Szkíta Főnix | Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata. Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra. |
![]() | |
Mellár Mihály : |
|
A
Létôoni háromnyelvű felirat lüki változata A háromnyelvű felirat, melyet
mint text N320 {Xanthos; the Létôon Trilingual} tartanak nyilván, 41 sor
lüki írást tartalmaz. A Wikipedia a következőket írja
a feliratról: “A Létôoni
háromnyelvű szabványos lüki (lyciai) vagy lyciai A, görög és arámi (arameus)
nyelvű feliratokkal borítja a négyoldalú kőoszlop oldallapjait. A kőoszlopot
1973-ban találták meg a letooni templom-együttes régészeti feltárása közben,
Xanthos közelében, az ősi Lyciában, a mai Törökország területén. A felirat a
hatalom nyilvános rendelete egy istenítés (kultusz) alapításának, utalásokkal az
istenségek, és az új istenítés tisztviselőinek járandóságairól.
(Nem vicc, lásd az eredeti szöveget!)
A lyciai szöveg 41 sort igényel, a görög 35-öt és az arámi 27-et. Ezek nem
szóról szóra fordítások, mindegyik tartalmaz a másik kettőben nem létező
tudnivalót. Az arámi valamelyest tömörített.”
(A kiemelés tőlem!) A kőoszlop koráról a
következőket írja a honlap: “Az
arámi változat első öt sora említi, hogy a felirat Artaxerxes perzsa király
uralkodásának első évében készült, de nem mondja, hogy melyik Artaxerxes:
Siwan
hónapban, Artaxerxes király első évében. Arñna határvidéken. Pixodarus, Katomno
fia, a satrap aki Karka- és Termmila-ban van. Ha a
kérdéses király Artaxerxes III Ochus volt, akkor a felirat dátuma ie. 358.
Csakhogy Pixadorus nem lehetett 341/340 előtt Caria és Lycia satrapja. Ezért
nagy valószínűséggel Arses volt a perzsa király, III. Artaxerxes fia, aki
hatalomra jutásakor felvette apja nevét. Ebben az esetben a háromnyelvű ie.
337/336-ban keltezett.” Mint minden más erőltetett
“megfejtés” így Melchert megfejtése is feltételezések sorozata, melyek az
egyszer elkövetett hibát és/vagy ráhibázást tovább görgetik, kitalálnak
nemlétező nyelvi szerkezeteket, néhány (félre)olvasott szó alapján rokonítanak
nyelveket, írnak történelmet, konstruálnak (utólag) vallást, stb. Egy laikus
olvasatot állítok ezekkel szembe, minden mesterkélt megfeleltetési kényszer,
belemagyarázás nélkül, vagyis közönséges, tudománytalan olvasatot, amennyiben az
olvasás nem tudomány. Azért teljesen mégsem zárhatom ki a
tudományt: a jelek hangértékei nagyrészt megfelelnek a Melchert által javasolt
értékeknek, de tolmácsolásával, melynek részletét angol fordításban alább közlöm
(kék szín), nem tudok egyezni. Egy kicsit azért foglalkozzunk
Melchert fordításával mielőtt belekezdenénk az olvasatba: Lycia neve a lükök
nyelvén állítólag trm̃mile, ez a kiejthetetlen szó majdnem telitalálat,
éppen csak el kell olvasni a lüki írás belső szabályai szerint: TuR
áLLaM, ez az első négy jel olvasata, az egész együtt és magas hangon TüReLeM
ILL E’. Bizony, a szövegből megtudjuk, hogy átvitt értelemben a TuR áLLaM is
elillant lázadás következményeként. A TuR/TüR/TöR áLLaM, az a terület ahol a
TuRok (a ~k népnév és többesszám képző a magyarban), TüRök (görögül tyrsenoi,
úgyszintén többes) éltek. Erről a területről kapták a jóval később betelepülő
TöRökök (kétszeres többes!) a nevüket és nem fordítva. Mecsoda különbség!
