Az ógörög vázákon a “nevek” mindenki számára láthatók, de csak a szkíta népek tudják olvasni ezen szkitálék rejtett üzenetét! A név magáért beszél! A tudósok előtt még is rejtve maradt immár két és fél ezer éve.! Erre a korinthoszi kis csészére, mely most Párizsban látható, (Louvre MNC 332), a következő “neveket” írta készítője a bokszoló jelenethez:
ϜΙΟΚΕ ΠΥΚΤΑ ΦΕΥΓΕ, és olvasata: VÍ'Ó Ki E'-BUKTA FÉ' VéGE
> Víjó (vívó) ki elbukta fél vége. (The fighter, who lost it, fears his end.)



TARTALOM Édes anyanyelvünk Kréta képírása magyar! Kép- és rovásírás 'Tengeri' népek? Etruszk=magyar Egyéb gondolatok LINEAR A ANGOL NYELVŰ HONLAPOM
   
 
<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>

  
      Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Blog : Kréta képírása magyar!Címkék :
 

Minósz gyűrűjének tudós és/vagy ésszerű olvasata


A minószi pecsétgyűrűk szóbeli üzeneteket közvetítenek. Személyes vonatkozás, név ha van a szövegben, rejtve marad. Ebben lényegesen eltérnek a későbbi zsidó pecsétgyűrűktől (chotham), melyek a tulajdonos neve mellet, esetleg tartalmaznak egy bibliai jelmondatot is. A minószi mellérendelő világkép helyébe begyűrűzött az alárendelő szemlélet...


 

A cím az írás polemizáló stílusára (és a tudósi tettetésre) vonatkozik, nem a tudós és az ésszerű szembe állítására, hiszen az ésszerű érvelés is alátámasztható tudományos hívat­kozásokkal. G. Petty, R. Barthes, C.D. Cain, D. R. Olson, N. Th. Cohn és más neves tudósok bizonyítják, hogy az elemzés tárgyát képező tudós megközelítés egy sokak által megjárt zsákútca. Ilyen tudományos megközelítésnek köszönhetjük a minószi vallás (utólagos!) megalkotását. Ennek, a szintén minden alapot nélkülöző, tudományos köntösbe öltöztetett változatát olvashatjuk a doktorok dolgozatában. Amiben a jelen írás túllép a fent említett kutatók munkásságán az a rébusz alkalmazása a gyűrűn levő kép leírására. A feltételezés ugyanis az, hogy egy ilyen képi üzenet nem készülhet rejtjelkulcs nélkül, a legtermészetesebb rejtjelkulcs (code-book) pedig a rébusz elv, melyhez azonban ismerni kell az írás nyelvét. Az Arisztoteli logika szerint, a sikeresen elvégzett kirejtjelezésből következik, hogy ismerjük Minósz gyűrűjének nyelvét.

 

E. H. Gombrich szerint minden kép jel, ugyanúgy képzett mint a beszéd hangja vagy az írás betűje.

Minósz gyűrűjének tudós és/vagy ésszerű olvasata

 

 

Minósz gyűrűje Kr. e. 1450-1400 között készült, 35mm x 25mm-es ellipszoid alakú mesterien kimunkált, élénk, mozgással teli jelenetet ábrázoló aranygyűrű, melyet Knósszosz közelében találtak az 1920-as években.

A gyűrűnek terjedelmes irodalma van, melyből az olvasó izelelítőt kaphat Dr. Pásztor József, (Társszerző, szerkesztő (képek)): dr. Móczár István MINÓSZ GYŰRŰJE – MIRŐL REGÉL? ÉRTELMEZÉS LEHETŐSÉGE… című munkájá­ból, mely ennek a dolgozatnak is kiinduló vagy inkább kiváltó oka. A következőkben, barnával jelzem a fenti munkából vett idézeteket, alapul a http://www.moczar.hu/pdf/minosz_gyuruje.pdf dokumentum szolgál.

