A lemnoszi sírkő felirata

A kép és facsimile Michael Lahamas, a Lemnian language címen futott, mára már eltűnt honlapjáról való.

A sírkő feliratát a szakirodalom a “lemnoszi nyelv” emlékeként tartja számon. Szerintem, enyhe túlzás nyelvnek nevezni az 1885-ben Lemnos szigetén, Kaminia közelében talált, i.e. VI. századból való domborműves sírfeliraton és még egy-néhány töredéken található írást.

A lemnoszi domborműves sírkő 

A fenti honlapon olvashattuk a következőket: “A domborműves sírkövet egy kaminiai templom falába építve találták és az athéni Nemzeti Múzeumban őrzik. A VI. századi időzítés azon a tényen alapszik, hogy az athéni Miltiádesz Lemnoszt i.e. 510-ben foglalta el és hellenizálta. A sekély dombormű egy sisakos ember mellszobra és a fel­iratot a nyugati (“Chalcidi”) görög alfabétához hasonló alfabétával írták. A felirat kétirányú (Boustrophedon) írásmóddal íródott, átírták ugyan de lefordítani nem sikerült, amíg az etruszkhoz való hasonlításon alapuló komoly nyelvészeti elemzés, kombinálva az etruszk saját fordításának áttöréseivel, gyümölcsözni nem kezdett.

A felirat 198 írásjelből áll 33-40 szóban elosztva, a szóelválasztást néha egy, kettő, vagy három pont jelöli. A szöveg három részből áll, kettő függőlegesen írva, egy pedig vízszintesen. Érthető az avis sialchvis kifejezés (“hatvan éves” a B.3-on) mivel emlékeztet az etruszk avils maχs śealχisc kifejezésre (“és hatvan-öt éves”).“¹

Az etruszkhoz való hasonlítás megalapozott, de a megfejtés rossz úton halad, mivel a kutatók az etruszk nyelvet nem ismerik, pontosabban félreismerik. A sok munka és időbefektetés láttán az ember elcsodálkozik, miért állnak itt meg a kutatók, és próbálják az ismeretlent megoldani az alig ismerttel. Mario Alinei professzor bebizonyította, hogy az etruszk “una forma arcaica di ungherese”, akkor miért nem a jól ismert, vagy legalább is jól dokumentált és élő magyar nyelvvel kísérelik meg a lemnoszi (és más rokon) szövegek megoldását? Aki nem fogadja el M. Alinei állítását, az megmutathatná a lemnoszi nyelv példáján a professzor tévedését. Mindenképpen kísérletük gyümölcsöző lenne, akkor mégis miért választják a nehezebb utat?

“Herodotosz, az ógörög történész utal Lemnosz görögök előtti népességére mint Πελασγοι 'Pelasgoi' – pelaszgokra. Noha Herodotosz valószínűleg helytelenül egy kalap alá vett két különböző nem görög népet. Más szerzők szerint, mint Thucydidesz, Lemnosz görög előtti lakósságát Τυρσενοι 'Tyrsenoi' (másképpen, Tyrrhenoi) néven nevezték.“² A lényeg a nyelvük lenne, amiről az írásuk tanúskodik.

Az írásrendszer

A felirat az etruszk nyelvű és az öregebb phrygiai feliratok írására használt alfabétához hasonlatos, az euboei írásból fejlődött ki (Nyugati görög alfabéta, Kis-Ázsiai alfabéták).

Az írás keletkezésének idejét a használt alfabéta alapján határozták meg, melyet a betolakodó, hellenizáló görögök hoztak magukkal. Ennek alapján, az ember csak az elnyomók nyelvének hangtanáról vonhat le következtetéseket, a lemnoszi nyelv ismerete nélkül nem tudhatja meg, hogy ez az alfabéta milyen jól szolgálja a nyelvet. Feltételezem senki sem vonja kétségbe, hogy az írásrendszer szolgálja a nyelvet és nem fordítva. Az ember nem vonhat le értékes következtetéseket a nyelvről egy attól idegen írásrendszer alapján, különösen nem, ha azt az írásrendszert úgy erőszakolták rá a népre. Mondjuk, hogyan tudna egy nyelvész 3012-ben bármi biztosat megállapítani a csallóközi magyar nyelvről egy fennmaradó szövegből, amikor a XXI. századi EU-ban az elnyomó Szlovák kormány törvénybe foglalja, hogy ez a kisebbség hogyan írja és hogyan nevezze a dolgokat. (Csallóköz a Duna völgyének egy olyan szigete mint Lemnosz az Égei-tengernek, az elnyomó más, de a módszerek egy jottányit sem változtak az elmúlt 3-4 ezer év alatt). Ez a történelmi helyzet része a szövegkörnyezetnek, az embernek ezt szem előtt kell tartani amikor következtetéseket von le a nyelvről.

