Az alábbi dolgozat rendhagyó módon mutatja be kár (káriai) nyelvi emlékeinket. I. J. Adiego The Carian Language című munkáját elemezve mutatja be a nyelvtudomány minden alapot és ésszerűséget nélkülöző feltevéseinek sehová nem vezető tételekként való görgetését ott, ahol egyszerűen csak olvasni kell a szövegkörnyezetbe illő, világosan, szabatosan és … magyarosan megfogalmazott szövegeket.

Noha a rövidebb szövegek – többségükben egyiptomi falfirkák és sírkamra feliratok – igen változatosak és megragadóak, sőt multikulturális kérdést is feszegetnek (pl. E.Me36), a hosszabb, Káriából származó szövegek foglalkoznak a kár szokásokkal és berendezkedéssel (lásd: C.xx1, 2; C.Ka2). Néhány felirat (pl.: C.Ka5, C.My1, E.Th12, E.As7) a kár írással és (magyar) nyelvtannal foglalkozik mai nyelvészeinket megszégyenítő szinten. A thébai Montuemhat síremlék E.Th10-es sorszámú falfirkája csak egy a csodálatos sziporkák közül: „Ki kórusban (csoportban) kár (káriai) kártevő lesz, más kárát motorja (kotorássza) érmekért. Apolló ővele sidó (zsidó) valláson papolva lesz a jóban védok (védő ok), szó múlásán kárító (károsító). Ki ártón szól ma ősök dévajába,avval is babona válaszol, de vele szó öl, butákra jármot öröm kerít s mi vallásukért kár abban sikerük.”

Attól félek, hogy a kutatók akkor sem értenék ezeket a szövegeket ha beszélnék a kár nyelvet ...

A szöveg hihetetlenül időszerű. A lécekre (ma kártyákra) rótt adósság csak növekszik, az olló nyílik. Mindig akadnak csökevények, árulók, a kárálás (és kábítás) ezen nem segít. A sas (mint hatalmi jelkép) veri az ékeket egyének, csoportok, államok közé. A telhetetlen tur csök (médek és zsidók) és az árulók vagyona is növekszik, a rab pedig csak robotolva hőzöng.

A médek elleni tur/lüki felkelésről szól a sztélének ez az oldala is. Magvas gondolatok: „Szellemi létet erény ha toldja, langy öli.” A harc elhúzódásával „Éhbűl italban a haza.” A vezetés pedig átkerül a pénz, az üzlet terebébe ...

A médek elleni tur/lüki felkelésről szól a sztélé mind a négy oldala. Ezen a legtöbb sérülést szenvedett oldalon az épen maradt rész a harc elhúzódásáról szól, a lankadó hévről ...

Lük nyelvi emlékeink gyűjteményének harmadik részében (100.-148.) figyelemre méltó a 102. és a 103. felirat humora, a 121. felirat rövid, de világos összefoglalását adja a turi temetkezési szertartásnak, míg a 135 ismét a halállal viccelődik.

Lük nyelvi emlékeink gyűjteményének második részében (45.-99.) figyelemre méltó a 48. felirat humora, mely a halált alma-kúrára fogná. Komolyabbra fordítva a szót, a 84. felirat politikai kritikát is megfogalmaz: "ó-hazát a utó veri", a 88. és 89. feliratok pedig az iszákosságot pellengérezik ki. A 90. a feladásról, míg 99. felirat már a sas jelkép átvételéről szól.

Lük nyelvi emlékeink gyűjteményét terjedelme miatt négy részre osztottam. Ebben az első részben (1.-43.) különösen érdekes a 6. és 25. kétnyelvű Annick Payne fordításával/ferdítésével.

A sírfeliratok általában sablonosak, a lükieké sem kivétel, mégis mindegyik más: nevek nélkül is személyre szabott, vagy éppen gyanúsan buzdító, mint a text 11.-ben említett siratóének.