Kezdjük mindjárt az első oldallal: “Mivel e kultúra /a Minószi/ nem légüres térben alakult ki, ezért a környezet kulturális befolyása természetesen érvényesült. Ez azért is fontos, mert írásos saját forrás kultúrájukról, hiedelmeikről nem maradt fenn, így kénytelenek vagyunk a régészeti leletek, rajzok, freskók értelmezésénél a levantei, és egyiptomi, valamint a későbbi görög hagyományokat tanúul megszólítani, feltételezni a megfelelő párhuzamok érvényességét. Vagyis fel kell tételeznünk, pl. a vallási szinkretizmust is. Szerencsére a munka tartalmaz egy kis szótárat is, így megtudhat­juk, hogy a “Szinkretizmus – különféle vallási, filozófiai irányok felszínes össze­hasonlí­tása; az így kialakított rendszer.” A meghatározás értékeli is (felszínes) a fogalomat, ám a munka, ennek ellenére, szinte teljesen és kritikátlanul a szinkretiz­musra épül.

 

Vegyük sorra a gyűrűn látható kép elemeit, kezdjük a képen ‘látható’ tengerrel: “A tenger a sűrű, csúcsára állított, közepükön vonással hullámot jelző rombusz-mozaik­kal ábrázolódik, mely megfelel a távolról, a magasból megfigyelhető tengerfelszín, féligmeddig harmonikus hulláminter­ferencia képének. Elég régóta élek tengerpar­ton de még soha nem láttam ilyen 1-essel jelzett rombuszokban hullá­mozni a tengert. A tengert itt nem a sze­münk, hanem az agyunk látja, a csolnak láttatja velünk. Amit látunk az egy háló, melynek minden szemében az egyes számjegynek megfelelő vonal látható: 1-es számot érő háló. Ezen a hálón nő evez csónakban. A hajó mitikus, mert se vitorlája, se evezősora nincsen – mint ahogy az egyébként a minószi hajó­kon szokás –, tehát Poszeidón alteregója maga szállítja az Istenséget. Van ennél egysze­rűbb és ésszerűbb magyarázat is, egészen evilági: a nő maga evez – nem hajóban! –  egy csónakban, de azzal egye­zek, hogy ez a csónak nem akármilyen: “orra visszafelé tekintő fejű csikó­hal (hyppocampus), mely Poszeidón szent állatának, a lónak a képére emlékeztet (l. Trójai faló történetét!), hátrafelé a teste részben talán fókává (Phoca vitulina), annak egyik hátsó úszólábává alakul… A hajóban kormányevezővel mindkét kezében, fedetlen keblű, nadrágszok­nyás, telt idomú hölgy (istennő). A nad­rágszoknya fodrai­nak száma: 2 x 3 = 6. A hajó elülső részén, a hölgy előtt 4 oszlopon 1 architráv, mely­hez 3 oszlopot felül bezáró két egymás feletti architráv csatlakozik. Mindkét építmény egybefüggő, tetejükön „szent (konszekrációs) szarvak”, tehát ezek szentélyek. Kihagyva a bolygókat, az alsó meg felső eget, stb. – és az olvasóval együtt teljes bizonytalan­ságban afelől, hogy melyik jelzőtől vagy számtól lesz a nőből istenség – a következőkbe összegezhetjük azt amit ténylegesen látunk a képen: hálón nő evez csolnakban és amire tényleg következtet­hetünk a csónakon levő szentélyekre (többes­szám) néző, nemzetségi ősre utaló (ló)fejből: ősnek áldozatokat mutatva. Összegezzük amit ténylegesen látunk egyetlen mondatba:

 

   1-es számot érő hálón nő evez fóka-testű csolnakban, ősnek áldozatokat mutatva.

 

Nyelvészeink szerint minden magyar szó idegen eredetű, de a fóka a többinél is idege­nebbnek tűnik, ha lehet ilyet mondani. Vizsgáljuk meg mielőtt tovább mennénk, annál is inkább mivel a fenti összefoglaló mondatot a gyűrű készítő­jének a szájába adom, azt állítom, hogy a kép alsó részével pontosan ezeket a szavakat, ezt a mondandót (C. D. Cain terminológiájában: narrative) jelenítette meg. A képet elemző, üzenetét fel­fedni kívánó személy ezt a tömör, lényegretörő képleírást olvasná le a képről.