A sírkövön használt írásjelek és szabályok

A szöveg, a székely-magyar rovás írásszabályaiból jól ismert, ugratásos módszert alkalmazza, vagyis nem minden magánhangzót ír ki. A magyar nyelvre oly jellemző magánhangzó harmónia feleslegessé teszi, hogy az olyan magánhangzókat is kiírjuk amelyek egyértelműen és félreérthetetlenül esedékesek.

A pontozás minden esetben szóközt jelöl, de nem minden szóköz van jelölve. Valójában a pontozás nem szó, hanem szólam közöket jelöl, melyeket a kiejtésben mindig együtt és mindig ereszkedő hangsúllyal ejtünk.

Az olvasás megkönnyítése végett, a jobbról balra vésett szavak az alábbi táblázatba tükrözve kerültek be, így a második és harmadik oszlop betűi azonos irányba haladnak. Remélem ez nem okoz gondot a fakszimilében való esetleges visszakeresésük alkalmával.

hulaiešnaφuθšiaši :/ maraš | mav / sialχveiš | aviš / evisθu | šerunaiθ / šivai / aker : iavaršiu / vanalasial | šerunai : murinail

HOL ÁJa ÉSZ aNÁ' FO'TSa SZáJ A SZÍ :/ MARÁSa | iMÁVa’ / ZaJAL eGYü'VE IS | A'Va IS / EVe' ŰZöTTJe Ő / SÉRÖN AJTJa / SIVAJ / A KÉRő : JAVÁRa SZó JÓ / VAN ALÁZó oLYAL | SÉRÖN ÁJ : MORaJ aNÁ' ILó

Hol ájja (állja) ész, annál fojtsa száj. A szí (szív) marása imával, zajjal együlve (egyesülve) is, alva is evvel űzöttje ő: sérön (fájdalmon vagy síron) ajtja (nyitja) sivaj (zsivaj). A kérő javára szó jó. Van alázó, ollyal (olyannal) sérön ájj (állj)!, moraj annál illó.

A kár (káriai) és etruszk feliratok olvasásával szerzett tapasztalatok alapján ez a felirat is vizsa, oda-vissza olvasható felirat. Jöjjön hát a fenti feliratrész visszafelé olvasva:

lianirum : ianureš | laisalanav / uišravai : reka / iaviš / θianureš | uθsive / šiva | šievχlais / vam | šaram /: išaišθuφanšeialuh

aLJáN ÍRÓ íM : JÁNY ŐRE S | aLAJZó ÁL ANYÁVa' / OLY SZóRa VAJ : íR-E Ki A / JÁ'Va IS / CSaJA NŐRE SZ / ÓCSő űZI eVE' / SZáJáVA' | SZóJa E'VeGYüL AJAZ / VA íM | SZÁ'RA Mi /: JuSa ÁJ SuTYÓ Fi A NáSZÉJ ÁLÓ Hó

Alján író, ím, jány őre s alajzó (alapozó) áll anyával oly szóra. Vaj ír-e, ki ajálva (ajánlva) is csaja (félrelépésre hajlamos) nőre szócső, űzi evvel, szájával szója elvegyül, ajjazva (aljazva), ím, szájra mi jussa. Ájj (állj) suttyó fi!, a nászéj álló hó.

