Lüd nyelvi emlékeink összefoglalója

A lüd (Lydian) szövegek olvasása, ha nem is latin betűkkel és nem a mai helyesírással vésték, nem szabadna, hogy gondot okozzon bárkinek. Igen, vésett/rótt szövegekről van szó, tehát világos, hogy a jelekkel spórolós ugratásos, kihagyásos módszert alkalmazta a korabeli (ie. VIII. századtól a II. századig) írnok/vésnök. Érdemes ezzel a kihagyásos módszerrel közelebbről meg­ismerkedni, hiszen elsajátításával az ember azonnal többnyelvűvé válik: azonnal (ük)anyanyelvi szinten beszéli az eteo-krétai, ciprusi, és lemnoszi nyelveken kívül a trák, lüki, lüd, kár és még kitudja hány nyelvet. (Ignacio Adiego a kihagyásos írásmódszert, (defective notation of vowels), a kár nyelvi emlékekben kimutatja, és háromszorosan is alátámasztja. A módszer tehát, nemcsak délibábos agyszülemény.)

Lüd betűk és hangértékeik
	a	A/Á
	b	B
	g	G
	d	D
	e	E/É
	v	V
	i	I/Í/Ü/Ű
	y	Ő/Ű
	k	K
	l	J/LY/LJ
	m	M
	n	N
	o	O/Ó/Ö/Ő
	p	P
	r	R
	œ	S/SZ
	t	T
	u	O/Ó/Ö/Ő U/Ú/Ü/Ű
	f	F/V
	q	GY/DJ
	s	Z/ZS
	τ	TY/TJ
	ã	{M+L}
	ẽ	E/É/Ë
	λ	L
	ň	NY/NJ
	c	C/CS

Az alábbiakban lüd nyelvi emlékeink gyűjteménye következik. Az első egy kétnyelvű, lüd (lydian) – arámi (arameus) felirat, melynek fakszimile má­solatához is könnyű hozzáférni a világhálón. A többi a Jost Gippert által jegyzett Titus Didactica oldalairól tölthető le, de W. H. Buckler Lydian Inscriptions című dolgozata is megtalálható a világhálón. Az átírásokat érdemes összehasonlítani az eredeti fényképével vagy fakszimile rajzával, mivel kezdetben a jelet a kutatók ν-re (görög nü) írták át, mely könnyen összetéveszthető a v-vel, ahogy ez sokszor meg is történt a későbbi átírásoknál, ezért minden egyes v és ν jelet le kell ellenőrizni.

Ugyanígy az l-re átírt jelek némelyike valójában a p (), az l-nél () kicsivel hosszabban lelógó zászlócskájával. A kutatók el sem különítették az l-től, a szövegek értelmes olvasása híján nem is érzékelték, hogy két külön betűről van szó, pedig a hasonló alakú Π/π ott van minden ógörög jelkészletben, a főnicaitól a ionin és korinthoszin keresztül a krétai ABC-ig. Mentségükre szóljon, hogy itt inkább az értelmes olvasat követelménye, mintsem a betű alakja, dönt a két lehetséges hangérték között.

A magánhangzók jelölése és nem jelölése, vagyis kihagyásának szabálya nagyon bizonytalan, de ez nem szabadna, hogy meglepetést vagy gondot okozzon, hiszen az írások a tisztán mássalhangzós (kép és vonalas) írások és a fonetikus írások közötti átmeneti időszakban keletkeztek. Az o-k és u-k jelölése okozta a legnagyobb problémát lyd írnokainknál. Úgy tűnik először az u jelét vezették be és használták mind a nyolc ilyen hang jelölésére, majd bevezették az o-t az o-s hangok jelölésére, meghagyva az u-t a tisztán u-s hangoknak. Próbálkoztak külön jellel (y) a hosszú ő és ű számára, de csak három feliraton (4b., 13., 23.) alkalmazták ezt a jelet. Az e hangok jelölésére két jelet használtak, de nem sikerült rájönnöm, hogy miért. Mindezek a jelölési rendellenességek ellenére, melyek lényegében összemérhetőek a mai angol spellinggel, a lyd szövegek olvasása nem is olyan nehéz.

De nem is könnyű, pontosabban fogalmazva, könnyű félresiklani: az ember megfejt egy-két szót és a mondat többi részét addig csavargatja amíg valami értelmesnek látszót össze nem hoz. És itt van a kutya elásva: nem szabad a mondandót csavargatással kicsikarni, az írnokok nagyon pedánsan és szabatosan, lényegre törően fogalmaztak, minden szavuk a helyén van.

A j-sített mássalhangzókat kiejtésük szerint írták, pl. a TJ-t TY-nek (ontja helyett ontya).

Az írnok/vésnök általi „szavakba” tördelés, melyre a kutatók még rá is tettek saját belátásuk szerint, önkényesnek látszik, vagy ha mégsem, akkor a magyar szólamoknak, – az egy szuszra és mindig ereszkedő hanglejtéssel ejtett szavak csoportjának, – felelnek meg ezek a tördelések.

A „szavak” elválasztásánál az is előfordulhat, hogy a szó vagy mondat utolsó betűje kerül csupán át a következő sorba.

Az alábbiakban lüd nyelvi emlékeink megfejthető, jobban mondva ki-, le-, és elolvasható részét kapja kézhez a kedves olvasó. Aki kedvet kap a maradék töredékek silabizálgatásához az megtalálja a teljes korpuszt a Jost Gippert által jegyzett Titus Didactica oldalain vagy Lydian Corpus cím alatt H. Craig Melchert feldolgozásában.

Eddig összesen 110 fennmaradt, kőbe vésett, főleg sírfelirat ismeretes. Ezek egy része nagyon töredékes, kopott, kibetűzhetetlen, a másik része pedig túl rövid ahhoz, hogy érdemes legyen vele kínlódni. A megfejthető, leolvasható rész azonban némileg kárpótolja az olvasót: némelyik sírfelirat egészen bizarr.

Az egyes jelek leolvasásánál előfordulnak bizonytalanságok, ilyenkor mindig az értelmes mondatot eredményező olvasat győz. Az általam elvégzett javításokat {} zárójelbe tettem. A mellékelt képek igazolják a javítások egy részét, a többi igazolására hoznám fel, hogy Melchert professzor sokkal több jel olvasatát tartja bizonytalannak, mint amit én átjavítottam. A zöld színű olvasatban a sárgászöld színű (zárójelbe zárt) betoldás nem a felirat része, csupán magyarázat az előtte levő kevésbé ismert szóhoz.

A lüd betűsor átvétel a görögből, vagy legalábbis annak mintájára készült – állítja a fáma. Ez azért meglepő, mert ugyanakkor a kutatók egyöntetű véleménye szerint, a lüd utód-nyelve annak a lüvi (Luwian) nyelvnek, melynek mind ékírásos, mind képírásos emlékei jól ismertek. Az lenne az ésszerű tehát, ha a betűsor is ezekből az írásokból fejlődött volna ki. Ez valószínűleg így is történt, párhuzamosan a göröggel fejlődhetett ki a lüviből a lüd és a többi alfabétás írás, melyekben a magyar magánhangzó harmonizálást nem követő görögök és más indoeurópaiak miatt volt szükség az összes magánhangzó kiírására. Az idegen nevek és fogalmak leírásához kellettek ezek a magánhangzók és elegendő végig pásztázni a fenti ABC-n, hogy áttekintést kapjunk ennek az új írásmódnak a fejlődéséről. És aki egy kicsit is jártas az angol spellingben az tudja, hogy ezt a célt a mai napig sem sikerült elérni. Az angol helyesírás szinte képtelen megadni az idegen szavak kiejtését.

1: Lydian inscription

A szardiszi temető egyik VI.-V. századból származó sírboltját helyben található, részben régebben már használt kövekből építették, melyek között a régészek találtak 12 lüd nyelvű feliratos követ is. Ezek egyikén a lüd felirat mellett hasonló méretű arámi szöveg is olvasható.

Noha az arámi szöveg fordítása a többszöri próbálkozás ellenére is bizonytalan, és azt a lüd nyelvű szöveg rossz, nyelvtani hibákkal teli fordításának tartják, a kutatók mégis erre a kétnyelvű feliratra alapozták a lüd nyelvű szövegek megfejtését és a lüd nyelv rekonstrukcióját. Egyik sem sikerült nekik. Ennek ellenére meggyőződéssel  állítják a lüd nyelv indoeurópai voltát.

1. On the 5th of Marheswan of the 10th year of King Artaxerxes,

2. in the city of Sardis. This stele and the cavern [and] the funerary

3. couches (?) and the fore-court which is above Sardis (?), this its fore-court, [they are] the property

4. of MNY, son of KMLY, of SRWK. And if anybody against this stele or

5. the cavern or the funerary couches (?) opposite the fore-court of this cavern,

6. that is to say, if anybody destroys or breaks anything, then

7. may Artemis of KLW and of Ephesos with regard to his court, his house,

8. his property, soil and water, and everything that is his disperse him and his heir(s) (sic!).

