Kisgyerek korunkban az utánzással eltanult szavakban észrevesszük a szabályosan ismétlődő szerkezeti sémákat, és megkísérlünk szavakat képezni létező vagy vélt gyökökből; több-kevesebb sikerrel. A felnőttek sokat mulatnak a néha nyakatekertre sikeredett szavakon, noha legtöbbször értik és ki is javítják a tévedést. Így elég gyorsan megtanulunk gyökökből értelmes szavakat építeni és milliónyi szót tudunk képezni, illetve a szabályosan, sőt a kissé hamiskásan képzetteket is, első hallásra képesek vagyunk megérteni.
 A magyar ember beszéd közben tud, - addig soha nem használt, - szót alkotni, úgy, hogy azt beszélőtársa, szótár lapozása nélkül, megértse. A magyarul beszélő értelmiség, valami bécsi eredetű rákfene folytán, noha él a nyelvnek ezzel a tulajdonságával, úgy tesz, mintha nem tudná, mintha tudati sárga foltja eltakarná anyanyelve gyökszerkezetét.