Szkíta Főnix | Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata. Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mellár Mihály : |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Lüd nyelvi
emlékeink összefoglalója A lüd (Lydian) szövegek olvasása, ha nem is latin
betűkkel és nem a mai helyesírással vésték, nem szabadna, hogy gondot
okozzon bárkinek. Igen, vésett/rótt szövegekről van szó, tehát világos,
hogy a jelekkel spórolós ugratásos, kihagyásos módszert alkalmazta a korabeli
(ie. VIII. századtól a II. századig) írnok/vésnök. Érdemes ezzel a kihagyásos
módszerrel közelebbről megismerkedni, hiszen elsajátításával az ember
azonnal többnyelvűvé válik: azonnal (ük)anyanyelvi szinten beszéli az
eteo-krétai, ciprusi, és lemnoszi nyelveken kívül a trák, lüki, lüd, kár és
még kitudja hány nyelvet. (Ignacio Adiego a kihagyásos írásmódszert, (defective
notation of vowels), a kár nyelvi emlékekben kimutatja, és háromszorosan
is alátámasztja. A módszer tehát, nemcsak délibábos agyszülemény.)
Lüd betűk és hangértékeik a A/Á b B g G d D e E/É v V i I/Í/Ü/Ű y Ő/Ű k K l J/LY/LJ m M n N o O/Ó/Ö/Ő r R S/SZ t T u O/Ó/Ö/Ő U/Ú/Ü/Ű f F/V q GY/DJ s Z/ZS τ TY/TJ ã {M+L} ẽ
E/É/Ë λ L ň NY/NJ c C/CS Az alábbiakban
lüd nyelvi emlékeink gyűjteménye következik. Az
első egy kétnyelvű,
lüd
(lydian) arámi
(arameus) felirat, melynek fakszimile másolatához is könnyű hozzáférni a
világhálón. A többi a Jost Gippert által jegyzett
Titus Didactica
oldalairól tölthető le, de W. H. Buckler Lydian Inscriptions című dolgozata is
megtalálható a világhálón. Az átírásokat érdemes összehasonlítani az eredeti
fényképével vagy fakszimile rajzával, mivel kezdetben a jelet a kutatók
ν-re (görög nü)
írták át, mely könnyen összetéveszthető a v-vel, ahogy ez sokszor meg is történt
a későbbi átírásoknál, ezért minden egyes v és ν jelet le kell
ellenőrizni.
Ugyanígy az l-re átírt jelek némelyike valójában a
p (
A magánhangzók
jelölése és nem jelölése, vagyis kihagyásának szabálya nagyon bizonytalan, de ez
nem szabadna, hogy meglepetést vagy gondot okozzon, hiszen az írások a tisztán
mássalhangzós (kép és vonalas) írások és a fonetikus írások közötti átmeneti
időszakban keletkeztek. Az o-k és u-k jelölése okozta a legnagyobb
problémát lyd írnokainknál. Úgy tűnik először az u jelét vezették be és
használták mind a nyolc ilyen hang jelölésére, majd bevezették az o-t az
o-s hangok jelölésére, meghagyva az u-t a tisztán u-s
hangoknak. Próbálkoztak külön jellel (y) a hosszú ő és ű számára,
de csak három feliraton (4b., 13., 23.) alkalmazták ezt a jelet. Az e
hangok jelölésére két jelet használtak, de nem sikerült rájönnöm, hogy miért.
Mindezek a jelölési rendellenességek ellenére, melyek lényegében összemérhetőek
a mai angol spellinggel, a lyd szövegek olvasása nem is olyan nehéz.
De nem is könnyű, pontosabban
fogalmazva, könnyű félresiklani: az ember megfejt egy-két szót és a mondat többi
részét addig csavargatja amíg valami értelmesnek látszót össze nem hoz. És itt
van a kutya elásva: nem szabad a mondandót csavargatással kicsikarni, az írnokok
nagyon pedánsan és szabatosan, lényegre törően fogalmaztak, minden szavuk a
helyén van.
A j-sített
mássalhangzókat kiejtésük szerint írták, pl. a TJ-t TY-nek (ontja helyett
ontya).
Az írnok/vésnök általi szavakba
tördelés, melyre a kutatók még rá is tettek saját belátásuk szerint, önkényesnek
látszik, vagy ha mégsem, akkor a magyar szólamoknak, az egy szuszra és mindig
ereszkedő hanglejtéssel ejtett szavak csoportjának, felelnek meg ezek a
tördelések.
A szavak elválasztásánál az is
előfordulhat, hogy a szó vagy mondat utolsó betűje kerül csupán át a következő
sorba.
Az alábbiakban lüd nyelvi emlékeink megfejthető, jobban
mondva ki-, le-, és elolvasható részét kapja kézhez a kedves olvasó. Aki kedvet
kap a maradék töredékek silabizálgatásához az megtalálja a teljes korpuszt a
Jost Gippert
által jegyzett
Titus Didactica
oldalain vagy Lydian Corpus
cím alatt H. Craig Melchert
feldolgozásában.
Eddig összesen 110 fennmaradt, kőbe
vésett, főleg sírfelirat ismeretes. Ezek egy része nagyon töredékes, kopott,
kibetűzhetetlen, a másik része pedig túl rövid ahhoz, hogy érdemes legyen vele
kínlódni. A megfejthető, leolvasható rész azonban némileg kárpótolja az olvasót:
némelyik sírfelirat egészen bizarr.
Az egyes jelek
leolvasásánál előfordulnak bizonytalanságok, ilyenkor mindig az értelmes
mondatot eredményező olvasat győz. Az általam elvégzett javításokat
{}
zárójelbe
tettem. A mellékelt képek igazolják a javítások egy részét, a többi igazolására
hoznám fel, hogy Melchert professzor sokkal több jel olvasatát tartja
bizonytalannak, mint amit én átjavítottam. A
zöld színű
olvasatban a sárgászöld színű
(zárójelbe zárt)
betoldás nem a felirat része, csupán magyarázat az előtte levő kevésbé ismert
szóhoz.
A lüd betűsor átvétel a görögből,
vagy legalábbis annak mintájára készült állítja a fáma. Ez azért meglepő, mert
ugyanakkor a kutatók egyöntetű véleménye szerint, a lüd utód-nyelve annak a lüvi
(Luwian) nyelvnek, melynek mind ékírásos, mind képírásos emlékei jól ismertek.
Az lenne az ésszerű tehát, ha a betűsor is ezekből az írásokból fejlődött volna
ki. Ez valószínűleg így is történt, párhuzamosan a göröggel fejlődhetett ki a
lüviből a lüd és a többi alfabétás írás, melyekben a magyar magánhangzó
harmonizálást nem követő görögök és más indoeurópaiak miatt volt szükség az
összes magánhangzó kiírására. Az idegen nevek és fogalmak leírásához kellettek
ezek a magánhangzók és elegendő végig pásztázni a fenti ABC-n, hogy áttekintést
kapjunk ennek az új írásmódnak a fejlődéséről. És aki egy kicsit is jártas az
angol spellingben az tudja, hogy ezt a célt a mai napig sem sikerült elérni. Az
angol helyesírás szinte képtelen megadni az idegen szavak kiejtését.
1: Lydian
inscription
A szardiszi temető egyik VI.-V.
századból származó sírboltját helyben található, részben régebben már használt
kövekből építették, melyek között a régészek találtak 12 lüd nyelvű feliratos
követ is. Ezek egyikén a lüd felirat mellett hasonló méretű arámi szöveg is
olvasható.
Noha az arámi szöveg fordítása a többszöri próbálkozás ellenére is
bizonytalan, és azt a lüd nyelvű szöveg rossz, nyelvtani hibákkal teli
fordításának tartják, a kutatók mégis erre a kétnyelvű feliratra alapozták a lüd
nyelvű szövegek megfejtését és a lüd nyelv rekonstrukcióját.
Egyik sem sikerült nekik. Ennek ellenére
meggyőződéssel állítják a lüd nyelv indoeurópai voltát.
1. On
the 5th of Marheswan of the 10th year of King Artaxerxes,
2. in
the city of Sardis. This stele and the cavern [and] the funerary
3.
couches (?) and the fore-court which is above Sardis (?), this its fore-court,
[they are] the property
4. of
MNY, son of KMLY, of SRWK. And if anybody against this stele or
5.
the cavern or the funerary couches (?) opposite the fore-court of this cavern,
6.
that is to say, if anybody destroys or breaks anything, then
7.
may Artemis of KLW and of Ephesos with regard to his court, his house,
8.
his property, soil and water, and everything that is his disperse him and his
heir(s) (sic!).
Az arámi szöveg ezen angol
fordításában szereplő nevek alapján kezdődött meg a lüd betűk hangértékeinek a
meghatározása, mindjárt egy szarvas hibával: a lüd szövegben ugyanis felfedezni
vélték az arámi KMLY mássalhangzó-váznak megfelelő KüMLI nevet. Csakhogy a
lüdben itt a KÓMáJa (vagy komája) ILY szavak állnak, az arámi L-nek tehát egy
J betű felelne meg, ha a tükörfordítás jó lenne. Ennek ellenére a betűk
hangértékeinek a meghatározása sokkal jobban sikerült mint a nyelv
rekonstrukciója.
Az első sor hiányzik.
