Szkíta Főnix Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata.
Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra.
Mellár Mihály :
Kitalált a kitalált középkor az útvesztőből!


2015.06.27.




 

Utóirattal bővítve 2017. Március 21.-én

Van csillagászati bizonyítéka az időszámításunkba, a Nyugatnak dicsőséges múltat hazudó, a magyarnak szittya-hun múltját letagadó, 532 csalással beiktatott évnek.

Az időszámításunk előtti és utáni századokban, több mint fél évezreden át két óriási világbirodalom feszült egymásnak, a Római és a történészek által agyonhallgatott Pártus birodalom. Végül, noha a Pártus győzött a harctereken, a Római birodalom kerekedett felül, a Nyugat győzött a virtuális téridőben! Virtuális ősök, virtuális hőstetteire támaszkodva állították vissza a birodalmat, mely ugyan koronként változtatja a foltjait, de lényegében ugyanaz a fenevad maradt amilyen Néró vagy Diocletianus idejében volt. Hogyan sikerült ezt a virtuális, sohasem létezett téridőt hitelesként elhitetni?

Szekeres Sándor szerint az egész egy ártatlan tévedéssel kezdődött. A pártusok Nagy Arszak Úr úrságával (országával, királyságával) indított időszámítását tévesen a mi urunk szerinti, Anno Domininak értelmezték, így 247 évvel öregbítve Jézus születési évét. Egy hátsó szándék nélküli tévedés rendbe is lenne, csakhogy a pártus időszámítás, az Anno Parthyrum mai is él mint Anno Marthyrum[1] az egyiptomi koptoknál, akik az idén 1731-et írnak. Ha ebből levonjuk a 247-et, amivel Arszak megelőzte Jézust, akkor értelemszerűleg a Jézus születésétől eltelt évek számát kapjuk: 1731-247=1484. Hoppá!, valami nem stimmel. Nem bizony! Ez az évszám 531-gyel, az elmaradt nulladik év pótlásával pedig, pontosan 532 évvel, egy nagy húsvétciklussal kevesebb mint a mai 2015 AD. És itt Tóth Gyulának kell igazat adnunk, ez már tudatos hamisítás. Pontosan ennyit lehet ugyanis csalni az időskálán észrevétlenül, sem többet, sem kevesebbet. Tehát Szekeresnek és Tóth Gyulának is igaza van: az állítólag Jézus születésével kezdődött időszámításunk valójában Nagy Arszak úrságával indult, de egy nagy húsvétciklussal kitoldották történelemtudatunk szándékos átformálása végett.

A csalásról maga a csaló is vallomást tesz. Ez hozzátartozik a csalás pszichológiájához. 532 évet úgy beiktatni az évek sorába, hogy az évszázadokig észrevétlen maradjon, nem semmi! Ezen a szellemi teljesítményen kieszelője, belső késztetésből, valamilyen formában rajta hagyta a kézjegyét, hagyott az utókor számára kulcsot a titok a nyitjához.

Állítólag Dionysius Exiguus, egy szkíta származású szerzetes 525-ben I. János pápa kérésére „95 évvel továbbvezette Alexandriai Szent Cirill húsvéttáblázatát, s e táblázatban egy óriási jelentőségű újítással állt elő. Felhagyott a korábban használt diocletianusi évekkel és bevezette a Krisztus szerinti datálást. E művelet kapcsán általában el szokták mondani, hogy Dionysius Exiguus hosszú időn át nem talált követőkre és további évszázadokat kellett várni, míg egy Beda Venerabilis nevű angolszász szerzetes átvette Dionysius újítását és a Krisztus szerinti évek használatát ténylegesen átültette a gyakorlatba. Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl 

Furcsa nevek! Olvassuk el őket szittya-hun-magyar kihagyásos írásmódszer segítségével. (Ez volt rovásunk írásmódszere amíg jóakaró mai művelői teljesen ki nem herélték!)

 

DIONYSIUS EXIGUUS > iDe JÖN Ű SZÍVeS E KöZI éGiVe' éVeZ  (U=V; X=K_S/Z)

BEDA VENERABILIS > BE oDa A VÉN ÉRÁBa ILLő IS

 

Ide jön ű szíves, e közi égivel évez, be oda a vén érába illő is!

 

A mondat egyértelmű: szívesen megy Rómába, ahol a sok fajta évezést vagyis az évek számlálását egy égi személy születéséhez (Jézus) kötött évezéssel helyettesíti ami illő is a Halak korszakához. Ennél világosabban és tömörebben nem is lehetne összefoglalni „Exiguus” újítását! (Ne feledjük, ezek csupán felvett nevek, semmivel sem valósabbak a fantom korszak többi szereplőinél.)

Nem ezek az egyedüli beszélő nevek. Ilyenek a csillag(zat) nevek is melyekről „álljon itt Lugossy József, egy mérvadó XIX. századi nyelvtudós, magyarázata. A mítosz akkor kezdődik, amikor a nép „a meglevő, de homályos értelművé vált ős elnevezést hatalmába ragadván, saját személyesítő s történelmileg ecsetelő modorában újra értelmezi. Így terem fel gomba-tenyészettel a mythos működései alatt eredetileg egészen mást jelentett appellatív [leíró, fogalomkörbe soroló] nevekből a temérdek tulajdonnév és költeményes személyiség, melyekkel a görög mythologia is terhelve van.

