Az ógörög vázákon a “nevek” mindenki számára láthatók, de csak a szkíta népek tudják olvasni ezen szkitálék rejtett üzenetét! A név magáért beszél! A tudósok előtt még is rejtve maradt immár két és fél ezer éve.! Erre a korinthoszi kis csészére, mely most Párizsban látható, (Louvre MNC 332), a következő “neveket” írta készítője a bokszoló jelenethez:
ϜΙΟΚΕ ΠΥΚΤΑ ΦΕΥΓΕ, és olvasata: VÍ'Ó Ki E'-BUKTA FÉ' VéGE
> Víjó (vívó) ki elbukta fél vége. (The fighter, who lost it, fears his end.)



TARTALOM Édes anyanyelvünk Kréta képírása magyar! Kép- és rovásírás 'Tengeri' népek? Etruszk=magyar Egyéb gondolatok LINEAR A ANGOL NYELVŰ HONLAPOM
   
 
<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>

  
      Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Blog : 'Tengeri' népek?Címkék : Letoon, háromnyelvű, trilingual, tyrsenoi, I. X. Adiego
 

A Létôoni háromnyelvű felirat lüki változata


A Létôoni háromnyelvű felirat lü


A Létôoni háromnyelvű felirat lüki változata


A háromnyelvű felirat, melyet mint text N320 {Xanthos; the Létôon Trilingual} tartanak nyilván, 41 sor lüki írást tartalmaz.

A Wikipedia a következőket írja a feliratról: “A Létôoni háromnyelvű szabványos lüki (lyciai) vagy lyciai A, görög és arámi (arameus) nyelvű feliratokkal borítja a négyoldalú kőoszlop oldallapjait. A kőoszlopot 1973-ban találták meg a letooni templom-együttes régészeti feltárása közben, Xanthos közelében, az ősi Lyciában, a mai Törökország területén. A felirat a hatalom nyilvános rendelete egy istenítés (kultusz) alapításának, utalásokkal az istenségek, és az új istenítés tisztviselőinek járandóságairól. (Nem vicc, lásd az eredeti szöveget!) A lyciai szöveg 41 sort igényel, a görög 35-öt és az arámi 27-et. Ezek nem szóról szóra fordítások, mindegyik tartalmaz a másik kettőben nem létező tudnivalót. Az arámi valamelyest tömörített.” (A kiemelés tőlem!)

A kőoszlop koráról a következőket írja a honlap: “Az arámi változat első öt sora említi, hogy a felirat Artaxerxes perzsa király uralkodásának első évében készült, de nem mondja, hogy melyik Artaxerxes:

Siwan hónapban, Artaxerxes király első évében. Arñna határvidéken. Pixodarus, Katomno fia, a satrap aki Karka- és Termmila-ban van.

Ha a kérdéses király Artaxerxes III Ochus volt, akkor a felirat dátuma ie. 358. Csakhogy Pixadorus nem lehetett 341/340 előtt Caria és Lycia satrapja. Ezért nagy valószínűséggel Arses volt a perzsa király, III. Artaxerxes fia, aki hatalomra jutásakor felvette apja nevét. Ebben az esetben a háromnyelvű ie. 337/336-ban keltezett.

 

Mint minden más erőltetett “megfejtés” így Melchert megfejtése is feltételezések sorozata, melyek az egyszer elkövetett hibát és/vagy ráhibázást tovább görgetik, kitalálnak nemlétező nyelvi szerkezeteket, néhány (félre)olvasott szó alapján rokonítanak nyelveket, írnak történelmet, konstruálnak (utólag) vallást, stb. Egy laikus olvasatot állítok ezekkel szembe, minden mesterkélt megfeleltetési kényszer, belemagyarázás nélkül, vagyis közönséges, tudománytalan olvasatot, amennyiben az olvasás nem tudomány.

 

Azért teljesen mégsem zárhatom ki a tudományt: a jelek hangértékei nagyrészt megfelelnek a Melchert által javasolt értékeknek, de tolmácsolásával, melynek részletét angol fordításban alább közlöm (kék szín), nem tudok egyezni.