2
[u]ṛaλ is(
[U]RAL ŰZéSSeL, BÁKa-ÍJ éJJeL EZT MeRi ÜDE SáSKa
[HAD]
3
la qr is a kqe lak kudk it
ist esλ vãṇ[aλ]
áJJA eGYRe ŰZ A KeGYÉ úJAK KŰ'DiK ÜT ŰZeT EZZeL
VáMoL iN[AL]
4
bλtar vod akad man el id
kuml il ids iluk al id akit
BaLTÁRa eVŐDő AKAD MÁN ÉJ ÜDe KÓMáJa ILY IDéZi
ÍJUK ÁJJa IDő AKIT
5
esλ mr uλ bu kesλ vãna
λbuk e sň
aň
EZZeL MéR ÖL BŐ KÉZZeL VáMoLNÁ LáBUK E SaNNY
ANNYa
6
laqir is aň
bukit kud ist esλ vã naλ
bλtar vọ[d]
aLÁGYŰR ŰZ ANNYi BÖKIT KŰ'D ŰZőT EZZeL VáMoL
iNAL BaLTÁRa eVŐ[Dő]
7
akt inn ã q is q elλ k fẽ
ns λif id fak mλ arti m u
AKiT INNeN
MeLLé íGY ŰZ
eGY ÉJJeL Ki FË' NéZ eLŰ'Ve ÜDe FÁK MeLLé ARaTI
Mi ŐS
8
i b
ims is arti muk ku(
-I BeSZe IMáZ ÍZ ARaTI MÜK KOPÓ Ma aZ ŰZi A
ÁRRAL BÍRÁL Ki
9
kλ id aλ ko fuλ k qir aλ
qe(
KeL IDe ÁLL KŐ FÖLé Ki GYŰR ALá GYEPLőKBŰ' íJJaL
VaCáBA' eGYÉNT
ural űzéssel, báka-íj1
éjjel ezt meri. Üde sáska [had] állja, egyre űz a kegyé(rt),
újak küldik. Üt, űzet, ezzel vámol, inal
(inába jár).
Baltára evődő akad mán, éj üde kómája2
ily, idézi íjuk, állja idő, akit ezzel mér, öl bő kézzel,
(hogy)
vámolná lábuk e sanny3
anyja! Alágyűr, űz, annyi bökit4
küld, űzőt ezzel vámol, inal. Baltára evődő, akit innen
annyi így űz,
egy éjjel ki fël néz, elülve üde fák mellé, arati
(hasznot húz abból)
mi ősi besze: ímáz íz arati mük
(amijük)
kopó ma, az űzi a árral. Bírál ki
(fel)kel,
ide áll, kő fölé. Ki gyűr alá gyeplőkbűl íjjal vacában egyént.
páka-íj vagy
gyújtogató íj
vagy komája
kóros fogyatkozás
böki, bökész: pika, dárda illetve ilyesmivel felszerelt
egyén, baka
Egy ősi toborzó, felhívás az elnyomó sáskahad
elleni harcra. A lüd szövegnek semmi köze az arámi nyelvű szöveghez, sőt! Míg ez
utóbbi értelemszerűleg azokhoz szól akik, amint azt a sírbolthoz felhasznált
kölcsönvett anyagok bizonyítják, képesek mások becses (sír)emlékeit
elsajátítani. Azokat (a jöttmenteket) kell átkokkal fenyegetni akik hajlandók
ilyesmire, a bennszülött lüdöket felesleges lenne arra figyelmeztetni, hogy
őseik sírját ne háborgassák. The
translator of this inscription tried to be very literal, and seems even to have
followed Lydian syntax mechanically, but he obscured the meaning of several
passages. He even used
כןערחא
as a masculine (in 1. 5-6) and used the masculine plural
יכררןנח
referring to two female deities. This
indicates that the Lydians had no grammatical gender in their language.
Moreover it seems that the mason also made some mistakes when he carved the
Aramaic inscription. All this is not so very much to be wondered at if we take
into consideration the probability that nobody spoke Aramaic at Sardis. The
people spoke Lydian, the higher officials Persian, and Aramaic was only an
artificial language in those western provinces of the Persian Empire where no
Aramaeans or Jews lived. But it is much to be regretted that the one document on
which the entire deciphering of Lydian rests is so obscure.
Az idézet Enno Littmann
Lydian Inscriptions című könyvéből való.
No comment!
Az alábbi sztélét
ugyanabban a sírboltban találták beépítve mint az előbbi kétnyelvű sztélét.
éBÖR-JeL: (3x2)
ŐR-ÁLLó CSÓVa ÉJi JeL ARaT A KaSZA ZúZ ALáS
2
[q]aλmλuλ
dãň
e
vãna
mruk
bλasokiτ
íGY ÁLoMMaL ÖL De Mi eLeNYÉSZéSéVe' MúLóN A SZó íM öRÖKéBőL AZ OKÍTJa
3
{q
>
m}id
kataňil
laqrisakin
qi{d
>
l}
ẽtor
akad
éMÍDD oKÁT ANNYI
JaJJA' GYűRŰZi A KÍN GYŰJÉTŐ' SoRS AKAD
4
karolid
sabλalid
itubeλmlid
aktin
KÁROLLJa
IDő ZABLÁJa IDe ŰSZTe(!) Ő BELeMéLYŰ' De AKiT INNe-
5
nãqis
fẽnsλibid
esňaň
mλvẽndaň
iskon
-N eMeL üGY ŰZ FË'
NéZ eLIBe IDÉZi NYANYa eMeLVÉN iDe ANNYI ZoKON
6
qida
tamň
buk
vãnaλ
esλ
buk
mruλ
buk
GYŰ oDaÁT A
MeNNYBe' Ő Ki VÁMoL NÁLa EZZeL BÖKi MaRUL BÖKi-
7
bλasoλ
esλ
buk
laqrisaň
bukin
aλẽň
-Be LÁZ ÜL EZZeL
BUK iLY AGYáRa IZZ ANNYi BÖKIN A LÉNYe
8
avλãň
qisk
dctdid
ist
esλ
vãnaλ
karolλ
AVVaL MúLó NYű íGY ŰZKöDő CSaTa DŰ' De
ŰZöTT EZZeL VáMoL NÁLa KARÓJa Ló-
9
sabλalλ
karola
fẽndaň
arvol
akmλ
-ZABLa A Jó Ló KARÓJa SaS FËNN De ANNYi ÁRVa
OLY AKi MéL-
10 artimuň
ibimňaň
kulumňak
sivraλmn
-A iRTI MÖNNYI BúS IMa-NYANYáKOLÓ MöNNYi
AKi
SÍVáR ALoMiN
11
[in]ãnu
aktin
nãqis
fẽnsλibid
fakataň
ebad
[Ko]MáL NŐ AKiT
INNeN MeLLé íGY ŰZ FË' NéZ eLIBe IDő FAKATT ANNYi EBAD-
12
[..]ra
bistaň
taqaλaň
{s
>
t}iiror
fẽndakmλin
[TÁ]RA BÍZTa ANNYáT
ADJA LÁNYáT IS ÍRÓ RoSSZ SZó FËNN De AKi eMeLi INNe-
[-N Ba]JBa' ÚGY IDő ...
Ébör-jel
(az őr éberségét jelzi):
III x II
(3x2 füttyjel?).
Őr-álló, csóva: éji jel. Arat a kasza, zúz, alás
(alvás)
így álommal öl, de mi elenyészésével múlón: a szó, ím, örökéből az okítja:
émídd
(tartsd ébren)
okát.
Annyi jajjal gyűrűzi a kín, gyűjétől
(gyűlésétől)
sors
(meg)akad,
károllja
idő, zablája ide űzte, ő belemélyül, de akit innen emel ügy, űz fël, néz elibe,
idézi nyanya emelvén, ide annyi zokon gyűl. Odaát a mennyben, ő ki vámol, nála
ezzel böki marul. Bökibe láz ül, ezzel buk ily agyára, izz annyi bökin a lénye,
avval múló nyű, így űzködő
(folyvást űző/űzkélő)
csata dűl
(dől),
de
űzött ezzel vámol: nála karója. Ló-zabla a jó ló karója. Sas
fënn, de annyi árva oly
aki méla, írti. Mönnyi bús ima-nyanyákoló, mönnyi
aki
sívár alomin [ko]mál nő, akit innen mellé így űz. Fël néz, elibe idő fakadt,
annyi ebad[tá]ra bízta anyját, adja lányát is. Író rossz szó fënn, de aki emeli
inne[n ba]jban, úgy idő ...
Ezt a sztélét az
előbbiektől mintegy 10 méterre találtak szintén beépítve. Only
at bottom is the stele broken. From the break, up to the lower edge of
the
inscription (a space of 0.34), extend remains of a much damaged relief
representing a man reclining on a couch, at the left end of which sits a woman
turned towards him. His left elbow is propped on a cushion, while his right hand
resting upon his right knee holds some small object, perhaps a flower.
Az előbbivel azonos
számozás csak azt jelentheti, hogy ugyanannak az őrhelynek egy másik oszlopáról
van szó. A szöveg is ugyanabban a stílusban ugyanazt a témát dolgozza fel új
szemszögből.
