Szkíta Főnix | Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata. Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra. | ||||
![]() | |||||
Mellár Mihály : |
| ||||
A minószi pecsétgyűrűk szóbeli üzeneteket közvetítenek. Személyes vonatkozás, név ha van a szövegben, rejtve marad. Ebben lényegesen eltérnek a későbbi zsidó pecsétgyűrűktől (chotham), melyek a tulajdonos neve mellet, esetleg tartalmaznak egy bibliai jelmondatot is. A minószi mellérendelő világkép helyébe begyűrűzött az alárendelő szemlélet... A sorozat harmadik minószi
pecsétgyűrűje, az Isopata gyűrű olvasata alkalmat ad a
minószi Kréta állítólagosan szent, vallásos ábrázolásainak kritikai
elemzésére. Míg a Minósz
gyűrűjének tudós és/vagy ésszerű olvasata és a A
Mockloszi gyűrű elemzéséhez és leolvasásásához az apropót
a három doktorok (dr. Pásztor, dr. Móczár, dr. Tóth) dolgozata szolgáltatta (Minósz gyűrűje –
miről regél? Értelmezés lehetősége… ), addig az Isopata
gyűrű elemzése és olvasata egy kritika kritikája: Genevieve Petty The Construction
of Religion: A Critique of “Dancing in the Dark”című írásának a kritikai elemzése. A szakértők a stílusjegyek alapján a
gyűrű elkészítésének dátumát az i.e. 1550-1450-es időközbe
helyezik. A gyűrű előéletéről semmit sem tudnak mondani:
nem tudjuk ki viselte, tulajdonosa milyen szerepet játszott a minószi
társadalomban és, hogy a gyűrűbe vésett ábrának mi köze van ahhoz.
Ezek a bizonytalanságok ellenére a tudósok merész elbeszélésekbe öntik a
gyűrűn látható esemény(eke)t és még merészebb következtetéseket
vonnak le a minósziak hitvilágáról és életéről általában, a Bronzkori
Krétán. Barthes ezzel a
Panzani hírdetéssel szemlélteti egy kép három üzenetét: - Nyelvi üzenet: lejegyzett üzenet melyet a képfelirat és a termékek címkéi
tartalmaznak, és az “olaszos” másodlagos jelentéssel bíró ‘Panazani’
szó. - Rejtjelezett képi üzenet: négy jelet azonosít mint nem nyelvi, másodlagos üzenet-hordozót:
- Rejtetlen képi üzenet: a paradicsom képe
egy paradicsomot jelöl, a paprika képe egy paprikát, és így tovább. G. Petty igyekszik meggyőzni bennünket,
hogy az Isopata gyűrűnek nincs nyelvi üzenete. C. D. Cain ebben
nem olyan biztos: “A mai szemlélő, az úszó
jelképek választékát, elsősorban mint a vázolt cselekmények szent
jellegének mutatóit értékeli. De az ősrégi szemlélő számára ezek a
jelképek valószínűleg sokkal tájékoztatóbb szerepet játszottak és
sajátos volt a kapcsolatuk az ábrázolt eseményhez, …” Ezzel a
állítással Cain látszólag abba az írányba halad, hogy nyelvi üzenetként
fogadja el ezeket “úszó jelképeket”, de a folytatásban a kedvenc vallási
tárgykörhöz köti a jelképeket: “… esetleg mint a
megjelenő istenséggel kapcsolatos elem vagy mint utalás az
istennőnek rendszeresen felajánlott áldozatra.” A probléma az, hogy ezt a jelkészletet
nem maguk a minósziak, hanem a kutatók szeszélye határozta meg. Itt a
virágok is úsznak, mégis szerintük csak ‘díszítések’. Miért? G. Petty a The
Construction of Religion dolgozatában nem nyújt megoldást. Egyértelmű
az állítása, melyet a vallás alkotás sarok-kövévé tett: “Az Isopta gyűrű, mármost, csak rejtjelezett
üzenetet tartalmaz. De nem ismerjük a
szöveg olvasásához a rejtjelkulcsot.” Ha kitudnánk mozdítani Pettynek
ezt a sarok-kövét… a tények igazolják, hogy ez megtehető! Ismerjük a
rejtjelkulcsot mind a képi, mind a nyelvi üzenet egyidejű olvasásához,
a kettő kölcsönösen még erősíti is egymást. Igen, az Isopata
gyűrűnek egy nagyon világos és megbízható nyelvi üzenete van. A kép az Akademie der Wissenschaften
und der Literature, Mainz honlapjáról való. A
rejtjelkulcsot, mely a gyűrű üzenetének a kibogozását segíti, Sir
Alan H. Gardiner rébusz elvnek nevezte és már majdnem egy
évszázada ismert, de a tudós világ általában mellőzi. A nyelvi üzenet
benne foglaltatik a képi üzenetben, és e két üzenetet egyazon rejtjel nyitja.