Ugyancsak ő fogalmazza meg, hogy hogyan juthatunk el a mítosz magvához: „Józan etymologizálás, széles körültekintés és a népies eszmemenetel iránti ép érzék az, minek segélyével a mythosnak gyakran igen makacs héja megtörhet, mely a magvazatot burkolta.(Lugossy)

A magyar nyelv gyökrendszerének tudatos alkalmazásával és némi „népies eszmemenettel” remélem sikerül az égi kivetítő táblát megszólaltatni.

Kos havunk a tavaszi napéjegyenlőséggel indul. Nevét a Kos csillagzattól kapta, mivel a Nap egy hónapig ebben a csillagképben tartózkodik. A csillagzatok, de különösen a csillagzatok határai elégé képlékeny fogalmak, de talán a hozzájuk tartozó egyes csillagok nevei segíthetnek annak eldöntésében, hogy őseink hol húzhatták meg a határokat.

A Kos csillagzatban a Mesarthim tűnik beszédes nevű csillagnak. A mesarthim szó eredetét a measure, mete, meter, mér szavakban kell keresni.

Mesarthim < Mérés-csim(a)[2], a mérés kezdete, csomó(pont), amire a mérés támaszkodik.

A Göncöl rúdjának középső csillaga, egy dupla csillag halványabbika Mizar, magyar nevén Kislovas(?). Az arabok (vagy egyiptomiak) ezen a csillagon mérték le a regruták/katonák látását: aki látja ezt a csillagot annak elég éles a látása katonai szolgálatra. Világos hát, hogy a Mesarthim is méréssel kapcsolatos, innen kezdődik az év mérése. Lehet measurment, mérés-menet vagy mérés-tám(pont) is.  Az, hogy a Mizar a látás mérésére szolgált, szerintem becementezi a Mesarthim értelmét. A Czuczor-Fogarasi szótár szerint a mér n+elér, hasonló a men+zura, mea+sure, de a survey is mérést jelent. A mérés arra a kérdésre ad választ, hogy egy egységnyi mennyiség mennyi-ször van meg a mért mennyiségben: mennyi-szerű > meni-szűre > men-zura/mea-sure.

 

A szófejtések után, ideje rátérni komolyabb tudományokra. A Föld forgástengelye kb. 26000 évenként egy kónuszt rajzol ki a térben, melynek egyik megnyilvánulása a napéjegyenlőség pontjának lassú vándorlása a Zodiákus csillagzatain körbe. A csillagzatok nem egyforma nagyok és nem is egyenletesen oszlanak el, ennek ellenére az állatöv körbejárásához szükséges időt 12 egyenlő, egyenként 2160 éves világhónapra osztották fel, és azokról a csillagzatokról nevezték el őket amelyekben a Nap a napéjegyenlőség napján tartózkodik. Most éppen a Halak korszakát éljük, állítólag Jézus születése óta.

A csillagzatok elégé megfoghatatlan képződmények, a közöttük húzódó határok bizonytalanok. Ha a Zodiákust és a korszakolást komolyan akarjuk venni akkor szükség van egy szilárd téridő pontra melyből kiindulva ezt a felosztást egyértelműen elvégezhetjük. Ha mindenütt a helyi téridőt vennék alapul, akkor a korszakok szétfolynának, értelmetlené válnának. Ha a csillagzatok különböző térbeli kiterjedését vita tárgyává tették volna őseink akkor a kardok még mindig villognának. Csak egyetlen térbeli és időbeli kiindulópont lehetséges és csak egyenletes felosztásnak van értelme. Erre a szerepre a tavaszi napéjegyenlőséget követő hónap, a Kos csillagzatának első csillaga a Misarthim (a Zodiákus Mérés-támja) mutatkozik ésszerűnek . De kiknek és hol juthatott ez eszébe?

Nagy valószínűséggel az ókor hajózási nagyhatalmának, a minószi Krétának (Atlantisz?), hiszen nekik volt legnagyobb szükségük pontos és gyakorlati csillagászati ismeretekre. Fénykorukat a Bika világkorszakban érték el és a korszak végével (az 532 fantom év törlése után ez úgy i.e. 1630-ra esik) nekik is hamar végük lett, de Bika-kultuszuk számtalan emléke a mai napig fennmaradt. 

Könnyű ellenvetés lehet itt, hogy a minósziak a Jézus születése körüli években már sehol sem voltak és, hogy az egyes korábbi világhónapok nevét számtalan korabeli lelet bizonyítja félreérthetetlen ábrázolásokkal.

 

Feltételezve, hogy a precessziós mozgás felismerése valahol az Ikrek világhónap kezdete táján, úgy 6000 évvel időszámításunk kezdete előtt, következett be, talán a Castor, az Ikrek legfényesebb csillaga lehetne az az égi mérföldkő, melytől őseink elindíthatták a korszakok datálását.