 

fóka fn Nagy, megnyúlt testű, úszólábú ragadozó tengeri emlősállat... [lat<gör]

fok fn Éles, hegyes eszköznek az él nélküli v. tompa fele ... [?fgr], MÉKSz

 

FÓKA, (hellenül φωκη) fn. tt. fókát. 1) Az emlős állatok közé tartozó vizi és szárazföldi állat, szélesre tertyedő testtel, mely hátrafelé mindinkább keskenyebbé lesz, s halfark alakjában végződik...

FOK, (1), fn. tt. fok-ot. ... 5) Némely eszközök vastagabb vége, feje. Kalapács foka, buzogány foka... CzF (Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára)

Nem nagy képzelőerő kell a pufóka fókát (Karinthy után szabadon) összehozni a fokozatos  kiszéle­sedést, elvastagodást jelentő fokkal.

 

A tenger, amit látni vélünk, valójában egyetlen nagy hullám, mely taraján sziklákat gurigáz. A tudományos alaposság nemkívánatos eredményekhez vezet ha jelentéktlen, lényegtelen részleteknek adunk túl nagy szerepet: „A tenger felszínén látható 3 x 3 sziklatömb közül baloldalon, a harmadik részben az előző által takart, így nem tekint­hető egésznek. Jelentése együttvéve „kilencedik” lehet. Úgy tudjuk, hogy az ősi görögségnél a Nagy Év a 9. napévben zárult, amikor 99, vagy 100 holdhónap eltel­tével a nap- és a holdév szinkronba kerülhetett.” És a szöveg folytatódik Thészeusszal, a Labirintussal, stb. kapcsolatos mítoszokkal, melyek a gyűrű elkészí­tése után hat-hét­száz évvel keletkez­tek, amikor a görögök kezdték éleszt­getni azt a műveltséget amit előbb tönkretettek és ezért már nem értették a száj­hagyomá­nyokból és régi írá­sokból megöröklött szavakban rejlő mélyér­telmet. A nevekhez ragasz­tatott legendák­kal, mítoszokkal, istenségekkel pótolták azt amit nem értettek, ezért ‘felszí­nes szinkre­tizmus’ itt Thészeuszt, Labirintust, Minótauroszt emlegetni. (Ezekkel bővebben fog­lalkozom az Előkerült a Minoszi Labirintus Kulcsa! című dolgozatom­ban.) A gyűrűn csak azt látjuk, hogy a hullám sziklákat dobál az állónak, a hullám­hegy felemeli őket, hogy a hullám­völgyben a zúgva guruló sziklák ismét az állónak csapód­janak, a lép­csők tövébe. Az egymást tükrözve elhelyezkedő lépcsős falak bezárják a képet, ezt a jellegzetes, a képírásban sűrűn előforduló helyzetet az -ak-ban/-ek-ben képraggal írjuk. Tehát azt,  hogy valami a falak közötti térben van a fal-ak-ban szóalakkal fejezték ki a minósziak. Itt egy képjelet is meg kell említeni,  a gyűrű készítője biztos akart lenni abban, hogy nem hullámhegyről beszélünk, hanem a hullám tarajáról, ezért azt pontosan a TaRaJ képjel: 091  vagy ‘ideogramma’:171  formájára ké­pezte ki. Ezek szerint egy mondatba így foglalhat­juk össze azt amit valóban láthatunk a képen:

 

Hullám taraján gurigáz állónak rugalmasan, zúgva dúló sziklákat lépcső-színfalakban.

 

A színfalak itt természetesen nem színházi falakat, hanem a (hely)színt lezáró lépcső-alkotta falakat jelenti. A szín aminek tanúi vagyunk a lépcsők között játszódik le, a lépcsők alkotják a jelenet színfalait. Csak még annyit jegyeznék meg, hogy a zúgva dúló nem annyira a hangot, mint inkább az erősebb mozgású, rohanású, réseken áttörő vízmozgást fejezi ki, melyben a sziklák szüntelen forognak, hányódnak-vetődnek.  A rugalmas pedig azt jelenti, hogy a hullám a sziklákat felemeli, majd visszahelyezi eredeti helyére. Ezért a 3-3-3 elosztás. Mozgásukat a hosszanti tengely függőlegeshez közeli helyzetével - nagyon mutatósan - felyezi ki a művész. Ez egy ingatag állapot, ilyen (pillanatnyi) állapotban csak görgő sziklák lehetnek.

