Az alábbi dolgozat rendhagyó módon mutatja be kár (káriai) nyelvi emlékeinket. I. J. Adiego The Carian Language című munkáját elemezve mutatja be a nyelvtudomány minden alapot és ésszerűséget nélkülöző feltevéseinek sehová nem vezető tételekként való görgetését ott, ahol egyszerűen csak olvasni kell a szövegkörnyezetbe illő, világosan, szabatosan és … magyarosan megfogalmazott szövegeket.

Noha a rövidebb szövegek – többségükben egyiptomi falfirkák és sírkamra feliratok – igen változatosak és megragadóak, sőt multikulturális kérdést is feszegetnek (pl. E.Me36), a hosszabb, Káriából származó szövegek foglalkoznak a kár szokásokkal és berendezkedéssel (lásd: C.xx1, 2; C.Ka2). Néhány felirat (pl.: C.Ka5, C.My1, E.Th12, E.As7) a kár írással és (magyar) nyelvtannal foglalkozik mai nyelvészeinket megszégyenítő szinten. A thébai Montuemhat síremlék E.Th10-es sorszámú falfirkája csak egy a csodálatos sziporkák közül: „Ki kórusban (csoportban) kár (káriai) kártevő lesz, más kárát motorja (kotorássza) érmekért. Apolló ővele sidó (zsidó) valláson papolva lesz a jóban védok (védő ok), szó múlásán kárító (károsító). Ki ártón szól ma ősök dévajába,avval is babona válaszol, de vele szó öl, butákra jármot öröm kerít s mi vallásukért kár abban sikerük.”

Attól félek, hogy a kutatók akkor sem értenék ezeket a szövegeket ha beszélnék a kár nyelvet ...

A Zágrábi Régészeti Múzeumban őrzött egyiptomi múmiát borított lenvászon csíkok tartalmazzák a leghosszabb ránk maradt etruszk szöveget. A lenvászonra írt, a szövetszálak zavaró torzítása miatt, valamint a múmia teste felé fordított és a testnedvektől elázott, megfolyt betűk kiolvasása néhol nehézkes vagy éppenséggel lehetetlen. A csíkokra szaggatással néhány sor olvashatatlanná vált és valószínűleg tűntek is el csíkok, ennek ellenére a szöveg összefüggő gondolatmenete követhető és élvezhető olvasmány a laikus érdeklődő számára és lehetne kiapadhatatlan forrás az előítéletek nélkül kutató nyelvészek számára, ha lennének ilyenek …

A szöveg azt taglalja, hogy egy fiatal pár kapcsolatában olcsó trükk zsarolásra használni a közös élvezet nem kívánt következményét. A lányoknak ezért nagyon körültekintően kellene mérlegelni, hogy mennyire mehetnek el, és hogy kölcsönösen javukra fordítható-e az ara-fene, a nem várt terhesség. Nehéz kérdés, mely nagyon aktuális lehetett az etruszk társadalomban, mivel elég sok ránk maradt etruszk felirat taglalja ezt a témát. A lepel nem véletlenül borított női testet.

A három hosszabb felirat feldolgozása mintegy cáfolata az etruszkológia mindkét ágának, a régészeti és a glottológiai iskoláknak, egy kalap alatt. A Tabula Capuana sorvezetése rendhagyó: a sor végére érve a táblát fejére állítva olvashatjuk a következő sort. A felirat figyelmeztető azoknak a lányoknak akik engednek az alkohol mámorának, mely előidézheti korai és értelmetlen halálukat is.

A maglianoi ólomlap felirata egyértelműen gége-, illetve a légcsőmetszésre alkalmas, egyik végén ékszerűen kiélezett, kb. kisujjnyi vastagságú és hosszúságú fémcsővecske reklámanyaga! Ez az eszköz 70-80 évvel ezelőtt még sok falusi háztartásban megvolt, noha már csak arra szolgált, hogy a felfújódott állatból kiengedjék a beszorult levegőt. De azért megesett, hogy orvos hiányában, embereken is alkalmazták az életmentésnek ezt az egyszerű és nagyszerű eszközét.

A szarkofágon látható bíró lehetne Laris Pulena, de ez lényegtelen. Az előtte lévő tekercs sokkal többet mond mint egy üres név. A bíró állítólagos nevét a szöveg nem emeli ki, és nem tartja magát ahhoz a mai képmutató állásponthoz sem, hogy az elhunytról csak jót vagy semmit!