Az arámi szöveg ezen angol fordításában szereplő nevek alapján kezdődött meg a lüd betűk hangértékeinek a meghatározása, mindjárt egy szarvas hibával: a lüd szövegben ugyanis felfedezni vélték az arámi KMLY mássalhangzó-váznak megfelelő KüMLI nevet. Csakhogy a lüdben itt a „KÓMáJa (vagy komája) ILY” szavak állnak, az arámi L-nek tehát egy J betű felelne meg, ha a tükörfordítás jó lenne. Ennek ellenére a betűk hangértékeinek a meghatározása sokkal jobban sikerült mint a nyelv rekonstrukciója.

Az első sor hiányzik.

… ural űzéssel, báka-íj¹ éjjel – ezt meri. Üde sáska [had] állja, egyre űz a kegyé(rt), újak küldik. Üt, űzet, – ezzel vámol, inal (inába jár).

Baltára evődő akad mán, éj üde kómája² ily, idézi íjuk, állja idő, akit ezzel mér, öl bő kézzel, – (hogy) vámolná lábuk e sanny³ anyja! Alágyűr, űz, annyi bökit⁴ küld, űzőt ezzel vámol, inal. Baltára evődő, akit innen annyi így űz, egy éjjel ki fël néz, elülve üde fák mellé, arati (hasznot húz abból) mi ősi besze: ímáz íz arati mük (amijük) kopó ma, az űzi a’ árral. Bírál ki (fel)kel, ide áll, kő fölé. Ki gyűr alá gyeplőkbűl íjjal vacában egyént.

1. páka-íj vagy gyújtogató íj

2. vagy komája

3. kóros fogyatkozás

4. böki, bökész: pika, dárda illetve ilyesmivel felszerelt egyén, baka

Egy ősi toborzó, felhívás az elnyomó sáskahad elleni harcra. A lüd szövegnek semmi köze az arámi nyelvű szöveghez, sőt! Míg ez utóbbi – értelemszerűleg – azokhoz szól akik, amint azt a sírbolthoz felhasznált „kölcsönvett” anyagok bizonyítják, képesek mások becses (sír)emlékeit elsajátítani. Azokat (a jöttmenteket) kell átkokkal fenyegetni akik hajlandók ilyesmire, a bennszülött lüdöket felesleges lenne arra figyelmeztetni, hogy őseik sírját ne háborgassák. „The translator of this inscription tried to be very literal, and seems even to have followed Lydian syntax mechanically, but he obscured the meaning of several passages. He even used כןערחא as a masculine (in 1. 5-6) and used the masculine plural יכררןנח referring to two female deities. This indicates that the Lydians had no grammatical gender in their language. Moreover it seems that the mason also made some mistakes when he carved the Aramaic inscription. All this is not so very much to be wondered at if we take into consideration the probability that nobody spoke Aramaic at Sardis. The people spoke Lydian, the higher officials Persian, and Aramaic was only an artificial language in those western provinces of the Persian Empire where no Aramaeans or Jews lived. But it is much to be regretted that the one document on which the entire deciphering of Lydian rests is so obscure.” Az idézet Enno Littmann Lydian Inscriptions című könyvéből való. No comment!

Inscription: 2  Sardes

Az alábbi sztélét ugyanabban a sírboltban találták beépítve mint az előbbi kétnyelvű sztélét.

1     [b]orlλ X III II oraλ cuvellλ artakœassaλœ

       éBÖR-JeL: (3x2) ŐR-ÁLLó CSÓVa ÉJi JeL ARaT A KaSZA ZúZ ALáS

2     [q]aλmλuλ dãň eœœ vãnaœ mruk bλasokiτ

       íGY ÁLoMMaL ÖL De Mi eLeNYÉSZéSéVe' MúLóN A SZó íM öRÖKéBőL AZ OKÍTJa

3     {q > m}id kataňil laqrisakin qi{d > l} ẽtoœrœ akad

éMÍDD oKÁT ANNYI JaJJA' GYűRŰZi A KÍN GYŰJÉTŐ' SoRS AKAD

4     karolid sabλalid iœtubeλmlid aktin

       KÁROLLJa IDő ZABLÁJa IDe ŰSZTe(!) Ő BELeMéLYŰ' De AKiT INNe-

5     nãqis fẽnsλibid esňaň mλvẽndaň iskon

       -N eMeL üGY ŰZ FË' NéZ eLIBe IDÉZi NYANYa eMeLVÉN iDe ANNYI ZoKON

6     qida tamň buk vãnaλ esλ buk mruλ buk

       GYے oDaÁT A MeNNYBe' Ő Ki VÁMoL NÁLa EZZeL BÖKi MaRUL BÖKi-

7     bλasoλ esλ buk laqrisaň bukin aλẽň

       -Be LÁZ ÜL EZZeL BUK iLY AGYáRa IZZ ANNYi BÖKIN A LÉNYe

8     avλãň qisk dctdid ist esλ vãnaλ karolλ

       AVVaL MúLó NYű íGY ŰZKöDő CSaTa DŰ' De ŰZöTT EZZeL VáMoL NÁLa KARÓJa Ló-

9     sabλalλ karolaœ œfẽndaň arvol akmλ

       -ZABLa A Jó Ló KARÓJa SaS FËNN De ANNYi ÁRVa OLY AKi MéL-

10   artimuň ibœimňaň kulumňak sivraλmn

       -A iRTI MÖNNYI BúS IMa-NYANYáKOLÓ MöNNYi AKi SÍVáR ALoMiN

11   [in]ãnu aktin nãqis fẽnsλibid fakataň ebad

       [Ko]MáL NŐ AKiT INNeN MeLLé íGY ŰZ FË' NéZ eLIBe IDő FAKATT ANNYi EBAD-

12   [..]ra bistaň taqaλaň {s > t}iœirorœ œfẽndakmλin

       [TÁ]RA BÍZTa ANNYáT ADJA LÁNYáT IS ÍRÓ RoSSZ SZó FËNN De AKi eMeLi INNe-

13   [..]lbuqid

       [-N Ba]JBa' ÚGY IDő ...

Ébör-jel (az őr éberségét jelzi): III x II (3x2 füttyjel?). Őr-álló, csóva: éji jel. Arat a kasza, zúz, alás (alvás) így álommal öl, de mi elenyészésével múlón: a szó, ím, örökéből az okítja: émídd (tartsd ébren) okát.

Annyi jajjal gyűrűzi a kín, gyűjétől (gyűlésétől) sors (meg)akad, károllja idő, zablája ide űzte, ő belemélyül, de akit innen emel ügy, űz fël, néz elibe, idézi nyanya emelvén, ide annyi zokon gyűl. Odaát a mennyben, ő ki vámol, nála ezzel böki marul. Bökibe láz ül, ezzel buk ily agyára, izz annyi bökin a lénye, avval múló nyű, így űzködő (folyvást űző/űzkélő) csata dűl (dől), de űzött ezzel vámol: nála karója. Ló-zabla a jó ló karója. Sas fënn, de annyi árva oly aki méla, írti. Mönnyi bús ima-nyanyákoló, mönnyi aki sívár alomin [ko]mál nő, akit innen mellé így űz. Fël néz, elibe idő fakadt, annyi ebad[tá]ra bízta anyját, adja lányát is. Író rossz szó fënn, de aki emeli inne[n ba]jban, úgy idő ...

Inscription: 3  Sardes

Ezt a sztélét az előbbiektől mintegy 10 méterre találtak szintén beépítve.

„Only at bottom is the stele broken. From the break, up to the lower edge of the inscription (a space of 0.34), extend remains of a much damaged relief representing a man reclining on a couch, at the left end of which sits a woman turned towards him. His left elbow is propped on a cushion, while his right hand resting upon his right knee holds some small object, perhaps a flower.”

Az előbbivel azonos számozás csak azt jelentheti, hogy ugyanannak az őrhelynek egy másik oszlopáról van szó. A szöveg is ugyanabban a stílusban ugyanazt a témát dolgozza fel új szemszögből.

