Az ógörög vázákon a “nevek” mindenki számára láthatók, de csak a szkíta népek tudják olvasni ezen szkitálék rejtett üzenetét! A név magáért beszél! A tudósok előtt még is rejtve maradt immár két és fél ezer éve.! Erre a korinthoszi kis csészére, mely most Párizsban látható, (Louvre MNC 332), a következő “neveket” írta készítője a bokszoló jelenethez:
ϜΙΟΚΕ ΠΥΚΤΑ ΦΕΥΓΕ, és olvasata: VÍ'Ó Ki E'-BUKTA FÉ' VéGE
> Víjó (vívó) ki elbukta fél vége. (The fighter, who lost it, fears his end.)



TARTALOM Édes anyanyelvünk Kréta képírása magyar! Kép- és rovásírás 'Tengeri' népek? Etruszk=magyar Egyéb gondolatok LINEAR A ANGOL NYELVŰ HONLAPOM
   
 
<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>

  
      Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Blog : Kréta képírása magyar!Címkék :
 

A képírások rejtjelkulcsa


Vezérfonal

' A nyelvi rendszer tudatos felismerése az írásrendszer terméke, nem fejlődésének előfeltétele.' David R. Olson.

A képírások rejtjelkulcsa

 

A minószi képírás/hieroglif írás szigorúan fonetikus írás. Minden képjel hangadó (akrofónikus) jel. Egy részük (bizonyos feltételek alapján) a kezdő mássalhangzót jelölő betűjel, míg a többi képjel az ábrázolt tárgy teljes nevét jelöli, vagyis egy egész hangcsoportot.

Másképpen fogalmazva: a képjel az ábrázolt tárgy nevének mássalhangzó-vázát jelöli, így állhat egy, két, három, sőt több mássalhangzó helyett is.

A szétterjedő sík-írásban a képjelek közötti viszonyt leíró szavakat (egyik jel a másik-ban, a másik-on, egyik fedi a másik-at, stb.) és ragokat, nevezetesen a képragokat a színleletben rendes képjelként kezeljük.

A képjelek és képragok egy nyitott listát képeznek: minden lerajzolható és az olvasó álltal egyértelműen megnevezhető tárgy és esemény felhasználható a beszéd grafikai megjelenítésére.

Ésszerűségi parancs egy képírásos szöveg minden különálló képecskéjét képjelnek tekinteni, logikai bükfenc lenne a csak képecskékből álló írást képecskékkel díszíteni. A normalizálás – a képjelek kiválogatása, szitálása és átrendezése – egy tudományos képtelenség; az írnok soviniszta, lekicsinylő felülbírálása megengedhetetlen.

A képírás olvasása hasonló az ábécés írások olvasásához: egymás után kiejtjük a kép­jelekkel és az ábrázolt esemény leírásával (sík-írás esetén,) grafikusan megjelenített hangokat, hagyva a magánhangzókat változni, illeszkedni (rébusz) amíg világosan ki nem hallatszódik a képjelekbe fagyasztott, értelmes szóbeli üzenet.

Másképpen fogalmazva: a képjelek és képragok álltal grafikusan megjelenített szavak és ragok mássalhangzó-vázát úgy töltjük fel önhangzókkal, hogy a szándékolt nyelvi üzenet előbukkanjon.

A képírás grafikus jelrendszere és a beszéd hangjai között kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés áll fenn, magyarán: a képírás ugyanolyan fonetikus írás mint az ábécés írásmód, de sajátságos olvasási szabályokkal. Minden képi elem egy hangsort jelöl, egy szót, egy ragot vagy csak egyetlen hangot, kihangsúlyozva: a képi elemek csak hangokat jelölnek; az olvasás, a szavak és a mondatok formálása ad ezeknek a hangoknak mondattani szerepet és nem fordítva.

A képírás a mondattan modellje, mivel a rébusszal válik a kép emblémából, jelképből a tárgyat képező jelből a szó lejegyzésére szolgáló képjellé.

A rébuszos képírás szerves fejlődés eredménye, az ábécés írás adoptált és adaptált import minden nyelvben, még a főniciaiban és a görögben is!

Ha azt a velünkszületett képességet, hogy a lerajzolt tárgyat hasonlósága alapján fel­ismerjük és nevén nevezzük, kibővítjük a hasonló hangzáson alapuló újrahangzósí­tással, akkor elsajatítottuk a képírás és olvasás mesterségét, egy akadémiai tudomány­ágat, sőt annál is többet, mivel az egyiptológia még nem tart itt. Tyű, ez tökjó!

 


 

Az írás a beszéd szemléltetése

A képírás elemei nem jelképek, szimbólumok, hanem képek, képecskék, melyeket képjelnek, hieroglifának hívunk és képragok, melyek a képjelek közötti képi viszo­nyokat fejezik ki. A képírást nem szabad összetéveszteni az ábrázolással. A képírás nem a rajzolás és festés írott és íratlan szabályaival, eszközeivel vagy a dolgok fény­képszerű bemutatásával fejezi ki üzenetét, hanem fonetikusan: a kép elemeiről kép­leírás, színlelet készül (gondolatban, szóban vagy írásban), majd az olvasó ezt a szín­leletet kirejtjelezi, dekódolja, kiolvasztja a színleleltbe fagyasztott üzenetet, kiolvassa a benne rejlő mondandót. Az olvasást magát, a képleírás kirejtjelezését Sir Alan Gar­diner rébusz módszernek nevezte, Borbola János a módszert ősmagyar hangzósításra magyarította, de nevezhetjük egyszerűen megszokott, közismert nevén olvasásnak! Miről is van szó? Egyszerűen arról, hogy az egymás mellé írt két képjel, B+B láttán, az olvasó kimondja amit lát: Bé-k, hiszen több, kettő van belőlük. Ez a BéK éppen semmit sem jelent, de a B_K_ mássalhangzó-vázat hangzósíthatjuk mint BaK, BéKa, BuKó, stb. Ez csak annyiban különbözik attól amit eddig neveztünk olvasásnak, hogy itt a magánhangzó kiválasztása a szövegkörnyezettől függ. Ám ez sem teljesen új a számunkra, hiszen eddig is a bé+u+ká+ó-t a szövegkörnyezet (itt betűkörnyezet) függvényében egyszerűen csak bukó-nak olvastuk, az olvasati változatok száma lecsökkent egyre. Ez az ábécés írásmód a képírásnál fejletebb, az olvasat egyértelmű, mondják a szakértők. Valóban így van?  Az írásjelek számának a megduplázása (BB-ről BUKÓ-ra) meghozta-e a 100%-os egyértelműséget? Hát bizony nem: más-más bukfencet csinál a bukó búvár (plunge), motoros (fall), diák (fail) vagy a kártyajátékos (lose).

A képjeleknek van egy kettősége, amivel a kutatók a mai napig nem bírkóztak meg: egyrészről a képecske megjelenít, ábrázol valamit, pl. egy almát, ami azonban a képírás üzenetében mint elme jelenik meg. A színleges leírásban valóban mint alma szerepel, almát színlel, de a mondandó kiolvasztását csak úgy tudjuk elvégezni ha nevének a hangjaira összpontosítunk, ha a gyümölcs magyar nevét újra hangzósítjuk. A képjel célja nem az, hogy az alma nevű gyümölcsöt ábrázolja hanem, hogy az ‘alma’ hangcsoportot vagyis szót megjelenítse. A színleletben, mely nem keverendő össze a képírás üzenetével, az alma mint színlelt gyümölcs szerepel, nem általában és egyetemesen, a nyelvtől függetlenül jelöli a gyümölcsöt, mint teszi azt egy fűszeres bolt kirakatában, hanem kivételesen és kizárólagosan magyarul.

A fűszeres bolt kirakatában a “6  S” felirat egy angolnak hat almát jelent (six app­les), de a “vörösiszap kiömlése 6  S károkat okozott” szövegkörnyezetben ugyanaz a három jel egészen más üzenetet hordoz, melynek semmi köze sem az almához, sem a hatos számhoz. Itt sincs tehát különbség az ábécés és képírás között, hiszen az ábécé­sen írt alma nevű gyümölcsnek sincs semmi köze az ‘a’, ‘l’, ‘m’ betűkhöz/hangokhoz, az almának nincs ‘a’ tulajdonsága, nincs ‘l’ tulajdonsága, sem ‘m’ tulajdonsága, ezek a jelek csupán grafikusan megjelenítik az ‘alma’ szót és teszik ezt együtt és ebben a sorrendben. Az ‘a’ nem első negyede az ‘alma’ nevű gyümölcsnek, az  sem része vagy benső tulajdonsága a “6  S” (hatalmas) szónak/fogalomnak, csupán a szó grafikus megjelenítésében van szerepe.

Minden írás hangjegyekből áll, fonográfikus, a beszéd lejegyzésére szolgál. “The his­torical reality is that all full systems of writing have been based on speech, and that no set of nonphonetic symbols has ever shown itself capable of conveying anything more than a limited range of thought.[1] Írja John DeFrancis, a kínai és japán nyelv legmar­kánsabb nyugati szakértője, a Visible Speechben. Ezzel az idézettel az ideografikus felfogásnak, vagy ahogyan ma nyugaton nevezik az “ideographic myth”-nek szeret­ném szárnyát szegni a minószi írásokkal kapcsolatban. Már Peter S. Du Ponceau (1838. A dissertation on the nature and character of the Chinese system of writing) megállapította a kinai képjelekkel kapcsolatban, hogy azok “represent ideas no other­wise than as connected with the words in which language has clothed them, and there­fore that they are connected with sound, not indeed as the letters of our alphabet sepa­ratly taken, but as the groups formed by them when joined in the form of words.[2] Ez érvényes az összes képírásra, tehát a minószira is: az  képjel nem ideogramma, esz­me/fogalomjel a szó eredeti értelmében, vagyis a nyelvtől függetlenül (apple az angolnak, jabuka a horvátnak) hanem a nyelvbe öltöztetett  ‘alma’ szó/hangcsoport (word as the language has clothed it). Csak a felszínen gyümölcs az , az olvasatban az ‘alma’ szó/hangcsoport helyett áll. Ez a kikötés nélkül a krétai írások olvashatat­lanok.

Az ‘alma’ és a hozzá hasonló képjelek felismerése és megnevezése (magyarul) viszonylag könnyű és többé-kevésbé egyértelmű, a kérdés inkább az, hogy mit érte­nek a kutatók képjel, hieroglifa alatt. Erről ugyanis nem szívesen nyilatkoznak, mivel szeretnek a kérdésben önkényesen határozni: az önállóan csak egyszer előforduló 084  iNG (J. G. Younger LANA-ja) hieroglifa, míg a legalább százszor előforduló  íV csak díszítés. Miért? Csak! A hieroglifa ténylegesen egy képecske, a lerajzolható ké­pek, képecskék száma korlátlan, következésképpen a képjelek száma is. Az egyipto­miak a Középbirodalom idejében mintegy 850 képjelet használtak, ezek száma a Ró­mai korra elérte az ötezret; a kínai szótárak mára kb. ötvenezer jelet tartanak számon, de ebből csak kb. 500 a piktográfikus és ideográfikus eredetű, a többségük összetett írásjel melyek fonetikus és jelentéstani összetevőket tartalmaznak. A jelek száma mindkét esetben használat közben állt be, a gyakorlatban ennyi és pont ezek a kép­jelek bizonyultak elégségesnek.

A mintegy 350 ismert minószi képírásos emlék és a számolatlan gyűrűk és falfest­mények mindegyike csupán rövid, párszavas üzenetet tartalmaz. Egy részük jegyzet, képlékeny, nagyon kis energia fehasználással (gyúrással) újra és újra felhasználható agyag táblácskán, gombócon és rudacskán, tartalmuk szerint emlékeztető, vázlat, de a tévhittel ellentétben szórövidítések, betűszók, mozaikszók nélkül, azonban rendkívül tömören fogalmazva. A sajátmagunk készítette emlékeztetők és vázlatok is telve vannak alá, fölé, köré írásokkal és képjelekkel, melyeket az Akadémia nem sorol az írásjelek közé, ennek ellenére, ha jegyzetünket vissza akarjuk olvasni, vagy más fel akarja használni, bizony figyelembe kell venni a kriksz-krakszokat is. A minószi feliratokkal is ez a helyzet.

A kutatók a minószi képjelek számát egy a priori elfogadott elképzelés nevében száz körülire korlátozták, erőltetik ugyanis azt a feltevést, hogy a minószi írás szótagírás. Nem a gyakorlat, nem a minósziak maguk, hanem egy előítélet nevében a kutatók számtalan képjelet egyszerűen csak díszítésnek vesznek. Ilyen “díszítés” pl. a ‘tükör’ a #206, #282, #312; a ‘fok’ a #137, #203, #248, #268,  a ‘fül’ a #219, a ‘levél’ a #216, #262 stb. számú feliratokon. Valójában egy logikai bukfenc lenne képecskékből álló írást képecskékkel díszíteni. Ez olyan lenne mint a hirdetőtáblák női alakjaira rajzolt szakáll, bajusz és más hasonló csintalanságok. Sőt rosszabb! Ki dönti el, hogy melyik képecske képjel és melyik díszítés, az iró vagy az olvasó? Kár ezen a kérdésen tépe­lődni. Annak az eldöntése, hogy egy képírásos szövegben mi számít hieroglifának, mi nem, nem lehet az olvasó kényének-kedvének alávetett kérdés, de az írnok célja sem lehet az olvasó tudatos vagy akaratlan megtévesztése, ezért: ésszerűségi parancs egy képiratban található minden jelet képjelnek venni!

A képjelek szelektálását, kiválogatását és újra csoportosítását, új sorrendbe rakását – valójában, az írnok lekicsinylő felülbírálását – a szakirodalom normalizálásnak hívja. Hogy mi ebben a normális?! De ez még nem minden. Az így kiválogatott képjelekből álló jelcsoportokat összehasonlítják, ilyetén: TaN az #n számú feliraton ugyanaz mint köTéNY az #m számú feliraton, mivel ez utóbbin a Kő képjelet – mint díszítést – kiszelektálták!

 

Olvasás

Mivel bizonyítja a kis elsős Petike, hogy tud olvasni? Azzal, hogy az ábécé betűinek hangjait értelmes szavakba, mondatokba tudja formálni, úgy tudja egymásba fűzni a hangokat, hogy ő saját maga és hallgatói is megértik a grafikus jelekből kiolvasható üzenetet. A képírás olvasásának sincs szüksége más bizonyításra. A megadott olvasási szabályok alapján olvas az egész osztály, ugyanazt ugyanazokból a grafikus jelekből. Mindenki ugyanúgy elsajátíthatja a képírás olvasásának csínját-bínját mintahogy elsa­játította annak idején az ábécés olvasást, sőt ezt könnyebben és gyorsabban. A képírás olvasása nem hit és nem tudomány kérdése, de főleg nem a csak beavatottak által mű­velhető ezoterikus tudákosság. A képírás grafikus jelrendszere és a beszéd hangjai között kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés áll fenn, magyarán: a képírás ugyan­olyan fonetikus írás mint az ábécés írásmód, de sajátságos olvasási szabályokkal.

Miután a minószi műveltség népi anyaga a természeti és emberek-okozta katasztrófák következtében eltűnt a történelem süllyesztőjében, a krétai képírás is feledésbe merült. Legalább is ezt mondja a fáma, s ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik alapon, a Kárpát-medencében is éppen kimúlóban van. Ennél is rosszabb, hogy a magyar nyel­vészek elnéznek a még itt-ott felbukkanó ősi írásbeliség sziporkái fölött, mondván – a barbároknak (mármint nekünk) még nyelvük sincs, csak valami összelopkodott tákol­mány, nehogy önálló, szerves írásunk lett volna.

 

Rejtjelezés

A körülmények tehát úgy alakultak, hogy a képírást, mint egy titkosírást, úgy kellett kirejtjelezni, dekódolni. A kódolás-dekódolás egy nagyon egyszerű tudomány. A tit­kosítani szánt szöveg jelkészletét felcseréljük egy előre elkészített rejtjelkulcs segítsé­gével egy másik jelkészletre. A rejtjelezett szöveget a címzett, a rejtjelkulcs fonák­jával kirejtjelezi, visszaállítja az eredeti jelkészletre, újra olvashatóvá teszi. Ennyi.

Az ellenség, aki miatt a titkosítás valójában történik, igyekszik a rejtjel zárját feltörni és a nyelv ismeretében – ez nagyon fontos – csak idő és leleményesség kérdése, hogy ez mikor következik be. Kódoláskor az adott szöveg jeleit egy az egyben átírjuk egy másik jelrendszer jeleire, dekódoláskor ugyanezt tesszük, de fordított sorrendben, a folyamat teljes egészében gépesíthető. Hírhedt a németek második világháborús Enigma machinája. A rejtjel feltörése is gépesíthető; a lehetséges megfeleltetések millióinak a kipróbálása, amíg egy értelmes olvasat fel nem bukkan, és ez a lényeg: csak egy ilyen értelmes olvasat van, az is kizárólag a szöveg eredeti nyelvén. A ren­geteg lehetséges kombináció némelyikén előfordulhatnak értelmes szavak a világ bármely nyelvén, de rendszeresen, összefüggően és ellentmondás nélkül csak egyetlen kulcs szerint és csak egyféleképpen rejtjelezhető ki egy adott szöveg, esetünkben szövegek százai.

Egy rejtjel sikeres feltörésének egyetlen, de elengedhetetlen bizonyítéka az értelmes olvasat.

Ezt a triviális dolgot azért tartottam fontosnak elmondani, mert a közfelfogás vala­milyen különleges bizonyítást vár. Az itt megadott rejtjelkulcs egyértelmű, könnyen követhető, ellentmondásoktól mentes, mindenki álltal leellenőrizhető és alkalmazható, így mindenki sajátmaga győződhet meg arról, hogy ez az egyetlen helyes rejtjelkulcs, mely minden esetben az eredeti értelemes szöveget adja vissza. Hibája, hogy az ere­deti krétai képírásos szövegek, a kirejtjelezés után, csak magyarul értelmesek. Épp ezért az itt bemutatott kulcsra tudósi rábolintás nincs és egyhamar nem is lesz. Ez azonban nem a rejtjelkulcs minősítése.

 

A képírasok alaki felosztása

A feliratokat alakjuk alapján a következő osztályokba sorolhatjuk:

1)      képszerű írások, melyek falfestményeken és szegélydíszeken, (pecsét)gyűrűkön és némely pecséten, pecsétlenyomaton találhatók. Ezeken a képszerkesztés olyan alapossággal készül, hogy a felszíni esemény és mese (narrative & story) szinte teljesen eltakarja a kép írás-jellegét, valódi szóbeli üzenetét (lásd alább a minószi vallás kitalálását). Ezeknek a képszerű írásoknak a kirejtjelezése rendkívül nehéz szövegkörnyezetük ismerete nélkül, ezért lényeges szem előtt tartani, hogy ezeken a képszerű írásokon sincs “díszítőelem”, az üzenet kirejtjelezéséhez minden képi elemre szükség van.