Egy kicsit azért foglalkozzunk Melchert fordításával mielőtt belekezdenénk az olvasatba: Lycia neve a lükök nyelvén állítólag trm̃mile, ez a kiejthetetlen szó majdnem telitalálat, éppen csak el kell olvasni a lüki írás belső szabályai szerint: TuR áLLaM, ez az első négy jel olvasata, az egész együtt és magas hangon TüReLeM ILL E’. Bizony, a szövegből megtudjuk, hogy átvitt értelemben a TuR áLLaM is elillant lázadás következményeként. A TuR/TüR/TöR áLLaM, az a terület ahol a TuRok (a ~k népnév és többesszám képző a magyarban), TüRök (görögül tyrsenoi, úgyszintén többes) éltek. Erről a területről kapták a jóval később betelepülő TöRökök (kétszeres többes!) a nevüket és nem fordítva. Mecsoda különbség! Törökország nevének a gyöke ott van az ország közepén kőbe vésve, és várva a másfél ezer évvel később betelepülő mai törökökre. Hihetetlen!

 

Graig Melchert a The Trilingual Inscription of the Létôon, Lycian Version című dolgozatában lefordította a szöveget angolra. Ebből fordításból íme egy kis bemutató:

Kezdjük a lüki szöveg átiratával:

1. ẽke: trm̃misn: xssaθrapazate: pigesere: katamlah: tideimi:

2. sẽ=ñne=ñte=pddẽ=hadẽ: trm̃mile: pddẽnehm̃mis: ijeru: se=natrbbijẽmi:

se(j)=arñna: asaxlazu: erttimeli:

3. me=hñti=tubedẽ: arus: se(j)=epewẽtlm̃mẽi: arñnãi:

4. m̃maitẽ: kumezijẽ: hhẽ: xñtawati: xbidẽñni: se(j)=arKKazuma: xñtawati:

5. sẽ=ñn=aitẽ: kumazu: mahãna: ebette: eseimiju: qñturahahñ: tideimi:

6. se=de: eseimijaje: xuwati=ti:


H. Graig Melchert fordításának megfelő részlete:

1. When Pigesere, son of Katamla, ruled Lycia as satrap,

2. And he commissioned as commissioners for the Lycians Iyera and Natrbbiyemi

and as governor for Xanthos Erttimeli,

3. The citizenry and the Xanthian perioikoi agreed

4. (That) they built a sacred altar to the King of Kaunos and Arggazuma the king.

5. And they made priest to these gods Eseimiya, son of Qnturahi,

6. And whoever is close to Eseimiya.

A fordítás/ferdítés alapja: találni ismert személy- és földrajzi nevekhez hasonló betű-csoportokat és azokhoz valamilyen cselekményt hozzácsatolni. Ha ez nem megy szép szerivel, akkor erőltetve: – ki meri kétségbe vonni a professzor állítását?! – így változik a β jel hangértéke K-ra, hogy egy betűcsoportból Arggazuma neve kerekedjen ki. Nem sok fantázia kell meglátni, hogy ez a β jel valójában az M és N ligatúrája, egyberovása: + = .

Itt a megfejtőket (Laroche, Neumann, Frei, Melchert, stb.) segíti – és többé-kevésbé félrevezeti – az oszlopon található görög és arámi szöveg. Ez utóbbiak az elnyomó hatalom embereit szólítják meg, az új hatalom intézményeivel foglalkoznak, míg a lüki szöveg a több ezer éves helyi kötődésű, hagyományos műveltséggel és svájci mintára szervezett államisággal rendelkező, szabadságáért küzdő néphez szól. A lüki népnek teljesen mindegy, hogy éppen hogy hívják a sathrapát és ez fordítva is igaz: nem lényeges a lázadók és vezéreik neve, a fenyegetés minden lükire vonatkozik. Melchert és társai tolmácsolásában, mint minden megfeleltetésben, hemzsegnek a személy- és földrajzi nevek. Amit a kutató nem ért az név lesz, azt nem kell tolmácsolni!, probléma megoldva. A kiáltvány a Tur állam minden lakósához és lakósáról szól, ezért a szövegben egyetlen név sem szerepel, ha mégis akkor az beszélő név: Pigés, a pigéző.

