Szkíta Főnix Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata.
Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra.
Mellár Mihály :
Az arkalochori balta felirata


2010.09.30.




Az Arkalochori Balta   A balta Herakliontól 30 Km-re, egy 30 m hosszú barlangból került elő, mely a késői mínoszi I. korszakban (Late Minoan I) beszakadt, megőrizve néhány értékes kincsét, többek között ezt az éltől-élig 30 cm hosszú, bronzból készült baltát is. Nem ez az egyedüli feliratos, de ez az elhíresült Arkalochori Balta.
   Mielőtt belemélyednénk a baltán levő felirat elemzésébe, tisztázzunk néhány, a kép- vagy hieroglíf írással kapcsola­tos tévhitet.
   A hellén kor előtti írások kutatói számára minden szó amit nem tudnak megoldani, vagy egy új istenség, vagy egy szentély, vagy valakinek a neve lesz és ezzel a kérdés le van tudva. Az arkalochori balta feliratába is beleolvasnak istenséget, szentélyt, szent­hegyet és ki tudja még mi mindent, éppen csak a balta marad ki az olvasatból, vagyis az amire egy balta való. Tudtommal még senki sem talált olyan megfejtést, melyben a balta - rendeltetésének megfelelően - fát vág!

Az Arkalochori Balta felirata

Az ember veleszületett képessége a tárgyakról képet képezni. Az egyszerű dolgok képeit a legtöbb ember minden előképzés nélkül felismeri. Aki meg is tudja nevezni a  felismert tárgyat, azt már csak egyetlen kis lépés választja el a képírás olvasásától: meg kell hallania a hangosan  kimondott képelemek neveiből, kezdőhangjaiból össze­álló mondandót. A képírás olvasása szervesen épült be a ragozó nyelvű műveltségek­be, a képírást mindenki tudta olvasni minden különösebb előképzettség nélkül.

A képektől elvonatkoztatott írást, a jelképekkel, betűkkel jegyzett írást csak iskolázott emberek tudják olvasni. A magasan iskolázott emberek, a tudósok, minden eszközzel, - és az adófizetők pénzéből rengeteggel rendelkeznek, - megpróbálják a képírást utólag a tanultak írásává tenni azáltal, hogy a képjelek ábrázolta tárgyakkal köszönő viszonyban sem álló szótagokkal ruházzák fel ezeket a képjeleket. A mondandót követhetetlen elemzések, nyelvészeti trükközések segítségével hámozzák ki, legtöbb­ször azt amit hallani akarnak, s nem azt amit az irnok közölni akart.

A tudós urakat és hölgyeket frusztrálja, ha egy felirat jelkészlete eltér az általuk leltárba vett jelképekétől. Nem értik a képírás lényegét: A képírás jelei képjelek, nem jelképek! Kép(jel) pedig annyi van amennyit az irnok le tud rajzolni.

A képjelek számának nincs elméleti alsó vagy felső határa. A képíró képességétől függ, hogy mondandójához milyen és mennyi képet használ fel, két egyszerű alap­szabályt betartva: a képjel (hieroglífa) legyen könnyen felismerhető és egyértelműen megnevezhető. Az képíró dolga ugyanis a képjeleket úgy összeválogatni, hogy az írástudatlan is –  a képjelek nevének, vagy kezdő hangjának hangos kimondásával –   meghallja a képírás mondanivalóját. A képírás módszere óriási szabadságot ad a képírónak, minden felirat az irnok egyinéségének a tükörképe, ezért a különböző feliratok hasonlítgatása nem sok eredményt ad. Ennél sokkal fontosabb felismerni és megnevezni a hieroglífa tárgyát.

 

 

A fentieket szemelőtt tartva vegyük hát sorba a képjeleket, jobbról balra és fentről lefelé:

a1: A 050  T (Tű/Tető) itt fejjel le-felé/alá, ez tehát le-T.

a2: Ez a jel egy összerovás, felső része a 023 T (tulipán) képjel és alsó része a 025 Tea, a b6 képjel, mely sok ligatúrában szerepel, a ligatúra tehát: T+T.

a3: A 019 áSZok (támasztófa) képjel még kétszer szerepel, meglepő helyen és formában! _S/Z.

 

a:          L-T T-T _SZ

 

Két értelmes és – természetesen – rokon értelmű olvasata is adódik az első oszlop fenti mássalhangzós, vagy ugratásos átírásának:

 

            LéTeT TeSZ  vagy éLeTeT TeSZ

            létet/életet tesz

A tesz igét itt csinál vagy teremt értelemben kell venni.

 

b1: Egy meglepő képjel: a fejforma csak megszemélyesítése az egyszerű 091/171 /TaRaJ képjelnek. Mondhatnánk azt is, hogy a képen látható alak neve Taraj, lévén ilyen taraj-szerű a hajviselete.

b2: Ezt a SPiRáLt, öSSZePöRüLő vonalat ábrázoló képjelet valami oknál fogva sem a CHIC, sem J.G. Younger nem vette be a jelek táblázatába, pedig sok szövegben szerepel: M06 _S/Z. (Valójában ez a jel a 035 S/Z lekerekített változata.)

b3: Ismét egy ligatúra következik, ezúttal egy beszélő összevonás: a 062 (l) képjel, (c4-ként tisztán is láthatjuk,) itt egy M08 íV-vel lett összevonva, a vekedést jelölő pontok sorát bezáró vizszintes vonalka alatt egy jól kirajzolódó ív látható: íVelve vagy Nő-vel íV

b4: 091/171 TaRaJ.

b5: Ismét egy megszemélyesített ligatúra következik, melynek mindkét tagját már ismerjük: a furcsán egyberajzolt szemöldök és orr valójában egy rövidszárú 019 áSZok (a3) és fölötte egy ív, az M08 íV, _S/Z+_V. Ez SaVó úr, a savótól a szája láthatatlanra húzódott össze.

b6: 025 Tea: T.