Törökország nevének a gyöke ott van az ország közepén kőbe vésve, és várva a
másfél ezer évvel később betelepülő mai törökökre. Hihetetlen! Graig Melchert a The
Trilingual Inscription of the Létôon, Lycian Version című dolgozatában
lefordította a szöveget angolra. Ebből fordításból íme egy kis bemutató: Kezdjük a lüki szöveg átiratával: 1. ẽke:
trm̃misn: xssaθrapazate:
pigesere: katamlah: tideimi: 2.
sẽ=ñne=ñte=pddẽ=hadẽ: trm̃mile: pddẽnehm̃mis: ijeru: se=natrbbijẽmi: se(j)=arñna: asaxlazu:
erttimeli: 3. me=hñti=tubedẽ:
arus: se(j)=epewẽtlm̃mẽi: arñnãi: 4. m̃maitẽ:
kumezijẽ: hhẽ: xñtawati: xbidẽñni: se(j)=arKKazuma: xñtawati: 5. sẽ=ñn=aitẽ: kumazu:
mahãna: ebette: eseimiju: qñturahahñ: tideimi: 6. se=de: eseimijaje:
xuwati=ti:
1. When Pigesere, son of Katamla, ruled Lycia as satrap,
2. And he commissioned as commissioners for the Lycians Iyera and Natrbbiyemi
and as governor for Xanthos Erttimeli,
3. The citizenry and the Xanthian perioikoi agreed
4. (That) they built a sacred altar to the King of Kaunos and Arggazuma the king.
5. And they made priest to these gods Eseimiya, son of Qnturahi,
6. And whoever is close to Eseimiya. A fordítás/ferdítés alapja:
találni ismert személy- és földrajzi nevekhez hasonló betű-csoportokat és
azokhoz valamilyen cselekményt hozzácsatolni. Ha ez nem megy szép szerivel,
akkor erőltetve: – ki meri kétségbe vonni a professzor állítását?! – így
változik a β jel hangértéke K-ra, hogy egy betűcsoportból Arggazuma neve
kerekedjen ki. Nem sok fantázia kell meglátni, hogy ez a
β jel valójában az
M és N ligatúrája, egyberovása:
Itt a megfejtőket (Laroche, Neumann,
Frei, Melchert, stb.) segíti – és többé-kevésbé félrevezeti – az oszlopon
található görög és arámi szöveg. Ez utóbbiak az elnyomó hatalom embereit
szólítják meg, az új hatalom intézményeivel foglalkoznak, míg a lüki szöveg a
több ezer éves helyi kötődésű, hagyományos műveltséggel és svájci mintára
szervezett államisággal rendelkező, szabadságáért küzdő néphez szól. A lüki
népnek teljesen mindegy, hogy éppen hogy hívják a sathrapát és ez fordítva is
igaz: nem lényeges a lázadók és vezéreik neve, a fenyegetés minden lükire
vonatkozik. Melchert és társai tolmácsolásában, mint minden megfeleltetésben,
hemzsegnek a személy- és földrajzi nevek. Amit a kutató nem ért az név lesz, azt
nem kell tolmácsolni!, probléma megoldva. A kiáltvány a Tur állam minden
lakósához és lakósáról szól, ezért a szövegben egyetlen név sem szerepel, ha
mégis akkor az beszélő név: Pigés, a pigéző. Egy 2012-ben publikált írásban
I. X. Adiego (Two reading notes to the Lycian text of the Letoon trilingual
stele) két átírási hibára hívja fel a figyelmet: a 24. sor ẽ jele,
valamint az utána következő ã-nak átírt
A címben szereplő második hiba
egyszeri: a 30. sor
A mellékelt kitűnő minőségű
fénykép néhány további hibát is felfed, ezeket
pirossal javítottam át.