1
brvãň
III II
aλiksãntruλ
dãň
e
vãna
esk
mrud
BeRóVa Mi eLőNY III
x II. A LIK üZeMeL Nő TáRUL De MeLLéNY ESéSe VáMoL: NÁSZ E ZSáK-MéRŐ De
2
atratalid
timle{l
>
r}id
ardẽc
alarm
fadol
vta
A TáRÁST/TúRáST ÁLLJa IDőTŰ' MeLY ÉR IDe ÁRaD ECCő ALJÁRa
MáSZVA DŐLJ
ViSSZa uTAS
3
ak
qis qisred faka silavad fat nid ẽnsλibid akmλ
A KéGY ŰZ üGY ŰZ
REDv aVVA' KASZáZI JAVAD aVVA' TiNóID E'NéZ eLIBe IDő A KíMéLő-/KéMeLő-
4
lev
sarẽta
qisit
fẽn{s
>
t}λibid
esλ
vã{n
>
λ}aλ
-JE ViSSZaZÁR E'
uTAS üGYe IZZ ITT FËNN íTéLI Bű IDő EZZeL VáMoLi eL ALu'
5
buk
esλ
mruλ
fakmλ
lev
vcbaqẽnt
BÖKi EZZeL MeRÜL
aVVA' Ki MeLLéJE VeSZ VaCáBA
eGYÉNT
Beróva mi előny III x II. A lik üzemel, nő tárul, de mellény esése vámol: nász e
zsák-mérő, de a tárást/túrást állja. Időtűl mely ér ide árad, eccő
(egyszer)
aljára
mászva dőlj
vissza. Utas, a kégy
(futás/futam)
űz, ügy űz, redv
(romlás)
avval kaszázi javad, avval tinóid. Elnéz elibe idő, a kímélője/kémelője
visszazár. E' utas ügye izz itt fënn, ítéli bű idő, ezzel vámoli el alul böki,
ezzel merül
avval ki melléje vesz vacába
egyént.
Betétes faajtót imitáló homokkö
tábla újrahasznosítva egy egykamrás sírboltban. A
felirat kettőbe választva: 4a-ra és 4b-re.
ESZ A MúLó NÁSZ MÁN ÉJI ZAJ ÚJ ÍZ AKi MúLóT/MuLaT íGY ŰZ FË' NéZ eLIBe IDő
BÖK EZ NYANYÁN JÓ JÁNY BŰ K-
-ÉZZeL KARÓ éJJeL VAK ME' SZeMe aLaNTAS
KOVAD/KUVAD K[EZéBe'] MARJú'VA DÁKó
E Nő íZeLI BaB[Ja]iD
Esz a múló nász mán, éji zaj új íz, aki múlót/mulat így
űz. Fël néz elibe idő, bök ez nyanyán. Jó jány bű kézzel, karó éjjel vak me(rt)
szeme alantas, kovad/kuvad (leválik a
burka/bürke!) k[ezében] marjulva dákó,
e nő ízeli babjaid. 1 e
vãna
manelis
ÉSZ VáMoLNÁ iS MÁN
ÉJ ŰZi
A JÓJa ŰZi AKI
MeLLeTT
áGYa IZZó FË' NéZ
eLIBe IDő
VAK MeLLeTT GYúL De
VáMoLNá iS
ARáT ŐMÜK VaCáBa ADJa
E NőT
Ész vámolná is mán,
éj űzi, a jója űzi aki mellett ágya izzó. Fël néz, elibe idő vak mellett gyúl,
de vámolná is arát őmük (őmaguk) vacába adja e nőt.
Inscription: 5 Sardes
1
e
vãna
atalis
tivdalis
tarvτallis
E SaS VáMoL NÁSZA TÁLY ŰZeT Ű VaDDA' iLY ŰZöTT ÁRVa úTJA
JaJJ ÍZű
2
akin
kud
kaτaλres
ak
teatid
sivãmlid
A KÍN KŰ'Di iKATJA
eLőRe ÉS AKi iTT E SAST IDéZI VáMoL íM iLY IDő
3
mλola
rfatid
mẽλalid
m{λ
>
c}ola
ak
nãqis
Mi oLLÓLJa
A SZaRVAST IDő íM E LAJ(h)a IDő MoCSOLYA AKi NéMuL úGYIS
4
ẽmλ
kãnaλ
kileλ
buk
ẽminaň
eaň
cita lad
EMLéK MúLóN ÁLL KŰ-JEL BÖKe E MŰN ANNYi ÉS ANNYi óCSÍTi AJJAD
5
fadint
fakmλ
artim u
qiraλ
qelλk
vcbaqẽnt
VÁD INTi VAK MéLa ÁRTI MŰSZó GYŰRi ALá eGY ÉJJeL Kű VaCáBa' eGYÉNT
E sas*
vámol, násza tály(og),
űzet ű vaddal. Ily űzött árva útja
jajj ízű, a kín küldi ikatja
(sürgeti)
előre és aki itt e sast idézi vámol. Ím, ily idő mi ollólja
(metéli)
a szarvast, idő, ím e laj(h)a idő mocsolya
(mocsara),
aki némul: úgyis emlék. Múlón áll kű-jel böke e műn, annyi és annyi ócsíti
(ócsárolja),
ajjad vád, inti vak, méla árti. Műszó gyűri alá egy éjjel kű vacában egyént.
*
A sas itt a görög hódítókat jelképezi, mivel ez volt a
legfőbb olimposzi istenség, Zeusz szent állata. E sas a fénynek és a
királyiságnak ama sajátos árja-hellén (és aztán mint Jupiter, árja-római)
kifejeződése volt, amit az árja család minden ága tisztelt (lásd: Germán sas,
Lengyel sas, Morva sas, Román sas, Amerikai sas, stb.).
Remélem olvasóimnak
nem kell magyaráznom, hogy kit jelképez a szarvas.
1
e
vãma*
slvãmlis
armã
E SaS VáMoL Ma SZáZ
úJ VáMMaL MeLY ŰZ ÁRMáMMaL
öVéJe ŰZ AKIT íGY
ŰZ EZZeL VáMoL NÁLa
BÖKi EZé' NYANYÁN
uTÓ JÁNY BÖK EZ aNY-
-A NYáJA GYűRŰZ
ANNYi FËNN űZi öLIBŰ' De
VAK ANNYi VISSZa iS ÜZeNI VÍ' SaS CSíNJa
VÁRBa uTÓ KŰ'Di
E sas vámol ma száz új vámmal, mely űz ármámmal
(ármánnyal),
övéje űz akit így űz. Ezzel vámol nála böki, ezé(rt)
nyanyán utó(lag)
jány bök. Ez anya nyája, gyűrűz annyi fënn, űzi ölibűl, de vak annyi vissza is
üzeni: ví(v)
sas! Csínja
várba utó küldi.
*
In
vã(n)a
the n
is corrected from
m,
an obvious error.
A hiba W. H. Buckler javításának elfogadása lenne!
Inscription: 7 Sardes
A homokkő oszlop
felirata, egy sírhoz vezető folyosó bejáratánál, feliratos oldalával kifelé
nézett, ezért megkopott, nehezen olvasható. Az eszközölt javítások többsége
egyezik Littmann és Buckler által alternatívként feltüntetett olvasataival, míg
mások az ésszerű olvasat követelményének tesznek eleget.
E SaS VáMoL iNAS EZ[T] áJJA GYűRŰZi A[NYJa]
EZ Ki íGY ELADó BÁVA VaKoNDoK
AKIT NeMe eL íGY ŰZ EZZeL VáMoL NÁLa BÖ[Ki]
úJJA' GYűRŰZi ANYa BŐ/BŰ
MeSGYÉJe
ALá
FËNN űZi öLiBŰ' De VAK ANNYi VISSZa ÜZe-
NI VISZi CSúNYa
VÁRBa áTOK IDő
E sas vámol, inas
ez[t] állja, gyűrűzi a[nyja]. Ez ki így eladó báva vakondok, akit neme el
így űz, ezzel vámol nála bö[ki]. Újjal gyűrűzi anya bő/bű
mezsgyéje alá, fënn űzi ölibűl, de vak annyi, visszaüzeni: viszi csúnya
várba átok idő.
E SaS
VáMoL iNAS E ZoK MéRŐD EZ
úJJA' GYűRŰZ Ki KŰ'Di oKÍTi EZ eL-
[SZáMoL] NÁLa BaLTÁRa éVŐDő AKA[D]
A RóTÁBa' MéLáN ÁJJa IDe iKATÓ VÁJ
IKAT íRÁS ÁJJ IDe AKIT NeMe eL íGY ŰZ
FË'NéZ eLIBŰ' De EZZeL VáMoL NÁLa
BÖKi EZZeL MáR ÖLBE' KÉZ NY-
-ANYa áJJA GYűRi ŰZi ANYJa
KŰ'Di KIT
EZ eLVáMoLNa ÁLL BaLTÁRa éVŐDő
VAK ANNYi VISSZa iS ÜZeNI VISZi CSúNYa
VÁRáBa áTOK IDő.
E sas vámol. Inas, e zok mérőd ez újjal gyűrűz, ki küldi okíti, ez el[számol]
nála. Baltára évődő aka[d]
a rótában
(csapatban/seregben)
mélán állja, ide ikató váj, ikat írás: állj ide! Akit neme el így űz, fëlnéz
elibűl, de ezzel vámol nála böki, ezzel már ölben kéz: nyanya állja. Gyűri, űzi
anyja,
küldi, kit ez elvámolna. Áll baltára évődő, vak annyi vissza is üzeni: viszi
csúnya várába átok idő.