A 434. felirat figyelemre méltó ötletes összerovásai miatt. A 9902-es és 9903-as számú feliratok egy óraszerű szerkezethez tartoztak, mely időről időre figyelmeztette az éjjeliőröket. A 15601. egy viszonylag hosszú ballada-szerű felirat. A 445-ös számú felirat egy gyertyatartó technikai leírása és hirdetése. A 457. ötletes számjáték. A 4706-os és 4715-ös számú feliratok bizonyíték arra, hogy az etruszkológusok még a rajzokat sem tudják olvasni, pedig érdemes lenne, mert az utóbbi leírja, hogy hogyan készülnek ezek a jobbról és balról egyaránt olvasható szövegek!

Íme néhány sziporka, melyet a sorok kezdő és záróbetűi alkotnak: Hé (hév) visz – szív hí! Illő előzze juj – jajé züllő illő! Hű kiről lerí kehe! Szóval száj is vész! Alja észben besze alja. Csataszó jajjal a jaj szatócsa! A tökéllyel le ikató (ösztönző) áll! Vő bánja napával (anyóssal). Ital viszi isza (iszákos) javát!

A piacenzai bronzból készült birkamáj alakú tárgy a tudósok szerint egy birkanyáj létszámának megfelelő istenség nevét tartalmazza, semmi mást. Mi, ezzel szemben, olvashatunk életről-halálról, családi tragédiát okozó fiatalkori iszákosságról, felelősségről, fegyelemről, nevelésről egy csodálatos ügyességgel megszerkesztett miniatűr irodalmi műben, lábjegyzetekkel (akrosztichonokkal!) ellátva, mint pl. ez: "Szó áll utalásokkal alkotáson – ne szitokkal alkoss: élőt láss!".

A Szent Korona zománcképei egyenként és összekapcsolódva képírásszerű üzenetet közvetítenek, feliratozásaik pedig magyarul beszélő feliratok! A magyar Szentkorona feliratozása magyar, hiszen magyar királyok beavatására készítették magyar műhelyben magyar kézművesek! A feliratok hozzánk, a Szent Korona tagjaihoz szólnak, ezért kötelességünk üzeneteikkel megismerkedni ugyanolyan alapossággal mint tesszük azt képi rendszerével.

A szicíliai szikelek Etruriából települtek át, így semmi meglepő abban, hogy szikel vagyis székelyként magyarul beszéltek. Kevés írott emlék maradt utánuk és az a kevés sincs egybegyűjtve, pedig érdemes lenne. Remélem ezzel a négy felirattal sikerül néhány székely érdeklődését felkeltenem a sugalltnál egy-két évezreddel mélyebbre nyúló múltja iránt.

Ebben a sorozatban figyelemre méltó mindjárt a 301. számú humoros sírfelirat, de ilyen a 9213., és a 347., a 9214. pedig egy vicc tanulsággal. A 9216. egy vénülő népről szól … hozzánk!, csakúgy mint a 304., mely ugyanakkor jól szemlélteti az etruszkológia áltudományát is. Hasonló a 314. és a 15844. is. A 329. feliratnál egy kis statisztika: az etruszkológia fordításai (ferdítései) szerint a sírfeliratokon tízszer (de lehet, hogy százszor) többször szerepel az elhunyt neve mellett az anyósa neve mint saját feleségének a neve!? A 394. felirat állítólag egy budapesti múzeum tulajdona.

A 202. sírfelirat volt etruszk olvasataim pálfordulása, itt jöttem rá, hogy a sírfeliratok palindromák, tükörmondatok értelmes, egyenes olvasatban e világi és visszafelé olvasatban másvilági mondandóval. A 207., 287., 289., 300. és 14585. feliratok jó példák az etruszkológia áltudományának bemutatására. A 4619. számú felirat egy félreérthetetlen akrosztichon, mely elhelyezésével is már arra mutat, hogy sorkezdő és záró betűi összeolvasva újabb üzenetet tartalmaznak. Ez szinte minden többsoros sírfelirat jellemzője. A 222. felirat egy régi-új viccel példázódik, míg a 254. a lányanyákkal foglakozik komolyan.