1     brvãň III II aλiksãntruλ dãň eœœ vãnaœ esk mrud

       BeRóVa Mi eLőNY III x II. A LIK üZeMeL Nő TáRUL De MeLLéNY ESéSe VáMoL: NÁSZ E ZSáK-MéRŐ De

2     atraœtalid timle{l > r}id ardẽc alarmœ fadol vœtaœ

       A TáRÁST/TúRáST ÁLLJa IDőTŰ' MeLY ÉR IDe ÁRaD ECCő ALJÁRa MáSZVA DŐLJ ViSSZa uTAS

3     ak qis qisred fakaœ silavad fat nid ẽnsλibid akmλ

       A KéGY ŰZ üGY ŰZ REDv aVVA' KASZáZI JAVAD aVVA' TiNóID E'NéZ eLIBe IDő A KíMéLő-/KéMeLő-

4     levœ sarẽtaœ qisit fẽn{s > t}λibid esλ vã{n > λ}aλ

       -JE ViSSZaZÁR E' uTAS üGYe IZZ ITT FËNN íTéLI Bű IDő EZZeL VáMoLi eL ALu'

5     buk esλ mruλ fakmλ levœ vcbaqẽnt

       BÖKi EZZeL MeRÜL aVVA' Ki MeLLéJE VeSZ VaCáBA eGYÉNT

Beróva mi előny III x II. A lik üzemel, nő tárul, de mellény esése vámol: nász e zsák-mérő, de a tárást/túrást állja. Időtűl mely ér ide árad, eccő (egyszer) aljára mászva dőlj vissza. Utas, a kégy (futás/futam) űz, ügy űz, redv (romlás) avval kaszázi javad, avval tinóid. Elnéz elibe idő, a kímélője/kémelője visszazár. E' utas ügye izz itt fënn, ítéli bű idő, ezzel vámoli el alul böki, ezzel merül avval ki melléje vesz vacába egyént.

Inscription: 4a  Sardes

Betétes faajtót imitáló homokkö tábla újrahasznosítva egy egykamrás sírboltban. A felirat kettőbe választva: 4a-ra és 4b-re.

1     eœ aœi{œi > ã}naœ manelis alulis akmλt qis fẽnsλibid

       ESZ A MúLó NÁSZ MÁN ÉJI ZAJ ÚJ ÍZ AKi MúLóT/MuLaT íGY ŰZ FË' NéZ eLIBe IDő
2     buk esňaň anlolaň buk

       BÖK EZ NYANYÁN JÓ JÁNY BŰ K-
3     esλ karolλ fakmẽ œãntaœ

       -ÉZZeL KARÓ éJJeL VAK ME' SZeMe aLaNTAS
4     kufadk marivdak

       KOVAD/KUVAD K[EZéBe'] MARJú'VA DÁKó
5     ẽnsλibb[i]d

       E Nő íZeLI BaB[Ja]iD

Esz a múló nász mán, éji zaj új íz, aki múlót/mulat így űz. Fël néz elibe idő, bök ez nyanyán. Jó jány bű kézzel, – karó éjjel vak me(rt) szeme alantas, – kovad/kuvad (leválik a burka/bürke!) k[ezében] marjulva dákó, e nő ízeli babjaid.

Inscription: 4b

 1  eœ vãnaœ manelis

       ÉSZ VáMoLNÁ iS MÁN ÉJ ŰZi

2     alulis akmλt

       A JÓJa ŰZi AKI MeLLeTT

3     qis fẽnsλibid

       áGYa IZZó FË' NéZ eLIBe IDő

4     fakmλt qλdãnœ

       VAK MeLLeTT GYúL De VáMoLNá iS

5     artymuk vcbaqẽnt

       ARáT ŐMÜK VaCáBa ADJa E NőT

Ész vámolná is mán, éj űzi, a jója űzi aki mellett ágya izzó. Fël néz, elibe idő vak mellett gyúl, de vámolná is arát őmük (őmaguk) vacába adja e nőt.

Inscription: 5  Sardes

1     eœœ vãnaœ atalis tivdalis tarvτallis

       E SaS VáMoL NÁSZA TÁLY ŰZeT Ű VaDDA' iLY ŰZöTT ÁRVa úTJA JaJJ ÍZű

2     akin kud kaτaλres ak teœaœtid sivãmlid

       A KÍN KŰ'Di iKATJA eLőRe ÉS AKi iTT E SAST IDéZI VáMoL íM iLY IDő

3     mλola œrfaœtid mẽλalid m{λ > c}ola ak nãqis

       Mi oLLÓLJa A SZaRVAST IDő íM E LAJ(h)a IDő MoCSOLYA AKi NéMuL úGYIS

4     ẽmλ kãnaλ kileλ buk ẽminaň eœaň cita lad

       EMLéK MúLóN ÁLL KŰ-JEL BÖKe E MŰN ANNYi ÉS ANNYi óCSÍTi AJJAD

5     fadint fakmλ artim uœ qiraλ qelλk vcbaqẽnt

       VÁD INTi VAK MéLa ÁRTI MŰSZó GYŰRi ALá eGY ÉJJeL Kű VaCáBa' eGYÉNT

E sas* vámol, násza tály(og), űzet ű vaddal. Ily űzött árva útja jajj ízű, a kín küldi ikatja (sürgeti) előre és aki itt e sast idézi vámol. Ím, ily idő mi ollólja (metéli) a szarvast, idő, ím e laj(h)a idő mocsolya (mocsara), aki némul: úgyis emlék. Múlón áll kű-jel böke e műn, annyi és annyi ócsíti (ócsárolja), ajjad vád, inti vak, méla árti. Műszó gyűri alá egy éjjel kű vacában egyént.

* A sas itt a görög hódítókat jelképezi, mivel ez volt a legfőbb olimposzi istenség, Zeusz szent állata. E sas a fénynek és a királyiságnak ama sajátos árja-hellén (és aztán mint Jupiter, árja-római) kifejeződése volt, amit az árja család minden ága tisztelt (lásd: Germán sas, Lengyel sas, Morva sas, Román sas, Amerikai sas, stb.).

Remélem olvasóimnak nem kell magyaráznom, hogy kit jelképez a szarvas.

Inscription: 6  Sardes

1     eœœ vãmaœ* slvãmlis armã

       E SaS VáMoL Ma SZáZ úJ VáMMaL MeLY ŰZ ÁRMáMMaL

2     vlis akit qis esλ vãnaλ

       öVéJe ŰZ AKIT íGY ŰZ EZZeL VáMoL NÁLa

3     buk esňaň antolaň buk esň

       BÖKi EZé' NYANYÁN uTÓ JÁNY BÖK EZ aNY-

4     aň laqrisaň fẽnsλibid

       -A NYáJA GYűRŰZ ANNYi FËNN űZi öLIBŰ' De

5     fakaň viœœis niviœœcň

       VAK ANNYi VISSZa iS ÜZeNI VÍ' SaS CSíNJa

6     varbtokid

       VÁRBa uTÓ KŰ'Di

E sas vámol ma száz új vámmal, mely űz ármámmal (ármánnyal), övéje űz akit így űz. Ezzel vámol nála böki, ezé(rt) nyanyán utó(lag) jány bök. Ez anya nyája, gyűrűz annyi fënn, űzi ölibűl, de vak annyi vissza is üzeni: ví(v) sas! Csínja várba utó küldi.

* „In vã(n)aœ the n is corrected from m, an obvious error.” A hiba W. H. Buckler javításának elfogadása lenne!

Inscription: 7  Sardes

A homokkő oszlop felirata, egy sírhoz vezető folyosó bejáratánál, feliratos oldalával kifelé nézett, ezért megkopott, nehezen olvasható. Az eszközölt javítások többsége egyezik Littmann és Buckler által alternatívként feltüntetett olvasataival, míg mások az ésszerű olvasat követelményének tesznek eleget.

1     eœœ vãnaœ es[t] laqrisa[ñ]

       E SaS VáMoL iNAS EZ[T] áJJA GYűRŰZi A[NYJa]
2     esk qelad bava {funidň > fkndk}

       EZ Ki íGY ELADó BÁVA VaKoNDoK
3     akit nãqis esλ vãnaλ bu[k]

       AKIT NeMe eL íGY ŰZ EZZeL VáMoL NÁLa BÖ[Ki]
4     laqrisaň bu[mœ] qelaλ

       úJJA' GYűRŰZi ANYa BŐ/BŰ MeSGYÉJe ALá
5     fẽnsλbid fakaň viœis

       FËNN űZi öLiBŰ' De VAK ANNYi VISSZa ÜZe-
6     niviœcň varbtokid

       NI VISZi CSúNYa VÁRBa áTOK IDő

E sas vámol, inas ez[t] állja, gyűrűzi a[nyja]. Ez ki így eladó báva vakondok, akit neme el így űz, ezzel vámol nála bö[ki]. Újjal gyűrűzi anya bő/bű mezsgyéje alá, fënn űzi ölibűl, de vak annyi, visszaüzeni: viszi csúnya várba átok idő.

Inscription: 8  Sardes

Díszes márvány sztélé, eredetileg díszoszlop, melyet kettőbe törtek a felirat negyedik sora mentén, megsemmisítve azt és úgy építették be az 1. számú sírboltba.