A kutatók szerint az első kilenc sor próza, aztán hat sor vers és ismét próza
következik. A próza szerintük a tulajdonról szól és a megfelelő büntetésről
annak megsértése esetén. Mi másban is gondolkodhatna egy mai tudós mint a
tulajdonjogban, annak örökkévalóságában és sérthetetlenségében? Igen, a kutatók
saját korukat és szemléletüket vetítik vissza az ókori szövegek megfejtéseibe
és tolmácsolásába. Hadd hangsúlyozzam itt ki, hogy én, ezzel szemben, csupán a
szövegek
közvetlen olvasatát
írom át a ma használatos helyesírásra. A szövegek
magyarázását
amennyire csak lehet kerülöm. Nem is kell őket
magyarozni,
nyelvünk letagadott gyökrendszere tesz róla, hogy felvésésük óta eltelt idő
ellenére fordítás/ferdítés nélkül is megértsük őket.
A (Littmann és
Buckler által) bizonytalanul azonosított betűket, természetesen, az ésszerű
olvasat követelménye határozza meg. (A két háromszög alakú jelre nekem sincs
magyarázatom.)
1
es[t]{s[t]
>
q}
mrud
karo
katovalis
bilλ
EGY MeRŐ De KÁRoS iKATÓ VÁJ ŰZ BŰ JeLe
iVÓRa Á[LL KA]NTáR OLYuKAT ÓVa ÁLL KaRÓVaL
eVŐRe ÁLL BŐ [ÉT De H]ÍZiK E BőTŐL DÖMe íMMeL ŰZi íZE eJeJ ÍZ
VESZ VAK iVÓRA SZó
DACCA' áJJa
EZT ITT úGY IDD TűRŐ KöNNYe íZEZi VÁD íGY ŰZ TÖR IDő NYaKAST MeLLé aNNYi
MeRÜL ITT TűRŐ iDe eNNYiVE' JaJJ AKIN TÁMa NYiT Rá VáMoLóN
iVÁS iKAT ÖL VAKÍT
MaRUL Ki ÉLi ZÁR Be uTAT
A KeCÉN A JeGéR MeLLé RoSSZ GYűL eZER SZó CÍVó NYÁJa IZZó KÁTYú úTJA DöMÉS
VAK MIT ÉNÖD ŰZöTT iKATÓ VAJ LáZADó MÉLa
VAK MoSAD ÁM Ő KOVa CSIV ÁRaD KÖTö-
-Z LE CSADaJ ALá E NáSZ
∆
CSIV aNNYi
FA-DÖFi
IDéNY
TAVaSZ ENNYi AKKÓ' MéN íM LÁGY IDő oKOLJa
VAK MIT
ÉJ EDZ VASaT NYŰNi iLY IZZó aDJA
aZZA' A SZó
NeMe LáM íGY IDeKÖTi ÁLLaTOKKA' De AKi MúLAD (halad)
aZZaL E CSÁDé üGYIRe AD
∆
ÜSSe úGY KŰ Mi áGYÁRa DŐL CSúNYa
VACa AZ IDéNY
VAKON
MéLáN ŰZi JÓ DAL
A JÁRMáN KASZT ALaCSoNY KŰ-DuNNÁK
E NÁSZA íM MúLó S üGYE iDe Mi BeŰZETé ÁM NYÚ'NA De aNNYi
AKi EBBe' AD INNi MeLLé eNNi IDe NYeS-FÁRa VAD
A KeCÉN Ű E RAKaTTA' AD A KeZIVE' TuTYiZ ZANoTOS
uTó
VAS ŰZ AMA Jó MeLLé
NYú'NAK Ki ÍM MéLáZ
ËNÁLLTáBA' KI VAJuL MéRŐ De BőSZ éJ
EZZeL ITT íMe eRRe íGY ŰZi FË' NéZ eLIBe IDő A KÁNYa VISZi S ÜZe-
NI VISZ CSúNYa VÁRáBa áTOK
Egy merő
(bátor),
de káros ikató
(sürgető)
váj, űz bű jele.
Ivóra á[ll ka]ntár,
olyukat óva áll karóval. Evőre áll bő [ét, de h]ízik e bőtől. Döme ímmel űzi,
íze ejej íz. Vesz vak ivóra szó: daccal állja!
Ezt itt úgy idd, tűrő könnye ízezi. Vád így űz, tör idő nyakast, mellé annyi
merül itt tűrő ide ennyivel. Jajj, akin táma
(támasza)
nyit rá vámolón. Ivás ikat, öl, vakít, marul ki éli, zár be utat.
A kecén a jegér
(vízimadár)
mellé rossz gyűl. Ezer szó cívó nyája izzó kátyú, útja dömés
(tömés).
Vak, mit énöd űzött, ikató. Vaj lázadó méla? Vak mosad
(mosadék lesz),
ám ő kova. Csiv
(csivitelés)
árad, kötöz le csadaj
(csalitos)
alá e nász.
∆
Csiv annyi,
fa-döfi
(hamisan játszó)
idény: tavasz. Ennyi akkor mén, ím, lágy idő okolja.
Vak, mit éj edz, vasat nyűni ily izzó adja,
azzal a szó.
Neme, lám, így ideköti állatokkal, de aki múlad
(halad)
azzal e csádé
(csalitos)
ügyire ad.
∆
Üsse úgy kű, mi ágyára dől, csúnya vaca az idény,
vakon,
mélán űzi jó dal. A jármán kaszt alacsony, kű-dunnák e násza ím múló s ügye ide
mi beűzeté ám nyúlna. De annyi
aki ebben ad inni, mellé enni, ide nyes-fára
(nyársra)
vad, a kecén ű e rakattal ad, a kezivel tutyiz
(hajat befon)
zanotos
(bortól hangos).
Utó(szó):
Vas űz, ama jó
mellé nyúlnak, ki ím, méláz, ënálltában ki vajul mérő, de bősz éj ezzel itt,
íme, erre így űzi. Fël néz, elibe idő, a kánya viszi s üzeni: visz csúnya várába
átok.
Lydische metrische
Inschrift (Sardes Nr. 11):
Egy vésési hiba is becsúszott: a 6. sorban as s
túl közel került az u-hoz
és így ez utóbbi i-nek
látszik.
A szóközökre, a kor írásaira oly jellemzően,
hagyatkozni nem lehet, ezt már az első kutatók (Littmann, Buckler) is észlelték,
akik a feliratot magánhangzós rímelésű (asszonánc) versnek vélték. 1
est
m ruva ads a rist ro λ far vadat rkoλ EZT íMe
RÓVA ADóZ A őRIZeT ROSSZ LeS FÁRa VADÁSZóT
RáK-OLLó 2
vã
nτa vi cňar
eλkaτa red k m is ko
VÁMoL uNaTJA
SZöVI CSúNYÁRa E'LaKATJA eREDő
Ki íM SZŰZ oKOS 3
aň
i q id ads a vňv
ratuλ arτ ãn sr kasn od ANYa IS
íGY IDő ADóZ A VáNYáVa uRÁTÓL ÁRuSíTJa MúLóN
ZSíRoS KaZáN ODa 4
k
bλt aλ kat rgol λt a fa aλ faba λko l
KéS-BaLTA
ALá KúSZAT RiGOLYa oLLóT A FA ÁLL FÁBA' LaKÓ J- 5
av
kaň
ẽt amň
uve d mava redt aλ fat o
-AVa KÁNYa
ÉTe AMeNNYi ÖVÉ De MÁSéVA eREDeT ÁLLóS FÁT
ÖSSZe 6
kot a cat qed kτa d
cf i a d( KÖTi A
SZó-CSATa eGYEDi KóTYA De CSúF IS A' DUZZA ALÁ
JŐ MeNNYi ODá- 7
s ar
ist roλ sr k as tukat o val isu lo
-Z ARRa
ŰZőT ROSSZaL ZáR Ki ÁZó TÚSZoKAT Ő VÁJJa ŰZéSŰ'
JÓSZó- 8
dat
ro is q aλ mλ ad q islab tãn alat rokl
-DAT ROSSZ
ŰZő íGY ÁLL MeLLé AD íGY ÍZaLJÁBa' TöMLőN
ALJAT ROKoLYa- 9
far
d ak art imuλ
dãňca
qrla λ a trkoλ
SáFÁR De
AKi ÁRT ÍMÖLő DuMa LáN(Y)CA GYúRJA aLá ÁS ToRKOL 10
fakiτ est ina( VAKÍTJa
EZT ÜNNAPPA'
íDALJa LAKó aZZA' A KiMúLó ŰZi Ki ODa 11
vã
nτa kt e sň
aňi
f rol q isf a kor fidk a tofn
VáMoL oNTJA
oKáT E SaNNY ANNYI Fi RÓJa íGY ŰZVe A KOR VIDéKe
A TÖVéN 12
bu
kmru va aλ fa k mλat aň
vi is va arn
BŐ KiMéRŐ óVA ÁLL FA Ki
MúLAT ANNYi VISSZáS ÍZ aVVA ARaSZó'Ná
id kantrod
IDő-KANTáROD.
