Szkíta Főnix Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata.
Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra.
Mellár Mihály :
A kár nyelvi emlékek tudós megfejtése és dilettante olvasata


2016.01.08.




A kár nyelvi emlékek tudós megfe

 

 

A károk Kis-Ázsia egyik őskori népe, Homérosz szerint ők a trójaiak barbár-szavú szövetségesei. Noha régen eltűntek a történelem süllyesztőjében, maradt utánuk némi írásos emlék. Többen is próbálkoztak ezeknek az írásoknak a megfejtésével, legutóbb (2007) Ignacio J. Adiego. A The Carian Language című munkája 540 oldalon fejtegeti a károk írását. Ezt az erőfeszítést fogjuk a következőkben végigkövetni. Tudósnak és dilettánsnak is érdekes lehet ez a rendhagyó könyvismertető.1

Mindenek előtt Adiego számba veszi a forrásokat, kezdve a széljegyzetekkel vagy glosszákkal. Ezek olyan szavak melyek jelentésükkel együtt fennmaradtak földrajzi és személy nevekhez fűzött széljegyzetekben más nyelveken írott anyagokban, főleg a görögben. „A következő hat glossza bizonyos: άλα ‘(a) ló’, βάνδα ‘győzelem’, σούα(ν) ‘sírbolt’, γέλα ‘király (esetleg gyula)’, γίσσα ‘kő’, and κοϊον ‘birka/juh’. Ezek közül az első öt Stephan, a Bizánci révén kapcsolódik össze, ugyanis ő idézi ezeket a szavakat amikor a következő káriai helységneveket említi: Άλάβανδα, Ύλλούαλα, Σουάγελα és Μονόγισσα2 (A sötét-piros/barna színű idézetek Adiego könyvéből származnak és mivel saját fordításom, lábjegyzetben megadom az eredeti szöveget.) A hatodik glosszát Kos szigetének nevével kapcsolatban emlegetik. Heves viták folynak körülötte, pedig egy magyar szótárral a kérdés egyszerűen megoldható. A név nem a birka/juh szóval általában, hanem különlegesen, a kos (κϖζ) szóval azonos. (Érdekes, hogy az angolban a nőstény juh ewe kiejtve (ju:) azonos a magyar juh szóval. Véletlen!)

Találgatásokon kívül a glosszák semmilyen megfogható eredményre nem vezettek.

 

Az anatóliai onomasztikát (névtár, névszótár) sokkal eredményesebben sikerült használni. A fennmaradt, továbbélő földrajzi és személynevek sokban hozzájárultak a kár írásjelek hangértékeinek a meghatározásához. Adiego itt elismeri Paul Kretschmer úttörő munkásságát, de felrója neki, hogy egy közös kis-ázsiai nem-indo-európai szubtrátumot feltételezett (- pedig nem alaptalanul tette).

 

A harmadik fejezetben ismerkedünk meg magukkal a feliratokkal, melyek többsége, elégé meglepő módon Kárián kívülről származik, főleg Egyiptomból (kb. 170 felirat). Ezek jelölése E.-tal kezdődik. A Kárián belüli vagy a vele határos területekről származó feliratok (kb. 30 drb.) jelölése C.-tal kezdődik. Ezt a 150 oldalnyi felsorolást most átugorjuk, majd visszatérünk hozzájuk az olvasatok kisilabizálásakor. A felsorolás, a lelet helyszíne és a rövid leírás mellett, a legtöbb feliratnak a fakszimile rajzát is megtaláljuk a könyvben. Ez óriási segítség, mivel így a latin-görög betűs átiratok könnyen leellenőrizhetők. Az átírás (transcription) és elolvasásuk a következő táblázat alapján történt:

 
 

No Masson

Írásjel

Átírás

Hangérték

Megjegyzés

1 (+8)

a

a

A/Á


8

h

h

H


3

d

d

D


4 + 7

l / lambda

l / λ

L


5 (+41)

y

y

{J/LY+B}

tipikus egyberovás (ligatúra)

41+33+34

gg/ g

g / γ

G

E.Me8

6

r

r

R


9

q / o

q

{K+R}

KöR(KeReszt)

10+46

b / beta / bbb

b/β/β2

B/V



bn

bn

{B+N}

ligatúra


f

f

F

E.Ab 25

11

m

m

M



mr

mr

{M+R}

ligatúra

12

o

o

O/Ó/Ö/Ő


14

t

t

T


15

s

š

S

SZ:


srt

šrt

{R+T}

ligatúra

17

sz

s

SZ

SS: E.Me21

18

ty

T

TY/TJ


19

u

u

U/Ú/Ü/Ű



uv

uv

V

Néha csak az olvasat különíti el az u-tól

20

ny

ñ

{T+L}

ligatúra

21

kh

ƙ

H



kgy

ƙgy

GY/DJ


22

n

n

N


24 (+2)

p

p

B/P


25

ssz

śz

S/SZ

lásd a görög ς és a szóvégi σ viszonyát


cs

cś

C/CS


26 (+8)

i

i

I


é

é

E/É


27

e

e

E/É


28

üö

ý

Ű(/Ő sz-névmás)


29+30

k

k

K


31

dd

δ

{D+S/SZ}

{GY+S/SZ}, ligatúra

32

w

w

V


35 (+36) 23

z / tauz

z / τz

Z

τz: C.Kr 1, C.Ka2, 5

36

zrny

zrny

{R+NY}

Mindkét jel iRáNY-t mutató nyíl

37

nn

ŋ

NY


38

j

j

J/LY


39

gy

ǧ

GY

C.Ka 2

40 (+23?)

tau

τ / τ2?

TY/TJ

C.Hy 1, E.Ab 28, E.Th 12, 13, E.AS 6, Exx 5

42

rr

ŕ

{T+R}

be-TűR!, E.Me 34, 41, E.Bu 1, 2

43

bdr

βdr

{D+R}

ligatúra, E.Me 17, 37, 47, E.Bu 1, 2


bbs

βbs

{B+S}

ligatúra, C.My 1

 

Az Írásjelek átrendezését pirossal, az Átíráshoz használt jelek kibővítését és az általam bevezetett új átírási jeleket, indexeléseket zölddel szedtem. Az átírásnak (transzliterráció) megfelelő Hangértékek zöld NAGYBETŰvel, míg a visszatöltött magánhangzók kisbetűvel jelennek meg az olvasatban. (A zárójelbe tett, sárgászöld szavak nem tartoznak a felirathoz, csupán a szöveg értelmezését segítik, csakúgy mint a apróbb betűkkel szedet szótári anyag.)


A IV. fejezet a kár nyelv kutatásának történetével foglakozik. Három időszakra osztható a kár írások kutatása. Kezdetben felemás szótagírásnak (semisyllabic) vélték, majd görög alfabétás írásnak, míg végül az egyiptomi megközelítés győzött meghozva a „végleges” megfejtést. Valójában Adiego csak ezt az utolsó korszakot tartja a megfejtés igazi történetének, mely 1972-ben Zauzich-csal kezdődik, noha elismeri, hogy az azt megelőző kutatások sem voltak teljesen eredménytelenek.

A. H. Sayce és F. Bork emelkedik ki leginkább a szótagosok közül. Érdemes még megemlíteni H. L. Stoltenberg nevét, aki a görög alfabéta mellett a kis-ázsiai névtárra támaszkodva határozta meg több jel hangértékét, főleg a lüki trm̃m = TúR áLLaM írásos emlékeire támaszkodva: „Ez az utóbb említett feltevés elvileg elfogadható lenne, ha Stoltenbergnek, Borkhoz hasonlóan, nincs ez a nagyon különc látomása a lükiről: úgy vélte, hogy a lük nyelv, szerinte, a ’Laric’-nak hívott nyelvcsaládba tartozott az etruszk, a türszéni’ (= lemnoszi, az etruszk Lemnosz szigeti tájszólása) és a „krétai pelaszg” nyelvvel együtt. Ráadásul, ez az állítólagos „Laric” csoport az uráli nyelvekkel kapcsolatos. A lükinek ez a besorolása nyilvánvalóan rossz, és a lük szavak Stoltenberg által ajánlott jelentése a legtöbb esetben teljesen helytelen.3 (Zárójelben: az utolsó mondatot úgy értem, hogy „politically incorrect”, mivelhogy Adiego egyetlen tudományos érvet sem hoz fel Stoltenberg névtáron, tehát tényeken alapuló levezetései ellen.)

A görög periódus kiemelkedő kutatója V. Ševoroškin, az első olyan könyv (1965) szerzője, mely kizárólag a kár írás megfejtésével foglakozik. Legnagyobb érdeme, hogy bizonyította a kár írás tisztán alfabétás írás, a jelek nagy száma csupán a számos alfabéta változat következménye. Itt sem maradhat azonban el, hogy Ševoroškin „mindig védelmezte azt a feltevést, hogy a kár nyelv egy anatóliai indo-európai nyelv, elutasítva a dilettanti próbálkozásait, hogy más nyelvekkel kapcsolatba hozzák, és kidomborítva annak szükséget, hogy a többi anatóliai nyelvet besorolják egy kárihoz hasonló elemzésbe.4 A jelző-osztás a nyelvészetre jellemző tudományos módszer. Aki a többségi (tudósi és politikusi) véleménytől/elvárástól eltérőt állít az ’dilettante’, a.m. ellenzéki, vagy legalábbis pártonkívüli.

K.-Th. Zauzich egyiptológus az egyiptomi-kár kétnyelvű feliratokat használta fel a megfejtéshez; hibája, hogy nem tudta bizonyítani a kapcsolatot a szöveg kár és egyiptomi részei között. Th. Kowalski már sokkal sikeresebb ebben, de elmulasztja eredményeit leellenőrizni más feliratokon is. Az ugyancsak egyiptológus John D. Ray kezdte el azt a munkát amit aztán Diether Schürr és Ignacio Adiego befejeztek.

 
 

A végleges megfejtés (decipherment), azaz a Ray-Schürr-Adiego System: Adiego saját hozzájárulásának a taglalásával mutatja be ezt az RSA rendszert. Két feliratban (E.Sa2 és E.Me5) mutatja ki az egyiptomi nevek kár megfelelőit és ezzel meghatározza az n, t és d jelek hangértékeit:

RSA1

  

Adiego ugyancsak saját érdemének tartja többek között, hogy a jel hangértékét e-ről i-re javította. Ezt bizony rosszul tette, mivel eddig a jel minden előfordulásakor az e érték eredményezett értelmes olvasatot. Nézzük meg közelebbről ezt a két feliratot:

 

E.Me5. Kétnyelvű sztélé az egyiptomi Memphiszből. A kár szöveg egy graffiti, amit utólag véstek a domborműves sírkőre a kép és az egyiptomi, díszesen bekeretezett írott oszlop közötti keskeny csíkra fektetve. A két szöveg közötti jelentésbeli összefüggés így nagyon kétséges.

 

EMe5s

  

psmškwneétśz | ue | ƙaréa cś | cśuγλéq | sarl?

     PiSZMa SoK ViNNÉ E ToSZa | Ű É' | HARÉ' ÁCS | CSÜGG LE KáR | SZARuL

 

     Piszma sok!, vinné el tosza, ű él! Harél (kárál) ács, csügg le kár szarul.

  

Nem arról a két n-ről van szó amit a fenti táblázatban láttunk, hanem erről az n-ről: n2, amelyik jól felismerhető jobbról a 7. jelben (és a következő felirat 3. jelében), de a következő, a második | választóvonal utáni jel egy ƙ (H), kissé felgörbülő baloldali szárral. A q jelek a KöR rajzai (az első KöR-KeReszt) és a K_R dupla hangzó jele. KáR(!), hogy ezt a kutatók nem vették észre és így nem tudták meg, hogy ez a kár mit keres Egyiptomban és mi késztette e graffiti megírására.

 

  piszma: (pisz-ma) mn. tt. piszmá-t. 1) Ügyetlenül bajlódó, bibelõdõ, immelámmal pepecselõ, kirõl azt szoktuk mondani, hogy szuszog, szuszma. E jelentésénél fogva azon pisz hanggal áll gyöki viszonyban, mely az orron kijövõ szusz-hoz rokon, minthogy a piszma ember szuszogva dolgozik. Innen piszma, szuszma, susnya (Mátyusföldön), buszma körülbelül egy értelmüek. Mennyiben ezen tulajdonság részint testi ügyetlenségbõl, részint lelki erõ hiányából származik; rokon értelmüek vele: hüle, léhûtõ, málészáju, bibasz, pimasz, süsü, szájabákó, és igen sok más gúnyos tréfás elnevezések, melyek a nép ajakán forognak. 2) Ki dolog közben magát, ruháját bepiszkolni, bemocskolni szokta. Piszma konyhaszolgáló, piszma varga, lakatos. Ez értelemben fogalmi és hangi szoros viszonyban van vele a piszok, piszonyodik, piszmota, és paszat, paszatol. Alakra hasonlók hozzá: szuszma, duzma, tutyma, hajma, fityma, buszma, stb. CzF

toszonkos: Ügyetlen mozgásu, járásu; hitvány, alávaló. Pápa vidéki és Kemenesali szó. Máskép: tosza, ikerítve: teszetosza. CzF


 
 

E.Sa2. A felirat az egyiptomi Szaiszban, egy Neith istennőt ábrázoló szobor talapzatán látható.

 

ESa2

  

pdnejt qýréś ƙé

PaD NEJT KűRŰ' eRESSZe HE

 

Pad Nejt kűrűl (kőről) eressze he!

 

pad: Általán, bizonyos alap, fenék, mely fölé valamit helyeznek, vagy helyezni lehet, vagy helyezve van valami. Innen kõpad-nak nevezik Szalában azon kõréteget, melyen a kertiföld fekszik; kõpados szántóföld, melynek feneke köves, sziklás. Különösen jelent oly fekmentes, telepszerû csinálmányt, épületet, mely alapot, feneket képez; mely is 1) lábakon álló hosszu szék, vagy kõbõl, földbõl csinált ülõhely, vagy fekvésül szolgáló állvány. Deszkapad. Kõpad. Gyeppad. Padok az iróasztal mellett. Pad alá inni valakit. Padra fekünni. A pad lábát eltörni. Gyászpad, melyre a halottat fektetik. Iskolai, templomi, szinházi padok. Az evezõ legények padokon ülnek. 2) Deszkázat, melylyel bizonyos helynek fölszinét kirakják, hogy a járókelõknek alapul szolgáljon, szokottabban: padló, padolat. 3) A háztetõnek feneke, máskép: padlás, sõt jelenti azon üreget is, vagy hiút, melyet a háztetõ belseje képez. A padot megrakták szénával, szalmával. Padon szárítani a kukoriczát. CzF

he/hé: indulatszó, melylyel valakit szólítunk, figyelmeztetünk. He! jöszte ide. Ne menj oda, he! Hé legények, vigyázzatok. Mit akarsz, hé! Rokon vele a latin heus, franczia hé, német he! vagy heh! sínai hu, (interjectio admirandi et interrogandi). Mint gyök megvan a madárhajtó vagy üzõ hess! a lúdhajtó hej hej! hel hel! indulatszókban is. Tisza mellékén még kicsinyezõ ka is járul hozzá: héka, és néhutt: hékás; amaz elsõ személyü birtokraggal hékám leginkább ifjak között igen nagyon bizalmas megszólitásban használtatik. A székelyeknél szintén eléjön öszvetett kicsinzõvel: hécske. CzF

 

Nejt szobra annyira megigézte az írnokot, hogy ráparancsolt a kőpadra: engedje a szobrot lelépni.

  

A kutatók által alkalmazott szavakba tördelést – noha indokolatlan – a továbbiakban sem javítom ki, de a felette levő, az eredetihez hű rajz és az olvasat is mutatja, hogy annak semmi alapja, kivéve amikor az író/rovó maga jelöli.

 
 

A VII. fejezet a kár szövegek elemzése, a könyv foglalata.

  

A kár írásjelek hangértékeinek a meghatározása után elérkezett a nyelvészeti feltárások pillanata. Adiego saját megítélése szerint egy nagyon körültekintő (very prudent) módszert alkalmazott: kizárólagosan arra a nyelvtani ismeretre összpontosította figyelmét, amelyik a kár szövegekben egyértelműen felismerhető: a nominativus-ø / genitivus-ś (alanyeset-ø / birtokos-ś) ellentét megléte. Ebből azonnal levonta a következtetést: a kár indoeurópai nyelv, a hittita, lüvi, lüki, szidet és piszidi nyelvekkel egyetemben.

Miről is van szó? Alanyesetben a szónak nincs végződése, míg birtokos esetben mindig felveszi az -ś (s/sz/c/cs) birtokos ragot. Pl. szaka – szakács, kova – kovács, vakar – vakarcs, á – ács, pö – ... érthető, igaz? Az E.Me5 szövegben ez így nézne ki: ƙareaś (haré'ács – harél ács) a ƙarea (harélá) genitivusa, vagyis haré'lának a ... lenne a fordítása. Ez egy csodálatos találmány, mert minden amit az -ś előtt találunk gépiesen, gondolkodás és minden további erőfeszítés nélkül név lesz, amit nem fordítunk, nem keressük az értelmét. A szó amelyik az -ś raggal ellátott szó előtt van az pedig ennek az utóbbinak a tulajdona. Kötött szórend. Ha az első szó személynév, akkor a birtokos az apja. Hát nem csodálatos? Ezzel minden meg van fejtve: kapunk egy telefonkönyvszerű névjegyzéket, fi és apja felsorolással. Ámen, be van fejezve! Nem vicc, a könyv itt és ezzel érdemileg befejeződött, ez a megfejtés (decipherment)! A megfejtésről a véleményem röviden : The formulae (nom-ø) are foolish (gen-ś), the decipherment (nom-ø) rubish (gen-ś); az ’apjának a’ szerkezet helyett állhatna egy ilyen indoeurópaiash, angolosh jelzői frázish (adjective phrase) is. Miért nem?

Tudományos komolysággal: felteszünk egy jellegzetesen indoeurópai szerkezetet (nominativus-ø / genitivus-ś) és azonnal levonjuk a következtetést, hogy akkor ez egy indoeurópai nyelv. Hol a bizonyítás a feltevés helyességéről?

De mielőtt bárki nekifogna a bizonyításnak, először tisztázni kellene, hogy a két ś jel sz¥cs ugyanazt a hangot jelöli-e. Hát bizony ezek különböző hangokat jelölnek: az első az SZ hang jele (a vonal SZeli a kört), a második pedig a CS hang jele (CSő!). És ezzel valójában már meg is bukott Adiego „végleges megfejtése”, a továbbiak már csak hab a tortán.

 
 

Schürr két másik feliratból indult ki, nézzük meg az egyiket (egyelőre) közelebbről:

 

 

E.Me6. Memphiszi sírfelirat

  

EMe6

  

  

  

tréqo: parmaśzśz ƙgyé kloruλ ƙgyé

     TűR E KéRŐ : BÁR MA SZó SZiDJA ÉKKeL ORUL üGYE

 

     Tűr e kérő, bár ma szó szidja ékkel, orul (orvul = lopakodik) ügye.

 

A szöveg „megfejtői” a következőket írják: „A sírkő egyiptomi feliratot is tartalmaz, de az egyiptomi nevek (P3-dj-st, és anyja T3-dj(t)-wsir) nem egyeznek a kár nevekkel. Így, vagy a sírkövet használták újra fel, vagy el kell fogadnunk egy dupla névadást – egyiptomit és kárt – legalább is a halott esetében (a második név a kár szövegben az apa neve lehet).5 Találtak egy második nevet is a szövegben. Melyik az első? Jó, tudjuk, az amelyik a -ś-t megelőzi, vagyis a 'bár ma'. Nem érdemes az egyiptomi szöveggel foglalkozni, hiszen felületes rátekintessél is meggyőződhetünk róla, hogy a szabályos, sorok közé helyezett egyiptomi szöveghez képest a kár szöveg hanyagul odavetett, graffiti-szerű írás: utólagos és nem kívánatos, ahogy ezt graffitik esetében már megszokhattuk.

 

  

  

  

 

A már bemutatott nominativus-ø / genitivus-ś formula mellé egy újabb is kerül: „Úgyszintén fontos volt az snn és orkn kielemzése mint tárgyesetek: -n (< PA *-n < PIE *-m), az elemzés fontos a kár nyelvészeti elhelyezése miatt is, amit később a kaunoszi (kibédi) kétnyelvű is megerősített.6 Majd látni fogjuk, hogy az -n végződésnek semmi köze a tárgyesethez, de a kutatók többsége (mintha a ’többség’ tudományos és nem politikai érv lenne) elfogadta az RSA rendszert az 1993-ban Rómában tartott Kár Kongresszuson. Kár!

1996-ban egy újabb kétnyelvű feliratot találtak a kutatók, amit P. Frei és Ch. Marek gyorsan kielemzett és már a következő évben meg is tárgyalták az eredményeket a feusisbergi (Svájc) konferencián és véglegesítették azt a betűtáblázatot, melynek alapján az átiratok készültek. Az erőltetett görög-kár név egyeztetések ellenére ez a táblázat meglepően pontosra sikerült. A kutatók rengeteg időt és fáradságot öltek a kár alfabéta hangértékeinek meghatározásába. Sikerük valóban csodálatra méltó, hiszen az egyik legösszetettebb, szinte kaotikusnak tűnő jelhalmazban kellett rendet tenni. A jelek helységtől helységig változnak: Tralleis, Hyllarima, Euromos, Mylasa, Stratonikeia, Sinuri-Kildara, Kaunos, Memphis mindegyikének jelkészlete valamiben eltér a másiktól. Sajnos, a szemet szúró ligatúrák elkerülték a kutatók figyelmét!

 

A hangtan (fonológia) is érdekes eredményekre jutott, pl. a magánhangzók számát illetően: az egyiptomi kár emlékek 9, a káriai 6, míg a kaunosi 5 magánhangzót jelöl. Adiego a problémát úgy oldja meg, hogy az egyiptomi i/j, u/w és y/ý jeleket váltó pároknak, alternatív jeleknek veszi.

 

De tesz itt Adiego egy óriási felfedezést is: felfedezi az önhangzók hiányos jelölését (defective notation of vowels), a rovásból ismert ugratásos vagy kihagyásos módszert. Ezt a csodálatos jelenséget (phenomenon) háromszorosan is alátámasztja: 1. a kár főnevek görög alkalmazkodásával, 2. a főnevek írásának módosulataival és 3. lüki párhuzamaikkal. Hosszan elmélkedik azon, hogy milyen magánhangzók maradnak ki: a nem hangsúlyos, a schwa, stb., éppen csak az kerüli el a kár nyelv doktorának figyelmét, hogy az azonos (magasságú) hangok sorát váltó hangot, vagy a félreértés elkerülése végett nélkülözhetetlen magánhangzót jelöli az írnok. Úgy látszik erre csak a dilettanti tudnak rájönni. Na, és mire ment volna prof. Adiego ha rájön a módszer nyitjára? Semmire, ugyanis az ő „megfejtése” csupán feltételezett megfeleltetések sorozata, ezekben pedig teljesen mindegy, hogy hogyan hangzik egy szó, hiszen az csak egy formula változója, és akár egyetlen x-szel is helyettesíthető.