 

Egy 2012-ben publikált írásban I. X. Adiego (Two reading notes to the Lycian text of the Letoon trilingual stele) két átírási hibára hívja fel a figyelmet: a 24. sor jele, valamint az utána következő ã-nak átírt jelek nem azonosak a megelőző, ã-nak írt jelekkel. A jel (jelöljük λ-val) valójában egy ligatúra: egy fordított Λ a V-ben, azaz {L+V}, de ezt már nem Adiego állítja. A ligatúra előfordul formában is: {Λ + V} (itt a lambda sem fordított!).

A címben szereplő második hiba egyszeri: a 30. sor jel az r (görög) jele. A kérdéses jeleket természetesen átírtam (kékkel), hiszen Adiego meglátásaihoz kétség nem férhet.

A mellékelt kitűnő minőségű fénykép néhány további hibát is felfed, ezeket pirossal javítottam át.


 

1. ẽke: trm̃misñ: xssaθrapazate: pig

    VíJóVa' KE' : TüReLeM ISZoNYú : üGYeS S ACSaRRA' PAZA'T E : PIG-

2. esere: katamlah: tideimi: sẽñneñ

    -ÉS ERRE : Ki A TÁMLA Ha : iTT IDE' ÍMŰ' : S VíJVa NYűN ENNYi

3. tepddẽhadẽ: trm̃mile: pddẽnehm̃m

    TEPeD De VíJVa HA DéVaJ óVó : TüReLMe ILL-E : ePeD DéVaJ ViNNÉ HüLeM

4. is: ijeru: senatrbbijẽmi: se(j)arñ

    IS : ILY ERŐ: eSZÉN A TűRőBB BŰJéVe' óVi MI : SÉLYe ÁRNYa

5. na: asaxlazu: erttimeli: mehñtit

    NÁ' : A SZÁ' GYaLÁZÓ : ERő'TeTi ÍMMEL Ű : áM E HeNYéTŰ' T-

6. ubedẽ: arus: se(j)epewẽtlm̃mẽi: arñ

    -ÖBB E DéVaJ óVi: A ROSSZ: eSÉLYe ÉPP EVVe' VíJVa TeL eLMéVe' JóVá: ÁRNYá-

7. nãi: m̃maitẽ: kumezijẽ: θθẽ: xñtawa

    -N üGYeLI : LoMAIT VaJ óVa : KOMa EZ ILY VíJóVa' : CSúCSáVa' JőVe: úGY NYiT AVVA'

8. ti: xbidẽñni: se(j)arKKazuma: xñta

    ű'TI : íGY BŰ iDőVe' Jó VáNYó'NI : eSÉLY ARRa MéN MáN A ZOMA íGY NYiT Á'-

9. wati: sẽñnaitẽ: kumazu: mahãna: eb

      -VA üTI : S VíJVa NYú'NA ITT VáJVa : KOMÁZÓ : íM AHoGY áLLNA : E B-

10. ette: eseimiju: qñturahahñ: tide

      -ETéTTE' : ESZE Ű MI JÓ : CSaK NYiTÓRa Hí AHÁNY : iTT ÜDE

11. imi: sede: eseimijaje: xuwatiti: s

      IMI': éSSZE' DE: ESZE IMILY ALJ E: íGY ÓVA TÍ'TI : eSZ-

12. eip{>r}ijẽtẽ: arawã: ehbijẽ: esiti: se

      -E ÍRI JóVá JaVíTVa JóVa' : ARRA VeGYüL : E HiBa ILY VíJóVa': E'SÜTI : éSSZE'

13. deliñtãtẽ: teteri: se(j)epewẽtlm̃

      De ELé Ű aNNYiT aGYaLT VíJVa : TETTÉRŰ': eSÉLYe ÉPP E VíVóJáVa' TaLáLi

14. mẽi: hrm̃mada: ttaraha: mexbaitẽ: z

      MiVe' JóVa' Ű : HíRüL MA oDA : TuTTÁRA HA : MEGY aBBA ITT VíJVa : Za-

15. ã: esexesñtedi: qñtati: sepigrẽi:

      -GYuL : ESZE íGY E SZeNNYeT EDZI : CSaK NYiTi ÁTI: SZÉP ÍGéRő VíJóVa' Ű:

16. sẽñteñtekm̃mẽ: se(j)ẽti: θθẽ: stat

      SZaVa JóVa' NYú'T ENNYiT E KeLLeMÉ' : SÉLYe VáJVa áTI : CuCCáVa' JaVa: oSZTAT

17. iteli: setahñtãi xñtawatehi: xb

      ÍTÉLI: SZÉT AHáNYaT GYűL ÍGY NYiTTÁVA' iTT E HŰ: üGYéBe'

18. idẽñnehi: se(j)arKKazumahi: seip{>r}

      IDőVe' JóVa' NYőNE HŰ : eSÉLYe ARRa MéN MáN A ZOMA HŰ: őSEIRe

19. ibiti: uhazata: ada: H00{>jgos} : ẽti: tlla            tisztán látszik: , és .

      Ű BÜTÜ : Ó-HAZA óTA : A DA’ : JoGOS : VíJáVa' TI' : aTTóL LÁ-

20. xñta: arñna: sesm̃mati: xddazas: ep

      -GY NYú'TA : ARáNYáNÁ' : SZÉ' SZóLaMa ÁTI : íGY DuDÁZ A SZÉP

21. ide arawa: hãti km̃mẽtis: meipibi

      ÜDE ARÁVA' : Ha GYúLíTI KeLLeMéVe' JaVíT IS : íM E IPI (művi) BÜ-

22. ti: sixlas: sewa(j)aitẽ: kumaha: ẽti

      -TÜ : S ÍGY LASS : eSZÉVe' ÁLLJA iTT VíJVa : KOMA HA : VíJóVa' iTTI

23. sttali: ppuweti: km̃mẽ: ebehi: xñta

      oSZTaT ÁLLI: PaPó'Va ETTŰ' : KeLLeMéVe' JaVu' : EBBE HÍ: íGY NYiT A-

24. wataha: xbid{>λ}ñnaha: serKKazuma

      -VATA HA: áGYBa' ÜDüLVe NYí'NA HA: SZERRe MéN MáN A ZOMA

25. ha: meijesitẽniti: hlm̃mipijata

      HA : ME' ILLYE' SZŰT VáJJa VoNi ITTI: HáLóJa MI PIJA iTA'

