEIBUREITAMOMIAETIURELA

LEVOPOMANATESEMAIDARNAKEIBUREITAMQNNAETIURELA

eLEVe Ő aPO' íM ANYÁT ÉSZE' MAJD ÁRNYA' KÉJ BűVéRE ITA' MáKoNYÁN E'Ti IVóRa ELé Á'

Ital mi ural, abban ész a kéj dákójával esély ura. Vámmal kész áll ige-építő kedél(y), veti ím be eleve. Ő apol (csókol), ím, anyát ésszel, majd árnyal. Kéj bűvére (bőségére/bűbájára) ital mákonyán ejti, ivóra elé áll.

 

Visszafelé olvasva:

ALERUITEANNQMATIERUBIEKANRADIAMESETANAMOPOVEL

ÁLÉRV ÍTÉ' ANYáN Ki MA üTI ÉRVéBe' JE' Ki ANYiRa ADJa A MESÉT ANÁ' íM Ő BŐVEL

 

EBMITULDEKOTIPEGASEKAMURUESEVAIOQDEKASEBAARUMAT

EBe' Mi ÍTéVeL iDE KÖTI éP E iGA eSÉK AMi VáR VESZ-E VAJ OKáDÉKA SE BA' ÁR VáMA' üT

 

Álérv ítél anyán, ki ma üti érvében. Jel, ki annyira adja a mesét, annál ím ő bővel ebben. Mi ítével (ítéletével) ide köti, épp e iga essék? Ami vár, vesz-e vaj? Okádéka se baj, ár vámmal üt!

 

A szöveg tömörsége arra kényszeríti az olvasót, hogy minden szót és mondatot alaposan átgondoljon, de ez nem hátrány! Épphogy így fog ülni a szöveg mélyen szántó mondandója. A szájba-rágott szöveg amilyen gyorsan bemegy olyan gyorsan el is felejtődik.

 

 

A Licodia Eubea-nál talált sírfeliratok többsége szikel (székely) lehet. Ezekről Sebastiano Sciorto írt egy könyvet LICODIA EUBEA e le pietre scritte címmel. A mellékelt feliratot 1934-ben találták és Ribezzo professzor tanulmányozta. A balról jobbra haladó spirál állítólag a következőket adja tudtunkra: „Nenda Purenos (or Eubenos), due to the war in Burena, razed the acropolis to the ground and attacked five villages. (Nenda Purenos (vagy Eubenos), Burenaban a háború okán, földig lerombolta a citadellát és megtámadott öt falut.)”

                                (www.sganawa.org/book/export/html/922 , Giuseppe Chisari - July 2008 )”

A felirat könnyen olvasható, csupán két különös betű van benne: a nyílhegyre emlékeztető A és az I alakú L. A felirat átírását magam készítettem el:

NENDASPUENUTEBECPRAARELNBORENALCLDEPACOSTLKEALTEMNBE

iNEN DA' SZéPÜ' ENYiVe' iT EBEK iPaRa Á' ÁR ELeN BŐRe ENi ALKu eLeDE' PÁKOSZTaL KEÁLT E'MeNőBE' ► Innen dal szépül, ennyivel itt ebek ipara áll ár ellen. Bőre enni alku: eledel pákoszttal (torkossal) keált (kiált) elmenőben!

És íme visszafelé olvasva is:

EBNMETLAEKLTSOCAPEDLCLANEROBNLERAARP CEBETUNEUP SADNEN

EBeN Mi E'TaLÁ' E KiLáTáSOKA' PÉ'Da éLőKeL A NYERŐ BűN éLÉRe Á' A RaB Ki E BETŰN É'Ve PoSAD NYE'Ne ► Ebben mi eltalál e kilátásokkal, példa élőkkel. A nyerő bűn élére áll; a rab, ki e betűn élve possad (poshad), nyelne!