1. ẽke: trm̃misñ: xssaθrapazate:
pig
VíJóVa' KE' : TüReLeM ISZoNYú :
üGYeS S ACSaRRA' PAZA'T E : PIG- 2. esere: katamlah:
tideimi: sẽñneñ
-ÉS ERRE : Ki A TÁMLA Ha : iTT IDE'
ÍMŰ' : S VíJVa NYűN ENNYi 3. tepddẽhadẽ:
trm̃mile: pddẽnehm̃m
TEPeD De VíJVa HA DéVaJ óVó :
TüReLMe ILL-E : ePeD DéVaJ ViNNÉ HüLeM 4. is: ijeru:
senatrbbijẽmi: se(j)arñ
IS : ILY ERŐ: eSZÉN A TűRőBB BŰJéVe'
óVi MI : SÉLYe ÁRNYa 5. na: asaxlazu:
erttimeli: mehñtit
NÁ' : A SZÁ' GYaLÁZÓ : ERő'TeTi
ÍMMEL Ű : áM E HeNYéTŰ' T- 6. ubedẽ: arus:
se(j)epewẽtlm̃mẽi: arñ
-ÖBB E DéVaJ óVi: A ROSSZ: eSÉLYe
ÉPP EVVe' VíJVa TeL eLMéVe' JóVá: ÁRNYá- 7. nãi:
m̃maitẽ: kumezijẽ:
θθẽ:
xñtawa
-N üGYeLI : LoMAIT VaJ óVa : KOMa
EZ ILY VíJóVa' : CSúCSáVa' JőVe: úGY NYiT AVVA' 8. ti: xbidẽñni: se(j)arKKazuma:
xñta
ű'TI : íGY BŰ iDőVe' Jó VáNYó'NI :
eSÉLY ARRa MéN MáN A ZOMA íGY NYiT Á'- 9. wati: sẽñnaitẽ:
kumazu: mahãna: eb
-VA üTI : S VíJVa
NYú'NA ITT VáJVa : KOMÁZÓ : íM AHoGY áLLNA : E B- 10. ette: eseimiju:
qñturahahñ: tide
-ETéTTE' : ESZE Ű MI JÓ
: CSaK NYiTÓRa Hí AHÁNY : iTT ÜDE 11. imi: sede:
eseimijaje: xuwatiti: s
IMI': éSSZE' DE: ESZE
IMILY ALJ E: íGY ÓVA TÍ'TI : eSZ- 12. eip{>r}ijẽtẽ:
arawã: ehbijẽ: esiti: se
-E ÍRI JóVá JaVíTVa
JóVa' : ARRA VeGYüL : E HiBa ILY VíJóVa': E'SÜTI : éSSZE' 13. deliñtãtẽ:
teteri: se(j)epewẽtlm̃
De ELé Ű aNNYiT aGYaLT
VíJVa : TETTÉRŰ': eSÉLYe ÉPP E VíVóJáVa' TaLáLi 14. mẽi:
hrm̃mada: ttaraha: mexbaitẽ: z
MiVe' JóVa' Ű : HíRüL
MA oDA : TuTTÁRA HA : MEGY aBBA ITT VíJVa : Za- 15. ã: esexesñtedi:
qñtati: sepigrẽi:
-GYuL : ESZE íGY E
SZeNNYeT EDZI : CSaK NYiTi ÁTI:
SZÉP ÍGéRő VíJóVa' Ű: 16.
sẽñteñtekm̃mẽ: se(j)ẽti:
θθẽ: stat
SZaVa JóVa' NYú'T
ENNYiT E KeLLeMÉ' : SÉLYe VáJVa áTI : CuCCáVa' JaVa: oSZTAT 17. iteli: setahñtãi
xñtawatehi: xb
ÍTÉLI: SZÉT AHáNYaT
GYűL ÍGY NYiTTÁVA' iTT E HŰ: üGYéBe' 18. idẽñnehi:
se(j)arKKazumahi: seip{>r}
IDőVe' JóVa' NYőNE HŰ : eSÉLYe ARRa MéN MáN A ZOMA HŰ: őSEIRe 19. ibiti:
uhazata: ada: H00{>jgos}
: ẽti: tlla
Ű
BÜTÜ : Ó-HAZA óTA : A DA’ :
JoGOS
: VíJáVa' TI' : aTTóL LÁ- 20. xñta: arñna:
sesm̃mati: xddazas: ep
-GY
NYú'TA : ARáNYáNÁ' : SZÉ' SZóLaMa ÁTI
: íGY DuDÁZ A SZÉP 21. ide arawa:
hãti km̃mẽtis: meipibi
ÜDE ARÁVA' : Ha GYúLíTI
KeLLeMéVe' JaVíT IS : íM E IPI (művi) BÜ- 22. ti: sixlas: sewa(j)aitẽ:
kumaha: ẽti