A mássalhangzókkal kapcsolatos nyelvészkedésnek szintén nem sok értelme. Ugyanannak a hangnak lehet több betűjele is, ne feledjük: pár száz év és pár ezer km távolságot ölel fel ez a gyűjtemény. Több esetben a kutatók által azonos hangúnak vélt betűket szét kellett választani, mert kisült, hogy a különböző jelek valóban különböző hangokat jelöltek.

Az s, š és ś jelek hangértékeinek (s, sz, c, cs, ty, z, zs) a szétválogatása, meghatározása különösen nehéz, lévén, hogy a görögben csupán egyetlen jel a σ felel meg nekik. Az egyiptomi nyelvben ott van a (bizonytalan kiejtésű) š is, de nehezíti a kérdést, hogy a kár feliratok megfelelő szavaiban váltakozva š illetve ś-ként jelenik meg.

 

A kár feliratok elemzésének bevezetője mindent elárul „megfejtésről”: „A nyelvtanok szokásos rendjével ellentétben, ahol szótan, együtt a hangtannal, megelőzi a mondattant, a kár nyelv esetében módszertanilag sokkal helyesebbnek látszik a kár szövegek elemzésével kezdeni; tudásunk a kár szótanról attól függ, hogy hogyan tudjuk a szövegeket magyarázni(!) mondattanilag, és az ilyen értelmezés/tolmácsolás a legtöbb esetben, enyhén szólva, vitatott. A következőkben megpróbálom a kár szövegeket a ’könnyebbektől’ a ’legnehezebbek’ felé haladva elemezni, kezdve azokkal melyek csak a legelemibb tulajdonnévre vonatkozó képletet tartalmazzák. A következő lépés a memphiszi feliratok alcsoportjának a kielemzése lesz, ahol sokkal összetettebb névtári képleteket találunk, de felismerhető igei alak nem bizonyítható. Ez az elemzés lehetővé teszi néhány temetkezési szövegekben használatos közfőnév felismerését a képletekben. A harmadik rész lehetőséget nyújt néhány (főleg tárgyakon található) rövidebb felirat kielemzésére, melyek a névtári képletektől eltérő formákat is tartalmaznak. Végül pedig, röviden megszólítjuk a hosszabb feliratok értelmezésének néhány szempontját(!), ahol komoly nehézségek vannak az elemzésben.7

A megfejtés helyességét éppen a hosszabb szövegek értelmes olvasatai bizonyítanák. A rövid szövegekből levont következtetések és tanulságok próbája éppen eredményes alkalmazhatóságuk hosszabb szövegekben. Ehelyett Adiego már előre kihátrál, elzárkózik a hosszabb szövegek tolmácsolásától, vagy feltételezéseinek gyakorlati ellenőrzésétől. Ez annál furcsább, mivel alig van néhány tíznél több szót tartalmazó kár szöveg.

Nem mellékesen és nem is öndicséretből jegyzem meg, hogy olvasataimat mindig a leghosszabb, leghibátlanabbul, legegyértelműbben olvasható szöveggel kezdem, hiszen csak viszonylag hosszabb szöveg segítségével lehet egy ismeretlen nyelven, ismeretlen írásszabályok szerint írt (titkosírásnál kódolt) szöveg buktatóit kiismerni. Rövid szövegnél nagyon könnyű félresiklani és ha a szöveg elfogyott nincs ami visszatérítsen a helyes útra!

 
 

A. Egyszerű névtári képletek (Basic Onomastic Formulae)

 

1. Egyetlen nevet tartalmazó feliratok

A fejezet első részében Adiego az onomasztika alapképleteivel foglalkozik. Az egyszavas, csak személyneveket tartalmazó feliratokról nincs mit mondani.

 

2. Kétszavas névtári feliratok

Adiego kétszavas formuláját már megismertük: nominativus-ø + genitivus-ś. A formulát használó feliratok szinte kivétel nélkül egyiptomi falfirkák. A kutatók szerint név + apja neve birtokos raggal, magyarul valahogy így: Pál, Péternek a (fia). Csak egy kérdés, nagy tudású uraim, nem lenne-e sokkal ésszerűbb és életszerűbb ha a messze Egyiptomban tengődő vendégmunkás az apja neve helyett – akit ott a kutya sem ismer – egy hirdetéssel próbál munkát szerezni? Pl. így: Pál ügyes-kezű ács; Péter kard-kovács; János szakács, stb. A kibővített formula, nominativus-ø + genitivus-ś pedig lehetne a fordított eset, amikor valakinek ilyen szaki kell. A fában szegény Egyiptomban biztosan nagy kereslet mutatkozott az erdős-vidéki, tehát a famegmunkálást még gyerekkorában elsajátító káriai ácsok iránt. (Az E.Me5. graffiti írója éppen egy ács, akinek betelt a pohara a Gastarbeiterséggel.) Ezeket a kétismeretlenes képleteket csupán egyetlen példával illusztráljuk:

  

E.Me51. Memphisz: ‘stèle cintrée’

  

EMe51

arléšśz|{>j} psékroś{>n} [? / uve

     ARRa LES SZóJJ BeSZE-KéRŐN eVVE'

 

Arra les szólj besze-kérőn evvel.

  

  

A | vonal itt a betűkkel azonos magasságú, vagyis betű, mégpedig a j betű. A rajz szerint az utolsó betű n, Adiego csak a formulája miatt írta át ś-nek. A szöveg tehát arra kér, hogy a beszéd kezdeményezőn, a sztélé szabad részén, írásban szólj a ‘stèle cintrée’ süketnéma tulajdonosához. Van ilyen.

 

 

 

B. A Memphiszi sztélék szerkezete

 

A kétismeretlenes képletek felsorolását és elemzését átugorjuk. A szerző szerint nincs bennük más csak személynév és apja neve.

 

1. Háromszavas formulák

A hármas formulában a személynév és apja neve (gen.) mellett szerepelne még a nagyapa neve (szintén gen.) is – ezt már Adiego is sokallja, ezért harmadik helyre az etnikumot javasolja Janda, Meriggi, Melchert és másoktól támogatva. A mwdonś esetében ez világos, - mondja. A mdayn, mdaýn -yn/-ýn végződése a kbd-yn-ś ’Kaunians’ (magyarul kibédi!) szóban a magyar -i (pl. pest-i) etnikum-képzőnek felelne meg. Ugyancsak egy csodálatosan ötletes és kényelmes megoldás: a második genitivus a helység neve ahonnan a munkás vagy zsoldos származik. A formulának több változata van, ezeket vesszük most sorra:

  

rmas formulák: N-ø + N-ś + N-ś (Nom.+Gen.+Gen.):

 
 

E.Me2. Memphiszi vakajtó.

 

EMe2(A vakajtó ajtószerű kődíszítés a sírterem falán, melyen a halott lelke éjszakánként kisétálhat, ezért sztélének, sírkőnek is nevezik.)

 
 

uksmuv | lkorśz | mrséśz

Ű KéSZ MűVi | LaKÓRéSZ | MeRő SZESZ

 

Ű kész művi lakórész. Merő szesz!

  

 

szesz: Ürügy, ráfogás, melynek híre, szine, neve alatt valami történik. Azon szeszszel ment oda, hogy... Egyértelmü vele a nesz, s mindkettõnek alapja az sz természeti hang, mennyiben az ürügy némi suttogó szóval, híreszteléssel nyilatkozik. Ide mutat ezen kifejezés is: álomszeszszel tenni valamit, azaz alvóként szunnyogva, szuszogva. CzF

 

A hamis ajtó mögött lévő lakórész valójában merő ámítás! Igazi frappáns felirat.

Kétféle u jel ugyanabban a szövegben felettébb gyanús!, valóban a szöveg második u jele: az uv-nek átkeresztelt jel alakra is, hangértékre is V. Ami a sorokat záró betűket illeti: a második sort záró betű a táblázat szerint ś, elüt az első sor záróbetűjétől, melynek átmérője sem függőlegesnek, sem vízszintesnek nem mondható. Ilyenkor az értelmes olvasat követelménye dönt: függőleges, vagyis śz betű. Adiego szerint „Unproblematic reading”, így valóban az, de nem formula szerinti.

  

  

E.Me7. Lekerekített kőlap képekkel és hieroglifákkal. Az utolsó betűből ami látszik az d, de Adiego ś-t akar látni, Schürr pedig o-t, amiben egyetértenek, hogy kb. két betű tört le a sztéléről – amiben egyeznek azt fogadjuk el.

 

EMe7τamouv τanaéśz qarsé ś{>d}[--]

aTYÁM ÓV úTJÁN Á' ÉSZ KáRÁRa SZÉD[eLGő]

  

Atyám óv! Útján áll ész kárára széd[elgő].

 
 

Az ember akkor szédeleg összevissza a világban amikor a józan ész kárára cselekszik. Tanulságos szöveg, szemben a formula „τamou, son of τanai” üres ridegségével.

 
 

E.Me14.

 
EMe14

EMe14s

  

érow | pékarmśz | mwdon cś

     ERŐVe' | BÉKe ARMáS | MűVe DÖNCS

 

     Erővel béke armás műve. Döncs!

 
 

      armás: Párizpápainál am. haramia. CzF

 

Bölcs politikai falfirka, valószínűleg a képen látható fáraó döntésének befolyásolása érdekében. Sajnos, nagyon is jól értem a graffiti írójának üzenetét, a haramiák-diktálta béke-, azaz békó-kötéseknek mi is elszenvedői vagyunk.

 
 

A két ś közötti különbség itt is nagyon jól látható, a második ś irányultságát az előtte lévő n-hez kell viszonyítani.

 
 

 
 

 
 

E.Ab35. Abydoszi falfirka.

 

EAb35uśoλ | méƙśś kδu.uséś > kijavítva >

 uśzoλ | méƙgyśzq uvδ[n]śz

Ű SZÓL | íM E üGYeS KáR VaDáSZ NeSZES

  

Ű szól: ím e ügyes kár vadász neszes.

 
 

neszes: 1) Neszszel mozgó, járó. Neszes selyemköntös, szoknya. 2) Mondják lóról, mely minden neszre megijed, valamint legyes, mely nyugtalankodik, mintha legyek csípnék. 3) Emberre alkalmazva am. szeleverdi, széleszü, ki szelessége által folytonosan neszt üt; székelyesen: neszere. CzF

 

 

 

Hármas formulák: N-ø + N ƙi+ N (Nom.+Gen. ƙi+Gen.):

 
 

E.Me30. Vakajtó, Memphisz

 

EMe30šaruśzoλ / pλeqśz ƙé: śzugλéśz

     SÁRÚ' SZÓL / BeLE KáR éSZ éHE : SZUG LeSZ

  

Sárul (sárga irigységgel) szól bele kár ész éhe: szug (zug) lesz.

  

 szug: Azon szoros, szük hely, mely a szeget képezõ vonalakon belül esik; változattal: zug. Különböztetés végett V. ö. SZEG, (3) v. SZÌG. Megvonni magát a szugban. Valakit szugba szorítani. Ikerítve: szìgszug. Ugyanezen jelentésüek a megtoldott szugoly, szugolya, v. szuglya, szugolyék. Szélesb ért. jelent akármily alakú szorost, szüktért, szurdékot, milyen pl. a kemencze möge a sut stb. Mongolul: szughum (coins d’une maison, d’une chambre, endroit retiré), s Budenz J. szerént lappul: èäk, finnlap èiek. CzF

 
 

Sárgulva az irigységtől mondja a sóvárgó kár ész, hogy a vakajtó csupán egy zugot rejt.

 

  

  

E.xx1. A “stèle de Grenoble” ismeretlen helyről származik, de az írás alapján Memphisz vagy Szaisz feltételezhető.

 

Exx1qorb | ésorcś ƙé | cśλéśz

KöR-ÖRVe | E SZÓRa CSuHÉ | CSÜGG LE SZó

  

Kör-örve e szóra csuhé, csügg le szó.

  

A szöveg beleillik a szövegkörnyezetbe! Pontosan azt mondja amit látunk, hogy e sor betű körbe megy mint a csuha (szűr vagy köntös) illetve csuhé (a kukoricacső héja), baloldalon a lecsüggő szó szóval! Ez az egyetlen szöveg elegendő kellene, hogy legyen a formulázókat meggyőzni arról, hogy ne a képleteik megoldását keressék, hanem egyszerűen olvassanak, betűről betűre haladva, úgy ahogy azt az első osztályban elsajátították. Itt körbe, ahogy a sor megy!

Figyeljük meg a „szóválasztó” jelek valódi szerepét: szólamokat választanak el egymástól: a mondatot pontosan e három ereszkedő hangú szólam szerint hangsúlyozzuk.

 

 

 

Hármas formulák: N-ø + N-ś ƙi+ N-ś ƙi (Nom.+Gen. ƙi+Gen. ƙi):

 

E.Me20. Vakajtó, Memphis.

EMe20

  

uvqsé | šrwlé cś ƙé | mwdon cśƙé

VaK RáeSZE' | S éRVeL E CSuHÉ | Mi VéDŐN CiHE'

 

Vak ráeszel s érvel: e csuhé mi védőn cihel (cihába bujtat).

  

Hát igen, a halott (vak) már csak ez a csuhé/csuha szerűen ráboruló üregben cihelődhet.

 
 

 
 

 


 

 

E.Me40. Vakajtó, Memphisz.

The sign l of the second word is actually a k inverted”. Nem úgy a’, az írnok tudta, hogy mit csinál.

  

EMe40plqo |{>j}lrm cś ƙé |{>j} mwdonśz* ƙé

PaLaKő RÓJa BELe RáMaCS HELY Mi VéDŐN CiHE'

 

Palakő: rója bele rámacs hely mi védőn cihel.

 

rámacs: Buzogányforma kis eszköz, melylyel valamit kifeszítenek, p. a keztyüsök rámacsa, a keztyû ujjait kitágítani való. CzF.

 
 

* Itt a śz betű helyett bizony cś kellene, hogy szerepeljen. Talán a szokatlan, függőleges írás-irány zavarta meg az írnokot.

 

Ha valaki nem értené: bizony nagyon szűk, feszes hely az ahová az embert végleg kifeszítik, vagyis amibe behúzzák.

  

 
 

Hármas formulák: N-ś + N + N (Gen.+Gen.+Gen.):

 
 

E.Me1. Rosszul olvasható töredék. A formulához szükséges ś betűket csak odaképzelik a kutatók.

  

E.Me3. Itt most fordítva mondják a kutatók, a k-t akarják l-nek láttatni.

  

EMe3pékreśz uve / šarwkjatśz msnordśz

BÉKe eRESZéVE' / SÁR VáKáJA TeSZi Mi SZíN ORDaS

 

Béke ereszével sár vákája (vákánya) teszi mi szín ordas.

 

Az ereszből lecsurgó víz képezte vákány sokáig sáros marad, vagyis a béke megvéd az esőtől de sároz és nem veszed észre, hogy csíkos mint az ordas farkas.

 

 

  

E.Me15. Kétnyelvű felirat. Az egyiptomi szöveg Martin és Nicholls szerint: EMe15

Jresh(a) son of Nerseker son of Ja(?)-. . .

 

arléšśz / ursƙgyleśz / kéδbséśz

ARa LESéS / ÚR SZéGYeLLÉS / KEGYeS VeSZÉS

  

Ara lesés úr szégyenlés, kegyes veszés!

  

A kártya úri viselkedésre figyelmeztet, ma is elkelne sokak zsebében!

  

Úgy hiszem, az egyiptomi szövegből kiviláglik, hogy az egyiptológiai is csupán Adiego-i formulákkal foglalkozik és olyan távol van az egyiptomi hieroglifás szövegek tényleges olvasatához mint Makó Jeruzsálemhez.

 

 
 

 
 

E.Me34. Vakajtó.

EMe34

meŕśz | somneśz | tŕƙata[r]śz

íM E TöRéS | SZÓ' MiN ÉSZ | áT-TöR HA TÁ[R]S

  

Ím e törés szól, min ész áttör ha tá[r]s.

  

Amint olvashatjuk, a vakajtón a törés már megvolt amikor a felirat rákerült. A szöveg így tökéletesen illik a szövegkörnyezetbe és annyira frappáns, hogy a törést nem hibának, hanem a vakajtó nélkülözhetetlen jellemzőjének mutatja be.

  

  

  

  

  

  

  

E.Me41. Vakajtó.

EMe41

|? orśz | wpe | qdarŕ ouvśz | tŕƙatarśz

ŐRS | óV eBBE' | Ki RáD ÁRTóRa ÓVáS | TaTaRRa HAT A RoSSZ

  

Őrs óv ebben, ki rád ártóra óvás. Tatarra hat a rossz.

 

tatar: A székelyeknél Incze József és Ferenczi János szerént am. rosz, rongyos, hitvány, alávaló. Tatai szerszám, eszköz, ruha, viselet. Tatar ember, hitvány, rongyos, kinek se esze, se külseje, se jó öltözete nincs; székelyesen szólva: tikombakom, torongy, tatarbatar ember, néhutt: koczipor, rongyember. CzF.

 

 
 

  

  

E.Me26. Vakajtó.

EMe26

[. . .]uvśz | upe sa | tréelśz | mrséśz

[RA]VaSZ | Ű eBBE' iSZA | áTRa E ELé SZó | MáR SZESZ

  

[Ra]vasz, ű ebben isza, átra e elé szó már szesz.

 

isza: (i-sz-a) fn. tt. iszát. Oly személy, ki sokat iszik, máskép: iszos. Jobbára összetéve használtatik, s ekkor általán am. ivó, valamit inni szokó. Borisza, ki bort szokott inni; bornemisza, ki nem iszik bort; vízisza, ki vizet szokott inni. CzF

 

Nagyon ügyes kétértelmű mondat: szesz mint ürügy és a szesz mint alkohol.

 
 

 
 

Hármas formulák: N-ś + N ƙi+ N (Gen.+Gen. i+Gen.):

 

E.Me9. Töredék, a formulába beerőszakolva.

 

E.Me36. Vakajtó.

  

EMe36

wksmuśz | wpe | lkorśz ƙj | → qarpséśz

VaK-SZeMŰ éS | öVéBE' | LiKŐR SóHaJa / KáRÁRa BeSZÉS

  

Vak-szemű és övében likőr, sóhaja kárára beszés.

 

likőr: a nyelvészek szerint idegen eredetű szó, a feltűnően hasonló nevű és azonos alapanyagból készülő lekvár nevével együtt. Czuczorék szerint: liktáriom, fn. tt. liktáriomot, harm. szr. ~a. Gáspár János és Beregszászi szerint perzsául: lektár, latinosan electuarium, magyarított változattal: lekvár. Különbféle gyümölcsökbõl fõzött csemegeféle íz, gyümölcsíz.

Liktáriom, lépesméz,

                 Aki szeret, reám néz.” Népdal.

     A perzsák és károk évszázadokig tartó kapcsolata történelmi tény. Hogy ki kitől vette át ezt a két szót lényegtelen, ellenben kétségtelen, hogy azonos gyökű szavakról van szó, és hogy nem későbbi latin átvételek. De ha szabadna, mégis a magyarból eredeztetném a likőrt és a lekvárt is. Azonos eredetű összetett szóról van szó: (gyümölcs)lé+kavar. Mindkettő kavarással készül ritkább vagy sűrűbb gyümölcsléből, ahogy ezt Czuczorék meg is fogalmazták:

kavar: Folyó vagy sürü nedvü testet valamely eszközzel habar, forgat, péld. a fazékban fövõ ételt tenyerek között sodrott kanállal zavarja. Rokon vele a csavar, zavar, és a vékony hangu kever. Zurboló rúddal kavarni halászatkor a vizet. Kavarni a fazékban fövõ kását, káposztát. CzF Vagy éppen a lekvárt ...

 

  

 

E.Me9. Töredék, a formulába beerőszakolva.

 

  

  

Hármas formulák: N-ś + N-ś + N-ś ƙi (Gen.+Gen.+Gen. ƙi):

 

 

E.Me21. Vakajtó.

EMe21

punwśzoλśz: somneśz / qýb{>d}lséśz ƙé

BŰN-VáSOLáS : SZÓ MiN ÉSZ / KeRÜ' i/üDüLéSSE' éSZHE'

  

Bűn-vásolás: szó min ész kerül idüléssel/üdüléssel észhen.

  

vásolás, vásitás, vásítás: (vás-it-ás) fn. tt. vásitás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Csiszolás, dörzsölés általi koptatás, tompitás. CzF

 
 

A bűn tisztára csiszolása, akár az ész nyavalyás állapotával (idülés), akár szabadságolásával (üdülés) történik, csupán fényezés, a lényegen nem váltóztat.

 

  

 

 

 

EMe46E.Me46. Vakajtó. Hogy beleillessze a formulájába, Adiego a második sort vette elsőnek, aminek semmi értelme, amellett a {ƙ}, Schürr szerint ’eine Illusion’ még a rajzról is lemaradt. Nincs is rá szükség.

 

mwdonśz ƙé / ýasδśz |{>j}cś{ƙ}béks śz ƙé or ƙé cś or ƙéśz

Mi VáDÓ'Na éSZHE' / Ű A SZiDáS SZáJ iLYBE CSeHü' BE KéSZ SZóHE'

 

Mi vádolna észhen (észhez), ű a szidás: száj ilybe csehül be, kész szóhely (közhely).

  

 

 

 

Hármas formulák: N-ś + N-ś ƙi + N-ś ƙi (Gen.+Gen. ƙi +Gen. ƙi):

 

 

E.Me13. Memphiszi graffiti.

EMe13

EMe13f

  

šdτatśz | upa | w | wetśz ƙé | mwdonśz / ƙé

     SuDíTJA üTéS | Ű aBBA' | óV | VÉTéS Ha E | Mű VáDÓ'Na éSZHE'

 

     Sudítja ütés, ű abban óv. Vétés ha e mű vádolna észhen.

 
 

 

      sudít: (sud-ít) áth. m. sudít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. A székelyeknél, midõn valaki fejszével vagy bottal az ütést nem találja s az kezét megrúgja: azt az udvarhelyszéki így mondja: megsudítja, a háromszéki megsujtja (Kriza J.), Magyarországon: megrándítja. CzF

 

 
 

  

  

E.Me28. Vakajtó.

EMe28

sanuq cś | ue | pntmun cś ƙgyé / mwdonśz ƙgyé

SZÁNÚ' KáR áCS | Ű E | BáNTó MŰN CSőDJE' / MűVe iDŐN SZéGYE'

 

Szánúl kár ács, ű e bántó műn csőd-jel, műve időn szégyen.

 
 

A szán igenek ez az alakja szokatlan, de nem lehetetlen. A szerencsétlen kár ács szánalomra szorul (szánul), mivel műve szégyen, és ez egy iparosnál bizony a csőd jele.

 
 

Adiego formulája itt négy ponton is sérül: két ś átmerője vízszintes, hangértéke CS, a harmadiké függőleges SZ hangértékkel és mindkét ƙ jel X alakú, vagyis GY hangértékű jel.

 

 

 

 

 

Hármas formulák: N-s + N-ś + N-ś ƙi (Dat.+Gen.+Gen. ƙi):

 

 

E.Me35. Vakajtó.