26. medetewẽ: kumezidi: nuredi: nure

       íME DE TÉVéVe' JaVa: KOMa EZ ÜDŰ': NŐRE DŰ' : NŐ eRRE

27. di: arã{>λ}: kumehedi: seuhazata: uwad

      DŰ': ÁRuLVa : KOMa ÉHE éDŰ' : S E Ó-HAZa-AdTA: Ó VAD-

28. i: xñtawati: xbidẽñni: se(j)erKKaz

      -I : úGYaNJáT AVATI: üGYéBe' Ű DéVaJ VáNYó'NI: eSÉLYE RáMéN MáN A Z-

29. uma: mekumezidi: seimija: sede: se

      -OMA : íMME' KOMa E'ZŰ' DŰ' : öSSZE ÍM ÍJJA : SZÉDE' : eSZE

30. imijaje: x{>ã}uwatiti: sejehrijai

      IMILY A JE': áGYaLÓVA' TÜTÜ': eSÉLLYE' HáRÍJJA Ű-

31. tẽ: tasa: mere: ebette: teteri: arñn

      -T VíJVa : TÁSSA : MÉRi-E: EBBE' TeTTE : TETTÉRŰ': ÁRNYa’N-

32. as: se(j)epewẽtlm̃mẽi: arñnã{>λ}i: mete

      -Á éSZ: SÉLYe ÉPP EVVe' VáJVa TeL áLMáVa' JaVaI : ARaNYáN éLVe Ű : METTE

33. pituwẽti: mara: ebeija: ẽti: sttal

      BŰ-TÖVőVe' JaVaiT Ű: MÁRA : EBBE' ÍJJA: óVJa VéTI: oSZTóT ÁLL

34. i: ppuwẽtimẽ: ebehi: sewene: xttad

      Ű : PaPÓ'Va óVJa öVéiT Ű Ma VáLYúVa' : EBBE' HŰ : eSZÉVe' ÉNE : üGYeT áTAD-

35. i : tike: ebineñtewẽ: mahã{>λ}na: ebett

      -I : iTTÜKKE' : E BŰN ÉNJéT EVé VáJVa : MA HoL Vó'NA : EBBE TeTT-

36. e: ebine: ñtewẽ: kumazi: ebehi: xtta

      -E: E BŰNE: NYűT E VíVó JóVa' : KOMÁZ Ű: EBBE HŰ/HÍ: áGYáT áTA-

37. deme(j)ẽ: tike: mepddẽ: mahã{>λ}na: sm̃ma

      -Di ÉMELY E: TIKKE': Mi EPeDő DéVaJ éVe : MA HaLVa iNA' : SZóLaMa

38. ti: ebette: se(j)ẽni: qlahi: ebijehi

      áTI: EBBE' TéTE': eSÉLYéVe' JaVú'NI : CSaK iLLA' HŰ : EBBe' ILLYE' HÍ

39. pñtrẽñni: setideime: ehbije: se(j)

      PeNYéT úR-VíJóVa' NYŐNI : eSETT IDE IME : E HiBa ILLYE': SÉLYe

40. elijã{>λ}na: pigesereje: mei(j)eseri

      ELI JeL Vó'NA : PIGÉS ERRE JEá: íME Ű E SZERRŰ'

41. hhati: mehriqla: asñne: pzzititi

      HíHATI: ME' HíRŰ' CSiKLA': ASSZoNYáN E: PíZ iZZÍTi ITT Ű

Víjóval kell türelem, iszonyú ügyes s acsarral (dúlásfúlással) pazallt (tékozolt) e pigés erre, ki a támla, ha itt idél (idöl/üdől=ünnepel) íműl (ímmel-ámmal) s víjva (víva/küzdve) nyűn ennyi teped (tapad). De víjva, ha dévaj, óvó türelme ill-e (elillan-e)? Eped dévaj, vinné hülem (bámulat) is, ily erő eszén a tűrőbb, bűjével (bűbájával) óvi mi sélye (sír) árnya. Nál a száj gyalázó: erőlteti ímmel(-ámmal) ű. Ám e henyétűl több e dévaj, óvi a rossz, esélye épp evvel víjva tel elmével jóvá. Árnyán ügyeli lomait (lógóit), vaj óva? Koma ez ily víjóval csúcsával jőve: úgy nyit, avval üti, így bű idővel, jó ványolni (fárasztani).

Esély arra mén, mán a zoma (zöme) így nyit. Állva üti s víjva nyúlna itt vájva. Komázó, ím ahogy állna e betéttel esze, – ű mi jó csak nyitóra, – hí ahány itt üde imily ésszel. De esze, imily alj e, így óva tilti. Esze íri jóvá, javítva jóval, arra vegyül e hiba ily víjóval, elsüti ésszel. De elé ű annyit agyalt víjva tettérűl, esélye épp e vívójával találi. Mivel jóval ű hírül, ma oda tudtára ha megy, abba itt víjva zagyul esze, így e szennyet edzi csak, nyiti áti szép ígérő víjóval ű.

Szava jóval nyújt ennyit, e kellemé(rt) sélye vájva. Áti cuccával java osztat, ítéli szét ahányat. Gyűl így nyittával itt e hű ügyben. Idővel jóval nyőne hű esélye. Arra mén mán a zoma: hű őseire, ű bütü (csonk) ó-haza óta. A dal jogos, víjával til, attól lágy nyújta arányánál, szél szólama áti, így dudáz a szép üde arával. Ha gyúlíti kellemével javít is: ím e ipi (ipari/művi) bütü s így lass(an) eszével állja itt víjva.