-TÜ : S ÍGY LASS :
eSZÉVe' ÁLLJA iTT VíJVa : KOMA HA : VíJóVa' iTTI 23. sttali:
ppuweti: km̃mẽ: ebehi: xñta
oSZTaT ÁLLI: PaPó'Va
ETTŰ' : KeLLeMéVe' JaVu' : EBBE HÍ: íGY NYiT A- 24. wataha: xbidẽ{>λ}ñnaha:
serKKazuma
-VATA HA: áGYBa' ÜDüLVe
NYí'NA HA: SZERRe MéN MáN A ZOMA 25. ha: meijesitẽniti:
hlm̃mipijata
HA : ME' ILLYE' SZŰT
VáJJa VoNi ITTI: HáLóJa MI PIJA iTA' 26. medetewẽ: kumezidi:
nuredi: nure
íME DE TÉVéVe'
JaVa: KOMa EZ ÜDŰ': NŐRE DŰ' : NŐ eRRE 27. di: arã{>λ}:
kumehedi: seuhazata: uwad
DŰ': ÁRuLVa : KOMa ÉHE
éDŰ' : S E Ó-HAZa-AdTA: Ó VAD- 28. i: xñtawati:
xbidẽñni: se(j)erKKaz
-I : úGYaNJáT
AVATI: üGYéBe' Ű DéVaJ VáNYó'NI: eSÉLYE RáMéN MáN A Z- 29. uma: mekumezidi:
seimija: sede: se
-OMA : íMME' KOMa E'ZŰ'
DŰ' : öSSZE ÍM ÍJJA : SZÉDE' : eSZE 30. imijaje:
x{>ã}uwatiti:
sejehrijai
IMILY A JE': áGYaLÓVA'
TÜTÜ': eSÉLLYE' HáRÍJJA Ű- 31. tẽ: tasa: mere:
ebette: teteri: arñn
-T VíJVa : TÁSSA :
MÉRi-E: EBBE' TeTTE : TETTÉRŰ': ÁRNYa’N- 32. as:
se(j)epewẽtlm̃mẽi: arñnã{>λ}i:
mete
-Á éSZ: SÉLYe ÉPP EVVe'
VáJVa TeL áLMáVa' JaVaI : ARaNYáN éLVe Ű : METTE 33. pituwẽti: mara:
ebeija: ẽti: sttal
BŰ-TÖVőVe' JaVaiT Ű:
MÁRA : EBBE' ÍJJA: óVJa VéTI: oSZTóT ÁLL 34. i: ppuwẽtimẽ:
ebehi: sewene: xttad
Ű : PaPÓ'Va óVJa öVéiT
Ű Ma VáLYúVa' : EBBE' HŰ : eSZÉVe' ÉNE : üGYeT áTAD- 35. i : tike:
ebineñtewẽ: mahã{>λ}na:
ebett
-I : iTTÜKKE' : E BŰN ÉNJéT
EVé VáJVa : MA HoL Vó'NA : EBBE TeTT- 36. e: ebine: ñtewẽ:
kumazi: ebehi: xtta
-E: E BŰNE: NYűT E VíVó
JóVa' : KOMÁZ Ű: EBBE HŰ/HÍ: áGYáT áTA- 37. deme(j)ẽ:
tike: mepddẽ: mahã{>λ}na:
sm̃ma
-Di ÉMELY E: TIKKE': Mi
EPeDő DéVaJ éVe : MA HaLVa iNA' : SZóLaMa 38. ti: ebette: se(j)ẽni:
qlahi: ebijehi
áTI: EBBE' TéTE':
eSÉLYéVe' JaVú'NI : CSaK iLLA' HŰ : EBBe' ILLYE' HÍ 39. pñtrẽñni:
setideime: ehbije: se(j)
PeNYéT úR-VíJóVa' NYŐNI
: eSETT IDE IME : E HiBa ILLYE': SÉLYe 40. elijã{>λ}na:
pigesereje: mei(j)eseri
ELI JeL Vó'NA : PIGÉS
ERRE JEá: íME Ű E SZERRŰ'
41. hhati: mehriqla: asñne: pzzititi
HíHATI: ME' HíRŰ'
CSiKLA': ASSZoNYáN E: PíZ iZZÍTi ITT Ű Víjóval kell
türelem, iszonyú ügyes s acsarral (dúlásfúlással)
pazallt (tékozolt) e pigés erre, ki a támla, ha itt
idél (idöl/üdől=ünnepel) íműl
(ímmel-ámmal) s víjva (víva/küzdve) nyűn
ennyi teped (tapad). De
víjva, ha dévaj, óvó türelme ill-e (elillan-e)?