Ezt, íme,
róva adóz a őrizet. Rossz les fára, vadászót rák-olló vámol, unatja,
szövi csúnyára, ellakatja eredő
(erdő),
ki ím szűz, okos anya is. Így idő adóz a ványával
(koptatásával), urától árusítja múlón, zsíros kazán oda. Kés-balta alá
kúszat rigolya ollót. A fa áll, fában lakó java kánya éte: amennyi övé, de
máséval eredet állós. Fát összeköti a szó-csata, egyedi kótya(vetye),
de csúf is a duzza (duzzogása)! Alá jő mennyi, ő
adatja rá űzőt rosszal, zár ki ázó túszokat. Ő vájja űzésül jószódat. Rossz űző
így áll mellé, ad így ízaljában,
tömlőn aljat rokolya-sáfár, de aki
árt: ímölő(-ámoló) duma lánca. Gyúrja alá, ás,
torkol, vakítja ezt ünnappal
ídalja
(iddogálja) lakó, azzal a kimúló űzi ki oda. Vámol, ontja
okát e sanny, annyi fi rója. Így űzve, a kor vidéke a tövén, bő kimérő óva áll.
Fa, ki múlat annyi visszás íz, avval araszolna idő-kantárod. Egy fa koronája és
alagsora! Megszívlelnivaló tanulság a kettő párhuzamba állítása!
Mennyivel emberibb a fenti, ahol csupán szócsaták folynak, de
mindenki csak annyival él amennyi az övé.
Lydische metrische Inschrift (Sardes Nr. 12):
1
est mrusi
vã mlλ saroλ ẽ ntar fλod
EZT MéRŐZI
VÁMMaL MeLLYeL ZSAROL
E Nő-TÁRó FaLÓDa
2
dumλ isn
idqa as lλ ve faara
rmλ cavλo
DUMáL ÜZeN
IDDaDJA AZ éJJeL VESZi
FASZÁRA RáMoL CSÁVáLÓS
3
a kañ m
λvẽsi svñ is λ(
A KANJa
íM éLVEZI ZSiVáNY ÍZű LeGÉNY
ZAVaKÁL BáJOS
4
cinaλ q is
qir aλ fẽ tvin tatt utr loλ
CSÍNNAL íGY
IZZa GYŰRi ALá-FË'
TöVIN TÁTíT UTóRa JÓL
5
nin in n
idqa as l is vãna λakτ aλ fav
kufot
NINi INNi
Nő IDDaDJA AZ éJ ŰZi
VÁMoLNÁ
LAKoTTJa
ÁLL FÁVá KÖVŰT
6
ia ila
lar m τ e akud ã k isluk ol
ISSZA SILA
JÁR íM SZíTJa E SASKODó MeLLe Kű
IZZóJuK OLYa-
7
n iratn ãñ
sir maλ ẽ n ãn is mẽnl is fato
-N IRAToN
MeLLéNY-ZSíR MÁL E Nő MeLLéN ÍZ
MENüJe
ŰZi SZaFATOS
8
bilik
e fat rτa vr oλtla a fc ñtul
od
BŰJÜK
ESéSe SZaVÁT RiTTYA SóVáR OLTJA
A VaC NYiTÓJa ÓDi-
9
k ot jumba
a du (
-K OTT
éJOMBA A SűDŐ Nő íMMeL ITT
KOCáVá IDű'NI áGYAZ PóLYáLóT A
TúRÓT
10
negli
nẽ dvñ isλl ẽ ñfẽn t asẽ n añ
ḷạ f̣od
NeGéLYŰ' NE
DíVáNY ÍZLeLJe
E NYő'VÉN iTT AZÉ' Nő ANYa áLLJA
VŐD
Ezt
mérőzi
(leméri)
vámmal, mellyel zsarol
e nő-táró
falóda. Dumál, üzen, iddadja
(iddogáltatja)
az éjjel, veszi faszára, rámol csáválós a kanja,
ím, élvezi. Zsivány ízű legény zavakál
(zavargat) bájos
csínnal, így izza, gyűri alá-fël,
tövin tátít
utóra jól. Nini, inni nő iddadja,
az éj űzi, vámolná
lakottja, áll fává
kövült, issza sila
(kajla) jár, ím,
szítja e saskodó
(tőben szétterjedő)
melle, kű izzójuk olyan iraton
(metszeten),
mellény-zsír mál
(maly)
e nő mellén, íz menüje űzi, szafatos bűjük esése szavát rittya
(geci) sóvár
oltja, a vac nyitója ódik ott éjomba. A süldő nő ímmel itt
kocává idülni ágyaz pólyálót. A túrót negélyül
(finnyásan) ne
dívány ízlelje,
ennyi övén itt azért nő: anya állja
vőd.
A szöveg pikáns, -
nem dolgunk, hogy az elmúlt korok ízlését felülbíráljuk, - de értelmes,
összefüggő, folyamatos és tanulságos és ennyi elegendő is az olvasat
helyességének a bizonyítására.
ILY ÍMe MeLLé iNAZI SAS KŐ De Mi MeLLé KeCÉN ŰZ IDéNY A JÁRMA S
A MU(n)KáN MeLL iZZIK ÉMÍT iZZíT AMIN iLY IZZó/ŰZő ViSSZauTA A SZó
De ÁT ROSSZ IZZiK ZÁR ŐS NéMuL aNNYi ÍZ
aGGYAZ Mi eLLeNéVe'
aNNYi íGY ÍRóRa AD
KÖTTeTJe
INASFa MeLLé KeCE SiVáNY A SZó úTRa oKOT MI aDATJA De
KŰ'DöTTJe
INA TaNYa MaLoNYáNAK FA-SIVÁNY A FALA LaK-
-NI KúTJA
SZeBB ITÁT ÚJíTJa
INNi KÓTYa úTJa
IS TÁRa BúJÁS
FA KúTJa
INNi oDA DŰTS ILY ÍZűT AMIN JÁNY íGY ÍRRA' ÁLL
E Nő A TaVASZ FË'NőVe NYáJÉ Ma KúTJa
ÁLL A JÁNY-ANYA TaNYa
AKAD ViRRATÓ SAS E MeLLé iVÓT JóL TÁR BáTYA De
[LEG]ÉNY-űZő eSeTTJÉN
ITT KÖTi úTJa
INNi KOCSiVa IDe KANCÁT
[BeHaJT
SZéNa] MeLLé uNaTJa
ENNi VaNYaLÍTJa
INNi VáRATi Ő SóZI KÍNáLi ANNYi
[BORáT K]óSTOLi aNNYi eGYEDi aNNAK iVÓJa aNNYi KÁBíTJA
De
[SOK ITALTÓL SASS]A' SEM ŰZ ÉL ŐSI SZó úJJA' ANYa
Ily, íme, mellé inazi
(kötözi)
sas. Kő, de mi mellé kecén űz, idény a járma s a mu(n)kán mell izzik, émít
(ébreszt),
izzít amin ily izzó/űző visszautal: a szó, de át rossz izzik, zár, ős némul,
annyi íz
aggyaz mi ellenével.
Annyi így íróra ad, köttetje
inasfa mellé kece sivány a szó útra okot mi adatja, de küldöttje
inal. Tanya malonyának
(mogyorósnak)
fa-sivány. A fala lakni, kútja
szebb itát
(italát)
újítja
inni. Kótya útja
is tára, bújás fakítja
(fakasztja)
inni. Oda dűts ily ízűt amin jány így írral áll. E nő a tavasz, fëlnőve nyájé ma
kútja,
áll a jány-anya tanya. Akad virrató sas e mellé, ivót jól tár bátya, de
[leg]ény-űző esettjén itt köti útja.
Inni kocsival ide kancát [behajt széna] mellé, unatja
enni vanyalítja,
inni várati, ő sózi kínáli annyi [borát, k]óstoli, annyi egyedi annak ivója,
annyi kábítja de [sok italtól sass]al sem űz, él ősi szó újjal: anya.
A fenti képen egy
hat részre tördelt márvány sztélé látszik, melyet a Temető-hegy egy sírboltjának
falában találtak. A közepéből hiányzó rész valószínűleg egy embert ábrázoló
dombormű lehetett, melynek egy kis szelete meg is maradt. A hatodik részre csak
azután találtak rá miután a többit már keretbe cementezték, így azt külön
tárolják. A kutatók o-ra rímelő verset vélnek látni a feliratban...