1     eœœ vãnaœ esk mrud es

       E SaS VáMoL iNAS E ZoK MéRŐD EZ
2     laqrisk kudkit esλ

       úJJA' GYűRŰZ Ki KŰ'Di oKÍTi EZ eL-
3     [œã]naλ bλtarvod aka[d]

       [SZáMoL] NÁLa BaLTÁRa éVŐDő AKA[D]
4     [...]
5     artabãnalid katoval

       A RóTÁBa' MéLáN ÁJJa IDe iKATÓ VÁJ
6     ik atraœalid akit nãqis

       IKAT íRÁS ÁJJ IDe AKIT NeMe eL íGY ŰZ
7     fẽnsλibid esλ vãnaλ

       FË'NéZ eLIBŰ' De EZZeL VáMoL NÁLa
8     buk esλ mruλ bek esň

       BÖKi EZZeL MáR ÖLBE' KÉZ NY-
9     aňlaqrisaň kudkit

       -ANYa áJJA GYűRi ŰZi ANYJa KŰ'Di KIT
10   esλ vãnaλ bλtarvod

       EZ eLVáMoLNa ÁLL BaLTÁRa éVŐDő
11   fakaň viœœis niviœcň

       VAK ANNYi VISSZa iS ÜZeNI VISZi CSúNYa
12   varbtokid

       VÁRáBa áTOK IDő.

E sas vámol. Inas, e zok mérőd ez újjal gyűrűz, ki küldi okíti, ez el[számol] nála. Baltára évődő aka[d] … a rótában (csapatban/seregben) mélán állja, ide ikató váj, ikat írás: állj ide! Akit neme el így űz, fëlnéz elibűl, de ezzel vámol nála böki, ezzel már ölben kéz: nyanya állja. Gyűri, űzi anyja, küldi, kit ez elvámolna. Áll baltára évődő, vak annyi vissza is üzeni: viszi csúnya várába átok idő.

Inscription: 10  Sardes

Kettőbe tört márvány sztélé ugyancsak az 1. számú sírbolt falába beépítve. A feliraton több stílus és betűméret különböztethető el, (sőt, még széljegyzet is van rajta) és ez a szövegben is tükröződik. Pl. a külön sorba írt T betűt egy uTó-irat követi, valószínűleg időben is utólag bevésve.

A kutatók szerint az első kilenc sor próza, aztán hat sor vers és ismét próza következik. A próza – szerintük – a tulajdonról szól és a megfelelő büntetésről annak megsértése esetén. Mi másban is gondolkodhatna egy mai tudós mint a tulajdonjogban, annak örökkévalóságában és sérthetetlenségében? Igen, a kutatók saját korukat és szemléletüket vetítik vissza az ókori szövegek „megfejtéseibe” és tolmácsolásába. Hadd hangsúlyozzam itt ki, hogy én, ezzel szemben, csupán a szövegek közvetlen olvasatát írom át a ma használatos helyesírásra. A szövegek magyarázását amennyire csak lehet kerülöm. Nem is kell őket magyarozni, nyelvünk letagadott gyökrendszere tesz róla, hogy felvésésük óta eltelt idő ellenére fordítás/ferdítés nélkül is megértsük őket.

A (Littmann és Buckler által) bizonytalanul azonosított betűket, természetesen, az ésszerű olvasat követelménye határozza meg. (A két háromszög alakú jelre nekem sincs magyarázatom.)

1     es[t]{s[t] > q} mrud karoœ katovalis bilλ

       EGY MeRŐ De KÁRoS iKATÓ VÁJ ŰZ BŰ JeLe
2     vora[λ ka]ntrol katovaλ karo{l > v}λ

       iVÓRa Á[LL KA]NTáR OLYuKAT ÓVa ÁLL KaRÓVaL
3     voraλ b{λ[bilik] > o[...]} isk{u > e/ẽ}btoλ dummλis sellis

       eVŐRe ÁLL BŐ [ÉT De H]ÍZiK E BőTŐL DÖMe íMMeL ŰZi íZE eJeJ ÍZ
4     veœfak voraœ dacal

       VESZ VAK iVÓRA SZó DACCA' áJJa

5     estit qid tro{d > k}ň sẽsvad qistoridň kaœtãň

        EZT ITT úGY IDD TűRŐ KöNNYe íZEZi VÁD íGY ŰZ TÖR IDő NYaKAST MeLLé aNNYi
6     mruλit trodň fẽllakin tamň trfãň{ň > n}

       MeRÜL ITT TűRŐ iDe eNNYiVE' JaJJ AKIN TÁMa NYiT Rá VáMoLóN
7     faœ katul fakit mruλk ẽ{n > λ}sarbtat

       iVÁS iKAT ÖL VAKÍT MaRUL Ki ÉLi ZÁR Be uTAT

8     ak cẽnal n{n > gr}ãrœ qλ serœ civňalis kaττadmẽœ

       A KeCÉN A JeGéR MeLLé RoSSZ GYűL eZER SZó CÍVó NYÁJa IZZó KÁTYú úTJA DöMÉS
9     fakmit ẽnud ist katovalλ sadmẽλ

       VAK MIT ÉNÖD ŰZöTT iKATÓ VAJ LáZADó MÉLa
10   fakmœ ad amu kov civard kot

       VAK MoSAD ÁM Ő KOVa CSIV ÁRaD KÖTö-
11   sλẽcad laλẽnœ [> civň fadofidň

       -Z LE CSADaJ ALá E NáSZ ∆ CSIV aNNYi FA-DÖFi IDéNY
12   tavœẽň akum nãqid kol fakmit

       TAVaSZ ENNYi AKKÓ' MéN íM LÁGY IDő oKOLJa VAK MIT
13   el eds vaœtňunlis qasaaœ

       ÉJ EDZ VASaT NYŰNi iLY IZZó aDJA aZZA' A SZó

14   nãm qid kot aλtokad akmλad

       NeMe LáM íGY IDeKÖTi ÁLLaTOKKA' De AKi MúLAD (halad)
15   sλẽcad qirad [> iœqkum qardoλcň

       aZZaL E CSÁDé üGYIRe AD ∆ ÜSSe úGY KŰ Mi áGYÁRa DŐL CSúNYa
16   facasidň faku{m > n} ãn islodaλ

       VACa AZ IDéNY VAKON MéLáN ŰZi JÓ DAL
17   alarmn kaœtaλcň kud nak

       A JÁRMáN KASZT ALaCSoNY KŰ-DuNNÁK
18   ẽnaœ am㜠qedm bis ẽtamň unadň

       E NÁSZA íM MúLó S üGYE iDe Mi BeŰZETé ÁM NYÚ'NA De aNNYi
19   ak ebad inãnidň œfarvad

       AKi EBBe' AD INNi MeLLé eNNi IDe NYeS-FÁRa VAD
20   ak cẽn u ẽ n{n > r}ak taadak sivetτis santo{λ > œ}

       A KeCÉN Ű E RAKaTTA' AD A KeZIVE' TuTYiZ ZANoTOS
21   τ

       uTó
22   faœisa malãň nak kim ãs

       VAS ŰZ AMA Jó MeLLé NYú'NAK Ki ÍM MéLáZ

23   ẽnaλt bakivalλ mrud bœl

       ËNÁLLTáBA' KI VAJuL MéRŐ De BőSZ éJ
24   esλit mr qis fẽnsλibid akaň viœœis

       EZZeL ITT íMe eRRe íGY ŰZi FË' NéZ eLIBe IDő A KÁNYa VISZi S ÜZe-
25   niviœcň varbtok

       NI VISZ CSúNYa VÁRáBa áTOK

Egy merő (bátor), de káros ikató (sürgető) váj, űz bű jele.

Ivóra á[ll ka]ntár, olyukat óva áll karóval. Evőre áll bő [ét, de h]ízik e bőtől. Döme ímmel űzi, íze ejej íz. Vesz vak ivóra szó: daccal állja!

Ezt itt úgy idd, tűrő könnye ízezi. Vád így űz, tör idő nyakast, mellé annyi merül itt tűrő ide ennyivel. Jajj, akin táma (támasza) nyit rá vámolón. Ivás ikat, öl, vakít, marul ki éli, zár be utat.

A kecén a jegér (vízimadár) mellé rossz gyűl. Ezer szó cívó nyája izzó kátyú, útja dömés (tömés). Vak, mit énöd űzött, ikató. Vaj lázadó méla? Vak mosad (mosadék lesz), ám ő kova. Csiv (csivitelés) árad, kötöz le csadaj (csalitos) alá e nász. ∆ Csiv annyi, fa-döfi (hamisan játszó) idény: tavasz. Ennyi akkor mén, ím, lágy idő okolja. Vak, mit éj edz, vasat nyűni ily izzó adja, azzal a szó.

Neme, lám, így ideköti állatokkal, de aki múlad (halad) azzal e csádé (csalitos) ügyire ad. ∆ Üsse úgy kű, mi ágyára dől, csúnya vaca az idény, vakon, mélán űzi jó dal. A jármán kaszt alacsony, kű-dunnák e násza ím múló s ügye ide mi beűzeté ám nyúlna. De annyi aki ebben ad inni, mellé enni, ide nyes-fára (nyársra) vad, a kecén ű e rakattal ad, a kezivel tutyiz (hajat befon) zanotos (bortól hangos).