A szöveg összefüggő és jelentéssel bíró nyelvi üzenete biztosítéka a
képi üzenet helyes olvasatának. Másfelől, a kép eseményének
(narrative) pontos és tömör leírása nélkül, a képi üzenet szabatos szavakba
foglalása nélkül az újra hangosítás nem alkalmazható és, ennélfogva, a nyelvi
üzenet sem rejtjelezhető ki. Nő vágyó kezekke’, feje szívve’, két
árva-csokor párban áll Nő VáGYó KeZeKKe’, FeJe SZíVVe', KéT
áRVa-CSoKoR PáRBaN áLL Megjegyzés: a minószi képírásban azt, hogy két
azonos tárgy (B, B) között van egy harmadik (C) a “B-ben C” képlettel
írjuk le. Alkalmazva a rébusz
elvet – újrahangosítva a változatlan mássalhangzó vázat – a fenti színleletre
(képleírásra), és szavakba tördelve jutunk a következő valószínű színesethez
(narrative): Nő VáGYaKoZiK FáJó SzíVVe’, KiTáRú’Va
CSóKRa, PíRBaN áLLó… Nő vágyakozik fájó szívve’, kitárú’va
csókra, pírban álló… Megjegyzés: A taglejtés leírása: nő vágyó
kezekke’ egy kisé eltúlózott, az értelme ugyanaz, mint a nő
vágyakozik kifejezésnek, tehát a rébusz elv alkalmazása nélkül is
ugyanarra eredményre jutunk. A nagy szív alatti pontocskák úgyszintén
az áhítozást jelképezik, a szerelmes ábrándozást. A ‘kitárulva csókra’ kifejezés nem
csak csókra ‘kész’-et vagy ‘nyitott’-at jelent, hanem – a képet tükrözve –
ölelésre széttárt karokat is jelent. A képírás egy szigorúan fonetikus
mássalhangzós írásrendszer, melyben az egyedi mássalhangzó jelek mellett
vannak két-, három- és több-mássalhangzós jelek is, a lerajzolt tárgy vagy
képi elem nevébe foglaltan. A
rejtjelezett szöveg kéz a kézben halad a lerajzolttal, mitöbb biztosítja a
szilárd szövegkörnyezeti hátteret a további kirejtjelezéshez, egyben
meghatározza a női figurák státusát: nagylányok a szívüknek kedves
legényekre várva és nekik udvarolva. Néhány
“szokatlan” tárgy következik: egy szem, egy kígyóvonal vagy
‘Mennyország-vonal’, egy mandula-alakú ‘Felszentelt Szív’ és egy növénylevél
‘Ciprus Ág’ J. G. Younger képzeletében. De az embernek a földön kell maradnia
és a megfejtéshez igazi mivoltukban kell szemlélnie a tárgyakat: Megjegyzés: alapos vizsgálat után az ember egy
hosszú csatornába összenyíló kürtőket, gödröcskéket lát. A csatorna
végén a szív úgy néz ki mint annak oka és létrehozója, mint ami ki-kotorta,
kotúlta a csatornát Összevonva a
három képjelet, kapjuk a következő olvasatot: SZeM KoTúLó SZíV SóViRáG CSíK Ha az eddig
megfejtett szöveggel öszhangban, újrahangosítjuk és betördeljük ezeket a
szavakat, be tudjuk fejezni a megkezdett, értelmes és jó fordulatot vevő
mondatot és megnyithatunk egy újat: SZeMe KuTaL, SZíVe SóVáRoG. CSóK … … szeme kutal, szíve sóvárog. Csók … Megjegyzés: “a kutat
eredetileg kutal, mint mutat hajdan mutal volt, pl. a Münch. codexben
a képmutató mindig képmutaló.” Czuczor-Fogarasi szótár Nő szomorú váll-sérelem bajától … Nő SZoMoRú VáLL-SéReLeM BaJáTóL … Alkalmazva
rébusz elvet és elé illesztve a megelőző olvasat utolsó szavát,