KÁSZTOR (a Czuczor-Fogarasi szótár szerint HÓD, mely nevét a homlokán levő fehér (hó) pontról kapta. Nagy tévedés! a hód ugyanis kitartóan rekeszti a folyó medrét, a neve ezért reKESZTő, ennek mély hangú változata a kásztor.[3] Ezt igazolja a HÓD (hold) másik, hóföld vagy igaföld, ekealja jelentése is, az földterület amit egy nap alatt az ember fel tud szántani, be tud rekeszteni magának.) Ez a csillag tehát a rekesztő vagy elvásztó csillag, innen mérve, számolva választják el egymástól a világhónapokat vagy korszakokat. Az Ikrek másik fényes csillaga a

POLUKS/Z > BÖLő ÜKőS/ÜKöS, ahol BÖLő: tőke, tuskó (innen a böllér aki a tőkén dolgozza fel a húst); ÜK-őS: ősnagyi, őselőd; ÜKöS: ükrös/ikres. Az utóbbiban meg van az Iker csillagzat nevének a gyökere, eredete és a tőke, amitől jegyezni kezdték a megfigyeléseiket csillagok mozgásáról. Az előbbi pedig az a csillag amit könnyebben megfigyelhettek.

 

Mai ismereteink a csillagos égboltról Klaudiosz Ptolemaiosz Almagesztjén és Geográfiáján alapszik. Ptolemaiosz az alexandriai könyvtárban elfekvő régebbi, minószi/atlantiszi térképeket rajzolta át, sőt hivatkozott is a szíriai születésű, Türoszi Marinatoszra, aki elsőnek alkalmazott valódi koordinátákat. Jogosan tételezhetjük fel tehát, hogy a csillagos égbolt csillagképeinek mai felosztását, és a Halak korszak kezdetét a türoszi[4] égbolton határozták meg, a tavaszi napéjegyenlőség napján, a Kos csillagzatban, a Nappal együtt kelő egyik csillag alapján. A csillagzat helyzete azonban az elmúlt 6000 év alatt kissé megváltozott, a nagyobb csillagok közül elsőnek immár a Sheratan jelenik meg elsőnek  az ég alján.  

Sheratan (“the two signs: Pisces & Aries” = két csillagkép: Halak & Kos)

Sheratan < ser[5] á'tán vagyis a sodrat (perdület) által (a tengely körüli perdület alapján meghatározva a Kos hónapot, míg a precesszió által a Halak világhónapot!) két csillagzatba téve. A csillag két csillagkép része illetve kétszeres a szerepe: szer | rész. (Óangol shear = nyír, nyes, kopaszt, megfoszt valamitől (a kost a bőrétől?!); shearer = birkanyíró; rokon vele a share = rész, részesedés: a szer tükörszava! Az angolban a Sheratan szó gyöke kapcsolatba hozható gyapjúval (nyúzás/nyírás, emlékeztetve a vonatkozó görög mítoszra), és két csillagképbe részesedéssel is, ráerősítve ezzel arra, hogy ez a csillag jelöli ki a Kos korszak végét és a Halak világhónap kezdetét.)

sheratan arab szó, hogyan lehet kapcsolatba hozni a szittya-hun-magyar nyelvvel? A szumér-kaldeus-sémi vonalon, melyet a középkorban a görög-arab kapcsolatok tovább erősítettek. De itt a magyar olvasat csak ráerősít a csillag nevének arab (és angol) értelmezésére.

 

Türoszban, 532. március 18.-án, a napéjegyenlőség napján a Sheratan együtt kelt a Nappal! Magyarán: 532. március 18.-án léptünk be a Halak korszakába. A korszakot Jézus Krisztussal fémjelzik, az ő születésével indították... de meghamisították!

 

A betlehemes játékok eredetének lehet nagyon profán magyarázata. A betlehemezők a karácsony (kör-alacsony > kör-a'acsony > körácsony > karácsony) körüli égbolt jellegzetes csillagait, csillagzatait személyesítik meg, ahogy erre Alvin Boyd Kuhn (The Lost Light), Pap Gábor (Karácsony a magyar csillagos égen), Dobos Csanád (Mithrász és a betlehemezés) és mások is rámutattak. A betlehemesek azonban nem állóképet jelenítenek meg ezekről az állócsillagokról, hanem valamilyen különleges eseményt/jelenést, ami kapcsolódik hozzájuk:

·         Megszületik a kis Jézus, behelyezik a jászolba – a Rák csillagkép Praesepe (M44, 'Jászol', 'Bölcső') nevű, szabad szemmel is látható ködfoltja/csillagköde, a két Asellus (Csacsi) között,  fedésbe került egy (vagy több) bolygóval.

·         Három keleti bölcs (bölcső!) jön meglátogatni a csecsemőt – a Praesepe (Jászol/Bölcső) fedése mellett, egy hármas együttállás is bekövetkezett a Rák, vagy valamelyik szomszédos csillagzatban.

·         A kaldeus és plátói filozófia szerint a Rák csillagkép az 'Ember-kapu' melyen keresztül lelkek ereszkednek az újszülöttekbe – a háromkirályok egyike MENYHÁRT > MENNY-HÁRTYa, mely a szűzhártyát, Szűzanyát juttatja eszünkbe. De a hártya burok is egyben, mint amilyen az anyaméh, Menyhárt/Mennyhártya tehát a téridő azon pontja melyben az Ember fia fogantatott és megszületett (a Jászol az együttállás pillanatában).