Ebben a sorozatban a 102. és 147. felirat az ősvallás kutatóink adhat némi tápot. Az elhunyt korát jelző számok nagyon furfangosan jellemezhetik az elhunytat, a 156. felirat különösen érdekes. A 142. felirat egy igen „véres” szójáték komoly mondandóval. Vannak-e személynevek a sírfeliratokon? A 161. felirat talán választ ad erre a kérdésre, de ne hamarkodjuk el a választ mielőtt megnéznénk a 195. számú feliratot. A 176B számú felirat ABC és szótagolás vagy ugyanolyan kamaszos graffiti mint az előtte levő felirat? Aki a 178. felirat olvasatában kételkedik az megérdemli a hozzáfűzött megjegyzést.

Jeff Hill emeritus professzor CORPVS INSCRIPTIONVM ETRVSCARVM (NOVVM) című szöveggyűjteménye alapján és az ő számozásában fogom lehozni az etruszk feliratok olvasatait és azok etruszkológiai tolmácsolásait. Az első száz között legizgalmasabbnak a 48. felirat bizonyult: a legalább nyolc különböző irányú olvasattal rendelkező akrosztichon egy igazi mestermű. Aki ilyet tud szerkeszteni az mesterfokon beszéli a nyelvet, … mármint a magyar nyelvet!

A rejtély lényege: a Pireneusok közelében levő városka, Rennes-le-Château abbéjának megmagyarázhatatlan gazdagodása. Miből gazdagodott meg az alig 200 lakost számláló hegyi falucska lelki pásztora? Talán megtalálta azoknak a kataroknak/albigenseknek a legendás kincseit, akik ellen az egyetlen európaiak elleni keresztes hadjáratot vezették. A kataroknak vajon sikerült-e kimenteni legendás gazdagságuk egy részét, esetleg szent iratokat és/vagy kegytárgyakat is utolsó fellegváruk eleste előtt, melyek közzétételéért illetve közzé nem tételéért egyes érdekeltségek vagyont fizettek az abbénak?

A Saunière abbé kezébe került tekercseket Bertrand de Blanchefort, a templomosok negyedik nagymestere családjának utolsó sarja bízta halála előtt Bigou abbéra, aki az iratokat a francia forradalom „múltat végképp eltörölni” igyekvő pribékjei elől rejtette el Rennes-le-Château templomába. Valami csodálatos véletlen folytán vagy valaki gondos irányításával Saunière rájött az előkerült tekercsek, másodfokon alkalmazott kódjára, vagyis e másodlagos kódolásnak a nyelvére. Így került el Budapestre is, ahol bankszámlát is nyitott. Ugyanabban a bankban, ugyanazon a napon egy Habsburg herceg is szükségét érezte, hogy számlát nyisson. Mecsoda véletlen!

A szöveg hihetetlenül időszerű. A lécekre (ma kártyákra) rótt adósság csak növekszik, az olló nyílik. Mindig akadnak csökevények, árulók, a kárálás (és kábítás) ezen nem segít. A sas (mint hatalmi jelkép) veri az ékeket egyének, csoportok, államok közé. A telhetetlen tur csök (médek és zsidók) és az árulók vagyona is növekszik, a rab pedig csak robotolva hőzöng.

A médek elleni tur/lüki felkelésről szól a sztélének ez az oldala is. Magvas gondolatok: „Szellemi létet erény ha toldja, langy öli.” A harc elhúzódásával „Éhbűl italban a haza.” A vezetés pedig átkerül a pénz, az üzlet terebébe ...

A médek elleni tur/lüki felkelésről szól a sztélé mind a négy oldala. Ezen a legtöbb sérülést szenvedett oldalon az épen maradt rész a harc elhúzódásáról szól, a lankadó hévről ...

Lük nyelvi emlékeink gyűjteményének harmadik részében (100.-148.) figyelemre méltó a 102. és a 103. felirat humora, a 121. felirat rövid, de világos összefoglalását adja a turi temetkezési szertartásnak, míg a 135 ismét a halállal viccelődik.

Ő boldog asszony istenünk, akinek tanát az ŐS-TaN tartalmazza. Ő az életadó Előanya (a Bibliában EL(ő)), az Ő neve MaGYaR. Ezt a szót ejtik az indoeurópai népek MaTeR, MaTHeR, MuTTeR, MaDRe, MaCaR, MâDaR, és további hasonló alakú szavakkal; ahányan annyiféleképpen ejtik a középső mássalhangzót, mivel sehogy sem áll a szájuk a jellemzően magyar GY hangra.