EMe35

ntokrés | dwcśoλśz | mwdonśz ƙé

Nő TöKöRÉSZ | De ViCC ÖLőS | íM íVeDŐN SZűGYE

 

Nő tökörész, de vicc ölős: ím ívedőn (puhulóban) szűgye (a férfi dudora).

 
 

íved/éved(ik): Az alma s körteféle gyümölcs túlérettség miatt vagy az állásban megpuhúl, megszotykosodik, megívik CzF

 

 

 

 

 

Hármas formula közvetlen népnévvel: N-ø + N-ś ƙi + N(Nom.+Gen. ƙi+Nom.):

 

 

E.Me25. Vakajtó

EMe25

  

šayréq | parpeymśz ƙé / yéasé

SAJa eBRE KáR | BÁR éPP E JóBa' MáS HE- /LYéBE' ASZ E

  

Saja ebre kár - bár épp e jóban, más helyében asz(ik) e.

 

saja: Elavult szó, mely a régieknél annyit jelentett, mint tömött, sûrû szövetû; mintegy sulyos. Saja posztó, Molnárnál karmazsin posztó, Páriz Pápainál pannus pingvin. Eredetét illetõleg ha azt veszszük, hogy a posztó sujtoló, sajtóló kallás által leszen tömötté, úgy valószinüleg gyaníthatjuk, hogy gyöke azon saj, melybõl a sajtó, sajtól származtak, önhangzói változattal suj, melynek származékai: sujt, sujtó. V. ö. SAJTÓ. E szerint saja azonos volna suly szóval, vagyis annyi volna, mint suja a sujik igétõl, e hasonlat szerint: bujik buja, sunyik sunya, tunya. CzF

 
 

Adiego szerint a formulában tutti, hogy a népnév jiasi/yéasé (Ιασος, vagyis Ιασος-i), amelyik az első névre, a fi-ra vonatkozik (az apa lehet más etnikumú?!). A régebbi írásokban a sor vége nem mindig a szó vége is, és akár egyetlen betűt is átvihetnek a másik sorba. Itt az történt, hogy a (h)elye szó első két betűje még a lemenő sorban, míg a többi betű a jobb oldali felmenő sorban került.

  

  

 

EMe33

E.Me33. Vakajtó

Az ajtókereten a két | jel nem szóválasztó hanem a j betű jele. Az ablakban pedig nincs ilyen jel.

 

(a) édmns |{>j} myreśz ƙé |{>j} mdayn ƙé (b) édmns / myre cś ƙé

(a) ÉDeM Ne SZóJJ íM JoBB eRRE SZóHELY MeDDő A JóBaN éHE

(b) ÉDeM Nő SZeMé- / LY BéRE CiHÉ

  

(a) Édem, ne szólj! ím, jobb erre szóhely (közhely), meddő a jóban éhe!

(b) Édem, nő-személy bére cihé (ciha = burok/(családi) kötelék → céh)!

  

 

éd: (rokon íz, ez ismét szí gyökkel, a rokonságokat más nyelvekbõl l. alább) fn. tt. éd-ìt. Elhanyagolt állapotából ismét életre kapott szó, melybõl édes, édeleg, édesség stb. származnak. Jelenti azon kellemes érzést, melylyel némely testek az ízlelõ érzéket csiklandozzák s gyönyörködtetik, nemkülönben azon anyagot vagy részecskéket, melyek által ily érzés gerjesztetik. Édet érezni, ízlelni. Gyümölcsnek, méznek, czukornak éde. Átv. ért. igen kellemesen ható gyönyör, akár érzékileg, akár szellemileg véve. Csók éde, beszéd éde. Éddel függeni a kedves minden szaván. Édem, am. édesem, kedvesem.

És viszonz az ifjú keser-éddel.”

Garay.

E szent falak közt élvezik

A béke édeit.”

Tárkányi Béla.

A görög hdoV (am. gyönyör) hduV (am. édes) szókban szinte mint gyök megvan. Hangzóváltozással a héber adid, aram: ado, arab: ad hasonlóan édest, kedvest, kedveltet jelentenek. Ide tartoznak a szanszkrit szvad (ízlel), szvádusz (édes), latin suavis, német szüsz stb. A törökben is dad v. dat, v. tat, am. íz, ízlés, innen tatlu v. tatlï, v. dadlu, v. datlu, (a csagatajban: tatlïg), am. édes; eléjön a csagatajban dsüdsük szintén = édes.

Végelemzésben az ìszik igének ì gyökébõl származtatva, am. ì-ed v. ì-et öszvehúzva: éd, honnan ì-edìs v. ì-etìs = édes, azaz a szájíznek különösen tetszõ, ennivaló. CzF

 

 

Itt a népnév mdayn és Edmnsra vonatkozik, nem az apjára. Ide tartozik még az E.Me6. felirat is (lásd feljebb), abban a népnév klorul melynek magyar olvasata két szó: ékkel, orul.

 

 

E.Me44. Vakajtó.

EMe44

(a) apmen šrquqś kojoλ ƙé     (b) mwtonś ƙé

 

Az olvasat ésszerű sorrendje: (b) a szemöldökfán jobbról balra, a végén visszafordulva, (a) a kereten szintén jobbról balra, majd bal függőleges lefelé, jobb függőleges felfelé.

  

(b) mwtonśz ƙé / (a) šrquqśz kojoλ ƙé apmen

     (b) Mi VéTŐN SZóHE'

(a) SíR KöRŰ' KáRoS KŐ JÓ LéHE’/éLőHE' ABBa MÉN

  

Mi vétőn szóhely, sír körül káros: kő jó léhel/élőhely, abba mén.

  

léhel: A kendert, vagy lent gereben által szöszétõl, kóczától megtisztítja. Máskép: gerebenez, hihöl; a gyapjutisztitásnál: kártol. Székely tájszó. Gyöke léh egy a léha szó gyökével, minthogy a léhelés által csakugyan a kender vagy len léháját, azaz alját, hitványát szedik ki. CzF Itt: a megtisztulás helye.

 

Az olvasat tökéletesen illik a szövegkörnyezetbe, és többet mond ez a pár szó a károk vallásáról, minden akadémikus szófosásnál. Adiego szerint itt az apja fia kojoλ, vagyis Kos-i (Cos-szigeti, Κώϊοι), az apa pedig mwton(i). Az olvasat helyett Adiego ajánl négy nevet és két pro- vagy post-akármit. Az apa és fia népi hovatartozása lehet eltérő is, az ésszerűség nem számít, a formula mindenek felett!

 

 

 

2. Női sírkövek

 

Ide tartozik a fentebb már kielemzett E.Me13:

  

šdτatśz | upa | w | wetśz ƙé | mwdonśz / ƙé

SuDíTJA üTéS | Ű aBBA' | óV | VÉTéS Ha E | Mű VáDÓ'Na éSZHE'

 

Sudítja ütés, ű abban óv. Vétés ha e mű vádolna észhen.

 

Noha a G+G+G formulának megfelel, nagy a bizonytalanság: „Mint más hasonló feliratoknál, úgy itt is, a mwdonś szerepe félreérthető és egyaránt lehet az első vagy a második név tartozéka: wetś lehet az apa neve, de az is lehetséges, hogy a férj nevét jelöli. A w az upa után szokatlan: lehet-e hiba, ahogy azt Masson ajánlja, vagy talán teljes, esetleg rövidített szót jelöl? 8 Bizony, Mr. Adiego, önt is figyelmeztethette volna suditás arra, hogy vét a józan észhen. A dilettanti nyelvészkedők szidogatása helyett inkább arra kellene vigyázni, hogy az előregyártott formula ne vétsen a józan ész ellen!

 

 

  

E.Me12. Graffiti

EMe12

EMe12s

  

Ez már egy négyes formula N+G+G+G, amibe egy fantasztikusan újszerű ötlettel bevonták a fiát az illetőnek, ez a m[noś]. Az ne zavarjon senkit, hogy ebből a fiúból csak az m látszik, arra való a fantasia, hogy a többit pótolja.

  

A sírkőben egy nő porhüvelye (protézise) képviseltetett, ami arra mutat, hogy a pjabrm név viselője nőszemély.9 A kár szöveg kétségtelenül falfirka, a képrészeket elválasztó keretszerű csíkokra írták utólag és egy emelettel magasabbra a felravatalozott nőtől. Így e következtetés elég gyenge lábakon áll.

  

 
 

pjabrm | wśzoλśz | mwdonśz ƙé / kbjomśz | m[nośtt]

BaJ A BaRoM | VéSZ ÖLéSe | MiVe’ iDŐN éSZHE' / KáBa JŐ MáS | Me[NTi őT]

  

Baj a barom vész-ölése, mivel időn észhen kába jő, más me[nti őt].

  

Illik – nem illik, bizony ez a falfirka csúfot űz a dombormű ábrázolta egyiptomi vallási jelenetekből, de meg kell hagyni, nagyon ötletesen. Nem kell a bikát feláldozni, a kába anélkül is észhez fog térni. Ismét a szövegkörnyezetbe tökéletesen illeszkedő mondandó.

 

 

 

E.Me27. Vakajtó

EMe27

  

érowśz: psTým[-]śz / pttuśz: mnośz

E ROVáS : BúSíTJa [/] Ű Mé[Gi]S / BuTa TÚSZ : íM NőS

  

E rovás búsítja, ű mé[gi]s buta túsz: ím nős.

 

A szöveg tolmácsolása:

 

Of Irow (f.), (the husband) of PsTým[-], son of Pttu

 

A tolmácsolás szerint a mno- fiút jelent és itt, ugye, a gen. azt

jelentené: a fiúnak a ... sztéléje.

 

 

 
 

3. Feliratok ted és en szavakkal

Lüki szavakra hivatkozva: „Hajnal és Schürr egymástól függetlenül inditványozta, hogy a kár ’apa’ és ’anya’ szavak rejtőznek, ilyen sorrendben, a ted (E.Me 38) és en (E.Me 32) formák mögött.10 Bizonyításként felhozni hasonló lüki szavakat, enyhén szólva megalapozatlan, mivel a lüki nyelv ’megfejtése’ sokkal kérdésesebb mint a kár nyelvé.

 

 

E.Me38.

EMe38

šýénśz | upe | aréτ2śz ƙgyé ted

SŰ' E NőS | Ű eBBE' | A RÉ[Te]S íGY ÉTED

 

Sül e nős, ű ebben a rétes, így éted.

  

A τ2 helyett inkább a [?] hiányjel kellene, hogy szerepeljen, hiszen a törésvonal miatt sejteni sem lehet a jel alakját.

  

  

  

E.Me32.

EMe32

éturowcś | kbjomśz | ƙgyé en | mw[d]onśz ƙgyé

E TÚRÓVa' áCS | KőBe' JÓ MáS | üGYE ENNi | Mi Va[D]ON SZeDJE

 

E túróval ács kőben jó, más ügye enni: mi va[d]on szedje.

  

 

 

 

 

 

  

E.Me17.

EMe17

šarnaéśz / upe | quqśz / βemśz ƙgyé md / aýn

SARó'NA E SZ- / ŰBE | KeRŰ' Ki RoSSZ / De eRRE MáS üGYE' iMáDD- / A' Ű Nő

  

Sarolna e szűbe, kerül (akad) ki rossz, de erre más ügyel – imáddal ű nő.

 

sarol: (sar-ol) áth. m. sarol-t. Széles ért. növények szárait, hajtásait, ágait stb., éles eszközzel metéli. Különösen, sarló nevü eszközzel arat. Búzát, rozsot, árpát, füvet, nádat, kákát sarolni. Gyöke az élt, illetõleg metszést jelentõ sar, mely legközelebb egyezik a szanszkrit csar (= metsz) gyökkel, továbbá a latin sarrio, sarculum, sarmentum és német Schere, scheren, scharren, scharf szók gyökeivel, s általán mind azon szókhoz rokon, melyekben a gyökhang r és az alapértelem metszésre, vágásra vonatkozik. Az elsõ betühangnak rokon t-re változtával egyezik vele a magyar tarol. CzF

 

 
 

E.Me18.

EMe18

 

(a) tašubtśz / kuaréśzb- / ar |{>j}śzen / néqauśz / ptnupé

      uTAS Ű Bó'ToS / KŰ-ARa E SZoB- / A RaJoS E Nő-/ NEK uRA' Ű SZé- / PíTeNi Ű' eBBE'

(b) édmuonśz / ƙé |{>j} mdayn / ƙé

      ÉDeM Ű ÖNöS / HELY MeDDő A JóBaN / éHE

 

(a) Utas, ű boltos (boltíves) kű-ara. E szoba rajos (rajongó), e nőnek urall (szolgál), ű szépíteni ül ebben.

(b) Édem (édesem), ű önös hely, meddő a jóban éhe!

 

Adiego itt újra előveszi az E.Me33. számú feliratot is, de hosszabb meditálás után leszögezi: „Meg kell jegyezni, hogy az itt bevezetett feltevés a ƙé két eltérő használatának – egy postclitic, mely nemcsak a genitívuszt, hanem a jelzős és értelmezői szavakat is bevezeti, és vonzódik olyan szószerkezetekhez melyekre személyes névmás vonatkozik; és egy proclitic, mely közelebb áll az eredeti vonatkozó névmás szerkezethez – bizonyítékkal való alátámasztása elégtelen, és így pusztán feltételezésnek kell tekinteni.11 Egyszóval, a kutatóknak fogalmuk sincs, hogy ez a ƙé mit jelent. Fel kellene tenni a kérdést: egyáltalán létezik ilyen szó? A kár írás ömlesztett, szóközök nélküli, még ha van is a szövegben választó jel, a két szomszédos választó vonal között több szó is lehet. A szavakba tördelés, ha nincs az értelmes olvasat követelménye, nagyon bizonytalan. Vegyük példának a kecske szavunkat: kettőbe törhetem úgy is, hogy a ke ’proclitic’: ke-cske és úgy is, hogy ’postclitic’: kecs-ke, csakhogy e tördelés közben éppen a lényeg, a kecske vesz el. Adiego pedig a fonalat veszítette el: elfelejtette bizonyítani a ted és en szavak jelentését! (Az angol szótárak általában naprakészek, de eddig még nem határozták meg ezeknek a pro- és postclitic szavaknak az értelmét, pedig az idézet szerint már inter- vagy en-clitic is esedékes.)

  

  

 

4. Más összetettebb sírfeliratok

 

  

E.Me42. Vakajtó: ‘belle stèle intacte’.

EMe42

1. arjomśz: uve: mwsatśz: ƙgyé: mwdonśz: ƙgyé

    ARRa JÓ Ma SZó : óV E : MűVéSZ A TúSZ : íGY É' : MiVe’ iDŐN éSZ : üGYE

 

2. tbrédbδśz: ƙgyé

    TöBBiRE DoB iDőS éSZ : üGGYE'

  

(1) Arra jó ma szó – óv e művész – a túsz így él, mivel időn ész ügye.

(2) Többire dob idős ész üggyel.

 

A vakajtó túszát a szó élteti, addig él amíg emlékezünk rá, amíg beszélünk róla, de idővel feledésbe merül. Ésszerű szöveg, mégis – mai fogalmaink szerint – hiányos, hiányzik az elhunyt neve, csakúgy mint a többi feliraton.

 
 

 

E.Me43.

EMe43

  

(b) arlédmśz |{>j} mnośz ƙé j

ÁRuLi ÉDeM SZáJa MiNŐ SZóHELY

  

(a) lýƙgyśz |{>j} uvpe |{>j} šrquqśz ƙé |{>j} ksolbśz

üL ÜGYéSZ ESZe JaVáBa' E Jó SoRRa KeRÜ' KáR SZóHELY KoSZOLó BeSZe

 

Áruli édem szája minő szóhely ül ügyész esze javában. E jó sorra kerül – kár szóhely, koszoló besze.

 

koszol: (kosz-ol) áth. m. koszol-t. Valamely testnek különösen ruhanemünek fölszinét dörzsölés által koptatja. CzF

 

A „szóválasztó” | jel mindegyike J=LY betű, ami abból is következik, hogy az első, (b) függőleges sor végére és a másik függőleges sor kezdetére és ki lett írva, noha ezeken a helyeken szóválasztóra semmi szükség, hiszen az magától értetődik.

 

 

 

 

 

5 . További feliratok Memphiszből

 

  

E.Me31. Vakajtó

EMe31

wnutéśz | kwarśz mTmśz ƙé | mwdonśz [ƙ

VéNŰ'TES | KiVÁRáS Mú'TJa MeSSZi HE' | MiVe' iDŐN SZóHE'

 

Vénültes kivárás – múltja messzi hely, mivel időn szóhely.

  

  

Már néhányszor találkoztunk ezzel a mwdonś ƙé jelcsoporttal, szerencsénkre a kutatóknak nincs igaza, ez az írásrészlet nem egy semmitmondó név, így mindig tartogat számunkra valami új mondanivalót. Milyen formula tudná visszaadni az olvasati és jelentésbeli eltéréseket?

 

 

 

  

E.Me45. Vakajtó

EMe45

[??]laλés / [?]éamś ƙgyé / alos ƙgyarnos

[SZóSZó]LLA' LESZ / [üGY]E A MáS üGYE / ÁLLÓ S aGYÁRa uNÓ S

 

[Szószó]llal (szószólóval) lesz [ügy]e a más ügye. Álló s agyára unó s.

 
 

  

E.Me47. Homokkő emléktábla

EMe47

 

tštes |{>j} paraéβreλśz ƙé |{>j} mn[o-?]

TáSS TESZ Jó PÁRRÁ E DőRéRE LeSZ HELY MiN[DiG]

  

Tá(r)s tesz jó párrá, e dőrére lesz hely min[dig].

  

 

  

E.Me49. Egy újra felhsznált sírkő.

EMe49

loubaw | sé-

és jwabu ol=(o+kis l!)

ÉSZ JaVÁBÚ' O(KoS)uL

  

ral |{>j} pnldśzwl

RALó JóBaN áLDVa SZöVüL

 

Ész javábúl okosul, raló jóban áldva szövül (szövődik).

 

raló: fn. tt. raló-t. B. Szabó Dávid szerint am. czinkostárs, rosz czimbora. CzF

 

Az é és a betűk egyértelműen a jobbról balra olvasást sugallják az első sorban szemben a b-vel, de az értelmes olvasat eldönti a kérdést. A kisebb l betű nem véletlen, kimondva amit látunk: O-KiS-L => OKoSuL, része az olvasatnak!

 

 

 

 

 

 

6. Előzetes összegezés

 

Érdemes szó szerint idézni az összefoglalót: „Eddig megszerzett ismereteink fő forrása a Saqqara-i sírkövek voltak, ahol az egyszerű személyneveken vagy a fiú + apja neve pároson kívül gyakorta találni összetettebb szerkezeteket is. Nagy gyakorisággal fordultak elő hármas képletek, melyek egy harmadik nevet is tartalmaznak, talán egy népnevet, vagy néhány esetben a nagyapa nevét. Még összetettebb szerkezetek is előfordultak, és néhány rendkívüli esetben a fokozott összetettség ahhoz a tényhez köthető, hogy az elhunyt nő; ilyen esetben a nőszeméllyel járó névtári képlet a férjet és annak családtörténetét is tartalmazza. Két kivételes esetben a halottat mint egy másik személy apját illetve anyját említik (E.Me 38, E.Me 32).12 A névsoron kívül mi mást sikerült eddig megfejteni? „Ugyancsak jellemző a Memphiszi sírkövekre az igealakok hiánya. Egyedül az E.Me5. esetében képzelhető el ez a lehetőség, de a szöveg töredékes volta megakadályozza végleges következtetés levonását. A Saqqara sírfeliratok többi részére jellemző a halottra való közvetlen utalás alanyeseti, vagy s-szóvéges formában, illetve a sírkőre utalás közvetlen vagy kihagyásos formában, amikor is a halott neve birtokos formában jelenik meg. Ezek egyike sem igényel igealakok használatát. Sőt még a ƙi-vel való szerkesztés sem igényel igét.13 De nincs is rá szükség mondja Adiego, aki sem anyanyelvén, sem angolul, könyvének nyelvén egyetlen mondatot sem tud mondani ige nélkül. Az ige hiányát ellensúlyozza a mno- (’fiú’), ted (’apa’), en (’anya’) és upe/wpe (’sztele/sírkő’), és a ƙi ’vonatkozó névmás’ / ’névelő’.

 
 

 
 

C. Rövidebb feliratok elemzése

  

1. Feliratok tárgyakon

 

 

Két fáraós tárgy

 

 

E.Me8. Felirat egy Apiszt ábrázoló szobor talapzatán.

EMe8

  

a. → paraeym: armon ƙé gy

    PÁRA E JóBa' íM : A RéMÖN HEGeDJe

 

b. → para!{> h}e{> ý}ym|{>j} sb polo

    BÁR Ha Ű JóBa' iMiLY SZeBB PÖLYŐ/aPOLLÓ

 

    Pára e jóban, ím a rémön hegedje (hegedése),bár ha ű jóban imily, szebb pölyő/apolló.

  

pára: (pár-a) fn. tt. párá-t. Általán, a testekbõl melegség által kifejlõdött, finom, rugalmas erejû nedvesség; gõz, mely az által válik láthatóvá, hogy a hûsebb levegõben igen apró cseppekké alakúl. Különösen, az állati tüdõbõl lélekzés által kinyomuló levegõ, lehelet. „Bestyie áruló, míg az párát benned érzem, adik (addig) mind gyeterlek.“ Levél 1558-ból (Szalay Ág. 400 m. 1.). Az oktalan állatokról és ördögrõl azt tartja a nép, hogy nincs lelkök, csak párájok, honnan népnyelven jelenti magát az oktalan állatot is. Szegény pára! Ne kínozd a nyomorult párát. Kiadta páráját, azaz megdöglött. Gúnyosan vagy feddõleg mondják emberrõl is. Hamis pára, gonosz pára. Eredetre nézve nem egyéb, mint a pár (2) szónak megtoldott módosítása, s azon szók osztályába tartozik, melyekben a par, por, per, pör gyök melegre, tûzre vonatkozik. CzF. Megkockáztatom feltételezni, hogy a pára és a fárao gyökei nem véletlenül hasonlóak és a pölyő/pöle a hegyes órával nem véletlenül kerül ide , hanem Anubissal való hasonlósága miatt.

pöle: fn. tt. pölé-t. Nagyságra és testalkotásra a mókushoz hasonló állatfaj; szine hamvas; odvas fákban, és szalmás pinczékben szeret lakni; a diót, mogyorót fölötte kedveli. (Glis esculentus). Máskép hangváltozattal: pölü, pölyõ, pele, pelye. A rokonnemü állatoktól jelesen abban különbözik, hogy igen hegyes orra van, honnan az úgynevezett ökle halat is máskép pölének nevezik, hegyes orráról; németül: Stierling. Ezen alapfogalomból kiindulva, a pöle szóban a szurást jelentõ öl gyök látszik rejleni, mi szerint pöle annyi volna, mint öle (ölõ.) CzF

 

Adiego egy olyan „Balog, Balog és Pálos ügyvédi iroda” szerű cégtábla szövegéhez hasonló tolmácsolást javasol: „kétnyelvű felirat egy Apis szobrocska talpazatán, két részből áll. Az első rész szövegét, paraeym: armon ƙi, minden nehézség nélkül ’a tolmács Paraeym’-nek fordítjuk14 a második rész pedig : „Paraeym és Polo” A feliraton látszik, hogy falfirka, nem gyakorlott kéz írta, ezért a játékos (PÖLŐ – aPOLÓ) és gúnyolódó hangnem inkább illik a szövegkörnyezethez mint az amit Adiego javasol.