2)      képírások vagy hieroglif írások két alosztályba sorolhatók,

a)      síkírás (kétdimenziós írás) mely előszeretettel alkalmaz képragokat. A minószi képírás a képszerű írásnak a szabványosítás felé haladó változata, az egyes képelemek újra alkalmazása, hieroglifásítása jellemzi. Mivel ezeknek az írá­soknak a kutatása az ábécés írások felől és azok alapján történik, jellemzően a kutatók csak a képjeleket látják (azokat is szelektálva), a képi kifejezéseket, képragokat, mint egyik képjel a másik-ban vagy a másik-on, egyik fedi a másik-at, stb. nem veszik észre, vagy (lekicsinylően) az írnokot képtelennek tartják a vonalvezetésre. 

b)      sorírás, melyet a hieroglifák szabályos sorokba szedése jellemez és a tisztán képi kifejezési módok fokozatos elhagyása.

3)      vonalas írás, ismertebb nevén: Lineáris A írás, melyre a képjelek korlátozott száma (kanonizálása) a jellemző.

A fejlődés fogalmát alkalmazni erre a felsorolásra indokolatlan, mivel a krétaiak egy­szerre, egy időben (néha egy feliraton belül) használták ezeket a írástipusokat. (Sőt, a képszerű írás és a képírás talán még a mai napig is él a népművészetben.)

A felosztás nem ’tudományos’, ugyanis összemosni látszik a glottográf és semasio­gráf írásokat, vagyis a beszéden alapuló írást és az ideákat közvetlenül megjelenítő grafikus ábrázolást. Az utóbbi nem egy összefüggő, meghatározható kategória, csupán az előbbin kívül eső grafikus ábrázolások gyűjtőneve.

Mik is a glottográfia ismérvei? Először is a fonográfia, hangozás a beszéd hangjainak a lejegyzése grafikus jelekkel, melyek libasorban követik egymást – saját szemszö­günkből nézve a dolgot! Már csupán a formai jegyek alapján sem lehet egy síkírás alkalmas a lineáris beszéd egymást sorban követő hangjainak a lejegyzésére – mond­ják és példák sorával „bizonyítanak”. Pl. az íráskor előtti gyerekeket ha arra kérik, hogy írjanak akkor azok sorokba, szóközökkel rajzolnak ákom-bákomokat (utánozva az ábécés írást használó felnőtteket!) – mondja Malcolm D. Hyman, a Max Planck Institute for the History of Science kutatója, az Of Glyphs and Glottography című dolgozatában, Tolchinskyra hívatkozva. (A mongol gyerekek valószínűleg kis négy­zetszerű ákom-bákomokat rajzolnának egymás alá!) Nekem is van egy hasonló pél­dám: A szerbek az írást először fehér papíron látták és hóba való pisálásra emlékeztet­te őket (pisáti és piszáti), az olvasást pedig a pópa műszláv, ezért számukra érthetetlen recitálásaként élték meg és a kiabáló hangot csata-zajnak, csete-paténak vélték (csitá).

A lejjebb található #139 felirat ilyen síkírás, tehát alkalmatlan a beszéd lejegyzésére, az L és M hangok képjelei kiállnak a sorból. Valóban zavaró lenne ha csak tétlen hangjegyekről lenne szó, csakhogy itt ez a két képjel szerepel, „L éri M-et” és ennek a szerepnek a leírása lineáris: a beszéd hangjaival történik! A hangzósítást a soros kép­leíráson végezzük el, azt olvassuk, mire olvasásra kerül sor, a síkírás átalakul sorírássá.

Mennyire meghatározott ez az olvasat? Olvasás (reading) vagy csak a kép szavakba foglalása (verbalizing)? – kérdi M. D. Hyman. Magyarul hat féle képpen rendezhetem át az „L éri M-et” színesetet, de csak ez az egy ad értelmes olvasatot. Magyarán: ezt a síkiratot csak egy féle képpen lehet olvasni, tehát semmivel sem kevésbé meghatáro­zott mint egy ábécés szöveg – ebben az esetben. Természetesen ennek az írásnak (is) vannak hátulütői: önálló szavak, nevek leírására nem alkalmas, nem is fordul elő egyetlen név sem az egész krétai képírásos gyüjteményben. Egy mássalhangzó váznak általában több értelmes olvasata van, személynevekre ez nem jellemző... ma, de gon­doljunk András-Endre királyainkra, talán mégsem az ördögtől való ha egy feliratnak több értelmes olvasata is van.

 

A képírások olvasása

A sorba egymás mellé írt képjeleket ugyanúgy olvassuk mint az ábécés írást: a kép­jelek színleges értékét, amit a felszínen látunk kimondjuk, de a magánhangzókkal lazán bánunk, engedjük őket változni, illeszkedni, amíg ki nem alakul egy értelmes, a szövegkörnyezethez illő szöveg. Ebből a megfogalmazásból az következik, hogy a képírás nem egy kielégítő (adekvát) írás, hiszen szabad kezet ad az olvasónak, azt olvas ki egy jelcsoportból amit akar. Azért ez nem éppen így van: láttuk feljebb, hogy az ábécé betűivel írt bukó szónak is legalább négy különböző angol fordítása, követ­kezésképpen jelentése lehetséges. Ám a világos, értelmes beszédben a szövegkörnye­zet, melyben bukó szavunkat használjuk, egyértelművé teszi, hogy melyik jelentésére gondolunk. Ugyanez a helyzet a képírással is. Íme egy példa:

 

#097. MA/P Ha (HM 1402 [ÉM, H. 6]), crescent (4 x 1.7 x 1.1 cm)

><

038-070-040

040-070-038

J/L R G_L_

G_L_ R J/L

Jó ReGéLő

GáLYáRa Jó

Jó regélő

gályára jó.

 

Jobbról az első jel egy aJtó, mely idegent áLLító/áJJító és éJítő, vagyis szobát sötétítő alkalmatosság. (Nem sarokvason, hanem a küszöbbe és az ajtószömöldökbe süllyesztett sarokfán fordul.)

A középső jel Rá: egy botRa Rá-tenni egy másikat, vagy Ró, íR, Részekre oszt vonallal. (A pont azt jelenti, hogy a vonal arra nyitott, tovább folytatódhat!)

Balról egy GáLYa vonalas rajzát látjuk. A 040 hieroglifa minden kétséget kizárva egy gálya hű rajza, hangértéke G_L_. A gálya neve hellénül γαυλος, olaszul galea, galéra, franciául galčre, németül Galeere, angolul galley stb. és a magyar HaJóval (G>H, LY=J) azonos szócsaládba tartozó szó! A GuLYával sem csupán véletlenségből cseng össze, személyzete egy csapat együttmozgó emberből áll (angolban galley ŕ gallery[ banda]). Ide tartozik GóLYa is, mely ősszel csapatban át-KeL a tengeren.

Megjegyzés: Ezek rendszeresen használt jelek, szebb, jobban felismerhető kézírással is előfordulnak, ezért elégé biztosak lehetünk abban, hogy mit ábrázolnak.

 

A gályára helyett a gulyára szót is tehetnénk, de tudjuk, hogy a gulya a jó regélővel szemben előnyben részesíti a jó legelőt. A regélő helyett olvashatnánk ragályt is, de az sohasem jó, és rúgáló (rugdosó) sem a legjobb parti egy gályára, de a gulyára sem lenne jó. Egyszóval, a szövegkörnyezet elégé szigorúan behatárolja a lehetséges olvasatok és értelmezhetőségek számát. És ez annál inkább igaz, minél hosszabb a szöveg.

Itt viszonylag könnyű dolgunk volt, azonban nem minden képiratban vannak a jelek így sorba rakva, az írás tartalmazhat képi kifejezéseket is, mint egyik jel a másik alatt vagy érinti a másik-at, a jel lehet fekvő helyzetben vagy lehet por-os, stb. Valójában csak most érkeztünk az igazi képírás elemzéséhez. Íme a már hívatkozott példa:

 

#139 KN Imp DoN: CMS II 8.80 on HMs 107 (nodulus, DoN)

impression

transnumeration

X { ér  -et }+

*{borul}+

X 009 {077-_R-013-_T}+

’10’ {020 ’borul’}+

 

Az olvasat az X-nél kezdődik, a 009  KeZeS képjellel. A 077  L (Lég-tüdő) képjel éri 013  M (Medve, Maci) képjelet.  A ’10’-es pont kicsi, mégsem hagyható ki. A 020  Bogár felborulni látszik.

 

 : K_Z_S : KöZöS (társak), közösség : community

  ér  -t  : L-_R-M-_T : LáRMáTú’ : from uproar/clamour

 * : T_S/Z-B : TűZBe : into fire

 borul : burst

 

Közös lármátú’ tűzbe borul. (A felizgult, lármázó tömeg mindenkit tűzbe hoz.)

The community bursts into fire from uproar.

 

Az ábécéhez szokott kutatók felsorolják a képen látható tárgyakat (itt csak a ’10’-est hagyták ki) és számukra a dolog befejeződött. Ha netán élőben hallanák ezt a szöveget az írnoktól magától visszaolvasva, akkor megállapítanák, hogy az írás nem fedi a beszélt nyelvet, mintahogy tették ezt a Na-khi vagy Naxi képírással. Egy tipikus szö­veg, ezuttal Seaver Johnson Milnortól (A Comparison Between the Development of the Chinese Writing System and Dongba Pictographs): „Naxi xiangxing wenzi texts, omitting many words from the rites they record, do not systematically represent speech and thus do not constitute a writing system by Boltz’s definition. One could learn the spoken Naxi language, memorize the meaning and pronunciation of every pictograph in a given manuscript, and would still be unable to recite the ritual in its entirety without having first studied it under the tutelage of a Dongba.[3] Igen, ők csak a különálló piktogramokat látják, minden kölcsönhatás nélkül, szerintük a képjelek­nek csak alaki értékük van, a jelek semmiféle viszonyban nincsenek egymással sem az összképpel, a képjelekhez semilyen cselekmény nem társulhat, nem dőlhetnek, nem érinthetik, vagy fedhetik le egymást. Pontosabban mindezekről a színesetekről (narrative) a kutatók nem vesznek tudomást, pedig mindez része az olvasatnak. Ezek a kutatók, noha anyanyelvükön egyetlen mondatot sem tudnak ige nélkül megfogal­mazni, szinte soha nem kérdeznek rá, hogy hol van a logográf írások cselekménye, hiszen a logo- és piktográfokon csak tárgyakat látunk, Milnor szavaival: „a graph can stand for a word, the name of an object, rather than the object itself.[4] Kétszer is használja eb­ben a mondat-töredékben az object szót, az egész dolgozatban a verb (ige) egyszer jön elő mellékesen, egy homofón szóval kapcsolatban.

Térjünk vissza a felirathoz: az írnok szándéka világos, tett róla, hogy észrevegyük: L éri (érinti) M-et, a ’10’-est a három jel üregé-be helyezte, utalva a helyes olvasatra és nem lehet nem észrevenni, hogy a bogár természetellenesen a hátára borul. Az írnok nem csupán felsorolja a képjeleket, hanem szerepeket oszt ki nekik és pózoltatja őket. Ezeket a képi kifejezésmódokat nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni, ezek az események, színesetek ugyanolyan részei a szóbeli üzenet grafikus megjelení­tésének mint a képírástól fizikailag is elkülöníthető írásjelek. Érdekes, hogy ilyen, a betűktől elkülöníthetetlen grafikus jeleket az ábécés írásban is használunk, de valami­lyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a kutatók ezt a képírásból kivennék. Néhány sorral feljebb használtam egy ilyen jelet: két betűt megdöltöttem és elválasztottam a szótól, a kiejtésben ezt a szótagot külön és hangsúllyal, tehát másképp ejteném.

És most egy meglepetés. Noha az X jelzi az olvasat irányát, a szöveg visszafelé is értelmes. Ebből az irányból, a sorból kilógó {L, M} páros M tagjába ütközünk először, de a magyar mondatban a sorrend nem kötött, követjük a természetes irányt:

 

impression

transnumeration

< {borul }+ *

{ -et ér }+

{B_R_L 020}+ ’10’

{013-_T _R 077}+ 009

 

 borul : B_R_L : BíRáL : judge

 * : B-T_S/Z : Bó’ToS : shopkeeper

 -et ér  : M-_T _R-L : MiT áRuL : what sells

: K_Z_S : KeZeS, lopkodó : light-fingered

 

Bírál bó’tos mit árul kezes.

The shopkeeper judges what the light-fingered sells.

 

A mondat kétértelmű: a boltos a tőle lopott árút bírálja, de érthetjük úgy is hogy ő maga is kezes, jobbik esetben az áron alul szerzett portéka révén. Ez az olvasat nem gyöngíti az előbbi helyességét, ellenkezőleg megerősíti azt, hiszen a jelek hangértéke nem változott.

 

A színlelet és olvasata

Egy képnek, így egy képszerű képiratnak is, lehet több féle tolmácsolása. A szemlélő­nek ismernie kell a kép keletkezésének körülményeit és a szemléltetés, a vizuális mű­vészet veleszületetten laza szabályait ahhoz, hogy a kép felszínén látható események forgatókönyvét megfelelő pontossággal leírja. Egy kép megközelítőleg pontos leírá­sához nem elegendő felsorolni a látható elmeket, mégkevésbé elegendő csak néhány tetszés szerint kiválasztott elemét kiemelni: a kép minden elemét összefüggéseikben kell ésszerű sorrendben számba venni, színleletet kell készíteni olyan aprólékossággal, tömörséggel és az összefüggések egyértelmű megnevezésével, mintha a képet egy vak személynek írnánk le.

A feladat nem egyszerű, sőt egyenesen lehetetlen mint azt C. D. Cain a Dancing in the Dark című dolgozatában kimutatta. A híres/hírhedt Isopata gyűrűre vésett miniatűr képet, sőt minden elemét ahány kutató annyi féle képpen tolmácsolja. Főleg erre a gyűrűre alapozva megalkották (utólag!) a minósziak vallását, hitvilágát, világképét és mint kisült, mindezt egy jegygyűrűről, mely nélkülöz minden vallásra valló utalást! (Lásd  MM szerinti olvasatát a Journal of Eurasian Studies 0111 számában.)

Egy képpel kapcsolatban a legelemibb kérdés, hogy mi történik a képen, milyen esemény vagy események játszódnak le rajta. A lefestett színen látható eseménysor alkotja a kép meséjét (narrative, story), ami sohasem csak a kép-elemek felsorolása, hanem az ábrázolt színeset, a szín szereplőinek és eseményeinek az elmondása.

Ugyanazt a képmesét sokféleképpen lehet elmondani, a kép csupán emlékezeterősítő (mnemonic) eszközként szolgál, a mesét eleve ismerő személyt emlékezteti a mese folyására és részleteire. Ez még nem írás/olvasás, de attól csak egy ici-pici lépés választja el: a rébusz elv alkalmazása. Nem biztos, hogy “the sign for a bee necessa­rily represent the word ‘bee’; it may just represent the object, a bee. But if the sign is now appropriated to represent the verb ‘be’, the sign has become a word sign, a logograph. The principle involved in this case is that of the rebus, the use of a sign which normally represents one thing to represent a linguistic entity that sounds the same; this entity is a word. What needs emphasis is that the rebus principle does not merely play upon pre-existing word knowledge; the substitution of the signs on the basis of their sound is what brings words into consciousness. A script which can be taken as representing both syntax and the words combined by the syntax produces a canonical writing system, one which is capable of representing everything that can be said.[5] Az idézet David R. Olson How writing represents speech című írásából való.

A rébusz elv színre lépésével a képből képírás lett, a képi elemek most már szavakat jelölnek összefüggő mondatszerkezetekben.

A szó nem tulajdonsága a tárgynak, sem a tárgy képjelének, hanem önálló tárgy, vagyis fogalom: hangokból álló szó, a beszéd eleme. A képírás szerkezete, az alkal­mazott szabályok és módszerek betekintést nyújtanak a nyelv mondattanába, de a kettő nem egy és ugyanaz, míg az egyik a kép színe addig a másik a fonákja. Barthes felosztásában: az egyik tartalmazza a képi üzenetet (iconic message), a másik a nyelvi üzenetet (linguistic message) és Barthes itt megáll, pedig ésszerű követelmény a kettő összekapcsolása; a két üzenetet egy jelkódex, rejtjelkulcs (code-book) köti össze amit rébusznak, szójátéknak, (ősmagyar) hangváltásnak hívunk.

Borbola János megfogalmazásában: “A rébusz-rendszer a hieroglifák hangtani alak­jának az eredeti képértéktől eltérő hangzósítását jelenti. Így ugyanaz a hieroglifa (mássalhangzós vázának megtartása mellett) a maganhangzóinak kicserélésével újabb értelmet kap.

Megjegyzendő, hogy a rébusz elv nem csak magánhangzó váltást jelent, hanem rago­zást és szóösszetételt is:  íV, {} = {íV-ek}+ (többesszám) > éVeK > évek; { ül}+ = íV+üL > éVüL > évül > (ével > avul > ível > ívül > ivolya (Ibolya) > ovál(is) > övély).

És még valami, a rébusz-rendszer nem egy dinoszaurusz, kétszeresen is jelen van az életünkben, mondja Daniel Kies: “The rebus principle we discussed initially reemerges in two ways. First, in our initial experiences with literacy, we all went through a stage in which we employed the rebus prin­ciple to learn to read and write. Witness my daughter Emily's pre-literate attempt to write "I love you" using rebus figures for I, love and you. Second, writing onscreen, as participants in text chats, email, and other conferencing systems, frequently employ icons (themselves a form of rebus) to represent syllables, words, or clauses in the spoken language. I can use an asterisk [ * ] or underscore [ _ ] to show emphasis, for example. I can use an emoticon [ ;-) ] to show that I am not serious, etc.[6]

Írásról, képírásról akkor beszélhetünk ha a színlelet, tehát a kép felszínén látható színesetek (tárgyak és események elmesélése) elkülöníthetők a színleletbe rejtett, rejt­jelezett nyelvi üzenettől; ebben az esetben a képszerkezet modellezi a nyelv mondat­tanának egyes elemeit. only when it becomes possible to differentiate the activity of describing what a picture shows from reading what a text says, can the graphic struc­ture be seen as a model for the syntactical properties of language.[7] Olson.

Ez rendben is lenne, csakhogy a kép (picture), képírás (picture writing) és szöveg (text) között a határ nem egyértelmű, így képleírás (descripting, verbalizing) és az olvasás (reading) közötti határ sem magától értetődő. A kérdés csak külsőleg dönthető el, a szövegkörnyezet (context) és a kifejezés szövete (texture) nélkül ez a kérdés eldönthetetlen. Az írnok szándékától függ, hogy milyen szövet-et ad a szöveg-nek, tisztán képileg vagy szóbelileg jeleniti-e meg mondandóját.

