A Szent Korona zománcképei egyenként és összekapcsolódva képírásszerű üzenetet közvetítenek, feliratozásaik pedig magyarul beszélő feliratok! A magyar Szentkorona feliratozása magyar, hiszen magyar királyok beavatására készítették magyar műhelyben magyar kézművesek! A feliratok hozzánk, a Szent Korona tagjaihoz szólnak, ezért kötelességünk üzeneteikkel megismerkedni ugyanolyan alapossággal mint tesszük azt képi rendszerével.

A rejtély lényege: a Pireneusok közelében levő városka, Rennes-le-Château abbéjának megmagyarázhatatlan gazdagodása. Miből gazdagodott meg az alig 200 lakost számláló hegyi falucska lelki pásztora? Talán megtalálta azoknak a kataroknak/albigenseknek a legendás kincseit, akik ellen az egyetlen európaiak elleni keresztes hadjáratot vezették. A kataroknak vajon sikerült-e kimenteni legendás gazdagságuk egy részét, esetleg szent iratokat és/vagy kegytárgyakat is utolsó fellegváruk eleste előtt, melyek közzétételéért illetve közzé nem tételéért egyes érdekeltségek vagyont fizettek az abbénak?

A Saunière abbé kezébe került tekercseket Bertrand de Blanchefort, a templomosok negyedik nagymestere családjának utolsó sarja bízta halála előtt Bigou abbéra, aki az iratokat a francia forradalom „múltat végképp eltörölni” igyekvő pribékjei elől rejtette el Rennes-le-Château templomába. Valami csodálatos véletlen folytán vagy valaki gondos irányításával Saunière rájött az előkerült tekercsek, másodfokon alkalmazott kódjára, vagyis e másodlagos kódolásnak a nyelvére. Így került el Budapestre is, ahol bankszámlát is nyitott. Ugyanabban a bankban, ugyanazon a napon egy Habsburg herceg is szükségét érezte, hogy számlát nyisson. Mecsoda véletlen!

Ő boldog asszony istenünk, akinek tanát az ŐS-TaN tartalmazza. Ő az életadó Előanya (a Bibliában EL(ő)), az Ő neve MaGYaR. Ezt a szót ejtik az indoeurópai népek MaTeR, MaTHeR, MuTTeR, MaDRe, MaCaR, MâDaR, és további hasonló alakú szavakkal; ahányan annyiféleképpen ejtik a középső mássalhangzót, mivel sehogy sem áll a szájuk a jellemzően magyar GY hangra.

MAGYARt, az Elő-ANYÁt isteni személyként, Nagyasszonyként tiszteljük, hiszen VAN (az örökké létező, az IGE) saját isteni mivoltára alkotta.

A Csodaszarvas mondánk valójában egyetlen népről szól, a hunról, melynek istene Magyar, a Boldog Asszony: Hun a nép teste, Magyar a lelke.

A közvetlen, szemtől-szemben beszélgetéseket mindinkább kiszorítja az okos távbeszélők (és távtartók!) képernyőin megjelenő meztelen SMS, rideg e-mail. Írás üzen felénk minden formában és minden felületről, mégis alig tudunk valamit az írás elméleti oldaláról. Amit tudni vélünk az tévhitek tömege. Az első és legközismertebb tévhit, hogy az írás az emberiség legnagyobb, legjelentősebb, legmeghatározóbb korszakformáló találmánya. A jelzőket megtartva, a találmány fogalmát el kell vetnünk, mivel az írás nem “feltalálás”, még csak nem is “előrelépés”, csupán egy képességünk gyakorlati alkalmazása. Az ember képes felismerni a tárgyakat síkra levetített, lefestett, lerajzolt képmásukról. Ezt a képességet nem kell tanítani, ez velünk született készség. Az emlékezeterősítő szándékkal megrajzolt képsor olyan természetes mint a mutogatás, az integetés, vagy akár maga a beszéd, de időben tovább tart, az idő folyása befagy a számára, ugyanaz a képi közlés ismételten felhasználható.

Cipész maradjon a kaptafánál! - –hallani számtalanszor, amikor egy kívülálló beszól a „magas tudomány” művelőinek. De beszélhetünk-e cipészről akkor, amikor az akrotiri hajóraj freskója előtt állva, egy nyugalmazott tengerésztiszt a hajókon látható evezők számából a hajók méreteit és tengerjáró képességeit mérlegeli?

Ő boldog asszony istenünk, akinek tanát az ŐS-TaN tartalmazza. Ő az életadó Előanya (a Bibliában EL(ő)), az Ő neve MaGYaR. Ezt a szót ejtik az indoeurópai népek MaTeR, MaTHeR, MuTTeR, MaDRe, MaCaR, MâDaR, ϺaТЬ, ϺаЈКа és további hasonló alakú szavakkal; ahányan annyiféleképpen ejtik kizárólag a középső mássalhangzót, mivel sehogy sem áll a szájuk a jellemzően magyar GY hangra.