Lycia neve a lükök nyelvén állítólag trm̃mile, ez a kiejthetetlen szó majdnem telitalálat, éppen csak el kell olvasni a lüki írás belső szabályai szerint: TuR áLLaM, ez az első négy jel olvasata, az egész együtt és magas hangon TüReLeM ILL E’. Bizony, a szövegből megtudjuk, hogy átvitt értelemben a TuR áLLaM is elillant lázadás következményeként. A TuR/TüR/TöR áLLaM, az a terület ahol a TuRok (a ~k népnév és többesszám képző a magyarban), TüRök (görögül tyrsenoi, úgyszintén többes) éltek. Erről a területről kapták a jóval későbbi betelepülő TöRökök (kétszeres többes!) a nevüket és nem fordítva. Mecsoda különbség!

A felirat szövege a Pigés nevű vagy egy pigés (pigéző) vívóról és a hírnevével valamint az ügy érdekében szétosztott vagyonával maga köré vonzott komákról szól, akik lázadóként a csúcson, a komázás örömeibe feledkezve, lassan lelóhadnak az ügy, az ó-haza felszabadításának magasztos célja iránt. A vagyon elfogyott, már csak közös étkező vályúra telik, – mondja az elnyomó hatalom által állított sztélé, – menekülés az egyedüli kiút. De a komázónak már csak a sélye (sír) jut, pedig csak azért csalták el hazulról mert úgy hírlik, hogy asszonyát a píz (pige/bicc) csiklandozta, Pigés vagy a pigés izzította.

Kacifántos, de jól átgondolt propaganda szöveg a lázongó lüki lélek, az ó-haza visszaszerzésének illuzórikus álma ellen. Szó sincs benne új vallás alapításáról, ahogy azt a kutatók vélik, noha a szózat kétségtelenül igencsak prédikáció ízű.

Ezen az oldalon két kézírással, két eltérő jellegű és stílusú írást találunk, közöttük pedig egy görög szöveget. Az első rész a sztélé eredeti szövegének a része, és az összefüggő, értelmes szöveg, jellemzően ballada-szerű megfogalmazásban, egy átnevelő intézetről (zárdáról) szól, mely kineveli a gyalázkodót, aki meggyógyul, sőt más tévelygőknek is támaszt nyújt.

A második rész, egy graffiti, melyet már a sztélé sérülése, és valószínűleg a templom lerombolása után véstek az eredetileg szabadon maradt részre. A xanthoszi (gyantosi?) keresztről egy ballada-szerű szöveg szól hozzánk, mely nemcsak nyelvében, hanem tartalmában és kifejezésmódjában is magyar. Nem vitás: embersorsok forognak kockán, melyeket csak villanásiban észlelünk, de érezzük a végzetes kényszertől didergő embert a sorok mögött, ahogy a végzet kibeszélésétől felszabadul. A szövegnek ezek a jellegzetes vonásai, bizony, a magyar ballada fő jellemzői.

Mondandója hihetetlenül időszerű: Kétszínűség, hamis beszéd, sasi (sas jelképet viselő katonai) hatalom, mely a közügyeket, az adóbehajtást, főleg kamat formájában, a ménóra terebébe juttatja, hiába a turi illő ellenállás. Ugyanez a két jelkép alatt folyik ma is az életünk.

A tétlenség ellágyuláshoz, italozáshoz vezet. Már csak ő, a sebzett tur hiszi a közügyek saját kézben tartásának fontosságát, de már késő: mások gazdagságára ügyelve, őt is megfertőzte a pénz ördöge.

Az anatóliai nyelvek közül a legtöbb írásos emlék lük (Lycian) nyelvű. Ezek közül néhány elég hosszú ahhoz, hogy olvasatát (és megértését) egyértelművé és tudományosan megvédhetővé tegye. Közöttük vannak kétnyelvűek is, melyeknek eddigi megfejtéseit elrettentő példaként kellene mutogatni. Ezeket a szövegeket ugyanis nem megfejteni hanem olvasni kell, ezért ajánlatos a bevezetővel kezdeni és azt szem előtt tartani az ott bemutatott lük ABC miatt.

A lük írásos anyag három fő részre tagozódik

·        rövidebb, főleg sírfeliratok gyűjteményére,

·        a xanthoszi sírkőre, különös tekintettel a c oldalon található sértetlen graffitire, és

·        a létôoni háromnyelvű feliratra.

A xanthoszi graffiti és a létôoni háromnyelvű feliratok sértetlenek és elég terjedelmesek ahhoz, hogy olvasataik kiállják a legigényesebb kutatók tüzetes kivizsgálását is. Kíváncsian várom őket.