Szkíta Főnix Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata.
Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra.
Mellár Mihály :
A Szent Korona feliratos képei magyarul beszélnek


2018.04.19.




A Szent Korona feliratos képei m


A latin betűs feliratok átírása könnyen követhető, a görög ABC-t pedig ez a bevált és egyértelmű ABC táblázat alapján írtam át mai magyarra ZÖLD NAGYBETŰKKEL és pótoltam vissza kisbetűkkel a kihagyásos írásmódszerrel írt szövegekből kihagyott magánhangzókat, '-val jelölve a beszélt nyelvben mássalhangzó előtt és szóvégén nem ejtett l illetve n hangot. Ez nem valami ördöngösség, mivel ez a 22-26 betűből álló minimális „görög” betűsor számosságában azonos a magyar rovás betűsor közé újabban becsempészett á, é, í, ó, ő hosszú magánhangzók és d+i=gy, n+i=ny, j+j=ü, v+v=u, stb. összerovások nélküli alapkészletével!


A Szent Korona tizenkilenc zománcképe egyenként és összekapcsolódva képírásszerűen üzenetet közvetítenek. Ezzel sokan sokféleképpen foglalkoznak, ám többségük legfeljebb csak említi e képek feliratozását, pedig ezek beszélő feliratok! A képfelirat ahhoz szól aki nézi és látja is a képet. A korona nem látja önmagát, következésképpen e feliratozások nélkül is működne. A feliratok tehát hozzánk, a Szent Korona tagjaihoz szólnak, ezért kötelességünk üzeneteikkel megismerkedni ugyanolyan alapossággal mint tesszük azt képi rendszerével. „A szövegekben lesz latinul értelmezhető színt, lesz görögül értelmezhető színt, de kezdjünk hozzászokni, ... hogy viszont van egy magyarul értelmezhető színt. No most, magyar Szent Koronáról lévén szó, ezen már csak az csodálkozik, akit teljesen sikerült elhülyíteni.” Pap Gábor, művészettörténész.


A keresztpántok latin betűs feliratai között van néhány nagyon különös.

János feliratát csak futtában olvashatjuk Szent Jánosnak, az ő nevét egyetlen bibliai nyelven sem írták így. Az utolsó előtti betű lehetne kis h vagy kis n, de ő sem nem Scs (Sanctus) Johs, sem nem Scs Jons, még rövidítve sem, amire az o feletti vonalka utalna. A feliratnak ez a kérdéses jele a Szaturnusz betűjele, de nézhetjük a kis h és a kis n ligatúrájának is (egyaránt lehet {h+n} illetve {n+h}). Ez az oda nem illő jel vagy ligatúra azt sugallja, hogy a feliratnak rejtett üzenete van. Kihangsúlyozom: azért rejtették a jelet a feliratba, hogy azt módosítva üzenjenek, máskülönben e jelet a kép bármelyik csücskébe elhelyezhették volna.

A feliratok valójában tükörmondatok, melyek a szokásos kihagyásos írásmódszerrel oda-vissza olvasandók az írásfelület és a betűk minél gazdaságosabb kihasználása végett. Az alábbi átírásokban a – jel mint tükör szerepel, utána az átírás tükörképe következik. (A módszer régtől ismert, hiszen az összes etruszk sírfelirat ilyen tükörmondat: egyenes olvasata e világi, visszafelé olvasata többnyire túlvilági üzenettel.) A Szaturnusz jele, mint képjel (hieroglifa), mássalhangzó vázával szerepel az olvasatban:


SCS IO{SaTuRNuS}S – S{SaTuRNuS}OI SCS SANCTVS IO{SaTuRNuS}S – S{SaTuRNuS}OI SVTCNAS SZó Á'NoK TÚSZ JÓS TáRáN SZeSZ eSZeS TáRáN SZÓ JóSZíVűT KuNYÁSZ Szó álnok: túsz jós tárán, szesz (ürügy) eszes tárán, szó jószívűt kunyász (elpuhít). (Szent Jánost nyugodtan nevezhetjük jósnak, a jövendölés más szóval jóslás!)


SCS IO{h+n}S – S{n+h}OI SCS SANCTVS IO{h+n}S – S{n+h}OI SVTCNAS SZÁNóKaT ViSZ JÓ HuNYáS SZóN Ha OLY SZíVéT KeNi A SZó Szánókat visz jó hunyás szón, ha oly szívét keni a szó. (A hízelgő szó szedi rá a szánakozókat!)


SCS IO{n+h}S – S{h+n}OI SCS SANCTVS IO{n+h}S – S{h+n}OI SVTCNAS SZÁN KiTéVe uSZáLYON HiSZ SuHaNÓ IS VéTKeN A SZó Szán kitéve uszályon, hisz suhanó (suhintó) is vétken a szó. (Ez az olvasat már Jónásra vonatkozik.)

 


Szent Pálnál az utolsó előtti betű vagy a 4-es számjegy és/vagy a Jupiter jele, de nézhetjük az L és I ligatúrájának is:


SCS PAVL{NéGY}S – S{NéGY}LVAP SCS SANCTVS PAVL{NéGY}S – S{NéGY}LVAP SVTCNAS SZó Á'NoK TÚSZa iPA' VaLóN üGYeS SZóN aGYaLVA PaS ViTáKoN A SZó Szó álnok túsza, ipall (takar) valón. Ügyes szón agyalva pass (ver) vitákon a szó! (Az olvasat azt sugallja, hogy a Saulból lett Szent Pál ügyesen agyalva, sok szóval fedi le múltját.)


SCS PAVL{IuPiTeR}S – S{IuPiTeR}LVAP SCS SANCTVS PAVL{IuPiTeR}S – S{IuPiTeR}LVAP SVTCNAS SZÁ'Na Ki TúSZ PÁVa óLJa éP TáRoS SZáJ éP TáRuLVA PoSZU' iTóKáN/ToKáN A SZó Szállna ki túsz páva, ólja épp táros (tárulva); száj épp tárulva, poszul (hitványul) itókán/tokán (elhízva) a szó. (Ezt a Pált a felirat készítője, enyhén szólva, gyanúsnak tartja.)


SCS PAVL{L+I}S – S{I+L}LVAP SCS SANCTVS PAVL{L+I}S – S{I+L}LVAP SVTCNAS SZÁNó KiTeVéS éP A VáLaLó JuSa SZóJeLeL VA' éP SUTáKoN A SZó Szánó kitevés épp a vállaló jussa, szójellel vall épp sutákon (csetlőbotlókon) a szó. (Ez bizony Remete Szent Pál, aki szánalomból lett kitéve a pusztába a római katonák elől, mert félő volt, hogy piszkálódó sógora feljelenti. Ő az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend névadója és Magyarország elfelejtett védszentje! A Szentkoronán tehát nem Pál hanem a Pálosság lett megörökítve ezzel a zománcképpel.)