 

 

  

E.xx6. “Leningrad Isis”, egyiptomi hieroglifás felirattal: Js.t dj ‘nh. ‘Isis may give life’.

 

Exx6

šarnaj- / s | sb taq / bos

SARuN A Jó SZíJ SZeBBíT A KaRó BŐSZ/e

 

Sarun a jó szíj szebbít, a karó bősz/e.

 

bősze: Aki bősz ember vagy oktalan állat módjára föl szokott indulni, dühösködő. CzF

 

Adiego szerint: For/of Šarnaj and Taqbo férj és feleség.

 

 

 

Három felirat tálakon

 
 

C.xx1. Bronz tál vagy inkább bögreszerű edényecske.

Cxx1

šrquq | qtblemśz | ýbt | snn | orkn | ntro | pjdl

SíR KöRŰ' KóRó | KeRíTi BeLű' EMéSZ | Ű Be iTT | SZáNóN | ÖRöKöN | iNTő eRŐ | BaJoDuL

 

Sír; körül kóró keríti, belül emész ű, be itt szánón, örökön intő erő bajodul (bajodnak).

  

emész: elvont törzsök. Am. emszer, evő szer, emésztő szer. Egyszersmind az emészt ige törzse, mint olyan, elavult ige, e hasonlat szerént tenyész, tenyészt. CzF

 

Az onomasztikus formula szerint az első két szó šrquq qtblemś Šrquq (son) of Qtblem’ a többit is hozzáképzelhetjük: ‘dedicated this bowl - the priest of Apollo as a gift’ (felszentelte ezt a tálacskát – Apolló lelkésze mint ajándékot), ahol ntro ‘Apolló’, (valószínűleg mivel mind a két szóban van egy-két o betű, semmi más közös nincs a két szóban!); pjdl ‘gift’; ýbt ‘offered’; snn orkn ‘this bowl’ tárgyesetben. Az egyes “szavak” jelentését ízlés szerint lehet összecserélgetni: Melchert, Schürr és Adiego más-más kiosztást javasol, de a mondat tolmácsolásában nagyjából egyeznek. Abból indulnak ki, hogy a tállal valamit felkínálnak. Eszükbe se jutott, hogy egy ilyen tálka esetleg mécsként is használható. Ki róhatná ezt fel nekik – hiszen a villamosság korában élünk, vagy nem?

  

 

  

C.Ha1. Bronz fiola, tálacska Halikarnassosból (ie. VI. század)

CHa1

smδýbrs | psnλo | mδ orkn týn | snn

SZó MeDDőSŰ' BáR SZó | BeSZéN éLŐ | MóDoS ÖRöKöN TŰNő | SZó uNóN

 

Szó meddősül (meddül), bár szó-beszén élő, módos; örökön tűnő (feltűnő, ismétlődő) szó unón!

 

Folytatva az előző felirat ’megfejtését’, az orkn ... snn itt is tárgy esetre vall, ami egy tárgyas igét feltételez... Folyik a vita Adiego és Melchert között. Az utóbbi meglenne ige nélkül is. Adiego is elkezd vacillálni és ’megállapítja’, hogy psnλo vagy név, vagy ige adni jelentéssel. Kár, hogy az urak nem értik a kár szót és így unós untalan nyomják a magukét.

 

 

 

Cxx2C.xx2. A felirat elhelyezéséből ésszerűen következik, hogy ez a bronz tál (bowl) egy széles karimájú evőedény, egy tányér.

A Đ jel a táblázatban i átírással szerepel, azonban az olvasatok szerint ennek a jelnek a hangérteke E, az átírásban a félreértések elkerülése végett ezt a hangot é-vel jelöljük.

 

ýcśbéks no{>t}t:# a{>l}losδ ƙarnosδ{>ŋ}:# jzpe mδane

Ű CSiBe KöSZöNTő TáLaLÓ SZeDD éS HA RéN(Y)ÖS NYúJJ íZiBE' MóDoSAN É'

  

Ű csibe köszöntő tálaló. Szedd és ha rén(y)ös, nyújj íziben! Módosan élj!

 

rénye: Vajon, vagy zsiron sütött tojás, máskép: rátotta v. rátott tojás.

Bokrétás szarkaláb, tejfeles buborka,

Hát a sok vajrénye, mind tarka tyuk tojta.“

Lakodalmi vers.

      E szóban alapfogalom a sütés vagy pirítás, miért azon szók osztályába sorozható, melyekben a ra, ro, rö, gyök sütésre, pirításra, illetõleg vörös szinre vonatkozik, milyenek rát (v. ránt), innen rátotta (v. rántotta); továbbá róka, rostol, röstöl, rõt, rõköny stb.; mintha volna rõnye, rõkönye. CzF

 

A felirat fordítása hosszabb nyelvészkedés után:

          Ýśbéks brought it to Jzpe from Halikarnassos’.

Ahol not az ige: “For no-t, a connection to Hitt. na(i)-, CLuw. (reduplicated stem) nana- < * PIE *neyH- ‘to bring’ was cautiously put forward.

(Körültekintően javasolják no-t ‘hozni’ jelentését.) Hiába, a tányérról a kutatóknak nem a csibe hús jutott eszébe, hanem a ki-kinek a mije, valószínűleg egy gyors kiszolgálóban zabálva. Megfejtésüket erőltetve helyezték el a két szóválasztó „:”-ot, melyeknek a rajzon nyoma sincs, nézték el a két teljesen azonos jel egyikét A-nak és vették δ-nak az elsőtől lényegesen eltérő, dupla szárú nyíllal ábrázolt ŋ (NY) betűt. Az már csak az ésszerű olvasatból következik, hogy az első, leglaposabb o valójában egy úgyszintén NY hangértékű .

 

 

Egy bronz oroszlán felirata

 

 

E.xx7. Ismeretlen egyiptomi helyről származó oroszlán szobor felirata.

Exx7

ntros: prŋédas / orša / nu mδane: uksé wrmśz

iNTő ROSSZ : Be eRNYED A SZó / ORSÁ- / N Ű MóDoSAN É' : Ű KéSSZE' VéRMeS

 

Intő rossz, be ernyed a szó: orsán (orságán, orozásán) ű módosan él, ű késszel (kéjjel) vérmes.

 

Az oroszlán orozó lény, aki más állatok életét orozva él. (A leon/lion ennek a nagyon is találó leíró név második szavának, a lény-nek elferdült változata.)

 

kész: (ke-esz v. ké- v. kéj-sz; így a régente állandóan divatozó készerít, kételen szókban is ,kéj‘ v. ,kény‘ helyett csak ké a törzs, mint száj is csak szá) mn. tt. kész-t v. ~et, tb. ~ek. Gyöke a kedélyre vonatkozó, különösen hajlamot, tevékenységi ösztönt, kedvet jelentõ ke v. ké, melybõl a tulajdonságot jelentõ csangós esz (es, as, os, ös) képzõvel lett ke-esz v. ké-esz v. kéj-esz s összevonva: kéj-sz, kész. Közel jár hozzá értelemben a régies igehatározó önkéjén v. önkéjént, ma: önként, melyben szintén a kéj szó a fõ szereplõ. Szabó Dávid ,készantag‘ szót szintén ,kéjén‘ szóval is értelmezi. 1) Tulajd. ért. aki valamire kedélyénél fogva, belsõ indulatból hajlandó, aki valamit kedvvel, örömest, önként teszen. Kész akarat, önkéntes akarat, mely nem huzódozik, nem vonakodik, ha tenni kell; kész akarva, azaz belsõ indulat ösztönzésére; kész kedvvel am. örömest, szivesen; kész nevetség, am. nevetséget gerjesztõ, nevetési kedvet adó; kész vendég, ki nem vár meghivást, ki minden asztalhoz szereti törölgetni kését, tolakodó tányérnyaló; kész vevõ, ki venni, vásárolni akar (Kauflustiger); kész bohó v. bolond, ki mindig hajlandó bohóczot, bolondot játszani; kész költõ, verselõ, ki nyomban, hevenyében vagy könnyüséggel költeni, verselni képes; kész kenyérevõ, ki mindig étvágygyal bír; kész betegség, mi könnyen betegséget okoz: ez a gyümölcs kész betegség; a vénség kész betegség; kész koldus, kinek körülményei oly szükek, hogy akár mindjárt koldulni mehet; kész katona, ki legott fegyvert foghat. Kész szónok, ki a szónoki eléadásra képességgel bir. „Senki nem kész (aptus) Istennek országába menni, ki ereszti õ kezét az ekére és hátmegé néz.“ Tatrosi cod. Lukács. XI. 2) Átv. ért. a mi elkészült, amit legott használni lehet, mire várni nem kell, tehát mintegy önként ajánlkozik, kinálkozik. Kész pénz. Kész ruha. Kész épület. Kész ebéd, vacsora. Kész paripa, kocsi. Készbõl élni. Kész szolgája önnek. „Mondjátok a hivatalosoknak: Ím en ebédem kész. Én bikáim és en házi madarim megölettek és méndenek készek, jövetek a menyekezõbe. Tatrosi cod. Máté XXII. CzF

 

Melchert szerint: “Uksi, (son) of Ur(o)m, has now given it, the orša, to the priest of Apollo, the Branchid”, amit Adiego elfogadhatatlannak tart. E tekintetben tökéletesen egyezünk Adiegóval.

 

 

  

Az Iaszoszi ‘Tarhunt-felirat’

 

  

C.Ia3. Tölcsér felirata

CIa3

?] areš |{>j} šanne mλne |{>j} sé{>l}y{>r}klośz : šann |# trquδe |{>j} ƙλmud [?

?M]AR E SúLYoSAN NEM iLLeNE iLY SZéLéRe KeLLŐ SZó : SA'Na öNTőRe KáR-VéDéSSE' iLY HaLoM éVőDéS[?

 

?M]ar e súlyosan, nem illene ily szélére. Kellő szó, sajna, öntőre kár-védéssel ily halom évődés.

  

Mi más kerülhetne egy tölcsérre mint használati utasítás? Nem kevesebb mint egy isten, - mondják a kutatók: „Nem kérdés, hogy a legfontosabb szó itt trquδe, melyet Tarhunt, az anatóliai vihar isten neveként értelmezünk a Blümel-Adiego dolgozatban (1993), melyet megerősített a hyllarimai (C.Hy1.) felirat armotrqdosq alakban, melyben a ’dvandva’(?) Arma-Tarhunt (a hold-isten plusz a vihar-isten) könnyen felismerhető.15 Nem mondom, örvény keletkezhet egy tölcsérben is, no de vihar...

 

 

 

 

 

A Šarkbiom felirat

 

  

E.Sa1. Az egyiptomi Szaiszból való bronz fogadalmi eszköz nagy szerepet játszott a kár szövegek megfejtésében.

šarkbiom: zidks mδ{a > b}ne: ýn-[?]mo | δen: tumn

  

ESa1

Itt is a Đ-alaku i hangértéke E, mint az előbbiekben és ismét látunk egy erőltetett átírást: a második a-nak egyáltalán nincs átkötője, az egy tiszta, félreérthetetlen b betű. Így az átírás:

 

šarkbéom: zédks mδbne: ýn-[?]mo | δen: tumn

SÁR KiBE' ÖMö': íZE DeKeS íM DúS aBBaN E: ÜNNe[Pi Do]MÓ iLY üDe S ENNi TÜMeN

  

Sár kiben ömöl íze, dekesz (degesz!), ím dús abban e ünne[pi do]mó (kenyérnek púpja), ily üde s enni tümen (tömény).

 
 

degesz: Nyiroktól, nedvektõl, kövérségtõl dagadt, duzzadt. Degesz nyir. Degesz has. Képzésre hasonló dagasz, dobasz, csupasz, kopasz, horpasz, szókhoz. CzF

 

Feliratunk Egyiptomban vendégeskedő kár írójának nem tetszett a degesz, frissen is tömény ünnepi cipó, elégedetlenségének ezzel a graffitivel adott hangot.

elfogadva, hogy az egyiptomi szöveg egy képletet tartalmaz: ’hogy Atum, a magasságos isten adjon életet és egészséget Š3rkbym -nek’, azt javaslom, hogy az egyiptomi Atum isten neve a kár szöveg végén levő tumn alakzatban lehet.16 Ez az idézet az egyiptológiát is leleplezi, világossá teszi, hogy az is csak formulákkal dolgozik, vagyis 180 év után sem képes az egyiptomi szövegeket olvasni!

 

 

 

2. Sírfeliratok Kária és Athén területéről

 

Ezeken a sírfeliratokon Adiego két szót külön kiemel: s(i)δi és ś(j)as. Az elsővel kapcsolatos hosszas fejtegetését azonnal a kútba dobhatjuk, ha jobban szemügyre vesszük a C.Tr2.-es feliratot. Ott ugyanis napnál világosabban látszik, hogy a siδi s betűje valójában egy ligatura: {a1+sz}, csakúgy mint a δ, és a szövegnek pedig semmi köze a sírokhoz! A ś(j)as pedig megfeleltetés egy kétnyelvű szöveg szavai között. Lássuk a medvét!

 

 

 

C.Tr1. Tralleis. A kérdéses jelet, ha gondolatban felül bezárjuk akkor ś, ha alul egy kicsit sarkosítjuk akkor w; az értelmes olvasat dönt!

CTr1

sδi amτ[ ] / pauvś / art{ }mon

SZű üDőSŰ' ÁMíTJa [Ba'-] / BA ViSZi / ÁRT MONNó

  

Szű üdősül (üdős korban) ámítja, [baj]ba viszi, árt monnó (mindkettőnek).

 

 

monnó: elavult régies számnév, mely a mai nyelvben már nem divatozik; a régieknél am. a latin ambo, vagy hellen αµφω, azaz kettõ együtt véve. A ragozásokat szintúgy fölvette, mint kettõ, és más számnevek vagy számjelentõ szók. Mai szokás szerint a mindkét, mindkettõ felel meg neki, pl. Münch. cod. Máté 9. „De új bort új tömlõkbe eresztenek, s monnó (mindkettõ) megtartatik.“ CzF

 

 
 

C.Tr2. Tralleis

 

CTr2

an siδi artmi pauś parŋaq?

A kérdőjel a q jelre vonatkozik, minden alap nélkül, a szavakba tördelés úgyszintén alaptalan. Az átírást készítő és azt többszörösen leellenőrző kutatók nagyon gyatra munkát végeztek, nem vették észre a ligatúrákat, az egybevésett betűket, pedig három ilyen is van:

{A1+sz}; {l+p1} és {l+p1+a1}.

(A ligatúrák annyira szembetűnőek, hogy a kutatók nem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismerik a fogalmat: ha nem ismerték akkor itt kellett volna, hogy felfedezzék!) Ezekkel az összevésésekkel így módosul az átírás:

  

an {a+s}iδi artmi {l+p}auvśz {l+p+a}arŋaq

A NÁSZ ÜDőSŰ' ÁRT MI LoBBA' VeSZ LoB A' ÁRNYA KáR

 

A nász üdősül árt. Mi lobbal vesz – lob az árnya. Kár.

 

  

 

C.Al1. Alabanda

  

CAl1

sδi a[-]mob[

SZű üDőSŰ' A [Do]MÓBa' [

  

Szű üdősül a [do]móban (púpban).


  

 

C.Eu1. Euromoszi sírfelirat

                       CEu1

  

śzas |{>j} ktaés édyréƙgyśz |{>j} mn[os?]

SZó A SZáJ KúTA ESZED IRÉGY SZáJ MoN[DaTJa]

 

Szó a száj kúta (kútja), eszed irégy (irigy) száj mon[datja].

  

A kutatók feltevésével ellentétben, a kár szöveg nem azzal foglakozik, hogy kimondja ’ez egy síremlék’ – aki nem vak az úgy is látja. Nem a ki kinek mit hivalkodás, hanem pár emberi szó, hasznos útmutatás formula nélkül.

 

 
 

C.Eu2. Euromosz

CEu2

A H jelet Blümel eredetileg λ-nak írta át, de Adiego a betűt átjavította e-re. Ezt vissza kellett javítani eredetire és minden kör alakú betűt átjavítani KöR-re, azaz q-ra. Ha van a betűnek helyi kötődése, akkor a vésnök kauniai (kibédi).

 

qmqb ƙgyé: tλmazrnyé / śzδun: śzqśznéabkql

KaRáM KöRBe üGYE' : TiLa'Mi A RéNYE / SZiDáS UNó : SZeKéR SZíNE A BaK KöRüL

 

armqn qyrbmuδqlq / manqn

A RéM KáRoN KáR Jó BoRBa' MŰ iDőS KoRRaL KáR / MANKó áRáN

 

Karám körbe ügyel, tilalmi a rénye, szidás unó. Szekér színe a bak körül. A rém káron kár. Jó borban mű. Idős korral kár mankó árán.

  

rény: Szeged tájékán, szõlõk vagy kertek árkain levõ sövény, gát, kerítés. Alkalmasint ,cserény’ szóból módosúlt CzF

 
 

  

C.Si1. Szinuri szentély Mylasza közelében

CSi1

adgmδš: griƙgyñ: t[b]rsé: [ñ?]

ADaG íM DúSáS : íGéRI eGY TáL : TöBB RéSZE: [TeLe]

  

tbeśz (vacat)

TöBB ESZi …

  

gƙgyñ: bénq: sñaédλo[t

íGéR EGY TáL : BENNe KáR : aSZTaLA E'DűLÖ[TT]

  

Adag ím dúsás – ígéri egy tál. Több része [tele], több eszi … ígér egy tál (de) benne kár: asztala eldűlö[tt].

  

  

  

C.Ka1. Sírfelirat a káriai Kaunoszból.

CKa1

sñés: sδésa / s: psuv cśol cś / mal cś: mno cś

SZiTáL ÉSZ : SZiDáS E'SZÁ' / SZó : Ba SZó ViCCÖL áCS / MA LóCa : MiN ÓCS

  

Szitál ész, szidás elszáll, 'szóba szó'/'szó baszó' – viccöl ács. Ma lóca min ócs(ka).

 

 

 

C.Ka3. Síremlék Kaunoszból

CKa3

  

šoruv cś ann ébrs cś

SORáVa' uCCA NőN ÉBeR SZóCSő

 

Sorával utca, nőn éber szócső.

 

Hát igen, az utca mindent lát és kihangosítva kibeszél!

 

 

 

 

 

 

 

C.Ka8. Kaunoszi felirat két kőkockán Demeter templomának a falában. Adiego írta át Frei-Marek eredeti potkośλo olvasatát, a fénykép alapján jogosan, de itt sem jött be neki a formula.

CKa8

potko cśλ cś aba?δ? / ya

PÓT KOCSiLőCS A BA' DUSZáJA

 

Pót kocsilőcs: a baj duszája (párnája – arra fektetik a tengelyt az összetört kerék helyén).

 

  

C.Kr1. A Telmesszosz öböl-beli Kryaból (ma Taşyaka) való ez a felirat.

CKr1

qoτ2omuv sδésa / s?n cś šoδuvbr cś

     sb mno cś knor / norél?ams

 

A harmadik betű, τ2 hangértéke Z, a második sor negyedik betűje ligatúra: {R+T}, a sor első betűje m, de a negyedik sorban tisztán kiolvasható l marad l. A szavakba tördelés, amint az ábra mutatja, teljesen önkényes, ezért figyelmen kívül hagyjuk:

  

     qoτzomuv sδésam n cś šrtoδuv br cś sb mno cś knor norélams

     KöRÖZŐ MűVéSZ iDőS E SZÁMoN CSöRTŐ' DúSáVa' BáR CSőSZ Be MoNNÓ CSöKKeN ŐRöN ŐR E LAMoS

  

Köröző művész idős e számon, csörtöl (fegyvert zördít) dúsával; bár csősz, be monnó (mindkettő) csökken: őrön őr e lamos.

 

lamos: (lom-os) mn. tt. lomos-t v. ~at, tb. ~ak. Szélesb ért. mirõl lamok fityegnek, alányulnak, vagy csurognak, csepegnek. Lamos fák. Lamos farku kutya, lamos komondor. CzF

 

Igazán sajnálhatja, prof. Adiego, hogy nem beszél kárul. Ez a nyelv csodálatos!

 

 

 

C.xx3. Ezek az xx jelzésű tárgyak az európai régiség kereskedelemben tűntek fel, nagy valószínűséggel egy káriai Apolló szentélyből lopták őket.

Cxx3

akymyδuýeryly[vacat]d

A KaJáBa' Mi Jó BüDöS Ű EReJéBű' LiJúBa aD

  

A kajában mi jó büdös, ű erejébűl lijúba ad.

  

liú/lijú: (li-ú) fn. tt. liú-t. Alakra és képzésre olyan mint hiú, diú (v. dív), valamint ezek gyöke hi, di, úgy amazé li, s valamint hiú am. vacuitatem habens, diu (dív) am. pretium habens, pretio praeditus, úgy liu am. foramen habens, t. i. gyöke a mélyedést jelentõ li, mely megvan a lik szóban is. Liú jelent tehát mély minõségü eszközt, tölcsért, melynek nélkülözhetlen kelléke, hogy likas. Máskép:

livó, lihó v. léhó, lijú, léju, melyekben a jelen származtatás szerént a v vagy h vagy j csak közbeszuratok a kéthangzó összetorlódásának mellõzése végett. Egyébiránt más származtatással V. ö. léhó, melynek liu csak módosított alakja volna. CzF

 

 

 

G1. Athéni kétnyelvű felirat ie. 525-520-ból.

G1

  

śzjas: san tur

SZáJJA' SZó : SZÁNT Ű

 

Szájjal szó szánt űrá (dorgálják).

 

 

 

 

 

G2. Váza Thesszalonikiból.

G2

  

A választóvonal utáni jel azonos az l jelével, a lekanyarodás nem indokolja a k olvasatot.

 

qlaλé cś | k?[d

KöRüL A LECCS | Kö[DöL

  

Körül a leccs | kö[döl...

 

 

 

3. A leghosszabb graffiti

 

 

E.AS7. Lepszius Kar 1. Abu Szimbel. Ezt a graffitit egy kár katona írta az ie. 593/592-es nubiai hadjárat idején, melyet II. Psammetichus fáraó vezetett.

 

EAs7

 

naz ƙgyéƙgy | býš | esak ? δowš |{>j} mýqudem |{>j} pésmaśzk |

aNNÁ' aZ üGYE íGY | BŰS | E SZAKaDáS ÓVáS Jó MŰ KöRŰ' DE MéLYéBe ÉSZ MÁSZiK |

 

      bebént | mo |{>l} ne | psýš[|?{>j}] aén[r]éq[r]o{>ñ}m (az Y alakú jel az r betűt beszúrja az éq jelek elé és után is)

eBBE' BENT | Mi ÖLNÉ | BőSZŰ' SúLYA E NőRE KáRáRTaLoM

  

Annál az ügye így bűs, e szakadás óvás jó mű körül, de mélyébe ész mászik. Ebben bent mi ölné bőszül, súlya e nőre kárártalom.