·         Betlehem csillaga vezeti a háromkirályokat a földi jászolhoz – ez az első mágus, GÁSPÁR > GÁZa-PÁRa, Gáza párája/gőze/gáza, „lelke”, vagyis a Gáza népét jelképező csillag, a Szaturnusz. (Ne feledjük, a Jézus születése körüli időkben vagyunk!)

·         A harmadik mágus, BOLDIZSÁR, a BÓ'DI (a másik kettőhöz képest, a gyorsan keringő) vagy BŐDI (a bődülőkhöz, a sófár-kürtöt fúvókhoz tartozó) SARló vagy ZSARló (zsaroló) aki a kis Jézus életére tör. (Heródes neve a trombitát fúvó heró'd nevére emlékeztet!)

 

A Stellarium szerint elfogadott időszámításunk kezdő évében semmi ilyen nem történt. I. sz. 3. január 13/14.-én a Szaturnusz, i. sz. 9. december 10/11.-én pedig a Jupiter áll együtt a Praesepével, de más bolygók nincsenek a közelben. Ám egy kicsit visszább, i. e. 7-ről a következőket olvashatjuk: „Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz ún. nagy együttállásban voltak a Halak csillagképben! E rendkívül ritka - 843 évente előforduló - jelenség során a két bolygó néhány hónap leforgása során háromszor került együttállásba, mivel egymás közelében végezték a hurokvetést, csak különböző sebességgel. Így többször is eltávolodtak egymástól, illetve megközelítették egymást. Tény, hogy Kr. e. 7. június 4-én, október 2-án és december 10-én a Jupiter és Szaturnusz egymás szoros közelségébe kerültek. Ez már akkor is valóságos csillagászati szenzációnak számított, amelyet ki tudtak számítani: mezopotámiai agyagtáblák bizonyítják, hogy a csillagász-papok előre készültek a megfigyelésére. Ugyanakkor a nem szakemberek számára nem volt feltétlenül lenyűgöző jelenség ("Jeruzsálemből nem látták"), hiszen még a legnagyobb közelség idején is kb. 2 holdtányérnyi távolság volt a két bolygó között, vagyis nem olvadtak össze egyetlen vakító égitestté.

Legalább ilyen fontos volt azonban az együttállás asztrológiai jelentése. A Szaturnusz (balra) hagyományosan a zsidó nép bolygójának számított, gondoljunk csak pl. a szombat angol elnevezésére (Saturday, ami a Szaturnusz nevéből ered). A Jupiter (fent) a legnagyobb planéta, a bolygók királya, avagy a királyi bolygó. Kettejük találkozása - ráadásul egymás után háromszor - a Halak csillagképben zajlott le, amely az ókorban a születés szimbóluma volt, a zsidók pedig mindig is a Messiás csillagjegyeként tisztelték. Mindez tehát nem jelenthetett mást az akkori csillagász-asztrológus-papoknak, mint azt, hogy a zsidóknak királya születik.

Végül következzen egy idézet Ponori Thewrewk Aurél könyvéből:

"Lehet, hogy ennek az asztrológiai jóslatnak a tárgya, az előre kiszámolt ritka csillagászati jelenség komoly szerepet játszott Jézus neveltetésében, bukásában és megdicsőülésében? Hogy olyan meghatározó jelentősége volt az emberiség vallási, erkölcsi, szellemi életének fejlődésében és kétezer éves történelmében? Nemcsak a válasz, de a kérdésfeltevés sem a csillagászatra tartozik."

S. T. http://www.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20011221abetlehemi.html .

Ez az i. e. 7. június 4.-ei egyesülés és kétszeri megismétlése valóban nagy látványosság lehetett, de az evangéliumok és a betlehemesek még sem ezt írják le és nem is a Halak csillagképben hanem attól 21 fokra történt az eset.

 

Egészen más a helyzet 531 és 532-ben, vagyis a Halak korszak tényleges kezdetének az évében: 531 különösen eseménydús: május 3.-án a Jupiter és a Szaturnusz találkozik az Ikrekben, majd a Vénusz is csatlakozik, júniusban a Merkúr és a Mars is itt van a Nap társaságában. 531. június 15.-én a Vénusz a Rák csillagzatban, fedésben a Jászollal, mellette Merkúr, a hírnök az örömhírrel, mellettük az Ikrekben a Jupiter, a Nap éppen fedi a Szaturnuszt és a Mars is itt van, vagyis teljes a névsor. Még az Uránusz[6] is itt van az Oroszlánban. Júliusban a Mars megérinti a Jupitert, majd Augusztusban a Jászolt, szeptemberben őt a Jupiter követi. 532. január 5.-én ismét, a Jupiter együttállásban van Praesepével egyik oldalán a Szaturnusszal a másikon az Uránusszal és a három (a Praesepével négy) egy vonalban a Regulusszal (a királlyal). 8.-án még a Hold is idesorakozik, elfedve a Jupitert, vagyis megpróbálva eltenni azt láb alól, mint Heródes az újszülött Jézust. Bolygók együttállása helyett felsorakozásukat látjuk, és ez a libasorba haladás jobban is illik a betlehemi csillagnak az evangéliumokból és legendákból ismert bölcsek általi 'követéséhez'. Mindent összevetve, ezt az 532. január 5.-8. közötti égboltot látjuk viszont a betlehemes játékokban és ez esik egybe a Halak korszak tényleges kezdetével.