MAGYARt, az Elő-ANYÁt isteni személyként, Nagyasszonyként tiszteljük, hiszen VAN (az örökké létező, az IGE) saját isteni mivoltára alkotta.

A Csodaszarvas mondánk valójában egyetlen népről szól, a hunról, melynek istene Magyar, a Boldog Asszony: Hun a nép teste, Magyar a lelke.

Lük nyelvi emlékeink gyűjteményének második részében (45.-99.) figyelemre méltó a 48. felirat humora, mely a halált alma-kúrára fogná. Komolyabbra fordítva a szót, a 84. felirat politikai kritikát is megfogalmaz: "ó-hazát a utó veri", a 88. és 89. feliratok pedig az iszákosságot pellengérezik ki. A 90. a feladásról, míg 99. felirat már a sas jelkép átvételéről szól.

Lük nyelvi emlékeink gyűjteményét terjedelme miatt négy részre osztottam. Ebben az első részben (1.-43.) különösen érdekes a 6. és 25. kétnyelvű Annick Payne fordításával/ferdítésével.

A sírfeliratok általában sablonosak, a lükieké sem kivétel, mégis mindegyik más: nevek nélkül is személyre szabott, vagy éppen gyanúsan buzdító, mint a text 11.-ben említett siratóének.

Lycia neve a lükök nyelvén állítólag trm̃mile, ez a kiejthetetlen szó majdnem telitalálat, éppen csak el kell olvasni a lüki írás belső szabályai szerint: TuR áLLaM, ez az első négy jel olvasata, az egész együtt és magas hangon TüReLeM ILL E’. Bizony, a szövegből megtudjuk, hogy átvitt értelemben a TuR áLLaM is elillant lázadás következményeként. A TuR/TüR/TöR áLLaM, az a terület ahol a TuRok (a ~k népnév és többesszám képző a magyarban), TüRök (görögül tyrsenoi, úgyszintén többes) éltek. Erről a területről kapták a jóval későbbi betelepülő TöRökök (kétszeres többes!) a nevüket és nem fordítva. Mecsoda különbség!

A felirat szövege a Pigés nevű vagy egy pigés (pigéző) vívóról és a hírnevével valamint az ügy érdekében szétosztott vagyonával maga köré vonzott komákról szól, akik lázadóként a csúcson, a komázás örömeibe feledkezve, lassan lelóhadnak az ügy, az ó-haza felszabadításának magasztos célja iránt. A vagyon elfogyott, már csak közös étkező vályúra telik, – mondja az elnyomó hatalom által állított sztélé, – menekülés az egyedüli kiút. De a komázónak már csak a sélye (sír) jut, pedig csak azért csalták el hazulról mert úgy hírlik, hogy asszonyát a píz (pige/bicc) csiklandozta, Pigés vagy a pigés izzította.

Kacifántos, de jól átgondolt propaganda szöveg a lázongó lüki lélek, az ó-haza visszaszerzésének illuzórikus álma ellen. Szó sincs benne új vallás alapításáról, ahogy azt a kutatók vélik, noha a szózat kétségtelenül igencsak prédikáció ízű.

Ezen az oldalon két kézírással, két eltérő jellegű és stílusú írást találunk, közöttük pedig egy görög szöveget. Az első rész a sztélé eredeti szövegének a része, és az összefüggő, értelmes szöveg, jellemzően ballada-szerű megfogalmazásban, egy átnevelő intézetről (zárdáról) szól, mely kineveli a gyalázkodót, aki meggyógyul, sőt más tévelygőknek is támaszt nyújt.

A második rész, egy graffiti, melyet már a sztélé sérülése, és valószínűleg a templom lerombolása után véstek az eredetileg szabadon maradt részre. A xanthoszi (gyantosi?) keresztről egy ballada-szerű szöveg szól hozzánk, mely nemcsak nyelvében, hanem tartalmában és kifejezésmódjában is magyar. Nem vitás: embersorsok forognak kockán, melyeket csak villanásiban észlelünk, de érezzük a végzetes kényszertől didergő embert a sorok mögött, ahogy a végzet kibeszélésétől felszabadul. A szövegnek ezek a jellegzetes vonásai, bizony, a magyar ballada fő jellemzői.