  

Adiego ebből a leghosszabb falfirkából, saját bevallása szerint, egy nagyon bizonytalan ’King Psammetichus’-t tudott kihozni.

 
 

 
 

 

D. Hosszabb feliratok

 

Adiego miután kifejezte viszolygását a hosszabb szövegektől általában, megállapítja, hogy „A szövegeket mint amilyen a Kildara felirat jelenleg képtelenség elemezni. Azonosíthatunk néhány különálló szót, de semmit sem tudunk a szövegkörnyezetről amelyben ezek előtűnnek.

Az egyedüli módja ’beférkőzni’ egy ilyen szövegbe egy meglévő fordításon keresztül. Az egész káriai al-gyűjtemény hosszabb feliratai közül a Kaunoszi kétnyelvű felirattal jár egy legalább részben olvasható szöveg, melynek tartalma kétségkívül összevág a kár szöveggel. De még ebben az esetben is az elért eredmény nagyon korlátozott. A hosszabb feliratok elemzése természetes hát, hogy ezzel a példával kezdődik. Komolyan megnehezíti az ilyen típusú feliratok tolmácsolását, hogy jelenleg képtelenek vagyunk igealakokat felismerni. Anélkül, hogy tudnánk melyik szó jelöl igét, gyakorlatilag képtelenség kiokoskodni bármilyen megközelítést a szöveg szerkezetének és a tartalmazott közös főnév szerepének elemzésére. Még a kaunoszi kétnyelvűben is, ahol a görög szöveg jelenléte kellene, hogy segítse az igei forma azonosítását, nem sikerült megegyezni, hogy melyik szót kellene igeként felismerni. Amint már láthattuk, az ige felismerésének problémája a rövidebb szövegekre is kihatott, és csak a kár dokumentáció tekintélyes növekedésével fog ez a jelentős vizsgatétel megoldódni.17

A kutatók, így Adiego is a 18 soros felirat első tíz sorára összpontosít, mivel csak ennyi hozható kapcsolatba a görög felirattal, melynek fordítása így hangzik: „a kibédiek (Kaunians) számára jónak tűnt, hogy Nikokles (...) és Lysikles (...) nyilvános látogatói és jótevői voltak a kibédieknek.18 Úgy tűnik, hogy Kaunoszt a károk Kibédnek hívták – nem ez lenne az egyetlen közös kárpát-medencei és anatóliai földrajzi név. A két tulajdonnév azonossága a két szövegben félreérthetetlen és ezzel be is fejeződött mindaz, ami a két szöveg összehasonlításából biztonsággal levonható. Már az átírással is baj van, bizonytalan a q q, o o és ś sz_cs betűk szétválasztása. A kihagyásos írásszabályt követő feliratokban felesleges ismételgetni minden mássalhangzó után ugyanazt az önhangzót, különösen a szó második előfordulásakor, amikor már az olvasata anélkül is biztos. Pl. az otonosn szó így felesleges írásfelület pocsékolás, kétszer is.

A görög nyelv szabályai szerint a látogatók és jótevők tárgyesetben vannak, a formula tehát bővül az –n tárgyraggal, ehhez keresni kell tárgyas igét, amit majdnem el is találnak, feltételezve, hogy uéomλn jelentése ‘to make, to invest as, to establish as’.

Az sb pedig kötőszónak tűnik: „Az sb helyes tolmácsolása, mint mellérendelő kötőszó, szintén lényeges, mivel fontos szerszám lesz a kár szövegek kifejezéseinek és mondatainak a meghatározásában.19 De mi van akkor, ha ez a tolmácsolás téves? Akkor bizony a kifejezések és a mondatok is tévesek, de a tudományos hólabda gurul tovább... Noha okosabb lenne megállítani, mivel „a kár szöveg utolsó sorai gyakorlatilag lefordíthatatlanok, mivel a legtöbb betűcsoport csupán egyszer fordul elő és nem mutat semmilyen külső ismertető jelet, ami hozzásegítene a megértéséhez. Ezeknek az utolsó soroknak a szavakba tördelése is nagyon nehézkes feladat.20 Sajnos, ez nem csak e kétnyelvű felirat utolsó soraira áll, hanem a teljes kár írásos anyagra.

  

 

C.Ka5. ’Kaunos Bilingual’.

 

CKa5

 

  

kbédn uéomλn é[—]

énés δrual nék[—]

lan lyséklas[-?]

otonosn sb lys[ikl]

an lysékratas[-?]

otonosn sarné[š]

mdoτz un sb unδo[—]

tλšrt kbdynš sb β2o[—]

olšrt otršrt sb aƙgyt[ms]—

kmt abséms sb [—]

yτz oru? sb aƙgyt[—]

buvƙgyy[——]é[——]é

[—]śz un moa[-]λboror

[—]Tλƙgysasoτz ort

tab sb ort[-] sb Tor-

ouo bé mslmnléa

purmoruos mnos

t{>k}uv

  

  

   

  

  

  

  

  

Az összefüggő, értelmes olvasat rámutat egy szisztematikus átírási hibára: a pirosra átírt o betű minden esetben q-ra javítandó. Ezeken kívül csupán két átírási hiba van: az első elírás lehet, a kérdéses jel, az u, nem is hasonlít a t-re, az utolsó t pedig egyértelműen k. Az u és uv között pedig az olvasat dönt.

 

kbédnomλn é[—]

KiBÉDöN Ű E KőRe eMeLé eNNÉ' [iPPOSZTh-]

énés δrual nék[—]

ENÉSZ DíSZőRŰ' ÁLL NÉKö[KLÉSZ Ó'Da-]

lan lyséklas[-?]

LÁN íLLő JóBa' SZÉKLÁSZ [Ki őT]

otonosn sb lys[ikl]

KáRT KeRű'Ni KéRi SZó'Na SZeBBeL JoBB SZó[VaL]

an lysékratas[-?]

ANNáL Jó BeSZE KáR A TÁSS[A' ŐK]

otonosn sarné[š]

KáRT KeRű'NeK RoSSZ NáSZÁRa eNNÉ' [SZóNoK]

mdoτz un sb unδo[—]

MeDDő KöRöZ Ű NáSZáBa' Ű'Ne De SZó KáR [ÍRó-]

tλšrt kbdynš sb β2o[—]

TóL áRT KiBéDI JóBaN Se SZeBB Be KáR [ÍRó]

ort otršrt sb aƙgyt[ms]—

KöRüL őRT KeRíTő Rá áRTó SZóBA' üGYeT Mi SZá[MíT]

kmt abséms sb [—]

KiMeTTe A BeSZe EMéSZe SZeBB[-]

yτz oru sb aƙgyt[—]

JoBB ZSáKRa áRU SZóBA' üGYeT [TiToK-]

buvƙgyy[.....]é[....]é

Ba' ViGYe JoBB [...

[..]śz un moa[.]λboror

[KáR A] SZó Ű NeM KéR A[Ko]LBú' KáR íRó KáRáRa

[..]Tλƙgysasoτz ort

[ÍRa]TJa Le üGYéSZ A SZó KöRöZi KáR íRóT

uab sb ort[-] sb Tor-

Ű A BoSSZúBa KéR íRóT [Ki]SZaBaTJa KoRáRa

ouo bé mslmnléa

KeRŰ' KöRBE Ma SZóLaMoN éL-E A’

puvrmoruos mnos

Bű VéR Mi KéRi eRRŰ' KáR SZáMó’Na KóRáSSZ-

t{>k}uv

A E KűVe' öSSZE

 

 

KiBÉDöN Ű E KőRe eMeLé eNNÉ' [iPPOSZTh-] ENÉSZ DíSZőRŰ' ÁLL NÉKö[KLÉSZ Ó'Da-]LÁN iLLő JóBa' SZÉKLÁSZó[Ki őT] KáRT KeRű'Ni KéRi SZó'Na SZeBBeL JoBB SZó[VaL] ANNáL Jó BeSZE KáR A TÁSS[A' ŐK] KáRT KeRű'NeK RoSSZ NáSZÁRa eNNÉ' [SZóNoK] MeDDő KöRöZ Ű NáSZáBa' Ű'Ne De SZó KáR [ÍRó-] TóL áRT KiBéDI JóBaN Se SZeBB Be KáR [ÍRó] KöRüL őRT KeRíTő Rá áRTó SZóBA' üGYeT Mi SZá[MíT] KiMeTTe A BeSZe EMéSZe SZeBB[-] JoBB ZSáKRa áRU SZóBA' üGYeT [TiToK-]Ba' ViGYe JoBB …

 

[KáR A] SZó Ű NeM KéR A[Ko]LBú' KáR íRó KáRáRa [ÍRa]TJa Le üGYéSZ A SZó KöRöZ KáR íRóT Ű A BoSSZúBa KéR íRóT [Ki]SZaBaTJa KoRáRa KeRŰ' KöRBE Ma SZóLaMoN éL-E A’ Bű VéR Mi KéRi eRRŰ' KáR SZáMó’Na KóRáSSZ-A E KűVe' öSSZE.

 

 

Kibédön ű e kőre emelé, ennél [Ipposzth]enész díszőrűl áll Nékö[klész olda]lán, illő jóban Széklász, [ki őt] kárt kerülni kéri, szólna szebbel, jobb szó[val]. Annál jó besze kár, a táss[al (társsal) ők] kárt kerülnek, rossz nászára ennél [szónok] meddő köröz. Ű nászában ülne, de szó kár [író]tól árt: kibédi jóban se szebb, be kár [író] körül őrt kerítő rá ártó. Szóban ügyet mi szá[mít] kimette (kimetszette), a besze emésze (emésztése) szebb[-] jobb zsákra áru (zsákbamacska), szóban ügyet [titok]ban vigye jobb …

[Kár a] szó, ű nem kér a[ko]lbúl. Kár író kárára [íra]tja le ügyész, a szó körözi kár írót. Ű a bosszúba kér írót, [ki]szabatja korára, kerül körbe ma szólamon. Él-e a bű vér mi kéri, errűl kár számolna, kórássza e kűvel össze.



Ismét azt látjuk, hogy az olvasat messze felülmúlja a ’megfejtők’ fantáziáját. Kár a hiányzó sorokért és sorvégekért, noha a ballada így sem vált az enyészet és/vagy rombolás martalékává. A szöveg így is teljesen értelmes, nem szorul külön magyarázatra, vagy ne adj'Isten, tolmácsolásra! Az átírásnál formailag talán még jogosan is o-nak vélt jel az olvasat szerint q, de ez ellen formai kifogásnak sincs helye, hiszen a jel alakra egy kört ábrázol, innen ered K_R hangértéke. Valójában a teljes szöveg erre a {K+R} hangértékű q betűre épül, ezért is szedtem pirossal ennek a kettős hangértékű jelnek minden előfordulását. Már önmagában is érdekes a kár népnév és kár közfőnév használata, de a szöveg itt nem áll meg, ügyesen használja ezt szerteágazó magyar szógyököt. KáR, hogy akadémikus nyelvészeink nem KóRásznak el nyelvünk tiszta forrásaihoz ...

 
 

 
 

C.Ka2., a leghosszabb kaunoszi (kibédi) felirattal ugyanaz a probléma mint a kétnyelvű felirattal, itt is a q és o átírása keveredik. Az olvasás folyamán ezeket, a könnyű összetéveszthetőség miatt rendszeresen fellépő átírási hibákat, könnyű kijavítani, de az ésszerű olvasat követelménye nélkül, az átírást végző kutató csupán megérzésére támaszkodhat, ami a tudományon és a gyakorlaton is kívül álló kategória.

 

CKa2

  

[ui?]omλŋ qrds γrdso[-]é[

[-]r sb aƙmnnartnyr obsmns[

[-]ƙarλanoŋ sb zšaréosŋ éƙ[

[-]nudrma ƙyrpaé sarnéš sb u[

[-]aT punoτ2 otrš bé sb aƙtmsk[m

[-]δǧaétk ouor γδλaŋǧé[-]

[-] sarnéš sb ǧorsolš sb uTbét

[-]bé qrdsoλ š aét ǧmalé Tƙét

[-]intnor ƙyrapaéś umoτ2 oba

[-]δéurt obsmsmñǧñ ouor mtǧyr

[—]abrunƙur[-]šynšTynn sb vacat

[——————]tbsms ǧmalé [

[——————]maT ǧsb an[

[.............................]ba vacat

 

 

 

 

[or]omλŋ qrds γrdso[z]é[grƞ

[ÖR]ÖMLÁNY KáRáRa DuSZTiG áRaD SZÓ-[Z]E[GeRNYe

[h]r sb aƙgymnnartnyr obsmns[l

Hí]RSZóBA' GYoM NőN ÁRTaNa Jó BoRRÓ' BeSZe MiN SZó[L

[w]ƙgyarλanqŋ sb zšrtaréo{>t}sŋ éƙgy[a

Vá]GYáRóL A NŐ NYüSZűBe ZáRTÁRa E TeSZNYE aGY[A

[k]nudrma ƙgyyrpaé sarnéš sb u[s

Ki]N Ű DőRe MA íGY Jó BuRáBA' E SZÁRoN-ÉRőT SZóBa' U[SZí-

[t]aT punoτz otršrt bé sb aƙgytmsk[šk

T]ATJa BŰNÖZŐ úTRa áRTi BESZéBe AGYáT Mi SZó Ke[Sá'Ko-

[-]δǧaétk quor γδrtλaŋǧé[bajl]

-]DáS eBBE' aDJA E TiK KöRŰ' ŐRT aGGóDóS BaRáT LÁNY üGYE' [BAJa Le-

[-] sarnéšrt sb ǧorsolšrt sb uTbét [r

-]SZ ARáN ÉRT SZóBa' íGY ŐR SZÓL éRTő SZó BŰTJéBE Tö[R

[-]bé qrdsoλ šrt aét ǧmalé Tƙgyét

] BE KáRáRa De SZÓ eLáRú'TA E TőGY MA LÉTJe üGYET-

[l]éntnor ƙgyyrapaé cś umoτzoba

[L]ENT NŐ RoGYaJJa BoRRA' aPA E CSŰ-ó'MOZÓBA

[b]δéurt obsmsmñǧñ ouvor mtǧyr

Bü]DéSSE' ÜRíT ÖBSZáM SZeMéTTeL eGYüTT éLŐ VÖRMöT íGY JóBaRá-

[tr h]abrunƙgyur[-]šrtynšrtTynn sb vacat

TRa H]ABáR Ű NaGY ÚR HíRéT iLY BűN áRTaTJa JoBB Nő NáSZáBa'*

[——————]tbsms ǧmalé [

uTóBB SZó Mi SZiDJa MA LE...

[——————]maT ǧsb an[

MA úTJa íGY SZeBB A Nő ...

[.............................]ba vacat

 

[Ör]ömlány kárára dusztig árad szó[z]e[gernye, hí]rszóban gyom nőn ártana. Jó borról besze min szó[l, vá]gyáról a nő, nyüszűbe zártára e tesznye (rendetlen) agy[a, ki]n ű dőre, ma így jó burában, e száron-érőt szóban u[szít]atja bűnöző útra, árti beszébe agyát, mi szó ke[sálko]dás (vitázás). Ebben adja e tik (tyúk) körül őrt aggódós barát, lány ügyel, [baja le]sz arán ért szóban, így őr szól, értő szó bűtjébe (böjtjébe) tö[r] be kárára, de szó elárulta: e tőgy ma létje (léte). Ügyet[l]ent nő rogyalja (roggyantja) borral. Apa e csű-ólmozóba bü]déssel ürít öbszám szeméttel együtt élő vörmöt (férget, worm! angolul) így jóbarátra. H]abár ű nagy úr, hírét ily bűn ártatja, – jobb nő nászában.*

 

* A gondolatmenetet itt lezárja a szabad rész, a folytatás túl hiányos olvasni, a találgatás pedig nem célunk.

 

 

dusztig/duzzig: Duzzanásig, teliden tele. Untig, duztig jól lakni. Némely tájejtéssel: dosztig. Hasonló képzõdésüek: dugtig, untig. CzF

zegernye: fn. tt. zegernyét. Zivataros, égiháborús idõ, förgeteg. Túl a Dunán divatos szó, s Kemenesalon jelent havas esõt is. Máskép: zehernye. Valószínüleg hangutánzó, mint zihar, zivar, zivatar, e gyökeik is zeg, zeh, zih, ziv, valamint törzseik: zeger, zeher, ziher, zivar rokon hangúak. CzF

nyüszű/nyoszoly: Széles ért. lábakon álló készület, melyen elnyujtózva fekünni, pihenni, nyugonni, alunni lehet. Ezt fejezi ki a Molnár A. és Pápai Páriz értelmezése szerént a latin grabatus, sponda, és hellenlatin cline. Ez értelemben ide tartozik a pamlag, lésza, katonaágy. Közönségesen az ágy szóval egyértelmüleg használtatik, de, úgylátszik, az ágy különösen alvásra rendelt, és saját ruhanemüekkel, ú. m. párnával, vánkossal, dunnával ellátott készület; régiesen álgy, mi azt gyaníttatja, hogy gyöke ál vagy al azonos az álom vagy alszik szó gyökével. Ellenben a nyoszolya gyöke rokonnak látszik, a nyugszik, nyújt, nyúlik, nyújtózkodik, igék gyökével. Ezen szó eredeti alakban nyoszoló, mint némely tájakon divatozik s képzési hasonlóságban vannak vele: mocsola, pocsola, pongyola (bongyola), motóla, gomola, csigola, korcsola, fuvola, bugola, csoroszla, gereble, meregle, csákla, melyek mindannyian elavult igetörzsökökbõl származott részesülõk módosított véghangzóval, mocsoló, pocsoló, pongyoló, motoló stb. helyett, melyek közõl némelyekben a nyelvszokás az l hangot meglágyította; mint mocsolya, gereblye, csáklya. E szerént nyoszolya am. nyugolya vagy nyuszolya, melyben az sz képzõ megfelel a g gyakorlatos képzõnek s e kettõ néha föl is cseréltetik, péld. ha öszvehasonlítjuk ezen igéket: tömöszöl tömöget, vonszol vonogat, noszol nógat, azt veszszük észre, hogy mind gyakorlatosak, s ezen értelmök a g és sz hangokban rejlik; így lett a nyu gyökbõl nyuszol, és nyugot v. nyugat ige, s ennélfogva nyuszoló, am. nyugotó t. i. készület vagy bútor. V. ö. NYUGOT, ige. Más vélemény szerént a nyoszolya szoros ért. annyi volna, mint nõszölõ, vastag hangon nászoló, azaz: házasok ágya; s ez értelemben szoros viszonyban áll a nász, nyoszolyóasszony és nyoszolyóleány, székelyesen nyûszüasszony, nyûszüleány, s Nagy-Bánya vidékén nyuszóleány szókkal. CzF

kesálkodás: Küzdés, viaskodás; szóbeli versengés, vitázás. „És az õ kinját és kesálkodását, imádságába úrnak ajánlja vala.“ Góry-cod. 28. l. „A halálnak késálkodásába levén.“ Debreczeni-cod. 46. l. Kezdé vele beszédöknek nagy kesálkodását vallania.“ Tihanyi cod. 299. l. Az Érdy-codexben am. általában izgés-mozgás, foglalkodás. „Jó mivelködetben való késalkodás, azaz hogy ne iljen (üljön) veszteg, de valami kézi munkálkodásban foglalja ember ennen magát. (Toldy F. kiadása 80. l.). CzF

vörm → féreg, (fér-ìg, mely t. i valamibe fúrja magát, vagyis fireg forog, rokon vele a latin vermis, német Wurm, arab kermes stb.) fn. tt. férget, tb. férgek. 1) Állattani: szoros ért. azon apró állatok neme, a gerincztelenek osztályából, melyeknek piros vérök nincs, s külsõ érzékjelek nélkül szükölködnek, és lábatlanok, hanem testeik öszvehuzása és kinyujtása által mozognak, s melyek az állatország hatodik, és utósó osztályt teszik. (Vermis). Ilyenek a pondrók, giliszták, bélgiliszták stb. Babféreg, buzaféreg, sajtféreg, tormaféreg. Fészkelõdik, mint a tormába esett féreg. (Km.) Ritka alma, kiben féreg nincsen. (Km.). 2) Népnyelven, mindenféle kártékony vagy undok állat, milyenek a farkasok, kigyók, békák, egerek, poloskák, állatok testén élõdõ különféle bogarak stb. Csunya, utálatos, undok féreg, büdös féreg, toportyán féreg (medve). Tisztátalanság miatt majd megeszik a férgek. Teli van a feje, ruhája féreggel, (tetûvel), hogy a féreg (egér) rágja le a füledet. (Kriza János). CzF

 
 

A szöveget nem kell se magyarázni, se magyarozni, világos és magyaros besze, kár(!) hogy az utolsó három sor hiányos.

C.Ka2, a legterjedelmesebb kár felirat, gyakorlatilag kiismerhetetlen maradt. A kaunoszi kétnyelvű megtalálása megengedi némi kapcsolat megállapítását a két szöveg között, és biztosan nagy jelentőségű, hogy a sarniš szó, amelyik a kétnyelvű szövegben úgy tűnik, hogy vagy teljesen, vagy részben a ’proxenoi’ kár kifejezését képezi, úgyszintén jelen van a C.Ka2.-ben. Más fontos megfelelés a otrš = αὐτoὑς szó, a ’leszármazott’ jelentésű aƙtmskm(t?), és a főnév vagy ige ami nyilvánvalóan utal arra, hogy a felirat egy rendelet (uiomλn, [--]mλn a C.Ka 2-ben).21 Talán csak annyit fűznék ehhez hozzá, hogy pl. az otrš szó első betűje az előtte lévő szó utolsó betűje, egyszóval nincs is ilyen szó.

 

 

C.Hy1. A b oszlopot még 1933-ban Laumonier találta meg, és nagy meglepetésre a 2004-ben Hyllarimában megtalált a rész pontossan hozzáilleszthető. A különböző időszakokból és kezektől származó feliratok azonban nem teljesen illeszkednek és így felmerül többféle olvasati lehetőség. Adiego a törésvonal és választóvonal közötti részt az a oszlop soraihoz csatolta, de értelmes olvasatokat csak akkor kapunk ha ezt a részt külön oszlopként kezeljük.

Ugyancsak az értelmes olvasat követelménye diktálja, hogy a betűt ne i-nek hanem az M és R összerovásának, ligatúrájának: {M+R}-nak olvassuk, az átiratban mr-rel fogjuk jelölni

 
CHy1

 

 

   a.     šasqarmr qδ dy / muqτ armqtrqδ

           őS A SZó KáR ARRa MáR KéRDéS De úJaBB / MŰ KáR úTJÁRa Mi KáR iTT íRóKRa aDóSú'

βrsmr armr šśzβrs- / manλ: uvśzqbn śz

BáR SZó MáRA RéM íRáS SZoBRáSZ / iMMÁN éL : VéSZKoRBaN SZó

rtmr m uśzobnśz pu / uśzbzql tñuśzβr

áRT MaR MŰSZÓBaN SZaPú'Va / Ű SZóBa' iRáNY KoR-LáTóTúL Ű SZoBoR-

pau manλśz y / sśz (a táblázatban a betű λ és e átirattal is jelen van! itt éL vagy É', olvasata ugyanaz.)