Eped dévaj, vinné hülem (bámulat) is, ily erő eszén
a tűrőbb, bűjével (bűbájával) óvi mi sélye
(sír) árnya. Nál a száj
gyalázó: erőlteti ímmel(-ámmal) ű. Ám e henyétűl
több e dévaj, óvi a rossz, esélye épp evvel víjva tel elmével jóvá. Árnyán
ügyeli lomait (lógóit), vaj óva? Koma ez ily
víjóval csúcsával jőve: úgy nyit, avval üti, így bű idővel, jó ványolni
(fárasztani). Esély arra mén,
mán a zoma (zöme) így nyit. Állva üti s víjva
nyúlna itt vájva. Komázó, ím ahogy állna e betéttel esze, – ű mi jó csak
nyitóra, – hí ahány itt üde imily ésszel. De esze, imily alj e, így óva tilti.
Esze íri jóvá, javítva jóval, arra vegyül e hiba ily víjóval, elsüti ésszel. De
elé ű annyit agyalt víjva tettérűl, esélye épp e vívójával találi. Mivel jóval ű
hírül, ma oda tudtára ha megy, abba itt víjva zagyul esze, így e szennyet edzi
csak, nyiti áti szép ígérő víjóval ű. Szava jóval
nyújt ennyit, e kellemé(rt) sélye vájva. Áti
cuccával java osztat, ítéli szét ahányat. Gyűl így nyittával itt e hű ügyben.
Idővel jóval nyőne hű esélye. Arra mén mán a zoma: hű őseire, ű bütü
(csonk) ó-haza óta. A dal
jogos, víjával til, attól lágy nyújta arányánál, szél szólama áti,
így dudáz a szép üde arával. Ha gyúlíti kellemével javít is: ím e ipi
(ipari/művi) bütü s így lass(an)
eszével állja itt víjva. Koma, ha
víjóval itti osztat álli, papolva, ettűl kellemével javul. Ebbe hí, így nyit
avata (beavatása), ha
ágyban üdülve nyílna. Ha
szerre mén mán a zoma, ha me(rt) illyel szűt vájja,
voni itti hálója, mi pija-ital, íme! De tévével java koma, ez üdül: nőre dűl, nő
erre dűl árulva. Koma éhe édűl s e ó-haza-adta ó vadi úgyanját
(olyasságát) avati. Ügyében ű dévaj ványolni,
esélye rámén. Mán a zoma ímmel(-ámmal) koma elzűl,
dűl össze, ím íjja szédel(eg). Esze, – imily a jel,
– ágyalóval tütül, eséllyel háríjja űt víjva tássa (társa).
Méri-e ebben tette? Tettérűl árnyalná ész: sélye épp evvel vájva tel.
Álmával, javai
aranyán élve, ű mette (metszette) bű-tövővel
javait. Ű mára, – ebben íjja óvja, – véti osztót. Áll ű papolva, óvja övéit ű ma
vályúval, ebben hű. Eszével éne ügyet átadi. Ittükkel
(ittlétükkel) e bűn énjét evé
vájva. Ma hol volna? Ebbe tette e bűne, nyűt e vívó jóval. Komáz ű, ebbe hű/hí.