 

Most vessük tekintetünket a táncoló párra.

A nőről dr. Pásztor a következőket mondja: “A hölgy biztosan nem istennő, így leginkább papnő lehet, aki termékenységi táncot lejt. Tekintete a túloldali istennő és a középen lévő férfialak felé irányul. A szent körzet (temenosz) fája még nem termő fa, egyik ága még levelet se hordoz, meddő. A hölgyről biztosan semmilyen tudomá­nyos módszerrel sem dönthető el, hogy pap- vagy istennő és hogy éppen termékenységi táncot lejt-e. Itt egyedül biztos és lényeges, hogy a fa amibe a táncolókapaszkodik a szent körzet fája, vagyis áldozati fa.

A férfiról a következőket tudhatjuk meg: „A rugaszkodó-szökellő férfialak – aki csupán ágyékkendőt visel – bal kezében lévő fel­függesztett, fordított és az igen nagynak ábrázolt fügetermést kívánja a legszélső jobb oldali ágra akasztani. A korabeli növény­világot áttekintve juthatunk tulajdonképpen arra a következtetésre, hogy csupáncsak fügefa jöhet szóba. A fügét és a fügefát nem vitatom, annál inkább azt, hogy valaki termést akasztana a fára. Józan ésszel az ember a fáról leveszi a gyümölcsöt, nem ráakasztja. Nézzük meg mégegyszer az előző képet: a táncoló nő felhúzott combjával egymagasságban látunk egy ugyanilyen gyümölcsöt a hullámhegy oldalában (egyesek madár­fejnek vélik), a nő balkeze az adás gesztussát mutatja. Ugyanebben a lelógó helyzetben van a férfi kézfeje is. A táncoló pár vadfügével adakozik a hullámzó tengernek. Mindkettő jobbkézzel az áldozati fákba kapaszkodik és balkézzel adakozik. Az adakozást balkézzel tesszük, a jobb kéz előrenyújtása könnyen vélhető támadás­nak. Még egy apróság: a füge fára akasz­tása ráfigyelést igényelne, a műveletet szem előtt végeznénk, a hát­ranyúló kéz, lefelé hajló kézfej nem a felakasztást sugalja. Ellenkezőleg! Amit itt belemagyarás nélkül állít­hatunk az a következő:

 

Hullám taraján áldozati fára kapaszkodó táncoló pár, kezében vadfüge, avva’ adakozva

 

Itt a táncoló szóba kaposzkodhatnának bele a megrögzött etimológizálók, az ágról függő füge nevének olasz eredetében remélem csak a MÉKSz szerkesztői hisznek. A tánc [ném<fr] eredeztetésére saját A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai dolgozatomból vett idézettel válaszolok: “Nyelvünk emlékszik még a kezdetekre, amikor a TaNú ZeNei kísérettel, DaNolva, TáNcolva TaNította hallgatóságának a vadászaton TaNultakat, testre, talajra, szerszámra festett SZíNekkel megelevenítve a SZíNt ahol a vad felTűNt! Persze a TiNta nem a valóság, hamar elTűNik, de a TéNY, a TaNítás és a TaNúság marad, és ha sikeres volt a vadászat akkor jöhet a DíNom-DáNom is, isTeN bizony!” (A T>D>Z>SZ átmeneteknél sokkal vadabbakat is megenged magának az összehasonlító nyelvészet.)

 

A falon ülő nőről dr. Pásztor többek között a következőket írja: “A tengeren hajózó