BA' Ü' iMMÁN éL SZáJáBa' / SZó SZó'

  1.   kδuñopmrzrnymrpu KiSs usoτ

Kó'DuS UTáLLÓBa MaR iRáNY MáRa BUKáS SZŰ SZOTTYa

molš msoτ ylarmmrτ

Ma ÖLéS Ma SZÓ úTJa úJBóL A RéM íM aRaTJa

  1.   mδa – osq – mrśz – rmrśz – smrśz [b]r

MóDoSA' – ŐS KáR – MáR SZó – Ra MeRéSZ – SZáMáRa SZó – VáR

 

    (a) Ős a szó, kár arra már kérdés, de újabb mű kár útjára, mi kár itt írókra adósul. Bár szó mára rém, írásszobrász immán (immár) él. Vészkorban szó árt, mar mű-szóban szapulva. Ű szóban irány kor-látótúl, ű szoborban ül, immán él szájában, szószól (más ügyében szól).

    (b) Koldus utállóba (útonállóba) mar. Irány mára bukás, szű szottya (szív belekottyanása) ma ölés, ma szó útja újból a rém, ím aratja.

    (c) Módosan ős kár már szóra merész, számára szó: vár.

 
 

adósul: Adóssággal terhelõdik, adóssága lesz. Eladósúl. CzF

 

 

A telefonkönyv készítésbe annyira belejöttek a kutatók, hogy itt már képlet nélkül is gyártják a neveket: „Az armotrqδosq szóban könnyű felismerni két jellemzően anatóliai istennevet: armo-, a Hold-isten neve (Hitt. Arma-), és trqδ-, a vihar-isten már bizonyítottan szerepelt más kár feliratokban (Kildara, Iaszosz).22

Attól félek, hogy a kutatók akkor sem értenék a fenti szöveget ha beszélnék a kár nyelvet, pedig a szöveg rémisztően időszerű. Ma is, amikor ellenőrizetlenül millió számra árasztják el Európát a balsejtelmes hátsószándékkal vezérelt tömegek, az írók, az értelmiség rémes műszavakkal szapulja a veszélyre figyelmeztetőket. Ilyen eszement korban merészelt megszólalni az ős kár az üres, és ezért káros politikai mantrákat károgókkal szemben, mondván: az én házam az én váram … és felépült a kerítés!

 

 
 

C.My1. A feliratot Mylasza közelében, Kircağizben találták, 2004-ben. Az átírás bizonytalan, különösen a q, sz_cs és o jelek olvasata okoz ismét gondot. Kár(!), hogy a kutatók, közöttük a kár nyelv doktora, Adiego nem beszélik a kár nyelvet, mivel a szöveg eloszlatta volna e körüli gondjaikat. A szöveg éppen arról szól, hogy a KöR szógyökre települő szóbokor, benne a KáR szó milyen KáR a KáRoKRa. A szöveg megmagyarázza azt is, hogy a KöR rajza egyben a K_R gyökváz betűjele is, a pontos KöR és a KöRKeReszt mellett.


CMy1

 

 

idra{>b}yridse{>λ}mδ{>ŋ}bq mqlš tyƙgy[

IDő RaBJa BáR IDő SZeLe MeNNYBe' KáR MiKoR LuSTa JoBBáGY

tsial tusqlśz: mqi m[-]saśz[

TeSZI ALaTTÚ' SoK áRuLáS : MiKoR I' Me[Ré]SZ A SZó

βbsanql paruqsśz: p?au paryriƙśz

BúSaN KeRüLi BÁR Ű KiRe SZó SZó' : aBBA' Ű PÁRJáBa' iRIGY SZó

qzrnyali qbrbiśz: tsial qbrbiśz

KáR áRNYALI KoR BőRiBe ISSZa : TeSZI ALá KöR-BuRáBa IS

βbsanql yrqsqś{>q}: paryriƙgy psqirśz

BúSaN KeRüL Jó BoRoKRa SZoKóRa KáR : BÁR JoBB iRIGY PiSZKáRa ÍR iS

[-]bδq pnuśzqśz: myzrnye{>λ} trdyśz

[SZa]BaDoS KáR BűNe Ű SZó-KáRoS : Mi JoBB iRáNY éLeTéRe De JoBB SZó

šarkbiqm qzrnyaliśz: śzumq kbdmuśz

SARKáBa' I' KáR MiKoR áRNYALI iS : SZŰ MiKoR KiBéDi MŰSZó

skduβbsrqtqzrnyśz: pau ƙgytqiśz

SZaKaD Ű BuSáRa KáRT KáRáRa NYeS : aBBA' ÜGYe TüKöR IS

[-]qq idyriƙgyśz: ksbq iduśqlś

[Tü]KöR KoR IDeJéBe' iRIGY SZó : KéSZ BoKoR I' De Ű SoKáRa LeSZ

[-]qbi{>zrny}qkliśz: ƙgytqi yrqsqś

KáR BáRáNYa KöRöKKeL I' SZó : eGYüTT KáRI JoBBRa KáR SZó KáRoS

  

 

Idő rabja, bár idő szele mennyben kár. Mikor lusta jobbágy teszi alattul (alattas/alantas állapotban) sok árulás. Mikor ily me[ré]sz a szó, búsan kerüli bár ű, kire szó szól. Abban ű párjában irigy szó, kár árnyali, kor bőribe issza, teszi alá kör-burába is. Búsan kerül jó borokra szokóra: kár, bár jobb irigy piszkára ír (orvosság) is. [Sza]bados kár bűne: ű szó-káros. Mi jobb irány életére, de jobb szó sarkában ily kár, mikor árnyali is szű (szív). Mikor kibédi műszó szakad, ű busára (makacsul) kárt kárára nyes. Abban ügye tükör is, [tü]kör kor idejében irigy szó: kész bokor ily, de ű sokára lesz kár báránya. Körökkel ily szó együtt kári, jobbra kár szó káros.

 

 

Ebből a tanulságos szövegből Adiego ennyit lát: “Az új Mylasza felirat (C.Me1) egy bevezető címsorból áll, melyet egy névsor követ. Ennélfogva, csupán ez az első sor látszik megszokott szókészletnek. Ám ez is a többi kár szöveg mintájára gyakorlatilag kiismerhetetlen marad:

idrayridsemδbq molš tyƙ[

A legérdekesebb jellemzője a Hyllarimánál is megtalalható molš szó jelenléte, melyet ‘papok’ jelentéssel mint tárgyesetet vagy többesszám alanyesetet boncolgattunk előbb. Többesszámú főnév jelenléte egyezik az utána következő névsorral.23 Szerinte tehát az egész felirat papok névsora valamilyen áthatolhatatlan ajánlással. Sajnálom.

 

  

 

A VIII. fejezet a kár nyelv alaktanával foglalkozik. Nem én, a szerző mondja meg, hogy milyen alapon és milyen alapossággal: “Szükségtelen kiemelni, hogy a kikövetkeztetett kép idegesítően hézagos, és sok esetben rendkívül törékeny bizonyítékon nyugszik. Viszont ennyi is elegendő igazolni a kár nyelv és az anatóliai indo-európai nyelvek egyértelmű rokonságát, sajátképpen lüwi tájnyelviségét.24 Hát igen, az ‘extremely fragile evidence’ is elegendő kimondani, hogy a kár nyelv az indo-európai családba tartozik, hiszen ez politika, amit nem bizonyítani kell, hanem csak ismételgetni lépten nyomon.

Jelenlegi tudásunk a névszói hajlításról a tulajdonnevek kapcsán szerzett anyagon alapszik, melyekhez hozzáadhatunk néhány közfőnevet. Nincs példánk a melléknév hajlítására a népi formák kivételével, melyeket melléknévi kiegészítőként értelmezhetünk ( mint pl. otonosn a C.Ka5.-ben). Valamennyi bizonyossággal csupán néhány szóvégződés határozható meg.25 Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy az a néhány szóvégződés többsége kérdéses az önkényes szóba tördelés miatt: a kutatók ott törik meg a szöveget ahol nekik megfelel és az így kapott “szóvégződésből” messzemenő következtetéseket vonnak le, majd a következő tördelést már ezek a “tények” alapján végzik el. És így ezek az ön-gerjesztett szóvégződések a következő lépésben már “bizonyítékok” lesznek.

Nem is érdemes tovább boncolgatni ezt a morfológiai hólabdát … tavaszra magától elolvad.

Talán még egy rövid idézet. Úgy látszik a kár nyelvre nem érvényes, hogy ‘kezdetben vala az Ige’: “Az ige formák felismerésének nehézségeit már vázoltuk a kár feliratok elemzésekor. Az egyetlen szó, amit akár egy hajszálnyi bizonyossággal igei alaknak tekinthetünk, az ybt, melyre Melchert javasolt valószínű értelmezést (= Lyc. ubete ‘he offered’, magy. ‘felajánlott’).26 A magyar mondat, ugy-e, meg van ige nélkül is, vagy ahogy a német példának ‘über alles’ megfelelni akaró nyelvészeink mondanák: a magyar mondat lehet hiányos is.

 

 

A IX. fejezetben a szókészlet és a tulajdonnevek kerülnek sorra. Itt látszik meg, hogy mit is sikerült megfejteni a kár szövegekből: “Tudásunk a kár általános szókészletről elkerülhetetlenül nagyon korlátozott; láthattuk (a II. fejezetben), hogy a közvetett források nagyon kevés glosszát nyújtanak, melyek visszafordítva látszólag megbízható eredetük dacára (ezek kár származású görög szerzőkhöz datálhatók) bizonytalanok maradnak, mivel egyiket sem sikerült azonosítani az eddigi kár feliratokon. Ami a közvetlen dokumentációt illeti, az egyedüli szövegek, melyeket bármilyen fokú bizonyossággal lehet tolmácsolni, az a néhány rövid felirat, melyek kizárólag, vagy majdnem kizárólag, névtári képleteket tartalmaznak. Igaz, hogy a hosszabb szövegek kell, hogy tartalmazzanak mindenekelőtt gyakori kár szavakat, de ezeket általában lehetetlen kielemezni. Ebben a szükségszerűen rövid fejezetben, korlátozom magamat az általános szókészlet összegző begyűjtésére, ahogy az a feliratok elemzéséből adódik (lásd VII. fejezet): további részletek ezek és más alakzatokkal kapcsolatban, melyeket további feltételezésekkel tolmácsoltunk, a szójegyzék megfelelő szócikkeinél lesz bemutatva.27

A bevezető nem sokat ígér, annyi biztos. Mi az amit Adiegonak – saját megítélése szerint – sikerült megfejteni?

upe/wpe/upa, ue, śjas/śas, s(i)δi ‘síremlék/sírbolt’ (ehelyett olvasatainkban a következőket találtuk: Ű eBBE'/SZŰBE'; óV eBBE'/öVéBE'; Ű aBBA'; Ű E/eVVE'; SZó' A SZáJ; SZŰ üDőSÜ').

ork- (tárgyesetben(!): orkn) ‘phiale, bowl, receptacle’ mivelhogy mindkétszer edénykéken található?! (Az egyik edényke egy mécs mely ÖRöKöN intő erő s mai napig is, noha már gyertya formájában, halottaink emlékére gyújtjuk meg.)

otr- ‘person, self’. Ilyen szó nincs is!, vagy -o tr-, vagy ot r- lenne a helyes tördelés, de az utóbbi esetben az o valójában q és így az olvasata … KeRíTő Rá ...

Ezektől a szavaktól eltérően, a kár általános szókincs többi tétele csupán olyan feltételes elemzések alapján lett meghatározva, melyeket nem minden kutató fogad el feltétlenül.28 No comment!

Aki előítélet nélkül, figyelmesen olvasva idáig jutott az már rájött, hogy nem egy tudományos megfejtés áll szemben valamilyen áltudományos, ezoterikus, sarlatán, bugyuta megfejtéssel. Valójában semmilyen szembenállás nincsen, nem is lehet. Az egyik oldalon többnyire formulákba öntött feltételezések vannak, a másik oldalon értelmes olvasatok, azaz gyakorlat. Ez utóbbi kellene, hogy alátámassza az előbbit. Nem fogalmaztam meg semmilyen elméletet, amit szembe lehetne állítani az Adiego-képviselte kutatók elméletével, csupán rámutattam néhány ésszerűtlenségre és felhoztam néhány ellenpéldát a ’nom. -ø / gen. -ś’ viszonnyal szemben. Ezt angolul is megerősíthetem: ’this formula is childish’. Egy értelmes mondat, melyben az első főnév nom.-ø, míg a második egy -ś=-ish végződést kapott, a mondat még sem az ’apja fia’-hoz hasonló viszonyt fejez ki. Az hogy egy ilyen formula felállítható nem bizonyíték az értelmezés tartományára. Matematikai példával élve, az y=ax formulából nem tudhatjuk meg, hogy x és y micsodák, ellenkezőleg csak x és y értéktartományainak a meghatározásából tudhatjuk meg, hogy az egyenlőség igaz vagy nem. Adiego nem hozott fel, nem is hozhatott fel semmilyen megcáfolhatatlan gyakorlati tényt az ’apja fia’ megoldás mellett. Így tehát marad a feltételezés a gyakorlattal szemben, vagyis nincs vita, ’there is no contest’.

Ez a sikertelenség ellenére Adiego és társai óriási lépéseket tettek a kár írás titkának felfedése irányában. A grafikai jelek hangértékeinek a meghatározása és az írásrendszer főbb szabályainak a megértése nélkül a szövegek olvasása lehetetlen. Az Adiego által megszerkesztett átírási táblázat meglepően pontos. A kihagyásos írásmódszer felfedezése pedig elismerésre méltó tudományos teljesítmény, akár eredeti felfedezésnek is tekinthető, hiszen a módszer eddig csupán a délibábosok körében volt ismeretes, a magyar nyelvészek rangon alulinak tartották foglalkozni vele.

A kutatások ezen gyakorlati részének az eredményei elégségesnek bizonyultak a kár szövegek elolvasásához és ... megértéséhez is. Ez utóbbi óriási meglepetés, ugyanis ahhoz, hogy valaki értse amit olvas, beszélnie kell a nyelvet melynek hangjait az írás grafikailag rögzítette.

Mivel fonetikai írásról van szó – a grafikai jelek a beszéd hangjait jegyzik le egy elfogadott szabály (helyesírás) szerint – ezért az írás csak eredeti nyelvén, eredeti hangozással válik értelmessé és csakis azok számára akik beszélik az írás nyelvét. Semmilyen formula, semmilyen algoritmus nem képes egy adott nyelven kimondott/leírt értelmes gondolatsor hangjait/betűit úgy átírni, hogy a hangok/betűk egy másik nyelven értelmes, sőt ugyanolyan értelmű gondolatsorrá álljanak össze.

Következésképpen, ha egy viszonylag hosszú betűsor olvasata egyszerű (helyes)írási szabályok betartásával értelmes, a szövegkörnyezetbe illő gondolatsort alkot, amit nemcsak olvasni tudunk, de értünk is, akkor teljes bizonyossággal kizárható annak az eshetősége, hogy az adott betűsornak más nyelven is lenne értelmes olvasata. Magyarán, ha értjük ezt a szöveget akkor nem kell külön bizonygatni, hogy magyarul íródott, de azt sem, hogy ez a betűsor más nyelveken teljesen értelmetlen betű- illetve hang-kavalkád és hogy az is marad bárhogyan is csűrjük-csavarjuk az olvasás módját. Akkor meg hogyan lehetséges, hogy a kár nyelven írt szövegeket magyarul olvassuk? Ugyanúgy mint ahogyan a székely nyelven írt szövegeket olvasnánk, vagyis ugyanazt az egyetlen magyar népet és nyelvet hívják székelynek, tráknak, lükinek, lüdnek, eteo-krétainak (minószinak), lemnoszinak, eteo-ciprusinak és még ki tudja mi mindennek.

A fenti dőlt-betűs meghatározásban szerepel a bizonytalan értelmű ’viszonylag hosszú betűsor’ követelménye. Vajon elég hosszúak-e a kár feliratok szövegei ahhoz, hogy biztonsággal állíthassuk a kár feliratok magyar voltát? Ha az egyes feliratok olvasatai hagynak is némi kétkedést maguk után, a teljes kár feliratgyűjtemény együttesen minden kétséget kizár efelől. Emellett a kár olvasatokat megerősítik az azonos korszakból származó, hasonló jellegű szomszédos lüki és lüd feliratgyűjtemények olvasatai is.

 

Akkor miért övezi ilyen néma csend ezeket az olvasatokat?

Mi a célom mindezzel?” – kérdezi az egyik nyugalmazott egyetemi nyelvtanár. Jogos a kérdés. Amikor gyarmattartóink és helytartóik politikai érdeke másutt van, amit nyilatkozatokban, intézményekben, oktatásban, államfői részvéttel nyomatékosított kongresszusokon évszázadok óta sulykolnak, akkor ezek az olvasatok forradalminak tűnnek. A tények itt senkit sem érdekelnek? A sztyeppén le-fel száguldozó vad barbár olyan romantikus; milyen szép lenne ma is olyan szabadon nyargalni, nyergelni a végeláthatatlan pusztán! (Trianon is csak azért kellett, hogy a magasba tornyosuló Kárpátok koszorúja ne zavarja a végeláthatatlanság képzetét!) Hogy őseink többsége sohasem rohangászott Eurázsia szerte az vajon kit érdekel?

A magyar nyelv szavainak, szógyökeinek tekintélyes hányada gyermekszó, vagy hang- és mozdulat utánzó szó (etimon), a kapcsolat már ezen keresztül is meglehet” – mondja egy másik egyetemi tanár, akadémikus. Magyarán: a kár, és a többi anatóliai nyelv azért nem lehet magyar, mert írásos emlékeik a magyar nyelv általa felsorolt elemi tulajdonságaival rendelkeznek! Furcsa logika.

Magyarkodó” közírónk nem ér rá belenézni ezen olvasatok módszerébe, mivel “legfontosabb föladata a magyar nyelv és kultúra egységének föltárása”. Igaz, annak idején, az első osztályban talán fél évig is eltartott mire buksi fejünkkel elsajátítottuk az írás-olvasás csínját-bínját, de egy felnőtt értelmiséginek ugyan mennyi idejébe telne egy átírási táblázat áttekintése? Akinek egy lehetséges két-háromezer éves nyelvemlék nem ér meg negyed óra ráfordítást, az ne magyarkodjon.

Az olvasás lényege, hogy az ember érti amit olvas, ezért csak kivételesen fűzök magyarázatot az olvasatokhoz. (A szótár csak felfrissíti a ritkán használt szavak értelmét.) Így hát értetlenül hallgatom a következő megjegyzést (szintén nyelv tanár): “Nekem nem tisztem eldönteni szakmai kérdéseket. Különösen nem akkor, ha nem merültem bele magam is a nyelvemlékek tanulmányozásába. De nyelvérzékem azt súgja, hogy ezek a nyelvemlékek más kultúrkörben mozognak, mint ami fölsejlik értelmezéseidben.” Mi is az a szakma amiben állást kellene foglalni? Olvasás! Bármilyen hihetetlen, olvasni nemcsak latin-betűs iratokat lehet és ahhoz, hogy valaki más jelkészlettel (pl. rovással) leírt magyar szöveget is megtanuljon olvasni nem kell szakvizsgát tenni. Vagy a szakmai tudás annak eldöntéséhez szükséges, hogy a más írásjelekkel (rovással, kár alfabétával, stb.) leírt szöveg magyar-e vagy sem? Ez sem szakmai kérdés: az ember vagy érti amit olvas, vagy nem érti. Noha szakmai kérdésekben is lehet szerepe az érzékeknek, azért a tények a mérvadók. A kultúrkör, ami felsejlik az olvasataimból, nem az én értelmezéseim, – nem az olvasó határozza meg az olvasott szöveg tartalmát. A szövegek értelmezése, feldolgozása már tényleg szakmai kérdés és meg is hagyom a szakembereknek.

Sarlatánság amit csinálsz, miért írnának ilyeneket az emberek”, summázza egy másik értelmiségi a véleményét. Valóban, miért írnának ilyeneket? De árulja már el nekünk, ‘szaki’, miért írnának olyanokat, amilyeneket a ‘megfejtők’ vélnek ‘megfeleltetni’, ‘tolmácsolni’ azokban a szövegekben. Egyáltalán, miért írna bárki bármit? A közös ezekben a megjegyzésekben, kritikákban a gyávaság. A magyar értelmiség képes kitalálni lehetetlennél lehetetlenebb kibúvókat, csakhogy elkerülje saját józan eszével felmérni, leellenőrizni, véleményezni ezeket az olvasatokat. Félreértés ne essék, személy szerint senkit sem vádolok, senkinek semmit nem rovok fel; nekem a politikai-társadalmi viszonyokkal, a közhangulattal van bajom, amelyikben egy értelmiségi nem nyilatkozhat nyíltan saját értelmi képessége szintjén. Legyünk őszinték, a fent idézett megnyilatkozások sületlenségek, mellébeszélések, csúsztatások. Ilyeneket egyenes ember csak akkor tesz, ha az őszinte kinyilatkozás negatív hatással lenne rá, megbélyegeznék érte, veszélybe hozná karrierjét, stb.

Azért suba alatt történnek más kijelentések, pl. “A trákokkal kapcsolatban nincs gondom, az hangírás visszaolvasását jelenti és ott a gondolat nem annyira szabad.” Ez a nincs gondom, azt jelenti, hogy azt elfogadja, vagy legalább is nem tud érveket felhozni ellene. A trák feliratgyűjtemény jelenleg három rövid felirat, ha azok olvasataival akadémikusunknak nincs gondja, akkor még kevésbé lehet a kár, lüd és lüki olvasatokkal. És ez már valami!

Ezek az idézetek mind úgynevezett ‘magyarkodó’ értelmiségiektől származnak. Na és hivatalosék? Ők annyit tehetnek, hogy ezután még szigorúbban megválogatják majd, hogy kiket engednek soraikba.

Ekkor megnézik, hogy áll a lista,

Bejön egypár új akadémista,

E díszes tisztet olyaknak osztják,

Akik tudják, hogy: hogy él az osztyák És a cseremisz mit szokott enni...

De túl okosnak nem szabad lenni!...

                                                               Ady Endre

Azóta se változott semmi, ösztönösen mindenki magánál gyengébbet javasol a bandába, ezt hívják kontraszelekciónak. Azonban előbb utóbb az IQ mérce valahol 70 körül megáll és akkor egy másik minisztérium hatáskörébe helyezik majd a nyelvészetet. Ezt kell kivárni …

  

***
 

Ami Adiego ‘megfejtéseiből’ kimaradt mivel nem illik a formulába:

 

C.Ia2.

CIa2

]ueƙgyl |{>j} ƙgy ob[

]Ű EGYeLő JeGY ÖBö[N

 

Ű egyelő jegy öbö[n.