 

Egy húsvétciklusnyira Jézus valódi (csúsztatás nélküli) születési évétől, húsvét táján vagy éppen húsvét napján koronázták meg Szent László királyunkat. Nevének szlávból való eredeztetését (Wladislav > Ladislav > Ladiszló > Ladszló > Lacló > László) politikai okokból akár még ő maga is ápolhatta (anyja lengyel hercegnő, ő maga 91-től horvát király is), de az uralkodását megelőző 40 év államvesztéssel is fenyegető politikai bizonytalanságai után a magyarok számára ő LÁSZLÓ volt, a mennyekből aLÁSZáLLÓ megváltó. Nem a magyar füleknek semmitmondó Ladislav, hanem ez a magyarban gyökerező de égiekre utaló névnek is köszönve lesz „templomi falfestészetünk központi motívuma inkább Szent László, sem mint Jézus! Az a Szent László, kinek története legalább olyan súllyal és mértékkel szerepel a templomok falán, mint Jézus története – ráadásul, ahogy erre már László Gyula is felfigyelt – ugyanazzal az arccal. Azaz Szent László és Jézus képi azonossága egyértelmű, tudatos figyelemfelkeltő! Ez nem azt jelenti, hogy a két személy ugyanaz lenne, és vélhetően nem csak annyit jelent, hogy a jézusi hitvallást Szent László ilyen tökéletesen követte (hiszen erre ott van a stigma megjelenésének történései)… Vélhetően ennek a szimbolikának is valami más szerepe is van, ami az idő fogalmához köthető.” Dobos Csanádnak igaza lehet, mert szinte nincs is olyan írás Szent Lászlóról, amely ne hangsúlyozná ki nevének szláv eredetét. Erre a szájbarágásra azért van szükség nehogy valakinek eszébe jusson a magyarból eredeztetni egy nagy magyar király nevét! Esetleg még számolni is ...

 

Másoknak is eszébe jutott a Kos csillagkép első csillagától számolni az éveket, természetesen a Nagyévet is. A Wikipedia külön alcímben foglakozik a gondolattal:

A Kos első pontjának beállítása – a biztos támaszkodási pont

Körülbelül minden 26000 évben az állatöv csillagzatai, a kapcsolatos csillagászati állatöv és a képes  (tropikus) állatöv, melyet a nyugati asztrológusok használnak, igazodnak egymáshoz. Technikailag ez akkor következik be amikor a képes (tropikus) és a csillagászati Kos első pontjai (Aries 0o) egybeesnek. Ezt az együtt állási pontot gyakran biztos támaszkodási pontnak (fiduciáris pontnak) hívják. Ha ezt a pontot meg lehetne találni, az asztrológiai korszakok időkeretét elégé pontosan meg lehetne határozni (ha az asztrológiai korok meghatározásának módszere az egyenlő koronkénti 30o és nem a csillagzat tényleges égi kiterjedését veszi alapul). Azonban ennek a támaszkodási pontnak a meghatározása nehézkes mivel, noha nincs kétség a nyugati asztrológusok által használt képi állatövvel kapcsolatban, ugyanez nem mondható el a védikus asztrológusok által használt csillagászati állatövről. A védikus asztrológusoknak nincs egységes véleményük a csillagászati állatöv térbeli eloszlásáról. Ez azért van mert a csillagászati állatövet a szabálytalan állatövi csillagzatokra vetítették, melyeknek nincsenek egyértelmű határai. A modern kor csillagászai meghúzták a határokat, de ez új keletű fejlemény az asztrológiától távol álló csillagászok részéről és nem várható, hogy asztrológiai szempontból helyes legyen. Sok csillagász és néhány asztrológus megegyezik abban, hogy a biztos támaszkodási (téridő)pont a III. századtól az V. századig következett be, de abban már nincs egyezés, hogy e három századon belül pontosan mikor. Az egyes csillagászok különböző időpontokat ajánlanak, az asztrológusok pedig még náluk is szélesebb időkereteket.

A precesszió misztikus mai megközelítésének példájaként Max Heindel asztrológiai írásaiban leírja, hogy utoljára a csillagászati és a tropikus állatöv kezdőpontjai 498-ban estek egybe. Egy évvel azután, hogy ezek a pontok egybeestek, a Nap 50 szögmásodperccel a Halakon belül lépte át az égi egyenlítőt. A következő évben már 1' 40''-re volt a Halakban és így araszolgat azóta visszafelé a mai napig, amikor már a kezdettől 9 fokra lépi át az égi egyenlítőt. Ennek alapján úgy 600 év múlva fogja ténylegesen belépni a Vízöntő csillagzatba. Ez csak egyike a sok megközelítésnek és így egyelőre csak elmélkedés.” Az idézet saját fordításom, az eredeti szöveggel itt egyeztethető: http://en.wikipedia.org/wiki/Astrological_age

 