Egy elégé szokatlan sírfelirat, azonban megoldása mind az etimológiai, mind a belső összefüggésekre támaszkodó módszernek eleget tesz és mondatszerkesztése korszerű. A kettős illetve hármas pontok szólamválasztó jelek és kivétel nélkül mindkét olvasási irányra vonatkoztatva figyelembe lettek véve. A szöveg érthető, ésszerű, helynek és időnek megfelelő.

hulaivši : φukiašiale | šerunaih : evishu | tuveruna / rom : haraliu : šivai : ertešiu : arai : tiš : φuke / šivai : aviš : šialχviš : marasm : aviš : ahmai

HÓLé AJa VeSZéLY : FOKI ASZáLYé A LÉ | S E RÓNa ÁJa Ha : E VÍZHÓ | TÓVá ÉRŐN Á / ROMa : Ha ÁRAL JŐ : SIVAJ : EReT E SaJÓ : ÁR ÁJa : TISZa : FOKÉ / SZó JaVAJa : A VáJáS : SúLYAL íGY VISZi : MÁR ÁZó Mi : AVI S : A Hó MALYa

Hólé ajja (alja) veszély: foki (árterületi) aszályé a lé s e róna ájja (állja), ha e vízhó tóvá érőn ároma (áromlása), ha árral jő sivaj (zsivaj), eret e Sajó (folyó) ár ájja, Tisza foké (kiáradásáé) szó javajja (javallja). A vájás súllyal (gravitációs vonzással) így viszi: már ázó mi avi (koptatja) s a hó mallya (üregesedő alja).

Ugyanez visszafelé olvasva:

iamha : šiva : msaram : šivχlaiš : šiva : iaviš / ekuφ : šit : iara : uišetre : iaviš : uilarah : mor / anurevut | uhsive : hianureš | elaišaikuφ : išvialuh

áJA MoHó A : SZáJáVA' : Mi ZÁRA' Ma : SZÍVüGY áL AJaS : SZáJáVA' : JAVaJa iS / E KOFa : SaJáT : uJÁRA : OLYaS É'TéRE : JAVaJa S : OLYaL ARA Ha : MOR / A' NŐRE VŐT | ŐHoZá JöVE' : HaJÁ' NŐRe ÉSZ | ELé A Jó-SZÁJa' KOFa : JuSáVa' úJAL Ő Hí

Ájja (állja) mohó a szájával, – mi zárral ma szívügy, – áll ajjas (aljas) szájával: javajja (javallja) is e kofa saját ujjára, olyas éltére javajja s ollyal ara, ha moraj nőre vőt őhozzá jövel (többszöri jövetelre késztet), hajál (hajahujál) nőre ész elé a jó-szájjal kofa, jussával újjal ő hí.

A Sajó és a Tisza említése különösnek tűnhet Lemnosz szigetén, de a térképre tekintve láthatjuk, hogy a sziget a Kárpát-medence dunai vízi útjának Földközi-tengeri kapujában van. Az egyenes olvasat példázat a visszafelé olvasathoz, mely folytatja az A oldal témáját.

A lemnoszi sírkő nyelve pontosan ugyanaz mint többi kis-ázsiai (kár, lüd, lüki), vagy a minószi és ciprusi szövegeké és ugyanabba a közel 2000 éves időtartamba esik, melynek utolsó felirata az i.e. IV. századi Amathuszból maradt ránk, de folytatódott még kb. 500 évig az etruszkban.

A lemnoszi sztélét többen és több nyelven mély meggyőződéssel tolmácsolják, ezek többsége a világhálón is elérhető, miért higgyek éppen ennek? Hit kérdésében nem vagyok illetékes, de akit a szöveg valóban érdekel, annak ajánlom az alkalmazott módszerek összevetését. Az itt közölt olvasathoz a betűk és a nekik megfelelő hangértékek pontosan meghatározottak, a meghatározások alapján kiolvasott szöveg minden belemagyarázás nélkül értelmes; kissé szokatlan ugyan, mégis beleillik a szövegkörnyezetbe.

De hogyan kerülnek magyarok az ie. VI. századi Lemnoszra? Úgy, hogy ott születtek, csakúgy mint elődeik pár ezer évre visszamenőleg és a sztélé rovásának pillanatáig még nem sikerült sem kiirtani, sem beolvasztani őket. Lemnosz a civilizációt teremtő, magyarul beszélő, Kárpátia-Egyiptom-Mesopotámia alkotta bűvös háromszög egy szigete.  (Lásd a P_T szótag-vázat mindháromban!)