Ágyát átadi, émely e tikkel (tyúkkal). Mi epedő
dévaj éve, ma halva inal. Szólama áti,
ebben tétel: esélyével javulni csak illal (meneküléssel),
– hű ebben – illyel hí, penyét (pedig) úr-víjóval
nyőni esett ide. Íme e hiba illyel: sélye. Eli-jel volna, pigés erre jel, íme ű
e szerrűl híhati (hívhatja), me(rt)
hírűl: csiklal (csiklandoz) asszonyán e píz
(pige/bicc), izzíti itt ű.
pige:
fn. tt. pigé-t. Két végén
csürök formán hegyesre faragott fácska, melylyel a gyermekek egy botforma
eszközzel bizonyos mód szerint elsõben a földrõl fel-, s azután, midõn már az a
levegõben van, elütõst játszanak; máskép: piga (Szabó D.), néhutt: bincz, binczk,
pinczk, pilinczk.
CzF. Ennek veszélytelenebb és kevesebb ügyességet követelő változata a krikett (cricket).
Pigés aki ezt a sportot űzi.
sélye:
Régi, s ma alig divatos szó.
Calepinus magyarázója szerint am. „mortuorum conditorium,“ azaz, sír, sirbolt.
Szabó Dávidnál, sír vagy koporsó, Sándor István szerint, szent Mihály lova.
CzF
bütü:
fn. tt. bütü-t. 1) A
székelyeknél am. valaminek elvágott vége, mintegy lebotolt, leütött csúcscsa;
továbbá: rovat, metszet, például a fán.
CzF. Igaz is, a hazáját vesztett nemzet olyan mint a lebotolt
fa, képtelen fejlődni, lombkoronát hozni.
ímül: immel ámmal, am. kedvetlenül,
kényszerülve, tunyán, lustán.
tatar:
A székelyeknél Incze József és
Ferenczi János szerént am. rosz, rongyos, hitvány, alávaló. Tatar szerszám,
eszköz, ruha, viselet. Tatar ember, hitvány, rongyos, kinek se esze, se külseje,
se jó öltözete nincs; székelyesen szólva: tikombakom, torongy, tatarbatar ember,
néhutt: koczipor, rongyember.
CzF A felirat szövege a Pigés vagy egy
pigés (pigéző) vívóról és a hírnevével valamint az ügy érdekében szétosztott
vagyonával maga köré vonzott komákról szól, akik lázadóként a csúcson, a komázás
örömeibe feledkezve, lassan lelóhadnak az ügy, az ó-haza felszabadításának
magasztos célja iránt. A vagyon elfogyott, már csak közös étkező vályúra telik,
– mondja az elnyomó hatalom által állított sztélé, – menekülés az egyedüli kiút.
De a komázónak már csak a sélye (sír) jut, pedig csak
azért csalták el hazulról mert úgy hírlik, hogy asszonyát a píz (pige/bicc)
csiklandozta, Pigés vagy a pigés izzította. Kacifántos, de
jól átgondolt propaganda szöveg a lázongó lüki lélek, az ó-haza
visszaszerzésének illuzórikus álma ellen. Szó sincs benne új vallás
alapításáról, ahogy azt a kutatók vélik, noha a szózat kétségtelenül igencsak
prédikáció ízű. A szöveget nem kell fordítani,
a néhány betűzött magyarázó szó és a szótár csupán a ritkábban használt
szavak/szófordulatok felfrissítését szolgálják. Sokan éppen ezt róják fel,
lehetetlen, hogy nyelvünk 2300+ éve szinte semmit sem változott, mondják. Talán
ha ismernék nyelvünk gyökrendszerét, ha nyelvünket kielemeznék, a nyelvészek
tanításaitól függetlenítve magukat, csupán a józan paraszti észjárás alapján,
akkor a ‘szerencsétlen Saussure’ (Végvári tanár úr szófordulata) és tyúkeszű
hazai követőinek még a nevét se ejtenék ki többet. A szavakat nem
cserélgethetjük önkényesen és nem böffentünk fel új szavakat a semmiből;
gyökökből építkezünk és azok egy sziklaszilárd vázat alkotnak, amely szinte
semmit sem változik az évszázadok során. Nyelvünknek van egy erős törzse amely
legfeljebb csak erősödik a korral, de lombozata képes a megújulásra, képes új
ágakat hozni, a régieken új rügyeket fakasztani. Nyelvünk e csodálatos
állóságának köszönve olvashatjuk ezeket a régi szöveget ma is. Ezt még a tyúkok
is tudják, ők ugyanis nem tyúkeszűek mint a fent említett tudós urak és hölgyek.