Igazi góbé szöveg! Le sem lehetne tagadni, hogy egy agyafúrt székely írta! A magyarul beszélő népeknél nem az számított írástudó iparosnak aki írni-olvasni tudott, hanem aki tükörmondatokat és akrosztichonokat tudott szerkeszteni. Ínségesebb időkben, amint a szövegből kiderült, a dalfaragó éppen csak annyit keresett, hogy jóllakjon, vagyis csak annyit kapott mint ebek az ugatásért. Az írnok példázata: a bűn nyer, míg a betűn élő jó ha nyel!

Ugyancsak Licodia Eubea-ból való ez a rövid sírfelirat, melynek még nyilvánvaló olvasási irányát sem találták el a kutatók. Szerintük a felirat jobbról balra, majd alatta balról jobbra olvasandó és így olcsón – két név beiktatásával – megfejthető: „Adiomis figlio di Raroio” Azonban ez a felirat is balról jobbra halad mindkét sorban és itt is I=L, az első sor utolsó jele pedig a T és U ligatúrája:

SLMOLDTU RAROLO ► SZeLeM ÖL De TÚ' uRÁRÓ' éLŐ ► Szellem öl, de túl uráról élő!

Visszafelé olvasva:

OLORAR UTDLOMLS ► ÖLŐRe ÁRVa TuDaLOM LeSZ ► Ölőre árva tudalom (tudatos) lesz!

Egy pár szó a székely-magyar rovás megszállottjaihoz: Nagyszerű dolog egy magyar betűtípust ápolni, de nem szabad a ló másik oldalára esni. A rovás betűit arra képezték ki, hogy pálcikára bicskával könnyen lehessen őket felróni. A rovásjelek csupán egy betűtípust alkotnak, csakúgy mint a 'görög', a 'latin', vagy a latinon belül ez a 'Times New Roman' betűtípus. A betűk τίπυςάτόλ teljesen függetlenül, a kihagyásos írásmódszer az igazi szerves, a magyar írásbeliség ősiségét bizonyító magyar írás, mely tökéletes összhangban, szervesen épül a magyar nyelv egyik fő jellemzőjére, a magánhangzó illeszkedésre: csak azokat a magánhangzókat kell kiírni melyek nélkülözhetetlenek a megértéshez, hiszen a magyar szavak túlnyomó többsége azonos vagy legalábbis azonos magasságú önhangzókat tartalmaz. Vegyük észre, ennek az írásmódszernek a kialakulásakor és elterjedésekor, az írásfelület (pergamen, kő, cserép, ékszer) nagyon szűkös és drága volta miatt, a vésés, karcolás, festés lassúsága, időigényes előkészítése miatt, a gazdaságos írásmódszer követelmény volt. A kihagyásos módszer lehet akár kétszer olyan ökonomikus mint mai helyesírásunk (SMS-ezőknek ezt nem kell bizonyítanom).

A fenti feliratokban a betűtípusok és egyes betűk eltérnek egymástól, sőt még az olvasás iránya is megfordulhat (a harmadik felirat egyenes olvasata balról jobbra halad a spirálban, csakúgy mint a negyedik), de a székely-magyar kihagyásos írásmódszer változatlan és elmaradhatatlan.

És ha már mondtam á-t a rovás-írókkal(!) kapcsolatban, mondjak b-t is: kár volt a rovásbetűket feltupírozni az á, é, ö stb. betűkkel, az eredeti minimális betűkészlet teljesen elegendő volt a magyar beszéd lejegyzésére, amint azt a fenti feliratok is bizonyítják. Amellett a rovást nem regények, hanem rövid, tömör gondolatok lejegyzésére használták.

Ráadásul mondok c-t is: a rovásos emlékeket nem lebecsülendő, bizony vannak más betűtípussal lejegyzett ősi magyar szövegek, lám, még Szicílián is! Ezekről csak a tudományos maszlagot kell lesöpörni és máris olvashatóak magyarul, hiszen ezen a nyelven fogalmazták/szerkesztették őket.

Prof. Baráth Tibor az etruszk síremlékek feliratai között

is talált palindrom szövegeket. A magyarnak nehezen nevezhető - tudományosnak mégkevésbé - akadémia nem hajlandó tudomást venni ezekről az ősi magyar nyelvemlékekről, hajtja az ideológiailag káros és hazug finnugor eredetünket.