Érthető okokból a Halak világhónap kezdetét nem szívesen bolygatja senki, de közvetett módon, pl. a Vízöntők kezdetéből visszaszámolva 2160 évet, a Halak korszak kezdetére a kutatók a következő eredményeket adnák: Hermann Haupt 435, Robert Hand 531, Shepherd Simpson 520, Michael Sidi 560[7], és mint láttuk Max Heindelnél közvetlenül 498, mindegyik AD, vagyis Jézus születése után értendő. Ezek a számok mind nagyon közel vannak a Tóth Gyula által kimutatott 532 fantom évhez, mellyel tudatosan megtoldották időszámításunk első évezredét. Ha ezek a kutatók a Sheratannal zárnák a Kost illetve kezdenék a Halakat, ők is sokkal közelebb kerültek volna az 532-es évhez. Ha a Halak világhónap Jézus születésével kezdődött, akkor Jézus nem 2015, hanem csupán 1483 évvel ezelőtt született és még 677 évet kell az emberiségnek ebben a korszakban végigszenvednie. Ezek a kutatók sohasem hallottak Tóth Gyuláról, valószínűleg a kitalált középkorról sem, az pedig végkép messze állt tőlük, hogy Misarthim vagy Exiguus szittya üzenetét értelmezzék, mégis mindannyian ugyanarra az eredményre jutottunk: valakik valamilyen ördögi indíttatásból több mint öt évszázaddal megvezettek bennünket. Miért?

Ez nem csupán költői kérdés. Eddig csillagászati adatokkal próbáltuk meg alátámasztani azt az elképesztőnek tűnő állítást, hogy időszámításunk egymást kegyetlen szigorral követő éveinek folyamába sikerült észrevétlenül becsalni 532 fantom évet. A cél is hihetetlennek tűnik: dicsőséges múltat hazudni a nyugati nemzeteknek, a magyart pedig leválasztani szittya-hun múltjáról. Még azok is akik elhiszik ezt az „összeesküvés elméletet” középkori, tehát befejezett, egyszeri múltbéli furcsaságként kezelik. Pedig a múlt meghamisítása, átírása napjainkban is folyik. A történelem színpadára későn és nem is megváltást hozva érkező úgynevezett indoeurópai és szemita népek dicsőséges múltjának fabrikálása ma is teljes gőzzel folyik. A tényleges idő átírásával csak kicsit lehetett volna hazudni, márpedig hazudni csak nagyot érdemes, ezért volt szükség a több mint öt évszázad virtuális időre. De ahogy szokás mondani: evés közben jön meg az étvágy, ez sem volt elég nekik; az ókort is meghamisították, sőt folyamatosan hamisítják a mai napig.

Mielőtt azonban példákkal illusztrálnám az előbbi vaskosnak tűnő állítást, ejtenem kell néhány szót az írásról. Írásnak nevezzük a beszéd rögzítésére szolgáló grafikai jelrendszert a hozzátartozó használati szabályzattal. Nagyon sok betűrendszer ismeretes, még több helyesírási szabályzattal, de közös bennük, hogy mindegyik írás a beszéd rögzítésére szolgál, tehát csak azon a nyelven olvasható amelyen eredetileg íródott. Nyelvészi bűvészkedésnek semmi értelme, βαρμιιεν βετυκκελ, brmlyn szbly szrnt írom le a magyar beszédet azt csak magyarul lehet visszaolvasni. Csupán a néhány jelből álló ismeretlen vagy kérdéses eredetű szövegeket lehet több nyelven is „olvasni”, hosszabb vagy több hasonló szöveg esetében az írás nyelve előbb-utóbb egyértelművé válik.

 

Az i. e. VI.-IV. századi „görög” vázák gyönyörű díszítéseit feliratozták, szöveggel egészítették ki a képi mondandót. A „tudomány” ezeket a feliratokat egyszerűen nevek (címkék) szintjére süllyeszti, vagy „nonsense” (ostobaság, badarság) jelzővel ellátva löki félre őket, ezek ugyanis a dicső görög (indoeurópai) múlt nagyon mély szittya-hun-magyar gyökereiről árulkodnak. (A példa Rudolf Wächter  Non-Attic Greek Vase Inscriptions című könyvének Vases from Boiotia fejezetéből való)

 

(A) Ring aryballos from Greece (bought from Geladakis in 1897), and

 

(B) Plastic vase in the shape of a sandalled r. foot from Thebes (1898 or earlier).

Date: within a generation of 550.

R. Wachter beható elemzése alapján nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az edények összetartozó párt alkotnak és felirataikat együtt kell figyelembe venni és párban olvasni, vagy ha  egyenként kezeljük őket akkor mindegyiket kétszer kell olvasni.  

 

(A) Γρυτονεποιϝεσε > eGéR[8]-ÚTON ÉP ÖLYV ESZE/ESZ-E > egér-úton ép ölyv esze/esz-e (on mouse’s escape root is a sound hawk’s mind/does eats)

(B) Γρυτονεποιϝεσε > eGéR-ÚTON E PÖL(Y)e VESZ E’ > egér-úton e pöl(y)e vesz el (on mouse’s escape root this dormouse gets lost)

 

Egér-úton ép ölyv esze. (Egér-úton ép ölyv esz-e?) Egér-úton e pöl(y)e vesz el. (A sound hawk’s mind is on the mouse’s escape root. (Does a sound hawk eats on the mouse’s escape root?) This dormouse gets lost (will be eaten) on the mouse’s escape root.)