 

obon: A gyógyszerészek sulymérlegén am. a fontnak tizenketted része, vagyis két lat. (Uncia). Alkalmasint a hellen-latin obulus módosulata, mely a latin szótárirók szerént kisebbféle sulyt is jelentett. „Basilius Faber Thesaurus “-ában siliqua szó alatt találjuk Drachma constat siliquis X et VIII (= 18), et scrupulus est ex siliquis VI, et obolus ex III CzF Alkalmasint a magyar öb, öböl, öblös, köb, köböl, stb. módosulatait láthatjuk hellen-latin obulus és társaiban!

  

 
 

E.Me16.

EMe16
 

érow | p?{>w}ékraśz ƙgyé

E ROVó | eVVE' KéR A SZó üGYE'

     semwśz | mnośz

SZó E MűVéSZ/MűVeS | MeNŐS

     mwdonśz ƙgyé

MűVe iDŐN iS üGYE'

  

E rovó evvel kér. A szó ügyel: szó e művész/műves menős (divatos) műve, időn is ügyel.

  

  

  

E.Me24. Vakajtó

EMe24

tduvśzoλ / kbos |{>j} šamsqé[. . .?

TuDóVa' SZÓL / KőBŐ' SZáJ SÁM SZóKRa É[SZ

 

Tudóval szól kőből száj: sám szókra é[sz.

 

sám: fn. tt. sám-ot, harm. szr. ~ja. 1) A hegedüféle hangszereken felállított azon kis deszkácska, mely a húrokat fölemelve tartja, hegedüsám; máskép: nyereg. 2) A csizmadiáknál azon fa, melylyel a csizmabõrt kifeszítik. 3) Lábtóforma eszköz, vagyis zsámoly, különösen melyet révekben a kompokhoz alkalmaznak, hogy könnyebben be lehessen járni. Mind ezen értelmeinél fogva a sám valamely fölfeszítõ, emelõ, támasztó eszközt jelent, s eredetileg egy a tám szóval, melybõl támogat, támaszt stb. eredtek, mert a sámmal a hegedûhúrokat, és a bõrt föltámasztják, vagy a bejárást fölemelik. Mongolul: dem (appui). V. ö. TÁM és SÁMOLY. CzF

 

 

 

 

E.Me37.

  

EMe37

qlaλéśz |{>j} [. . .] / tkraβéśz

KöRüLÁLLó E SZáJ [] / TaKaRóADó RÉS

 

Körülálló, e száj takaróadó(!) rés.

 

Szójáték: takarodó a végső nyughelyre, mely egyben takarót is ad, örökre betakar.

 

  

 

 

E.Me50. Újra felhasznált téglalap alakú sírkő.

EMe50

šenuv rt / pƙsémtś{>q} ƙé

SENV éRTe / Be Hű SZEMe TüKöR HE

 

Senv érte, be hű szeme tükör, he.

 

senv/senyv: (seny-v) fn. tt. senyv-et, harm. szr. ~e. Az állati vagy növényi élõ testnek azon kóros állapota, midõn az életnedvek rendetlen folyása, vagy megromlása miatt vésznek, rohadásnak indúl, midõn sínlõdik, illetõleg zsibbadoz, vagy megránczosodik, öszvezsugorodik, érzéketlenné lesz stb. Mennyiben fájdalommal jár, rokon hozzá szenv v. szenyv. CzF

 

 

 

 

E.Ab1. Abydos

EAb1

péséré

BESZÉRE               Beszére!

  

Feltételezem, valamilyen hivatalban itt sorakoznak a beszélőre várakozók.

 

  

  

E.Ab2. Abydos

EAb2

panejtrarjaś{>z+t}}

BÁN-E JóTáRa ARáJA SZóT

  

Bán-e jótára (jóságára) arája szót.

 

 

  

E.Ab3. A rajzon az első betűcsoport utolsó jele j, a második csoport második betűjét az eredeti és jól kivehető r-ről Schürr és Adiego javitotta β-ra. Visszajavítottuk és az utolsó betűt átírtuk ñ-nek, ahogy dukál a kép szerint.

EAb3

ptnše | iβarsiś > kijavítva > ptnšj | érarséñ

BeTűN iS Jó | E Ró ARa eSZÉTőL

 

Betűn is jó e ró (rovás) ara eszétől.

 

 

 

E.Ab4. Az átírás nagyon mesterkélt, igyekeznek kiegyenlíteni az E.Ab5.-kel, aminek semmi értelme, két eltérő feliratról van szó!

EAb4

šamow ltariś > kijavítva > šamñw léaré cśnj[r]

SÁM ToLóVaL É' A RECéN Já[R]

  

Sám tolóval él, a recén já[r].

 

 

E.Ab5.

EAb5

šamow ltaré[ś]

SÁMÓ’Va éL TARÉ'[]

 

Sámolva él taréj.

 

 

E.Ab6. Az átírással nem tudok egyezni, átírom:

EAb6

šaruśoλ | ýrsbe | pdubiś > kijavítva > éšrśztλ | ýrsbe | pduvśz

E SíRáSóTóL | Ű RéSZBE' | BeDű'Ve BESZí

  

E sírásótól ű részben bedülve beszí.

 

 

E.Ab10. A harmadik írásjel összerovás (ligatúra)

EAb10

piubez / qurboś > kijavítva > {uv+s}ez / quvrbośz

BEVéSi EZ / Ki RoVóRa BŐSZ

  

Bevési ez ki rovóra bősz.

 

 

E.Ab12. Az átírás ‘doktorozott’ csakúgy mint a következő, hogy úgy tűnjön mintha azonos neveket tartalmaznának.

EAb12

untri uantrpo > kijavítva > uvnoƙgyantrpd

VéN ŐRE GYANTáR PaD/BoDa

 

Vén őre gyantár pad/boda.

 

A vénember úgy ragad padhoz, bodához mintha gyanta ragasztaná hozzá.

 

boda, bóda: (bod-a) fn. tt. bodát, tb. bodák. Görbe vagy kanyarodott fogantyúja, markolata valaminek. Kard bodája. CzF Itt: bot vagy mankó markolata.

 

 
 

E.Ab13. Nincsenek azonos nevek, de az előzővel azonos a témakör.

  

EAb13

untri | uantrpuś > kijavítva > uvnñré | uvantrpluvq

VéN íTéLő eRRE | VAN TáRáBóL VaKáRu

  

Vén ítélő erre | van tárából vakáru.

 

vakáru: Alattomosan becsempészett dugáru, tilalom ellen árult holmi. CzF

 

 

E.Ab15.

EAb15

pdubez orś >kijavítva> pduvmez orśz

BeDő'Ve MEZő-ŐRS

 

Bedőlve mező-őrs.

 
 

E.Ab16.

EAb16

nprosnśz

NaPRa OSSZa NáSZ

  

Napra ossza nász.

 

 

E.Ab18., E.Ab19., E.Ab20., és E.Ab21. Egy kézírás, egy téma. Az E.Ab20. felirat utolsó jele nem betű hanem egy deltoid, a női nemiség szimbolikus ábrázolása betűkből összerakva: {b+uv}, ami ponttal a közepén egyben egy q betű is.

  

EAb18_21

tamosé | énuvtśz

     iTT AMi ÖSSZE | E NőVe' TeSZ

 

     tamosi uvtnuv{t+ś} / é

     iTT AMi ÖSSZeVeT NeVeTéS / E

 

     ninut | tamosiś >kijavítva> ƙgyénuvt | tamos {b+v}=q

     íGY E NeVeTő | iTT AMi ÖSSZeBú'Va aKaR

tamosi u?tnuś? >kijavítva> tamos uvtnuvt / é

iTT AMi ÖSSZeVeT NeVeT / E

Itt ami össze e nővel tesz, itt ami összevet: nevetése! Így e nevető itt ami összebújva akar. … itt ami összevet nevet-e?

 

 

E.Ab25.

EAb25

ttuvb{>f}azé kajtýréśz

TáTVa FAZÉK AJJa TŰRÉS

 

Tátva fazék alja tűrés.

 

E.Ab28. A balról jobbra irány a győztes, egy kis pontosítással


Tosurz | srton[-]τ[. . .?] (or: . . . + τ[-]nota/rs | za/rusoT/λ? Schürr)

EAb28

b{o+d}τ | notrs | zruvsoT

BÓDíTJa | NŐT RoSSZ | ZÁRVa SZOTYu

  

Bódítja nőt rossz, zárva szotyu (szotyka).

 

szotyka: (szoty-ka, szoty-og-a) fn. tt. szotyká-t. Ringyó, lotyó, szajha, szingyola, máskép: szotyu. CzF

 
 
 

E.Ab30.

  

EAb30

δś{>ñ}lemsa: ša: [bd]ś KiSoλ: šaýdéqśz

eBBE' DúS TáL áLL E MuSSZA' : SA' : [Be Dú]S KuSSOL : SA' Ű DE KáRoS

     [. . .]alλéa: bsés

[. . .] ALu' LÉ A : Bű SZESZ

  

Ebben dús tál áll e musszal, saj, [be dú]s kussol, saj ű de káros. [. . .] alul lé, a bű szesz.

 

muszol: (musz-ol) áth. m. muszolt. Gyümölcsnek, nevezetesen szõlõnek levét zúzás által kinyomkodja. Közel rokon ,muszkotol’ szóval. Máskép: csomoszol v. csömöszöl. Gyöke a hangutánzó musz, mely egy eredetü a moszt, mosztol szók mosz gyökével, s rokon a mos, mocs hangutánzó szókkal. Önható igeként mondják holmi szeszes nedvekrõl, midõn pezsegnek. Muszol a fojtott bor, ürmzös stb.; ez értelemben egyezik vele a franczia mousser, honnan a németben: moussiren v. mussiren. CzF Musz a muszolással kapott massza.

 

 

E.Ab33.

  

EAb33

šarptśz |{>j} péduvś{>ñ}

SÁR-BoToS JoBB E DiVaTTóL

 

Sár-botos (sárcsizma) jobb e divattól.

 

 

4. Thebes, Tomb of Montuemhat (E.Th)

 

A thebeszi (Montuemhat síremlék) csomagba tartozó kár feliratok esete még rosszabb mint az abydoszié: a gyűjtemény sohasem került helyesen kiadásra. Leclant, az első aki talált tizenöt falfirkát a falakra vésve a sír nyitott udvarában, sohasem készített belőlük egy kiadást, ehelyett csupán két graffitinek a fényképet jelentette meg (E.Th 13 and E.Th 14, Leclant (1951, tab. LXIV). Ševoroškin, a kár nyelvről szóló könyve tartalmaz egy csupán előzetes kiadást a falfirkák rajzaival. Ez a kiadás az alapja Masson átírásainak (Masson 1978, sokszorosítva Meier-Brügger által 1979b), noha Masson elismeri, hogy ezeket feljavította a fényképek és a rendelkezésére álló Leclant jegyzetek alapján. …

Újabban , Diether Schürr, akinek sikerült a rajzok teljes dossziéjához hozzájutni, kiállította egy átmeneti átiratát a thebeszi gyűjteménynek, melyet kegyesen a tudomásomra hozott. 29

 

E.Th2. Az alsó sor kérdéses jele nem betű hanem egy hurok rajza (ne feledjük a Thebeszi felirat mind falfirka, graffiti).

  

ETh2

dtýbr | kboktś{>q} / kśzat{>‘HuRoK’}ýbr

iDőT Ű BíR | Ki BŐ KúT KöRű' / KaSZÁ' HíR-KŰBe íR

 

Időt ű bír, ki bő kút körül kaszál, hír-kűbe ír

 

 

  

E.Th4. Falfirka a 2-es és 3-as számok mássalhangzó vázainak (II = K_T és III = H_R_M) felhasználásával. A második sorban az m jobbról balra irányra utal, ám az ésszerű olvasat erre rácafol.

 

ETh4

  

rokmmpént seqqej III (= HáRoM) u qτjq II (= KéT)

íROK Mi MiBE NőT SZEKéR KöRÉ Jó HíReMŰ' KeRíTJé' Jó KeReKeT

  

ýpunmwd II > helyett >

II (= KéT) dwmnupý

KöTőDő VáMoN Ű BŰ

  

Írok mi mibe nőt szekér köré. Jó híremül kerítjél (kerítsél) jó kereket. Kötődő vámon ű bű.

 

: (3), fn. tt. bûv-öt vagy büv-öt. Leginkább báj szóval ikerítve (bûbáj) és származékaiban, bûvöl, bûvölés, bûvös, bûvösség, divatozik. Jelent titkos, természetfölötti, bámulatgerjesztõ erõt, melyrõl az a köznépi vak hiedelem, hogy gonosz szellemek segítségével mûködik, és pedig némely babonás szavak, imádságok, énekek, s egyéb tettek és szerek által.

      Alapfogalomban a bámulási, csudálkozási bá hasonmása, mennyiben titokszerû hatásával bámulatra indít. Rokonai: pû! beh! „Pû, mily csoda dolog ez!“ „Beh szép!“ CzF


 

  

E.Th7.

ETh7

wljat > jobbról balra > tajlw

TÁJoLVa Tájolva

  

 
 

E.Th9.

ETh9

kudtubr > jobbról balra és kijavítva > ƙgytduvý

BEGYú'T iDőVe' Ű Begyújt idővel ű.

  

 

ETh10E.Th10. A falfirka átírása okoz némi gondot. A kutatók felakadtak az első betűn, pedig nem is nehéz a tükrözött P-re emlékeztető š-t felismerni. Érdekes, hogy az m tükrözött alakjára nem figyeltek fel, pedig az első mindjárt ilyen. A p (kis b) és j jól felismerhető, a pontozott hiányzó részben az s második fele jól látható, a többi javításba az olvasat is belesegített.

 

šqśzbaq ewn śempj qtblo owdown[ys] wayudkśzo mlsne

SoK RoSSZBA' KéR E VéN SZEMéBe JóKoRáT eBBőL Ő ÓVó De ÓVNi [BaJ SZó]VA' JoBB VéDő Ki SZÓ' Mi LeSZó'Ni É'/E'

  

Sok rosszban kér e vén szemébe jókorát ebből. Ő óvó, de óvni [jobb szó]val. Jobb védő ki szól mi leszólni él (ésszerű/elmés)/el (elő való).

 

 

 

ETh12E.Th12. Thebeszi falfirka. Nem ok nélkül választotta a graffiti készítője közlendőjéhez ezt a különös hurok formát : a választott külső formát a mondanivalónak is tükrözni kell. (Meglepő, hogy a kutatóknak mintha fel sem tűnt volna ez a nem mindennapi sorvezetés. Az átírás megvezetésével voltak elfoglalva: pl. az első “szóválasztóig” négy azonos q van, de az egyiket ś-nek írták át, a sor feletti q és k betűket pedig figyelmen kívül hagyták.)

 

?-kbjqmq ewmlane qebśτ | u[. . .]uśq | qwsal |

mqabaewleqošoskioms

 

> kijavítva >

 

qk[d] kbjqmq ewmlane qebqτ | u[. . s]śq | qwŋak |

KáR Ki [iDe]Ki BúJiK Rá MiKoR ÉVe MúLANa EKKoR EBBe KiíRaTJa Ű [KiRőL SZó'] SZóKöR | KöRíVe NYaK |

     mqabkewle{q+t}ošosltoqms

Mi KáR ABBa' Ki eVVeL EKKoRTó' ŐS OSZoL uTÓKoR eMéSSZe

 

Kár ki [ide]ki bújik, rá mikor éve múlana, ekkor ebbe kiíratja: ű [kiről szól] szókör köríve, nyak mi kár abban, ki evvel ekkortól ős, oszol. Utókor eméssze!

 

Figyeljünk a szövegre: a betűk alkotta szókör köríve egy hurok mely a bujkáló kár nyakára került kötelet jeleníti meg, mondandójának lényegét, a gondolatmenet csattanóját. A graffiti tökéletesen illeszti a szöveghez a formát. A szöveg fölé írt k is hurok alakú. Kár, hogy a tudós urak és hölgyek ennyire szemet szúró dolgokon sem akadnak fenn!

 

 

E.Th13.

ETh13

dbéks | kbjom cś | wdwn | sb a{>b}śzboτ / mwe

iDeBE' KéSZ | Kő-BáJOM áCS | VéDVéN SZeBB BeSZéBe O'TJa / MűVE

  

Idebenn kész kő-bájom, ács védvén, szebb beszébe oltja műve.

 

A további thebeszi feliratokról Adiego nem közöl fotókat, fakszimile rajzokat ezért ezek az olvasatok bizonytalanok, mivel egyes betűk hangértéke csupán az ésszerű olvasat megkövetelte feltételezés, mint például a következők:

 

  

E.Th30.

  

     bebént | psrkrte | mumnštnse-? / nswkkn

eBBE' BENT | BeSZéRe KéReT E | MŰ MiN iSTeN/SáTáN SZE[Me] / NeSZ VaKoKoN

  

Ebben bent beszére kéret e mű, min isten/sátán sze[me], nesz vakokon.

  

nesz: hangutánzó önálló gyök, fn. tt. nesz-t, tb. ~ek, harm. szr. ~e. 1) Lassan susogó, szuszogó hang, mely valamely testnek mozgása, motszanása által támad és terjed. E jelentésénél fogva a hangutánzók osztályába tartozik, s alaphangja a szuszogó v. sziszegõ sz. Nincs semmi nesze, am. leggyöngébb hangját, szuszogását sem hallani. Mintha valami neszt hallottam volna. Hallani a futkározó egerek neszét. Neszt fog, a vadászok nyelvén a rõtvad, midõn figyelve fülel. (Bérczy K.). Jelenti különösen a szaglászó orrnak szuszogását; innen neszelni valamit, am. szaglászni, szaglászva keresni, kutatni. 2) átv. ért. minthogy a hírek, kivált titkosak, csak suttogva terjeszkednek, tehát a nesz jelent alattomban, susogva bujdosó hírt. Némi neszét már én is kaptam, vagy hallottam. Még semmi nesze sem vala, mikor már én tudtam a dolgot. 3) Ugyan a fennemlített oknál fogva am. alattomos ürügy, melyet valaki csak sugdosva közöl. Azon nesz alatt ment el, hogy rokonait látogatja. CzF

 
 

E.Th38. Politikai falfirka.

  

     ]bewmsmnwdéq tebwnqmw

] BEVáM SZáMoN ViDÉKiRe TÉVe VéN KáR MűVe

  

] bevám (behozatali vám) számon vidékire téve vén kár műve.

 

 

E.Th44. ?

  

     dquq | ewmlane | teboτ | γkemśz

iDe KeRŰ' KáR | ÉV MúLANa E' | iTT E BOTJa | éG-KÉMéSZ

  

Ide kerül kár, év múlana el, itt e botja ég-kémész (eget vizsgáló).

 

 

E.Th46. ?

     prpwriƙgy kblowśz

PaRiPáVa' iRIGY KóBé LOVaS/LOVáSZ

 

Paripával irigy kóbé (kópé) lovas/lovász.

  

 

E.Mu1. Murwaw, Alsó-Núbia, a Dendur templom közelében.

EMu1

p?owk | wljatś | ýnsmsos / saaw?on sa?awon

> kijavítva >

sowk j wljotśz j ýnsmsos / sšrtšrtwon sšrtwon

SZÓ VaK JóVaL JÓT SZóJJ ÜNő SZeMe SZÓ' SZó / SZeReTőRe TáVON SZeRT VON

  

Szó vak: jóval jót szójj! Ünő szeme szól, szó szeretőre távon (bű)szert von.

 

 

E.Si2. Szilszilisz (Silsilis) “A szilsziliszi falfirkáknak nincs újabb kiadása, ebben a pillanatban azt is hozzátehetjük, hogy valószínűleg sohasem lesz már modern kiadásuk, Masson szerint ugyanis a legtöbb falfirka megsemmisült.30

ESi2

[—]eƙlδ | wa | psmaśkś |

uejresi | qan | kolt | kowrn[. . . ?

> kijavítva >

 

jśzzam{v+s}p | awjδleb

Jó SZoKáS AMi VeSZőBe' | AVVa' úJ DúSuL EBBe'

utƙrepé j qan j kolt j ko

ÜTi HíRE eBBE' Jó KoRÁN Jó KÖLT Jó KÓTYáBa'

  

Jó szokás, ami veszőben avval új dúsul. Ebben üti híre, ebben jó: korán jó költ jó kótyában.

  

 

E.Si3.

ESi3

érasa |{>j} n[z]eakrnanb

ERRe A SZÁJ NéZ-E A KéRő NANáBa

  

Erre a száj, néz-e a kérő nanába?

 

nanás: fn. tt. nanás-t, tb. ~ok. Aki legénynek leányt, leánynak legényt szerez közbenjárása által. Székely szó. (Kriza J.). A kapnikbányai szójárásban Lõrincz Károly szerént nánás am. násznagy, melyet õ oláhosnak mond. CzF

  

 

E.Si4. Két rajz is van erről a különleges falfirkáról. A kutatókat izgalomban tartja a csak itt és az E.Th28 feliraton látható, gyémántnak (diamond) nevezett jel. Emiatt erőltetik a jelet követő ‘szó’ átiratát mindkét esetben azonos bebint-nek. Az E.Th28. rajzát nem sikerült megtalálnom, az E.Th30. feliraton is szerepel ez a ‘szó’, de a gyémánt nélkül. Az itt közölt rajz alapján ez bebint szó nagyon erőltetett. A második b szerintem l vagy λ, az utána következő betű pedig h.

ESi4

[...] bebint | sqlumidun | sqla

bel hnt |{>j} sqlumédun |{>j} sqla

BÉL(/BÁL) HiNTóJa SZeKéR Le Ű MEDDő Ű'Ne iLY SZeKéR aLÁ

 

Bél(/bál) hintója szekér, le ű meddő ülne ily szekér alá.

 

Bél/Bál (latinosan Belus, a bibliai Ba’ál) isten,amit a gyémánt gyémánt jele is megerősít, amennyiben ezt a jelet az egyiptomi élet, AN, ankh ankh vonalas rajzának vesszük. Az egyiptomi isteneket sűrűn ábrázolták az élet jelével a kezükben. Itt a név elé írva Bél isteni voltát jelképezi, számunkra pedig az olvasat helyességét igazolja.

 

  

E.Si6. Az elsős’ betű nem ugyanaz mint a második, nem is s hanem m, egy oda nem tartozó, a betűk sorából messze kinyúló vonal/törés/sérülés után.

ESi6

býtaš | s{>m}ursiabk | dr[-. . .] / qkuv

BŰiTTAS | MŰ RéSZE A BéKe | De RóKáRa KűVe'

 

Bűittas mű része a béke, de rókára kűvel.

 

 

E.Si7. A kutatók a második betű utáni szóválasztó jelet, vagyis j-t ‘nem vették észre’, az ñ jelet ś-nek nézték, az {a+uv} ligatúrát k-nak, erővel Psammetichus fáraó nevét szerették volna felfedezni.

ESi7

psmaśk > kijavítva > ps j mañ{a+uv}

Bő SZáJ MA TáLA'Va

 

Bő száj, ma tálalva.

 

 

E.Si11.

ESi11

{s+uv} dmošbqs

eSZéVe' DoMOSBa' KóRáSZ

  

Eszével Domosban kórász.