ismét egy teljesen ideillő mondatot kapunk: Nő SZáMáRa VaLó SZeReLMi BáJiTaL. (S>SZ) Csók nő számára való szerelmi bájital. Itt a szöveg
ésszerűen követi a színeset mesevonalát és a leírásba
rejtjeleződött be az ami a nő vállán van, mivel a cseppnyi képecske
miatt a sérülések nem láthatók, de elképzelhető, hogy egy skorpió mire
képes. A kéz élettelen, tehetetlen helyzetéből nyilván való, hogy azzal
a vállal baj van … de a négy párna sebnek túl nagy, különben is a sebnek
nincs farka. Mi? Farok! Akkor amit látunk az nem seb, hanem a seb kiváltó
oka! … a többi innen már ésszerűen kerül a helyére. Megfelelő
felülbírálás nélkül ez nem működik: a nyelvi és képi üzenet egymást kiegészítve
dolgozik. Egy rajz vagy egy faragás sohasem a teljesség, mindig csak azt
mutatja amit a művész láttatni akar, ami része a mesének. Az igazi
leírás, a kirejtjelezés után úgy illeszkedik a mese fonalához, mint a
türelemjáték téglái, teljesen összekapcsolódik a szövegkörnyezettel, az
egész mese értelmes mondandójával vagy tanulságával. A
következőkben két nőt látunk felemelt kezekkel. C. D. Cain (Matz,
Sourvinou-Inwood, Krattenmaker és Wedde nyomán) azt kérdezi, hogy a két
nő “a felememlt kezekkel ájtatosságot,
megszólitást, vagy könyörgést fejez-e ki”. Valójában a vállával
gyötrött szegény asszonyra emelt, pöröllyel fenyegető kezek taglejtését
látjuk. Nem éppen úrhölgyi tevékenység, mentségükre vagy ellenükre szolgáljon
– ízlés kérdése, – hogy nem kötörő kalapácsot emelgetnek, de erről
a furcsa dologról később. … két nő keze emelít
pörölyként neki … … KéT Nő KeZe eMeLíT PöRöLYKéNT NeKi … Megjegyzés: Ez sokkal prózaibb is lehet, ugyanazzal
az eredménnyel: a nők könynyedén, PoRoLóKéNT emelik, vagy
mégközönségesebben, de nőkre jellemzőbben, PöRöLőKéNT emelik a
kezeiket Újra
hangzósítva a fentieket: KiT Nő KiSZeMeLT PáRJaKéNT aNNaK … (Z>SZ, LY=J) Kit nő kiszemelt párjaként, annak … Megjegyzés: az, hogy a két nő
könnyen emel ‘emelít/emelint’ abból látszik, hogy csak az
újhegyek érintik a tárgyat, vagy azok sem. Csupán pörölőre emelik a
kezüket. A végén
néhány kisebb képi elem és képjel, de nem ismeretlen repülő csészealjak
(“unidentified flying objects”),
UFO-k, amiknek Kyriakidis látja őket. ·
‘tollakban surranó kígyó’ ToLLaKBaN
SuRRaNó KíGYó Nem egy “messziről közelgő istennő”
hanem bűvölőt ábrazoló képjel. A varázslónő, ·
BűVöLő, ugyanez a képjel megtalálható
a CHIC number #264 IRAKLIO S: AM 1938.792 (CS no. ?; 3APr of green
jasper) pecsétlőn, lásd a körvonalba zárt képírás bő(vülő)-szoknyás
női alakját, ugyanezzel a bűvölő hangértékkel. A skorpiót már említettük: Megjegyzés: A SKoRPió egy leíró név, egy összetett szó: SZiKe +
RöPPeN(tő). Nevét azért kapta mert az állat szike-szerű farki
fullánkját, mint egy nyilat röppinti az áldozatába. Más nyelvek, SKoRPiON
formában, többet őríztek meg az eredeti összetett szóból. Mellékesen a
SCaLPeL is összetett szó: ‘SZiKe’+’LaP’+’éL’. A három képjel együtt, tárgy