 

Egy sajnálkozó mosolynál többre nem igen méltatnánk azt a ‘tudóst’ aki a betűk alak­jából (chiller vagy arial) vagy elosztásából (az ‘a’ betűket összekötő vonalak ábrázo­latából) vonna le következtetéseket Az Ember Tragédiája tartalmáról, mondanivalójá­ról. Ugyanezt a lekicsinylő mosolyt érdemlik ki azok a kutatók, akik a képírás szín­leges elemei alapján rekonstruálnak (valójában konstruálnak, kitalálnak) vallást, vi­lágnézetet, miegymást; az írás mondandója ugyanis a rejtjelezett/írott nyelvi üzenet­ben van, amit a hihetetlenül egyszerű, könnyen elsajátítható és tömör hangváltás (rébusz) segítségével olvasztunk/olvasunk ki a képírásból.

A hangváltás vagy szójáték szerves része a magyar műveltségnek. Példák a Czuczor-Fogarasi szótárból: Átlátni a falon (á betű-t látni a falon); A cigány nem hal (piscis) a vizbe; Kása nem étel (kásanem étel!); Acéla jó, de tűzköve rosz (a cél a jó …). És egy nagyon ötletes minószi példa:

 


#124 KN Imp Cres (CMS II 8.89) on HMs 206 (Crescent, #013) with #167

impression

transnumeration

{-n }+

{[-n ]}+

X {029-_N-023}+ -040

{029-_N-023}+

 -n  : M-_N-T : MiNTa; MeNTő : model, sample; life-saving, rescue

  : G_L_ : GáLYa : GaLLey

 

Minta gálya-mentő.

Mentő-gálya minta.

Model galley rescuer.

Rescue-galley model.

 

Az X jel a szöveg vagy egy új szó kezdetét jelöli; kivételesen, elkerülhetetlen esetekben használták. Itt lényeges az M képjelénél kezdeni az olvasatot.

A 029  M, Mally, két ág közötti szűkület, általaban két felület talál­kozása által határolt tér: mély, padmally, a kemence malja, mál, vagyis a combok köze, az angol Mall és rajta, felette vagyis az M-en a 023  T, a Tulipán képjele, a magyar népművészet egyik alapmotívuma. Valószínűleg sokan “tudják”, hogy a tulipánt a hollandok terjesztették el Európában és nevét a török turbánról kapta egy félreértés folytán. A hollandus ugyanis a turbánba tűzött virág neve után érdeklődött, ám a török a turbánra értvén ennek nevét mondta. Szép mese, de őseink legkevesebb négyezer éve ismerik a tulipánt olyannyira, hogy ezt a virágot használták a T hang jelölésére. Valószínű jelentése tő+lippan/lippant, vagyis rejtett, földalatti virág-tő/tű, mély­hangon tú, mint csűcs-csúcs, tehát hagymás virág, közvetlenül a rejtett hagyma-tűből nő ki a virág. Egy elmélet akkor jó ha többet nyújt mint amit eredetileg vártak tőle: a magyar nyelv nemcsak a tulipán szó ésszerű erdetét magyarázza, de választ ad a tulipánt változat eredetére is.

 

A képjelek

Ideje, hogy jelentéselméleti szempontból is meghatározzuk a képjeleket általában, és a minószi írásokban használtakat kifejezetten. A grafikus jeleket a szakirodalom elősze­retettel skatulyázza a pikto-, logo-, ideo-gramma stb. megnevezésekkel, a lényeges kérdések megválaszolása nélkül. “It is an anachronism to attempt to explain the evo­lution of graphic signs as the attempt to express ideas via ideographs for there is no reason to believe that early writers had any clear notion of ideas prior to the invention of writing either.[8] Olson. A minószi írásos emlékek nem tesznek különbséget jel és jel között. Minden képi elem megjelenít egy hangsort: szót, ragot vagy csupán egyet­len hangot és pontosan erről van szó: a képi elemek csupán hangokat jelenítenek meg; az olvasat, a szavakba, mondatokba formálás ad a hangoknak mondattani szerepet és nem fordítva. Tehát nincs pikto-, logo-, ideo-gramma, csak képjel van és az általuk megjelenített szavaknak van mondatbeli szerepe: közfőnév, ige, tárgy, stb. De szó- és betűjel sincs, mert mi lenne pl. a 049  áR/_R/R szó vagy betűjel? Egyik sem, képjel. Az uJJ jele, M09  I/J esete még nehezebb. Az  képjel az I/J hangok mellett számjegy is I, kiejtve eGY, és ez teljesen ésszerű, hiszen számlálni az is tudhat aki nem ismeri a számokat, ehhez a mindig kéznél levő ujjait használja: az ujjait sorban társítja a megszámlálandó tárgyakkal.

Charles Sanders Peirce és mások munkásságára támaszkodva Neil Thomas Cohn egy háromszög területére térképezi fel a képjeleket, melynek három csúcsa: a képi, a hangi és az elvont végletek közötti folyamatos sík területbe ömleszti szét az írásokban használatos grafikus jeleket. Ennek a folyamatos elosztásnak magára az írás fogalmá­ra is meghatározó jelentősége van, mint látni fogjuk. A képjelekre, különösen az ábécé elvont betűihez szokott kutatók, könnyen akasztják rá az ideogramma jelzőt, hiszen a felületen csak azt érzékelik, hogy a jel valamit jelöl, pl. egy almát, csak mélyebb elemzés kötheti a szó hangjait a képhez, hogy aztán még mélyebbre ásva eljussunk az írás fogalmáig.

N. Th. Cohn a háromszöget Cognitive Map of Graphic Signs (CMGS) névvel nevezi:

Neil Thomas Cohn: ˇEye © grćfIk Semiosis! A Cognitive Approach to Graphic Signs and “Writing” című dolgozatából való a grafikus jelek fenti felosztás és az alábbi idézet is, mely az írást egészen szokatlan, ám nagyon is ésszerű módon határozza meg.

The gradation offered by the triangle also implies that writing comes from a trans­ference of one modality to another, as opposed to a full blown invention unrelated to cognitive apparatuses for graphic creation that already existed. In other words, the human mind was already predisposed with the potential for making such an associa­tion because of its capacity to create visual signs. Such a correlation has then been carried out by various cultures in different ways – making writing neither an “inven­tion” nor a “progression” but merely an adaptation. Inherent to the perception of writing as an invention is the connotation that it can be improved upon – implicitly allowing such progressive value rankings to occur, again leading toward a upholding of one system (i.e. phonograhic) over the others.[9] Következésképpen a fonetikus görög alphabéta nem valami új “kiagyalása”, nem “fejlődés”, csupán átdolgozás következménye: egy új nyelv, a görög szükségleteihez idomították a régi, szervesen kialakult, tehát a minószi (magyar) nyelvet tökéletesen szolgáló írást. A föniciai írás is csupán a képírások alkalmassá tétele és tömörítése. Olson ezt így fogalmazta meg: “the evolutionary development of scripts, including the alphabet, is the simple cones­quence of attempting to use a graphic system invented to be ‘read’ in one language, for which it is thereby reasonably suited, to convey messages to be ‘read’ in another language for which it is not well suited.[10]

Mint láthatjuk, a rébusz elv a képírást a CMGS háromszögnek ugyanabba a csúcsába helyezi mint amelyben az ábécés írás is helyett foglal, tehát ez utóbbi sem “fejlettebb”, sőt a mi esetünkben inkább egy visszafejlődés, hiszen egy (vagy több) idegen nyelv­hez való illeszkedés után került hozzánk, nem természetes fejlődés eredményeként. Mi műveletlen, barbár ázsiai hordaként foglaltuk el a magasabb műveltségű szlávok- és germánok-lakta Kárpát-medencét, miféle esélyünk lett volna másképpen írásbeli­séghez jutni mint átvétellel? Hát erről van szó: az előbbi mondatnak egyetlen szava sem igaz!

 

A képírás magyar örökség

Nézzük meg alaposan az alábbi képsort:

 

 

Az első egy sárközi varrott minta, a második  és harmadik kalotaszegi írásos minta, a negyedik zempléni szőttes és az ötödik minószi írásos minta, vagyis egy pecsét lenyo­mata: #280 MA S: HM/Coll. G. 3336 (4RPr of "chalcedony"). A hasonlóság elégé szembetűnő. Az első négy minta – ha valaki nem tudná – legtöbbször az éléskamrák befőttekkel és más finomságokkal teli polcairól lelogó teritők szélein volt látható. Az ötödik egy képírásos szöveg: a két 062  N, vagyis N-ek közé-ben hullámzó M05  TaLoN-ok-on elhelyezkedő 031  R-ek alkotta minta hossza nincs korlátozva, újabb {TaLoN+R-ek} ligatúrák hozzáadásával az olvasat nem változik!

 

{((-ek)-ben) (-ek) ( -ok)-on}+

{062-_K-B_N 031-_K M05-_K-_N}+

 

A szöveg a 062  Nő(l) képjellel kezdődik és fejeződik be. Ezt a képfelállást mindig az -ek-ben szóalakkal fejezzük ki. A 031  Rak jelből kettő van egy M05  TaLoN-on, ezt a többesszámot fejezzük ki az -ek szóalakkal. Az M05  TaLoN-ból is kettő van, egyik a másik folytatásában és ezeken a -ok-on vannak az -ek. Ezt a képleírást, amit színleletnek hívunk, fejezi ki tömören a {}+ zárójel, egy beszélő ligatúra. Az olvasás csak ezután kezdődik.

 

 -ek-ben : N-_K-B_N : NőK BűNe

 -k –ek-en : R-_K T_L_N-_K-_N : RaKaTLaNoKoN

 

Nők bűne rakatlanokon. (A háziasszonyok bűne ha a polcokat terítő kivarrt szőttese­ken nincs befőtt, ha rakatlanok!)

A kérdés, hogy a sárközi vagy kalotaszegi asszonyok mennyire ismerik azokat kép­jeleket amelyekkel díszítik írásos(!) varrottasaikat. Lehet, hogy már csak jelképként kezelik ezeket a (magyarul) még mindig beszédes képjeleket:

            062  N, Nő(l), növekszik, a pont a vonal tetején, mint minden minószi képjelen, azt jelenti, hogy a vonal gondolatban arra folytatódik. A Lineáris A írásban a tetején egy vízszintes vonalka:  addig nől. A Phaisztoszi Korongon mint ph23 NYéL láthatjuk viszont, mai írás­jeleink között pedig mint felkiáltójelet: ˇNi!

                031  R, (fogas)Rúd, Rakó (Rack ‘fogasrúd’, ang.), villa-szerű alkalmatosság, melynek ágaira kiteszik a köcsögöket száradni.

                M05  TaLoN, súlyegység, képjele a kétkarú mérleg akasztó horga (TaLeNtum), áthangzó­sítva TaLáNY, amire ma egy pont aláírásával (?) kérdezünk rá.

 

Meddig élhetett a képírás és olvasás tudománya a magyar népművészek körében? Mikor váltak a beszélő képjelek a képi értéktől független jelképekké? Vajon a bar­bározás, a parasztozás, a népművészet lekicsinylése tudatosan, irányítottan szolgálta a képírás tudományának elfeledtetését, vagy csak a hülye nyugat-majmolás, önfeladás mellékhatása ez is?

 

A képírás szerves része volt a magyar nép évezredekre visszanyúló magas-műveltsé­gének. Ott élt írásos varrottasain, keptárjain, székelykapujain, a tűzfalakon, tulipános ládákon, Miska-korsókon, nemzeti jelképeiben (lásd Fabó László: Gondolatok a Magyar Címerről, Mikes International, 0211 szám). Hogyan lehet mindezt nem ész­revenni? Hogy van az, hogy délibábos és ‘tudós’ egyaránt Orhonban keresi a magyar írásbeliség gyökereit – ha egyáltalán – ahelyett, hogy ránézne nagyszülei hagyatékára, mielőtt azokat pártosítva megtagadná, mint teszi azt nemzeti jelképeivel?

Talán ha tisztába lennénk a beszéd és az írás viszonyával többre becsülnénk azt az óriási kincset ami népművészetünkben rejlik. Mivel Magyarhonban a népi büdös, a “magas” tudomány nem is akar tudni népi írásműveltségünkről, kénytelen vagyok ismét Olsont idézni: “Awareness of linguistic structure is a product of a writing system, not a precondition for its development. If that is so it will not do to explain the evolution of writing as the attempt to represent linguistic structures such as sentences, words or phonemes for the simple reason that pre-writers had no such concepts.[11] A magyar nyelvre, szerencsénkre, ez csak félig igaz, mivel a ránk erőszakolt ábécé a hozzátartozó latin-német nyelvtannal tehénre gatya, így az nem tudta igazán befolyásolni a már – egy szerves írással – kialakult nyelvi szerkezetet, a magyar gyökrendszert. Az ősi magyar képírás kialakulásának indítékai egyszerűek és általánosak, nemcsak ránk jellemzőek, Olson szavaival: “writing systems are deve­loped for mnemonic and communicative purposes but because they are ‘read’ they provide a model for language and thought.[12]

Valóban, őseink tisztában voltak nyelvünk gyökrendszerével:

 


#039. KN He (HM 1270 [SM I, P86]), medallion [-->] (4.1 x 4.0 x 1.3 cm)


as on the medallion corrected by MM

side

inscription

transnumeration

a.

X {’1’ ‘rák’-on}+    X  

 X {szúr}+

X 056 {‘1’ R_K-_N}+ X 043-070   

X 020-{077-SZ_R}+

b.

X    X {le}+

{le}+  * ’1’

X 042-013   X 057-{061+023 L_}

{051-L_}+  ‘20’ ’1’

 

a. A 056  éG képjel után egy szembetűnő ‘1’-es egy rák-on (a rák ollói és lábai világosan kivehetők). A 077  Lég(tüdő) képjel félreérthetetlenül szúr (ilyen szúró tőrrel csak a #045-ön van ez a képjel felszerelve, ott is ilyen értelmben).

b. A le irányuló 023  Tulipán szárát képező 061  uSZíTó jelét nem lehet nem észrevenni. A 051  KéS képjel is le irányul.

 

  : _G : aGY : brain

 ‘1’ : _GY : eGY; áGY : one; bed

 ‘rák’-on : R_K-_N : RoKoN : relative

  : SZ-R : SZóRa : on the word

  szúr : B-L-SZ_R : BeLeSZúR : get a twinge of sg, get a brainstorm

  : A-M : AMi : that, which

 le : K-_S/Z_T_-T L_ : KéSZTeT Le : urge to go down

 le ** : K_S-L_-H_S/Z : KoSLóHoZ : to the one on heat

 

Agy egy rokon szóra beleszúr, ami késztet le koslóhoz: ágy.

The brain get a brainstorm from a word that is a relative of its name (agy [brain] – ágy [bed]), which urges me to go down to the one one heat: bed.

 

Az írnok az agy-ágy szavakat nevezi rokon szavaknak. A “rokon szó” itt  nyelvtani fogalom, mely egyértelműen egy szócsaládba helyezi az agy és ágy szavakat, mivel azok mind formailag mind értelemszerűleg rokonok: az agy a gondolat ágya és a magyar hasonlót hasonlóval fejez ki emberemlékezet óta. Írnokunk tehát nem hisz a finnugor elméletben, egyértelműen a délibábos, bőgatyás, hungarista, trapista stb. “magyarkodók” mellé tette le voksát. Az hétszentség, hogy az akadémia nem fog szobrot emeltetni az Ismeretlen Írnoknak …

 

Az élcelődést tetézve, a mondat alapján világos, hogy az írnok járatlansága a magyar nyelvtanban fel sem merülhet. Itt már nem arról van szó, hogy a képírás behoz a tudatba olyan fogalmakat mint ’szó’ és ’azonos szavak’, hanem már a rokon szavak fogalmáról is tud, a magyar nyelv rendszeréről. Ez bizony messze túlmutat azon amit primitív, barbár, stb. képírásként jellemeznek nyelvészeink és „méltóságon alulinak” tartanak foglalkozni vele. Ez önazonossági kérdés, aminek kezelésére az akadémia képtelennek bizonyult.

Aki úgy gondolja, hogy ez az olvasat nem elégé egyértelmű, annak ajánlom visszafelé is elolvasni a szöveget:

 

side

inscription

transnumeration

b.

’1’ * {le}+ 

{ le }+  X  

’1’ ’20’ {051-L_}+  

{061-L_ 023}+ 013-042

a.

{szúr}+

 X {‘rák’-on ’1’}+

{SZ_R-077}+ 020

070-043 X {R_K-_N ’1’}+ 056

 

  ’1’ *  : _GY-H_S/Z : aGYHoZ : to the brain

 le : K_S-L_ : KöZeLi (S>Z) : close near

  : _S/Z_T_ : éSZTű’ : from the mind

 le : L_-T : LoTYó : slut

   : K M-A/E/O/U : Ki, iME! : who, behold!

 szúr : SZ_R-L : SZoRuL : burn one’s fingers

  : B : eBBe’ : in this

   : R-SZ : RoSSZ : bad

 ‘rák’-on : R_K-_N : RoKoN : relative

 ’1’  : _GY-_G : GYaGYa : mad

 

Agyhoz közeli észtű’ lotyó ki, ime!, szorul, ebbe’ rossz rokon, gyagya.

From the brain-close mind the slot who is, behold!, getting her fingers burnt, in this it (the mind) is a bad relative, mad.

 

 

A képírás a hasonlóságban gyökerezik

A képírás grafikus szerkezete modellezi a nyelvet. Cohn ezt így fogalmazta meg: “Visual language syntax is the study of the structural organization of a sequence of images… which features purely linguistic properties, though they may be tempered to its distinct visual modality.[13] A kép és képírás között az a különbség, hogy az utóbbi­ban a szó a tárgyat képviseli, míg a kép esetében a tárgy benső tulajdonsága a név. A képírásban a “kép” elszabadul a tárgytól, szó/szótag lesz belőle:  két tárgy > -ek > ívek, egy szó.

Az írás nem a szavak lejegyzésére született, hanem éppen fordítva a képsor olvasása tette lehetővé, hogy a nyelvet mint szavakból összeálló rendszert szemléljük. A kép­írás a mondattan modellje, mivel a rébusszal válik a kép emblémából, jelképből a tárgyat képező jelből a szó lejegyzésére szolgáló képjellé.

Az írás-olvasás két nagyon egyszerű és természetes pilléren nyugszik: hangozáson (fonográfia) és hangzósításon (rébusz elv). Hangozással, – a képelemek néven nevezésésével, a képjel és színleletben szereplő szó/ige kimondásával – és újra hangzósításával olvasztjuk ki a képiratból az üzenetet és ez a két pillér az emberi gondolkodás alapját képező analógiában, hasonlóságban gyökerezik. Az írás-olvasás olyan természetes mint a látás-hallás, lényegében a kettő egyesítése, összetétele.

Mielőtt tovább lépnénk fejtsük ki egy kicsit bővebben az analógia fogalmát. Hason­lóság alatt értjük: két nem azonos tárgyat vagy helyzetet/eseményt, egy bizonyos elvont színten, azonosnak érzékelni. A kutatók általában megállnak a tárgyak hason­lóságánák kutatásánál, valószínűleg ez is oka annak, hogy a képírások tanulmányo­zásában is megálltak az elkülöníthető képjelek szintjén, kihagyva az összefüggések és rendszerek hasonlóságát. Az utóbbi időben a helyzet megváltozott, a kutatók figyelme a hasonlóság alaposabb megértésére összpontosul. Rájöttek, hogy óriási jelentősége lehet a tanításban, a szavak és összefüggések megértésében, a gyerekek szókincsének növelésében, stb.