 

Ez a rendkívül eszes és mély értelmű kétszeres olvasat ellenében R. Wachter csupán egy nagyon lakonikus „magyarázattal” tudott előjönni: a fazekas aláírása! A Gryton név a γρύτα 'kenőcstartó' szóból ered és csupán itt fordul elő s mint Grytes egy graffitin. Lássuk hát az Ashmolean Museum 1956. 314. Oxford név alatt jegyzett graffitit:

 

Γρυτεςερμαιαιεδοκε > eGéR-ÚT EZER MAJA IjEDŐKKE’ > Egér-út ezer malya ijedőkkel. (The mouse’s escape root has thousands of dark nooks with the easily frightened.)

 

A graffiti görög olvasatával kapcsolatban, – Γρύτἐς Ἐρμαἰᾱιἒ δōκε – a nyelvészek nem biztosak abban, hogy a második név női Ἐρμαἰα avagy Ηερμαἰας férfi név e, de mindenképpen a könnyebb utat választják: a kemény dióra fogd rá, hogy személynév és a probléma meg van oldva, nincs több kérdés. A vita itt nem csupán nyelvről szól, görög vagy szittya, hanem szemléletről, nézetekről. Vajon ez a felirat a „Jankó itt járt” típusú értelmetlen környezetszennyezése egy senkiházinak vagy egy korlátolt méretű, de egyetemes üzenet. A tudomány itt nem segíthet, az embernek magának kell eldönteni, hogy szerinte az ókori Görögországot csupán önző fajankók lakták-e akik mindenhová odafirkálták a nevüket vagy pedig művelt emberek akiknek volt üzenete az utókor számára is.

Mivel az alkalmazott „tudományos” módszerrel rengeteg gyanús „név” jön elő, ezért osztályozzák őket. Kedvenceim az eldobandó 'throwaway' nevek: „Throwaway names cannot even be said to individualize the figures next to which they are written in any given scene.” Tessék belegondolni: egy név amelyik már nem is nevesít! de akkor mi a csodát csinál?!

 

Noha a példa nagyon jól mutatja a „tudományos” mellébeszélés és az egyenes olvasat közötti különbséget, kép híján nem láthatjuk, hogy kép és szöveg hogyan egészíti ki egymást ezért engedtessék meg még egy példa, ezúttal  Making Sense of Nonsense Inscriptions Associated with Amazons and Scythians on Athenian Vases, Version 2.0 , July 2012 című dolgozatból, melyet Adrienne Mayor, John Colarusso és David Saunders közösen jelentetett meg:

 

CASE 6. “A fragmentary red figure amphora, attributed to the Kleophrades Painter very early in his career (ca 510-500 BC, from Vulci / Würzburg, Martin-von-Wagner-Museum der Universität 507; BAD 201654/), shows a typical “leave-taking” scene, a Greek warrior preparing for battle, flanked by a Scythian archer, a boy, a dog, and a young woman. This painter shows as basic degree of literacy on his later vases, but these inscriptions are not Greek: ΤΛΕΤΥ in front of the boy; ΙΤΕΙΣ before the warrior’s head; ΕΙΟΣ above the dog; and by the woman ΙΣΛΕΙ; pronounced “tletu,” “iteis,” “eios,” “islei.”

 

ΤΛΕΤΥ > TőLe ÉTŰ’ / éTeL ETTŰ' / éTeLE úTÚ' > Tőle étül. / Étel ettől. / Étele útul (útravalóul). (From him (the Scythian archer) to eat. / Food from this. / Food for the road.)

ΙΤΕΙΣ  > ÍTE ŰZ > Íte (ítélete) űz(His  judgement drives me away (holds me for a hungry robber)!)

ΕΙΟΣ  > E JÓ űZi > E jó űzi? (This good drives him away?)

ΙΣΛΕΙ > ÍZZeL ÉJJ > Ízzel élj (élj az alkalommal)! (Use the time/opportunity (go in piece)!)

 

A békés eltávozásához kínálják a harcost étellel, míg az asszony biztosítja kétértelmű szavaival, addig a kutya azon csodálkozik, hogy jó falatokkal hogyan lehet elűzni valakit. Minden szó a megfelelő helyen van, magyarázza és tökéletesen kiegészíti a képet, szemben a szerzők „fordításával” ami semmit sem ad hozzá: „A kifejezésnek van egy régies, de természetes(!?) fordítása, mely visszaadni látszik a mindennapi beszédet: A harcos „itt áll” és a kutya „mellette.”” (Ez nem vicc, eredetiben így hangzik: „These phrases have an archaic, but natural translation, which appears to reproduce casual speech: The warrior is “standing here” and the dog is “by him.””.)

 

Kivétel nélkül minden vázának a felirata képbe illő, a képet kiegészítő és értelmező. Mivel a kor művészetéről csupán utólagos belemagyarázások találhatók, így a képleírásban csak abból indulhatunk ki amit a képen látunk: jelenet különböző tevékenységet folytató szereplőkkel és kapcsolódó nyelvi üzenetekkel. A kutatók többsége is tartózkodik a képek „magyarázásától”, sőt a magyarázó szöveget is csupán címkének veszik – ez pedig már túlzás. Az ókor művészei amit nem tudtak képi eszközökkel kifejezni, azt minden álszemérmesség nélkül hozzáírták a képhez. A több ezer vázafelirat magyar olvasatait nem lehet véletlenszerű, beleolvasás, „nonsense” és hasonló jelzőkkel félrelökni. Ezek a címkézések szintén a történelemhamisítás máig is szemtelenül folyó megdönthetetlen bizonyítékai. 

 

 Utóirat (2017. Március 21.):

A Képes krónika szerint Atilla első királyunk halálának éve 445, és a magyarok visszajövetele 100 évvel később, tehát 545-ben történt. Ha ehhez hozzáadjuk a naptárhamisítás varázsszámát: 545 +532=1077, Szent László (az aLÁSZáLLÓ) megkoronázásának évét kapjuk. A krónika e két adata alapján az Atilla első királyunk halálát követő százéves interregnum eseményei új megvilágítást kapnak: Árpád: maga László, a még megkoronázatlan hadvezér, a Pozsonyi csata: Aladár és Csaba csatája, a kalandozások: próbálkozások Atilla országának újra egyesítésére, Péter: a BETöRő, Salamon: SZú ÁLLAMON, stb. És István (Stephanos) is, aki ismét a magyarok első(!) királya, ő maga a Nagy Atilla, de huntalanítva, elkerülendő a nyugaton rossz emlékeket idéző hun inváziót, mely véget vetett a "civilizált" cirkuszi játékoknak és keresztre feszítéseknek. Ezek szerint Szent László volt Atilla országának újra alapítója, az István legenda megalkotója, a templomépítő, az új apostol, akihez mérten Róma főpapja is csak apostoli.

A 445 és 1077 között eltelt mindössze 100 (száz) esztendőt húzták tehát a naptár és történelem hamisítók szét 632 évre! Amennyiben igazam lenne, akkor a krónikákban egy fantom István kép szerepel. Ennek valamilyen módon meg kellene nyilvánulnia a sorok (és képek) között. Ennek kellene utána nézni.

 

 



[1]Csupán egy picinyke hamisítás: a Π teteje beomlott és így M lett belőle, mindkettő ajakhang, tehát félre is hallható. No de Diocletianusszal fémjelezni a mártír korszakot azért már meredek!

[2] Rokonok vele közelebbről a hellén κυμα, latin cyma, gemma, német Keim stb. CzF. A görög θ (th) a cső vonalas rajza és a magyar 'cs' betűnek felel meg.

[3] Égi folyó – a TEJÚT, mely az IKREK – NYILAS csillagképek között szeli át a csillagos eget. Ikrek csillagkép, akár az égi kapu, ahol el lehet rekeszteni dolgokat. Amúgy ez a lélek átjáró is, a dimenzió váltáshoz… Lásd Antigoné elemzésem végét, ahol erről bővebben írtam – nagyon illik ehhez! (Dobos Csanád)

[4] Tyre/Sour, Libanon; Fönícia egyik erőssége; Kadmosz és Európa születési helye.

[5] SER, (2), fn. tt. ser-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e v. ~je. A székelyeknél am. a fonalnak, czérnának sodrása, egyes szálacskája, pl. midõn a sodrott czérna vagy fonal visszafelé sodródik vagy sodortatik, azt mondják: kiment a sere, azaz sodrata. CzF

[6]Though Uranus is visible to the naked eye like the five classical planets, it was never recognized as a planet by ancient observers because of its dimness and slow orbit. Uranus had been observed on many occasions before its recognition as a planet, but it was generally mistaken for a star. Possibly the earliest known observation was by Hipparchos, who in 128 BC may have recorded the planet as a star for his star catalogue that was later incorporated into Ptolemy's Almagest.Wikipedia

[7] Ez a dátum utalhatna a vízöntő-paradoxonra, mely szerint Jézus Jordánban történő megkeresztelkedésével indul a Halak világkorszak vízöntői átmosása... bővebben lásd Pap Gábornál.

[8] Jogos lehet az az észrevétel, hogy γρ-t eGéR-nek olvasni még a (magánhangzó) kihagyásos írásmódszerben (defective notation of vowels) is kissé szokatlan, mivel a rendszeresen jelzett első mássalhangzó itt nincs kiírva. Mentségül szolgáljon, hogy ezek az olvasatok nem a korabeli beszélt szittya nyelv pontos helyreállítása, hanem annak átírása mai kiejtésre. Nincs felvételünk az akkor beszélt szavakról, csupán G_R mássalhangzó váza egy, a szövegkörnyezetbe illő rágcsáló nevének, mely kedvenc tápláléka az ölyveknek és rokona a pelének. A mai magyar nyelvben ez az eGéR, melynek neve a feliratozás korábban hangozhatott a GöRényéhez hasonlóan. Ezt csak találgatni lehet, ellenben biztosan állíthatjuk, hogy a G_R mássalhangzóváz nem változott, mivel a ragozó/ragasztónyelvek lényegét ezek a változatlan gyökvázak jelentik. Mellékesen a RáGcsálók R_G gyökváza a G_R gyökváznak a tükörképe. (Akik a szóalkotás eszköztárából kiakarják iktatni tükörszavakat (pl. A. Marcantonio), mint tudománytalant, azok az emberi kreativitást akarják kizárni a nyelvalkotás folyamatából.)