Koma, ha víjóval itti osztat álli, papolva, ettűl kellemével javul. Ebbe hí, így nyit avata (beavatása), ha ágyban üdülve nyílna. Ha szerre mén mán a zoma, ha me(rt) illyel szűt vájja, voni itti hálója, mi pija-ital, íme! De tévével java koma, ez üdül: nőre dűl, nő erre dűl árulva. Koma éhe édűl s e ó-haza-adta ó vadi úgyanját (olyasságát) avati. Ügyében ű dévaj ványolni, esélye rámén. Mán a zoma ímmel(-ámmal) koma elzűl, dűl össze, ím íjja szédel(eg). Esze, – imily a jel, – ágyalóval tütül, eséllyel háríjja űt víjva tássa (társa). Méri-e ebben tette? Tettérűl árnyalná ész: sélye épp evvel vájva tel.

Álmával, javai aranyán élve, ű mette (metszette) bű-tövővel javait. Ű mára, – ebben íjja óvja, – véti osztót. Áll ű papolva, óvja övéit ű ma vályúval, ebben hű. Eszével éne ügyet átadi. Ittükkel (ittlétükkel) e bűn énjét evé vájva. Ma hol volna? Ebbe tette e bűne, nyűt e vívó jóval. Komáz ű, ebbe hű/hí. Ágyát átadi, émely e tikkel (tyúkkal). Mi epedő dévaj éve, ma halva inal.

Szólama áti, ebben tétel: esélyével javulni csak illal (meneküléssel), – hű ebben – illyel hí, penyét (pedig) úr-víjóval nyőni esett ide. Íme e hiba illyel: sélye. Eli-jel volna, pigés erre jel, íme ű e szerrűl híhati (hívhatja), me(rt) hírűl: csiklal (csiklandoz) asszonyán e píz (pige/bicc), izzíti itt ű.

pige: fn. tt. pigé-t. Két végén csürök formán hegyesre faragott fácska, melylyel a gyermekek egy botforma eszközzel bizonyos mód szerint elsõben a földrõl fel-, s azután, midõn már az a levegõben van, elütõst játszanak; máskép: piga (Szabó D.), néhutt: bincz, binczk, pinczk, pilinczk. CzF. Ennek veszélytelenebb és kevesebb ügyességet követelő változata a krikett (cricket). Pigés aki ezt a sportot űzi.

sélye: Régi, s ma alig divatos szó. Calepinus magyarázója szerint am. „mortuorum conditorium,“ azaz, sír, sirbolt. Szabó Dávidnál, sír vagy koporsó, Sándor István szerint, szent Mihály lova. CzF

bütü: fn. tt. bütü-t. 1) A székelyeknél am. valaminek elvágott vége, mintegy lebotolt, leütött csúcscsa; továbbá: rovat, metszet, például a fán. CzF. Igaz is, a hazáját vesztett nemzet olyan mint a lebotolt fa, képtelen fejlődni, lombkoronát hozni.

ímül: immel ámmal, am. kedvetlenül, kényszerülve, tunyán, lustán.

tatar: A székelyeknél Incze József és Ferenczi János szerént am. rosz, rongyos, hitvány, alávaló. Tatar szerszám, eszköz, ruha, viselet. Tatar ember, hitvány, rongyos, kinek se esze, se külseje, se jó öltözete nincs; székelyesen szólva: tikombakom, torongy, tatarbatar ember, néhutt: koczipor, rongyember. CzF

A felirat szövege a Pigés vagy egy pigés (pigéző) vívóról és a hírnevével valamint az ügy érdekében szétosztott vagyonával maga köré vonzott komákról szól, akik lázadóként a csúcson, a komázás örömeibe feledkezve, lassan lelóhadnak az ügy, az ó-haza felszabadításának magasztos célja iránt. A vagyon elfogyott, már csak közös étkező vályúra telik, – mondja az elnyomó hatalom által állított sztélé, – menekülés az egyedüli kiút. De a komázónak már csak a sélye (sír) jut, pedig csak azért csalták el hazulról mert úgy hírlik, hogy asszonyát a píz (pige/bicc) csiklandozta, Pigés vagy a pigés izzította.