esetben, ahogy a mondat megkívánja, és hozzátéve, hogy a nők állva
végzik a porolást/pörölést, fejezi be a mondatot: …
ToLLaKBaN SuRRaNó KíGYóT, BűVöLőT, SZiKeRöPPeNTőT, á’Va. Újra hangosítva a szöveget,
szem előtt tartva a már megfejtett szöveget, kapjuk a következő
olvasatot: …
TaLá’KáBaN SeRéNYü' KeGYéT BeVaLLoTTa SZűK-RoPPaNTaTóVa’. …
talá’kában serényü’ kegyét bevallotta szűk-roppantatóva’. Megjegyzés: a szűk/szűkület roppantás burkolt
kifejezése a szüzesség elvesztésének. Végezetül, az Isopata
pecsétgyűrű teljes üzenete – egy összefüggő, értelemes, eljegyzési
gyűrűre jól illő szöveg, fiatal szerelmesekhez illő
cirkalmas megfogalmazásban – a következő képpen hangzik: Nő vágyakozik fájó szívve’, kitárú’va csókra, pírban
álló szeme kutal, szíve sóvárog. Csók
nő számára való szerelmi bájital. Kit nő kiszemelt párjaként, annak
talá’kában serényű’ kegyét bevallotta szűk-roppantatóva’. Az értelmezés befejézeseként
most már megfogalmazhatjuk a rejtetlen képi üzenetet is: Ez egy ‘eljegyzési gyűrű’, amit egy ‘nagylány’ adott a vőlegény-jelöltnek (általában
a férfit emlékeztetik a szüzesség feláldozására), és a ‘szív’ mint a szerelem jelképe. Következtetések: -
a Cain szerinti tolmácsolás bizonytalansága tekintetében: a
színesetet/történést és az események voltaképpeni sorrendjét ki lehet bogozni
és alá lehet támasztani a kirejtjelezés folyamán, a helyes színleletek
követik egy értelmes, a szövegkörnyezetbe illeszkedő mese fonalát. -
Barthes ellentmondása kapcsán, mely szerint a kép egy rejtjel nélküli
üzenet: állítása nemcsak megbukott az Isopata gyűrű üzenetének
kirejtjelezésével, de bebizonyosodott szerves épsége, teljessége, a hangi
és képi kifejezés egysége, melyet csak a képírás képes kiteljesíteni. A képi elemek leírása és a
szöveges üzenet kéz a kézben halad, a kettő alátámasztja és érvényesíti
egymást. Az ábrázolt esemény, a színeset nem lehet a tolmács szabad képzelgésének
a megnyilvánulása. A leírás legyen ‘valószerű’, miközben észreveszi a kiemelt,
a rendhagyó, a helytől idegen részleteket (ahogyan ezt példázza a szív a
fejen, vagy a skorpió a gyűrű központi alakjának a vállán): “Egy rajz (vagy bármely műtárgy), még ha
lejegyzett is, mindig rejtjelezett üzenet marad, mert a rajz sohasem másol le
mindent, csak azt amit a művész bele akar foglalni.” (Petty). A
legfontosabb amikor az ember a képet leírja, hogy kikapcsolja a
képzelőerejét és olyan tényszerű és tömör legyen, amennyire csak
képes. “Lám, gondot okoz rájönni, hogy a
régtől tartott meggyőződés, miszerint a minószi kultusz az
istenség tivornyázó hívők és papnők általi révült megtestesítése,
majdnem kizárólag azon a képi bizonyítékon nyugszik melyet az Isopata
gyűrű kínál.” – modja Cain, és az ehhez kapcsolódó
lábjegyzetét is érdemes idézni, mivel az jó példa annak bemutatására, hogy
egy alaptalan feltételezés hogyan válik igazi “tudományos” hólabdává, melyet