A tyúkok ezt az egy TY_K gyököt
kapták tőlünk. Nézzük, hogyan gazdálkodtak vele. Vannak vidékek ahol keményebben
ejtik a szót: a fenti szövegben ezért meghagytam TiK formában, aki akarja így is
megérti, átvitt értelemben is, ahogyan a kőoszlopon találjuk. Mielőtt a
csirkéből tyúk lett, előbb ToK-os volt. A T_K gyök tükrözve K_T, a tyúk ha
kismama akar lenni akkor KoT-lik, KoT-lós lesz, ha társalogni akar akkor
KoTTY-og, KoD-ál vagy megduplázva, KoT-KoD-ál (T>D). Nem véletlenül RíMelnek,
illenek egy RáMára ezek a szavak, a kezdeti gyökből tudatosan építettük
fel őket. Az egyik beszédes tyúkom még azt is tudja, hogy melyik gyökből.
Meséli, hogy ausztrál barátnője, ahol őt angolul, ugye, CHiCK-nek, CHiCKen-nek
hívják, megfigyelte, hogy ott Ausztráliában, Burke udvarának (Burke’s
backyard - egy TV sorzat) köszönve a CHooK is nagyon népszerű lett. Ennél
közelebb a magyar és az angol kiejtés már nem kerülhet az egyik vagy másik nyelv
belső korlátainak ledöntése nélkül. (Megjegyzem: Czuczorék szerint Baranyában és
az Ormányságon csikének nevezik a csirkét. És az ő korukban az angolok
majmolása még nem dívott, Baranya falvaiban még nem ismerték a Kentucky Fried
Chicken-t!) Ez azt jelenti, hogy a szó/gyök
legalább 6-7000 éve szinte semmit sem változott. G. Krantz szerint ugyanis a
tengeri pásztorok népe ekkor hagyhatta el a Közel-Keletet, ekkor váltak el
útjaink. Ezek a pásztorok révén kerültek a tyúkok a Britt szigetekre. Nevük is
ezeknek az őstelepeseknek a nyelvéből kerülhetett aztán a a későbbi angol-szász
nyelvekbe. Ha ilyen tér- és időbeli távolságból a két szó még mindig rímel akkor
miről beszélnek Saussure és követői? Nagyon sok tikmony-ömlet
(globálul omlett) árát fizetik ki az adófizetők pénzéből politikai
megrendelésre készült – különben haszontalan – etimologizálásra, mely szerint a
szolgalelkűségre ítélt magyar számára a tyúk [tör], vagyis török eredetű szó, az
uralkodásra hivatott angol számára a chicken vagy a még közelebbi
chook is from Old English ċicen, cycen (“chicken”). Az ábra
önmagáért beszél és mivel a magyar szótárak, nyelvkönyvek, tanítók és tanárok
ezt az idegenből eredeztetést minden szónál, és állandóan sulykolják, a
szolgalelkűség, az alacsonyabbrendűségi érzése előbb-utóbb beleivódik
gondolkodásunkba. Ezek a szögletes zárójelek nem ártatlan és ártalmatlan dolgok,
részei az összképnek: a görbelábú, sámándobot verő nomádnak, a nyereg alatt
puhított húst zabáló, ázsiai vadbarbárnak és társainak. A fentebb már említett csacska tyúkom
ismét kotyog valamit, azután érdeklődik, hogy ez a fenti szöveg, és a többi
hasonló, egyértelműen és cáfolhatatlanul magyar szöveg mikor kerül fel a
hivatalos magyar nyelvemlékek listájára. Mégiscsak tyúkesze van, látszik, hogy
nem érti: az alja nép látszatát még a tények sem írhatják felül! Ha ilyen mégis
előkerülne, fejünket mélyen a szemétbe túrjuk. Mi mást tehetnénk! Homok nincs,
csak a saját magunk termelte szemét. Azért egyszer talán a magyar értelmiség is
rájön, hogy ha mindent ami magyar másodkézből valónak, ócskának fest le, azzal
önmagát is minősíti. | |
![]() |