Kétféle tudás van: tényeken alapuló, közvetlenül tárolható és felhasználható, isme­rettári (enciklopédikus) tudás, illetve következtetéseket levonni képes, összefüggése­ken alapuló tudás, melynek részletei szétterülnek az érzé­kelhető dolgok feletti jelen­ségekben (epiphenomenon). A kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek önkéntelenül keresik a szavakban az összefüggése­ket: a szó- és mondatképzés szabályait. Komoly visszaesést (az ábrán lila vonal) jelent a flektáló nyelvekre jellemző szabálytalan ragozás, amikor a gyereknek meg kell tanulni a (magán)hangzók szabálytalan megváltoztatásával kép­zett különböző nyelvtani alakokat (go, went, gone). Csak a hetedik életév felé nőnek ki ebből a szabálykereső módból és fogadják el szótári meghatározás szerint (dekla­ratívan) a szavakat. A magyar gyerekeknél ennek a törésnek nem kellene jelentkeznie, hiszen a szavak szabályosan képezhetők a gyökökből, és a leképzett szavak tényként is rögzülhetnek. A szabályos szóalkotásról sohasem kell lemondani: a meghatározáso­kon (definíció) és szabályokon (szóalkotás) nyugvó tudás együtt él nyelvünkben.” Ezt írtam pár éve a Magyar UFO-ban és a kedves olvasó itt is kikérheti magának, hogy milyen hülyeségekkel traktáltam/traktálom: “gyökök márpedig nincsenek” – mondta ki Bach Sanyi egyik megbízottja. Csakhogy Gentner és Christie és sokan mások mög aszongyák, hogy “Linguistic structure invites corresponding conceptual structure[14], magyarán a megnevezett szerkezettel dolgozó gyerekek 25-50%-kal eredményeseb­bek voltak mint akiket nem ismertettek meg a szereplő szerkezetek neveivel. Ha nem lenne gyökrendszer akkor ki kellene találni!

A fenti idézettel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a bőgatyás, magyarkodó Brian MacWhinney 1978-as kutatásain alapszik, melyben kimutatta, hogy a magyar gyerekek milyen előnnyel indulnak másokhoz viszonyítva, mindaddig amíg az isko­lában meg nem tanulják, hogy rendszer márpedig nincs. Természetesen MacWhinneyt az illetékesek agyonhallgatták és ma is jellemző Nagy Lászlóné (Analógiák és az analógiás gondolkodás a kognitív tudományok eredményeinek tükrében) közelítése a témához – egyetlen utalás sincs benne a magyar nyelv előnyös szerkezetére. Ezzel a politikai korrektséggel elértük, hogy pl. a Mutual bootstraping between language and analogical processing (Dedre Gentner and Stella Christie) és a hasonló dolgozatok hívatkoznak a mandarin, török, navajo stb. tapasztalatokra, de a magyar lemaradt a térképükről. A minószi (magyar) feliratok szinte mindegyike példaként szolgálhatna az analógiák tanításához.

A magyar nyelv gyökrendszere és a természetes számok összeadása közötti hasonló­ság (lásd: A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai.) úgyszintén iskolapélda lehetne és alapja egy új, a tanításban nagyon eredményesnek ígérkező szemléletváltásnak. Mert ahogy D. Gentner és S. Christie mondja “the specific semantics and grammar of a language influence the cognitive conceptions of its speakers[15]. Természetesen, ők a nyelv igazi tanára gondolnak, nem egy átvett, a nyelv elferdítésére, németesítésére, tönkretételére bevezetett torzszülöttre.

Nagyné előbb említett dolgozatából vett idézettel mutatom be a két legalapvetőbb leképzést:

 

(1) Elemi leképezések

Az elemek egyenként vannak leképezve, így mindegyik leké­pezési döntésben csak egy elemet tekintünk. Egy elemnek egy struktúrába való leképezése az elemnek a másikhoz való hason­lóságán vagy azzal való megegyezésén alapul: pl. egy kép vagy egy tárgy vagy egy szó reprezentációja.

(2) Összefüggő leképezések

Két elemet tekintünk mindegyik leképezési döntésben (pl. ember .R. ház / kutya .R’. ól analógia). A leképezés a forrásban és a célban meglévő hasonló összefüggés megléte révén válik érvényessé. A R (reláció) kapcsolat a forrás és a cél között, ese­tünkben a “lakhelye”, Nagyné szerint “a benne él” (live in).

Az elemi leképzés szép példája az ábécés olvasás, mely szinte a tudat teljes kikapcso­lásával is végezhető, az összefüggő leképzés a képírásra sokkal jellemzőbb, hiszen még sorírás esetén is az üzenet csak teljességében értelmezhető, a szavak értelmezése csak összefüggésükben lehetséges. Az összefüggő leképzés nem jelent nehézségi fokozatot az elemihez képest, inkább csak más és kevésbé vizsgált.

 

A képírás nyelvtana

A színlelet lényegében egy kis-szótárból áll, mely szükséges és elegendő egy feladat-rendszer leírására és feldolgozására. Esetünkben a feladat a teljes minószi (magyar) szókincs lejegyzése. A cél megvalósítását csupán a lerajzolhatóság korlátozta, vagyis a grafikus rendszer képessége, hogy a szókincset egyértelműen lejegyezze, de nem okvetlenül szótárszerűen szavakra tördelve. A beszéd megjelenítése elég széles skálán mozog, a csupán felsorolásra (“kibetűzésre”) szorítkozó soros kanonizált jelrendszer­től a képszerű megjelenítések “jellemábrázolásáig”. Az írnok szabadon választhatott a szöveg szövetének a meghatározásában és ezzel a szabadsággal éltek is a minósziak: egyidőben használhatták és használták is a teljes készletet, hiszen a határ és rangsoro­lás ezek az írásmódok között mesterséges és utólagos, soviniszta visszavetítés csupán.

Szeretném mégegyszer kihangsúlyozni, hogy ezek a szavak és ragok nem a képírás üzeneteinek a szótára vagy szókincse, csupán az üzenet megjelenítéséhez használt jelrendszer, mondhatnánk: a képírás “ábécéje”.

A kép a térbeli világ síkbeli vetülete, ábrázolása (a térláttatás kései ‘tudományos’ ada­lék) és azzal a szándékkal készül, hogy üzenetet közvetítsen a kép szemrevételezője felé. A szóbeli üzenetet (is) tartalmazó képírás a mondandóját, a kép meséjét (story) a képi kifejezésmódok eszköztárával valósítja meg, melyek a következők:

·        szereplők: a képjelek, hieroglifák számbavétele. A képírás elkülöníthető jeleit hasonlítjuk a már ismert jelekhez, ha ilyen nincs akkor hasonlítjuk bármilyen ismert dologhoz. Ha egyik vagy másik módon felismertük, akkor behangoz­zuk a jelet, megnevezzük. Sorba írt jelek esetében, az egymás után következő képjelek neveinek hangos kimondásával áll össze a mondandó. Ha az így összeállt mondat nem kerek, nem értelmes, akkor keressük a hasonlóan hang­zó szavakat amíg össze nem áll az értelmes üzenet.

·        színfelállás: a szereplők, vagyis a képjelek egymáshoz viszonyított síkbeli helyzete. (A képet felfüggesztve kell szemlélni, így a távoli am. fölötte, a közeli am. alatta, stb.)

·        színbeállítás: az egyes képjelek  irányultsága, mérete, minősége, stb.

·        színeset: a kép meséjét alkotó események, történések, mozgások, egymásra hatások (narrative) leírása, legtöbbször átható, ráható, önható igékkel fejezve ki az ábrázolt eseményt.

Kihangsúlyozom mégegyszer: ez leírás, nem olvasás.

 

Színeset: Az egyik képjel valamilyen módon befolyásol egy másik képjelet:

 

1. Tárgyasítás (P x Q-_t): Az az egyszerű esemény-sor (narrative), melyben egy kép P eleme fedi a kép Q elemét hat féle képpen fejezhető ki, illetve olvasható vissza a képről:

P fedi Q-t; Q-t fedi P; fedi P Q-t; fedi Q-t P; P Q-t fedi ; és Q-t P fedi.

 A fed valamit tárgyas igéhez hasonlóan más igék, cselekvések is lerajzolhatók. Pl. B ér L-t > B-_R L-_T > BéRLeT > bérlet/bírálat; B-t ér T > B-_T _R T > BeTéRT > betért/bátorít; ér D-t S > _R D-_T S > oRDíTáS > ordítás/erődítés*-et fed ‘7’  > _V_T F_D H_T > óVóT FeDHeT > óvót fedhet.

{‘őz’

ugrik

-t}+

 A fenti képi viszonyok a mondattan alany-állítmány-tárgy hármas megfelelői és – mint láthattuk – már ez az egy párhuzam a képi és nyelvi szerkezet között kizárja az összes számításba jöhető nyelveket a minószi nyelvért folytatott versenyből. Csupán a magyar nyelvben vehet fel az S-V-O (Subject-Verb-Object) mondattani hármas bár­milyen sorrendet, 100%-ig tükrözve ezzel a tulajdonságával a képet: a kép nem tesz semilyen különbséget a fenti hat tolmácsolás között. A mellékelt kép nem diszkrimi­nál, mindenki a saját nyelvén tolmácsolhatja az ábrázolt eseményt. A világ legtöbb nyelvén három szó: alany, állítmány és tárgy segítségével lehet ezt megtenni, a nyelv-szabta egyedi sorrendben. A magyarban mind a hat leírási lehetőség megengedett: a szavak sorrendje szabad.

A kép semleges atekintetben, hogy honnan kezdjük a leírását, ellenben nagyon határo­zottan és egyértelműen mutat a cselekvés irányára ŕ az alany hat a tárgyra! és ezt az irányt a ~t rag, az egyetlen hangzóra rövidült tesz ige, félreérthetetlenül kijelöli. A tárgy elszenved valamilyen tettet, pl. azt, hogy átugorják, ettől tárgyiasul meg. Önha­tólag maga a cselekvés is megtárgyiasulhat, amit ugyancsak a ~t jel hozzáadásával fejezünk ki a képleírásban.

 A színleletekben legtöbbet előforduló tárgyas ige az ér/i (P éri Q-t), de más igék is előfordulnak (a szót követő szám a szöveg CHIC szerinti száma):

akaszt 219; át-ível 164; borít 042; csével 250; együtt göngyít 236; el-ér 206; el-fed 225; el-rúg 258; emel 304; érik 267; érint 130, 225, 240, 268, 305; érnek 304; fed 101; fűz 206; hajt 293; ível 278; kerül 308; köt 182, 293, 298; lep 192/312; nyilal 145 ölel 183; övez 308; ragad 228; rúg 298; sarkint 250; szorog 238; szúr 045;  teker 284; tol 242; tollász 243; ugrik 205, 256; véd 280;

Az olvasatot előkészítő színleletben az esetet leíró ige képjel-szerű felsorolása mellett a tárgyhoz mindig hozzáadjuk a ~t képragot.

 

2. Öntárgyasítás(xt P): maga a cselekvés tárgyiasul meg és veszi fel ~t/~tt képzőt.

{* dő(l)t}+  

bukott 240, 278, 297, 309, 310; dő(l)t; fektett 065; füle-szegett 128; fűzött 287; leszakadt 263; letolt 250; neki dő(l)t 297; rádű(l)t;  szorult 141; tárt 180, 273; tört 272

Az olvasatot előkészítő színleletben az esetet leíró igéhez a ~t/~tt képrag/képző járul.

 

·                  A magyarban a tárgyeset nem szótári “eset”, hanem esemény, egy cselekvés, amit le lehet rajzolni! Noha a lerajzolhatóságáról nem beszél, a tárgyiasítást mint cselekvést Végvári professzor így mutatja be: Nemcsak a mi számunkra, akik – szerves jelrend­szer vizsgálatában – valljuk a jel teljes körű értelmezhetőségét, hanem még a Sausure tételét elfogadó, sőt hangosan hirdető hivatalos nyelvtudomány is ad ehhez ötleteket. Nevezetesen -hoz ragunk alapszavát egy ‘közel’ jelentésű osztják szóval rokonítja, amiben mi viszont észrevehetjük a HoZ és KöZel mássalhangzóinak rokonságát, továbbá azt, hogy HoZ szavunk valójában egyalakú szópárt alkot, hiszen ige is lehet: ha valamit HoZ-ok, azt a beszélő felé, hozzá KöZ-el fogom vinni vagy elhelyezni. Névszóragjaink jó része ily módon értelmezhető, de kifejteni csak a -t tárgyragot fog­juk, Pap Gábor gondolatai nyomán, mint az átláthatóság és értelmezhetőség egyik na­gyon szép példáját. Csupán föl kell tenni a kérdést: szerepel-e -t rag az igék ragozásá­ban, képzésében? Bizony szerepel, méghozzá négy helyen is:

1.      ige múlt idejében: írt, hoztál, stb., vagyis a múlt az, ami tárgyiasult.

2.      a műveltető igékben: megírat, hozat, fürdet, stb., melyek természetesen köte­lezően tárggyal állnak, nagyon erős tárgyra irányultságot fejeznek ki.

3.      tárgyatlan igék tárgyassá alakításában: épülépít, javuljavít stb.

4.      második melléknévi igenevünkbenben: használt (ruha), lejárt (jegy), riadt (állat), talált (pénz), stb., melyekben folyamatból állapottá vált, azaz ismét tárgyiasult cselekvést vagy történést fejez ki.” (Végvári József:  Ragozó rügyező nyelvünk)

·                  Ötödiknek idesorolnám a felszólító mód ~d képzőjét, mellyel tárgyiasításra szólítunk: írd meg a levelet, hozd ide, fürdesd meg stb. (t>d) Az angol: do write the letter! bizonyítja, hogy a felszólító mód képzője, és vele a múltidő jele, a do=tesz ige te gyökének a lerövidülése egyetlen ~d, illetve ~t hanggá.

Meglepő véletlen(?), hogy az angol (és a német) is  ~t-vel, illetve zöngés párjával ~d-vel tárgyiasítja az igét, majd birokba veszi mint tárgyat: I have smelt/smelled a rot = én birtoklom a szagolást egy butaságról – tehát, már túl vagyok a műveleten.

 

3. Ráhatás (P x Q-r_ ): Ugyanúgy, hat féle képpen olvasható le az az esemény-sor melyben egyik elem valamiképpen hat a másik elem-re (ige + ~ra/~re), pl. ív borul ív-re.

{térgyelő  borul

-‘pár’-ra}+

További igék (v = valami): borul v-re 265, 274; -ra dől 065, 264, 293;  emel v-re 304; hajlik v-re 299, 303; jut v-re 145; terül v-re 203

Az olvasatot előkészítő színleletben az esetet leíró ige képjel-szerű felsorolása mellett, a ráhatást elszenvedő képjelhez mindig hozzáadjuk a ~r_ képragot.

 

Az ige hatása valamire iR~ányul. Az irány végeredményben egy vonal, mely bizo­nyos cél felé intéztetik, húzatik, halad, csakúgy mint az íRott, tt vonal. A ~R_ raggal tehát a cselekmény, az ige iR~ányultságát fejezzük ki és ez íRással, Rovással, Rajzolással könnyen megjeleníthető.

Ide tartozik a valami-hez köt ige a #182 és v-hez ér ige a #295-ről. (Lásd az előbbi Végvári idézetet.)

 

4. Önhatás (P x vagy x P): Az önható igék mellett a részesülő igeneveket is ide soroljuk.

{forduló}+

alá-á’nak 267; áll 262, 299; állít 305; beleső 217; bolygó 261; borul 139; bukó 294; cica-rakó 283; csukló 272; dől/dűlő 023, 043, 073, 104, 158, 182, 242, 254, 255, 256, 262, 274, 284, 290, 296, 301; 308, 312; el-fed 298; faragó 258; forog/forgó 216, 238, 247, 248, 264, 301; forduló 167; hajlik 302; illeg 277;  ingó 248; ismétel 225; ível/ívelő 254, 276; jár 207; kiugró 253; lengő 277; les 193; letérgyel 248; mén 262; nő 293; nől 122; perdülő 290; peregnek 246; pergő 247; pök 249; le-ragad 149;  sergő 257, 261; szálló 104; szúr 039; támolyog 250; tekeredik 127; térdel/ő 181, 288, 309; térd-hajtó 302; térgyel/ő 284; (neki) térgyel 248, 272; térgy-hajtó 155; tő(l)t 191; ugró 247; ül/ő 050, 150, 157, 162, 164, 195, 216, 240, 247, 255, 265, 287, 288, 293, 297, 300, 312; vág 263; vissza-néz 218;

Az olvasatot előkészítő színleletben az esetet leíró ige képjel-ként szerepel.

 

A képelem cselekvése önmagára irányul, másra nem terjed ki, pl. éG dől: az éG képjele rendes függőleges helyzetéből kimozdulva lett ábrazolva, áR ül: az áR a nyelén ül, pergő íV: az íV pereg egyik csúcsa körül, stb.

 

Színfelállás: a képelemek síkbeli és egymáshoz viszonyított helyzete:

 

1. Besorozás: azonos elemek csoportosulásának két alcsoportja van:

{ -ek}+-n}+

1.a) Ikesítés (PPŕPk): a képjel megismétlése fejezi ki a többesszámot, vagyis amit a képjel nevéhez adott ~_k képzővel fejezünk ki. Pl.: B+B > B-_k > B-_K > Bé-Ka > (béka, béke, bukó, bakó, stb.) A flektáló nyelvekben ez nem mindig van így, pl. foot+foot az angolban feet lenne.

Az olvasatot előkészítő színleletben az azonos jelek egyikét elhagyjuk, a másikhoz pedig hozzáadjuk a ~k képragot.

 

1.b) Szerítés (PPPŕPszer/Psor) : három azonos képjel egymás mellett egy sort vagy szert jelenít meg, amit a képjel nevéhez adandó ~szer/~sor képraggal fejezünk ki. Pl.: M+M+M > M-szer > M-S_R > MűSoR, V+V+V > V-szer > V-S_R > VáSáR > (vásár, vasárú, vasér, viszér, stb.)

*-sor

kosár-sor 228; tojás-sor 192; ív-sor 141, 159, 304; ‘T-k sora’243, 273; S-szer 242, 254; fok-sor 242; ’10’-sor 247; ‘50’-sor 242;

Az olvasatot előkészítő színleletben az azonos jelek közül csak egyet nevezünk meg hozzáadva a ~szer/~sor toldalékot.