Kacifántos, de jól átgondolt propaganda szöveg a lázongó lüki lélek, az ó-haza visszaszerzésének illuzórikus álma ellen. Szó sincs benne új vallás alapításáról, ahogy azt a kutatók vélik, noha a szózat kétségtelenül igencsak prédikáció ízű.

 

A szöveget nem kell fordítani, a néhány betűzött magyarázó szó és a szótár csupán a ritkábban használt szavak/szófordulatok felfrissítését szolgálják. Sokan éppen ezt róják fel, lehetetlen, hogy nyelvünk 2300+ éve szinte semmit sem változott, mondják. Talán ha ismernék nyelvünk gyökrendszerét, ha nyelvünket kielemeznék, a nyelvészek tanításaitól függetlenítve magukat, csupán a józan paraszti észjárás alapján, akkor a ‘szerencsétlen Saussure’ (Végvári tanár úr szófordulata) és tyúkeszű hazai követőinek még a nevét se ejtenék ki többet. A szavakat nem cserélgethetjük önkényesen és nem böffentünk fel új szavakat a semmiből; gyökökből építkezünk és azok egy sziklaszilárd vázat alkotnak, amely szinte semmit sem változik az évszázadok során.

Nyelvünknek van egy erős törzse amely legfeljebb csak erősödik a korral, de lombozata képes a megújulásra, képes új ágakat hozni, a régieken új rügyeket fakasztani. Nyelvünk e csodálatos állóságának köszönve olvashatjuk ezeket a régi szöveget ma is. Ezt még a tyúkok is tudják, ők ugyanis nem tyúkeszűek mint a fent említett tudós urak és hölgyek.

A tyúkok ezt az egy TY_K gyököt kapták tőlünk. Nézzük, hogyan gazdálkodtak vele. Vannak vidékek ahol keményebben ejtik a szót: a fenti szövegben ezért meghagytam TiK formában, aki akarja így is megérti, átvitt értelemben is, ahogyan a kőoszlopon találjuk. Mielőtt a csirkéből tyúk lett, előbb ToK-os volt. A T_K gyök tükrözve K_T, a tyúk ha kismama akar lenni akkor KoT-lik, KoT-lós lesz, ha társalogni akar akkor KoTTY-og, KoD-ál vagy megduplázva, KoT-KoD-ál (T>D). Nem véletlenül RíMelnek, illenek egy RáMára ezek a szavak, a kezdeti gyökből tudatosan építettük fel őket. Az egyik beszédes tyúkom még azt is tudja, hogy melyik gyökből. Meséli, hogy ausztrál barátnője, ahol őt angolul, ugye, CHiCK-nek, CHiCKen-nek hívják, megfigyelte, hogy ott Ausztráliában, Burke udvarának (Burke’s backyard - egy TV sorzat) köszönve a CHooK is nagyon népszerű lett. Ennél közelebb a magyar és az angol kiejtés már nem kerülhet az egyik vagy másik nyelv belső korlátainak ledöntése nélkül. (Megjegyzem: Czuczorék szerint Baranyában és az Ormányságon csikének nevezik a csirkét. És az ő korukban az angolok majmolása még nem dívott, Baranya falvaiban még nem ismerték a Kentucky Fried Chicken-t!)

Ez azt jelenti, hogy a szó/gyök legalább 6-7000 éve szinte semmit sem változott. G. Krantz szerint ugyanis a tengeri pásztorok népe ekkor hagyhatta el a Közel-Keletet, ekkor váltak el útjaink. Ezek a pásztorok révén kerültek a tyúkok a Britt szigetekre. Nevük is ezeknek az őstelepeseknek a nyelvéből kerülhetett aztán a a későbbi angol-szász nyelvekbe. Ha ilyen tér- és időbeli távolságból a két szó még mindig rímel akkor miről beszélnek Saussure és követői?