1 mrumit baal dumis
qλ[......] factot
MeRŐ MIT BA' ALJaD
Ő íM ŰZ aGYaL [JáNYT DíSZe]S FACSaTOT
2 atrkotak
sa{v
> l}taar
eλfk[....λ]ak taok
A SZó TáR Ő TÁKoZ
AJTA' A RoSSZ ELFeK[Vő SA-/RéMA-/KuRVA-L]AK iTTASOK-
3 nãm balτa
ist sa{v
> r}korfλ[...sav]taarλk
arktoλ
-oN íM áLoM BALÚTJa
A SZÜZeT ZÁRKő ORVuL [BeCSAP]TA ÁRuLiK A RáKoT OLLó-
4 fakmat τeλmdañ
ñãλañ [ẽ......] ako
-VA' Ki MATaTJa ÉLeMöDő ANNYi SZáNJa íMMeL LÁNY[ E BaJáT] iSZÁKOS
5 caqllãñ
akum adẽnñ [......a]larmlñ ẽto{l
> v}t
óCSa ÁGYaLJA
Jő MeLLé aNNYi A KOMA iDÉN NY[AKáN A] JÁRoM JáNY ETTŐ' Vá'T
6 faqñ niqaaslad
akm ciraλad iskod
VÁSóDJa
NYő'NI áGYA' AZ aJJA De AKi MiCSIRi ALá AD ŰZKÖDő
7 istañ qlatãnu
nik mrsla sitarfλo
IZZíTi ANNYi
GYuLLASZTi MúLóN ŐNÍKi Mi oRZóJA SZűZI TÁRáVa' iLLŐS
8 dãkum est siqr[
] saralλ taktod
De MúLó KOMa EZT
SZIDJa [
] ZÁRRA' JóL TÁKó'Ta ODa
9 koti famrasidñ[
] qiraλ ẽnvñatoλk
KÖTi IS VÁMRa AZ
IDÉNY [
] GYŰRi ALá E NöVő aNYÁT ÖLe Ké-
10 lẽmum taada[
] et kaτfλads qλ atrot
-JJE' íM SZÓ áMíTÁ
A DA[C V]ESZíT iKATJa FuLLADoZó GYúLáS A TáRÓT
11 ãn qλ na[
]ararm facato[.]
MúLó NáSZ
GYuLLaNáSA [ K]ÁRÁRa Ma SZóVA' CSATO[L]
12 kib{τ
> s}ama[
] ankãñ [...]trol
KI BiZA'MA[T
aNY]ÁNaK Mi LéNY[éRe ŐT] öSZTöRÖLJe
13 qaλmk c[ ] fam
qiraλ [.....]trol
íGY ÁLMa KoCSi[Ján
lehagy]VA Mi GYŰRi ALá [S LE]TaROLJa
14 umñit [ ] otrañ
adalλ fartol
Ő Ma NYIT
[kaput vezeti] ŐT őRANYA Ki AJáLVa ARRa TOLJa
15 [...][ ] tarta
fakmis col
[
] TARTÁSáVA'
Ki íM ŰZi óCSúLJa
16 [ ] famλad
taada ẽntrol
[
] VÁMoL ADTA ADÁS
E NőT RÓJa
17 [ ] facatil
kukok
[
] FACSAT ILLiK
OKUK
18 [ ]sid
fabad ẽnτavλoλ
[
] IDe FÁBA De E
Nő úTJÁVaL ÖL
19 [ ]s
sivraλaλ karfto
[
] ZIVARRAL ÁLL Ki
A RáFuTÓS
Merő mit baj/bal aljad, ő ím űz, agyal [jányt. Dísze]s
facsatot a szó tár, ő tákoz (foltoz),
ajtal (nyit) a rossz,
elfek[vő sal]ak/rém-al]ak/kurva-l]ak. Ittasokon, ím, álom balútja,
a szüzet zárkő orvul [becsap]ta. Árulik a rákot ollóval, ki matatja
élemödő (öregedő)
annyi, szánja ímmel lány[e baját].
Iszákos, ócsa ágyalja, jő mellé, annyi a koma. Idén ny[akán a] járom, jány ettől
vált: vásódja nyőlni, ágyal az alja, de aki micsiri
(mecsevész/csenevész) állad
(állapodik), űzködő
izzíti, annyi gyullaszt, múlón őníki mi orzója, szűzi tárával
(kincsével) illős, de múló.
Koma ezt szidja [
] zárral jól
tákolta oda, köti is vámra az idény [
] Gyűri alá e növő anyát öle, kéjjel ím
szó ámítá, a da[c v]eszít, ikatja
fulladozó gyúlás, a tárót múló nász gyullanása. [ K]árára ma szóval csato[l] ki
bizalma[t any]ának, mi lény[ére őt] ösztörölje.
Így álma kocsi[ján
lehagy]va mi gyűri alá [s le]tarolja,
ő ma nyit [kaput, vezeti] őt őranya ki ajálva arra tolja
(A felirat további része túl hézagos, a
rekonstrukciója bizonytalan, noha az eddigiek alapján nem teljesen
lehetetlen...)
Márvány szobor
talpazat, a szobor számára bemélyített lábnyomokkal, oldalán kétnyelvű felirat.
Görög: ΝΑΝΝΑΣΔΙΟΝΥΣΙΚΛΕΟΣΑΡΤΕΜΙΔΙ. Lyd:
1
nanna
bakivalis
artimuλ
iNA' NaNÁS BAKI VAJ
ŰZi ÁRT ÍM ÖLe
Inal nanás*.
Baki vaj űzi? Árt, ím, öle!
*
Aki
legénynek leányt, leánynak legényt szerez közbenjárása által. Székely szó.
(Kriza J.).
CzF
Szinte sértetlen márvány sztélé, minden oldala tökéletesen megmunkálva és mivel
eredeti talapzata mellett feküdt feliratos oldalával lefelé fordítva, így a
teljes szöveg sértetlenül fennmaradt.
EZT MéRÖD SáFÁR iDÉN iTYóVA' iCCéNYi ÍR-ŰZő MeLLé ÍM aNNÁ SZó'Va ICCéNYi
DUMa MáS EVADúVA
VéN ERő iZZA MEDDő S FÁRaD ÉTTeL ÁSíT RűKÖL
MuLAT AJJA De MúL ÍM NáSZA éLED Á'DVa ŰS VIDD iKATJa
úTJa
ÍRáS
VAK SáFÁR DE TÁK Mi eLLeN iKATVa aNNYi
ÉJ MúLNA De FENT AZÉ' iNNa ANNYi
NéMuL
GYŰ-DA' íMMeL
IMMáN SZó ŰZeTi SáFÁRoLI ITaLLA' Ki MáS ÁLLÍDD ADD-
-VISSZa VIDD iKATJa
ZSIVáNY KÖTI TaCS iDe ÁLMoD ANYa E Nő VÁLLAL-
-VA SZóT NYŰNeK MáSoN ÍGY ESIK De E TuDAT ROSSZ KoMa S üGYES ŰZ
iCCÉN
iTaL MeLLé IMMáN ANNYi SZAVa-NYű SáFÁR De E TANYA KiMoSSA iDe
ZIVaRRAL MI ZÁRaT ÍM ÚJ KATYaTJa
ÍRáSoKKA' óV E Kű BÁKa-ÍJJa' éJJe' ŰZ
A RoM úTJA
Kő' GYŰ-DAL ITaLa MeLLé IMMáN SZÜZeT SáFÁRoL A KoMa S
ÍRóD UNJa
ZIVaRRAL MI ZÁRaT ÍM ÚJ KATYaTJa
IRáS AKAD
12
sivraλmis
artimul
afãň
cẽqraλ
qiraλ
ZIVaRRAL MI ZÁRaT ÍM ÚJ A SáFa MeLLé eNNYi iCCE íGY uRAL GYŰR ALá
iTT AGY-uTÓLJa
MuLaT A KéM-SAS A SáFa aNNYi ViCC BŰNe VáNYáS FÁRaD ÉTÜK
A SüTőRe KOS oMoL ÍM JeL NéMuL KŐ Ki ODVAKAT VÁMoL Mű oDA KeGYED
ÁLL IDő ADoTT A SZÓ De AKi MúLAD INNi MúLaNT
(A fenti képen, de
kinagyított változatán még inkább, jól látszik, hogy a betűk átjavítása
(pirosra) teljesen jogos, a 6. sor kivételével, mely véletlen elírás lehet.)
Ezt méröd, sáfár, idén ityóval
(itallal)
iccényi ír-űző mellé, ím, annál szólva iccényi duma más. Elvadulva
vén erő izza, meddő s fárad éttel ásít, rűköl, mulat alja. De múl ím násza, éled
áldva űs (ős)
vidd ikatja
(sürgeti),
útja
írás, vak sáfár, de ták (szíj)
mi ellen ikatva annyi
éj múlna, de fent azé(rt)
inna annyi, némul
gyű-dal
(hívogató,
lásd gyűhely),
ímmel immán szó űzeti, sáfároli
itallal ki más. Állídd, add, visszavidd ikatja
zsivány. Köti tacs (csat)
ide álmod, anya e nő, vállalva szót nyűnek, máson így esik, de e tudat rossz
koma s ügyes űz iccén
ital mellé immán annyi szava-nyű sáfár, de e tanya kimossa ide zivarral
(zivatarral)
mi zárat. Ím, új katyatja
(kotyogása)
írásokkal óv. E kű báka-íjjal éjjel űz, a rom útja, köll gyű-dal itala mellé.
Immán szüzet sáfárol a koma s íród
unja,
zivarral mi zárat, íme új katyatja:
irás akad, zivarral mi zárat. Íme új a sáfa
(dézsa,
σκαφη)
mellé ennyi icce így ural, gyűr alá: itt agy-utolja mulat. A kém-sas a sáfa,
annyi vicc bűne: ványás, fárad étük, a sütőre kos. Omol ím jel, némul kő, ki
odvakat vámol, mű, oda kegyed! Áll idő, adott a szó, de aki múlad inni múlant
(az múlat).