Utó(szó):

Vas űz, ama jó mellé nyúlnak, ki ím, méláz, ënálltában ki vajul mérő, de bősz éj ezzel itt, íme, erre így űzi. Fël néz, elibe idő, a kánya viszi s üzeni: visz csúnya várába átok.

Lydische metrische Inschrift (Sardes Nr. 11):

Sértetlen márvány sztélé, melyre az előző kétnyelvű feliratot tartalmazó épület falában találtak rá. Az elegáns, karcsú betűk élesen kirajzolódnak, könnyen olvashatók. Az értelmes olvasat jogos követelménye csupán egyetlen betűt cserél fel alakra vele nagyon könnyen összetéveszthetőre. Valójában a p-t (), az l-nél () kicsivel hosszabban lelógó zászlócskájával, a kutatók el sem különítették az l-től, a szövegek értelmes olvasása híján nem is érzékelték, hogy két külön betűről van szó, pedig a hasonló alakú Π/π ott van minden ógörög jelkészletben, a főnicaitól a ionin és korinthoszin keresztül a krétai ABC-ig.

Egy vésési hiba is becsúszott: a 6. sorban as s túl közel került az u-hoz és így ez utóbbi i-nek látszik.

A „szóközökre,” a kor írásaira oly jellemzően, hagyatkozni nem lehet, ezt már az első kutatók (Littmann, Buckler) is észlelték, akik a feliratot magánhangzós rímelésű (asszonánc) versnek vélték.

Ezt, íme, róva adóz a’ őrizet. Rossz les fára, vadászót rák-olló vámol, unatja, szövi csúnyára, ellakatja eredő (erdő), ki ím szűz, okos anya is. Így idő adóz a ványával (koptatásával), urától árusítja múlón, zsíros kazán oda. Kés-balta alá kúszat rigolya ollót. A fa áll, fában lakó java kánya éte: amennyi övé, de máséval eredet állós. Fát összeköti a szó-csata, egyedi kótya(vetye), de csúf is a duzza (duzzogása)! Alá jő mennyi, ő adatja rá űzőt rosszal, zár ki ázó túszokat. Ő vájja űzésül jószódat. Rossz űző így áll mellé, ad így ízaljában, tömlőn aljat rokolya-sáfár, de aki árt: ímölő(-ámoló) duma lánca. Gyúrja alá, ás, torkol, vakítja ezt ünnappal ídalja (iddogálja) lakó, azzal a kimúló űzi ki oda. Vámol, ontja okát e sanny, annyi fi rója. Így űzve, a kor vidéke a tövén, bő kimérő óva áll. Fa, ki múlat – annyi visszás íz, – avval araszolna idő-kantárod.

A szöveg pikáns, - nem dolgunk, hogy az elmúlt korok ízlését felülbíráljuk, - de értelmes, összefüggő, folyamatos és tanulságos és ennyi elegendő is az olvasat helyességének a bizonyítására.

Inscription: 13  Sardes

1     ilim ãnas iœaœ kudmãk cẽnsidň alarmaœ

       ILY ÍMe MeLLé iNAZI SAS KŐ De Mi MeLLé KeCÉN ŰZ IDéNY A JÁRMA S
2     amuk nãsik ẽmi{s > t} istaminlis vœtaaœ

       A MU(n)KáN MeLL iZZIK ÉMÍT iZZíT AMIN iLY IZZó/ŰZő ViSSZauTA’ A SZó
3     datroœisk saryœ nãň isqasãnvň qir{a > r}ad

       De ÁT ROSSZ IZZiK ZÁR ŐS NéMuL aNNYi ÍZ aGGYAZ Mi eLLeNéVe' aNNYi íGY ÍRóRa AD
4     kotτin aœfãk cesvň aœtrkot midaτad

       KÖTTeTJe INASFa MeLLé KeCE SiVáNY A SZó úTRa oKOT MI aDATJA De
5     kudτin atňãň nak fasivň afaλaλk

       KŰ'DöTTJe INA’ TaNYa MaLoNYáNAK FA-SIVÁNY A FALA LaK-
6     nikτaœ bitat ulτin koττiœ tarblaœ

       -NI KúTJA SZeBB ITÁT ÚJíTJa INNi KÓTYa úTJa IS TÁRa BúJÁS
7     fakτin da{v > d}icil istaminlaň qiraaλ

       FA KúTJa INNi oDA DŰTS ILY ÍZűT AMIN JÁNY íGY ÍRRA' ÁLL
8     ẽnat faœfẽnvň lẽmk τaλalaň aňatň

       E Nő A TaVASZ FË'NőVe NYáJÉ Ma KúTJa ÁLL A JÁNY-ANYA TaNYa
9     akad vratoœ aœẽmλ votlλ tarbτad

       AKAD ViRRATÓ SAS E MeLLé iVÓT JóL TÁR BáTYA De
10   [...]ẽň s{i > œ}τẽnit kotτin kocvid kancat

       [LEG]ÉNY-űZő eSeTTJÉN ITT KÖTi úTJa INNi KOCSiVa’ IDe KANCÁT
11   [......]ãn τẽnvň {n > λ}iτin vratoœ siki{m > n}λaň

       [BeHaJT SZéNa] MeLLé uNaTJa ENNi VaNYaLÍTJa INNi VáRATi Ő SóZI KÍNáLi ANNYi
12   [.......]œtolň qednak volň kibτad

       [BORáT K]óSTOLi aNNYi eGYEDi aNNAK iVÓJa aNNYi KÁBíTJA De
13   [..............]aœẽmis eλoœ iœlaañ

       [SOK ITALTÓL SASS]A' SEM ŰZ ÉL ŐSI SZó úJJA' ANYa

Ily, íme, mellé inazi (kötözi) sas. Kő, de mi mellé kecén űz, idény a járma s a mu(n)kán mell izzik, émít (ébreszt), izzít amin ily izzó/űző visszautal: a szó, de át rossz izzik, zár, ős némul, annyi íz aggyaz mi ellenével. Annyi így íróra ad, – köttetje inasfa mellé kece – sivány a szó útra okot mi adatja, de küldöttje inal. Tanya malonyának (mogyorósnak) fa-sivány. A fala lakni, kútja szebb itát (italát) újítja inni. Kótya útja is tára, bújás fakítja (fakasztja) inni. Oda dűts ily ízűt amin jány így írral áll. E nő a tavasz, fëlnőve nyájé ma kútja, áll a jány-anya tanya. Akad virrató sas e mellé, ivót jól tár bátya, de [leg]ény-űző esettjén itt köti útja. Inni kocsival ide kancát [behajt széna] mellé, unatja enni vanyalítja, inni várati, ő sózi kínáli annyi [borát, k]óstoli, annyi egyedi annak ivója, annyi kábítja de [sok italtól sass]al sem űz, él ősi szó újjal: anya.

Inscription: 14  Sardes

A fenti képen egy hat részre tördelt márvány sztélé látszik, melyet a Temető-hegy egy sírboltjának falában találtak. A közepéből hiányzó rész valószínűleg egy embert ábrázoló dombormű lehetett, melynek egy kis szelete meg is maradt. A hatodik részre csak azután találtak rá miután a többit már keretbe cementezték, így azt külön tárolják. A kutatók o-ra rímelő verset vélnek látni a feliratban...

1 mrumit baal dumis qλ[......]œ factot

MeRŐ MIT BA' ALJaD Ő íM ŰZ aGYaL [JáNYT DíSZe]S FACSaTOT

2 aœtrkotak sa{v > l}taarœ eλfk[....λ]ak taœok

A SZó TáR Ő TÁKoZ AJTA' A RoSSZ ELFeK[Vő SA-/RéMA-/KuRVA-L]AK iTTASOK-

3 nãm balτaœ ist sa{v > r}korfλ[...sav]taarλk arktoλ

-oN íM áLoM BALÚTJa A SZÜZeT ZÁRKő ORVuL [BeCSAP]TA ÁRuLiK A RáKoT OLLó-

4 fakmat τeλmdañ œñãλañ [ẽ......] œakoœ

-VA' Ki MATaTJa ÉLeMöDő ANNYi SZáNJa íMMeL LÁNY[ E BaJáT] iSZÁKOS

5 caqllãñ akum adẽnñ [......a]larmlñ ẽto{l > v}t

óCSa ÁGYaLJA Jő MeLLé aNNYi A KOMA iDÉN NY[AKáN A] JÁRoM JáNY ETTŐ' Vá'T

6 faœqñ niqaaslad akm ciraλad iskod

VÁSóDJa NYő'NI áGYA' AZ aJJA De AKi MiCSIRi ALá AD ŰZKÖDő

7 istañ qlaœtãnu nik mrslaœ sitarfλoœ

IZZíTi ANNYi GYuLLASZTi MúLóN ŐNÍKi Mi oRZóJA SZűZI TÁRáVa' iLLŐS

8 dãkum est siqr[ ] saralλ taktod

De MúLó KOMa EZT SZIDJa […] ZÁRRA' JóL TÁKó'Ta ODa

9 kotiœ famrasidñ[ ] qiraλ ẽnvñatoλk

KÖTi IS VÁMRa AZ IDÉNY […] GYŰRi ALá E NöVő aNYÁT ÖLe Ké-

10 lẽmœum taada[ ] eœt kaτfλads qλ œatrot

-JJE' íM SZÓ áMíTÁ A DA[C V]ESZíT iKATJa FuLLADoZó GYúLáS A TáRÓT

11 ãnœ qλ nœa[ ]ararmœ facato[.]