 

Látszólag az ikesítésnek és szerítésnek semmi köze egymáshoz, de csak látszólag. A többesszám az indóeurópai nyelvekben szótári (lexikális) tétel, mondja Chomsky. A magyarban a többesszámot az iK (egy, én, igen; szumér és ómagyar: ig, finn: ykse, észt; üksz) gyök szóhoz ragasztasával képezzük. Jó, de hogyan rajzoljuk le? Játszi könnyedséggel: iK~tatjuk: azonos vagy hasonló tárgyak, személyek közé besoroljuk. Ötöd~iK: hasonló dolgok közül az ötös helyen álló egyes (lásd a természetes számok formális rendszerét, Peano, Hofstadter és mások) . Úsz~iK: az úszás mozdulatait ismételgeti. Esz~iK, játsz~iK, stb – régebben minden igét így képeztünk, vagyis minden ige (ike?) ikes volt. A melléknevekhez járuló s mutató erejű rag, pl. jobb~iK, szebb~iK több valamiből jelől meg egyet.  Könyv~iK, könyveK: több egyedből álló sorozat, (gondolatban) be~iK~tatott egyedi könyvek sora, ugyanúgy mint az önálló, egyes (egyedi) úszómozdulatok sora. (Lásd bővebben A magyar nyelv gyökrend­szerének alapjai című dolgozatomban.)

A tömörségre törekvő képírás az ~ik raggal képzett többes számot két azonos képjel­lel fejezi ki: ennyi szükséges és elegendő is. Három azonos jel már sort vagy szert alkot: Dunaszer Duna-menti házak sora, pinceszer = pincesor.

 

2. Onítás (PQŕPn Q): egyik képjel a másik-on a ‘másik’ szóhoz egy ~_n ragot ragaszt. Pl. #172: a különben teljesen szimmetrikus 092  L, (segg)Luk képjel egyik szárán egy nagy tízes pont van, L-en TíZ     (N-NY; S-SZ-Z-ZS egymással felcserélhető, rokon hangok):

-n * : L-_N T_S/Z : LáNY TeSZi > lány teszi.

Az olvasatot előkészítő színleletben, az alsó képjelhez (ahhoz amelyik nő(l)!) mindig hozzáadjuk az ~_n képragot.

 

A cselekvés itt a növekedés: az asztaloN lévő könyvvel (l) az asztal magassága: asztal Nő könyvve’ > asztaloN könyv! Rajzolása és felismerése senkinek sem lehet gond.

 

3.a) Benítés (®ŕR Oban): egyik képjel a másik-ban a ‘másik’ szóhoz a ~b_n ragot ragasztja. Pl. #296:

-ben * : K-B_N T_S/Z : KiBeN TűZ > kiben tűz

Az olvasatot előkészítő színleletben, a befogadó képjelhez mindig hozzáadjuk a ~b_n képragot.

 

3.b) Többenítés (PQPŕPkben Q): Ennek egy gyakoribb változata amikor két azonos

[{}+] = {-ek}+-ben  ül

képjel, tehát képjel-ek közé-ben van egy harmadik képjel, ekkor az azonos képjelek nevéhez az ~_k-b_n összetett rag csatlakozik. Pl. B+L7+B > B-_k-b_n L7 (Bé-k-ben L7) > B-_K-B_N LHéT > BéKéBeN éLHeT > békében élhet!

Az olvasatot előkészítő színleletben a két egyforma képjel egyikét elhagyjuk, a másik­hoz pedig hozzáadjuk a ~_k-b_n öszetett képragot amit követ a harmadik képjel.

 

Megjegyzendő, hogy ez a ~b_n rag igekötő is, sőt önálló szóként is szerepel (benn/e) ezért a minószi írnokok önálló szóként kezelik, vagyis a szöveg kirejtjelezésében a szóról leválasztható. Pl. #280 számú feliraton:

-ek-ben : N-_K-B_N : NőK BűNe > nők bűne.

A ~pár-ban vagy ~pár-ok-ban változat is elég sűrűn fordul elő, a között és közé (#045) már ritkábban használatos a benítés képleírására.

 

Mára ez a rag komoly jelentésváltozáson ment át, a minószi nyelvemlékekben ugyanis a ~ban/~ben a között illetve a “közől helyett használtatik, mely kifejezés nem csak a Vulgata biblia fordításában, hol nem ritkák az ilyenféle viszonyítások: megölt bennök (ennyit és ennyit), elvesze bennök (több ezer); így Káldi szerint a Bírák könyvében 8. fej. 10. v. „Levágattatván százhúszezer a fegyverfogó hadakozókban,“ hanem másutt is előfordul, pl. „Azért mindent ők ott levágnak vala, de sok bennök (azaz közőlök) várhoz szaladott vala,“ Tinódi Sebestyén (a XVI. századból); evén benne = belőle, Nádor-codex; ivék benne, Pesti Gábor meséi. Sőt ma is szokott az ily szólásmód: a juhokban sokat megölt a farkas, e helyett: a juhok közől; kenyérben sem eszik eleget, e helyett: kenyérből.

A színeset lerajzolása és a rajz értelmezése egyértelmű, magától értetődő.

 

4. Viszonyítás (P y Q) :

{-beli 20-30 }+

KöRű’-BeLű’ 20-30

ajján 309; alá 172, 254, 298; 305; alanti 240; alatt 058; 122, 131, 228, 247, 255, 300, 308; alá-való 225; bal 152; fel/föl/fölé 206; fölül 240; felett/fölött 172, 268; ellenű(l) 135; előtt 040, jobb 152; 247; körbe 131; körül 131, 262; kívül 137; kör-beli 053; le; lenn 001; mi’ (mely) 206; mögös 302; né(l)kü(l) 128; rajta 272; után 141, 225;

Az olvasatot előkészítő színleletben a viszonyító szó (névutó) képjelként szerepel.

 

Röviden összefoglalni ezeket a különböző képi viszonyokat nehéz lenne, de amikor ott van a szöveg az ember előtt, akkor magától adódik a megfelelő képleírás.

 

5. Társítás (P-s Q ): a képjel ábrázolta tárgyat összeköti annak egy tulajdonságával az ~_s képző vagy az s/és kötőszavak hozzáadásával; pl.: csík-os balta ŕ csík és balta, por-os korsó ŕ por és korsó.

’por’-os

por és korsó!

bukós 277, 308; csíkos 172, 236, 250, 284; és/s 045, 077, 145, 160, 287; füles 193, 196; hálós 193; íves 090; ‘2’-es 160; kétszeres 191; kűrös 271; leveles 262; páros 272; poros 003, 034, 041, 050, 079; meg 300; pontos 268; sörtés 242; sréges 036; szárnyas 297; tarajos 225; tűs 077

Az olvasatot előkészítő színleletben a társító szó képjelként szerepel.

 

A társítás alapértelme az “összekötés, egyesítés, mely egyszersmind gyakran soka­ságra, többségre vonatkozik. Ugyanis összeköt 1) birtokot birtokossal: pénzes ember, 2) tar­talmat tartalmazóval: boros hordó, 3) egészet annak alkatrészeivel, jegyeivel: szarvas, tollas, 4) valami külső, változó, a dolog lényegéhez nem tartozó járulékkal: poros ruha, 5) fölszerelési eszközzel: tőrös, 6) valami készített művel: asztalos, laka­tos, kalapos, melyek egyszersmind főnevek levén az illető mivest jelentik, 7) foglal­kozás tárgyával, jobbára főneveket alkotván: gulyás, 8) ételhez tartozó járulékkal: almás, mákos, 9) bizonyos cselekvéssel: magasztos, 10) részesülőkhöz járulván, hajlami tulajdonságot vagy képességet, vagy gyakorlatot fejez ki, pl. nyúlós, ugrós,” stb. Lerövidítve a Czuczor-Fogarasi szótárból.

 

Színbeállítás: az egyes képjelek  irányultsága, mérete, minősége, stb.

Behatárolás: mettől meddig, mivel, mije és hányszor szerepel a képjel?

~ig 040, 283; túl 308; ~tú(l)/tól 057, 089, 109, 206; ~va(l) (hasonuló v-vel) 137, 145, 303, 304; két~szer 293; támlá~ja 250

minősítés: milyen minőségben szerepel a képjel?

egyben 310; lábként 217; tézslatóként 238;

jelzősítés: mi jellemzi a képjelet?

felemás 303; ferde 137; görbe 080; hason(ló) 203; hosszú-orrú 130; kis; közti 206; nagy 152, 206;  ócs(ka) 090; srég 312.

módosítás: hogyan módosul a képjel?

 törve

állva 277; bekerítve 309; bevésve 180; (-nak) dülőn 016; dő(l)ve 266, 299; (-re) érőn 297; fácolva 242; fekve/ő; egybefogva 219; ívesen 305; kerítve 305, 309; körbű’kizárva 123; közé tetten 243;  rászegülve 242; szorultan fekvő 206; térdhajtva 254; (-nek) téve 297; (-ra) téve 308; törve 263; el törvén 280; (-en) tükrözőn 226; ülve 283; 305, 312.

Az olvasatot előkészítő színleletben a színbeállítást leíró szó/rag képjel-ként szerepel.

 

A kép(írás) nyelvtanának részletes kidolgozására nem vállalkozhatom. Mivel csak magyar anyanyelvű nyelvész lenne képes ennek legalább a vázolására, így erre a közeljövőben nem számíthatunk, még akkor sem, vagy inkább azért sem, ha egy ilyen szerves és lerajzolható nyelvtan óriási előnyt jelentene a magyar gyerekek számára. Bízom abban, hogy olvasóim, a józan eszükre hagyatkozva, követni tudják a termé­szetes, a képhez szervesen kötődő nyelvtant.

 

Szereplők (képjelek): agy 288; alma 225; ártány 256; átló 191; átvető 297 ‘ázott rev fa’ 228; bolha 310; bot 216; cica 283; csesze 312; csík 236, 238, 272, 298; csirke-fő 187; csónakostárs 228; -dara 042; dűlem 305; ék 180; ék-mente 272; elme 257, 280; evező 171; fal 135; fasz 080, 274; fedő 301; fej 238; félkör-pár 079; fog 130; fok 203, 248; fok 314; fóka 133; fokozat 130, 137, 171, 196, 202, 203, 263; föld 263; fül 193, 196, 308; haj 280, 297; hal 122, 228, 290; halál 284; háló 193; has 290; hátsó 243; hegy 249; hernyó 133; húr 080; irány 147; írimány 193; kacsa 192; kád 308; kalap 277; kanál 160; karika 288; kas 202; kémlő 240; kép-keret 305; keret 137, 298, 305; kerítés 171, 268, 298; kerítő 309; kígyó 257; ‘kinek vállán súly’ 228; korona 262; kos 228; kosár 228; kör 053, 182; köröszt 135; körte 294; kő-sarló 180; küszöb 305; láb 217; (orosz)lán/lény 236, 240; lapát 180, 300; léc 305; lénea 295, 309; lépcső 191, 277, 305; levél 216, 262; lik 254; lúd 238, 243; lyuk 300; macska 257; mák 294, 310; mérő-csík 267; merőke 308; méta-kör 295; mez 280; musta 305; NAP 261, 322; nyelő 228; nyil 145; orr 253; öl(e) 236; (szem)ő(l)dök 254; örv 133; őz 205, 240, 256; páklya 294; párhuzam(ok) 263, 278; párna 077; pók 265; pólya 263; rács 130; rák 039; ravasz 309, 310; rekesz 206;  rovás 254; rovat 202; ‘rőtt kan’ 218; sarló 180; sarok 312; sáv 137; semmi 089, 112; sertés 256; sujtás 191; sörte 242; szárny 172, 186, 243, 297; szél(e) 182, 268; szögellő 217; szögellő-mérő 309; szügyelő 304; szűrő 238, 259; takarás 302, 303; takaró 109; tál 080, 276; támla 250; táska 294; térd 253, 293; térgy 272; terítő 288; test 310; tojás 192; tojós 192; tok 304; tonk 265; tő 049, 261, 262, 298; tömlő 301; túró 310; tű 077, 080; tükör 304, 312; tüske 190; ujj 128, 314; uszony 290; út 023, 195, 263; üllő 271; üres 057; üveg 271; váza 271; vessző 206; vizsla 205; vonulat 263.

Mindegyik számnév szerepelhet hieroglifaként is és a számosító szók is: pár; sok 077.

Ezek a képjelek teljesen egyenértékűek a táblázatokba (ide értve a Phaisztoszi Koron­gét is) foglalt képjelekkel, és mindazokkal melyeket a gyűrűk és más feliratok olvasa­tainál találtunk. Ez tehát nem egy teljes és végleges lista. Itt összesen 127 képjel (hie­roglifa) szerepel, a táblázatban 113, összesen tehát mintegy 250 képjel külőníthető el a CHIC lista mintegy 350 feliratán. A Phaisztoszi Korongon 45 képjel szerepel. A kép(jelek)től elkülőníthetetlen, leíró szavak száma 170-180. Összességében tehát mint­egy 480-500 képelemről beszélhetünk, nagyjából az egyiptomi és kínai alapjelkészlet szintjén mozgunk.

 

A grafikus szerkezeti elemek közös vonása az egésztől a részlet felé haladás, a képi elemet követi a viszonyító rag/szó/szócska. A képírás sohasem szakadhat el a képtől, mindig vannak benne egyedi, képi megoldások, amellett őseink sohasem vették halá­los komolyan, megmaradt szórakó játéknak, szórakózásnak. Nehéz lenne eldönteni,

{‘4’ egyben}+

hogy a szó vagy kép adta-e az ötletet a mellékelt frappáns megoldáshoz: NaGY KáR/KúRó áGYBaN. Az ehhez hasonló megoldásokat nagyon nehéz lenne rendszerbe foglalni, nem is kell, a képírás varázsa éppen az ehhez hasonló sziporkák. Ma az SMS és a ‘chat’ hoz fel – noha korlátozott mértékben és kivitelben – hasonló alkalmi, egyszeri megoldásokat.

 

A legtöbb kép rébusszal üzen, a szóbeli üzenet szervesen kötődik a képhez, a nyelvet beszélő maga is kifejtheti, míg a szimbolikusnak művi módon, kinyilatkoztatással létrehozott jelentését terjeszteni kell. A B betű egy hang jelképe. Miért ez, miért pont ennek a hangnak? Csak. Ezzel szemben az ‘alma’ képjel elme olvasata természetes és  ésszerű. Miért? Azért mert hasonlóan hangzik. Ehhez nem kell tudnom sem hangtant, sem szó- vagy mondattant; a hasonló hangzású ugyanolyan természetes mint a hason­lónak látszó. A hasonlóság felismerését nem kell külön tanítani, a minták felismerése (pattern recognition) nélkül az állatvilág el sem indulhatott volna a fejlődés útján. Az értelem viszonylagos összefüggések sora: a tapasztalatokon épült, kialakult rendszer­hez viszonyítjuk az új tapasztalati benyomást.

A beszédről, még csecsemő korban megtanultuk, hogy információt hordoz. Anyánk beszéd hangjai valamilyen cselekedethez kapcsolódtak, ezért hangja hallatán mindig beindult az értelem keresés és az utánzás. Amíg az azonos vagy hasonló szavakat, beszéd-elemeket azonos vagy hasonló tevékenység követte, a megértéssel még egy csecsemőnek sincs gondja. A legelemibb szavakat így elsajátítva és utánozva, kialakul egy értelemkereső mechanizmus, mely a hallott szavakat értelmezi, tudatosítja.

Hogyan értjük meg az elvontabb fogalmakat jelölő szavakat? Próbáljuk meg megér­teni a következő sorozatot. Melyik a következő szám?

1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, …

Elegendő számú hasonló példa után egyszercsak beugrik a felismerés, hogy a sorozat következő tagja a közvetlenül előtte levő kettő összege: 1+1=2, 1+2=3, 2+3=5, …

Honnan jött ez az értelmezés? Az agyunkból vagy magából az üzenetből? Az értel­mezés az azonos példák nagy mennyiségéből, az azonos alakúságból (izomorfiából) következik. Aki ebben kételkedik vagy nem tudott azonnal rájönni a sorozat követ­kező tagjára az próbálkozzon újra a következővel és látni fogja mennyeivel hamarabb érti meg:

            1, 3, 4, 7, 11, 18, 29, 47, …

A szavak értelmezése úgyszintén a hasonló példák nagyszámúságától válik “magától értetődővé”. A szavaknál az összeadandók a gyökök, a sorozat elemei a szavak, a sorozat, pedig, a szóbokor:

       KöR, KöRet, KöRül, KeRül, KeRet, GöRbül, GöRbület, …

A B betű nem hasonlít a ‘bé’ hangra! Az  sem hasonlít az a-l-m-a hangcsoportra vethetné közbe valaki, jogosan. Ez így igaz, de … az  képének felismerését nem kell tanítani, az természetes emberi adottság, ugyancsak természetes az anyanyelv ismeretében alma-nak nevezni az ‘alma’-t. A rébuszos képírás szerves fejlődés ered­ménye, az ábécés írás adoptált és adaptált import minden nyelvben, még a főniciaiban és a görögben is!

 

A látható írás

Álljunk meg itt egy pillanatra és tekintsünk e dolog mélyére Susan Sherratt Visible Writing: Questions of script and identity in early iron age Greece and Cyprus című írása segítségével. A minószi és mükénei időszakot követő párszáz éves hallgatás után jelenik meg az írásbeliség ismét görög területeken “when the time was right, the Greeks (ironically as it turns out) adopted and adapted the Phoenician alphabet, … mainly because it was the only form of writing of which they were aware.[16] Másszóval a görögök nem ismerték a minószi és mükénei írásokat! A Lineáris B “megfejtése” tele van istenek, szentélyek és személyek neveivel, ugyanis nevet csinálnak minda­zokból a szavakból melyeket még a proto-görög sem tud befogadni, pedig egy proto-nyelvbe azt és annyit sulykolnak bele amennyit akarnak, ellenőrizni nem lehet (lásd a finnugrókat). A göröggel és főniciaival egyidőben a ciprusiak is szükségét érezték jelenlétüket a főniciai és görög terjeszkedéssel szemben és azok mintájára kőbe vésett, tehát maradandó írásban kinyilatkoztatni, de ők saját szervesen kialakult írásukat használták. Mert volt ilyen! És élt is még ötszáz évet. Az utolsó magyar város, görö­gösen Amathusz (Matyó?), i. e. 311-ben került görög kézre. A várost meghódító görög megszállók dicsőítésére készült márvány táblára utólag rávésve, tiltakozásként a magukat dicsőítő görög megszállók ellen, íródott, a ciprusi magyarok hattyúdalaként, a következő politikai graffiti: Annyi métely eméssze imígyül illősen, Arisztonosz arató/ártó főnök/fenék, szűkös karikára tétessék, töke nyárs-sütő alá kitépető.