A homokkő blokk feliratán érdekesen javítottak, valószínűleg még eredeti
elhelyezésekor. Egyes sorok (2., 3., 9., 11. és 12.) elejéről a betűket törölték
és átírták az ezeket megelőző sorok végére, így ezek a hozzáadások az írás
számára kialakított téglalap alakú panel határán átlépnek. A III./II. tábor szám
egyértelműen meghatározza a sztélé eredeti helyét, de ezt a szöveg hasonlósága a
Szardisz 4. valamint az ezt követő felirathoz is megerősíti.
E SaS aZ ŐR/ÚR MA
S üGYeL De MúLóN JÁRTa ÍM ÖLiK DACÓVa
ERőSíT
óVa INT A SZó AKiT EZZeL űZ IRaMMAL GYŐZ FËNN űZi eLIBe IDő
NI VISZi CSíNJa
FÁK MeLLé ITT INNi GYűL De MéLáN SéTÁ'Va SAS
ARaTi ÍMe Ő KI BőSZŰ' iMáZ IZZóKAT űZ ÁRuLÓ KŰ'Di BeRóVa MúláS
(III./II.) iDő Mi LéNYe MúLNi iTTJÉT
MIT íR IDe AZ uTAS MIT Rá ÁTALL(Y) ŰZ
oKKA' VÉSi CSITOL SZó BÖKi A VÁR IS üGYeL De E TÁM ODa MúLó NYű
AKi MA NYű BoRRA' FaRoZó ŰZ BáR A VáR JeLeZ A ViTÁRa IDe aVVA' KŰ'D
ÁM Ő SZÖVi NYAK ITT üGYE' De óVÁS FENŰ AKATT GYűL FÁKON TáRÓVa
AKi MeLLé ÍZe aDJa
ŰZi CSITOLJa
íJAD BŰ áTADD
FÁK MeLLeTT INNi GYűL De MúLóNaK ARaT ÍM Ő Ki iKaT ZÁR JÓ KŰ Do-
-BOL BŰ JeL KÁRáLJa
Ő Jó JeL GYŰR ALá E TéVEDéS KIN
ZÁR OKKA' KÖZöNY ANNYi CSIV ANNYi iNNI KOMa E Kö-
-Z A VÉNT uNI Ki BÍZNI KáBa iLY ŰZi ÁRúJJa Ő JaJJ ŰZi
GYŐZiK ÁM Ő KIT GYŰ'De óV A SZó FENŰ' AKATT
aBÁ'VA FŐL íZE'JJe LaKó KAN-TORU' 'ÁLÁLNI iDe
GYűL KőBőL E ZSÁK De ETeT A FA ÁLLSZ ALá S
AKIT E DáKÓKÉ TőGYRe ÁTAD KÖT AVVA íM Ő
MIT íR IDe AZ uTAS VÉT AMeNNYI
De NYAKaS íGY
ŰZi
E MeNNY E TÁM aNNYi UNJa
BÁVa CSúNYa A SZÓ De BÖKIN
MÉ' TűRi IDő BÖKiBŰ' iDE aNNYi GYŰ' Ki INT AKi MeLLé Ű[Z]
üGYED ÉNÖD E TÁMaSZ, UNJa
A KADART ÍM ŐS
BŰVe eRőSíT
E sas az őr/úr ma
s ügyel, de múlón járta, íme, ölik. Dacolva erősít, óva int a szó,
akit ezzel űz, irammal győz, fënn űzi elibe idő. Ni, viszi csínja
fák mellé, itt inni gyűl, de mélán sétálva sas arati. Íme, ő ki bőszül imáz,
izzókat (forrófejűeket) űz, áruló küldi. Beróva
múlás: III x II. Idő mi lénye múlni, ittjét
(itt-létét) mit ír ide az utas, mit rá átall(y)
(vonakodás) űz, okkal vési. Csitol szó, böki, a vár
is ügyel, de e tám oda, múló nyű. Aki ma nyű, borral farozó űz, bár a vár jelez,
a vitára ide avval küld. Ám ő szövi, njak
itt ügyel, de óvás fenül (vadul) akadt: gyűl fákon
tárolva, aki mellé íze (rokona) adja,
űzi, csitolja: íjad bű átadd! Fák
mellett inni gyűl, de múlónak arat, íme, ő ki ikat: zár jó kű, dobol bű jel,
kárálja ő jó jel. Gyűr alá e tévedés,
kin zár okkal közöny. Annyi csiv (csivitolás),
annyi inni koma, e köz a vént uni, ki bízni kába: ily űzi, árulja ő, jajj űzi!
Győzik, ám ő kit gyülde (gyülekezet) óv, a szó
fenül akadt, abálva fől, ízelje lakó kan-torul, hálálni ide gyűl. Kőből e zsák,
de etet a fa, állsz alá s akit e dákóké(rt) tőgyre
átad, köt avval. Íme, ő mit ír ide: az utas vét amennyi,
de nyakas, így űzi e menny, e tám. Annyi
unja báva, csúnya a szó, de bökin mé(rt)
tűri idő? Bökibűl ide annyi gyűl, ki int, aki mellé ű[z] ügyed. Énöd e támasz,
unja a kadart, ím, ős bűve erősít!
eMeLNi iTTJÉT
MIT íR IDe AZ uTAS MIT Rá Á[TALL(Y) ŰZ]
oKKA' VÉS aNNAK AMi OKÁT Ő aZ aNYáVA' ÓVi
AKIT NeMe eLőDJe
IDéZ ERJ ÍZeZi iRaMJa ŰZi
ÁM Ő VÁD IFIJu BUKoTJA
De AMODa Mellé aNNYi
FA KÍNÁLJa BŐ KíMéLő ADúVa
áM Ő BITÓ CSíNJá-
-Ba' IDéNY eGYEDi KéMeL ALá AD VÉT AMeNNYi IDéNY
A KéMeLő ÍZe íGY ŰZi CSITOLJa
íJAD BIZZA ADD
BÖKi íM eLŰZ FÁKKA' éRZED üGYÜK BUKó MúLAD
aVVA' BŰVÉRű FaTÁLBÚ' Ki eMeLI TöBB AZ eNYűS/eNYéSZő AKi
NYoMuL Ki IDe iNNI VISZáLYoL íGY ÉJJeL KiBÖK
MÉTeLY IDe BÖKi BŰ eDÉNYe GYŰ' KINT
FA KíMéLI TARTi ÍM ŐSI BeSZe ÍM aZ ÍZ
iKATi ZSARóLJa Ő KI DoBoL BŰ JeLeK ÁRJa iLLYeL
GYŰRi ALá ARaT ÍM ÖLi KÍN E TéVÉRe űZőN
ZÁRO' Ki AKó'NI KOMa E KöZ/KéZ A VÉNT uNI Ki
BÍZNI KáBa iLY SZó FËNN ŰZi eZER éJÜK eZeR MaLYa ŰZi
MúLóN iTTJÉT
aNNAK ÁM Ő MIT íR IDe AZ uTALáS
oKÁT Ő aZ aNYáVa' ÓVi AKI TÁM Ő NéMuL íGY iDő-
-Ve' A SZó FENŰ' iNAKKA ARÁNYu'NAK BÍRÁK-
-[N]AK De E TüNEMéNY AKATT ÁM Ő MIT íR IDe AZ [uTAL]
[ÉR]VEL KAN-TORRa Ő SZAVáVA SZíTJa
ÁJJA KéMeLi
[AJJAS]aN IDe üGY ŰZi Ki De E TIVoRLYa ŰZi MIT íR IDe AZTÁ[N
[?] ? MIT íR IDe AZ iTTAS[]
Emelni
ittjét
(itt-létét),
mit ír ide az utas, mit rá á[tall(y) űz] okkal vési annak ami okát ő az
anyával óvi akit neme elődje
idéz erj
(belső erő)
ízezi, iramja űzi. Ám ő vád ifiju bukotja,
de amoda mellé annyi fa kínálja bő kímélő adúval
(odúval),
ám ő bitó csínjába idény egyedi, kémel alá, ad, vét, amennyi idény. A kémelő
íze
(rokona)
így űzi, csitolja:
íjad bízzal add! Böki, ím, elűz fákkal, érzed ügyük bukó, múlad avval. Bűvérű
fatálbúl, ki emeli, több az enyésző/enyűs
(enyveskezű),
aki nyomul ki ide inni, viszályol így, éjjel kibök, métely. Ide böki bű edénye
gyűl, kint fa kíméli, tarti ím ősi besze. Ím az íz
(rokon)
ikati zsarolja ő ki dobol. Bű jelek árja illyel gyűri alá, arat, íme, öli kín. E
tévére űzőn zárol ki akólni
(bort mérni)
koma. E köz/kéz a vént uni, ki bízni kába, ily szó fënn űzi. Ezer éjük ezer
malya űzi múlón ittjét
annak. Ám ő, mit ír ide, az utalás okát ő az anyával óvi, aki tám. Ő némul, így
idővel a szó fenül
(vadul),
inakkal arányulnak bírák[n]ak, de e tünemény akadt. Ám ő, mit ír ide az [utal],
[ér]vel kan-torra, ő szavával szítja, állja, kémeli [aljas]an. Ide ügy űzi ki,
de e tivorlya
(tivornya)
űzi mit ír ide aztá[n
] mit ír ide az ittas ...
Márvány sztélé, melyet Merszindere
közelében, 3 km-re nyugatra Szardisztól, egy mezőn találtak a parasztok és
vitték az ásatások színhelyére. A kitűnő minőségű vésés, a karcolások és
bevágások ellenére is, lehetővé teszi a szöveg kibetűzését.
