Szkíta Főnix Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata.
Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra.
Mellár Mihály :
A Szentkorona „görög” feliratú képei


2017.04.12.





A görög ABC-t ez a bevált és egyértelmű ABC táblázat alapján írtam át mai magyarra az eredeti 'görög betűs' átírás alatt ZÖLD NAGYBETŰKKEL és pótoltam vissza kisbetűkkel a kihagyásos írásmódszerrel írt szövegekből kihagyott magánhangzókat, '-val jelölve a beszélt nyelvben mássalhangzó előtt és szóvégén nem ejtett l illetve n hangot

.


Géza:

 

ΓΕ  ΩΒ ΙΤΖ      A'Σ      ΠΙ ΣΤ   Ο Σ

iGE Ő BaJT űZ A SZó-PaIS üTŐS

Κ'ΡΑ   ΛHΣ ΤΟΥ     Ρ   ΚΙ A Σ (H=eta!)

Ki uRAL ÉSZT ÖVéiRe KaJÁSZ

Ige! Ő bajt űz, a szó-pais (paizs/pajzs) ütős: ki ural észt (az) övéire kajász (kajtász/vizslat).

 

A felirat tükörmondat! Íme a visszafelé olvasata:

 

Σ     Α ΙΚ Ρ     ΥΟΤ  ΣΗΛ ΑΡΚ

SZó A JóKRa üVÖ'TéSEL ÁRKa

Σ Ο   ΤΣ ΙΠ ΣΑ  ΖΤΙ    ΒΩ    ΕΓ

SZÓ' iT SÍP SZÁZ íTéJBe' Ő ÉG

 

Szó a jókra üvöltéssel árka; szól itt síp száz, ítélyben (ítéletben) ő ég!

 

A sorok kezdő és záróbetűi is beszélnek a királyhoz, oda-vissza olvasva:

 

ΓΩΙΑΠΣΟΣ      ΕΒΖΣΙΤΟΣ             ΚΛΤΡΚΑΣ                     ΑΣΥΡΙΑΣ

éGi OJ APáS ŐS EBe' íZeSÍTŐ SZó Ki eLőT iRKÁS/iRKÁSZ A SZŰRe JÁSZ

ΣΟΣΠΑΙΩΓ         ΣΟΤΙΣΖΒΕ        ΣΑΚΡΤΛΚ         ΣΑΙΡΥΣΑ

SZÓ SZéP A JOG SZÓT IS ÍZiBE' iSZÁKRa ToLi Ki SZÁJ RaVaSZA

 

Égi oly apás ős, ebben ízesítő szó, ki előtt irkás/irkász (írnok) a szűre (szívre) jász szó szép – a jog szót is íziben iszákra toli (tolja) ki száj ravasza.

 

ige: „4) Babonás mondat vagy szó, valakinek megrontására. Innen: megigézni valakit, megigézni a kis gyermeket.” Czuczor-Fogarasi Szótár

 

Ez a négy olvasat – az egyenes olvasat oda-vissza és az akrosztichon úgyszintén oda-vissza - teljes joggal kerülhetett fel a koronára félreérthetetlen üzenetként a király számára: az ige, vagyis a szó bajt űz és oda is vág ha kell, de egy király jobb ha a környezetét is szemmel tartja, különösen a jászul (magyarul) szívhez szóló irkást/irkászt aki a jogot könnyen pénzes iszákra válthatja, 30 ezüstért elárulhatja királyát, de üvöltözéssel a király saját szavait ássa alá, ítéletében ő maga ég, még ha száz síppal is hirdeti azt ki.

Vegyük szemügyre a „jogart”! Bal kézben ott van a kard vagy a pallós, ami illik egy királyhoz. Miért kellene oda még egy király kezébe nem is illő tőr? Hogy félreértés ne essék, a jobb kézben levő fegyverre rá is írták, hogy tőr: tωr (t a markolat, ω a kézfej-védő, r ennek jobbik oldala a szárral, és figyelmeztetőül pirossal kiemelve!). Miért? Azért mert „3) Tőrnek nevezik a hurkot vagy kelepcét is, mint veszélybe ejtő eszközt. Tőrt vetni valaminek vagy átv. ért. valakinek.” CzF. A tőrön lévő ω lehetne akár a bizánci és ottomán selyemzsinór is, két végén a jellegzetes csomókkal.

Miből következik, hogy ez I. Géza?, egyáltalán hogy Géza és nem csak egy vitéz tőrrel és karddal a kezeiben. A Krales Tourkias ugyan a türkök királyára utal, de melyikre? Egyikre sem, vagy mindegyikre! Ezen a képen, ha mindenáron apostolt vagy szentet keresünk, akkor egyértelműen Júdás, az áruló, glóriájától ezért megfosztott, apostol van.

 

 

Kon:

 

KΩN     BA  ΣI ΛE  ΥΣ

KONYa BA' SILa E'VéSZ

PΩ MA'I ΩN ȎΠΟΡ    ΦΥΡΟ՛ ΓΈΝΝ ΤΟΣ

ROMA' JÖN Ő PÖRe FÚRÓ iGÉN iNTŐ SZó

 

Konya baj, sila (rövidlátó) elvész, rommal (Róma?) jön ő, pörre fúró (áskálódó) igén intő szó.

 

Visszafelé olvasva:

 

ΣΟΤ     ΝΝΕΓ      ΟΡΥΦ ΡΟΠΟ ΝΩ ΙΑΜ ΩΡ

SZÓ TéNYeN ÉGi ÖRV FőRŐ' éP Ő NYÓJA Mi ŐRá

ΣΥ       ΕΛ ΙΣ ΑΒ  ΝΩΚ

SZó'Va ÉL IS A BűN OKa

 

Szó tényen égi örv, főről épp ő nyója (nyújtja) mi őrá szólva él (elmésség) is: a bűn oka.

 

A sorok kezdő és záróbetűi, oda-vissza olvasva:

 

ΚΒΣΛΕΥ         ΝΑΙΕΣ       ΡΜΩΟΦΓΤ          ΩΙΝΡΟΝΣ

Ki BőSZ eLEVeN ÁJa ÉSZ iRaMO' Ö' FüGőT OJaNYiRa ÖNöS

ΣΝΟΡΝΙΩ     ΤΓΦΟΩΜΡ          ΣΕΙΑΝ      ΥΕΛΣΒΚ

SiNÓRoN JÓ TáG FŐ Ő íM eReSZE aJÁN VELe SiBéK


Ki bősz, eleven állja ész, iramol (siettet) ő függőt, olyannyira önös. Sinóron (zsinóron) jó tág fő, ő ím eresze alján vele sibék.

 

SIBÉK, a hordónak csínja, ... a hordó-dongáknak azon bevágását jelenti, melybe a feneket becsíptetik.” CzF

 

Különös, hogy az állítólagos császár neve becézve, rövidítve került a zománcképre, noha kifért volna a teljes név, ugyanakkor a bíborban-született jelző teljes hosszában felkerült a felirat végére. Kon(stantin) császár neve csak látszat, a Gézáéhoz hasonló rejtjelezett üzenetről van szó, itt történetesen arról, hogy milyen veszély lehet a király számára a meghunyászkodó rövidlátás, és a mindig romboló szándékú pörösködés, pörlekedés. Azért az sem árt ha a király ura nyelvének, az ereszként kinyúló tág fej alatt szoruló nyak pedig megvédheti a zsinórtól. De ki a király, ki van a képen? Ha apostol vagy szent, akkor Máté apostol, eredeti nevén Lévi (ΛEU), az adószedő, bal kezében perirat, jobb kezében pénzszedő persely, hiszen a beárulásért fizetség jár.

 

 

Dukász:

͞

I  X   MI EN   I XΩ   ΠΙΣ  ΤΟ  Σ

ÜGY MéJÉN ÍGY Ó PISZíTŐ SZó

ΒΑΣΙ  ΛΕΥΣ          ΡΩ' ΜΑΙ ΩΝΟI ΔŎ{Κ+Υ}

óVÁS ILő E VéSZ ROMA' N Ő IDŐ-KáVa


Ügy mélyén így ó (óv) pisszítő (csitító) szó, óvás illő: e vész rommal jön, ő időkáva (időkorlát).

 

Visszafelé olvasva:

 

{Υ+Κ}ŎΔ ΙΟΝΩ ΙΑΜ ΩΡ ΣΥΕΛ  ΙΣΑΒ

óVó KÖD JÖN OJ AMi ŐRöSÜ' ÉL ISZÁBa'

Σ ΟΤ  ΣΙΠ ΩΧ     Ι ΝΕ ΙΜ   Χ   Ι

SZÓT SÍP O'DJa JöNE ÍM eGYÜ'

 

Óvó köd jön, oly ami őrösül él iszában (italozásban), szót síp oldja, jönne ím együl.

 

A sorok kezdő és záróbetűi, oda-vissza olvasva:

 

ΙΧΜΕΙΧΠΤΣ                ΙΧΙΝΙΩΣΟΣ          ΒΛΡΜΩΔ        ΙΣΩΙΙ{Κ+Υ}

ÍGY eME' ÜGY éPíTéS ÍGY JöN JÓ' SZÓSBóL öRöM ÓDáJa SZÓJ aJKáVa'

{Υ+Κ}IIΩΣΙ ΔΩΜΡΛΒ                 ΣΟΣΩΙΝΙΧΙ           ΣΤΠΧΙΕΜΧΙ

öVéK JaJOS IDŐ MiRe éLőB/iLőB SZÓ SZÓJoN ÍGY ISTáP üGYeJE Mi GYŰ'

 

Így emel ügy, építés így jön jól, szósból öröm ódája, szólj ajkával! Övék jajos idő, mire élőbb/illőbb szó szóljon, így istáp (gyámbot) ügyelje mi gyűl.

 

Okosabbat nem is lehetne tanácsolni a királynak, minthogy szóljon a nép ajkával, hiszen övék a jajos (kínos, nyomorúságos) idő, őket kell támogatni!

 

A X (χ), khi betűt minden átírásban, kivétel nélkül, gy-nek olvassuk, a két I elfektetve (rejtve) is I marad, más értelme nincs is. Hol van akkor itt a Dukász Mihály neve? Az utolsó sor ŏ jelét Y-nak tételezni, vagyis a második sor harmadik betűjével azonosnak venni vakságra utal. Az ötödik sor záró betűje ténylegesen I alakú és hosszúságú vonalka, noha kissé megdőlve, mivel túl közel került a kép széléhez (zománckép készítésénél a szélhez közeli képanyaggal ez könnyen előfordulhat). A Δ itt jól elkülönül az A-tól, az utolsó sor átírása biztosan ΔŎΚY egybeírt K és Y betűkkel, {Κ+Υ} ligatúrával, csak ennyi látszik és ennyi elég is. (Ha az ŏ mégis Y lenne, akkor a mondat azzal végződne, hogy Ő IDő VéKálVa, vagyis kimérve, – a mondandó lényege nem változna.) És vegyük észre, hogy Tamás, a hitetlen vagy kételkedő van e kép mögött!

Kit ábrázolhat a kép? Valószínűleg Szent Mátyást, a választott apostolt, a kiválasztáshoz szükséges sorscédulákkal perselyében, hiszen a magyar királyt is választották és teljesen természetes, hogy beavatásakor ezzel a ténnyel képileg is szembesítik a királyt, ezt látja szemtől szemben mielőtt fejére tennék a koronát! (Szent Mátyás sírját a római S. Maria Maggiore bazilika őrzi, ez azért érdekes mert itt feljön a képpel kapcsolatban Szűz Mária, a 'nagy' jelentésű maggiore pedig népnevünkkel rímel.)

 

 

Mindhárom olvasat összecsengő, félreérthetetlen jó tanács és figyelmeztetés, beavatás a becsületes és jó királykodás titkaiba. Hol vannak ezek a szövegek a koronán? Hátul, az abroncson, pontosan azon a részen melyet e beavató koronán csak a király láthat beavatásakor. Ez a három kép, a rajtuk lévő szövegekkel, a beavató korona szerves tartozékai, valószínűleg kezdettől fogva a koronán voltak, ezektől válik a Szentkorona igazi beavató koronává, mely nem csak képekkel, hanem szöveggel is az uralkodás rejtélyeibe avatja a királyt . A félreértést, a hamisítási elméleteket, egyebek mellett, e szövegek rejtjelezése okozta. Természetes, hogy kizárólag a királynak szóló üzeneteket rejtjelezték, mégpedig egy felülmúlhatatlan módszerrel: ki gondolná ugyanis, hogy a görögnek mondott koronaabroncs „görög” feliratai magyar szövegeket rejtenek?
Az alkalmazott kihagyásos írásmódszer nemcsak elfogadható, hanem egyenesen követelmény ilyen szűkös és miniatűr írásfelület esetén. A 'görög' ABC pedig semmivel sem szokatlanabb mint a 'latin' ABC, ugyanúgy használhattuk mint a latint, amíg a mérleg véglegesen az utóbbi felé nem billent. A görög szöveg álca a rejtett magyar szöveg elfedésére. A görögök a rejtjelezést scytálénak hívták mivel a scytáktól tanulták el. Az időszámításunk előtti VI.-IV. századból származó görög vázákon hemzsegnek a kutatók által nonsense-nek bélyegzett értelmes, a szövegkörnyezetbe tökéletesen illő, a képeket szervesen kiegészítő szkíta (értsd magyar) feliratok.

Magyar szöveg természetes kellene, hogy legyen egy magyar koronán, vagy nem?

Úgy látszik, hogy nem, mert ilyen botorságra eddig senki sem mert gondolni. Hogy is mert volna, amikor lépten-nyomon azt sulykolják belénk, hogy minden ami magyar az hitvány, magyar műhelyben semmi értékes nem készülhetett. A koronát is egy nyugatról és egy keletről szerzett ékszer részeiből tudtuk csak hitványul összedrótozni. Könyvek, írások utólagos összeeszkábálásról, összeesküvésről, szándékos átprogramozásról stb. százával találhatók a könyvtárakban és a világhálón, mindegyik megcáfolhatatlan tényekkel alátámasztva, de olyat, hogy a magyar Szentkoronán magyar felirat lenne: ilyet magyar még nem állított!

Jó, elhisszük, de miért nem 'magyar' betűkkel feliratozták a magyar koronát? - kérdeznék egyesek. A titkosítás szándékán túl, azért mert nem bicskával rótták be ezeket a feliratokat, márpedig a 'magyar' rovásbetűket arra képezték ki, hogy pálcikára bicskával könnyen lehessen őket felróni. A rovásjelek csupán egy betűtípust alkotnak, csakúgy mint a 'görög', a 'latin', vagy a latinon belül az itt látható 'Times New Roman' betűtípus. A betűk τίπυςάτόλ teljesen függetlenül, a kihagyásos írásmódszer az igazi szerves, a magyar írásbeliség ősiségét bizonyító magyar írás, mely tökéletes összhangban, szervesen épül a magyar nyelv egyik fő jellemzőjére, a magánhangzó illeszkedésre: csak azokat a magánhangzókat kell kiírni melyek nélkülözhetetlenek a megértéshez, hiszen a magyar szavak túlnyomó többsége azonos vagy legalábbis azonos magasságú önhangzókat tartalmaz. Vegyük észre, ennek az írásmódszernek a kialakulásakor és elterjedésekor, az írásfelület (pergamen, kő, cserép, ékszer) nagyon szűkös és drága volta miatt, a gazdaságos írásmódszer követelmény volt. A kihagyásos módszer lehet akár kétszer olyan ökonomikus mint mai helyesírásunk (SMS-ezőknek ezt nem kell bizonyítanom). Amellett, mint láthatjuk, a feliratokat tükörmondatokba szerkesztették, – melyek oda-vissza olvasandók, – sőt a feliratokat úgy tördelték sorokba, hogy a sorkezdő és záróbetűk oda-vissza összeolvasva egészítsék ki a mondandót. Ezzel úgy kb. a nyolcszorosára növelték a betűk hasznosítását. Csodálatos teljesítmény!

Ezeknek az olvasatoknak a felfedése még nehezebbé teszi annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy ki, miért, mikor vagy egyáltalán cserélte-e ezeket a képeket. A Habsburg beavatkozás kiesik. Magyar szövegekkel ők miért bajlódtak volna? Kinek lehetett érdeke magyar királyokat egyértelmű, írott magyar szövegekkel beavatni a jó uralkodás fortélyaiba? Világos: a nemzetnek! De a nemzet nevében ki és mikor szerkesztette egybe, ilyen tömör formába, ezeket a gondolatokat? Csupán a leírt ige erejében hittek a feliratok megfogalmazói, vagy meg is ismertették azokat a királlyal? Miért volt szükség semmitmondó görög szöveggel álcázni őket? További kérdések helyett a fentiek

röviden összefoglalva: A magyar Szentkorona feliratozása magyar, hiszen magyar királyok beavatására készítették magyar műhelyben magyar kézművesek!