istennőtől annyiban eltér, hogy nadrágszoknyáján 2 x (3 + 3) = 12 fodrot visel. Ebből az Istennő Teljessége, a Magna Mater következhet, egyben ez az év 12 hónapját jelen­ti, ezért a „12 Hónap Úrnőjének” is nevezhetjük. A mögötte lévő „szent szarvak” a minószi szentélyek, szent körzetek általánosan elterjedt tartozékai, de itt ennek külö­nös jelentősége lehet. Így az Úrnő úgy is nevezhető, mint a Labirintus Úrnője, Ariadné (lineáris B tábla: „daburinthojo potnia”= ’labirintus úrnője’). Az utolsó mondat mintha az előtte lévőből következne, fogalmam nincs hogyan. Igaz, azt sem tudom követni, hogy a 12 fodortól hogyan lesz valaki Magna Mater. Különösen, hogy elolvastam a következő mondatot: “A gyűrűn ábrázolt nőalakok ruházata legkoráb­ban Kr. e. 1550-től jött divatba, ezért ez a „terminius post quem”, melynek időmeghatá­rozó jelentősége megkerül­hetetlen. A fodros szoknya/nadrág divat volt Kr. e. 1550-től, gondolom a földi nők körében is. Ma a celebek diktálják a divatot, de bízom benne, hogy a távoli jövő történészei szemében a legműmellűbbek, a legfelfújtabb szájúak, a leg­diorosab­ban öltözöttek, stb. nem válnak istenekké csak azért mert ma divatosak.

A gyűrűnek ennél a részleténél én sem tudok kizárni minden szimbólikát. A nő bal­kezét a “szent szarvak” között tartja, ezzel jelképezve, hogy ő áldozat, aki feláldozás­ra vár. Ezt erősíti a nő lelki szemei előtt lebegő kép: önmagát látja távolodóban, lebegve felemel­kedni, égbe szállni. (Nem, uraim, nem egy levi­táló UFO készül a lányt felszedni, ez ‘pie in the sky’, magyarítva “miről álmodik a lány…’ lehetne!) A nő jobb keze a lebegő figu­rától önmagára mutat, félreértés ne essék: ez én vagyok! Amióta világ a világ a gondolatokat ehhez hason­lóan fejezik ki a művé­szek. A mellékelt képet mindenki érti, az előbbit sem nehezebb megérteni, ha a földön maradunk. Ezt talán egy kis numerológi­ával is megerősít­hetem, egyben behozva valamicskét dr. Pásztor ezen a téren elért előnyéből. Ezt írja a lebegő figuráról: “Fontos megjegyez­ni, hogy az Istennő nadrág­szoknyája 3 + 3 = 6 fodrot hordoz. Így a Tengeri és az Égi Úrnő együttesen adja ki a földön ülő Nagy Istennőt, aki tavasszal Ariadné, az isteni Egy eme „megnyilvánulá­sa”. A földön, hogy pontosabbak legyünk, a falon ülő nő nem csak lebegve mennybe szállni, hanem az al(só)világba leevezni is képzelheti magát, megosztva fodrait e két túlvilág között. A nő eléggé bizonytalanul ül, szinte csak érinti farával a falat, belső feszültségről árulkodik ez a testtartás. Így foglalhatnánk össze egyetlen mondatba a fentieket:

 

Falon áldozati nő feláldozást rémülve vár

 

A kép általános leírásából dr. Pásztor ezekre a következtetésekre jut: “Az ábrázoltakat úgy lehet csak értelmezni, hogy követjük a „hajó” útját, valamint az emberalakok tekintetét: «A Nagy Istennő (aki Tengeri, Földi, Égi Egy) az „alvilági”, éji útjáról a

Tengeristen hátán a földre érkezik, ahol az égben Aszteriévé- Aphroditévé alakul. Irányítja az élet, növényzet és a királyság megújulását, melyet a Szent Szigeten, a

Világ Köldökén („Atlantisz szigetén”?) a Férfi végez mágikus szertartással. E szer­tartás része a „meztelen” papnő(k) rituális tánca, akiket Ariadné képében a Nagy Anya, a Nagy Istennő felügyel. A világ körforgása minden évben 12 hónap alatt

zaj­lik le, de minden kilencedik évben egy nagy ciklus végződik – amikor a Nap, Hold és a Vénusz járása egyeztethető. Az állandóságot biztosítják az Alsó és Felső Ég Osz­lopai. Iránymutatást nyújt a 7 égitest, amióta a Kozmikus Világtojásból megszületett az első földdarabon az élet a földön».

Ebből a csodálatos kozmikus méretű közlésből az átlag ember semmit sem lát, szeret­ném megnyugtatni, a hiba nem az ő készülékében van. Ha azokra a leíró mondatokra, melyeket a kép ésszerű elemzése alapján kaptunk, alkalmazzuk azon olvasási mód­szert melyet Sir Alan Gardi­ner rébusznak, charade-nak nevezett, Borbola János pedig ősmagyar hangváltásnak hív, akkor egy nagyon is ésszerű, evilági szöveg birtokába jutunk.

 

eGYeS SZáMoT éRő HáLóN Nő eVeZ FóKa-TeSTű CSoLNaKBaN, őSNeK

üGYeS SZáMíTó  RüHeLőN  NeVeZ    FőKóTáST    CSaLóNaK BűNöSNeK

 

áLDoZaToKaT MuTaTVa;   HuLLáM TaRaJáN   DoBáL   áLLóNaK  RuGaLMaS  

áLDoZaToKaT MuTaTVa;   HaLLáM TaRoLóN  DiBoL   áLNoK       RáGaLMaZó 

 

ZúGVa GuRuLó  SZiKLáKaT      LéPCSő-SZíNFaLaKBa(N).

SúGVa GóRáL    SZó-KaLáKaT  LePCSeSeN    FüLeKBe.

 

HuLLáM TaRaJáN   áLDoZaTi   FáRa KaPaSZKoDó TáNCoLó       PáR, KeZéBeN

HaLLáM TeRűJJöN üLDöZöTT FőRe Ki PiSZKóDó TéNY-CSaLó PeR   KöZBeN

 

VaDFüGe,  aVVa’ aDaKoZVa;  FaLoN áLDoZaTi Nő  FeLáLDoZáST RéMüLVe VáR.

VáD-FüGGő VéDeKeZVe          FéLőN üLDöZöTTeN FeLoLDoZáST ReMéLVe VáR

 

Ügyes számító rühelőn nevez főkótást csalónak, bűnösnek, áldozatokat mutatva. Hallám tarolón dibol, álnok rágalmazó súgva górál szó-kalákat lepcsesen fülekbe. Hallám terűjjön üldözött főre, ki piszkódó, tény-csaló per közben vád-függő, védekezve félőn, üldözötten feloldozást remélve vár.

 

Világos, érthető és értelmes, a szövegkörnyezettel teljes összhangban levő szöveg, azért néhány szó, szófordulat magyarázatra vár.

rühelőn: vakaródzva, itt behízelgőn máshoz dörzsölődve

főkótás/főkótyás: az elkobzott jószág, hadisarc és más kótya-vetyére dobott ingó és ingatlan javakat árúba bocsájtó tisztviselő

hallám: meghallgatás, odafigyelés valaki szavára, rokon értelmű és ugyanúgy képzett mint a figyelem

dibol: tipor

górál: szórogat, szétszór, szilálgat

kalák: Régente oly forma értelemben fordul elé, mint tolvajnak beadása. CzF

lepcses: lepcses szájunak mondjuk az oly embert, ki mocskos, szemtelen, fajtalan dolgokat beszél, máskép: mocskos, mosdatlan száju CzF

piszkódó: piszkálódó

 

Tehát a főkótást valaki beárulta, megvádolta, hogy visszaélt tisztségével, ezért perbe fogták. A gyűrűt ő ajándékozta az uralkodónak vagy főbírónak azt remélve, hogy ügye tárgyalásán a gyönyörűen kidolgozott gyűrű egyértelmű üzenetével befolyásolni tudja az ítéletet. Észbontóan ügyes fogás, egy ilyen gyönyörű gyűrűt nem lehet félre dobni, a kézen pedig nem lehet nem észrevenni a rajtalevő üzenetet. Uralkodó vagy főbíró legyen a talpán az aki ennek a gyűrűnek a hatása alól mentesíteni tudja magát!

 

Sir Alan H. Gardiner még 1927-ben felismerte a fentebb alkalmazott szórejtés alap­elvét, melyet az egyiptomi hieroglif írás a predinasztikus időktől alkalmaz, de az ősi nyelv ismerete nélkül azt használni nem tudta. A nyelvismeret hiánya nem minősíti a rébusz elvet és nem veheti azt ki a képírásból. Ott van, és az írás nyelvének ismereté­ben lehetetlen nem észrevenni. Borbola János észrevette, felismerte, hogy Gardiner rébusz elvét alkalmazva a hieroglifák bonyolult és csak a szakemberek által értett megfeleltetés nélkül is megszólalnak magyarul. Azért a mondat­elemzésre, megfelel­tetésre támaszkodó egyiptológia sem eredménytelen vagy alaptalan, de zsákutca. A kiút ebből a zsákutcából – tetszik, nem tetszik – az ősmagyar hangváltás.

A Minószi Gyűrűn levő üzenet tolmácsolásában Dr. Pásztor és dr. Móczár a megfelel­tetésig sem jutott el, a fodros szoknyát jelképnek vették és szabad utat engedtek a „tudományos” fantazálásnak. Ha a fodros szoknyából a csillagászat, az időszámítás, a mítológia teljes ismeretanyagát kiolvasták, képzeljük el mit szedtek volna ki egy csip­kés kombinéból! És ez nem vicc vagy jópofáskodás. Jelképnek azt nevezünk amit akarunk és mint láttuk, a csillagos ég sem határa annak amit kiolvashatunk egy önké­nyesen jelképnek kinevezett dologból. Ezzel szemben én képekkel, képjelekkel dol­gozom, olvasatomban a kép csak az aminek látszik vagy aminek hangzik (ha nevét áthangzósítjuk). A két megközelítés ég és föld, ez esetben szó szerint: a tudományos módszer az égbe vezetett, az ésszerű pedig földi gyarlóságunkról ad tanúságtételt. Az utóbbi valamivel szürkébb de életszerűbb, a tudományosban hinni kell, az ésszerűt józan paraszti ésszel bárki maga is kikövetkeztetheti.

 

Egy képpel kapcsolatban a legelemibb kérdés, hogy mi történik a képen, milyen esemény vagy események játszódnak le rajta. A lefestett színen látható eseménysor alkotja a kép meséjét (narrative, story), ami sohasem csak a képi elemek felsorolása, hanem az ábrázolt színeset, a szín szereplőinek és eseményeinek az elmondása.

Ugyanazt a képmesét sokféleképpen lehet elmondani, a kép csupán emlékezeterősítő (mnemonic) eszközként szolgál, a mesét eleve ismerő személyt emlékezteti a mese folyására és részleteire. Ez még nem írás/olvasás, de attól csak egy ici-pici lépés választja el: a rébusz elv alkalmazása. A rébusz alapelvvel kiválasztható a helyes képleírás, melynek dekódolásával megkapjuk a szöveges üzenetet, mely segít az újabb képelem helyes leírásában és így kéz a kézben a képleírás és kirejtjelezése egymást erősítve elvezet a teljes szöveg olvasatához.

A képírás szerkezete, az alkal­mazott szabályok és módszerek betekintést nyújtanak a nyelv mondattanába, de a kettő nem egy és ugyanaz, míg az egyik a kép színe addig a másik a fonákja. Barthes felosztásában: az egyik tartalmazza a képi üzenetet (iconic message), a másik a nyelvi üzenetet (linguistic message); a kettőt egy jelkódex, rejtjel­kulcs (code-book) kötti össze amit rébusznak, (ősmagyar) hangváltásnak hívunk. Egyszóval: az olvasás nem más mint a hangváltás alkalmazása képleírásra, képjelek csoportjára, képjelek sorára, betűk esoeráera > (hangváltással)  > sorára.

 

Bibliográfia:

 

Petty, Genevieve. The Construction of Religion: A Critique of “Dancing in the Dark”

Barthes, Roland. Rhetoric of the Image. (an excerpt)

Cain, C. D. “Dancing in the Dark.” American Journal of Archaeology 105, no. 1 (Jan 2001), p. 27-49

David R. Olson How writing represents speech

Neil Thomas Cohn: ˇEye © grćfIk Semiosis! A Cognitive Approach to Graphic Signs and “Writing”

 

 

 

 

Mellár Mihály



  
    Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Szerkesztő: webmester
Dátum:2010.12.02.
Olvasás: 1184

<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

Tovább a cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)




 
    


A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)



Generálás ideje: 0.07 mp 
 KEZDŐLAPRA
 TÁRSOLDALAK
 VENDÉGKÖNYV

Keresés a honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció

A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)


Kréta képírása magyar!

A képírások olvasása nem kíván magasabb műveltséget, mint bármilyen más írás olvasása. Természetesen van néhány elsajátítandó alapelv és szabály, de ezek egyszerű szabályok. az írás nem úgy vette kezdetét, hogy egy szuper-intelligens ős vagy ősakadémia nekiült és megalkotta az írást, megrajzolta a betűket és meghatározta hangértéküket. Nem, a dolog nem így történt. A velünk született rajzolási/ábrázolási hajlamot - azt hogy a hasonlóság alapján felismerjük a lerajzolt tárgyakat - a népi leleményesség egészítette ki a hasonló hangzással. Ez az írás-olvasás lényege: hasonló alakúsággal képileg megjeleníteni hasonló hangzású szavakat. A képírás szervesen épül a beszédre, egymást kiegészítik, modellezik és alakítják: a magyar nyelv tana a képírásban gyökerezik (még megírásra vár). Annyira természetes a kép és a hang kapcsolata, hogy a csoda az lett volna, ha a magyar nép nem fedezi fel és teszi közkincsé a képírást. Megtette és meg is lakolt érte. Ezer éve küzd ellenünk, és e képességünk megsemmisítésén Európa és a komprádor magyar értelmiség. A magyar az egyedüli nép aki "megtéríttetésekor" nem írást kapott, hanem írásától megfosztatott.

Ezt az ősi, letagadott írásbeliséget kapja most vissza az, aki itt belép!

A Krétai Képírás szerves írás, melynek szövegeit az írás tudói úgy szerkesztették meg, hogy a képi elemek hangos kimondásával az írások üzenetét mindenki (a nem írástudó is) megértse. Ez tehát egy képi elemekkel lejegyzett, a képrejtvényhez hasonló, szigorúan fonetikus írásmód. Az olvasás a képjelek és a képragok felismerése és nevük hangos kimondása az esetleg szükséges hangváltással.

A fentiekből következik, hogy a szöveg csak a képírás eredeti nyelvén olvasható.

A kép leolvasásának van egy természetes útja: az adott kezdőponttól sorba vesszük a képelemeket, vagyis egy ésszerű útvonalat követünk (minden más káosz) és ezzel a szerves sorrenddel már meg is határoztuk a képírás (hieroglif írás) nyelvét. Az indoeurópai nyelvek tele vannak hurkákkal: (púp) hát-on - (hunch) on back, az angol szövegben vissza kell fordulni a hát elé, hogy a szó mondatbeli szerepét meghatározzuk. Ezek a hurkák a képírást olvashatatlanná tennék. A magyar nyelv egyenes irányú, lineáris, melyben mindig az utolsó szó vagy rag határozza meg az előtte elmondottak mondatbeli szerepét (lásd Varga András nyelvtanát!).

A magyar nyelv 'egyenes' beszéd, képírásra egyedüli alkalmas, tehát nem csak valami csoda folytán, hanem ésszerűségi alapon is: a Krétai Képírás nyelve a magyar!

Nyelvünk és a képírás szerves összefonottságát a XVII. századi, énlakai kazetta-festő mester még biztosan ismerte. Habár lehetett ő az utolsó írástudó, szerencsére képírást olvasni ma is tud mindenki, - aki akar.


Az angol nyelvű honlapomon a krétai
Lineáris A
feldolgozása kétnyelvű.




Tárhelyszolgáltatónk

Unsoft.hu

Kapcsolat

Levél a webmesternek


  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Eltévedt időszámítás
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Meglátások
  Eurochess
  Hevessakk
  Agriasakk
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Kitalált a kitalált középkor az...
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Tomory Gábor Néptánciskola
  Borostyán Néptáncegyüttes
  Csibészke Néptáncegyüttes
  Mákvirág Néptáncegyüttes
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix

Te vagy itt a(z)
111116
látogató!
Ma  183,
ebben a hónapban
2534 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 65 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 111116 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:6
Látogatók összesen 1816 alkalommal szóltak a fórum 1 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
SzekeresS
aurigas
decoder
aries
zitabiro