 

S. Sherratt az írás felől, R. S. P. Beekes PRE-GREEK The Pre-Greek loans in Greek (www.indo-european.nl/ied/pdf/pre-greek.pdf) című dolgozatában a nyelv felől közelíti meg a kérdést és állapítja meg, hogy a görög nyelvnek jelentős nem indo-európai alaprétege, szubsztrátuma van. Talán majd egyszer akad egy karakán magyar nyelvész is, aki meri vállalni ennek a kérdésnek a boncolását magyar, vagy legalább ugrista szemszögből …

 

Írások és írásjelek

Mivel egyetlen lépésben, – az azonos vagy hasonló hangzású szavakat azonos képecs­kével vázolni elv felfedezésével, – válik az emlékezeterősítő képsor képírásá és tudatosulnak a hang- és mondattan elemei, a képi kifejezesmódokat tükrözve, ezért hihetetlen és ésszerűtlen feltételezni jelképes írásjelek megjelenését a képírás előtt vagy attól függetlenül. Az egyedüli lehetséges és így ténylegesen meg is valósult utat a mai írásig kitűnően szemléltetik a jól dokumentált egyiptomi írások. A jól ismert hieroglifák, magyarul képjelek képére fejlődött ki a hieratikus, folyóírásos változat és futott együtt a kettő: a képjelek ismeretében és velük párhuzamosan könnyű felismer­ni és megjegyezni a képjelnek megfelelő hieratikus jelet.

Az L betű önmagában egy elvont jelkép, aminek meg kell tanulni a hangértékét szer­vezett oktatás keretében, iskolában. Ha ezt az L-t együtt látom, vagy ugyanolyan helyzetben találom mint a mellékelt képjelet akkor magam is rájövök, hogy ez az L a ‘Láb’ képjel vonalas rajza, önképzéssel is megtanulhatom hangértékét. Az adoptált L betű és társai, a B, C, … hangértékeinek semmi köze az alakjukhoz, tehát csak a kiváltságosok sajátíthatják el, külön erre a célra létrehozott intézményekben, iskolákban.

Nagyon felületes hozzáállás az írásbeliséget leszűkíteni a kanonizált, kötelezővé vált vagy inkább tett grafikai jelkészlet használóinak körére. Írásbeliség van az intézmé­nyes formában (iskolai rendszerben) elsajátítható konvencionális jelkészletet használó “írástudókon” kívül is. Természetesen, a céh igyekszik felszámolni, megsemmisíteni, törvényen kívül helyezni a kontárokat, csakhogy ebbéli igyekezetében a szakma lé­nyegét, az írásbeliség alappilléreit ássa alá, tagadja meg. Jellemző példa erre az írás­történet, mely nem tud magyarázotat adni a kezdetekre, vagyis egy kész jelkészlettel kezdi a történetet. Igaz, a mai nagy “kultúrnépek” mind kész jelkészleteket vettek át, azért talán nekik sem ártana megérteni az írásbeliség lényegét, leásni a gyökerekig. Egyesek ezt meg is tették (lásd a dolgozatban felsorolt forrásművek szerzőit), még szégyenletesebbé téve a magyartalan akadémia viszonyulását a népművészethez, melyben még mindig fellelhetők a szerves képírás nyomai. Ezek nem csak a magyar szerves írásbeliség nyomai, hanem az egyetemes emberi műveltségé is.

Jellemző e tekintetben a Phaisztoszi Korong megfejtésére irányuló törekvések, ezek­ből legalább száz  a világhálón is elérhető. A legtöbb “megoldás” bálványozza az írásjeleket, erőszakkal azonosítani akarják a korong képjeleit más írások jeleivel. A képírások lényege nem az írásjelekben van hanem a módszerben. Az írnok a leírandó szavakhoz keres olyan lerajzolható képi elemeket melyek neve hasonlóan hangzik. A korongon az áCSoLNaK, CöLöNK, CSaLNaK, CSaLóNaK, CSeLNeK, eCSeLőNeK, kaCoLNaK és szegeCSeLNeK szavak grafikai megjelenítésére választotta az írnok a mindenki által könnyen felismerhető és hasonlóan hangzó CSoLNaK képét, nagy mértékben csökkentve ezáltal a felhasználandó jelek számát, a mindig szűkös írásfe­lület minél gazdaságosabb kihasználása végett. Ugyanezt az elvet tartotta az írnok szem előtt a többi képjel kiválsztásánál is, nem tudva, hogy ezzel milyen óriási fej­törést fog okozni a rébusz elvet követni nem tudó utókornak.

Az írnok csupán azt az ésszerűseget követte amit minden más mesterember tett az ő korában és teszi a mai napig ugyanúgy, történetesen, hogy egy ács minden munka­folyamathoz a megfelelő szerszámot használja: fűrészt, vésőt, fúrót, kalapácsot, mikor mire van szüksége. A vésőt nagyon ésszerűtlen lenne szegecseléshez használni, arra van a kalapács. Ha kell, az ács készít magának különleges, alkalmi szerszámot. Az írnok a phaisztoszi korong üzeneteinek grafikai megjelenítésére 45 jelet választott ki, ezeket találta a legmegfelelőbbeknek és a leggazdaságosabbaknak a feladathoz – még így is a korong már kisé túlméretezettnek számít.

Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy az írnok mestere, saját megnevezésében: ‘míes’-e, művese volt szakmájának mint az, hogy a jól összeválogatott 45 képjel 242 lenyoma­tával sikerült leírni – a sornyitó és sorzáró akrosztichonokkal együtt – 497 szót! A le­írt szavak száma több mint a duplája a lenyomatok számának, noha a 45 képjel közül 15 csupán mássalhangzót jelöl.

A korong készítőinek az írásfelület gazdaságos kihasználása fontos szempont volt. Ezt a célt a legmegfelelőbb képjelek kiválasztásával érték el. A képjelek nem Isten vagy Akadémia adta jelképek, hanem szabadon választható képecskék melyek csupán szol­gálják a szöveg grafikus megjelenítését, ezért csak azoknak okoznak gondot akik min­den képet jelképként akarnak kezelni, nem egy beszélő, nevén nevezhető tárgy hason­másaként.

Érdekes, hogy a kép felismerése nem civilizációs felépítmény, hiszen az újságot, könyvet, fényképet soha nem látott, a civilizációtól elzártan, a Kalahari sivatagban élő bennszülött lelkesedve ismeri fel a kutató laptopjának képernyőjén a tehene digitális képét. Ugyanebben a benszülöttben a horogkereszt vagy bármilyen más szimbólum semilyen élményt nem vált ki.

A jelképes írásrendszerek távol attól, hogy szerves fejlődés eredményeként, spontánul kialakulhatnának, még intézményes oktatást is feltételeznek. A vincsai, tatárlakai és más jelképszerű írások vagy átvételek (honnan?, kitől?) vagy volt/van képírásos meg­felelőjük, mely alapján olvashatóvá váltak és válhatnának ismét. Önmagában, a sem­miből nem keletkezhet kifejlett, kész jelkészlet, így székely-magyar rovás sem. A kishitűeket talán még lehetne, de a népellenség értelmiséget hogyan lehetne meggyőz­ni arról, hogy a rovás gyökerei a népi műveltségben, a népművészetekben keresendő, hogy a rovás a magyar képírás ‘hieratikus’ vagy ‘demotikus’ írása? Nincs más, pró­bálkozni kell:

Az időbeni és térbeli, de főleg a íráshordozóbani lényeges eltérések miatt nem várható, hogy a ma újra divatozó székely-magyar rovásjelek sok hasonlóságot mutassanak a minószi írásjelekkel, ennek ellenére, van néhány említésre méltó hasonlat:

- eD  és eT : LinA 1, DA  (Duggancs, palánta ültetésre használt ágas fa), D hangértékkel.

Az eR (Rovás, Rovat) és az eCS (CSő) párhuzamos vonalai a rovátka szélét, illetve a cső falát jelképezik, a közéjük húzott vonalkák, x-ek a híjat jelölik:

- eR  : LinA 76, RA2  hangértéke R; Phaisztoszi korong 45 , hangértéke RéS.

- eCS : LinA 56, PA3  hangértéke P; Krétai Képjel 039 , hangértéke P [Pipa(szár), az angol Pipe örzi eredeti értelmét], a cső és pipaszár szavak értelme ugyanaz!

Az aK a hangvilla rajzolatú, 057 Kulcs (Key, Clef, ang.) képjel egyszerűbb változata:

- aK : Krétai Képjel 057  K; LinA 67, KI , mindkettő K hangértékekkel.

- eG : LinA 304 , mindenkor éG, _G hangértékkel. Alakra nézve ide tartozik az eS (Sátor), az eG (mint Góc), az eL (Lak) és az eK(Kuckó=sut!), mind fedett, zárt helyiségek vonalas rajzai: . A 036 S hieroglifa egy vásári Sátor rajza, a 156  Lé a (szőllő)Lugas vonalas rajza, elégé meggyőző hasonlóságot mutatnak.

- eF  és eB : LinA 47, FA , hangértéke F, DA-val összeróva Fő’D = föld.

- eV és U : LinA 54, WA ,  Vászon, hangértéke V; LinA 61, O , Olajmécses.

- eLY : LinA 57, JA  Járom/Lóiga, J/L hangértékkel. Az eLY a lyuk/lik rajza, de lehetne az 57 JA jel leegyszerűsítve, lekerekítve, vagy a bőrből készült, koszorú-szerű lóiga vonalas rajza is. A legvalószínűbb, hogy az egész eN, E, O, eNY, eH, … sorozat:  a 092L (segg)Luk változatai a szalonképesebb Ö mint öl (azon félöbölforma hajlás, melyet az ülő embernek combjai és hasa képeznek) variálása: Ö az Öl, összeérő két comb, eH a Has (lyukkal!), eNY a NYövekvő, dagadó has, stb.

 

Hasonlítás contra “összehasonlítás”

‘A magyar képekben gondolkodik’ – hangoztatják sokan – pedig ez csak egy vetülete a valóságnak. Az ember, sőt az állat is, mindenben a hasonlóságot, az analógiát kutat­ja: a mennydörgéshez hasonló, dübörgő hegyoldal, folyó, gazdaság(!) veszélyes, az anyák szelíd hangjához hasonló dolgok jók. Tárgyakat, képeket, jeleket, szavakat, hangokat hasonlítunk a már látottakhoz, hallottakhoz – ez tudásunk alapja. Ezért is főbenjáró bűn nyelvünk gyökrendszerének, a szóbokrok létezésének a tagadása, hiszen minden ismeretszerzés, tudás alapja az összehasonlítás. A RáG szó nemcsak hasonlít a RaG szóhoz de egyenesen RáGással készültek az első RaGasztók. Nehogy valakit megtévesszen: az úgynevezett “összehasonlító nyelvtannak” semmi köze a fentiekhez, ebben az “összehasonlító” nyelvtanban ugyanis a cél épp a hasonlóság és a hasonlóságon alapuló tudás tagadása, vagyis a magyarok elbutítása. Nyelvészeink nemcsak a RaG és RáG közötti hasonlóságot tagadják, de a RaG és RaG közöttit is, ők nem ragasztják, ellenkezőleg: szétforgácsolják nyelvünket! Szerintük ugyanis az előbbi RaG [?fgr tőből] különbözik a RaG [szláv] szótól, a háztető léceit leRaGasztó gerenda nevétől. Hogy miért? Csak azért mert ez a nyakatekerés nélkül kisülne, hogy “barbár” (akadémiai jelző népünkre) őseink tudtak házat építeni a “magasabb művelt­ségű” szerbekkel való találkozás előtt. Annak a “tudománynak” a képviselőit, akik ezt a nyelvünkben rejtőző, hasonlóságon alapuló szerves tudást tagadják, büntetőjogilag kellene üldözni.

Nem örülnék neki ha bárki is elhinné a jelen dolgozatban kifejtett módszereket, jobb szeretném ha meg is győződnének a képírás/olvasás természetességéről, arról hogy őseink hangtan, szótan és mondattan ismerete nélkül tudtak írni-olvasni. Az emberiség az írást nem feltalálta hanem felfedezte, belebotlott. Rájött, hogy a rajzot – melynek alapja a hasonló alakúság – ha összehozza a hasonló hangzással, akkor a beszéd befagyasztható egy képiratba és bármikor újra és az üzenetközlő távollétében is ki­olvasztható, akarom mondani kiolvasható! Ehhez nem kellett és ma sem kell lángész­nek lenni, elegendő hozzá a józan paraszti ész. Mára már a tanulók negyede gyakor­lati írástudatlanként, funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolából. Ha talán újra megláthatnánk a gyökereket: a nyelv rendszerét, mely együtt formálódott egy szerves írásmóddal, ha meríthetnénk a régi forrásból…

 

A gyakorlat

A gyakorlatban a krétai képírás olvasásának előfeltétele hozzájutni a megfelelő képekhez és rajzokhoz (facsimilekhez). Erre nagyon alkalmas a Krétai Képírások gyüjteménye vagy CHIC (Corpus Hiéroglyphicarum Inscriptionum Cretae, J.-P. Olivier és L. Godart szerkesztésében), mely a http://cefael.efa.gr/  honlapon érhető el, az Études Crétoises oldalain.

A képírásokról John G. Younger készített átfogó elemzést és foglalta táblázatokba az egyes feliratok jeleit. Én ezekkel a táblázatokkal kezdem a feliratok kirejtjelezését, a fénykép és facsimile rajzot állandóan szem előtt tartva és vizslatón kutatva. Az „inscription” oszlopban Younger szelektálva írta be a képjeleket, csak azokat ami a CHIC szerzőinek és neki tetszenek, ami megfelel előre kialakult elképzeléseiknek. Az első lépés tehát számba venni az összes képjelet és beírni a „díszítéseket” is a táblázat­ba. A következő nagyon fontos és alapos átgondolást igénylő lépés a képragok szám­ba vétele, a színesetek (narrative) leírása. Mi történik, hogyan viszonyulnak a jelek egymáshoz? Pl.  >  képjel   képjel-en van > {-n}+  S(átor) HúGY-on (csillagon, régiesen) > S-H_GY-_N > SeHoGYaN > sehogyan.  > {[]-ban ‘tükör’}+  > két pont (húsz) közé benyúló nyéllel, vagyis HúSZ-ban ‘tükör’. A kép­ragot piros színnel írjuk, a képjelet (hieroglifát), melyet a kutatók díszítésnek vélnek, ezért nincs jele és száma, idézőjelek között ‘zöld’ színnel írjuk a táblázatba. Úgyszin­tén zölddel, de zárójel nélkül írjuk a színeseteket.

Nem feledtük, ugy-e, hogy a képleírás {}-zárójelbe helyezett kifejezése még nem olvasás, csupán a szöveg ‘kibetűzése’, az olvasás a rébusszal vagy hangzósítással történik. Ellenőrzés, azonosítás végett, a “transnumeration” oszlopban a kibetűzés megismétlődik, zöld színnel írva a bejavításokat, az eredeti Younger-féle táblázatban csak a feketén hagyott jelek találhatók. A táblázat alatti doboz kisebb betűkkel széve csupán magyarázat a képjelek és képragok segítségével megfogalmazott színesetek­hez (narrative).

A szótárban a {}-zárójelek elmaradnak, azok csak a színleletben segédkeztek körül­határolni az összefüggő, egymással valamilyen képileg kifejezett viszonyban lévő képjeleket, vagy egy képjelet és annak képileg kifejezett tulajdonságát; a szereplőket és az általuk eljátszott szerepet. A szótár második tétele, a mássalhangzó-váz hasznos segítséget nyújthat, de nem nélkülözhetetlen az olvasathoz, a képírás üzenetének kiolvasásához. Az olvasathoz a képjelek és képragok alkotta színlelet hangzósításával jutunk.

A képírás, noha minden hangnak megvan a jele, a rövidség érdekében legtöbbször nem tesz különbséget a c-cs; g-gy; j-ly-l; n-ny; s-sz-z-zs; és t-ty hangok között, és nem jelöli a dupla mássalhangzót. A szótagvégi és mássalhangzó előtti ‘l’ hang sokszor az előtte levő magánhangzóba olvad.

 

Az első példa a társítás grafikus, szóbeli és nyelvtani alkalmazásait mutaja be:

 

#077. MA/M He (HM 1659 [ Mu I, 13]), medallion [<--]; from Mu III 3b, angle I 17 (3.3 x 3 x 0.5 cm). MA/M Style 2

Az első képjel 081 , egy tűs (tűket tartó) párna, sok tűvel: ‘sok tű s párna’. A második képjel egy hármas ligatúra: 005  Zug (sötét, kis odú, ...), egyben 055 FőZeT, egy lábas edény (VáZa, FaZék), melyben fől a 025 T: főzet készül (menta) Teából. A harmadik jel 031 R, mintegy befejzetlenül, hogy ez is a tűre emlékeztese az olvasót, tűs.

 

inscription

transnumeration

= sok ’tű’ s ’párna’

{}{  ’tű’-s}+

081=’S_K_T_ S P_R_N_

{005+055}{031-T_S}+

 

  = ‘sok tű s párna’ : S_K_T_ S_P_R_N_ : SoKaT SPóRó’Na : want to save a lot

  : Z F_Z_-T : eZé’ (ezért) FiZeT : therefore/for this reason its pays

  ’tű’-s : R T_S : RáTeSZ, kockáztat : place sg on sg, bet

 

Sokat spóró’na ezé’ fizet, rátesz.

One wants to save a lot, this is the reason for paying, betting.

 

De hisz’ a spórolni német eredetű szó, németesen hangzik és német jellemre útal. Hát nem! Aki SPóRoL annak SZaPoRuL, szaporodik, gyaporodik a pénze. A spórol ige egy elég nagy szócsalád tagja, tősgyökeres magyar szó. Aki spórol, az félretesz, kiválaszt, SZePaRáL pénzt a nehezebb időkre. SöPRű, borseprű, stb. Nyelvészeink nagyon könnyelműen szórják oda szavainkat idegen népeknek, nem spórolnak! Nem probléma, használja minden nép egészséggel a magyar szavakat, de senki se ékeskedjen más tollával. Nyelvészeinknek pedig illene megismerni és megőrizni nyelvünk szókincsét, nem kiárúsitani mint egy kofa, az utolsó szóig.

 

A szöveget nyers agyag gombócba karcolta az írnok elégé bizonytalan kézzel, de el­képesztő ötletességgel, a kép és a szó mesteri felhasználásával oldotta meg feladatát. Az első képjel ’sok tű és párna’ az ’és/s’ kötőszót használja, az utolsó képjel az ’-s’ képzőt rajzolja le és itt be is fejeződik a magyar nyelvtan. Nézzünk újra a szövegre: az első képjelen sok tű van és párna az utolsón három tű van (é)s  egy R ezekből a tűkből kirakva (a sorrend nem számít, mondhatnánk úgy is, hogy tesz rá). A rajzoló/írnok egyformán jeleníti meg az és/s kötőszót és az -s képzőt. Ki mer és tud szembeszállni vele? Hogy is mondta volt Olson? „Awareness of linguistic structure is a product of a writing system, not a precondition for its development.” Nyelvészeink rengeteget tanulhatnának ezekből a képiratokból és rájuk is férne!

A feliraton lévő gondolat eredeti, de nem annyira, hogy a rendszeresen használt hieroglifák helyett, feltétlenül szükség lett volna erre az egyedi és egyszeri jel- és összerovás használatra. Felmerül a kérdés: miért éppen ezeket a jeleket használta az írnok? Azért mert így a szövegben lefek­tetett gondolatot befejezendő, annak tanul­ságát is leírta a szöveg visszafelé olvasatá­ban. Az írásfelület kétszeres hasznosítása mellett a szórakás lehetett a másik indíték. Az írnok szó-rakoszik!