Mondandója hihetetlenül időszerű: Kétszínűség, hamis beszéd, sasi (sas jelképet viselő katonai) hatalom, mely a közügyeket, az adóbehajtást, főleg kamat formájában, a ménóra terebébe juttatja, hiába a turi illő ellenállás. Ugyanez a két jelkép alatt folyik ma is az életünk.

A tétlenség ellágyuláshoz, italozáshoz vezet. Már csak ő, a sebzett tur hiszi a közügyek saját kézben tartásának fontosságát, de már késő: mások gazdagságára ügyelve, őt is megfertőzte a pénz ördöge.

Az anatóliai nyelvek közül a legtöbb írásos emlék lük (Lycian) nyelvű. Ezek közül néhány elég hosszú ahhoz, hogy olvasatát (és megértését) egyértelművé és tudományosan megvédhetővé tegye. Közöttük vannak kétnyelvűek is, melyeknek eddigi megfejtéseit elrettentő példaként kellene mutogatni. Ezeket a szövegeket ugyanis nem megfejteni hanem olvasni kell, ezért ajánlatos a bevezetővel kezdeni és azt szem előtt tartani az ott bemutatott lük ABC miatt.

A lük írásos anyag három fő részre tagozódik

·        rövidebb, főleg sírfeliratok gyűjteményére,

·        a xanthoszi sírkőre, különös tekintettel a c oldalon található sértetlen graffitire, és

·        a létôoni háromnyelvű feliratra.

A xanthoszi graffiti és a létôoni háromnyelvű feliratok sértetlenek és elég terjedelmesek ahhoz, hogy olvasataik kiállják a legigényesebb kutatók tüzetes kivizsgálását is. Kíváncsian várom őket.

A közvetlen, szemtől-szemben beszélgetéseket mindinkább kiszorítja az okos távbeszélők (és távtartók!) képernyőin megjelenő meztelen SMS, rideg e-mail. Írás üzen felénk minden formában és minden felületről, mégis alig tudunk valamit az írás elméleti oldaláról. Amit tudni vélünk az tévhitek tömege. Az első és legközismertebb tévhit, hogy az írás az emberiség legnagyobb, legjelentősebb, legmeghatározóbb korszakformáló találmánya. A jelzőket megtartva, a találmány fogalmát el kell vetnünk, mivel az írás nem “feltalálás”, még csak nem is “előrelépés”, csupán egy képességünk gyakorlati alkalmazása. Az ember képes felismerni a tárgyakat síkra levetített, lefestett, lerajzolt képmásukról. Ezt a képességet nem kell tanítani, ez velünk született készség. Az emlékezeterősítő szándékkal megrajzolt képsor olyan természetes mint a mutogatás, az integetés, vagy akár maga a beszéd, de időben tovább tart, az idő folyása befagy a számára, ugyanaz a képi közlés ismételten felhasználható.

Cipész maradjon a kaptafánál! - –hallani számtalanszor, amikor egy kívülálló beszól a „magas tudomány” művelőinek. De beszélhetünk-e cipészről akkor, amikor az akrotiri hajóraj freskója előtt állva, egy nyugalmazott tengerésztiszt a hajókon látható evezők számából a hajók méreteit és tengerjáró képességeit mérlegeli?

Ő boldog asszony istenünk, akinek tanát az ŐS-TaN tartalmazza. Ő az életadó Előanya (a Bibliában EL(ő)), az Ő neve MaGYaR. Ezt a szót ejtik az indoeurópai népek MaTeR, MaTHeR, MuTTeR, MaDRe, MaCaR, MâDaR, ϺaТЬ, ϺаЈКа és további hasonló alakú szavakkal; ahányan annyiféleképpen ejtik kizárólag a középső mássalhangzót, mivel sehogy sem áll a szájuk a jellemzően magyar GY hangra.

Az írás-olvasást új szemszögből mutatom be.

A megfejtések számának növekedésével, egyértelművé vált, hogy a krétai képírásos szövegek, legfőképpen a pecsétnek/pecsétlőnek nevezettek és (féldrága)kő hengerekre/hasábokra vésettek, valójában oda-vissza olvasható szójátékok (palindromok). Mivel sem személy-, sem földrajz-nevet nem tartalmaznak, - vagy ha igen, akkor vakoltan (a szavakba rejtve) – ezért kérdéses, hogy egyáltalán haszánálták-e azonosító jelként ezeket a “pecséteket”.

