A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.
(Mellár)
'Tengeri' népek?Sokan gondolják úgy, hogy minószi olvasataim a fantazmagória birodalmába tartoznak, mivel semmi más nyoma annak, hogy abban az időben magyarok jártak volna a térségben. Ennek néztem utána a Tengeri népek című dolgozatban és az eredmény még engem is meglepett.
Mesém a tengeri népekkel kezdődik, akik sem nem tengeriek, sem nem népek; egyetlen népről van szó, melynek egyes csoportjait kinézésük, viselkedésük, harcmodoruk, fegyverzetük alapján látnak el különböző leíró nevekkel – magyarul. Az összefoglaló ‘tengeri népek’ megnevezés pedig nem más mint tengernyi, emberi és természeti katasztrófák következtében éhező, kétségbe esetten élelem után kutató, néptömeg. Több utalás is van e néptömeg eredetére és népiségére, de a meglepő bizonyíték a nép, vagyis e nép maradékának nyelvére a trák, lemnoszi, lüki és most ime, a lüd, alfabétákkal íródott nyelvemlékek. Ezek magyar olvasatait, szerintem, lehetetlen megcáfolni, ezért ignorálasuk is bűn lenne. (Mellár Mihály)
Az ógörög vázákon a “nevek” mindenki számára láthatók, de csak a szkíta népek tudják olvasni ezen szkitálék rejtett üzenetét!
A név magáért beszél! A tudósok előtt még is rejtve maradt immár két és fél ezer éve.!
Erre a korinthoszi kis csészére, mely most Párizsban látható, (Louvre MNC 332), a következő “neveket” írta készítője a bokszoló jelenethez:
