Az ógörög vázákon a “nevek” mindenki számára láthatók, de csak a szkíta népek tudják olvasni ezen szkitálék rejtett üzenetét! A név magáért beszél! A tudósok előtt még is rejtve maradt immár két és fél ezer éve.! Erre a korinthoszi kis csészére, mely most Párizsban látható, (Louvre MNC 332), a következő “neveket” írta készítője a bokszoló jelenethez:
ϜΙΟΚΕ ΠΥΚΤΑ ΦΕΥΓΕ, és olvasata: VÍ'Ó Ki E'-BUKTA FÉ' VéGE
> Víjó (vívó) ki elbukta fél vége. (The fighter, who lost it, fears his end.)



TARTALOM Édes anyanyelvünk Kréta képírása magyar! Kép- és rovásírás 'Tengeri' népek? Etruszk=magyar Egyéb gondolatok LINEAR A ANGOL NYELVŰ HONLAPOM
   
 
<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>

  
      Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Blog : Kréta képírása magyar!Címkék :
 

A Kafkaniai Kavicstól Aszklépiusz Botjáig


A Kafkaniai Kavicstól Aszklépiusz Botjáig

Az 1944-ben Kafkania/Kavkonia közelében, az ókori Olympiától csupán 5 Km-re, kiásott kövecske rendkívüli népszerűségnek örvend. Mint általában a ‘celebeket’, ezt a kis kavicsot is nagy figyelem és sok egymással ellentmondó vélemény, állítás (pletyka) övezi. Egyesek még eredetiségét is kétségbe vonják, míg mások csodákat olvasnak ki belőle. Nézzük meg hát közelebbről miről is van szó.

A mindössze 4cm x 5cm felületű, 1.5cm vastagságú lapos kövecs mindkét oldala vé­sett szöveget hordoz. Az időszámításunk előtti XVII.-ik századból való kövecset öve­ző ellentmondások egyike, hogy Lineáris B felirata mintegy két évszázaddal megelőzi az eddig ismert legöregebb ilyen feliratot.

A kavics b. oldalát egy minoszi dupla-élű ácsbalta tölti ki, melyet “furcsa” módon három-három, vagyis összesen hat sugár-alakban elhelyezkedő vonalka övez. A részletek így egyenként kiemelve valóban furcsának tűnhetnek, ezért inkább haladjunk sorban és látni fogjuk, hogy minden a helyén van, ott és úgy ahogy annak lennie kell.

Az a. oldal minden eddigi leírásában az áll, hogy az írásjelek, összesen hat, két sorban helyezkednek el, három-három jel soronként:

1. a-so-na        08-12-06

2. qo-ro-ka      37-02-77         vagy     ka-ro-qo          77-02-37

Mivel a bal szélen levő, hetedik írásjel nem illeszthető bele egyik sorba sem a legtöbb kutató – elegánsan! – figyelembe se veszik ezt a jelet. Ezzel kapcsolatban Thomas G. Palaima professzor érvelését (QVOVSQVE TANDEM?) tartom a legmérvadóbb­nak: egy későbbi rákarcolásnak tartani ezt a jelet épp oly értelmetlen mint azt feltételezni, hogy már a szöveg rávésése előtt ott volt. Tehát ez a ra (*60) jel is része a feliratnak.

Az ellentmondás feloldása mint mindig, itt is egyszerű: nem két, hanem három sor szövegünk van. Az irnok a megismétlődő írásjeleket úgy helyezte el, hogy azok egyszerre két sorba is be­sorolhatók. A szöveg tehát a következő jelsorokból áll:

  1. a-so-na
  2. ka-na ra
  3. ka-ro-qa

A na *06 írásjel ugyan nem ér le a középső vonalig, de nem kétséges, hogy az első sor két jelétől jóval lejebb­re nyúlik.

A Krétai Képírás  és a Lineáris A írás tanúsága szerint, ezek az írásjelek nem szótagot, csupán mássalhangzót jelölnek. Az első jel, az a jele kivétel, az általános magánhang­zót jelöli, bármelyik magánhangzót. Átírva a szöveget a hieroglifáknak megfelelő betűkre, a következő mássalhangzó vázat kapjuk:

A/E/O/U-S/Z-N           K-N  R            K-R-K

Magánhangzókkal a következő értelmes szövegre tölthetjük fel ezt a vázat:

            ASSZoNy                    KéNe aRa        KéRöK

Asszony kéne, ara, kérek!” értelmes mondat … ma. Ez a kövecske azonban 3700 éves és egy hegytetőn lévő szentélyben, más, felirat nélküli kövecsek társaságában került napvilágra. Nem csak itt, másutt is számtalan ilyen, távoli tájakról származó kavicsot találtak, vagyis selejteztek ki a régészek, legtöbbször ellenőrzés nélkül.

Van egy kis gyüjteményünk az ausztráliai benszülöttek festett jószerencse kövecskéi­ből, melyet hosszú útra készülő társuknak szoktak adni, hogy szerencsét hozzon rájuk (nem a távozóra!). Érdemes megemlíteni, hogy ezeken a kövecskéken nem a festett ábra a lényeg, hanem a festés aktusa, mely egy ünnepség (corrobory) keretében tör­ténik, mint közösségi tevékenység. A festésnek/írásnak a corrobory közben eltáncolt, elzenélt, elregélt dolgokkal egyetemben van csak értelme. A földfesték gyorsan leko­pik, de a corrobory közben átéltek mélyen az emlékezetbe vésődnek.

Ez történhetett a kavkaniai kavicsokkal is, a többiről lekopott a ráfestett írás, ezt kivé­telesen vésték és még így is eléggé sérültek rajta a jelek.

Ezek a kavicsok mind kívánságokat fogalmaztak meg, elvárásokat, tehát ahhoz szól­tak akitől a kivánság teljesítését várták. A címzettet megtaláljuk ha a szövegben más­hová helyezzük a vesszőt:

            Asszony, kéne ara, kérek!

Minden körtönfalazást, mesterkélt udvariaskodást nélkülöző szöveg, ‘bunkó’ lenne a ma divatos jelzője. Egy kavicson nincsen hely, sem helye a fölösleges sallangoknak.

Ha esetleg valaki úgy gondolja, hogy az na (*06) mégsem nyúlik eléggé bele a közép­ső sorba, annak itt van a szöveg még bunkóbb változata:

            Asszony, kő’ ara, kérök!

Ki az az asszony akihez szól a szöveg? Ő az ŐSaNYa, az össz nép anyja, ÖSSZ-aNYa, Kavkania, az Olymposz nagy-ASSZoNYa.

 

A b. oldalon az ácsbalta, az a (*08) vonalas jelnek megfelelő hieroglifa, körül sugár­alakban elhelyezett hat vonal egyszerűen:

            a ‘hat’-ban

Az ácsbalta alatt két írásjel van: qa és jo mondják a szakértők, de nem veszik észre, hogy a balta nyele benyúlik a két jel közé. Az általában nagyon rövid, szinte nem létező nyél, itt hosszan a két jel közé ékelődik. Így az a hangérteket jelölő Ács- vagy Ásó-balta a ‘6’ számot jelölő vonalak terében: ‘6’-ban van, a qa és jo írásjelek közötti térben: közében. Tömören az egész oldal leírása tehát így hangzik:

            a ‘hat’-ban qa-jo ‘közé’-ben

A hieroglifáknál használt átírásban ez így néz ki:

            AH_T-B_N     K_J   K_Z_-B_N

A következő értelmes olvasatra hangzósíthatjuk ezt a mássalhangzó írást, az ugratásos írásmódot tükröző mássalhangzó vázat:

            ÁHíTó BűNe KéJ KöZBeN

            Áhító bűne: kéj közben.         

Hát igen, ha az ember nagyon áhítozik arára, áhitozás közben a kéj bűnébe eshet. Világos, őszinte beszéd. A Nagy Asszony biztosan megbocsátja.

A szöveg tökéletesen illik az írás hordozójához: KíVánó KaVics/KöVecs és a helyhez: KöVi-KáNYa fészek, egy hegycsúcsok közötti szentély, és a bunkón megfogalmazott kívánságból még azt is megtudtuk, hogy a kavkániai (Nagy) Asszony szentélyéről van szó. Az Ősanya ezen szentélyétől mindössze 5 Km-re helyezték el a görögök saját (férfi) főistenük, Zeusz szentélyét.

Ha már az isteneknél, a vallásnál tartunk foglalkozzunk egy kicsit bővebben a ka  írásjellel. Kezdjük a jel körülírásával: kör négy részre osztva. Emeljük ki azt a részét a rajznak, amelyik a kört osztja: +. Igen, ez a KöR-oSZTó, a magyar nyelvre jellemző hasonulással KöR-öSZTő > KöRöSZT, germánosan: kereszt!

A kereszt görög eredetű szó, mely német kitérővel a szlávból került ‘barbár’ őseink­hez, mondják szolgalelkű, Habsburg-dinoszaurusz nyalvászaink. És a valóság milyen prózai: egy igazi bőgatyás szóösszetételt látunk! Hát nem kiábrándító? A keresztény­ség névadó szava és Krisztus neve egy összetett magyar szóból ered!

Csak véletlen egybeesés, legyintenek a kishitűek. Valóban? A rakott, művileg létre­hozott osztó, a RaK-oSZTó, magashangon ReKeSZTő, részeket ReKeSZT, különít el. A mál(é) édeset jelent; a kukoricalisztből készült lepényt édes íze miatt hívjuk málé­nak. Szokás volt útravalóul édes italt, málét osztani a távozóknak: MáL-oSZTó > MaLaSZT. A HaRaSZT felsérti az állatok bőrét, HaRt oSZT. A VáLaSZTó ketté oSZT, stb. A kereszt tehát nem egyedi módon képzett szó.

A magyar értelmiség 99% nem fogadja el, hogy a RaG és RáG szavak egy szócsalád­ba tartoznak, még akkor sem, ha maga is a tömegközlekedési járművek ülése alá RaGasztja kiRáGott RáGóját. Ugyan ez az értelmiség előszeretettel hasonlítgatja és rokonítgatja más nyelvek szavait. Kivételesen, ezt az utóbbit most a hasznunkra fordíthatjuk fenti olvasatunkat megerősítve.

Ámulva olvasom Zeke András blogját a Kafkaniai Kövecskéről. A blog írása közben Zeke valószínűleg többször is kiejti a A-SO-NA szót. (Nem S-sel, hanem SZ-szel, hiszen angolul írja a blogot.) Tehát kiejti és leírja az A-SZO-NA szót és nem hallja meg benne az ASSZoNYa szavunkat. Sőt, tovább megy megtalálja a szót a ciprusi Amathusz temetőjében két sírfeliraton is. És majdnem meg is fejti a szó jelentését, párhuzamba állítva az etruszk aisuna (divine, isteni) szóval. Mint láttuk aisuna-asona több mint isteni, maga az Isten, az Ősanya. Az amathuszi sírfelirat sem az isteni Fortunáról szól, hanem valaki(k) Asszonyáról. Látatlanból kimondhatom, hogy a két sír Amathusz fejedelem-asszonya­it takarja. Tudniillik, Amathuszban i. e. 311-ben még magyarul karcoltak egy graffitit a várost meghódító görög Arisztonoszt dicsőítő márványtáblára: Annyi métely eméssze imígyül illősen, Arisztonosz arató/ártó főnök/fenék, szűkös karikára tétessék, töke nyárs-sütő alá kitépető.

Az asszony szó megtalálható az indo-európai (szláv) nyelvekben is: a ZSeNa váza ugyanaz mint az aSSZoNY szóé (SZ>ZS). Szerencsére nyelvészeink ezt eddig nem vették észre, ki tudja milyen következtetésekre jutottak volna.

Csupán véletlen egyezések, legyintenek a finnugrista emlőkön nevelkedett értelmi­ségiek. Nézzünk hát bele egy másik Zeke-blogba: Goddes Eileithyia and her snakes. Szószerint idézem a blog egyik mondatát: “Eileithyia - the goddess of childbirth and labour - is perhaps the best known Greek goddess of certainly Minoan origin.” Az általam aláhúzott két szó szülés és vajúdás magyarul. A nyelvtekerészet­ben Eileithyia istennő nem a szüléssel kerül kapcsolatba hanem a szabadsággal: “PIE stem *h1leudh- = 'free': the same stem that underlies Greek eleutheros = 'free', Latin liber = 'free', … ”, pedig a LiBeR váza ugyanaz mint a fentebb aláhúzott LaBouR-é. Aki szül, másként ell[ik] az LéTRe/éLeTRe hoz, angolul LiTTeR és a szó gyöke mindkét nyelv­ben egyezik Eileithyia istennő nevének gyökvázával. Micsoda véletlen!

EiLeiThyia az ELLeTő istennő, aki ellet, szülésnél segítséget nyújt. Az ei > e nem probléma, erről Zeke maga nyugtatja meg a kételkedőket “the lengthening of -e- poses no problem (remember: -ει- is not necessarily diphtongal!)”, az –ia végződés pedig utólagos görög hozzáadás.

[Ne feledjük, négyezer éves szóról beszélünk, valószínűleg csak később vált az ellik szó asszonyokra nézve pejoratívvá, a közhasználatban a szül ige foglalta el helyét. (Az angol litter sem használatos ma asszonyra.)]

Szándékom itt és most nem Zeke András kipellengérezése volt, csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy valami félelmetesen eredményes dresz­szúrával a magyar közok­tatásból kikerülők képesek a kotang szóból levezetni a hattyút, de nem veszik észre az A-SZO-NA szóban az asszonyt, az eileithy[eletü]-ben az elletőt, stb. Milyen kár, hogy tanáraink ezt az eredményes dresszúrát nem a magyarországi 25%-os gyakorlati írástudat­lanság felszámo­lására használják, hanem erre a haszontalan, hazug, ártalmas és népellenes szószármaztatásra. Minoszi nyelvemlékeink egyértelműen bizonyítják, hogy egyetlen szavunk sem finnugor eredetű, pont fordítva: a finnugor nyelvekben sok a magyar eredetű szó!

Azok miatt akik az előbbi bekezdést üres hőbörgésnek vélik, nézzük meg közelebbről Eileithyia istennő szobrát. Az istennő mindkét kezében kígyót tart. A kígyó különböző műveltségek­ben betöltött jelképes szerepéről könyvtárnyi anyag gyűjthető össze. Zeke blogjában is olvashat róluk az érdeklődő olvasó, ne kerüljük hát mi se ki a témát, vizsgáljuk meg egy kicsit köze­lebbről a szobrocskát:

            EiLeiThyia eLőTT KíGYó GYüN eLőReNYú'ToTT KaRoKBóL

Nehéz lenne elvitatni, hogy ez a dölten szedett szöveg lényegre törően és tömören azt írja le ami a szobrocskán kivételes, rendhagyó. Valószínűleg számtalan nyelven és számtalan helyen találnánk a szoborról ehhez hasonló – valjuk be, semmitmondó – leírást, és ezzel a téma befejezve, de nem a számunkra. Mi ugyanis, a fenti leírásra, alkalmazzuk az ősmagyar hangváltást, mely egyedül képes megszólaltatni a szobrot: 

            ELLeTő eLLáT KiGYóGYú’Ni öLRe oNToTT KóRoKBóL

            Ellető ellát kigyógyulni ölre ontott kórokból.

Ellető tehát ellátja betegét, segíti kigyógyulni a nők ölét érő kórokból, vagyis a szülés­sel és vajúdással járó hasalji betegségekből. Ennél világosabb beszédet egy szobrocs­kától nem is várhatunk el. Ha a szobrocska csupán szimbólika lenne, akkor a nyelv is­merete nélkül is tudni kellett volna leolvasni róla valami hasonló jelképes és lényegbe vágó mondan­dót, igaz? Erre azonban eddig senki se volt képes. Következésképpen a szobrocska nem jelképekben hanem képjelekben beszél … magyarul.

És mit keres Aszklépiosz botján a kígyó? A kígyó együtt a bottal Aszklépioszt szemlátomást gyámítja, erre a mindig jellemzően göcsörtös bot-szerű gyámra támaszkodik tömören fogalmazva:

            KíGYó eGYüTT BoTTa’ GYáMíT

Áthangzósítva, ősmagyar hangváltással a következő félreérthe­tetlen leírást kapjuk a bot tulajdonosáról:

            KiGYóGYíTi BeTeGeMeT

            Kigyógyíti betegemet, mai magyar nyelven:

Kigyógyítja betegségemet

De hogyan? Hát kiírta a receptet, én a patikából kivettem a gyógy­szert … Aszklépiosz maga készített gyógynövényekből főzetet, kivonatot, pépet, régiesen szak-át, szokkot (“Gyümölcsből való pép, kása, mely zúzás, törés, csömöszölés, vagyis részecskékre szakasztás által készül.” CzF). aSZKLéPiosz SZaK-kal áPoL amitől éPüL (ép lesz!) a testem és lelkem. (SZaKKaL-éPű’ > SZaKaLéPű > aSZKLéPi + osz.) Az éPüL szó tükrözve LePel, a másik jellegzetessége az Aszklépiosz-szobroknak.

Itt a bot-gyám = sétabot akár jelképes is lehet: a beteg támasza, a lepedő pedig a tisz­taság jelképe, a lényeg azonban a beszélő képjeleken van. A kép szóbeli üzenetet kö­zölt azokkal akik beszélték Aszklé­piosz, azaz szobra készítőjé­nek nyelvét. A görögök a beszélő képjel üzenetét nem értették, számukra ez már csak értelmetlen jelkép. Saj­nos, ma már a nyelvét még beszélő utódai sem tudják olvasni mesterük üzenetét, a nyelvészek, akiknek pedig Aszklépiosz világosan beszél anyanyelvéről, nem is akar­ják meghallani.