Nagyon sok tikmony-ömlet (globálul omlett) árát fizetik ki az adófizetők pénzéből politikai megrendelésre készült – különben haszontalan – etimologizálásra, mely szerint a szolgalelkűségre ítélt magyar számára a tyúk [tör], vagyis török eredetű szó, az uralkodásra hivatott angol számára a chicken vagy a még közelebbi chook is from Old English ċicen, cycen (“chicken”). Az ábra önmagáért beszél és mivel a magyar szótárak, nyelvkönyvek, tanítók és tanárok ezt az idegenből eredeztetést minden szónál, és állandóan sulykolják, a szolgalelkűség, az alacsonyabbrendűségi érzése előbb-utóbb beleivódik gondolkodásunkba. Ezek a szögletes zárójelek nem ártatlan és ártalmatlan dolgok, részei az összképnek: a görbelábú, sámándobot verő nomádnak, a nyereg alatt puhított húst zabáló, ázsiai vadbarbárnak és társainak.

A fentebb már említett csacska tyúkom ismét kotyog valamit, azután érdeklődik, hogy ez a fenti szöveg, és a többi hasonló, egyértelműen és cáfolhatatlanul magyar szöveg mikor kerül fel a hivatalos magyar nyelvemlékek listájára. Mégiscsak tyúkesze van, látszik, hogy nem érti: az alja nép látszatát még a tények sem írhatják felül! Ha ilyen mégis előkerülne, fejünket mélyen a szemétbe túrjuk. Mi mást tehetnénk! Homok nincs, csak a saját magunk termelte szemét. Azért egyszer talán a magyar értelmiség is rájön, hogy ha mindent ami magyar másodkézből valónak, ócskának fest le, azzal önmagát is minősíti.



Mellár Mihály



  
    Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Szerkesztő: decoder
Dátum:2015.10.11.
Olvasás: 855

<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

Tovább a cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)




 
    


A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)



Generálás ideje: 0.05 mp 
 KEZDŐLAPRA
 TÁRSOLDALAK
 VENDÉGKÖNYV

Keresés a honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció

A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)


'Tengeri' népek?
Sokan gondolják úgy, hogy minószi olvasataim a fantazmagória birodalmába tartoznak, mivel semmi más nyoma annak, hogy abban az időben magyarok jártak volna a térségben. Ennek néztem utána a Tengeri népek című dolgozatban és az eredmény még engem is meglepett.
Mesém a tengeri népekkel kezdődik, akik sem nem tengeriek, sem nem népek; egyetlen népről van szó, melynek egyes csoportjait kinézésük, viselkedésük, harcmodoruk, fegyverzetük alapján látnak el különböző leíró nevekkel – magyarul. Az összefoglaló ‘tengeri népek’ megnevezés pedig nem más mint tengernyi, emberi és természeti katasztrófák következtében éhező, kétségbe esetten élelem után kutató, néptömeg. Több utalás is van e néptömeg eredetére és népiségére, de a meglepő bizonyíték a nép, vagyis e nép maradékának nyelvére a trák, lemnoszi, lüki és most ime, a lüd, alfabétákkal íródott nyelvemlékek. Ezek magyar olvasatait, szerintem, lehetetlen megcáfolni, ezért ignorálasuk is bűn lenne. (Mellár Mihály)


Az angol nyelvű honlapomon a krétai
Lineáris A
feldolgozása kétnyelvű.




Tárhelyszolgáltatónk

Unsoft.hu

Kapcsolat

Levél a webmesternek


  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Eltévedt időszámítás
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Meglátások
  Eurochess
  Hevessakk
  Agriasakk
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Kitalált a kitalált középkor az...
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Tomory Gábor Néptánciskola
  Borostyán Néptáncegyüttes
  Csibészke Néptáncegyüttes
  Mákvirág Néptáncegyüttes
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix

Te vagy itt a(z)
70983
látogató!
Ma  12,
ebben a hónapban
3244 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 4 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 70983 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:6
Látogatók összesen 1806 alkalommal szóltak a fórum 1 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
SzekeresS
aurigas
decoder
aries
zitabiro