MúLó NáSZ GYuLLaNáSA [ K]ÁRÁRa Ma SZóVA' CSATO[L]

12 kib{τ > s}ama[ ] ankãñ [...]œtrol

KI BiZA'MA[T aNY]ÁNaK Mi LéNY[éRe ŐT] öSZTöRÖLJe

13 qaλmk c[ ] fam qiraλ [.....]trol

íGY ÁLMa KoCSi[Ján …lehagy]VA Mi GYŰRi ALá [S LE]TaROLJa

14 umñit [ ] otrañ adalλ fartol

Ő Ma NYIT [kaput vezeti] ŐT őRANYA Ki AJáLVa ARRa TOLJa

15 [...]œ[ ] tartaœ fakmis col

[…] TARTÁSáVA' Ki íM ŰZi óCSúLJa

16 [ ] famλad taadaœ ẽntrol

[…] VÁMoL ADTA ADÁS E NőT RÓJa

17 [ ] facatil kukok

[…] FACSAT ILLiK OKUK

18 [ ]sid fabad ẽnτavλoλ

[…] IDe FÁBA De E Nő úTJÁVaL ÖL

19 [ ]s sivraλaλ karftoœ

[…] ZIVARRAL ÁLL Ki A RáFuTÓS

Merő mit baj/bal aljad, ő ím űz, agyal [jányt. Dísze]s facsatot a szó tár, ő tákoz (foltoz), ajtal (nyit) a rossz, elfek[vő sal]ak/rém-al]ak/kurva-l]ak. Ittasokon, ím, álom balútja, a szüzet zárkő orvul [becsap]ta. Árulik a rákot ollóval, ki matatja élemödő (öregedő) annyi, szánja ímmel lány[e baját]. Iszákos, ócsa ágyalja, jő mellé, annyi a koma. Idén ny[akán a] járom, jány ettől vált: vásódja nyőlni, ágyal az alja, de aki micsiri (mecsevész/csenevész) állad (állapodik), űzködő izzíti, annyi gyullaszt, múlón őníki mi orzója, szűzi tárával (kincsével) illős, de múló. Koma ezt szidja […] zárral jól tákolta oda, köti is vámra az idény […] Gyűri alá e növő anyát öle, kéjjel ím szó ámítá, a da[c v]eszít, ikatja fulladozó gyúlás, a tárót múló nász gyullanása. [ K]árára ma szóval csato[l] ki bizalma[t any]ának, mi lény[ére őt] ösztörölje. Így álma kocsi[ján …lehagy]va mi gyűri alá [s le]tarolja, ő ma nyit [kaput, vezeti] őt őranya ki ajálva arra tolja … (A felirat további része túl hézagos, a rekonstrukciója bizonytalan, noha az eddigiek alapján nem teljesen lehetetlen...)

Inscription: 20  Sardes

Márvány szobor talpazat, a szobor számára bemélyített lábnyomokkal, oldalán kétnyelvű felirat. Görög: ΝΑΝΝΑΣΔΙΟΝΥΣΙΚΛΕΟΣΑΡΤΕΜΙΔΙ. Lyd:

1     nannaœ bakivalis artimuλ

       iNA' NaNÁS BAKI VAJ ŰZi ÁRT ÍM ÖLe

Inal nanás*. Baki vaj űzi? Árt, ím, öle!

* „Aki legénynek leányt, leánynak legényt szerez közbenjárása által. Székely szó. (Kriza J.).” CzF

Inscription: 22  Sardes

Szinte sértetlen márvány sztélé, minden oldala tökéletesen megmunkálva és mivel eredeti talapzata mellett feküdt feliratos oldalával lefelé fordítva, így a teljes szöveg sértetlenül fennmaradt.

1     est mrud œfardẽnτ facňiris mλimnaœ vicň

       EZT MéRÖD SáFÁR iDÉN iTYóVA' iCCéNYi ÍR-ŰZő MeLLé ÍM aNNÁ’ SZó'Va ICCéNYi
2     dummœ e{b > f}ad favnẽris amẽd œfardẽtλ aœtrkoλ

       DUMa MáS E’VADú’VA VéN ERő iZZA MEDDő S FÁRaD ÉTTeL ÁSíT RűKÖL
3     mλatalad mλimnœ aλ{i > ẽ}dad viœvid kaττirœ

       MuLAT AJJA De MúL ÍM NáSZA éLED Á'DVa ŰS VIDD iKATJa úTJa ÍRáS
4     fak œfardẽtak ãn katvňẽl ãnad fẽntasẽnaň

       VAK SáFÁR DE TÁK Mi eLLeN iKATVa aNNYi ÉJ MúLNA De FENT AZÉ' iNNa ANNYi
5     nãqida mλimnœ ist œfarλ iitλ akmœ aλidad

       NéMuL GYŰ-DA' íMMeL IMMáN SZó ŰZeTi SáFÁRoLI ITaLLA' Ki MáS ÁLLÍDD ADD-
6     viœvid kaτ{τ > s}ivň kotit cidaλmdaň ẽnvaλaλ

       -VISSZa VIDD iKATJa ZSIVáNY KÖTI TaCS iDe ÁLMoD ANYa E Nő VÁLLAL-
7     vaœtňunkmœ niqeœik dẽt datroœkmœ qeœis

       -VA SZóT NYŰNeK MáSoN ÍGY ESIK De E TuDAT ROSSZ KoMa S üGYES ŰZ
8     cẽntλ mλimnaň savň œfardẽtaň akmœad

       iCCÉN iTaL MeLLé IMMáN ANNYi SZAVa-NYű SáFÁR De E TANYA KiMoSSA iDe
9     sivraλmis artimul kaττirœ kavek bakillis

       ZIVaRRAL MI ZÁRaT ÍM ÚJ KATYaTJa ÍRáSoKKA' óV E Kű BÁKa-ÍJJa' éJJe' ŰZ
10   armτak qida {i > λ}itλ mλimnœ ist œfarλ akmœ

       A RoM úTJA Kő' GYŰ-DAL ITaLa MeLLé IMMáN SZÜZeT SáFÁRoL A KoMa S
11   irduň sivraλmis artimul kaττirœ akad

       ÍRóD UNJa ZIVaRRAL MI ZÁRaT ÍM ÚJ KATYaTJa IRáS AKAD

12   sivraλmis artimul aœfãň cẽqraλ qiraλ

       ZIVaRRAL MI ZÁRaT ÍM ÚJ A’ SáFa MeLLé eNNYi iCCE íGY uRAL GYŰR ALá
13   taqtulãt akmœaœ aœfãň vcbinvň œfardẽtik

       iTT AGY-uTÓLJa MuLaT A KéM-SAS A SáFa aNNYi ViCC BŰNe VáNYáS FÁRaD ÉTÜK
14   aœtrkoœ mλimlλ nãkukod fakatvãmid ak qed

       A SüTőRe KOS oMoL ÍM JeL NéMuL KŐ Ki ODVAKAT VÁMoL Mű oDA KeGYED
15   aλidad taœod akmλad inãnt

       ÁLL IDő ADoTT A SZÓ De AKi MúLAD INNi MúLaNT

(A fenti képen, de kinagyított változatán még inkább, jól látszik, hogy a betűk átjavítása (pirosra) teljesen jogos, a 6. sor kivételével, mely véletlen elírás lehet.)

Ezt méröd, sáfár, idén ityóval (itallal) iccényi ír-űző mellé, ím, annál szólva iccényi duma más. Elvadulva vén erő izza, meddő s fárad éttel ásít, rűköl, mulat alja. De múl ím násza, éled áldva űs (ős) vidd ikatja (sürgeti), útja írás, vak sáfár, de ták (szíj) mi ellen ikatva annyi éj múlna, de fent azé(rt) inna annyi, némul gyű-dal (hívogató, lásd gyűhely), ímmel immán szó űzeti, sáfároli itallal ki más. Állídd, add, visszavidd ikatja zsivány. Köti tacs (csat) ide álmod, anya e nő, vállalva szót nyűnek, máson így esik, de e tudat rossz koma s ügyes űz iccén ital mellé immán annyi szava-nyű sáfár, de e tanya kimossa ide zivarral (zivatarral) mi zárat. Ím, új katyatja (kotyogása) írásokkal óv. E kű báka-íjjal éjjel űz, a rom útja, köll gyű-dal itala mellé. Immán szüzet sáfárol a koma s íród unja, zivarral mi zárat, íme új katyatja: irás akad, zivarral mi zárat. Íme új a sáfa (dézsa, σκαφη) mellé ennyi icce így ural, gyűr alá: itt agy-utolja mulat. A kém-sas a sáfa, annyi vicc bűne: ványás, fárad étük, a sütőre kos. Omol ím jel, némul kő, ki odvakat vámol, mű, oda kegyed! Áll idő, adott a szó, de aki múlad inni múlant (az múlat).