1
e
sadmẽ
esk
mrud
a{l
>
v}ikrelid
karol[il(?)]
an{l
>
d}alik
atrat[alid(?)]
E SZóZAD MESe EZ Ki Ma eRŐ De AVIK eREJe IDő KÁROLLJa
[ILY] ANDA oLYIK A TuRA SZóT [ÁJJa IDő]
oKKA' VÉS úJJA' íME TűR ÚJ ŰZi íGY ŰZő OLYIKA Ma SOK FIJa ŰZő[TŰ'] aVaDAG ŰZi
ÁTÁJJ IDe A [KŰRe]
[EZ LáZ]AD MÉLa BŰ KÉZZeL MéR ÖL BÖK EZ NYANYó MA SZíT MeLLé aNNYi íGY IZZ FË'
Né[Z eLIBe IDő]
[Fa KÁNYá]JA íM E TuR ŐS [LÁ]ZA[D íMe É]L ARaTI MÜK A SZaBLYa Ó VASa VISSZa
[KéR]
E szózad
(szózat)
mese. Ez ki ma erő, de avik ereje, idő károllja.
[Ily] anda olyik, a
(tere)tura
(terefere)
szót [ájja idő,] okkal vés újjal
(újra).
Íme, tűr, új űzi, így űző olyika ma sok fija. Űző[tűl] avadag
(romosság)
űzi: átállj ide a [kűre!] [Ez láz]ad méla, bű kézzel mér, öl, bök ez. Nyanyó ma
szít, mellé annyi így izz, fël né[z elibe idő.] [Fa kányá]ja, ím e tur ős
[lá]za[d! Íme, é]l arati mük
(amijük)
a szablya ó vasa vissza [kér!]
Inscription: 30
Sardes
Kenu-alakú pirosas színű cserépváza. A szöveg a váza csőrszerű fülétől indul és
fordul vissza az edény szájától. Ez az egyedüli lüd boustrophedon felirat, de
első sora nem az egyedüli melyben balról jobbra fut a szöveg.
1
titiin
:
ẽmň
:
tiardň
:
fabil
TÜTŰS INNa : jÉ MeNNYi : íTI SÁReDéNY : FA BŰJe
A TÁL : Ki ITáVAL
Tütűs inna. Jé, mennyi íti sáredény, fa bűje a
tál, ki itával
(ki az italával!).
Inscription: 32
Kis cserépváza
szorosan összeillő két darabjáról van ez a józanságra szólító felirat.
[.]ragulit
kardal
ViRÁG ÚJ ITT KARD ÁJJ
Virág új itt. Kard
állj!
Inscription: 33
mivad
Mi ÍVa ADu
Mi íva adu
(tartalmát elfogyasztva az edény odu,
azaz űr).
Kétnyelvű
felirat. Görög: ΠΑΡΤΑΡΑΣ ΑΘΗΝΑΙΗΙ (a két szó egymás alá írva). A lüd szintén két
sorban:
1
esň
taẽ{ň
>
m}
asňil
EZ NYiTÁSÉ' iMÁZ NYíJJ
BÁR TÁR A SZó aCAT
ITT
Ez nyitásé(rt)
imáz: nyíjj! Bár tár a szó, acat
(gyom)
itt.
éBÖR-JeL III x III. ARaT A[KaSZa ZúZ]
ALu íGY ÁLoMMaL ÖL De MeLLé aNNYi
ŐR ÁLL KAN-JAJJAL KÁRO[LLJA]
TaROLJa
LoVaRRA ÖL ÁRT ÍM ÚJuL
EZ eNNYi TACSoN BÁNT A KASZÁ[S]
A BoRoN ALJa
ÍZ KiMúLóN A Kő BŰJe [IS]
[GYé]R ÉTeK A SANNY
GYALOM[oZ]
Ébör-jel III x III. Arat a[kasza, zúz] alu, így álommal
öl, de mellé annyi őr áll, kan-jajjal káro[llja],
tarolja, lovarral
(műlovaggal) öl. Árt, ím,
újul ez, ennyi tacson (csaton/csomón)
bánt a kaszá[s], a boron alja íz,
kimúlón a kő bűje [is], [gyé]r étek, a sanny (kóros
fogyás) gyalom[oz]
(hálóval halász).
BáR VáMoL aNNYi KöTi iDe Mi LéNYe
ŐR ÁLL Ki A NőJE oLLYAL
VÁRTáRa
úJUL
EZ NYiTi A CSúNYa
MÁN ESőBe' E TO'VaJ ŰZi
VACON
ILY CÉ' áGYRA De
[D]ALIDo E NőJé'
BAR[oMI]
Bár vámoli annyi, köti ide mi lénye: őr-áll, ki a nője
ollyal. Vártára újul ez nyiti, a
csúnya, mán esőben e tolvaj űzi. Vacon
ily cél ágyra, de [d]alido e nőjé(rt)
bar[omi].
Inscription: 49 Silsilis
iLY E KeGY Ő éGI
A JÓ SZeMRe E TáJ IZZó
ÓJJa
Ily e kegy, ő égi! A jó szemre e táj izzó,
ójja
(óvja)!
éBÖR-JeL ~II. ŐR ÁLL Ki A Nő éJJE' úJAL
[CSaLi]TRa AJAL A LIK iZZAN TáRUL
[íGY] A LoM aLúL iDe MeLLé aNNYi EZ uNTA A CSíN-
-T ÍM iLYES BoRDó UNJa ŰZi FËNN Ki ÁJJa
éJJE' VeSZ TőLe FATTYA aNNYi RÁVAJJA Ki MúLó-
-[V]A' SZÁMoL aNNYi eBBŰ' JaJJ AKi MeLLéJE VeSZI
aZ ARRóL TÁSS
Ébör-jel ~II. Őr áll ki, a nő éjjel újal
(újra) [csali]tra ajal
(felajaz), a lik izzan
(felizgul), tárul [így] a lom
alul ide mellé annyi. Ez unta a csínt, ím, ilyes bordó
(egyhangú) unja, űzi fënn ki
ájja éjjel, vesz tőle. Fattya annyi, rávallja ki múló[v]al számol annyi. Ebbűl,
jajj, aki melléje veszi az arról táss (társ).
iZZ A MéLY IDő
Abban, ki váj ide,
izz a mély idő.
1
[e]s
anlola
atratal
[I]ZZANi JÓ oLLYA'
|
A TuR A SZóT ÁJJa
[Í]ZZ A NőJe OLLYA'
|
A TuR ASZúT ÁJJa
iSZÁK ÁRuDÁJa
|
AKi AD aDJa IZZó |
FŰZő GYáMoL NőT
iSZÁK ÁRu 'oDÁJa
|
AKAD áGY IZZó
|
VÍZ
úGYáM eLöNT
BÓKKA' SZó FED A NŐ eLőTT
|
VAK úTJA
iDő
BUKÁS FEDD A NŐ iLLeT
|
VAKíTJa
iDő
KÁBáRa iDŐ KŰ'D NeM áLoM
|
eLaDJa IGa üDÉT
KABaRoDÓ Ki IDőN MaLoM
|
aLuDJa IGa iDÉT
NéMuL Ki MúLó [SZó De KaR]C-JeL AKAD
ARaTi ÍM ÖLI Bő SZŰ
MeLLYeL FËNN CSöMöL aNNYi
[I]zzani jó ollyal.
- [Í]zz a nője ollyal.
A tur a szót állja.
- A tur aszút állja.*
Iszák
(zsák)
árudája. - Iszák áru hodája
(juhtanyája).
Aki ad, adja izzó.
- Akad ágy izzó.
Fűző gyámol nőt. - Víz
úgyám elönt.
Bókkal szó fed a nő előtt. - Bukás fedd
(fegyelmez),
a nő illet
(viselkedni kényszerít).
Vak útja
idő. - Vakítja
idő.
Kábára idő küld nem
álom. - Kabarodó ki időn malom.
Eladja iga üdét. - Aludja
iga idét
(ünnepét).
Némul ki múló [szó,
de kar]c-jel akad.
Arati, ím öli bő
szű, mellyel fënn csömöl annyi.
* TuR a TuRk, TRák, TRójai,
eTRuszk, és más T_R gyökszóból eredő névvel nevezett csoport/nép/nemzethez
tartozó egyén. A -k ezekben a nevekben, a többes jele, mint népnév képző
szerepel. Erre bizonyíték e nevek görög tükörfordításaiban szereplő ~noi
(tyrsenoi) ugyancsak többesszám képző.
Ez a humoros
sírfelirat ékesen példázza az ugratásos módszer előnyét/hátrányát mai
írásmódszerünk viszonylatában, noha a kétértelműség itt inkább az ömlesztett
írásmód, a szavak egybeírásának a következménye. A feliratokon a szóközök
valójában a könnyebb áttekintés kedvéért csak betűcsoportokra tördelik az
írást nem (mindig) tényleges szavakba.
e
sadmẽ
: mitratalis
ÉS iZZADi íM ÉSZ :
MIT RÁ iTALJa ŰZ
És izzadi, ím, ész
mit rá italja űz
sivãmlim
atelis
íZIVe' Mi LeMúLJa
ÍM A TEJ ÍZe
Ízivel mi lemúlja,
ím, a tej íze. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |