Szkíta Főnix Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata.
Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra.
Mellár Mihály :
Magyar Nagyasszony a magyarok istene


2016.01.10.




Magyar Nagyasszony a magyarok is

Magyar Nagyasszony a magyarok istene



Ő boldog asszony istenünk, akinek tanát az ŐS-TaN tartalmazza. Ő az életadó Előanya (a Bibliában EL(ő)), az Ő neve MaGYaR. Ezt a szót ejtik az indoeurópai népek MaTeR, MaTHeR, MuTTeR, MaDRe, MaCaR, MâDaR, ϺaТЬ, ϺаЈКа és további hasonló alakú szavakkal; ahányan annyiféleképpen ejtik kizárólag a középső mássalhangzót, mivel sehogy sem áll a szájuk a jellemzően magyar GY hangra.

Ahogy a magyarban a Teremtő ANYAsága tetten érhető az általa teremtett ANYAg nevében, ugyanúgy az indoeurópai nyelvekben is a MoTHeR (’anya’) és MaTTeR (’anyag’) megfelelői azonos gyökerű szavak. (Wiktionary: matter is derived from mater (’mother’) in the sense of „source”.)

Nagyon érdekes amit a Wiktionary a mother etimológiájáról ír:

From Middle English moder, from Old English mōdor, from Proto-Germanic *mōdēr (compare West Frisian moer, Saterland Frisian Muur, Dutch moeder, German Mutter, Danish moder), from Proto-Indo-European *méh2tēr  (compare Irish máthair, Latin mater, Albanian motër (’sister’), Tocharian A mācar, B mācer, Lithuanian mótė, Russian мать (mat’), Greek μητέρα (mitéra), Armenian մայր (mayr), Persian مادر (mâdar), Sanskrit मातृ (mā́tṛ)).

Különösen a Proto-Indo-European *méh2tēr az érdekfeszítő, hiszen ez azt jelenti, hogy az indoeurópai nyelvészek a méh-ben vélik megtalálni mater szó gyökét, ahová mi is jutunk ha a MaG-ot vesszük a MaGYaR gyökének. A MaG ugyanis a MéH-ben, a MéH TeR-ében TeR-mékenyül meg (G<>H). A *méh2tēr második összetevője a TēR >TéR, aminek űR a rokon értelmű megfelelője. A Magyar istennév tehát annyit tenne mint a MaG-űR vagy a MaG-őR, ami ugye nem más mint a MéH TeRe, a MaTHeR, MuTTeR, stb. Természetesen az indoeurópai nyelvészek nem így gondolták, annál inkább hálásak vagyunk nekik a nem várt útbaigazításért.

A mater ’anya’ jelentésű szó minden nép nyelvében az alapszókincshez, a nyelv legmélyebb rétegéhez tartozik, tehát már az indoeurópai ősnyelvben is meg kellett lennie. A családi fészek elhagyásakor minden nép vitte magával ezt az alapszót is, és alakította saját szájíze szerint. No de mindegyik csak a középső mássalhangzón változtatott, mégpedig ahány annyiféle képen, és legfeljebb elhagyta a szózáró, folyékony r-t. Miért? Erre a kérdésre csupán egyetlen ésszerű magyarázat kínálkozik: indoeurópai ősnyelv és őshaza sohasem létezett és ezek a nyelvek egy tőlük idegen nyelv, számukra idegen hangjára reagáltak, egymástól függetlenül, mindegyik nép a maga módján.

Finnugor őshaza és ősnyelv sem létezett soha, épp ezért a Marsról vagy a mansi-ból eredeztetni a magyart: egy kutya, egyik sem meggyőzőbb a másiknál. Ezekre kár szót vesztegetni. De akkor mi marad?

A MaG-aR, MaH-GaR, MaG-GAR, MaG-HaR szumérosan lehet, hogy jól hangzik, de magyarul értelmetlen, márpedig a magyart a magyarból kell értelmezni, nem a finnből, törökből, vagy a jobb pedigrének számító szumérból. Az aR mint áR(adat), tömeg/nép értelemben ésszerű és elfogadható. A GaR-t későbbre hagyjuk. A HaR gyök a Czuczor-Fogarasi szótár szerint elég barátságtalan szó egy nép saját megnevezésére, meghatározására pedig öngyalázó:

HAR, elvont gyök, és eredetileg hangutánzó, s jelent erősebb, a fogak között rezegtetett hangot, és általán valamely horzsolást, (mint a német scharr-en), mely ennél fogva hasonló hangot adó lelketlen tárgyakra is átvitetik. ... CzF

Sokkal szerencsésebbnek mutatkozik a HaR-ral rímelő HáR gyök:

HÁR, (ho-ar v. ho-kar, V. ö. HAR); elvont törzs, melynek gyöke a felületet, tetőt jelentő ho (haj, héj), egybeolvadván az r hanggal, vagyis ar vagy har szótaggal, az egész jelenti valamely tárgy felületé-nek érdes, sérző, horzsoló, karcoló, hersegő voltát vagy működését. Származékai: hárít, hárul, hárs, hártya stb. Megvan a latin cortex, szanszkrit karsz vagy kart (választ, hasít), honnan: karttisz (bőr), hellén κρως stb. szókban, s rokona magyar vékony hangú kéreg szó kér törzsével is. CzF

A MaG-HáR maghártyát, a mag bőrét vagy burkát jelentené, vagyis az anyaméhet. Mégiscsak jó helyen kutakodnának az indoeurópai nyelvészek? Zárjuk a kört, és nyissunk egy újabbat, ezzel a kevésbé ismert CzF címszóval:

NÁDRA, fn. tt. nádrát. A latin mater vagyis matrix, talán közelebbről az olasz madre után módosult szó, másképp: mádra. Magyarosan l. MÉH (2), és MÉHANYA. CzF

MÁTRA (méh), ó-görög μέτρα, szittya-dór mátra (anyaméh). Aczél József Szittya-görög eredetünk

És itt Czuczorékat szembe kell fordítani önmagukkal, ugyanis a magyarban a NaD/NáD/NeD/oD gyökre épülő szócsalád minden tagja kapcsolatba hozható a méhvel. A NáD a NeDves NeDrek/MeDrek Növénye, melynek szára, a NaDrág szárához hasonlóan oDus, üreges akárcsak a NáDra és a hozzávezető hüvely. NeDvek nélkül a NáDrában nincs sem megtermékenyülés, sem Növekedés, NeDély nélkül szellemi üDeség sincs. Amellett a NáD NaGY azaz magas, a NaGY-asszony, a MaGasztos MaDre pedig az anyagi világ teremtője.

A fenti NaD/NáD/NeD/oD gyökök családjába már beírtam a NeDer-rel azonos értelmű MeDer szót is, bővítsük hát ki a sort a MeD/MaD/MáD gyökökkel, mivel láthattuk, hogy a CzF NÁDRA címszavával teljesen azonos értelmű a MÁDRA szavunk, ennek pedig anagrammája a MADÁR!

MADÁR, ... Mi e szó elemzését illeti, több ismeretes nyelvekben a madarat vagy tojó, vagy repülő, vagy mindkét tulajdonságáról nevezték el. Tojásra, vonatkoznak talán a vogulfinn: oija madár, és lapfinn: aiva tojás. Repülés viszonya van a hangokban is egyező szanszkrit pat, honnan: patámi (szállok, repülök; esem) és patat v. pataga (madár), között; így a hellén πετομαι, πτενος, πτερον és a szláv pták; továbbá a német Vogel és fliegen s a latin volare és volucris; s a repülés suhanó hangja után talán a török kos-mak (szaladni) és kus (madár) között, melyhez tartozik a magyar madárüző hess! repülj. 1) Amennyiben madár v. madar szóban a tojás, vagyis mony (tikmony, lúdmony stb.) alapfogalma látszik rejleni, gyöke mad, gömbölyübben mod, mint Dunán túl némely vidéken ejtik, modár, rokon a mogy; mogyoró, tájdivatosan magyaró, magyal v. mogyal (bogyótermő fa), a mony, bod, bogy, bogyó szókkal, mint melyekben alapfogalom a gömbölyű alak. Ide tartozik a hímgolyót jelentő finn muna, muno, munyi, mok. Másik alkotó része ár v. ar, ha a hasonló képzőjű sudár, hínár, bogár, csapodár stb. szókkal hasonlítjuk össze, úgy látszik, nem egyéb, mint az alapszó tulajdonságát jelentő képző ár v. ar; e szerént madar am. madó modó v. mada moda, azaz tojó t. i. állat. 2) Ugyanezen ár képzővel amennyiben mad mozgást, különösebben emelkedést jelent, az emelkedési vagy repülési tulajdonság jelöltetnék. CzF

Ide kívánkoznak még az angol bird ’madár’ és birth ’szülés’ szavak, mivel ezzel magyarkodás nélkül, angolkodással(!) vezethetem be a következő idézetet a Képes Krónikából: „Az Úr megtestesülésének 677. esztendejében, Attilának, a magyarok királyának a halálát követő 104. évben, III. Konstantin császár és Zakariás pápa idején, amint az meg van írva a rómaiak krónikájában, a magyarok másodszor is kijöttek Szkítiából az alábbi módon. Eleud, Ugek fia Szkítiában Eunodbilia leánytól egy fiút nemzett, kit Álmosnak neveztek el arról az eseményről, hogy anyjának álomban úgy tűnt, egy madár, héja formájában jőve, őt teherbe ejtette, és hogy méhéből egy sebes patak indult meg, de nem a saját földjén sokasodott meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származnak. Mivel pedig a sompniumot nyelvünkön alm-nak mondják, és hogy maga a születés álom által volt előre bejelentve, ezért hívták őt magát Álmosnak, ki volt Eleud, ki volt Ugek, ki volt Ed, ki volt Csaba, ki volt Etele [...] fia.” Az eredeti latin(!) szöveg összeköti a magyar, a nádra/mádra (itt méhnek fordítva), a medence/meder (itt ágyéknak fordítva) és a madár szavakat. Sőt, a szöveg tovább megy és burkoltan ugyan, de utal Alma Materra, a nagylelkű, jótékony Istenanyára, aki a kereszténység felvétele után Boldogságos Szűz Márai lesz, eredeti nevét, a Magyart átengedve a Kárpát-medencében újra államot alapító nemzetének.

A születés álom általi megjövendölése azt jelenti, hogy Alma Mater kegyelméből, a magyarok Istenasszonyának ajándékaként lesz Álmos, az új-régi állam-alapító turul nemzetség szakrális, szent turultól származó ősapja. Az állam almája nem véletlenül, vagy csupán elvontan, szimbolikusan jelképezi a magyar államot, teszi ezt nevével is, mely rímel az állam szóval. (A magyarban a jelképek beszélnek magyarul!)

A turul is ugyanilyen szervesen épül a képbe, ez a madár volt ugyanis Kis-Ázsiában a trójai háborút és a ’tengeri népek’ mozgolódását követő zűrzavaros időkben mintegy ezer évig fennálló Lycia jelképe. Lycia egy 23 városállamból álló összefonódás, liga (Lycian League), a turok magyar nyelvén: trm̃milise – TuR áLLaMI LÍSZE. A lísze vagy lésza alapjelentése növények ágaiból vagy száraiból összefont szövedék vagy fonadék. Ez a lísze/lésza lesz kissé elferdítve Lycia, lágy c-vel (lüszia), míg kemény c-vel ugyanez a szép magyar szó lesz a lüki népnév, illetve liga/league, a lüki államforma megnevezése.

A lüciai sírfeliratokon gyakran előforduló trm̃mili nem az előző név ragozatlan változata, ahogy a kutatók gondolják, hanem a Tur állam jelképe, a TuR áLLaMI öLÜ, ahol ölü az ölyv régi neve. (A név vonatkozhatott a sólyomra is.)

Ha a tur állami ölü-ből kihagyjuk az államit, marad a tur-ölü > tur-olu > turulu > turul, vagyis a magyar turul madár azonos a turok/lükik nemzeti jelképével, a tur ölyv-vel. E turul madár tanúsága szerint Atilla és Árpád a Tur Állami Lísze évezredes tapasztalataival a tarsolyában fogtak államalapításhoz. TuRK népnevünk is ugyanebben a tarsolyban érkezett, hiszen a Bizánchoz tartozó TuRoK TuRK vagy TRáK nyelvét beszéltük.

Kétségtelen, hogy Kálti Márk (és Anonymus) magyar forrásból merítettek, sőt még azt is leszögezhetjük, hogy ez a forrás kihagyásos módszerrel íródott. Ez a módszer ugyanis sugallja az egymással rímelő szavak/gyökök alkalmazását.

A fentebb már említett angol bird és birth szavak rímelését érdemes kissé tovább fejtegetni: bee ’méh’; bear ’medve, bír, szül, hord, visel’; berth ’odu’ (hállóhely, „probably from a special use of bear” (Oxford dictionary)); berry ’bogyó’. A MeDve formailag még csak beillik valahogy a fenti N_D/M_D szóbokorba, no de tartalmilag? A válasz elcsépelt: a medve szereti a mézet. Az angol szó többi jelentése is magáért beszél, vagy talán mégsem? Segítek: a születendő csecsemőt a viselős anya az anyaméhben hordja ki. És az sem olyan egyértelmű, hogy a mézgyűjtő méhnek mi köze van az anyaméhhez. Több mint gondolnánk, - írja dr Végvári József „És mégsem mozog...” című dolgozatában. (Röviden, de nem a dolgozat elolvasása helyett: a méh a virágot megtermékenyíti, az (anya)méhben a petesejt megtermékenyül. MéH-HíM tükörszavak!) A berth-ben, különösen a régebbi hajókon, csak annyi hely volt és aludni is csak úgy lehetett mint az anyaméhben! A berry-k (bogyók) méhszerű burokban érlelik levecses gyümölcsüket.

A bee és a méh nemcsak azonos jelentésű szavak, hanem azonos alakúak és azonos eredetűek is. A b és m ajakkal képzett, rokon hangok és felcserélődhetnek mint pl. a mese besze, bekeg mekeg, bee! mee! bankó mankó szavakban. Tudni kell, hogy az angol írás régente fonetikusabb volt, közelebb állt a kiejtéshez, így az ee és az éh hangzása azonos volt.

A to be ’LeNNi’ létigével rímel az eLLeNi/eLLNi (szülni) ige, a bee ’MéH’ szóval rímel a MéHe (szül, lásd Aczél, 128. oldal), megelőzve az angol bear (borne, born) ’szül’ jelentését. És ezzel még nincs vége! Ki gondolná ugyanis, hogy az angol bear (ejtsd: bír) ige bír magyar kapcsolatokkal is! Ez az írás talán még elbír egy kis kitérőt a bear szó eme kapcsolatainak a felvillantására:

1 : to accept or endure (something) [+ obj] ▪ He bore [=tolerated] their insults patiently. Türelemmel bírta (elviselte) támadásaikat. usually used in questions and negative statements with can, can't, could, and couldn't He could hardly bear [=stand] the pain. Nehezen bírja (tűri/állja) a fájdalmat. I couldn't bear his behaviour. = His behaviour was more than I could bear. Viselkedésük kibírhatatlan.

2 [+ obj] : to be worthy of (something) : to deserve or allow (something) ▪ a joke too silly to bear repeating [=a joke that is too silly to be worth repeating] Ez a vicc nem bírja el (nem éri/érdemli meg) a nyomdafestéket. It's so horrible it doesn't bear thinking about! [=it's so horrible that I don't want to think about it] Rá se bírok (akarok) gondolni olyan szörnyű.

3 [+ obj] : to assume or accept (something, such as cost or responsibility) ▪ The company agreed to bear the costs/expenses. A vállalat elbírja (tudja vállalni) a költségeket.

4 [+ obj] a : to have a surface on which something is written, drawn, etc. ▪ a letter bearing the date of 1900 a levél 1900-as dátummal bír (visel/hordoz)

b : to have (a name, price, etc.) ▪ He bore the name (of) John. A János név birtokosa.

5 [+ obj] : to produce (something) ▪ a bank account that bears interest = an interest-bearing bank account bankszámlája bír (termel v. jár?) némi hozadékkal

6 [+ obj] : to support the weight of (something) ▪ How much weight is that wall able to bear? Mennyi súlyt bír ki ez a fal?

Hát nem furcsa „véletlen”, hogy a bearbír’ ige az angolban is és a magyarban is több jelentéssel bír és ezek közül jó néhány egyezik? Két nyelv „rokonságának” egyik legfontosabb ismérve a több jelentésű szavak több jelentésének egyezése. Ezért, aki a fenti bekezdés után is még képes hinni a finnugor, török, szumér, hottentotta, vagy – esetleg félreértve e párhuzamokat – angol nyelvrokonságban, azzal mindent meg lehet etetni: óbi őshazát, révületbe részegülő sámánok körül makogó, törzsközösségi szinten élő, ázsiai vadbarbár ősöket, akiket 907-ben, mint gyomot, akartak a magas műveltségű egyesült európai hadak kiirtani... De hagyjuk a zsörtölődést, itt most nem erről van szó.

Ezek az összefüggések nem maguktól értetődőek, de ha két ennyire távoli nyelvben mégis hasonló rendszerbe foglalhatók akkor véletlenről még vélelem szintjén sem beszélhetünk. Ezek bizony szerves összefüggések. Miért ennyire fontos a rendszer, a rendszerűség kimutatása? Az ok nagyon egyszerű: gyakorlati, észlelésen(!) alapuló tudományos ismeretet a világ valamely dolgairól csak azok rendszere és a rendszert működtető mechanizmusok megismerése révén szerezhetünk. „A tudás tudományának (cognitive science) alaptétele, ‘hogy a gondolkodást az agy értelmezési szerkezeteként értelmezzük és azon számítástechnikai műveletekként, melyek ezekre a szerkezetekre hatnak.’"1 Thagard, Paul, Cognitive Science, The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Fall 2008 Edition), Edward N. Zalta (ed.).”

Csupán egyetlen „tudományt” ismerek, amely ezzel az alapvető meghatározással szembemegy: ez a hivatalos magyar nyelvtan, melynek alaptétele, hogy a magyar nyelv egy szedett-vedett szavakból, ész nélkül összetákolt sufni-nyelv, melynek vak és süketnéma kontárjai néha ugyanazt a szót több nyelvből lopkodták össze (lásd rag1[?fgr tőből] és rag2[szláv], vagy ér1[?tör] és ér2[fgr], stb.).

Térjünk vissza az állítólagos MaG-HaR második tagjához. A HaR magas hangon HeR, egy nagyon gazdag szóbokor gyöke:

HER, 1) Elvont gyök; jelentése erő, különösen férj- v. hímerő, s rokon a görög ανηρ, latin vir, német Herr, török er, erkek stb. szókkal. Származékai here, herél, hergel, hersent, herész, heréczel stb. 2) Elavult fn. mely csak összetételben és némely belőle képzett szókban divatozik, s jelentése: fű v. fűféle növény (cser, sarj), s megvan különösen a latin herba szóban is. Ide tartoznak: lóher, (túl a Dunán), hervad, herkél, hernyó (her-nyű), herehura stb. Rokonai har, haraszt szóban, hir, húr a növényeket jelentő gólyahír, csibehúr szókban. V. ö. SARJ, CSERJ. ... CzF

Vegyük külön górcső alá here szavunkat, mely régen jelentett férfit, hímállatot, innen maradt fenn a hereméh, vagy egyszerűen here. A herét miután az anya-méhet, más szóval méhkirálynőt megtermékenyítette, a munkás méhek elzavarják vagy megölik, aki nem gyűjtöget ne is egyék alapon. Innen átvitt értelemben, a munkátlan embert herének szokás mondani. Ugyanez a here szó, szűkebb értelemben, hímállatok nemző részét jelenti, azt a tojáshoz hasonló, s egymásba szövődött edényekből és csövekből álló magtartót a férfiaknál és hím állatoknál, melyet másképp töknek vagy tojásnak is hívunk.

A HeRe szó többszörös kapcsolódását az előbbi szóbokrokhoz felesleges lenne külön kifejteni, magától értetődő, azért talán nem árt rámutatni az angol he-him ’ő-őt’ (hímnemű); she-her ’ő-őt’ (nőnemű) névmásokra. De lépjünk tovább, bővítsük a kört egy ógörög istenség nevével. Robert Graves írja a következőket a The Greek Myths című művében (33. oldal): “Héra neve, noha rendszerint a ‘lady’ (’úrnő’) görög megfelelőjének veszik, lehetett eredetileg Herwa (‘Védelmező’). Ő a hellének előtti kor Nagy-Asszonya.2

Első hallásra bizarr gondolatnak tűnhet Hera Nagy-Asszony nevét a here szóval azonosítani, hiszen a here épphogy a férfiak ivarszerve. Ez kétségtelen, de figyeljünk csak tovább Gravesre (7. oldal): “Amikor a hitregei (mitológiai) és álmitológiai elbeszéléseknek prózai értelmet ad az ember, akkor mindig gondosan kell figyelnie a nevekre, a törzsi eredetre, és az érintett személyek sorsára; és vissza kell billenteni a szertartás színi műfajába, amit kísérő elemei néha sejtetnek más mondával való hasonlatosságukkal, de egészen más adomázó fordulattal, fényt derítve mindkettőre. A görög mitológia tanulmányozását annak a fontolgatásával kellene kezdeni, hogy milyen politikai és vallási rendszerek álltak fenn Európában az északról és keletről betolakodó árják előtt. Az egész újkőkori Európa, a fennmaradt műtárgyakból és mondákból ítélve, feltűnően egységes vallási eszmerendszerrel rendelkezett, melynek alapja a sok címmel felruházott Anya-istennő (Mother-goddess), akit Szíriában és Líbiában is tiszteltek.

Öreg-Európának nem voltak istenei. A Nagy-Asszonyt halhatatlannak tartották, öröknek, és mindenhatónak; és az apaság fogalma nem volt a vallásos tanok része.3 Magyarán, Az Anya-istenre hárult a megtermékenyítés is! Ő egyszerre volt anya-méh és here-méh, röviden here, görögösen Hera, de például Platón Timaioszában így: Here!

Magyarosan pedig MaG-HeRe, melyből önhangzó harmonizálással alakult ki MaGYaR, igaz? Lehet, de nem valószínű, a G+H>GY hasonulás elégé hihetetlen. Sokkal valószínűbb, hogy az előbbiekkel rokon értelmű MaD illetve SaR(j) szavak összevonásában, a MaDSaR-ban, a DS összeolvadt egyetlen DZ hanggá és ez a DZ (amely kiejtésre /dz/ azonos a görög ζ (zeta) hanggal) lágyult magyar GY-vé. Magyar tehát MaD-SaR, madból vagy tojásból sarjadtat jelent, de lehet sár-ból sarjadt is, az angol MuD (ejtsd: mad) szó jelentése ugyanis sár. (Sárból lettél, porrá válsz!) És vegyük észre, hogy a MaD tükörszava áDáM, vagyis szó szerint a MaD szóból lett áDáM neve képezve.

A magyar nyelvben, a MaD/MaGY/MoGY gyökön kívül, a MéZ-hez hasonlóan módosulva (D>Z), mint MáZ/MáZol maradt meg ez a sár jelentésű mud szó.

MÁZ, ... Ha a máz szóban alapfogalmul azon tulajdonságát vesszük, hogy eredetileg híg és folyó természetű, úgy azon szókkal áll rokonságban, melyeknek maz, masz gyöke valami folyóst, nedveset jelent, mint maszat, maszog, mazúr (mocskos). Ugyan a mondott tulajdonsága miatt mász igével is tekintethetik azonosnak. Egyébiránt rokon hozzá a latin madeo, mador, s vékony hangon a magyar med, ned, ismét vastag hangon a német nass, és a magyar áz-ik. Megegyezik vele a szláv maz, mazati. CzF

Tehát egyetlen szóban benne van szinte az összes ismert származáselmélet, a szumértól az egyiptomin és a zsidón keresztül Darwin elméletéig: akár tojás, akár sár a MaD szó értelme, abból SaRjad, SZáRmazik az emberiség. A MaDSaR > MaDZaR > MaGYaR szóban minden benne van: sara és sarja vagyunk a teremtőnek nevében is!

A szumér GaR-ral rímel a GáR (elavult önh. ige, am. jár, ballag. Innen lett: garat, ami a felöntött gabonát lejárja v. járat-ja. CzF), de akkor már sokkal valószínűbb e szónak a JáR változata: akár MaG, akár MaD az első szó, a JáR szavunk hozzáadásával, a G illetve a D hangok j-sítődnek, a lehető legtermészetesebb módon lágyulnak bele a GY hangba. Az összetett szó jelentése: (két lábon) JáRó MaG-ból vagy MaD-ból (sárból vagy agyagból) lett lény. Sem többlet, sem hiány, minden hang a helyén van, de ... a mater/mother/madre stb. következetes e önhangzója még magyarázatra vár.

Jer/jere a jár ige rendhagyó parancsoló módja. A JeR/JéR/GYeR gyök a CzF szótárban elégé szégyenlősen búvik meg, pedig a gyök három alakja egyértelműen csak a magyarban áll össze azonos jelentéssel:

JÉRCZE, (jér-cze, szlávul: jaricza) fn. tt. jér-czét. Gyöke jér, v. jer, melyből cze kicsinyező képzővel lett: jér-cze. Jelent fiatal tyúkot, vagy fiatal nőstény csibét. Kis jérczék. Már tojni kezdenek a jérczék is. Hogy ez a jérczecsibe? Túl a Dunán némely vidékeken: gércze.

JERKE, (jer-ke, szlávul: jarka) fn. tt. jerkét, Jelent nőstény bárányt. Kriza J. szerint a székelyeknél egy éves kecske. A jerkéket elválasztani a kosoktól. A jerkék farkait elmetszeni. Néhutt összetéve: jerkebárány. ‘Gyerek’ szóval azonosnak látszik.

GYER, (1), elvont gyök, melyből gyer-k v. gyer-ìk, gyer-m-ek szók erednek. Rokon vele a jerke és jércze szók gyöke, távolabbról: cser, cserj, sar, sarj, (mint fiatal növényzetek). Megvan a latin germen, s franczia germe szókban is. A csagataj nyelvben dser, am. gyerek, fiú, legény. (Abuska). Általán jelent fiatal állatsarjadékot, ivadékot, különösen emberi magzatot.

A MaG/MaD + GYeR/JeR = MaGGYeR/MaDJeR > MaGYeR > MaGYaR képlet mindenféle nyelvészeti trükközés nélkül hozza mindazokat a szóalakokat melyekkel a dolgozat elején találkoztunk, jelentése pedig egyértelmű: a magból és/vagy madból (tojásból vagy sárból) született/teremtett leánygyermek, mindannyiunk ősanyja. Ő az Előanya, a Nagy Asszony akinek anya-méhéből/mátrájából származik az emberiség.

Az egyiptomiak NuN/AN/ON/ÉN vagy a mezopotámiaiak AN/ANu isteneinek nevét az indoeurópai nyelvészek csak találgatják, meg sem próbálva, hogy a szónak mély értelmét, a név kiválasztásának ésszerűségét is megválaszolják. A két név az ANYA szóban nyer mélyebb értelmet, az ANYAgi világ teremtőjeként. Ő az aki öröktől vAN, ő az őskáosz, az ősóceán, ezért személytelen. Ő az aki – az anyasági társadalom korában – az anyagból megalkotta MaGYaRt, az Előanyát, akit mint isteni személyt ismerünk (képzeletünkben asszonyként megjeleníthetünk), akit tisztelünk és imádunk. (Érdekes „véletlen”, hogy az egy/első az indoeurópai nyelvekben: ένας/ένά, unus, un, one, eins, een,... de talán még különösebb „véletlen”, hogy ένά (egy/első görögül) és Éva, valamint görög megfelelője: Eὺα formailag (betűk szerint) is nagyon hasonló, a görög alfabéta ν (N) és υ (Y) valamint a latin ABC v (V) betűinek hasonlósága miatt. Az en, ene, (eme, anya) gyökből alakult ki az ellik szavunk: en-lik = anyává lesz. A bibliai EL lehet ELLő is. A szó asszonyokra aljas felhangja újabb kori ragadvány.)

Öreg Európának nem voltak istenei a Nagy Asszonyon kívül, akinek a neve Magyar-Mater-Mather-Madre-Mâdar... R. Graves értelmezése szerint a hellén(?) aeol és ion törzsek inváziója békésen folyt le. A Balkánról beszivárgó csoportokból fokozatosan kialakult egy katonai arisztokrácia a hellének előtti női theokrácia mellé. Ez tükröződik az ismert olympuszi rendszerben: „hat istenből és hat istennőből álló mennyei család, a társ-uralkodó Zeusz és Héra vezetésével, Istenek Tanácsát alkotva babilóni mintára. De a hellének előtti kor népességének lázadása után, mely az Iliászban Zeusz elleni összeesküvésként van leírva, Héra Zeusz alárendeltje lett, Athéné elismeri maga fölött mindenben mint Atyját és végül, Dionüszosz biztosította a Tanácsban a férfi túlsúlyt Hesztia eltávolításával. Mégis, az istennők, noha kisebbségben maradtak, soha sem lettek teljesen kirúgva – úgy mint Jeruzsálemben – mivel a megbecsült költők Homérosz és Hésziod(osz) ‘adott az istenségeknek kedvező alkalmat és elkülönített nekik több szerepkört és sajátságos erősséget’ (Herodotosz), amit nem lenne könnyű eltulajdonítani.4

Az első, a társ-uralkodói szakasz, a mükénéi műveltség néven ismert PeLaZG kor volt, a FeLeSSéG kora, amit M. Alinei félmagyarnak vagy magyarfélének értelmez és amiben nagyon igaza lehet ha a népnevet a FéL-iaZiG (fél-jazig, azaz fél-jász) népnév görögös elferdülésének vesszük. Ezt a kort a kétnyelvűség vagy a kevert nyelvűség korának is nevezhetjük. Mükéné, noha megkísérelte megállítani a Thera kitörése okozta Minószi (Atlantiszi) Impérium teljes összeomlását, nem tudott ellenállni a következő hullámnak, az akhájok és dórok barbár inváziójának. Ezeknek a pre-hellén törzseknek a pusztítása olyan katasztrofális volt a balkáni területeken, hogy az azt követő négy évszázados sötétség a kevésbé érintett kis-ázsiai területek felől kezdett derengeni. Itt tudták ugyanis a kár, lüd, lüki és más utódnépek még pár száz évig tartani magukat a görög asszimilációs nyomással szemben. Itt Chioszban hallhatott Homérosz az őslakosoktól a Trójai háborúról. Anakreon Teoszban, Herakleitosz Epheszoszban, Pitagorasz Számosz szigetén, Thalesz Miletoszban, Herodotosz Halikarnasszoszban tanulhatta el e területek őslakóinak nyomokban még fellelhető ősi műveltségét és adta elő mint saját megvilágosodását. Euklídesz pedig egyenesen Alexandriában írja meg az Elemeket.

Zeusz győzelme társ-uralkodója és a többi istennő felett a hellén-görögök végső győzelmét jelképezi. A dórok inváziója véget vet az emberiség Arany-korának, az arányok felborulnak és az eddig méhek módjára harmonikusan együtt élő emberek felett az irányítást átveszik a herék, a Méh-istennő helyét a hereméh Zeusz veszi át.

Graves módszerével vizsgálva, a Hunor és Magor/Magyar eredetmondánk teljesen új értelmezést kap. A harciasabb férfi Isten, akinek nevében Atilla ostorozza a lezüllött, bűnös, végnapjait élő Római birodalmat tud a Szűz Mária, a volt Nagy-Asszony kegyességével megkegyelmezni akár még Rómának is. Noha a matriarchátus csillaga keleten is halványabban ragyog, azért nem teljesen alárendelt a nő szerepe, Hunor és Magyar egyenrangúak. A Csodaszarvas mondánk valójában egyetlen népről szól, a hunról, melynek istene Magyar, a Boldog Asszony: Hun a nép teste, Magyar a lelke.

A Nagy-Asszony védőszárnyai alatt egyesültek a barbár szittya-hun népek, lettek jó testvérek, szemben a „magasabb műveltségű” népek legendás testvérpárjaival, mint amilyen Káin és Ábel vagy Romulus és Remus. Világok harcáról van itt szó: egyik oldalon a mellérendelő, ’feleség és férj’ viszonyon alapuló család és a társadalom, melyben a személyes jó tulajdonságok döntik el az egyén helyét és szerepét; míg a másik oldalon a születési előjogon, vagy testvérgyilkosságtól sem visszariadó ’férfias’ erőszakon alapuló ’husband and wifealárendelő viszonyra épülő világ. Az utóbbi tűnik győzedelmesnek, de mivel az erőforrások használatában (ez a husband 5 másik értelme) a haszon elve az egyedüli mérvadó, ez a győzelem önmegsemmisítő.

A fentiek bizonyítására szolgáljon, hogy a több mint száz évig uralkodott nézet, miszerint a knosszoszi palota trónján a fenséges Minosz, Kréta (és Atlantisz) bölcs és tejhatalmú királya ült, mára megbukott. Újabban a régészek azt állítják, hogy a trón egy királynőnek készült. És ha Graves jól olvassa a görög mondákat, akkor MiNoSZ csupán a királynő egy évre (13 hónap) vagy egy nagy évre (8 év = 100 holdhónap) választott férjének a címe lehetett: egy férfi a MéNeSből (gondoljunk az angol husband ’férj’ – husbandry ’állattenyésztés’ szavakra) vagy egy jóképű, jó képességű, MiNőS/MeNőS királyi férj. Hivatkozhatunk Herodotoszra is, aki arról tudósít, hogy még az ő korában is (i.e. V. század) a turok/lükik származásukat anyai ágon vezették, akárcsak a károk és lüdök.

Graves azt mondta: figyeljünk a nevekre. A Zeusz előtti kor titánjai Héra istenasszony tanai lehetek, Héra intései: az íTő-TaNok. A hangsúly görögös hátrább tolódásával ebből lett TőTaN > TiTaN, majd megszemélyesült, Titán lett, mint ahogy az ŐS-TaN-ból lett Isten.

Többször is leírtam asszony szavunkat, de még nem határoztam meg, hogy mit is jelent valójában. Asszony szavunk eredetét illetően a CzF szótár bizonytalan, míg a finnugristák alán eredetűnek mondják (megszokhattuk: szerintük minden szavunk idegen eredetű). Az elmondottak alapján azonban nem is olyan nehéz kibogozni ezen alapszavunknak az eredetét. Az anyasági társadalomban – természeténél fogva – anyai ágon tartották nyilván a rokonságot. A családi fészekbe egyetlen anya gyermekei számítottak bele, függetlenül az apától vagy az apáktól.

FÉSZ, (fé-sz v. fe-esz) elvont törzsök, melyből ek képzővel származott: fészìk. Egy eredetű és értelmű a fűz szóval, s jelent együvé fűzöttet; ... CzF

FÉSZÌK, (fìsz-ìk, megegyezik vele a vastaghangú: vaszok v. vaczok, továbbá a finn pesä, s a mennyiben az f és n [m] között is rokonság van, a német Nest) fn. tt. fészket. 1) Tulajd. apróbb állatoknak, különösen madaraknak sokszor igen mesterségesen egybefűzött ágyok, melyben tanyázni és szaporodni szoktak, mely egyszersmind kisdedeik bölcsője gyanánt szolgál... 2) Átv. tanya, hely, melyben valaminek eredete, s létezésének tartós oka van; oly hely, melyben valami, mint fészekben nyugszik. Sárfészek am. állandó sárnak tanyája; tolvaj-, zsiványfészek, am. tolvajok, zsiványok buvó, menedékhelye... CzF

VASZOK v. VACZOK, (vacz-ok?) fn. tt. vaczk-ot, harm. szr. ~a. 1) Némely négylábú állatok fészke, p. kutya, macska, egér, nyúl vaczka... 2) Szélesb ért. alom, ágy, fekvőhely... CzF

A VaSZok/VaCok gyöke a FéSZek szó gyökének mélyhangú párja, és azonos a VáSZon szó gyökével, hiszen a vászon is ugyanolyan együvé fűzött anyag mint a madarak fészke. A VáSZon ~on képzőjét felcserélve a hasonló szerepű ~aNY képzővel, mely anyaságot is sugall, – mint pl. ar-any = az ár-arányosság szülője, hig-any = a hígság szülője szavakban, – kapjuk a vÁSZANY szót, melyből a félhangzó v lekopásával és az első szótag nyomatékosításával jutunk el az ASSZONY szóig, mely így alapértelmében a családi szövet(ség) vagy vászon(!) megteremtőjét jelenti.



A Bibliában Isten egyik neve EL (egyes szám, 238-szor fordul elő) vagy ELOhim (2600-szor!), ahol ~im a héber többes szám képzője, mely az Egy Igaz Isten nevét többes számba teszi! Nincs elfogadható magyarázat a többes szám használatára, hacsak az EL nem ELő/ÉLő, az Elohim pedig Előhím, az Előanya patriarchális változata. És ott van a Teremtés 14:18-20-ban El Elyon, amit magasságbeli Isten-nek fordítanak (God Most High), de kell-e fordítani?

Az Agape Bible Study weboldal foglakozik Isten titkos, ismeretlen kiejtésű tetragram nevével is: „ Based on etymology and context most scholars have agreed that YHWH is an archaic form of the verb "to be" (in Hebrew hawah) and should be translated "I am who I am or I will be who I will be." …  God [Elohim] said to Moses, 'I am [YHWH] he who is.” Meglepő, hogy ez a tolmácsolás mennyire egyezik Borbola János olvasatával, aki a mezopotámiai AN/ANu (ANYa) isten felől közelítve jut oda, hogy „Ha Isten ősmagyar nyelven beszélt – márpedig a hieroglifák (ős)magyar olvasata ezt sugallja –, akkor valahogyan így szólhatott Mózeshez: ’AN (az ősóceán) vagyok, aki VAN (aki tehát egy IGE!). /.../ A VAN (aki öröktől létezik – nem lett, mégis mindörökkön van) küldött engem hozzátok.” Ugyanakkor megdöbbentő, hogy Isten szava mennyivel ésszerűbben és természetesebben hangzik magyarul...

AN és NuN azonos a görögök ÓCeáNjával, és a teremtésmondákban tevékeny része vAN, amit neve is tükröz: ha az Ó-KeaN-ba behelyezzük a félhangzó v-t, amint tettük azt AN-vAN esetében is, akkor az Ó-KIvAN, illetve az Ó-KÍvÁN/KÉvÁN szavakat kapjuk.

KIVAN, (ki-van) ösz. állapotige. 1) Bizonyos téren, határon kivül van. Üres az egész ház, mind kivannak.

KÍVÁN, (kiv-án v. kiv-a-an) áth. m. kíván-t. A Tatrosi vagy Müncheni codexben keván, pl. kevánattal kevántam (desiderio desideravi). Benigna asszony imádságos könyvében, keván és kíván vegyesen fordúl elé. Gyöke kiv v. kev, mely egy a ké, kéj szókkal, s rokonok hozzá a kedélyre vonatkozó, kies, kees, kedv, kegy, kecs, kell, kény, kér, kenál, kinál stb. Egyezik a kiv v. kév törzzsel a latin ,cupio‘ cup gyöke is. A persa nyelvben pedig kháh-íden, v. khász-ten am. kívánni, akarni, s ezzel tétetik öszve a jövő idő is, pl. kháhem resid fogok (vagy akarok) érkezni. Megjegyzést érdemel, hogy a persa írásban ezen szónál a kh után v is találtatik, s az egész szó írva így áll: khváhem = kivánom. Értelme, ... 4) Átv. ért. mondjuk lelketlen tárgyakról, s am. lényegökhöz szükséges. A tűz és tudomány táplálékot kíván. A száraz föld esőt kíván. A sós étek italt kíván. Azt a szükség, és körülmények úgy kívánják. A jó munka időt kíván.

Az ürességnek, melyből minden KIvAN lehet-e nagyobb KÉvÁNalma minthogy létrehozza az ANYAgi világot, melyet szeretettel körülölelhet és melyre, a maga isteni mivoltára megalkotja MAGGYERt/MADJERt/MAGYARt, mindannyiunk ős-ANYját, akinek ANYA-méhéből, MADRÁból benépesült a Föld. (Ezt az eredet-mondát mondja el a Képes-krónika kicsiben, csak ránk vonatkoztatva!)

(7.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi – áll a zsidó intés a Tízparancsolatban. Fogalmazzuk ezt át a mi nyelvünkre:

7. Ne Bántsd a Magyart! Magyar Nagy-Asszonynak nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja Boldog-Asszony Anyánk büntetés nélkül azt, aki bántja a magyart!

***

Már lezártam a dolgozatot amikor ráfutottam Obrusánszki Borbála a Magyarok Nagyasszonya ünnepnapjára írt ismertetőjére, melyben azt írja, hogy „A Magyarok Nagyasszonya nem Mária, Jézus anyja, hanem a magyarság ősi istenasszonya, a Nagyboldogasszony, aki az ősi táltoshitben a szkíta és hun népek legfőbb oltalmazója és segítője. ... Rokonítható vele a kisázsiai Kübelé, aki számára az ókori kisázsiai sztyeppei népek felajánlották az országot.” A „rokonítható” kifejezésben némi bizonytalanság búvik meg. Talán az, hogy Graves szerint (45. oldal) Kübele (Cybele) a phrygiaiak Aphroditája, akit mint méhkirálynőt imádtak. Ő a hegyek, pontosabban Ida-hegy (Mount Ida) istennője. Ennek a Halál-az-Életben (Death-in-Life) Istennőnek kiválasztott és felszentelt királyi férjével, miután férji kötelezettségeinek eleget tett, rendszeresen villám végzett. Míg mások szerint Kübelé az a kis-ázsiai Nagyasszony (Magna Mater, frígül: Matar Kubileya) akinek Çatalhöyükben megtalált szobrocskáját az időszámításunk előtti VI. évezredből eredeztetik. KüBeLe neve, a méhkirálynővel való társítás alapján csakis a KöPű (méhkas, öblös edény) vagy a KöPüLő görögös változata lehet és így valóban Hérával is összekapcsolható. De neve lehet egyszerűen a hegyek istenének jelzője: KűBe’-éLő > KüBeLē.

Természetesen, OB-vel fenntartás nélkül egyetértek abban, hogy „Szent István királyunk nem magától találta ki, hogy a Szent koronát a Boldogasszonynak ajánlja fel, hanem ősei örökségét vitte tovább a kereszténységben.


Összefoglaló

  1. Kezdetben volt az IGE: ez az ige magyarul vAN, a szuméroknál AN/ANu, az egyiptomiaknál NuN/AN/ON/ÉN, a görögöknél Ó-KeáN, vagyis az ó/ősi űr amiből minden KIvAN (üres), és amelyik KÍvÁN/KÉvÁN megmutatkozni.

  2. Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, ... Létrejött az ANYAgi világ, a MATERia.

  3. Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.” és a maga isteni mivoltára megalkotja MAGGYERt/MADJERt/MAGYARt, azaz MATERt, mindannyiunk ős-ANYját, akinek ANYA-méhéből, vagyis MADRÁból benépesült a Föld.

  4. MAGYARt, az Elő-ANYÁt isteni személyként, Nagyasszonyként tiszteljük, hiszen VAN (az örökké létező, az IGE) saját isteni mivoltára alkotta.

  5. A Csodaszarvas mondánk valójában egyetlen népről szól, a hunról, melynek istene Magyar, a Boldog Asszony: Hun a nép teste, Magyar a lelke.

  6. A görögöknél „az istennők, noha kisebbségben maradtak, soha sem lettek teljesen kirúgva – úgy mint Jeruzsálemben –” ahonnan az istenség kizárólagos férfiúsága ered, ami ellen sok nép igazságérzete a Szűz Mária imádatával, illetve a Nagyboldogasszony visszacsempészésével tiltakozik.



Irodalom:



BibliaÓszövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest, 1976

Robert Graves The Greek Myths, 1955, revised 1960, 24grammata.com_.pdf

Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótára, Arcanum CD-ROM

Aczél József Szittya-görög eredetünk, Bp. 2926, Turán Reprint Garfield, 1975

Kálti Márk Képes Krónika

Gavin Menzies The lost Empire of Atlantis, Orion Publishing Group Ltd, 2011

Végvári József „És még sem mozog...”, Főnix Könyvek, Debrecen, 2005

Obrusánszki Borbála A Magyarok Nagyasszonya, alfahir.hu, 2013, október 8

Borbola János A Magyarok Istene



1 The central hypothesis of cognitive science is that thinking can best be understood in terms of representational structures in the mind and computational procedures that operate on those structures.

2 Hera's name, usually taken to be a Greek word for 'lady', may represent an original Herwa ('Protectress'). She is the pre-Hellenic Great Goddess.

3 When making prose sense of a mythological or pseudomythological narrative, one should always pay careful attention to the names, tribal origin, and fates of the characters concerned; and then restore it to the form of dramatic ritual, whereupon its incidental elements will sometimes suggest an analogy with another myth which has been given a wholly different anecdotal twist, and shed light on both. A study of Greek mythology should begin with a consideration of what political and religious systems existed in Europe before the arrival of Aryan invaders from the distant North and East. The whole of Neolithic Europe, to judge from surviving artefacts and myths, had a remarkably homogeneous system of religious ideas, based on worship of the many-titled Mother-goddess, who was also known in Syria and Libya.

Ancient Europe had no gods. The Great Goddess was regarded as immortal, changeless, and omnipotent; and the concept of fatherhood had not been introduced into religious thought.

4 a divine family of six gods and six goddesses, headed by the co-sovereigns Zeus and Hera and forming a Council of Gods in Babylonian style. But after a rebellion of the pre-Hellenic population, described in the Iliad as a conspiracy against Zeus, Hera became subservient to him, Athene avowed herself ‘all for the Father’ and, in the end, Dionysus assured male preponderance in the Council by displacing Hestia. Yet the goddesses, though left in a minority, were never altogether ousted—as they were at Jerusalem—because the revered poets Homer and Hesiod had ‘given the deities their tides and distinguished their several provinces and special powers’ (Herodotus), which could not be easily expropriated;

5 husband, verb: To manage or administer carefully and frugally; use to the best advantage; economise. For my means, I'll husband them so well, / They shall go far. — Shakespeare.