Inscription: 23  Sardes

A homokkő blokk feliratán érdekesen javítottak, valószínűleg még eredeti elhelyezésekor. Egyes sorok (2., 3., 9., 11. és 12.) elejéről a betűket törölték és átírták az ezeket megelőző sorok végére, így ezek a hozzáadások az írás számára kialakított téglalap alakú panel határán átlépnek. A III./II. tábor szám egyértelműen meghatározza a sztélé eredeti helyét, de ezt a szöveg hasonlósága a Szardisz 4. valamint az ezt követő felirathoz is megerősíti.

1     eœœ syrmaœ qλdãnl artimuλk dacuverœt

       E SaS aZ ŐR/ÚR MA S üGYeL De MúLóN JÁRTa ÍM ÖLiK DACӒVa ERőSíT
2     vintaœ akit esλ sirmaλ qys fẽnsλibid

       óVa INT A SZó AKiT EZZeL űZ IRaMMAL GYŐZ FËNN űZi eLIBe IDő
3     niviœcň fakmλitin qλdãnœ tavœaœ

       NI VISZi CSíNJa FÁK MeLLé ITT INNi GYűL De MéLáN SéTÁ'Va SAS
4     artimuk ibœimsis katsarlokid brvãœ

       ARaTi ÍMe Ő KI BőSZŰ' iMáZ IZZóKAT űZ ÁRuLÓ KŰ'Di BeRóVa MúláS
5     III II dãň ãnτẽt mitridastaœ mitratalis

       (III./II.) iDő Mi LéNYe MúLNi iTTJÉT MIT íR IDe AZ uTAS MIT Rá ÁTALL(Y) ŰZ
6     kaveœ citoλœ buk afariœ qλ dẽt amudãň

       oKKA' VÉSi CSITOL SZó BÖKi A VÁR IS üGYeL De E TÁM ODa MúLó NYű
7     akmaň brafrsis brafrlλ savtarid fakud

       AKi MA NYű BoRRA' FaRoZó ŰZ BáR A VáR JeLeZ A ViTÁRa IDe aVVA' KŰ'D
8     amu {o > œy}vň akit qed faœfẽnu akat qλ fak{a > o}ntrov

       ÁM Ő SZÖVi NYAK ITT üGYE' De óVÁS FENے AKATT GYűL FÁKON TáRӒVa
9     akmλis qis citollad bitad

       AKi MeLLé ÍZe aDJa ŰZi CSITOLJa íJAD BŰ áTADD
10   fakmλtin qλdãnk artimuk katsarlokid

       FÁK MeLLeTT INNi GYűL De MúLóNaK ARaT ÍM Ő Ki iKaT ZÁR JÓ KŰ Do-
11   buλ bilλk arlyllλ qyraλ ẽtve{r > d}œkin

       -BOL BŰ JeL KÁRáLJa Ő Jó JeL GYŰR ALá E TéVEDéS KIN
12   sarokak {e > u}sňaň civaň nikumẽk

       ZÁR OKKA' KÖZöNY ANNYi CSIV ANNYi iNNI KOMa E Kö-
13   savẽnt nik bis nik bilis arlyllis

       -Z A VÉNT uNI Ki BÍZNI KáBa iLY ŰZi ÁRúJJa Ő JaJJ ŰZi
14   qysk amukit qyd faœfẽnu akat

       GYŐZiK ÁM Ő KIT GYŰ'De óV A SZó FENŰ' AKATT
15   bavafuλ selλk kantoru aλaλ nid

       aBÁ'VA FŐL íZE'JJe LaKó KAN-TORU' 'ÁLÁLNI iDe
16   qλk bλesak dẽt tafaaœ aλaœ

       GYűL KőBőL E ZSÁK De ETeT A FA ÁLLSZ ALá S
17   akit edkok ẽtqratad kota{d > v} amu

       AKIT E DáKÓKɒ TőGYRe ÁTAD KÖT AVVA’ íM Ő
18   mitridastaœ fẽtamňidň akœ qis

       MIT íR IDe AZ uTAS VÉT AMeNNYI De NYAKaS íGY ŰZi
19   ẽmň ẽtamň uň favcňaœod buk in

       E MeNNY E TÁM aNNYi UNJa BÁVa CSúNYa A SZÓ De BÖKIN
20   mẽtrid buk bidẽň qik int akmλi[s]

       MÉ' TűRi IDő BÖKiBŰ' iDE aNNYi GYŰ' Ki INT AKi MeLLé Ű[Z]
21   qed ẽnud ẽtamœ uň akad artimuœ

       üGYED ÉNÖD E TÁMaSZ, UNJa A KADART ÍM ŐS
22   biferœt

       BŰVe eRőSíT

E sas az őr/úr ma s ügyel, de múlón járta, íme, ölik. Dacolva erősít, – óva int a szó, – akit ezzel űz, irammal győz, fënn űzi elibe idő. Ni, viszi csínja fák mellé, itt inni gyűl, de mélán sétálva sas arati. Íme, ő ki bőszül imáz, izzókat (forrófejűeket) űz, áruló küldi. Beróva múlás: III x II. Idő mi lénye múlni, ittjét (itt-létét) mit ír ide az utas, mit rá átall(y) (vonakodás) űz, okkal vési. Csitol szó, böki, a vár is ügyel, de e tám oda, múló nyű. Aki ma nyű, borral farozó űz, bár a vár jelez, a vitára ide avval küld. Ám ő szövi, njak itt ügyel, de óvás fenül (vadul) akadt: gyűl fákon tárolva, aki mellé íze (rokona) adja, űzi, csitolja: íjad bű átadd! Fák mellett inni gyűl, de múlónak arat, íme, ő ki ikat: zár jó kű, dobol bű jel, kárálja ő jó jel. Gyűr alá e tévedés, kin zár okkal közöny. Annyi csiv (csivitolás), annyi inni koma, e köz a vént uni, ki bízni kába: ily űzi, árulja ő, jajj űzi! Győzik, ám ő kit gyülde (gyülekezet) óv, a szó fenül akadt, abálva fől, ízelje lakó kan-torul, hálálni ide gyűl. Kőből e zsák, de etet a fa, állsz alá s akit e dákóké(rt) tőgyre átad, köt avval. Íme, ő mit ír ide: az utas vét amennyi, de nyakas, így űzi e menny, e tám. Annyi unja báva, csúnya a szó, de bökin mé(rt) tűri idő? Bökibűl ide annyi gyűl, ki int, aki mellé ű[z] ügyed. Énöd e támasz, unja a kadart, ím, ős bűve erősít!

Inscription: 24  Sardes

Egy bizánci sírba beépítve találtak rá erre a márvány sztélére.

1     ãnτẽt mitridastaœ mitra[talis]

       eMeLNi iTTJÉT MIT íR IDe AZ uTAS MIT Rá Á[TALL(Y) ŰZ]
2     kaveœ nak amu katosň faov

       oKKA' VÉS aNNAK AMi OKÁT Ő aZ aNYáVA' ÓVi
3     akit nãqid serlis srmlis

       AKIT NeMe eLőDJe IDéZ ERJ ÍZeZi iRaMJa ŰZi
4     amu fadifil bukτad amudãň

       ÁM Ő VÁD IFIJu BUKoTJA De AMODa Mellé aNNYi
5     fak[.]nal bukmλad {a > v}mu bitocň

       FA KÍNÁLJa BŐ KíMéLő ADúVa’ áM Ő BITÓ CSíNJá-
6     bidň qedkmλ aλad fẽtamňidň

       -Ba' IDéNY eGYEDi KéMeL ALá AD VÉT AMeNNYi IDéNY
7     akmλis qis citollad bi{t > s}aad

       A KéMeLő ÍZe íGY ŰZi CSITOLJa íJAD BIZZA’ ADD
8     bukmλis fakarsed qik bukmλa[d]

       BÖKi íM eLŰZ FÁKKA' éRZED üGYÜK BUKó MúLAD
9     fabuverftaλ bukmλit basňœak-

       aVVA' BŰVÉRű FaTÁLBÚ' Ki eMeLI TöBB AZ eNYűS/eNYéSZő AKi
10   ňãkid niviœlλ qelλk buk