A képfelirat Scs Thomas a felületes olvasónak, de aki jobban szemügyre veszi a feliratot észreveszi, hogy a T valójában vagy egy kulcs vonalas rajza, vagy a T és L olvasási iránytól függő ligatúrája, {T+L} visszafelé {L+T}!


SCS THOMAS – SAMOHT SCS SANCTVS {KuLCS}HOMAS – SAMOH{KuLCS} SVTCNAS SZÁNó Ki TéVeS oKaL CSaHO' MÁS SZÁ' MOHóKaL CSúSZó VéTKeN A SZó Szánó ki téves, okkal csahol más; száll mohókkal, csúszó vétken a szó!

 

SCS {T+L}HOMAS – SAMOH{L+T} SCS SANCTVS {T+L}HOMAS – SAMOH{L+T} SVTCNAS SZó ANaK TéVeSZTő áL HO' MÁS SZÁMO' Ha LÁT iS ViTáKoN ÁS Szó annak tévesztő áll hol más számol, ha lát is, vitákon ás! (Ez hitetlen Tamás, aki az ujját Jézus sebeibe ássa, mert ahhoz fizikai tapasztalatra van szüksége hogy hitét megerősítse!)

 


Szent Péter feliratával úgy tűnik minden rendben, csupán kíváncsiságból megnéztem mi a rejtett üzenete:


SCS PETRVS – SVRTEP SCS SANCTVS PETRVS – SVRTEP SVTCNAS SANYó KiTéVe SZéPET RaVaSZ SóVáRaT ÉP SóVeTő aKNÁSZ Sanyó (csenevész) kitéve szépet ravasz, sóvárat épp sóvető aknász.


Péter feliratának ez az olvasata kissé erőltetettnek tűnik, de nézzük csak meg jobban a feliratot, a P betű nem ugyanolyan mint Pál nevében. Ez egyben a Rák jelképének, a spirálnak a rajza is.


SCS PETRVS – SVRTEP SCS SANCTVS {CANCER}ETRVS – SVRTE{CANCER} SVTCNAS SZÁNó KiT VéSZ oKA öNCÉ'Ra E'TőRe ViSZ SZóVéRT ÉK ANYi CÉ'Ra S VéTeK iNASa Szánó kit vész oka öncélra ejtőre visz, szóvért ék annyi célra s vétek inasa! (Ebben az olvasatban Péter példázata már félreismerhetetlen.)


A feliratokban a kérdéses betűket szándékosan alakította az írnok úgy, hogy vagylagos olvasatuk is legyen. Ez különösen szembeötlő a PAVLVS feliratban, ahol az első V/U-t még tudta szabályosan leírni, a másodikat már elkomplikálta. Ilyen hibát még egy inas sem véthetne, márpedig ezeket a miniatűr zománcképeket nem kocaiparosok, hanem a legjobb szakemberek készítették. Emellett hibás, másodrendű áru még sértés is lett volna a szentre nézve, ilyen áru egy magára valamit adó műhelyre megengedhetetlen szégyent hozna. Ezek a különös betűk nem hiba, a betűk nemismerésének vagy figyelmetlen kiírásának a következményei, ellenkezőleg, ezek előre kitervelt és megszerkesztett titkos üzenet részelemeként kerültek a hosszadalmas, elképesztően aprólékos munkával és évtizedes gyakorlattal szerzett szaktudással készült mesterműre.


Szent Jakab titkos üzenetének nyitja az A, ami ha jobban megnézzük egy X és T egybefonódása:

 

SCS IACOBVS – SVBOCAI SCS SANCTVS I{X+T}COBVS – SVBOC{T+X}I SVTCNAS SZÁNó Ki TéVeS IGYeT KŐBe VéS SZíVBŐ' oKíTó úGY IS VéTKeN A SZó Szánó ki téves igyet (ügyet) kőbe vés, szívből okító úgy is vétken a szó!

 

 


Szent Fülöp feliratában a V beledől a P-be, {R+V} ligatúrát alkotva. Ez az összedőlés a feliratnak két értelmes és Fülöpre illő olvasatot is eredményez:

 

SCS PHILIPVS – SVPILIHP SCS SANCTVS PHILI{R+V}S – S{V+R}ILIHP SVTCNAS SZÁNó KiT VéSZ éPJaL JóRa VeSZ SZó ÚRI LaJHa éP SZóViTáKoN ÁS Szánó kit vész épp híjjal (híjával) jóra vesz. Szó úri lajha (tunyaság): épp szóvitákon ás. (Ő a helyzetet racionálisan felméri és levonja szavakban a következtetéseket.)

 

SCS PHILIPVS – SVPILIHP SCS SANCTVS PHILI{R+V}S – S{V+R}ILIHP SVTCNAS SZó Á'Na KéTe'Ve éSZ éPJaL ÍRVa SZó SZóVáR ILó IHa éP SZóViTáKoN A SZó Szó állna kétellve (kételkedve), éSZ épp híjjal (híjával, kihagyásos módszerrel!) írva SZó. Szóvár illó, iha (léha) épp szóvitákon a szó. (Bizony, az ésszerűségnek is megvannak a saját korlátai!)

 


Szent András felirata:


SCS ANDREAS – SAERDNA SCS SANCTVS ANDREAS – SAERDNA SVTCNAS SZó Á'NoK TUSÁN DőRE ASZó SZÁ' EReDőN ASZÚT aKNÁSZó Szó álnok: tusán dőre aszó, száj eredőn aszút aknászó. (Szójáték a szóval!)


Ebben a feliratban is van egy kirívó betű: az N pontosan úgy indul mint az előtte lévő A amihez aztán csatlakozik egy I, vagyis ez a betű az A és I ligatúrája, de nézhetjük a Nyilas (Sagittarius) vonalas képjelének is (nem jelképnek, hanem a félig ló, félig ember vonalas rajzának):


SCS ANDREAS – SAERDNA SCS SANCTVS A{A+I}DREAS – SAERD{I+A}A SVTCNAS SZÁ'NaK TUSA AJDőRE' A SZó SZÁ' ERe DíJA' A SZíV áToK iNASa Szájnak tusa (tusakodás), ajdörej (nyílászaj) a szó: száj ere (féke) díjjal (büntetéssel) a szív, átok inasa!


SCS ANDREAS – SAERDNA SCS SANCTVS A{SAGITTARIUS}DREAS – SAERD {SAGITTARIUS}A SVTCNAS SZÁNó KiT ViSZÁSÁG ITaTó ÁRJa ViSZ DőRE A SZó SZÁ' ERe DúSÁG JuTaTó ÁRJA ViSZÁS VéTeK NÁSZa Szánó kit visszásság itató árja visz, dőre a szó, száj erre dússág, juttató árja visszás vétek násza!


Szent Bertalan zománcképe hiányzik, a feliratából ennyi maradt: ARTHOLO. Kérdem én: kinek ÁRT HOL Ő van?, vagy kinek ÁRT HOLLÓ? A sógoroknak nagyon, vissza is vágtak többszörösen a Bécset elfoglaló Hollós Mátyás miatt.

 


Az abroncs eredeti görög feliratos képei szintén beszélő feliratok. Erre több figyelemfelhívó „téves” jel is utal: Mihály arkangyal X MI, jó hogy nem Khi Misi; Szent Demeter nevét is „tévesen” írták fel: a többi névben a görög/cirill ABC C betűjével írják az S hangot, itt azonban egy kissé megdőlt I betű zárja a nevet. Három képen is van egy-egy oda nem illő I betű a sorból kissé kidőlve, olyan hányavetin, ezek az I betűk ott is vannak, meg nincsenek is ott. A névhez nem kellenek, de az olvasathoz igen! Ugyanilyen Kozmánál az elfekvő C. Az olvasatok itt is tükröződnek, tükörmondatokat alkotnak:


X ʘAP X MI – IM X ʘAP X X APXAΓΓΕΛΟΣ X MI – IM X ΣΟΛEΓΓAXPA X aGYÁRa íGY A GóG ÉLŐ SZó GYáMJa ÍMe íGY SZÓL ÉGi iGe ADJ áRADJ Agyára így a góg (góc)1 élő szó gyámja, íme, így szól égi ige:2 adj, áradj (szaporodj)!

 

Noha a név csak két betűből áll, a felette lévő X-vel mégis akrosztichont alkot, a khi és a MI kezdő és záró betűi oda-vissza olvasva ide illő üzenetet hordoznak:

 

XMXI – IXMX üGY Mi GYúJa JeGY Mi o'DJa Ügy mi gyúja (gyújtója), jegy mi oldja!

 

X ʘAP ΓΑΒΡΙΗΛ – ΛΗΙΡΒΑΓ ʘAP X X APXAΓΓΕΛΟΣ ΓΑΒΡΙΗΛ – ΛΗΙΡΒΑΓ ΣΟΛEΓΓAXPA X aGYÁRa aDJA GőG ELŐSéG A VéRJEL LEÍRVA iGe SZÓL E GőG ÁGYáRa ADJ Agyára adja gőg: előség (rang, előjog) a vérjel. Leírva ige szól e gőg ágyára: adj!

 

A sorokba tördelt név sorainak kezdő és záró betűi, mint akrosztichon, oda-vissza olvasva szintén ide illő üzenetet hordoznak:

 

ΓΒΗΑΙΛ – ΛΙΑΗΒΓ iGéBE' A JEL áLJA-E Ba'Ga Igében a jel, állja-e balga?


A két arkangyal felirata félreérthetetlenül elmondja a Szent Korona működési elvét és célját, sőt azt is megfogalmazza, hogy a képek, mint gócok az élő és a leírt szó gyámjai. Vagyis a képeken nem csak nevek és címek vannak, hanem égi igék, melyek igenis hatnak a gőg ágyára, figyelmeztetve őt arra, hogy a KiRáL KaRoL (összefog), KáRoLL (rosszal, sajnál), KéReL (békít), KúRáL (gyógyít).

Ez a két arkangyal kép nagyon fontos szerepet tölt be a koronán, azért vannak olyan helyen ahol beavatáskor a tagság is jól láthatja őket. Vegyük ezért most mi is jól szemügyre az egész Szent Koronát és gondolatban kössük össze a koronán Mihály arkangyal képkeretét a felette lévő cserépmintákkal kirakott háromszöggel. Mit kapunk? Egy tipikus magyar ház elejét, mely hátrafelé tovább folytatódik boltívekkel és háromszög alakú tűzfalakkal. Ezek magassága perspektivikusan csökken ahogy haladunk hátrafelé a pártázaton. Mondjuk csak ki még egyszer: Mihály arkangyal és felirata egy házban jelenik meg. EGYHÁZBAN! És most olvassuk ezt egybe a felirattal:

 

{eGYHáZBaN} X APXAΓΓΕΛΟΣ X MI – IM X ΣΟΛEΓΓAXPA X {eGYHáZBaN} eGYHáZBaN aGYÁRa íGY A GóG ÉLŐ SZó GYáMJa ÍMe íGY SZÓL ÉGi iGe ADJ áRADJ eGY HaZáBaN Egyházban agyára így a góg (góc) élő szó gyámja, íme, így szól égi ige: adj, áradj (szaporodj) egy hazában!

 

A másik három olvasat ugyanezt a mintát követi:

 

{eGYHáZBaN}XMXI – IXMX{eGYHáZBaN} eGY HáZBaN üGY Mi GYúJa JeGY Mi o'DJa eGYHáZBaN Egy házban ügy mi gyúja (gyújtója), jegy mi oldja Egyházban!

 

{eGYHáZBaN} X APXAΓΓΕΛΟΣ ΓΑΒΡΙΗΛ – ΛΗΙΡΒΑΓ ΣΟΛEΓΓAXPA X {eGYHáZBaN} eGY HáZBaN aGYÁRa aDJA GőG ELŐSéG A VéRJEL LEÍRVA iGe SZÓL E GőG ÁGYáRa ADJ eGYHáZBaN Egy házban agyára adja gőg: előség (rang, előjog) a vérjel. Leírva ige szól e gőg ágyára: adj egy hazában!

 

{eGYHáZBaN}ΓΒΗΑΙΛ – ΛΙΑΗΒΓ{eGYHáZBaN} eGYHáZBaN iGéBE' A JEL áLJA-E Ba'Ga eGY HáZBaN Egyházban igében a jel, állja-e balga egy házban/hazában?

 

Bizony, a pártázat és az a két arkangyal képfelirata, melyet a Szent Korona tagsága a koronázáskor jól láthat, hozzájuk is szól! A mélyen szántó gondolatok mellett érdemes azon is eltűnődni mi minden rejlik a magyar egyházban: Egyház (intézmény), egyház (templom), egy haza, egy ház (otthon). (Az egyház szavunkról egy nagyon érdekes minószi képírásos felirat (#126) a következőket mondja:

Nótás ígatás közös ügy, házban sátán teszi.

Sátán házban közös ügy, egyházban intés.

Isten házában közösség, egyházban intéző.

Különösen tanulságos a ház (vagyis a családi otthon), Isten háza és az egyház fogalmak több mint 3500 évvel ezelőtti árnyalása.)

Beleolvasás, igaz? Hát persze, csakhogy többszöri felhívás után! 1. A tetőalakú és boltíves zománclapok cserepekkel díszítettek: háztető, 2. ezek a cserepek a déli naptól, a koronázási dombon, mint lángnyelvek ragyognak: tűzfal. 3. A boltívek egy egyház hajóira emlékeztetnek. 4. Az arkangyal feliratok mindkét oldalon a boltívek és tetők közül egy házában vannak! Azért ezek a beszédes dolgok egyik-másikának el kellene jutnia agyunkig még a legsötétebb szemüvegen át is. Csupáncsak emberi kíváncsiságból is fel kell tenni a kérdést: mit akar a korona közölni velünk ezzel a pártázattal? Egy kis leleményességgel éppen elolvastuk magasztos üzenetét, de a fentieknél sokkal többet mond, hiszen Jézus Krisztus is ebben az Egyházban van, mégpedig a homlokzatán. (Remélem, ezt majd hozzáértők bővebben kifejtik.)

 

A többi "görög" felirat is ugyanilyen beszédes:

 

ʘ ΓΕΩΡΓΙΟΣ – ΣΟΙΓΡΩΕΓ ʘ ΑΓΙΟΣ ΓΕIΩΡΓΙΟΣ - ΣΟΙΓΡΩIΕΓ ΑΓΙΟΣ AGó JŐ SeGÉLY ŐR éGI ŐS SZÓ' IGe íRÓJa ÉG AGáLYOS Aggó jő segély, őr égi ős, szól ige írója: ég aggályos!


ʘ ΔΗΜΗΤΡΙΟΣ – ΣΟΙΡΤΗΜΗΔ ʘ ΑΓΙΟΣ ΔΗIΜΗΤΡΙΟI IΟΙΡΤΗΜIΗΔ ΑΓΙΟΣ AGáLYOS DE ÍM E TéRőJe OLY JÓ' JáRT E'MéJE DAGáLYOS Aggályos, de ím e térője oly jól járt, elméje dagályos! (A megtérő gladiátornak a hit mentette meg az életét, büszkén lehet rá elméje dagályos.)

ʘ ΚΟΣΜΑΣ – ΣΑΜΣΟΚ ʘ ΑΓΙΟΣ ΚΟΣΜΣΑΣ – ΣΑΣΜΣΟΚ ΑΓΙΟΣ AGáLYO' SoK ÖSZeMáSZÁS aSZÁS Mi SOK ÁG JÖSZe Aggályol sok összemászás (tiltott viszonyra összebúvás), aszás mi sok ág jössze (jöszte, új dinasztia kezdete). (Az ilyen királyon eret kell vágni. Lásd Kozma kezében a köpölyt!)


ʘ ΔΑΜΙΑΝΟΣ – ΣΟΝΑΙMΑΔ ʘ ΑΓΙΟΣ ΔΑΜΙΑΝΟIΣ – ΣIΟΝΑΙMΑΔ ΑΓΙΟΣ AGó Jó SZiDA'MiJA NŐI SZó SZáJON A IMA DAGáLYOS Aggó jó szidalmija női szó, szájon a' ima dagályos. (A jó tanácsokkal csínján kell bánni!)

 


Az igazi meglepetés, hogy a nyilvánvalóan lecserélt képek is magyarul beszélnek, mégpedig egy ráadással: a sorok kezdő és záró betűiben rejlő titkos záradékkal!


Géza:


ΓΕ ΩΒ ΙΤΖ A'Σ ΠΙ ΣΤ Ο Σ

iGE Ő BaJT űZ A SZó-PaIS üTŐS

Κ'ΡΑ ΛHΣ ΤΟΥ Ρ ΚΙ A Σ (H=eta!)

Ki uRAL ÉSZT ÖVéiRe KaJÁSZ

 

Ige! Ő bajt űz, a szó-pais (paizs/pajzs) ütős: ki ural észt (az) övéire kajász (kajtász/vizslat).


A felirat tükörmondat! Íme a visszafelé olvasata:


Σ Α ΙΚ Ρ ΥΟΤ ΣΗΛ ΑΡΚ

SZó A JóKRa üVÖ'TéSEL ÁRKa

Σ Ο ΤΣ ΙΠ ΣΑ ΖΤΙ ΒΩ ΕΓ

SZÓ' iT SÍP SZÁZ íTéJBe' Ő ÉG


Szó a jókra üvöltéssel árka; szól itt síp száz, ítélyben (ítéletben) ő ég!


A sorok kezdő és záró betűi is beszélnek a királyhoz, oda-vissza olvasva. Szerencsére, azok a királyok akik ezt olvashatnák, nem beszélnek magyarul:

 

ΓΩΙΑΠΣΟΣ ΕΒΖΣΙΤΟΣ ΚΛΤΡΚΑΣ ΑΣΥΡΙΑΣ

aGÓJA éP SZÓ' S E BíZáS ÍT ŐSi oKaL iT iRKÁS/iRKÁSZ A SZaVáRa JÁSZ

 

ΣΑΙΡΥΣΑ ΣΑΚΡΤΛΚ ΣΟΤΙΣΖΒΕ ΣΟΣΠΑΙΩΓ

SZÁJ RaVaSZ A SZAKRa ToL Ki SZÓT IS íZiBE' SZÓ SZiPÁLYOG

 

Aggója épp szól s e bízás itt ősi, okkal itt irkás/irkász (írnok) a szavára jász száj ravasz – a szakra (részekre, szótöredékekre!) tol ki szót is íziben, szó szipályog (ki-kiszívódik).

 

Ez a négy olvasat – az egyenes olvasat oda-vissza és az akrosztichon úgyszintén oda-vissza - teljes joggal kerülhetett fel a koronára félreérthetetlen üzenetként a király számára: az ige, vagyis a szó bajt űz és oda is vág ha kell, de egy király jobb ha a környezetét is szemmel tartja, de üvöltözéssel a király saját szavait ássa alá, ítéletében ő maga ég, még ha száz síppal is hirdeti azt ki. A jászul (magyarul) szóló irkás/irkász a szavakat úgy tördelte szakokra, hogy egy-egy szót ravaszul kitolva üzenjen. Érdemes a többi cserélt képen is figyelni a tördelésre, mert valóban nekünk üzen ezzel!


Vegyük szemügyre a „jogart”! Bal kézben ott van a kard vagy a pallós, ami illik egy királyhoz. Miért kellene oda még egy király kezébe nem is illő tőr? Hogy félreértés ne essék, a jobb kézben levő fegyverre rá is írták, hogy tőr: tωr (t a markolat, ω a kézfej-védő, r ennek jobbik oldala a szárral, és figyelmeztetőül pirossal kiemelve!). Miért? Azért mert „3) Tőrnek nevezik a hurkot vagy kelepcét is, mint veszélybe ejtő eszközt. Tőrt vetni valaminek vagy átv. ért. valakinek.” CzF. A tőrön lévő ω lehetne akár a bizánci és ottomán selyemzsinór is, két végén a jellegzetes csomókkal.


Miből következik, hogy ez I. Géza?, egyáltalán hogy Géza és nem csak egy vitéz tőrrel és karddal a kezeiben. A Krales Tourkias ugyan a türkök királyára utal, de melyikre? Egyikre sem, vagy mindegyikre!




Kon:


KΩN BA ΣI ΛE ΥΣ

KON BA' SZóJeLE VéSZ

PΩ MA'I ΩN ȎΠΟΡ ΦΥΡΟ՛ ΓΈΝΝ ΤΟΣ

MA JÖN Ő PÖRe FÚRÓ iGÉN iNTŐ SZó


Kon baj, szójele vész. Róma jön, ő pörre fúró (áskálódó) igén intő szó.


Visszafelé olvasva:


ΣΟΤ ΝΝΕΓ ΟΡΥΦ ΡΟΠΟ ΝΩ ΙΑΜ ΩΡ

SZÓ TéNYeN ÉGi ÖRV FőRŐ' éP Ő NYÓJA Mi ŐRá

ΣΥ ΕΛ ΙΣ ΑΒ ΝΩΚ

SZó'Va ÉL IS A BűN OKa


Szó tényen égi örv, főről épp ő nyója (nyújtja) mi őrá szólva él (elmésség) is: a bűn oka.


A sorok kezdő és záró betűi, oda-vissza olvasva, valójában a zománckép készítőjének az aláírása, melyről természetesen a megrendelő nem tud:


ΚΒΣΛΕΥ ΝΑΙΕΣ ΡΜΩΟΦΓΤ ΩΙΝΡΟΝΣ

KiBeSZéLi E VéN ÁLJa ÉSZ RáMO' Ő FoGóT OLY NYíRÓN S

ΣΝΟΡΝΙΩ ΤΓΦΟΩΜΡ ΣΕΙΑΝ ΥΕΛΣΒΚ

SZáNÓ íRNI OT iGe-FŐ Ő MeRéSZE' áLJA NéVEL S B K

 

Kibeszéli e vén, állja ész! Rámol ő fogót, oly nyírón s szánó írni ott ige-fő (kezdőbetű). Ő merészel, állja névvel: S B K (pl. Soós Bede Károly).


A vén mester, valószínűleg életét kockáztatva, a fogóval úgy tördelte sorokba a szöveget, hogy a sorok kezdő és záró betűi elmondják ki készítette ezeket a képeket. Lehet, hogy érdemes lenne nyomozni utána, hogy nem hagyott-e bővebb leírást, esetleg magáról a megrendelőről is. Ha a csere tényleg a korona bécsi kényszer-kirándulása alatt történt, akkor a korabeli céh bejegyzésekben fel lehetne kutatni kilétét az iniciálék alapján.


Különös, hogy az állítólagos császár neve becézve, rövidítve került a zománcképre, noha kifért volna a teljes név. Ez kb. olyan bunkóság mintha egy II. Erzsébet angol királynőt ábrázoló érmét Bözsi (Betty) aláírással veretnének. Azt sem írták oda, hogy hanyadik Koni, pedig volt belőlük több mint egy tucat és ennek a fele bíborban-született, vagyis a teljes hosszában felkerült jelző mit sem jelent. Kon(stantin) lett volna az Új/Második Bizánc császára, erre figyelmeztet a rejtjelezett üzenet!


Vegyük még egyszer szemügyre a feliratozást és vegyük észre, hogy a kép bal oldalán lévő betűsorok gondosan folytatódnak a jobb oldalon, két sor a baloldalon kimarad, de utána újból pontosan illeszkedik a jobb oldal sormagasságaihoz, tehát soronként is olvasható a felirat.


KΩN PΩ MA'I ΩN BA ȎΠΟΡ ΣI ΦΥΡΟ՛ ΛE ΓΈΝΝ ΥΣ ΤΟΣ

KÖNYű eRŐ Mi ÁJON aBA' Ő éP ÖRSI FiVéRŐL E iGÉNYéN VeSZíTŐS

Könnyű erő mi álljon, abban ő épp örsi. Fivér ől, e igényén veszítős.


Nemcsak fivért, de saját nemzetéből való őrséget állítani is veszélyes lehet a király életére, ezért régente divat volt idegen nemzetiségű testőröket állítani, de a visszafelé olvasat ajánlata még ennél is jobb:


ΣΟΤ ΣΥ ΝΝΕΓ ΕΛ ΟΡΥΦ ΙΣ ΡΟΠΟ AB ΝΩ ΙΑΜ ΩΡ ΝΩΚ

SŐT SUNYiN ÉGEL ŐRÜ' FaJa iS ROPÓ ABa' NŐI ÁM ŐR-NŐK

Sőt, sunyin éggel őrül (őrként): – faja is ropó (pattogó, gyorsan szökellő), abban női ám! – őr-nők.




Dukász:


X MI EN XΩ ΠΙΣ ΤΟ Σ

GYáMJa E NaGY Ő PISZíTŐS

ΒΑΣΙ ΛΕΥΣ ΡΩ' ΜΑΙ ΩΝΟI ΔŎ{Κ+Υ}

óVÁS ILő E VéSZ RÓMA N Ő IDe OKu'Va / JÖN OLY DUKá'Va


Gyámja e nagy, ő pisszítős (csitítós). Óvás illő: e vész Róma, jön ő ide okulva / jön oly dukálva.


Világos beszéd! Ez a tehetségtelen „nagy” lenne állítólag a magyar király gyámja. A (kelet) római Dukász azt hiszi, hogy neki dukálsz! Az alternatív olvasatot az Ŏ betű archaikus (o:) és/vagy klasszikus (u:) olvasata adja.

Visszafelé olvasva:


{Υ+Κ}ŎΔ ΙΟΝΩ ΙΑΜ ΩΡ ΣΥΕΛ ΙΣΑΒ

óVó KÖD/VaK ÜDő JÖN OLY AMi ŐRSÜ' ÉL JuSÁBa'

Σ ΟΤ ΣΙΠ ΩΧ ΝΕ ΙΜ Χ

S OT SZIPO' íGY NE IMáDJa


Óvó köd/Vak üdő (idő) jön, oly ami őrsül él jussában s ott szipoly, így ne imádja!


A sorok kezdő és záróbetűi, oda-vissza olvasva:


ΧΜΕΧΠΤΣ ΧΙΝΩΣΟΣ ΒΛΡΜΩΔ ΙΣΩΙΙ{Κ+Υ}

íGY MEGY éPíTéS íGY JöN ÖSZe ŐSBőL RóMa ODa JóSOLJa LYuKU'/LYuKáVa'

{Υ+Κ}IIΩΣΙ ΔΩΜΡΛΒ ΣΟΣΩΝΙΧ ΣΤΠΧΕΜΧ

VaK JaJOS IDŐ Mi áRuLóB SZÓ SZÓ'Ni íGY iSTáP üGYE' MeGY

 

Így megy építés, így jön össze ősből Róma, oda jósolja lyukul/lyukával (utalás lenne II. Katalinra)! Vak jajos idő, mi árulóbb szó, szólni így istáp (gyámbot), üggyel megy.

 

Az építés itt egyértelműen arra az Új Bizáncra utal, melyet II. József, a kalapos király tervezett megvalósítani II. Katalin orosz cárnővel a Török Birodalom helyén. Le a kalappal a zománckép készítője előtt: a bátorság mellett jó humorérzékkel is rendelkezett!

Hol van akkor itt a Dukász név? A Δ itt jól elkülönül az A-tól, az utolsó sor átírása biztosan ΔŎΚY egybeírt K és Y betűkkel, {Κ+Υ} ligatúrával, csak ennyi látszik, sehol egy A, sehol egy S, nincs is rájuk szükség, ahogy Dukászra sem. A magyar szöveghez kellett ez a szó.

 


Mindhárom cserélt szöveges zománckép olvasata összecsengő, félreérthetetlen jó tanács és figyelmeztetés a király és/vagy a korona tagjai, vagyis a nemzet számára. A probléma az, hogy ezek rejtjelezett szövegek. Azonban nem ugyanabból az indíttatásból mint a többi feliraton, ha a szövegekért nem is, a tördelésükért fejek hullanának!

 A rejtjelezés majdnem tökéletes, ki gondolná ugyanis, hogy a görögnek mondott koronaabroncs „görög” feliratai magyar szövegeket rejtenek? Vajon tudott-e valaki arról, hogy a „latin” és „görög” nevek és címek magyarul is beszélnek? Egy valaki biztosan tudott róla: a csere-képek készítője, hiszen ugyanazt a kihagyásos írásmódszert alkalmazta mint az eredeti képek készítői. Ezt a tudását alkalmazta arra, hogy figyelmeztesse a nemzetet az Új Bizánc ördögi tervéről. De ha ő tudott róla, akkor biztosan mások is ismerték a titkot, mégpedig alaposan, hiszen a kihagyásos írásmódszer mellett tudni kellett a tükörmondatokról és az oda-vissza olvasandó akrosztichonokról is. Ilyen feliratok szerkesztése és álcázása nagyon időigényes idegőrlő feladat.

 

A fenti olvasatok alapján megpróbálom igazolni Pap Gábor művészettörténész feltevését, mely szerint a Kon feliratú kép helyén eredetileg Atilla nagykirály képe volt. A kép teljes felirata görögül Atilla közismert címe lehetett: Szent Attila, a hunok, médek, gótok, dánok nagykirálya. A hamisító igyekezett minél többet megőrizni az eredeti feliratból, hiszen eredetiként szeretné "művét" ránk tukmálni, ezért a basileus titulus elé odabiggyesztette a KΩΝ rövidítést, mely eredetiben – feltevésem szerint – OYN lehetett. Az eredeti médek, gótok, dánok felsorolás helyett a cserélt képre a (kelet) rómaiak kerültek a semmitmondó bíborban született jelző elé.

Az eredeti felirat tehát, valahogy így nézhetett ki:

 

ʘ ΑΤΙΛΟΣ ΒΑΣΙΛΕΥΣ ΤΩΝ | ΟΥΝNΟΝ ΜΑΔΑΙΟΝ ΓΕΤΑΙΟΝ ΔΑΝΙΟΝ ΑΓΙΟΣ ATΙΛΟΣ ΒΑΣΙΛΕΥΣ ΤΩΝ | ΟΥΝNΟΝ ΜΑΔΑΙΟΝ ΓΕΤΑΙΟΝ ΔΑΝΙΟΝ AGáLYOS A TILOSBA' SeJLő É'V SuTON ÓVNa NŐ NéMA oDAJÖN iGÉT A JÓN óDÁN áLJON Aggályos a tilosban sejlő élv(ezet), sutton (titkos találkahely) óvna, nő néma odajön, igét a jón ódán álljon.

 

És visszafelé olvasva:

 

ΝΟΙΝΑΔ ΝΟΙΑΤΕΓ ΝΟΙΑΔΑΜ ΝΟΝΝΥΟ | ΝΩΤ ΣΥΕΛΙΣΑΒ ΣΟΛΙΤΑ ʘ ΝΟΙΝΑΔ ΝΟΙΑΤΕΓ ΝΟΙΑΔΑΜ ΝΟΝΝΥΟ | ΝΩΤ ΣΥΕΛΙΣΑΒ ΣΟΛΙΤΑ ΑΓΙΟΣ NŐ JöN ADóN OLYAT ÉG NŐJe AD AMi NŐNe NYuVO'Ni ŐT SZíVELő ISZÁBa' S ÖLi ITA' AGáLYOS Nő jön adón, olyat ég nője ad ami nőne nyuvolni3 (megfojtani, nem megfullasztani!) őt szívelő iszában (ivásban) s öl ital aggályos.


Ez az olvasat kétségtelenül Atilla nagykirály (basileus, császár) halálát írná le, elképesztő pontossággal, hiszen krónikáink szerint is szilárd test (vérrög) okozta Atilla halálát. Az olvasat még kiegészülne az akrosztichonnal, ha valami csoda folytán az eredeti zománckép előkerülne.


Ehelyett Pap Gábor A Szent Korona üzenete című előadássorozatában a mellékelt rajzokat mutatta be a lecserélt képek radiesztéta általi rekonstrukciója gyanánt. Révay Péter koronaőr leírása alapján a koronán itt eredetileg szent király(ok) és császár(ok) voltak, de itt a szent jelző egyik feliraton sem szerepel és a hamisított feliratokkal is alig van valami közös. A második képnél nemcsak a felirattal van baj, hanem a szereplővel is. A képen ugyanis nem lehetett Buda, Atilla bátyja, mivel ő nem volt szent, de Mani sem lehetett, mint Buddha reinkarnációja, mert ő meg nem volt király.

 

Feltételezve, hogy Szent Istvánt már a Szent Koronával koronázták meg, előtte nem nagyon dúskálhatunk szent magyar királyokban. Igaz, nekünk csak egy ilyen kellene … és van is egy! Nem szoktunk róla úgy gondolkodni, pedig ő álmodta meg a magyar államot, állt a hétvezérek élére, az ő vezetésével indultak a hadak visszafoglalni ősi örökségünket, a Kárpát-medencét.

Álmos nagyfejedelemről, azaz (koronázatlan?) királyról van szó, aki valójában dinasztia alapító király4 . Álmos nevében „keleti szóhasználat szerint az Élő Mását, vagyis az "élő isten" (király) helyettesét látjuk. Ezért övezte őt a szentség glóriája (Almos id est sanctus) és ezért volt Álmos családja minden más törzs tagjánál "előkelőbb származású és nagyobb katonai erejű.” írja Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete című művében. „Álmos nevét Anonymus Almus, Bíborbanszületett Konstantin pedig Almudz (középgörög nyelv Αλμουτζ) alakban hagyományozta ránk. ... Az Álmos név jelentése a legújabb kutatások fényében: Istentől kapott. Az almus szó latin jelentése jótékony, jóságos, áldásos, kegyes, tápláló, éltető, termékeny is lehet. Anonymus szerint egyenesen „szent”-et jelent.” Wikipedia. Lehet, hogy Álmos nem szerepel a szentek listáján sehol sem, ennek ellenére krónikáink szentnek tartották Jézuséhoz hasonló fogantatásától feláldozásáig, ő 'álmodta' meg a Szentkorona fennhatóságának területét, indította útjára tagságát és uralkodóházát. Jogosan szerepelhetett tehát a Szentkoronán és mit ad Isten, Álmos névnapja Február 21., vagyis a Halak első napja, ahogy azt Pap Gábor naptára megköveteli.

Geobitzasz képén a jobboldali képfelirat szó szerint megállja a helyét, hiszen Álmost Bíborbanszületett Konstantin is Turkia fejedelmének nevezi. Ne feledjük, a hamisító az eredeti képet valódiságából kivetkőzteti, megrontja ugyan, mégis eredeti, valódi gyanánt akarja ránk sózni. Az eredeti valahogy így nézhetett ki, részleteiben megőrizve az eredeti (πιςτοσ helyett ηγετησ = vezér állhatott az eredetin):

 

ʘ ΑΛΜΟΥΤΖ ΗΓΕΤΗΣ | ΚΡΑΛHΣ ΤΟΥΡΚΙAΣ ΑΓΙΟΣ ΑΛΜΟΥΤΖ ΗΓΕΤΗΣ ΚΡΑΛHΣ ΤΟΥΡΚΙAΣ AGáLYOS ÁLMa Ő ViTéZ ÉGE' TESZ Ki uRAL ÉSZT ÖVéiRe oKI A SZó Aggályos álma, ő vitéz, éggel tesz ki ural észt, övéire oki a szó. (Ő a hét vitéz közül az első!)

 

És visszafelé olvasva:

 

ΣΑΙΚΡΥΟΤ ΣΗΛΑΡΚ | ΣΗΤΕΓΗ ΣΑΔΕΛΒ ʘ ΣΑΙΚΡΥΟΤ ΣΗΛΑΡΚ ΣΗΤΕΓΗ ΖΤΥΟΜΛΑ ΑΓΙΟΣ SZó AJKáRÚ' O'TáS ELő A öRöKöSE TEGEZ TáVO' MúLó Á' AGáLYOS Szó ajkárúl oltás: elő a' örökössel tegez, távol múló áll aggályos! (tegezve beszél mint a testvérével, vagyis magyarul!)


Az oltás miatt nem kel aggódni, az jól sikerült, jó alanyba került a jó vessző! Sajnos, az oltómestert nemcsak szentként, de még vitézként sem igen tiszteljük. Mint történelmünk annyi más csillagát, őt is méltatlanul elfejtettük.


Az alkalmazott kihagyásos írásmódszer nemcsak elfogadható, hanem egyenesen követelmény ilyen szűkös és miniatűr írásfelület esetén. A latin és görög feliratozás álca a rejtett magyar szöveg elfedésére. A görögök a rejtjelezést scytálénak hívták mivel a scytáktól tanulták el. Az időszámításunk előtti VI.-IV. századból származó görög vázákon hemzsegnek a kutatók által nonsense-nek bélyegzett értelmes, a szövegkörnyezetbe tökéletesen illő, a képeket szervesen kiegészítő szkíta (értsd magyar) feliratok. Az etruszk sírfeliratok pedig mind tükörmondatok. A visszafelé olvasat a túlvilágot tükrözi. A többsoros sírfeliratok pedig ugyancsak tükröződő akrosztichonok. Ez az írásművészet túlélhette az pelazgokat, szikeleket és etruszkokat. Ennek az elfelejtett írásművészetnek a felismerése vezetett a Szent Korona feliratainak olvasatihoz.

Magyar szöveg természetes kellene, hogy legyen egy magyar koronán, vagy nem?

Úgy látszik, hogy nem, mert ilyen botorságra eddig senki sem mert gondolni. Hogy is mert volna, amikor lépten-nyomon azt sulykolják belénk, hogy minden ami magyar az hitvány, magyar műhelyben semmi értékes nem készülhetett. A koronát is egy nyugatról és egy keletről szerzett ékszer részeiből tudtuk csak hitványul összedrótozni. Könyvek, írások utólagos összeeszkábálásról, összeesküvésről, szándékos átprogramozásról stb. százával találhatók a könyvtárakban és a világhálón, mindegyik megcáfolhatatlan tényekkel alátámasztva, de olyat, hogy a magyar Szentkoronán magyar felirat lenne: ilyet magyar még nem állított!

Jó, elhisszük, de miért nem 'magyar' betűkkel feliratozták a magyar koronát? - kérdeznék egyesek. A titkosítás szándékán túl, azért mert nem bicskával rótták be ezeket a feliratokat, márpedig a 'magyar' rovásbetűket arra képezték ki, hogy pálcikára bicskával könnyen lehessen őket felróni. Ezért hívjuk rovásnak, nem pedig írásnak. A rovásjelek csupán egy betűtípust alkotnak, csakúgy mint a 'görög', a 'latin', vagy a latinon belül az itt látható 'Times New Roman' betűtípus. A betűk τίπυςάτόλ teljesen függetlenül, a kihagyásos írásmódszer az igazi szerves, a magyar írásbeliség ősiségét bizonyító magyar írás, mely tökéletes összhangban, szervesen épül a magyar nyelv egyik fő jellemzőjére, a magánhangzó illeszkedésre: csak azokat a magánhangzókat kell kiírni melyek nélkülözhetetlenek a megértéshez, hiszen a magyar szavak túlnyomó többsége azonos vagy legalábbis azonos magasságú önhangzókat tartalmaz. Vegyük észre, ennek az írásmódszernek a kialakulásakor és elterjedésekor, az írásfelület (pergamen, kő, cserép, ékszer) nagyon szűkös és drága volta miatt, a gazdaságos írásmódszer követelmény volt. A kihagyásos módszer lehet akár kétszer olyan ökonomikus mint mai helyesírásunk (SMS-ezőknek ezt nem kell bizonyítanom). Amellett, mint láthatjuk, a feliratokat tükörmondatokba szerkesztették, – melyek oda-vissza olvasandók, – sőt a feliratokat úgy tördelték sorokba, hogy a sorkezdő és záróbetűk oda-vissza összeolvasva egészítsék ki a mondandót. Ezzel úgy kb. a nyolcszorosára növelték a betűk hasznosítását. Csodálatos teljesítmény!

Ezeknek az olvasatoknak a felfedése segíti annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy ki, miért, mikor cserélte le a három utóbbi képet. De újabb kérdéseket is felvetnek. Miért volt szükség latin és görög szöveggel álcázni a magyar feliratokat, hiszen a korona csak a beavatás alatt volt szem előtt? Miért volt egyáltalán szükség szövegre a beavató koronán?

Pap Gábor A Szent Korona üzenete című előadássorozatának tizedik részében (1:14'-től) pár szóban foglalkozik a zománcképek feliratozásával is: „Bizony lehet olvasni a magyar Szent Korona feliratait és természetesen nem latinul és nem görögül, mert ezek nem szövegek, ezek nevek. Ez kb. olyan mintha én egy Balassi versből a versfőket sorba olvasom.” Hát nem egészen, mert amit a képfeliratokról leolvashatunk az megerősíti és/vagy kiegészíti a képekről, pontosabban a képek rendszeréről leolvasottakat. Az pedig még egy Pap Gábortól is badarság, hogy „magyar nyelven gyakorlatilag mindent lehet olvasni. (Pl. a bibliai Noé-t -nek olvasni, ahogy Ő is tette!?) Miért? Mert olyan mértékig elasztikus és olyan gazdagsága van benne a szavaknak és az átválthatóság egyik szóból a másikba olyan mértékű, hogy gyakorlatilag nincs olyan jelkészlet amiből ne lehetne értelmes szöveget kiolvasni. No, de ezzel nem szabad visszaélni.” Utóbbi megállapítását teljes mértékben osztva kérdem: lehet-e szövegkörnyezetbe tökéletesen illő, a képek Ő általa megállapított szerepével, képi programjával teljesen egyező és/vagy azt szervesen kiegészítő szöveget leolvasni minden képről? Sőt, előre vetíteni a lecserélt képek helyén állt eredeti képek feliratát. Azért a magyar nyelv sem annyira elasztikus, hogy mindig éppen azt olvassuk ki egy feliratból amit akarunk és nem azt ami tényleg oda van írva. Pl. PAVLVS nevében miért épp a második V helyett írta be a mester azt a furcsa jelet? Miért éppen a nevébe, miért nem elébe vagy utána? Valószínűleg azért, mert csak így kapunk a Pálosságra tökéletesen illő olvasatokat és nem másképp. A minimális betűkészlettel és kihagyásos módszerrel írt egyes betűcsoportok olvasatai mondatról mondatra változhatnak, de az értelmes olvasat követelménye és a szövegkörnyezet, beleértve magát a mondatot, általában csak egy olvasatot engedélyez, hacsak nem éppen alternatív olvasatok leírása a cél.

Még a szkeptikusok sem vonhatják kétségbe, hogy a Szent Korona készítői és alkalmazói, vagyis a magyar nemzet, hittek a korona megismerhetőség határán feletti, idegen szóval transzcendens működésében. Pap Gábor szerint, – ha jól értem, – egy eddig ismeretlen energia formát a zománcképek és ékkövek alakítják át programelemeké, melyek a királyt beavatják a jó királykodás tudományába. Ha ez így van, akkor a Szent Korona a képek feliratozása nélkül is működne, hiszen a kövek is feliratozás nélkül működnek. Pap Gábor saját példáját tovább gondolva: az óra akkor is ketyeg ha nem írjuk rá a mutatóira, hogy melyiknek mi a neve. A feliratozás nem a koronának szól, ő tenné a dolgát, ketyegne azok nélkül is.  A feliratok hozzánk, a Szent Korona tagjaihoz szólnak, nekünk (a királyt is ide értve) üzennek, ezért érdemes, hogy ne mondjam kötelesség lenne elolvasni őket. Igaz, hogy egy kép ezer szóval is felérhet, de azért a leírt szónak is van meggyőző ereje. És nemcsak a szómágiában hívők számára.

További találgatások és kérdések helyett maradjunk a tényeknél, a három feliratozott kép magyar olvasatai  és a beszélő nevek tények. Azt, hogy ezek az olvasatok léteznek kétségbe vonni nem lehet, erről mindenki saját szemével győződhetett meg. Beleolvasás? Igen, de a feliratba beleolvasni az alkalmazott módszerrel (kihagyásos módszerrel írt szöveg egyszerű visszaolvasásával!) csak azt lehet ami eleve ott van! Persze nem mai helyesírással, de nehogy már felrójuk az egy-másfél évezreddel ezelőtti írnokoknak, hogy nem a ma érvényes helyesírást alkalmazták! A fentieket

röviden összefoglalva: A magyar Szent Korona feliratozása magyar, hiszen magyar királyok beavatására készítették magyar műhelyben magyar kézművesek!

***

1 GÓCZ, (1), fn. tt. gócz-ot. 1) Általán tűzhely, tüzelő, valamely térségre kőből, sárból stb. emelve. 2) Különösen a tűzhely közepén levő tűzfészek, melybe tüzet raknak. 3) Katlan. 4) Átv. ért. a napnak középpontja, továbbá a gyújtó üvegeknél és tükröknél azon pont, melyben az üveg vagy tükör által megtörött vagy visszaverődött napsugarak öszvegyülnek, a gyújtó erővel bírnak. (Focus).

Rokonok vele a székely kiejtésű góg, latin coquere, német kochen, olasz cuôcere, spanyol cocer, angol cook, angolszász cocian, celt cogu, héber , szanszkrit kvath (főz, fűt) stb. (Czuczor-Fogarasi)

2 ige: „4) Babonás mondat vagy szó, valakinek megrontására. Innen: megigézni valakit, megigézni a kis gyermeket.” Czuczor-Fogarasi Szótár

3  NYUVAD, (nyu-v-ad) önh. m. nyuvad-tam, ~tál, ~t. v. ~ott. Székelyeknél divatozó ige, s am. a torkon akadt csonttól megfullad. Mondják tűzről is, hogy nyuvadozva ég, midőn a ráhányt holmi nyers forgács elnyomja a lángját, s mintegy megfojtja. A vízbe haló emberről nem mondják, hogy megnyuvad, hanem: megfúl, vízbe fúl. Mind a nyuvad, mind a fúl gyöke az erőlködés hangját utánozza, nevezetesen amaz a lélegzet kinyomására, emez fúvásra vonatkozik, és így rokonok a nyom és fú igékhez. CzF

4  Az Álmostól Gézáig terjedő időszakot a fejedelemség korának becézzük, mert nagyon szeretünk kicsik lenni! Pedig sem ebben a korban, sem utána még 500 évig Magyarország és uralkodója nem volt senkinek alárendelve, márpedig a fejedelemség, legalábbis mai értelmében, azt sugallja, hogy nem szuverén, felette más földi hatalom rendelkezik. Ezt a „fejedelemség' marhaságot arra is használják, hogy száz évvel megrövidíthessék a magyar államiságot. Tanulhatnánk a szerbektől, ők a hozzánk képest törpe Ráczország uralkodóját, Dusán-Istvánt bezzeg nem szégyellik cárnak titulálni!