mindenki megkérdőjelezhetetlen, nyilvánvaló tényként kezel: “A fenti megfigyeles alapján, Matz (1958, 6-10) az
eredeti élharcosa annak az elképzelésnek, hogy az istenség megtestesülését
tivornyázó tánccal gerjesztették. Matz ezt a véleményét az Isopata
gyűrű olvasatára alapozta, melyet visszafordítva felhasználtak a
knosszoszi miniatur Szent Liget és Tánc (Sacred Grove and Dance) freskó
eseményeinek a magyarázatára.Őt több más befolyásos szövegmagyarázó
követte, mint például Brandt 1965, 5-8; Hägg 1983, 1986; Warren 1988, 14.” Elmélkedni
egy kép három üzenet-rétegéről egy dolog és a minószi képírással kapcsolatos
tények egy egészen másik. Ostobaság lett volna, ha nem teljesen hülye, egy
minószi művész részéről apró részletekre menni egy pirinyó ovális
gyűrű-fej felületén és ugyanakkor nem megadni a képírás rejtjelkulcsát
a közölt üzenet olvasásához. G. Petty feltevése, hogy “a kép egyetlen üzenete sem igényelhet elsőbbséget
és mindegyiket a mi társadalmi/kultúrális környezetünk határozza meg”
és Barthes kinyilvánítása, hogy “a saját
társadalmi/kultúrális hátterünk teszi lehetővé a hirdetés jelentésének
az olvasatát” nagyon ingatag és igazolatlan állítások. Felmerül a
kérdés, hogyan olvasná az ember saját kora és társadalmi/kultúráis környezete
ünnepelt művészeinek munkáit, olyan mesterműveket mint Jackson Pollock
No.5; Barnett Newman Who’s Afraid of Red, Yellow and Blue?;
vagy Lawrence Weiner Bits & Pieces Put Together to Present a Semblance
of a Whole, … című munkáit? Válaszoljon a kedves olvasó, mi az
üzenete ezekenek a kortárs műveknek?
A leírás
alapján világos, hogy ez a “Röntgen” kép egy rejtjelezett üzenet. Ez nem egy
“művészi termék”, nem egy ember “művészi megjelenítése”
esztétikai kéjelgés céljából, sem “jelképes megnyilvánulás” –
nincsenek jelképek, csak vonalak jelzik a kérdéses belső szervek helyét
– ez egy rejtjelezett üzenet egy ember képességeiről, képi elemekkel,
képjelekkel kifejezve. Az írásnak nagyon mélyek a gyökerei, és gyakorlatilag
mindenütt ugyanaz: egy szóbeli üzenet az ábrázolt tárgyak neveivel
lejegyezve. A képi elemek hangos kimondásával kerül továbbitásra a
szöveges üzenet, mely különbözik a kép vizuális benyomásától. Ez az amit
írásnak nevezünk, vagy nem? Bibliográfia: Petty,
Genevieve. The
Construction of Religion: A Critique of “Dancing in the Dark” Barthes, Roland. “Rhetoric
of the Image.” (an excerpt) Cain, C. D. “Dancing in the
Dark.” American
Journal of Archaeology 105, no. 1 (Jan 2001), p. 27-49 Gordon, Wilfred. Guurrbi my
special place, Guurrbi
Tours, Cooktown Bibliográfia C.
D. Cain lábjegyzetéhez: Matz, F. 1958
“Götterscheinung und kultbild im minoischen Kreta” AbhMainz 7. Wiesbaden Brandt, E. 1965.
Gruss und Gebet: Eine Studie zu Gebärden in der minoisch-mykenischen und
frügrischischen Kunst. Waldsassen: Stiftland Hägg, R. 1983
“Epiphany in Minoan Ritual” BICS 30 Warren, P. 1987
“The Ring of Minos” In ΕΛΙΛΑΠΙΝΗ
Heraikleion | |||||
![]() |