       NYoMuL Ki IDe iNNI VISZáLYoL íGY ÉJJeL KiBÖK
11   mẽtlid buk bidẽň qik int

       MÉTeLY IDe BÖKi BŰ eDÉNYe GYŰ' KINT
12   fakmλit artimuœ ibœimsis

       FA KíMéLI TARTi ÍM ŐSI BeSZe ÍM aZ ÍZ
13   katsarlokid bλ bilλk arlilλ

        iKATi ZSARóLJa Ő KI DoBoL BŰ JeLeK ÁRJa iLLYeL
14   qiraλ artimuλkin ẽtversn

       GYŰRi ALá ARaT ÍM ÖLi KÍN E TéVÉRe űZőN
15   sarokak nikumẽk savẽnt nik

       ZÁRO' Ki AKó'NI KOMa E KöZ/KéZ A VÉNT uNI Ki
16   bis nik bil œfẽnis serlik srmlis

       BÍZNI KáBa iLY SZó FËNN ŰZi eZER éJÜK eZeR MaLYa ŰZi
17   ãnτẽt nak amu mitridastaλœ

       MúLóN iTTJÉT aNNAK ÁM Ő MIT íR IDe AZ uTALáS
18   katosň faov akit amu nãqid

       oKÁT Ő aZ aNYáVa' ÓVi AKI TÁM Ő NéMuL íGY iDő-
19   faœfẽnu nak aaraň nak birak

        -Ve' A SZó FENŰ' iNAKKA’ ARÁNYu'NAK BÍRÁK-
20   [n]ak dẽtn ẽmň akat amu mitridas[taλ]

       -[N]AK De E TüNEMéNY AKATT ÁM Ő MIT íR IDe AZ [uTAL]
21   [ka]veλ kantoru savvaœτal akmλ

       [ÉR]VEL KAN-TORRa Ő SZAVáVA’ SZíTJa ÁJJA KéMeLi
22   [aλaœ] nid qisk dẽt ifrlis mitridasta[.]

       [AJJAS]aN IDe üGY ŰZi Ki De E TIVoRLYa ŰZi MIT íR IDe AZTÁ[N
23   [...(15)..(?)b]itad mitridastaœ [...]

       [?] ? MIT íR IDe AZ iTTAS[]

Emelni ittjét (itt-létét), mit ír ide az utas, mit rá á[tall(y) űz] okkal vési annak – ami okát ő az anyával óvi – akit neme elődje idéz erj (belső erő) ízezi, iramja űzi. Ám ő vád ifiju bukotja, de amoda mellé annyi fa kínálja bő kímélő adúval (odúval), ám ő – bitó csínjába idény – egyedi, kémel alá, ad, vét, amennyi idény. A kémelő íze (rokona) így űzi, csitolja: íjad bízzal add! Böki, ím, elűz fákkal, érzed ügyük bukó, múlad avval. Bűvérű fatálbúl, ki emeli, több az enyésző/enyűs (enyveskezű), aki nyomul ki ide inni, viszályol így, éjjel kibök, métely. Ide böki bű edénye gyűl, kint fa kíméli, tarti ím ősi besze. Ím az íz (rokon) ikati zsarolja ő ki dobol. Bű jelek árja illyel gyűri alá, arat, íme, öli kín. E tévére űzőn zárol ki akólni (bort mérni) koma. E köz/kéz a vént uni, ki bízni kába, ily szó fënn űzi. Ezer éjük ezer malya űzi múlón ittjét annak. Ám ő, mit ír ide, az utalás okát ő az anyával óvi, aki tám. Ő némul, így idővel a szó fenül (vadul), inakkal arányulnak bírák[n]ak, de e tünemény akadt. Ám ő, mit ír ide az [utal], [ér]vel kan-torra, ő szavával szítja, állja, kémeli [aljas]an. Ide ügy űzi ki, de e tivorlya (tivornya) űzi mit ír ide aztá[n … ] mit ír ide az ittas ...

Inscription: 26 Mersindere

Márvány sztélé, melyet Merszindere közelében, 3 km-re nyugatra Szardisztól, egy mezőn találtak a parasztok és vitték az ásatások színhelyére. A kitűnő minőségű vésés, a karcolások és bevágások ellenére is, lehetővé teszi a szöveg kibetűzését.

1     eœ sadmẽœ esk mrud a{l > v}ikrelid karol[il(?)] an{l > d}alik atraœt[alid(?)]

       E SZóZAD MESe EZ Ki Ma eRŐ De AVIK eREJe IDő KÁROLLJa [ILY] ANDA oLYIK A TuRA SZóT [ÁJJa IDő]
2     kaveœ lamẽtrulis qis {a > o}likamœok {b > f}ilis [ti]vda{l > g}is atalid a[kir]

       oKKA' VÉS úJJA' íME TűR ÚJ ŰZi íGY ŰZő OLYIKA Ma SOK FIJa ŰZő[TŰ'] aVaDAG ŰZi ÁTÁJJ IDe A [KŰRe]
3     [esλ s]admẽλ buk esλ mruλ buk esňaň maœtãň qis fẽn[sλibid ]

       [EZ LáZ]AD MÉLa BŰ KÉZZeL MéR ÖL BÖK EZ NYANYó MA SZíT MeLLé aNNYi íGY IZZ FË' Né[Z eLIBe IDő]
4     [fkañ]lamẽtruœ [la] sa[dmẽ]λ artimuk aœbluvaœ viœ[ ]

       [Fa KÁNYá]JA íM E TuR ŐS [LÁ]ZA[D íMe É]L ARaTI MÜK A SZaBLYa Ó VASa VISSZa [KéR]

E szózad (szózat) mese. Ez ki ma erő, de avik ereje, idő károllja. [Ily] anda olyik, a (tere)tura (terefere) szót [ájja idő,] okkal vés újjal (újra). Íme, tűr, új űzi, így űző olyika ma sok fija. Űző[tűl] avadag (romosság) űzi: átállj ide a [kűre!] [Ez láz]ad méla, bű kézzel mér, öl, bök ez. Nyanyó ma szít, mellé annyi így izz, fël né[z elibe idő.] [Fa kányá]ja, ím e tur ős [lá]za[d! Íme, é]l arati mük (amijük) a szablya ó vasa vissza [kér!]

Inscription: 30  Sardes

Kenu-alakú pirosas színű cserépváza. A szöveg a váza csőrszerű fülétől indul és fordul vissza az edény szájától. Ez az egyedüli lüd boustrophedon felirat, de első sora nem az egyedüli melyben balról jobbra fut a szöveg.

1     titiœin : ẽmň : tiœardň : fabil

       TÜTŰS INNa : jÉ MeNNYi : íTI SÁReDéNY : FA BŰJe
2     ataλ : kitvaλ

       A’ TÁL : Ki ITáVAL

Tütűs inna. Jé, mennyi íti sáredény, fa bűje a tál, ki itával (ki az italával!).

Inscription: 32 

Kis cserépváza szorosan összeillő két darabjáról van ez a józanságra szólító felirat.

[.]ragulit kardal

ViRÁG ÚJ ITT KARD ÁJJ

Virág új itt. Kard állj!

Inscription: 33

mivad

Mi ÍVa ADu

Mi íva adu (tartalmát elfogyasztva az edény odu, azaz űr).

Inscription: 40 Pergamon

Kétnyelvű felirat. Görög: ΠΑΡΤΑΡΑΣ ΑΘΗΝΑΙΗΙ (a két szó egymás alá írva). A lüd szintén két sorban:

1     esň taœẽ{ň > m} asňil

       EZ NYiTÁSÉ' iMÁZ NYíJJ
2     bartaraœ ca.it

       BÁR TÁR A SZó aCAT ITT

Ez nyitásé(rt) imáz: nyíjj! Bár tár a szó, acat (gyom) itt.

Inscription: 41  Falaka

Márványlap, eredetileg sztélé lehetett, Falakaban falba beépítve leltek rá.

1     borlλ X III III arta[kœass]

       éBÖR-JeL III x III. ARaT A[KaSZa ZúZ]
2     aλ qaλmλuλ dãň

       ALu íGY ÁLoMMaL ÖL De MeLLé aNNYi
3     oraλ kanlalaλ karo[..]

       ŐR ÁLL KAN-JAJJAL KÁRO[LLJA]
4     trolλ vrauλ artimulλ

       TaROLJa LoVaRRA’ ÖL ÁRT ÍM ÚJuL
5     esň tacn bantakaœa[œ]

       EZ eNNYi TACSoN BÁNT A KASZÁ[S]
6     abrnalis kãnak bil[iœ]

       A BoRoN ALJa ÍZ KiMúLóN A Kő BŰJe [IS]
7     [.]retk aœaň qaλẹm[ ]

       [GYé]R ÉTeK A SANNY GYALOM[oZ]

Ébör-jel III x III. Arat a[kasza, zúz] alu, így álommal öl, de mellé annyi őr áll, kan-jajjal káro[llja], tarolja, lovarral (műlovaggal) öl. Árt, ím, újul ez, ennyi tacson (csaton/csomón) bánt a kaszá[s], a boron alja íz, kimúlón a kő bűje [is], [gyé]r étek, a sanny (kóros fogyás) gyalom[oz] (hálóval halász).