  

domosz/damasz: (1), (dam-asz) fn. tt. damasz-t, tb. ~ok. 1) Nagy fajtáju sertìs, máskép: domosz. 2) Selyem-, gyapju- vagy vászonszövet, kidomborodó alakokkal, és sima fonákszinnel. Idegen származásu. CzF. Damaszt/damaszk-nak is ejtik és damaszkuszi eredetűnek vélik a lexikonok.

 
 

 

Abu Szimbel: “Az Abu Szimbel-i kár falfirka szigorúan kötődik a kár nyelv kutatásának történetéhez: Richard Lepsius elsőnek adta közre és azonosította helyesen kár feliratként ezeket az Abu Szimbel-i két kolosszus talpazatán található feliratokat (Lepsius 1844). Ezt a feltevését Sayce (1874, 1887) megerősítette, amikor hasonló alfabétával írt szövegeket talált Káriában és a vele szomszédos területeken. Noha, felirattani szempontból Sayce nem tudott hozzájárulni a szövegek tökéletesebb kiadásához, és meg kellett elégednie Lepsius másolataival (lásd Masson 1979). Masson kiadása André Bernand és Abd el Latif Ahmed Aly 1956-os rajzain és fényképein alapszik. A rajzokat már előbb közzétették (Bernard-Aly 1959?) és lemásolta őket Ševoroškin (1965). Az itt bemutatott gyüjtemény Diether Schürr néhány javítását és hozzáadását tartalmazza.31

 
 

E.AS2. Abu Szimbel

EAS2

šabd?{>{l+j}}aékal

SÁVoLJA E'KALL/ó

  

Sávolya elkall/ó.

 

sávoly: A vászon- vagy pamutszöveteket különféle irányban czifrázó vagy habos fonalak; máskép: sáholy, vagy egyszerübben: sáv. Asztalruhákat törölközõ kendõket czifrázó sávolyok. CzF

elkall: (el-kall) ösz. áth. Kallóban a szövetnek hosszukás szálait, gubanczait elnyírja, elnyesi, elkoptatja. Átv. ért. ruhanémût hosszas viselés által elszakgat. CzF

 
 

 

E.AS3.

EAS3

pé{>cś}sma KiSšk | KiSšarnw KiSt | ýnsms KiSos

BeCSSZó MA KiSSé eSiK | KiS SÁRoN VaK SuTa | ÜNő SZeMe SZó-KuSSÓ SZó

 

Becsszó ma kissé esik. Kis sáron vak suta. Ünő szeme szó-kussó (szó-kussoló) szó.

 

 

EAS4E.AS4. Ismét Psammetichus fáraót erőltetve elmaradt a szóválasztó .

Az utolsó öt betű utólagos hozzáírás, a szóbeszéd megül a fülekben értelemmel.

 

aƙgyakowr | emsγl rpn |{>j} b[. . .] pisma[š/śk . . .] > kijavítva az utolsó rész > pés |{>j} uva

AGYA KÖVéR | EMéSSZe éG eL eRőBeN JoB… BESZe JaVA'

  

Agya kövér, eméssze ég el erőben job… Besze javall.

 

 

E.AS6.

EAS6

pλatτ / slaýśz ƙgy{é+š}

BeLÁTó aTYa / SZóLA' Ű SZóüGYeS

 

Belátó atya szólal, ű szóügyes.

 

 

 

E.AS8. Az állítólagos é nem félkör, hanem háromszög alakú mint a k és az l, valójában ezek ligatúrája; a második ‘szóválasztó’ egy +, vagyis ƙ; a t utólag betoldva; a többi javítás lehetséges és az ésszerű olvasat követelményének megfelelő.

EAS8

 

nidśkusas | meýqak | snś | śtś | śuniś | kšmmsm[. . .] / [. . .]rśwk[-]š[ > kijavítva >

n{k+l}dśzkusas j meýqakƙsnśz j śztñ j śzunéśz j kšm j msm[u] / [śz j śz]rśzwk[otśz]

Né'KüLeD éSZ KUSZA SZáJ íME Ű KiRAKi HoSSZaN SZáJaST íTéLJe SZŰNE SZaJKóS MiLY Mű SZóMŰ / [SZáJ SZó]Ra SZóVa' K[Ö'TéS]

 

Nélküled ész kusza. Száj, íme ű kiraki hosszan, szájast ítélje szűne (megszakítása). Szajkós mily mű szómű! [Száj szó]ra szóval k[öltés]

 

 

Buhen (E.Bu), Buhen Déli Temploma (más néven III. Thothmesz Wadi Halfa-i temploma). A buheni falfirkákkal kapcsolatban is említhető Masson nem régi kitűnő kiadása, melyet a Szaqqara-i gyűjteménnyel együtt jelentetett meg, 1978-ban.32

 

  

E.Bu1.

EBu1

  

[-]msal |{>j} ar- / [ŕ ]éš |{>j} psmaś{>ñ} / uvśz |{>j} uv rmśz |{>j} an / kβ|{>j} τrel / kδouś

[Ka]MaSSZAL JÁR / [TűR]ÉS | JoBB SZiMATTaL VeSZéLY VáRoMoS oLYAN / Ki DuRVa SeJTJe Rá EL / Kű'DéS ÓVáS

 

[Ka]masszal jár [tűr]és. Jobb szimattal veszély váromos (várományos). Olyan ki durva sejtje: rá elküldés óvás.

 

 

 

 

 

E.Bu2. Az utolsó sor második írásjele kivehetetlen betű vagy ligatúra .

EBu2

  

euv ml?bna / sal |{>j} arŕéš / pdtomśz / uromśz |{>j} an / kβ

E VáMoLóBaN A / SZAL Jó ÁRuT RES / PeDTŐ' Mi SZ / UROMoS oLYAN / aKaD ReVeS

  

E vámolóban aszal jó árut respedtől, mi szuromos (szurtos) olyan akad reves.

  

resped, resved: (res-v-ed, azaz lecs-v-ed, v. lacs-u-h-ad; V. ö. REST) önh. m. resped-tem v. resved-tem, ~tél, ~t, v. ~ìtt. Tájszó s am. pang, állásban romlik. Néhutt, pl. a székelyeknél, hangáttétellel: repsed, mely Kriza J. szerént am. henyemódon ül; kötszóval lerepsed. CzF

reves: Purhás, rohadt, taplós bélü. Reves vén fa, reves tõke. CzF

 

 

 

E.Bu3.

EBu3

tmaéśa[q]

iTT MA ÉCCAKáRa

 

Itt ma éccakára.

 

 

E.Bu4. Az első sor utolsó betűje az aminek látszik: v.
EBu4

psmaśk / iβrsiś > kijavítva > psmaśzv / éyrséś

BuSZMA SZíVe / E JóBa' RéSZES

 

Buszma szíve e jóban részes.

 
 

E.Bu6.

EBu6

eypsal / puorś | aorś / urseaƙk ƙi

     > kijavítva >

eypsal / puoe cś j a cśrśz / uvrseaƙgyγ ƙgyé

E JóBa' BaSSZÁL / BúVÓ E CSaLYA CSűR SZa / Va RoSSZ E AGYa GüGYE

 

E jóban basszál! Búvó e csalya (kicsapongó), csűr(csavar) szava, rossz e, agya gügye.

  

 

E.xx3. Egy gyűrűfej felirata

Exx3

ioneλś > kijavítva >  éqneλśz

E KéRőNé' ELőS

  

E kérőnél elős (előnyben részesül).

  

  

E.xx5. Gyűrűfej. Az olvasat középről indul, egyetlen vonalra felfűzött három betűvel, folytatódik körben bezárva a j/ly betűt.

Exx5

owƙmebśτ

> kijavítva, középről indítva >

{{h+ý}+}ñuvemƙgywo τj

HŰ íTéLőVE' MeGY VŐ úTJa iLY

  

Hű ítélővel megy vő, útja ily (vagyis bezárult).

 

 

OldSmyrnaEgy nehéz diónak bizonyult felirat Ó-Szmirnából (Old Smyrna, mai nevén Izmir, Homérosz városa). A feliratot a VII. század végéről datálják, tehát egyidejű az Abu Szimbeli feliratokkal, és csak valamicskét fiatalabb a Homéroszi eposzoknál. Talán már nem is meglepő, hogy ez az egyidejűség ellenére, semmit sem tudunk erről a kár kulturális miliőről, melyben Homérosz dolgozott.

  

Az írás spirál-szerűen halad kintről befelé, a kutatók ez irányú bizonytalansága értelmetlen, noha a betűk fekvése (aspektusa) menet közben változik, azok egyértelműen felismerhetőek:

 

λsme |{>j} saλ |{>j} pde[rn] |{>j} m |{>j} uvuvbrqδ |# uvzreš

LeSZ íME Jó SZALaJ PeDE[R Ne]JeM JaVáVa' BőRe KoRiDőS VíZeRES

  

Lesz íme jó szalaj (hamuzsír), pede[r ne]jem javával, bőre koridős vízeres.

 

hamuzsír: Hamuból kifõzött só, lúgsó, máskép: szalaj, szalajka. CzF.

 

 
 

E.Me4. Falfirka

EMe4

EMe4t

  

terýezśz |{>j} uvpe |{>j} nuoλƙgy[---]l sarmroλƙgyyt

     TeRŰ' EZZe' SZó JaVáBa ÉJiN Ű OLDJa [GYaKáVa]L SZAR MiRŐL íGY JoBBíT

 

     Terül ezzel szó javába, éjin ű oldja [gyakáva]l, szar miről így jobbít.

 

Ez bizony gúnyolódó falfirka, mert akármennyire is természetes szükséglet az ürítés, mégsem a bili a legalkalmasabb hely az állam sorsának jobbra fordítását kigondolni.

 

 
 

 
 

 

  

E.Me19. Lekerekített sírkő (‘stèle cintrée’).

EMe19

  

pnuśzoλ / zmuśz ƙgyé

BeNN Ű SZÓL / eZ MŰS uGY-E

  

Benn ű szól, ez műs, ugy-e?

 

Nem valós, hanem műs, azaz mesterséges állapot. (Műs > mise? A mise mívesen megtervezett szertartás.)

 

 

E.Ab7.

EAb7

pλat |{>j} palsś

BeLÁTó JóBA' iLLő SZó SZó'

 

Belátó jóban illő szó szól.

 
 

E.Ab8 és 9. Azonos feliratok

  

EAb8_9

pλat palsś

BeLÁTóBA' iLLő SZó SZó'


Belátóban illő szó szól.

 

 
 

E.Si1. Silsilis. A második é a q betű második fele (az első rész lecsippentve), különben is az é-nek tükörképe lehetne csak.

ESi1

ƙgyéqud | ma{>l}raré{>q}so[-. . .]

iGYeKRE ÜDe | MúLóRa öRöK RáSZÓ[L…]

  

Igyekre (igyekezetre) üde, múlóra örök rászól.

 

 

Cxx4. és Cxx5. Karperecek, azonos felirattal.

Cxx4_5

Szokásos betűkkel ezek a feliratok így néznének ki:

 
Cxx4_5t

 
 

kδ u cśq lš

KeDűS Ű CSóKRa LeS

 
 

Kedűs (kedélyes) ű, csókra les.

  

  

***

1 Simon Zsolt is írt a könyvről recenziót, de mivel nem szoktam látatlanra kiadni 20 $-t, így nem tudom, hogy ő mit írt a könyvről. (Különben is, az összeg kissé borsos egy olyan könyv ismertetéséért, mely ingyért letölthető a világhálóról.)

2 The six definite glosses are άλα ‘horse’, βάνδα ‘victory’, σούα(ν) ‘tomb’, γέλα ‘king’, γίσσα ‘stone’, and κοϊον ‘sheep’. Of these, the first five are linked by the fact that they are all found in the work of Stephan of Byzantium, who quotes them when speaking about the Carian place names Άλάβανδα, Ύλλούαλα, Σουάγελα and Μονόγισσα.

3 This latter hypothesis would in principle be acceptable, were it not that that Stoltenberg, like Bork, had a very peculiar vision of Lycian: he believed that Lycian belonged to a group that he called ‘Laric’ together with Etruscan, ‘Tyrsenian’ (= Lemnian, an Etruscan dialect of the Lemnos island) and the language of the “Cretan pelasgians”. Moreover, this alleged ‘Laric’ group would be connected with Uralic languages. This classification of Lycian is clearly wrong, and most of the meanings for Lycian words that Stoltenberg proposed are also completely incorrect.

4 has always defended the supposition that Carian was an Anatolian Indo-European language, ruling out the attempts of the dilettanti to connect it with other languages, and emphasizing the need to include the other Anatolian languages in an analysis of Carian forms.

5 The stela also contains an inscription in Egyptian, but the Egyptian names (P3-dj-st, and his mother T3-dj(t)-wsir) do not correspond to the Carian ones. Therefore, either the stela seems to have been reused, or we must accept a double denomination – Egyptian and Carian – at least in the case of the deceased (the second name could be the father’s name in the Carian text).

6 Also important was the analysis of snn and orkn as accusatives in -n (< PA *-n < PIE *-m), an analysis equally relevant for the linguistic position of Carian, and later confirmed by the Kaunos bilingual.

7 Contrary to the customary order in grammars, where morphology, together with phonology, precedes syntax, in the case of Carian it seems methodologically more accurate to begin with the analysis of Carian texts; our knowledge of Carian morphology depends on the way in which the texts can be interpreted syntactically, and such an interpretation remains in most cases controversial, to say the least. In the following pages I will try to analyze Carian texts from the ‘easiest’ to the ‘most difficult’, beginning with those that contain only very basic onomastic formulae. The following step will be to analyze the inscriptions of the Memphis sub-corpus, where we find more complex onomastic formulae, but no recognizable verbal forms are attested. This analysis will also allow us to identify some common nouns used in the formulae of these funerary texts. The third section will offer an analysis of some brief inscriptions (mainly on objects) that seem to contain forms other than onomastic formulae. Finally, a few aspects of the interpretation of the longer inscriptions, where there are serious difficulties of analysis, will be briefly addressed.

8 Like other inscriptions of the same kind, the role of mwdonś is ambiguous, and could complement either the first or the second name: wetś could be the father’s name, but it is also possible that it represents the husband’s name. The w after upa is unusual: is it a mistake, as Masson suggests, or does it represent a word, either complete or abbreviated?

9 In the stela, the prothesis of a woman is represented, which indicates a female character for the name pjabrm.

 

10 Hajnal and Schürr independently proposed that the Carian words for ‘father’ and ‘mother’ could be recognised in the forms ted (E.Me 38) and en (E.Me 32) respectively.

11 It must be noted that the hypothesis envisaged here about the existence of two different uses of ƙi – a postclitic one introducing not only genitive but also attributive and appositional words, and with attraction to the case of the antecedent, and a proclitic one in a construction closer to the original structure of relative clauses – is based on evidence that remains scarce, and must therefore be considered as merely provisional.

12 Our main sources of information were the funerary stelae of Saqqâra, where it is common to find more complex structures than simply the individual name, or of the individual name + father’s name. We have seen the high frequency of threefold formulae, which contain a third name, possibly an ethnic name, but also in some cases the name of the grandfather. Even more complex structures can also be found, and in some remarkable cases the increased complexity seems linked to the fact that the deceased is a woman; in such cases, the onomastic formula that accompanies the female individual name seems to refer to the husband and his genealogy. In two exceptional cases, the deceased is mentioned as the father or mother of another person (E.Me 38, E.Me 32).

13 Also typical in the Memphis funerary stelae is the absence of verb forms. Only in the case of E.Me 5 could this possibility be envisaged, but the fragmentary nature of the text prevents reaching a definitive conclusion. The rest of the Saqqâra epitaphs are characterised by the direct reference to the deceased in nominative or in an s-ending form, or to the stele in an expressed or elliptical form, in which case the name of the deceased appears in genitive, indicating possession. None of these cases require the use of a verb form. Indeed, not even in the constructions with ƙi is a verb used.

14 a bilingual inscription on the base of a statuette of Apis, consists of two parts. The text that appears in the first part, paraeym: armon ƙi, is now interpreted without difficulties as ‘Paraeym the interpreter’

15 There is no question that the most significant word is trquδe, interpreted as a god name (Tarhunt, the Anatolian Storm God) in Blümel-Adiego (1993), which has now been confirmed by the form armotrqdosq in Hyllarima (C.Hy 1), where a dvandva Arma-Tarhunt (the moon-god plus the stormgod) is easy to recognize.

16 given that the Egyptian text contains a formula, ‘that Atum the great god may give life and health to Š3rkbym’, I suggested that the Egyptian god name Atum could be reflected in the form tumn at the end of the Carian text.

17 Texts such as the Kildara inscription are currently impossible to analyse. We can identify some isolated words, but we know nothing about the context in which they appear.

The only way of ‘getting inside’ such a text is through the existence of a translation. Of the entire Carian sub-corpus of longer inscriptions, the only inscription that is accompanied by even a minimally legible text, and whose content corresponds undoubtedly to the Carian text, is the bilingual inscription of Kaunos. But even in this case, the results that we are able to obtain are very limited. Our analysis of longer inscriptions will begin therefore with this example.

A problem that seriously impedes the interpretation of this type of inscription is our current inability to identify verbal forms. Without knowing which words represent verbs it is practically impossible to devise any approach to analysing the structure of the text and the function of the common nouns that it contains. Even in the bilingual of Kaunos, where the existence of the Greek inscription ought to help identify verbal forms, no agreement has been reached on which of the words must be identified as verbs. As we have already seen, the problem of identifying verbs also affects shorter inscriptions, and only with a substantial increase in the Carian documentation available will we be able to resolve this great problem.

18 it seemed good to the Kaunians that Nikokles (. . .) and Lysikles (. . .) were public guests and benefactors of the Kaunians’).

19 The correct interpretation of sb as a coordinative conjunction is also relevant, as it thus becomes an important tool for establishing the phrases and sentences of the Carian text.

20 the last lines of the Carian text are practically impossible to interpret, since most of the forms are hapax legomena and display no external characteristics that could help their understanding. The segmentation of words in these final lines is also a very difficult task.

21 C.Ka 2, the most extensive Carian inscription, remains a virtually impenetrable text. The discovery of the Kaunos bilingual has allowed us to establish some connections between the two texts, and it is certainly very significant that the word sarniš, which in the new bilingual seems to represent either totally or partially the Carian expression for ‘proxenoi’, is also present in C.Ka 2. Other important correspondences are the word otrš = αὐτoὑς, the possible word for ‘descendence’, aƙtmskm(t?), and the noun or verb that appears apparently to indicate that the inscription is a decree (uiomλn, [--]mλn in C.Ka 2).

22 In armotrqδosq, it is easy to recognize two typically Anatolian god names: armo-, the name of the moon good (Hitt. Arma-), and trqδ-, the storm god already documented in other Carian inscriptions (Kildara, Iasos).

23 The new inscription from Mylasa (C.My 1) consists of an initial line as the heading for a list of personal names. Therefore, only this first line contains what seems to be common lexicon. As is the case of most Carian texts without personal names, it remains practically impenetrable:

idrayridsemδbq molš tyƙ[

The most interesting characteristic is the presence of the word molš, also found in Hyllarima, which has been analysed as accusative or nominative plural with the meaning ‘priests’ (see above). The presence of a noun in plural fits well with the following list of personal names.

24 Needless to say, the resultant picture will remain exasperatingly incomplete, and in many cases will be based on extremely fragile evidence. It will however be sufficient to demonstrate the clear relationship between Carian and Indo-European Anatolian languages and, more specifically, Luwic dialects.

25 Our present knowledge of nominal inflection is based mainly on the information given by the personal names, to which we can also add some common nouns. There are no examples of adjective inflection, with the exception of ethnic forms, which can be interpreted as adjectival complements (for instance otonosn in C.Ka 5). Only a few endings can be established with some confidence.

26 The difficulties of identifying verbal forms were outlined in our analysis of the Carian inscriptions. The only word I consider to be even a minimally reliable verbal form is ybt, for which Melchert suggested a very plausible interpretation (= Lyc. ubete ‘he offered’).

27 Our knowledge of Carian general vocabulary is unavoidably very limited; we have already seen (Chapter 2) that the indirect sources provide us with a very small number of glosses, and these in turn, despite their seemingly reliable origins (they appear to date back to Greek authors of Carian origin), remain uncertain insofar as none of them has been identified in the Carian inscriptions up to now. As for the direct documentation, the only texts that can be interpreted with any degree of confidence are a number of brief inscriptions that contain exclusively, or almost exclusively, onomastic formulae. It is true that some of the longer texts must contain essentially Carian common words, but they are in general impossible to analyse. In this necessarily brief section, I will limit myself to collecting in a synthetic way the general vocabulary that arises from an analysis of the inscriptions (see Chapter 7): further details about these forms and about others, which are interpreted more hypothetically, will be presented in the corresponding entries of the Glossary (Chapter 11).

28 Apart from these few words, most other items of Carian general vocabulary have been identified based on merely hypothetical analyses of the texts, which are not necessarily accepted by all the scholars.

29 The case of the corpus of Carian inscriptions found in Thebes (tomb of Montuemhat) is even worse than that of Abydos: the corpus has never been published correctly. Leclant, the first to find fifteen graffiti engraved on the walls of the open court of the tomb, never produced an edition of them, instead publishing only the photographs of two graffiti (E.Th 13 and E.Th 14, Leclant (1951, tab. LXIV). Ševoroškin included in his book on Carian (Ševoroškin 1965) a merely provisional edition, with drawings of these graffiti. This edition forms the basis of Masson’s transcriptions (in Masson 1978, reproduced in Meier-Brügger 1979b), although Masson acknowledges that these were improved thanks to the photographs and notes of Leclant that he had at his disposal. …

More recently, Diether Schürr, who was able to gain access to the entire dossier of drawings, has drawn up a provisional corpus of Theban graffiti in transcription, which he has kindly made known to me.

 

30 There is not a modern edition of the Silsilis graffiti, it should be added at this point that in all probability producing this new edition will never be possible: according to Masson (1969:32), a great number of these graffiti must have been destroyed.

31 The Carian graffiti from Abu Simbel are strongly tied to the history of research on Carian: it was Richard Lepsius who first edited and correctly identified as Carian these inscriptions found on the legs of the two colossi of Abu Simbel (Lepsius 1844, Abt. 6, Bl. 98 [Kar. 1–3], and Bl. 99 [Kar. 4–7]). This theory was confirmed by Sayce (1874, 1887[92]) when texts in a similar alphabet were found in Caria and bordering areas. However, from an epigraphical point of view, Sayce could not contribute to an improved edition of the text, and he had to be satisfied with Lepsius’ copies (see Masson 1979:35–36 for details).

Masson’s edition is based on the drawings and photographs made by André Bernand and Abd el Latif Ahmed Aly in 1956. The drawings had already been published provisionally (Bernand-Aly 1959?), and reproduced in Ševoroškin (1965). The corpus presented here introduces some corrections and additions made by Diether Schürr.

32 Buhen (E.Bu), Southern Temple of Buhen (mentioned as “Temple of Thothmes III at Wadi Halfa”). Also in the case of the graffiti from Buhen, we can refer to an excellent, recent edition, made by Masson and published together with the Saqqâra corpus (Masson 1978).