 

inscription

transnumeration

{’tű’-s }+ {}

= {’párna’ s ’sok’ ’tű’}+

{T_S-031}+ {055-005}

081 = { P_R_N_ S S_K_T_}+

 

 ’tű’-s  : T_-S-R : TőZSéR : merchant, dealer

  : F_Z_T _Z : FiZeT; aZé’ : pays; therefore/for that reason

 = ’párna’ s ’sok’ ’tű’ : P_RN_-S S_K-T_ : PaRaNCSó’ (S>CS); SoKaT, sokaknak : command; the lot

 

Tőzsér fizet, azé’ parancsó’ sokat.

The merchant pays, therefore he commands to a lot.

 

A képírásban a képzelet szabadon röpködhet, olyan megoldásokat is alkalmazhat ami az ábécé rabjainak eszébe sem jutna. Ugyan ki gondolna arra, hogy a ’csonka’ szót egy csonk A-val írja le? Mondjuk így: !

 

#128 MA/M Imp DoN on HMs 1057 (nodulus, DoN); from Mu III 3b

impression

transnumeration

{-ban

{ ‘füle’-szegett}+}+

{-ban

{ ’1’ ’ujj’ né’kü’}+}+

018{‘20’-B_N

{054 F_L_ SZ_G_T}+ }+

{‘20’-B_N

{009 ’1’ _J_ N_’K_’}+ }+

 

Ezen az agyag-gombócon valójában azt kell nézni ami nincs rajta! A 054  KoRSó-nak hiányzik az egyik füle: füleszegett. A 009  KeZeS-nek hiányzik egy ujja: egy ujj nélküli (J>LY>L). Mind a korsó, mind a kezes (kesztyű) két-két pont között van, vagyis húszban, minószi őseink szófordulatával.

A 018 K (kutya) hangértéke nem lehet gond. A kérdésre, hogy miért nem KuTYa a hangértéke ennek a jelnek, a másik két jel mintájára, talán az lenne a válasz, hogy a kutyának csak az eleje szerepel a raj­zon, így nevének is csak az eleje szerepel a hangzósításban.

 

  : K : Ki/aKi : who, pron.

 *-ban : H_S/Z-B_N : HúSZBaN; HáZáBaN; HáZBaN : in (his) twenties; in his house; in the house

  : K_R_S_ : KeReS; KoRoS : looks for; old age

 ‘füle’-szegett : F_L_-S_G_T : FeLeSéGeT; FeLeSSéGeT : wife; shared ownership, both in accus. (see the similar words in Magyar!)

  : K_Z_S : KöZöSű’, együtt; KöZöS : together with; common

 ’1’ ’ujj’ né’kű’ : _G-_J_ N_’K_’ : aGGuLNaK; íGY éLNeK (J>L) : they age; they live this way

 

Ki húszban keres feleséget, házában közösű’ aggulnak.

Who looks for a wife in his twenties, will age in the house together (with his wife).

 

É   impression

transnumeration

{{’1’ ’ujj’ né’kü’ }+ -ban }+

{{‘füle’-szegett }+ -ban }+

{{’1’ _J_ N_’K_’ 009}+ ‘20’-B_N}+

{{F_L_ SZ_G_T 054}+ ‘20’-B_N}+ 018

 

*-ban  : H_S/Z B_N-K : HoZ BeNNüK : brings forth in them

 

Így élnek közös házban, felességet koros hoz bennük.

They live this way in the common house, the shared ownership is brought forth by old age.

 

Ez több mint egy érdekes szójáték, kitűnő példa arra, hogy a magyarban milyen könnyű új szavakat gyártani: a felességet nem kell megmagyarázni, a szabályosan képzett szavakat azonnal megértjük. Nem is értem mit kellett ezen a nyelven újítani, négy ezer évvel ezelőtt is olyan új és képes volt mint ma. Nem, ez nem igaz, az akkori magyar nyelv képesebb volt a mainál, őseinket még nem kötötte a német nyelvtan béklyóba.

 

***

 

#256 CR S: AM 1910.235 (CS no.?; 3APr of burnt silicate)

 

side

inscription

transnumeration

a.-b.-g.

0

038-043-049 0

 

Comments by John G. Younger:
There are 6 possible arrangements for this signgroup, for which Linear A provides 3 parallels; the most likely is the first, A-SA-RA2.

Counter-comments By MM: As you can see, CHIC and J.G. Younger solved this sealstone very elegantly in three letters – as a matter of fact, there is much more to it!

Amint látjuk a CHIC szerzői és J. G. Younger nagyon elegánsan oldották meg ezt a feladatot, mindössze három betű, Younger táblázata szerint JA-SO-RA3 lenne a kibe­tűzés. Ennek olvasata, megismételve a jeleket (kétszer mondva!) mindkét irányban:

Jó SZóRa Jó SZó éR; RoSSZaL RoSSZ éL (J>L).

 

Nem is rossz ez a három képjelből kihozott szöveg, de ennél több is van:

 

side

inscription

transnumeration

a

  ‘sertés’

S_R_T_S_-038 

b

{‘őz’ ugrik -t}+

{_Z _GR_K-043-_T}+

c

{-on  }+ { dől}+

{‘20’-_N-M05}+ {049 D_L}+

c. – b. – a.

A 043  SZakóca/SZekerce (hatchet, axe), mint láttuk Younger szerint is SO a hangértéke.

 

*-on  : H_S/Z-_N-T_L_N : HaSZoNTaLaN : worthless

  dől : _R D_L : úR DúL : gentleman, master agitates

 ‘őz’ : _Z_ : űZi : drive, chase, pursue

 ugrik -t : _GR_K-S/Z-_T : íGéRKeZőT : volunteer, in accus.

  ‘sertés’ : J/L S_R_T_S_ eL; SéRTéSSe’ : away; with harming, assault

 

Haszontalan úr dúl, űz ígérkezőt el sértésse’.

Only worthless master agitates, drives away a volunteer by assault.

 

Szép és kerek mondanivaló kerekedett ki a kezdeti három betűből! Talán még több is lehetséges? Próbáljuk meg!

 

side

inscription

transnumeration

a

’ártány’

038-_R_T_N_

b

{-t ugrik ‘őz’}+

{043-_T-_G_R_K _Z}+

c

{ -on}+ { dől}+

{‘20’ M05 _N}+ {049 D_L}+

Fentebb a két pont, vagyis a húsz felől közelítettünk a talonhoz, húsz-on találtuk a talont, most fordítva a talon-on találjuk a húszat.

 

* : H_S/Z-_R : HuSZáR : hussar

 *-on : T_L_N _N : TúLoNNaN, túlontúl : far too much

  dől  : D_L : iDiLLó (ügyetlen) : clumsy, inept

 -t ugrik : S/Z-_T-_G_R_K : SZéTuGRiK :disperse, break up, scatter

 ‘őz’ : _Z : őZ : deer/roe/fawn

 ’ártány’ : J/L-_R_T_N_ : Ló-áRTóN, lónak ártó módon : harmingly for a horse

 

 Huszár túlonnan idilló, szétugrik őz ló-ártón.

The hussar is too clumsy, deer scatters harmingly for the horse.

 

A tanulságos olvasatok, olvasati lehetőségek mellett, azért is esett választásom erre a szövegre mert egy közíró, filozofáló értelmiségi, miután aprólékosan elmagyaráztam neki a rébusz elv lényegét, azzal jött vissza, hogy az olvasatom nem lehet jó mivel a sertés a sertéjéről kapta nevét, én pedig sértést olvasok, aminek alapja a sér, a sérül, sért, sérelem stb. szavak gyöke. Ez így igaz, csakhogy a sertés itt mint írásjel szerepel, mely csak képileg jeleníti meg a szót; a szó értelme, a szó mondatbeli szerepe a hang­zósítással, a rébusz elvvel, a képjelekből való kiolvasztással, magyarán az olvasással valósul meg. Ne keverjük össze a kettőt. A szó és annak jelentésse semilyen jelentés­tani viszonyban nincs a leírására szolgáló jelekkel, ahogyan a rögzítő lemezzel sincs, ha netán eltrónikailag rögzítenénk a szót.

#261 CR (?) S: CMS XII 110 (3APr of burnt silicate)

 

side

inscription

transnumeration

a.

{{{*}{* } ‘pár’-ban}+

{{*}-t {*} ‘pár’-ban ér}+

{ +‘tő’}-k-ön}+

{{{‘10’+M03} {’10’+M05} P_R-B_N}+

{{044+’10’}-_T {M05+’10’} P_RB_N _R}+

{M06 +T_}-_K-_N}+

b.

{sergő -t ér **-ban}+

{-‘pár’-ok-ban}+ {ér-t}+

{S_RG_ M06-_T _R 038 ‘20’-B_N}+

{010-M08-P_R-OK-B_N}+ {032 ér 047-_T}+

g.

{{}-et ér * ‘NAP’ körül

bolygó ‘nyolc’-bú’}+ { ül}+

{{044+M08}-_T _R ‘10’ NAP K_R_L_

B_LYG_ NY_LC-B_’}+ {049 _L}+

a. – g. – b.

a. A * ‘10’-esek hozzá vannak kötve a jelekhez, azokkal ligaturát alkotnak. A {*} ligatúra-párban van a {*} és a {*} ligatúra-párban van az {*} ligatúra, itt az {*}-et éri {*} ligatúra, és ez a két komplex ligatúra két-két M06  S-tőn, ponto­sabban, mivel a kettő többes­szám: S-tő-k-ön helyezkedik el. (A ligatu­rában a sorrend felcserélhető.)

b. Egy sergő M06  S-t érint a 038  J/L ,aJtó képjel, melynek forgótengelyét két pont, ‘20’ zárja, azaz ‘20’-ban van az ajtó. A 010  Láb az M08 * íV-pár-ok-ban van. (Az ívek egymásnak hátatfordítva vannak ábrázolva.) A 032  RéSZ éri a 047  Tőr képjelet.

g. A 044éG jel mellett egy kis M08 * íV van: {*}, ezt a ligatúrát érinti a NAP körül bolygó nyolcbú(l) egy ‘10’-es. A nyolc sugarú Napot nyolc tűz veszi körül. A nyolc itt nem véletlen, a hét ismert bolygó és a Hold együtt. Minószi őseink nagyon jól ismerték a Nap-rendszert, valójában ma is nyolc bolygó veszi körül a Napot miután a Hold és az azóta felfedezett két bolygó egyike kikerült közülük. A 044  áR ül vagy is le irányul.

 

 * : T_S/Z H_GY : TűZ HaGY : fire leaves one

 * : T_S/Z-T_L_N : TiSZTáLóN, megtisztulva : purified

 ‘pár’-ban : P_R-B_N : PoRáBaN, hamujában; PoRBaN; PeRBeN : in its dust (here: in its ash); in dust; in quarrel/dispute

  : _G : íGY; éG : this way; burns, sky

 *-t * : T_S/Z-_T-T_L_N-T_S/Z : TiSZTáTLaNíTáS, beszennyeződés : becoming dirthy/filthy/soiled

 er  -‘tő’-k-ön : _R-S-T_-_K-_N  : eReSZTéKeN, megengedett : it’s permitted, allowable

 *-et : _G-_V-_T : éGöVeT : zone, Zodiac, in accus.

 ér : reach

 ‘NAP’ körül : NAP-K_R_L_ : NAP-KiRáLY : Sun-king

 bolygó nyolc-bú’  ül : B_LYG_ NY_LC-B_ _R-_L : BoLYGó NYoLCa/NYiLaSa; BíRáL : his wandering eights/archer; judge

 sergő -t : S_RG_-S-_T : SeReGeSTű’; ZaRGáST, űzettetést : en masse, in large numbers; embarrassment, in accus.

 **-ban : J/L-H_S/Z-B_N : JóHoZ BűN : sin/crime to good people

 -‘pár’-ok-ban : L-_V-P_R-_K-B_N : éLőVeL PeReKBeN : in quarrel with Living (God)

 * : R_SZ : RoSSZ : bad

 ér-t : _R-T-_T : íRTaT : make it destroy

 

Tűz hagy tisztálón porában, így tisztátlanítás porban eresztéken. Égövet ér tűz, NAP-király bolygó nyolca/nyilasa bírál, seregestű’ ér jóhoz bűn, Élőve perekben roszz írtat.

Fire leaves purified in its dust, this way becoming soiled in dust is allowable. The Zodiac is reached by fire; the SUN-king’s wandering eights/archer judges, sin/crime reaches the good in large numbers, with the Living in quarrel bad has to be destroyed.

 

Ugyanez visszafelé olvasva:

The same in backwards reading:

 

side

inscription

transnumeration

 b.

ŕ

{ér-t }+ {-‘pár’-ok-ban}+

{**-ban ér sergő -t }+

{S_RG_ M06-_T _R {038 ‘20’-B_N}+}+

{010-M08-P_R-OK-B_N}+ {032 ér 047-_T}+

 g.

ŕ

{ ül}+ {‘NAP’ körül bolygó ‘nyolc’-bú’ *{}-et ér}+

{{{044+M08}-_T _R ‘10’}+ NAP K_R_L_

B_LYG_ NY_LC-B_’}+ {049 _L}+

 a.

á

{ +‘tő’}-k-ön}+

{{*} ‘pár’-ban {*}-t ér}+

{{* } ‘pár’-ban {*}}+

{{{‘10’+M03} {’10’+M05} P_R-B_N}+

{{044+’10’} {M05+’10’}-_T _R P_RB_N}+

{M06 +T_}-_K-_N}+

 

 **-ban ér : H_S/Z B_N-_R : HoZ BűNéRe : brigs on one’s sine/crime

  : J/L : iLLő : proper

  ül : _R-_L : öRüL : happy

 bolygó nyolc-bú’ : out of wandering eights

 * : T_S/Z : TűZ : fire

 *-et ér : _V-_G-_T _R : VéGeT éR : comes to end

 * +‘tő’-k-ön : S/Z-T_-_K-_N : üSTöKéN : on his/her forelock (but üstökös is comet!)

 * : T_L_N : íTéLőN; TaLáN : judging; perhaps, may be

 * ‘pár’-ban : T_S/Z-P_R-B_N : TűZ-PíRBaN : in flaming red (blush)

 *-t ér : T_S/Z-_T-_R : TiSZTéRe : on one’s office, function

 * : H_GY-T_S/Z : HaGYaTáS, maradás: remainder

 

Írtat rossz Élővel perekben, hoz bűnére illő zargást. Örül NAP király, bolygó nyolcbú’ tűz véget ér, üstökén ítélőn tűz-pírban ég tisztére tűz, talán perben hagyatos.

The bad has to be destroyed in quarrels with the Living, bringing its sin/crime proper embarrassment. SUN king is happy; the fire out of the wandering eights comes to an end, judgingly on his forelock burns a flame-red fire on his function, perhaps as a remainder of the quarrel.

 

A g. oldal központi képjel segíthet az enneórosz fogalmának a tisztázásában.

 

Tudatosan választottam ezt a feliratot példának, mivel a legtöbb kutató előszeretettel olvas ki vallásos utalásokat ott is, ahol annak nyoma sincs. Hát ez a felirat kivételesen vallási tárgyú, de az olvasat nem az elvárásoknak megfelelő üzenetet hozza. A szöveg égi bíráskodásról szól, melyet koronás fő, akit ma már nem Nap-királynak hívunk, ‘lé­szen eljövendő ítélni’, égi tüzek és harsonák kíséretében. A feliratnak a legmarkán­sabb része az Élőre való utalás, melyben nagyon nehéz lenne nem észrevenni az Élő Isten héber Él/Éli (többes számban Elohím) vagy arab Allah nevét. Mivel őseink nem jelölték a dupla mássalhangzót, ezért az Élő egyben Ellő, életet adó is!

 

Ha már Isten nevét felhoztuk, ime egy másik elgondolkodtató példa:

 

#236 MA/V S: CMS II 2.78 (3APr of dark blackish steatite)

 

side

inscription

transnumeration

a.

X {{le}+ ‘ölé’-n {kis }+}+

X {{012-L_}+070 048 _L_N {K_S 091}+}+

b.

{-ok-at

{’csík’-os }+ együtt göngyít}+

{M18-_K-_T

{CS_K-_S 077}+ _GY_T G_NGY_T}+

c.

{‘lény’-ek-ben -n -ok}+

{L_NY_K-B_N 061-_N M18-_K}+

c. – b. – a.

a. A 091 TaRaJ valóban ‘kis’ méretű a többi képjelhez viszonyítva és a három nagyobb jel ‘ölén’ van.

b. A két M18  uSZoNY-t: ‘uszony’-ok-at, a csíkos 077 L (lég-tüdő) együtt göngyíti.

c.  A két lény [orozó lény = (orosz)lán(y), lion] közötti térben, vagyis lény-ek-ben elhelyezkedő, félre­ismerhetetlen 061 _S/Z_T_ képjel-en két uszony, vagyis M18  uSZoNY-ok vannak.

 

 ‘lény’-ek-ben [két lény = (orosz)lán(y)ok] : L_NY-_K-B_N : LáNYKáBaN : in the girl [in(-between) two beings = in LioNs]

 -n : _S/Z_T_-_N : öSZTöN/SáTáN[/iSTeN] : in-STiNct/SaTaN[/God]

 *-ok : _SZ_NY-_K : SZúNYiK, szunnyad : slumber, lie dormant

 -ok-at : _SZ_NY-_K-_T : SZúNYóKáT : doze, nap, in accus.

 ’csík’-os : CS_K-_S : CSóKoS : kissing

 együtt : L-_GY_T : LéGYoTT : date

 göngyít : G_NGY_T : GYöNGíT : weaken, make weak

  le  : M-L_-R :MeLYRe : on what/which

  : NY_L_S : NYiLLáS : opening, gap

 ‘ölé’-n : _L_-_N : öLeN : on her lap

 kis  : K_ _S T_R_J : KiSSé TáRuL  (J>L): slightly opens up

 

Lánykában ösztöne szúnyik. Szúnyókát csókos légyott gyöngít, melyre nyíllás ölén kissé tárul.

In the girl instincts slumbers.The slumber to weaken is a kiss-full date, that is what makes the gap in her lap slightly to open.

 

Ösztönös az amit tudat alatt, öntudatunkon kívüli (gondolhatnánk: külső) hatásra teszünk. Ha jó amit így cselekszünk, akkor Isten akaratából történt, ha rossz akkor a Sátán incselkedésére, mondhatnánk úgy is, hogy iSTeN és SáTáN bennünk lakozik és öSZTöN-einkben nyilatkoznak meg. Érdekesek még #181, #254, #301 feliratok, mindhárom az elhalálozás előtti letérdelésről, TéRDeLve történő TöReDeLmes elszá­molásról szól.

Ime az előbbi szöveg visszafelé olvasata:

 

side

inscription

transnumeration

a.

ß{{kis }+{le}+ ‘ölé’-n}+

{{K_S 091}+{012-L_}+ 070 048 _L_N}+

b.