 

 

Mellár Mihály



  
    Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Szerkesztő: webmester
Dátum:2010.10.14.
Olvasás: 1491

<<< Előző cikkKövetkező cikk >>>
 
    

  
 

Eddigi hozzászólások:

Tovább a cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
    

  
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)


Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)




 
    


A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)



Generálás ideje: 0.1 mp 
 KEZDŐLAPRA
 TÁRSOLDALAK
 VENDÉGKÖNYV

Keresés a honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció

A szkíta nyelv feltámad mint szkíta-hun-magyar.

(Mellár)


Kréta képírása magyar!

A képírások olvasása nem kíván magasabb műveltséget, mint bármilyen más írás olvasása. Természetesen van néhány elsajátítandó alapelv és szabály, de ezek egyszerű szabályok. az írás nem úgy vette kezdetét, hogy egy szuper-intelligens ős vagy ősakadémia nekiült és megalkotta az írást, megrajzolta a betűket és meghatározta hangértéküket. Nem, a dolog nem így történt. A velünk született rajzolási/ábrázolási hajlamot - azt hogy a hasonlóság alapján felismerjük a lerajzolt tárgyakat - a népi leleményesség egészítette ki a hasonló hangzással. Ez az írás-olvasás lényege: hasonló alakúsággal képileg megjeleníteni hasonló hangzású szavakat. A képírás szervesen épül a beszédre, egymást kiegészítik, modellezik és alakítják: a magyar nyelv tana a képírásban gyökerezik (még megírásra vár). Annyira természetes a kép és a hang kapcsolata, hogy a csoda az lett volna, ha a magyar nép nem fedezi fel és teszi közkincsé a képírást. Megtette és meg is lakolt érte. Ezer éve küzd ellenünk, és e képességünk megsemmisítésén Európa és a komprádor magyar értelmiség. A magyar az egyedüli nép aki "megtéríttetésekor" nem írást kapott, hanem írásától megfosztatott.

Ezt az ősi, letagadott írásbeliséget kapja most vissza az, aki itt belép!

A Krétai Képírás szerves írás, melynek szövegeit az írás tudói úgy szerkesztették meg, hogy a képi elemek hangos kimondásával az írások üzenetét mindenki (a nem írástudó is) megértse. Ez tehát egy képi elemekkel lejegyzett, a képrejtvényhez hasonló, szigorúan fonetikus írásmód. Az olvasás a képjelek és a képragok felismerése és nevük hangos kimondása az esetleg szükséges hangváltással.

A fentiekből következik, hogy a szöveg csak a képírás eredeti nyelvén olvasható.

A kép leolvasásának van egy természetes útja: az adott kezdőponttól sorba vesszük a képelemeket, vagyis egy ésszerű útvonalat követünk (minden más káosz) és ezzel a szerves sorrenddel már meg is határoztuk a képírás (hieroglif írás) nyelvét. Az indoeurópai nyelvek tele vannak hurkákkal: (púp) hát-on - (hunch) on back, az angol szövegben vissza kell fordulni a hát elé, hogy a szó mondatbeli szerepét meghatározzuk. Ezek a hurkák a képírást olvashatatlanná tennék. A magyar nyelv egyenes irányú, lineáris, melyben mindig az utolsó szó vagy rag határozza meg az előtte elmondottak mondatbeli szerepét (lásd Varga András nyelvtanát!).

A magyar nyelv 'egyenes' beszéd, képírásra egyedüli alkalmas, tehát nem csak valami csoda folytán, hanem ésszerűségi alapon is: a Krétai Képírás nyelve a magyar!

Nyelvünk és a képírás szerves összefonottságát a XVII. századi, énlakai kazetta-festő mester még biztosan ismerte. Habár lehetett ő az utolsó írástudó, szerencsére képírást olvasni ma is tud mindenki, - aki akar.


Az angol nyelvű honlapomon a krétai
Lineáris A
feldolgozása kétnyelvű.




Tárhelyszolgáltatónk

Unsoft.hu

Kapcsolat

Levél a webmesternek


  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  GONDOLGOK
  FORRÁSOK
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Gyöngyösi ENERGIA SC sakkegyesülete
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken


Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, fájdalmas sebeket szakitva fel a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Megtalálta a valódi betlehemi csillagot, szó lesz a történelmi, a pártus Jézusról, a valós keresztrefeszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora. Talán nem is véltetlen, hogy most íródott meg a könyv - írja - ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek. Ezek alapjait érinti meg ez az írás, új szemléletet adva eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.


Te vagy itt a(z)
194773
látogató!
Ma  91,
ebben a hónapban
2089 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 21 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 194773 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:6
Látogatók összesen 1837 alkalommal szóltak a fórum 1 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
SzekeresS
aurigas
decoder
aries
zitabiro