Tudom, ez olyan állítás melytől még a magyarkodó(!) értelmiségiek is prüszkölni kezdenek mint bika a piros posztó láttán. “Nem győzött meg – mondta az egyik. – Ha a képírások között magyarul is érthető szövegek vannak, az annak köszönhető, hogy a magyar nyelv szavainak, szógyökeinek tekintélyes hányada gyermekszó, vagy hang- és mozdulat utánzó szó (etimon).” Akadémikusunk, úgy látszik, a vita hevében elfelejtette, hogy ő is főleg ezen a gyermeteg magyar nyelven publikál, vagy tévednénk? Csak úgy tűnik, hogy magyarul írt mivelhogy a magyarban olyan sok az etimon, így az idegen nyelven, idegen szívvel írott szövegek könnyen magyarnak tűnhetnek!

A betűk általam használt olvasata néhol eltér a nemzetközileg elfogadottól, ennek az az oka, hogy nem hasonlítgatom a betűket hanem olvasom őket. Az olvasáshoz pedig az kell, hogy a betű az adott hangértékkel minden előfordulásában értelmes olvasatot eredményezzen – ez az érv minden más érvelésnél fontosabb.

Hadd mutassam ezt be egy példán: a magyar helyesírás szemszögéből semmi jelentősége sincs annak, hogy a ‘C’ betűt az oroszok ‘sz’-nek, az angolok pedig többféleképpen is ejtik, kivéve úgy ahogy mink. Ismeretlen szövegek megfejtésénél az írásjelek hasonlósága egy ismert jelkészlethez nagy segítség, de csak az első értelmes szavak megfejtéséig. Utána sokkal fontosabb az a feltevés, hogy az írás összefüggő, értelmes, a szövegkörnyezetbe illő szöveget tartalmaz és ezt a feltevést követve kell finomítani szóról szóra az írásrendszerről alkotott kezdeti feltevésünket. Ezért lényeges, hogy a szöveg elég hosszú legyen az alkalmazott írásrendszer kiismeréséhez.

Az alkalmazott módszer helyességét egy új lelet is alátámaszthatja és itt a szerencse mellénk állt. Nemré­gen megtalálták az ókori Efestia szentély oltárának az alapját, melyre egy 26 betű­ből álló, két soros’, kétirányú sorvezetésű (boustrophedon) szö­veget véstek a fent bemutatott betűkkel. A leletről facsimile rajzot nem találtam, de a mellékelt képről ítélve, a nemzetközi átirat (hktaonosi : heloke soromš : aslaš) elégé megbízhatónak tűnik, csak az s és š betűket kellett felcserélni (R. Wallace honlapja erre figyelmeztet is).

hktaonošl | heloke / šoroms | ašlas[š

Ha KóTA ÖNÖSüL Ha ÉLŐKE' SZÓ' üRÖMöZ. A SZó aLÁZá[S

Ha kóta (kotta) önösül, ha előkkel (elődökkel) szó írómáz (költői túlzás): a szó alázás!

Visszafelé olvasva:

š]salša | smoroš / ekoleh | lšonoatkh

SZűZ ÁLáSA | ZSáMO'Ra ŐSi / E KŐ LÉHa | JóSO' NŐ ÁTKa Hó

Szűz állása zsámolyra ősi. E kő léha leszól: nő átka hó!

Különös véletlen(?) folytán mostanában hárman is kifogásolták olvasataim tartalmát, nem a módszerét, hanem az olvasat szövegét. Miért írna le valaki ilyeneket? – kérdezik. Kérdésük összecseng a megfejtéssel kísérletezők gondolatmenetével. A kérdezők valamilyen sablonos, a maiakhoz hasonló, semmitmondó sírfeliratot várnak el, a ‘megfejtők’ pedig ilyeneket vélnek látni is. Ehelyett két nagyon is személyre szabott, egyedi és eredeti felirat-sziporkát látunk.

Az egyik ‘megfejtő’ azon töri a fejét, hogy milyen titulus rejlik a H_K betűcsoportban, mivel előre gyártott képletében ott titulusnak kell lenni. Nem az van. Ez a szöveg messze felette áll minden olyan sablonnak amibe a ‘megfejtők’ be akarják préselni.

Néhány érdekes kapcsolódó (angol nyelvű) oldal:

Michael Lahamas,  Lemnian language (a honlap megszünt)

R. Wallace, Rasenna blog

Ray Brown, Lemnian