ß{{’csík’-os }+

együtt göngyít -ok-at}+

{{CS_K-_S 077}+

_GY_T G_NGY_T M18-_K-_T}+

c.

ß{-n -ok ‘lény’-ek-ben}+

{061-_N M18-_K L_NY_K-B_N}+

a. – b. – c.

 

 kis  le : K_S T_R_J-M-L_ : KiS TüReLeMMeL (J>L) : with some patience

. : R-NY_L_S : eRéNYüLéS, erényesség : virtue 

 ‘ölé’-n : _L_-_N : öLeN; eLLeN : on her lap; against

 ’csík’-os : CS_K-_S : CSóKoS : kissing

 együtt : L-_GY_T : LéGYoTT : date

 göngyít : G_NGY_T : GYöNGíT : weaken, make weak

 -ok-at : _SZ_NY-_K-_T : SZúNYóKáT; iSZoNYoKaT : doze, nap; dreads, repulsions, in accus.

 -n : _S/Z_T_-_N : öSZTöN/SáTáN[/iSTeN]; aZTáN : in-STiNct/SaTaN[/God]; then, afterwards

 *-ok : _SZ_NY-_K : SZúNYiK, szunnyad; SZűNNeK : slumber, lie dormant; they cease, stop

 ‘lény’-ek-ben [két lény = (orosz)lán(y)ok] : L_NY-_K-B_N : LáNYKáBaN : in the girl [in(-between) two beings = in LioNs]

 

Kis türelemmel, erényülés ellen csókos légyott gyöngíti iszonyokat, aztán szűnnek lánykában.

With some patience, a kiss-full date weakens her dreads against virtue, then they cease in the girl.

 

A megfejtések számának növekedésével, kezd egyértelművé válni, hogy a krétai kép­írásos szövegek, legfőképpen a pecsétnek/pecsétlőnek nevezettek és (féldrága)kő hen­gerekre/hasábokra vésettek, valójában oda-vissza olvasható szójátékok (palindromok). Mivel sem személy-, sem földrajz-nevet nem tartalmaznak, - vagy ha igen, akkor vakoltan (a szavakba rejtve) – ezért kérdéses, hogy egyáltalán használták-e azonosító jelként ezeket a “pecséteket”.

A #305-ös felirat szöveg-részlete másról tanúskodik: Iváson kap kürtével mustokat, söröket asztalán, kit az locska közben vén tökke’/tikka’ szó-rakót vakolva itasson. Őseink, ezek szerint, borozgatás-sörözgetés közben, a hozzájuk hasonló vén tökö­sökkel és/vagy tyúkokkal locsogva, szó-rakót vakolgatva, rejtve/fejtve szó-rakoztak. Lám, milyen óriásit fejlődött az emberiség négyezer év alatt! Ma már az ember, ha szórakozni akar, az eszét nyugodtan otthon hagyhatja: a bingó és a nyerőgép (egy barátom szerint nyelőgép) csak az erszényünkre kiváncsi. Pedig a #205 felirat tanúsága szerint: “Szó-rakóban á’dott ész, szótag kincs.

 

E dolgozattal szorosan összefügg az Isopata gyűrű olvasata, mely angolul elérhető a Journal of Eurasian Studies, [http://www.federatio.org/joes.html] 0111 számának oldalain, Ősmagyar nyelvek [http://osmagyar.kisbiro.hu] oldalain pedig magyarul.

 

Mivel a krétai írások nyelve magyar, ésszerű lenne a feltételezés, hogy a Kárpát-me­dencében is vannak hasonló feliratok. Vannak is, a szertő-tetői sziklafelirat a krétai képírás, a Lineáris A írás és székely-magyar rovás nagyszerű és bizonyító erejű egye­sítése. Egyetlen harmonikus egységbe forr össze a három írás és forrásanyag lehet a csíksomlyói búcsú gyökereinek kutatásához (A szertő-tetői kép- és rovás felirat olvasata [http://osmagyar.kisbiro.hu/modules.php?name=news]).

 

És most csend, nagy, néma csend következik! - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Mivel azt nem lehet bizonyítani, hogy ez a szöveg amit éppen most olvas a kedves olvasó, nem magyar, az egyszerű átírással kirejtjelezett krétai szövegekről sem lehet bizonyítani, hogy az olvasatuk nem magyar, ezért nincs más mint néma hallgatásba burkolózni. Amiről nem veszünk tudomást az nincs. A strucc csak akkor kapná ki fejét a homokból ha fenéken rugnák, de ki merne ma már ilyet tenni…

 

***

 

Mi a célom mindezzel? – kérdezte egy professzor. A kérdés meghökkentett. Minden cél nélkül, véletlenül jöttem rá, hogy a minószi írások magyarul olvashatók, olvasan­dók. Elismerem ez a tény zavarkeltő, egyesek tekintélyét rombolhatja, sőt egy egész nemzetet értékeinek felülbírálására késztethet, de mit lehet tenni … A titok kipattant, nincs más mint élni ezzel az eddig rejtett tudással.

 

Végvári tanár úré legyen a végszó: “amennyiben a magyarul beszélők korábban úgy hitték-tudták, hogy nyelvük képes és alkalmas a világegyetem teljességének képlete­zésére – márpedig bizonyosak vagyunk abban, hogy népmeséink, népköltészetünk, szokásjátékaink, népdalaink megalkotói így tudták – akkor fokozatosan el kell érni, hogy többé ne higyjenek ebben, s ezzel leszállítsák más, fogyasztói jellegű nyelvek szintjére. Ezt a célt sikerült elérni, és valahol ennek bizonyosan nagyon örülnek. Keserítsük meg kissé örömüket azzal a megjegyzéssel, hogy nyelvünknek ez a képessége valójában nem irtható ki, legföljebb ideig-óráig háttérbe szorítható, lappangásba kényszeríthető.

 

A felismerés hogy a pecsétnek és pecsétlőnek tartott minószi nyelvemlékeknek semmi köze a személyazonosság igazolására szolgáló pecsétekhez csak a Phaisztoszi Korong megfejtése után kezdett megülni, csak akkor vált világossá, hogy a feliratok túlnyomó többsége szójáték (palindrom). Ebben a dolgozatban is a visszafelé olvasatok mind utólagos betoldások. A sietségben valahogy a #280 felirat visszafelé olvasata lemaradt, pedig igen figyelemre méltó kijelentés: “Ételünkön/italunkon öröknek bűne.” Kíván­csi lennék a (vallás) bölcsészek és történészek válaszára, hogy milyen örökségről, milyen bűnről van itt szó, hiszen jóval a bibliai dátumok előtt vagyunk.

 

 

Bibliográfia:

 

Roland Barthes: Rhetoric of the Image. (an excerpt)

R. S. P. Beekes: PRE-GREEK The Pre-Greek loans in Greek

Borbola János: Bevezetés az egyiptomi hieroglifák magyar nyelvő olvasatába

C. D.  Cain: “Dancing in the Dark.” American Journal of Archaeology 105, no. 1 (Jan 2001), p. 27-49

Neil Thomas Cohn: ˇEye © grćfIk Semiosis! A Cognitive Approach to Graphic Signs and “Writing

Fabó László: Gondolatok a Magyar Címerről, Mikes International, 0211 szám

John DeFrancis: Visible Speech

Dedre Gentner and Stella Christie: Mutual bootstraping between language and analogical processing

Malcolm D. Hyman (a Max Planck Institute for the History of Science kutatója): Of Glyphs and Glottography

Seaver Johnson Milnor: A Comparison Between the Development of the Chinese Writing System and Dongba Pictographs

Milnor hivatkozásai:

Boltz, William G. 1994. The Origin and Early Development of the Chinese Writing System. New Haven: American Oriental Society. American Oriental Series, 78.

Campbell, Lyle. 1984. The Implications of Mayan Historical Linguistics for Glyphic

Research. Phoneticism in Mayan Hieroglyphic Writing. Eds. John S. Justeson and Lyle Campbell. Albany: Institute for Mesoamerican Studies, State University of New York at Albany. 1–16.

Brian MacWhinney: The emergence of linguistic form in time Carnegie Mellon University, Pittsburgh, PA, 15213, USA

Mellár Mihály: A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai

Mellár Mihály: Magyar UFO

Nagy Lászlóné: Analógiák és az analógiás gondolkodás a kognitív tudományok eredményeinek tükrében

David R. Olson How writing represents speech

(D. R. Olson is Emeritus Professor of cognitive science Ontario Institute for Studies in Education.)

Genevieve Petty: The Construction of Religion: A Critique of “Dancing in the Dark”

Peter S. Du Ponceau: 1838. A dissertation on the nature and character of the Chinese system of writing

Susan Sherratt: Visible Writingx: Questions of script and identity in early iron age Greece and Cyprus

John G. Younger: Homesite: http://people.ku.edu/~jyounger/Hiero/

Végvári József: Ragozó-rügyező magyar nyelvünk

 

 

 



[1] Történelmi valóság, hogy minden teljes írásrendszer a beszéden alapszik és hogy nem fonetikus jel­képek sohasem voltak képesek egy korlátozott horderejű gondolat kifejezésénél többre.

 

[2] Eszméket jelenítenek meg nem másképpen mint ahogy szóba öltöztette őket a nyelv, ennél fogva kapcsólódnak a hanghoz, de nem úgy mint az alphabéta betűi külön-külön, hanem csoportba formá­lódva szavak alakjában.

[3] A Naxi xiangxing wenzi szövegek sok szót mellőznek abból a szertartásból amit feljegyeznek, nem rendszeresen jelenítik meg a beszédet és így nem alkotnak Boltz meghatarozása szerinti írásrendszert. Az ember megtanulhatja a Naxi nyelvet, betanulhatja az adott kéziraton minden képjel jelentését és kiejtését, és mégis képtelen lenne előadni a szertartást teljességében anélkül, hogy előbb tanulmányoz­ná azt a Dongba gyámkodása alatt.

[4] az írásjel állhat egy szó, a tárgy neve helyett, inkább mint maga a tárgy helyett.

[5] nem biztos, hogy a légy (nem szószerint, magyarítva) jele a ‘légy’ szó helyett áll lehet, hogy magát a tárgyat, a legyet jelenti. De ha a jelet most kisajátitjuk a ‘légy’ ige (lesz, parancsoló mód) megjeleníté­sére, akkor a jelből szójel lesz, logográf. Az alkalmazott irányelv a rébusz elve, egy bizonyos dolgot megjelenítő jel felhasználása egy ugyanúgy hangzó nyelvi egység megjelenitésére; ez a nyelvi egység a szó. Szükséges aláhúzni, hogy a rébusz elv nem csupán a már meglévő szóismeretre épül; a jelek behe­lyettesítese hangzásuk alapján ami a szót tudatosítja. Az írás, amely mind a mondattant, mind a mon­datba épült szót képviseli, kanonizált (szabványosított) írásrendszert alkot, amelyik képes minden ki­mondhatót megjeleníteni.

[6] A rébusz elv amit a bevezetőben megvitattunk kétszer is visszaköszön. Először, amikor az írassal ismerkedtünk, mindannyian átmentünk azon a szakaszon amikor a rébusz segítségevel tanultunk írni-olvasni. Tanúbizonyság Emily lányom írásbeliség előtti íráskísérlete melyben rébusz jelekkel írta le, hogy “I love you”. Másodszor, képernyőre írva, mint csetelők, levelezők, távtanácskozók sűrűn hasz­nálunk képjeleket (melyek maguk is rébusz-féleségek) szótagok, szavak, sőt a beszéd egyes cikkelyei, mondatai helyett. Használhatok csillagjelet [*], aláhuzást [_] kiemelésre, például. Használhatok érzelem kifejező ikont [;-)], hogy kifejezzem nem vagyok komoly, stb.

[7] Csak amikor elkülöníthetővé válik annak leírása amit egy kép ábrázol, attól amit egy szöveg mond,  akkor lehet a grafikus szerkezetet a nyelv mondattani tulajdonságait tükröző modellnek tekinteni.

[8] Kortévesztés a grafikus jelek fejlődését mint az eszmék ideográfok általi kifejezésének kísérletét bemutatni, mive semmi ok azt hinni, hogy a kezdeti kor íróinak lett volna tiszta elképzelése eszmékről az írás felfedezése előtt.

[9] A fokozatosság amit ez a háromszög ajánl, azt is taratalmazza, hogy az írás egy modalitás áttétele egy másikba, szemben egy teljesen új feltalálásával, mely a már meglévő, a grafikus alkotás megértésére képes szerkezettől független lenne. Más szóval, az emberi agy már felkészült az ilyen társítás lehetősé­gére a vizuális jelek alkotásának képességével. Az ilyen összefüggéseket a különböző műveltségek kü­lönböző módon vitték végbe – elérve ezzel, hogy az írást sem “feltalálásnak”, sem “fejlődésnek”, csu­pán alkalmazkodásnak tekintsük. Az írás feltaláláskénti felfogásával velejár az az értelmezés, hogy az írás tökéletesíthető – ezzel burkoltan megengedve rangsorolásukat, ami egyik rendszer (történetesen a fonográfikus) másik fölé helyezéséhez vezet.

[10]  az írás evolúciós fejlődése, beleértve az alfabétát, egyszerű következménye annak, hogy egy grafi­kus rendszert, melyett ésszerűen alkalmassá tettek az olvasásra egy adott nyelvben, megkísérelnek üzenetek közvetítésére használni, “olvasni” egy másik nyelvben, melyre nem igen alkalmas.

[11] A nyelvi rendszer tudatos felismerése az írásrendszer terméke, nem fejlődésének előfeltétele. Ha ez így van, akkor nem lehet az írás fejlődését úgy feltüntetni mint annak kísérletét, hogy olyan nyelvi szerkezeteket jelenítsen meg, mint amilyen a mondat, a szó vagy a fonéma, azon egyszerű oknál fogva, mivel az írás előtti műveltségeknek ilyen fogalmaik nem voltak. 

[12] Az írásrendszerek emlékezeterősítő kommunikációs szándékkal lettek kifejlesztve, de mivel “olvassák” őket ezért a nyelv és gondolkodás modelljeként szolgálnak.

[13] A vizuális nyelv mondattana a képsorok szerkezeti felépítésének a tanulmányozása … melyek tisztán nyelvi tulajdonságokat testesítenek meg, még akkor is ha azok határozottan a vizuális alakzatok termé­szetéhez készültek.

[14] A nyelvi szerkezet kiváltja a megfelelő fogalmi/gondolati szerkezetet.

[15] egy nyelv egyedi jelentéstana és nyelvtana befolyásolja használója felfogóképességét.

[16] amikor eljött az idő, a görögök (mint kisült: ironikusan) átvették és átalakították a főniciai alfabétát, … főleg azért, mert csak erről az írásmódról volt ismeretük.

Mellár Mihály



  
    Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Szerkesztő: webmester
Dátum:2011.06.18.
Olvasás: 11932

<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

Tovább a cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)




 
    


A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)



Generálás ideje: 0.02 mp 
 KEZDŐLAPRA
 TÁRSOLDALAK
 VENDÉGKÖNYV

Keresés a honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció

A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)


Kréta képírása magyar!

A képírások olvasása nem kíván magasabb műveltséget, mint bármilyen más írás olvasása. Természetesen van néhány elsajátítandó alapelv és szabály, de ezek egyszerű szabályok. az írás nem úgy vette kezdetét, hogy egy szuper-intelligens ős vagy ősakadémia nekiült és megalkotta az írást, megrajzolta a betűket és meghatározta hangértéküket. Nem, a dolog nem így történt. A velünk született rajzolási/ábrázolási hajlamot - azt hogy a hasonlóság alapján felismerjük a lerajzolt tárgyakat - a népi leleményesség egészítette ki a hasonló hangzással. Ez az írás-olvasás lényege: hasonló alakúsággal képileg megjeleníteni hasonló hangzású szavakat. A képírás szervesen épül a beszédre, egymást kiegészítik, modellezik és alakítják: a magyar nyelv tana a képírásban gyökerezik (még megírásra vár). Annyira természetes a kép és a hang kapcsolata, hogy a csoda az lett volna, ha a magyar nép nem fedezi fel és teszi közkincsé a képírást. Megtette és meg is lakolt érte. Ezer éve küzd ellenünk, és e képességünk megsemmisítésén Európa és a komprádor magyar értelmiség. A magyar az egyedüli nép aki "megtéríttetésekor" nem írást kapott, hanem írásától megfosztatott.

Ezt az ősi, letagadott írásbeliséget kapja most vissza az, aki itt belép!

A Krétai Képírás szerves írás, melynek szövegeit az írás tudói úgy szerkesztették meg, hogy a képi elemek hangos kimondásával az írások üzenetét mindenki (a nem írástudó is) megértse. Ez tehát egy képi elemekkel lejegyzett, a képrejtvényhez hasonló, szigorúan fonetikus írásmód. Az olvasás a képjelek és a képragok felismerése és nevük hangos kimondása az esetleg szükséges hangváltással.

A fentiekből következik, hogy a szöveg csak a képírás eredeti nyelvén olvasható.

A kép leolvasásának van egy természetes útja: az adott kezdőponttól sorba vesszük a képelemeket, vagyis egy ésszerű útvonalat követünk (minden más káosz) és ezzel a szerves sorrenddel már meg is határoztuk a képírás (hieroglif írás) nyelvét. Az indoeurópai nyelvek tele vannak hurkákkal: (púp) hát-on - (hunch) on back, az angol szövegben vissza kell fordulni a hát elé, hogy a szó mondatbeli szerepét meghatározzuk. Ezek a hurkák a képírást olvashatatlanná tennék. A magyar nyelv egyenes irányú, lineáris, melyben mindig az utolsó szó vagy rag határozza meg az előtte elmondottak mondatbeli szerepét (lásd Varga András nyelvtanát!).

A magyar nyelv 'egyenes' beszéd, képírásra egyedüli alkalmas, tehát nem csak valami csoda folytán, hanem ésszerűségi alapon is: a Krétai Képírás nyelve a magyar!

Nyelvünk és a képírás szerves összefonottságát a XVII. századi, énlakai kazetta-festő mester még biztosan ismerte. Habár lehetett ő az utolsó írástudó, szerencsére képírást olvasni ma is tud mindenki, - aki akar.


Az angol nyelvű honlapomon a krétai
Lineáris A
feldolgozása kétnyelvű.




Tárhelyszolgáltatónk

Unsoft.hu

Kapcsolat

Levél a webmesternek


  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Eltévedt időszámítás
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Meglátások
  Eurochess
  Hevessakk
  Agriasakk
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Kitalált a kitalált középkor az...
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Tomory Gábor Néptánciskola
  Borostyán Néptáncegyüttes
  Csibészke Néptáncegyüttes
  Mákvirág Néptáncegyüttes
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix

Te vagy itt a(z)
111109
látogató!
Ma  176,
ebben a hónapban
2527 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 59 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 111109 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:6
Látogatók összesen 1816 alkalommal szóltak a fórum 1 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
SzekeresS
aurigas
decoder
aries
zitabiro