A visszafelé olvasat egy nem várt, ezért mégjobban méltányolt ajándék őseinktől: egy égből pottyant módszer hibajavítások, korrektúrák elvégzésére. A visszafelé olvasattal a nyúlfaroknyi szövegek hossza úgy kétszereződik meg, hogy közben a képjelek és a szövegek egyszerre nyernek megerősítést, mivel a visszafelé olvasat az előre olvasat mondandójának kiegészítése, továbbgondolása.

Többnyire szójátékkal megerősített olvasatok következnek!

A minószi pecsétgyűrűk szóbeli üzeneteket közvetítenek. Személyes vonatkozás, név ha van a szövegben, rejtve marad. Ebben lényegesen eltérnek a későbbi zsidó pecsétgyűrűktől (chotham), melyek a tulajdonos neve mellet, esetleg tartalmaznak egy bibliai jelmondatot is. A minószi mellérendelő világkép helyébe begyűrűzött az alárendelő szemlélet...

Egy ismeretlen írást annál nehezebb megfejteni minél rövidebb. Különösen nehéz a feladat ha sok a csak egyszer előforduló írásjel a szövegben. A phaisztoszi korongon a 45 jel között 9 ilyen 'hapax' van. Ezt az adatot mindenki tényként kezeli, én is így kezeltem, pedig ez csak a csalóka látszat. A korong mindkét irányban olvasható, így a hapaxnak hitt képjel legalább két, egymástól eltérő olvasatban is szerepel. Emellett a mezőkre osztott szöveg egy többszörös akrosztichon: a mezők kezdő és záró képjelei, összeolvasva értelmes mondatokat alkotnak mindkét irányban, 17 kiemelt záró képjel és a megmaradó záró képjelek is oda-vissza olvashatók. Összesen tehát tíz egymásba fonódó, de egymástól eltérő olvasat található a korongon és így a jelek hangértéke többszörösen is ellenőrizhető. Ezeknek a többszörösen összefonódó olvasatoknak a kiagyalása vezette az írnokot a képjelek kiválasztásában, így azokról csak e cél megvalósításának eredményességeként vonhatunk le következtetéseket. Ebben a tekintetben az írnok igazi mesterművet alkotott.

Ezek a koronggal kapcsolatos új felfedezések és a képírás elméletének a kidolgozása (lásd A képírások rejtjelkulcsa) arra késztetett, hogy újra és újra kézbe vegyem a korongot. A mese nem változott, de lényegesen kibővült és az összefonódások biztosítják immár ennek az olvasatnak a kétségbevonhatatlanságát.

Az olvasattal kapcsolatban Tamások persze mindig akadnak … Azoknak, akik minden olyan gondolattól, melyben a magyar több mint Európa utolsó barbárja, azonnal frászt kapnak, ajánlom a következő játékot: Korai 'off-shore' honfitársunk nyitott egy diszk/diszkó businesst Krétán és elhatározta, hogy készít egy Guinness book of records könyvbe illő képrejtvényt. Sikerült neki 45 képecskét úgy összeválogatni, hogy az ábrázolt dolgok neveinek mássalhangzó váza vagy kezdőhangja segítségével (rébusz elv - emberünk egy Gardiner tanítvány!) el tudjon helyezni tíz önálló, de összefüggő és a különböző olvasati irányok által egybefonódó üzenetet egyetlen diszken.

A tíz lehetséges olvasati iránnyal a 45 képecske 242 lenyomatával 826 szót szedett értelmes mondatokba a tenyérnyi korongon. Mai ábécés írásunkkal ugyanezt leírni pontosan 5123 betűre volt szükség. A diszk tényleg egy igazi rekord!!!

Mesterünk valóban rekordot állított, de azért van a diszknek néhány hibája: mint minden képrejtvény ez is nyelv-függő, csak az alkotás nyelvén olvasható közvetlenül, fordítás vagy magyarázás nélkül. Emberünk a minószi képírás módszerét olyan hűen alkalmazta, hogy nem különíthető el a többi minószi írásos emléktől, és csak azért is magyar!