 

b:         T_R_J _S/Z N_-V_L _V T_R_J _S/Z-_V T

 

A fenti átírás hangzósításához tartsuk szem előtt, hogy egy baltáról van szó. Hogyan teremt, csinál egy balta életet? Úgy, hogy segíti a kornak megfelelő művelhető föld­terület előteremtését:

 

            TaRoLáSSa’ NöVeLVe TaRLó-SáVoT (J>L)

            tarolássa’ növeleve tarló-sávot

 

c1: 091/171 TaRaJ.

c2: M15 Duggancs, palántálásra használt ágas, meghegyezett botocska (a Lineáris A írás *01 [DA]  jele): D.

c3: {019+M08} = _S/Z+_V, (lásd b5).

c4: 062 Nő(l).

c5: Az ábra egy tönk/tonka/csonk, melyen a gyökerek jól látszanak. Egyetlen hieroglífa táblázatban sem szerepel, ez azonban semmit sem jelent, a fontos, hogy az olvasó felismerje és megnevezze. Az olvasók mi vagyunk, felismertük és megneveztük: TöNK!

c6: 010 Láb/áLL (a baltán élethűbb, mint Younger táblázatában).

 

c:          T_R_J D _S/Z-_V N T_N_K_ L

 

Az előző két oszlop hangzósítása után, igazán könnyű a dolgunk:

 

            TeRJeDő SiVáNY TűNiK eL

            terjedő sivány tűnik el

 

Szerencsére a sivány szó ma már nem divatos, de a kezdetleges mezőgazdasági termelés korában a termőföld terméketlené, sivány homokká válása az éhezést, éhhalált jelentette. Tarolással ezt a folyamatot tünteti el a balta.

 

            Létet/életet tesz tarolássa’ növelve tarló-sávot, terjedő sivány tűnik el.

 

Anélkül, hogy kifejezetten kimondaná, világos, hogy a fenti mondat alanya a balta. De a szöveg nemcsak a baltáról szól hanem a közösségről is, melynek túlélését a gyakorlat­ban segítette. Az istenek túl távoliak, a műtrágyát pedig még nem találták fel, így a művelésre megtisztított föld hamar kimerül. Újabb erdő-részt kell letarolni, növelni kell a tarló-sávot, hogy a kimerült terület pihentetésével, a sivány terjedése megszünjön.

 

A c5 képjel, melyet sehol sem jegyeznek hieroglífaként, jelképezi az egész feliratot.

A TöNK/ToNKa/CSoNK az erdőírtás jelképe: az ágaktól mentesített TöNK TöNKre­ment, de ennek a tönkretétlnek köszönve a sivány elTűNiK. Ez a kép jól illik az olvasathoz, erősítve annak szövegkörnyezetét (balta + tönk).

Mint láthattuk, csak ez az egy jel hiányzik a (mesterséges) jeltáblázatokból. Nem kérdés, hogy az Arkalochori Balta feliratánk stílusa egyedi a néhány (Phaisztosz, Mallia, Knossos,…) stílus között, de mi ez egy szöveg­szerkesztő betűtipusainak a készletéhez képest!

 

Biztosan akadnak kételkedők akik joggal várják a tudományos bizonyítását annak, hogy a balta felirata valóban magyar. Ehhez a segítségüket kell kérnem: bizonyítsák be, hogy ez az éppen olvasott mondat magyar. Megvan? Köszönöm. A mondat nyelve ugyanaz mint a balta feliratának nyelve, következésképpen a balta felirata is magyar. A balta feliratának képjeleit én csak átírtam a ma használatos ábécé megfelelő betűire, dekódoltam, kirejtjeleztem a feliratot. A rejtjelezést, kódolást áltlában titkosírásra használják. A balta feliratát a feledés tette rejtetté, az írás nyelve azonban él, így megfejtése csak a jelek hangértékeinek a meghatározására korlátozódik.

Mások kifogásolják az olvasatok friss nyelvezetét, a 3˝-4 ezer éves szövegek úgy hangzanak mintha tegnap írták volna őket. Erre mit mondhatnék? Két magyar nyelv van. Az egyik virtuális, amit az iskolában tanítanak, amelyik 21% finnugor, 20% szláv, 11% germán, 10% török, stb. szavakból áll. Ebben a virtuális nyelvben egy büdös szál magyar szó sincs, nincs gerince, deformált, az éppen uralkodó nagytestvér alfeléhez idomul. A másik magyar nyelv gyökrendszeren alapuló, önmagából építkező, tehát korlátlan számú, értelem-meghatározó szóbokorba szerveződő, 100%-ban magyar eredetű szavakból áll. A minosziak ezt a másik nyelvet beszélték, én is ezt beszélem. Ez a nyelv nehezen változik. Ha a szó egy hangja megváltozik akkor a szó vagy kiesik az értelmét meghatározó szóbokorból vagy az egész szócsaládnak vele kell változnia. Párszáz szó egyidejű változása nehezen elképzelhető és nincs is rá szükség: a (változatlan) gyökökből korlátlanul képezhetők új szavak, melyek értelmét a szóbokor behatárolja, tehát nincs szükség a deklarálásukra. Szabályosan leképzett szavainkat mindenki azonnal megérti, visszafordítva is, a már nem használt szavak jelentése a szóbokorból azonnal kiviláglik. Egyszóval, a mínosziak a rendszerű gerinces magyart beszélték, erre világosan utal is egy feliratuk, ezért hangzanak ma is frissnek.

Inkább a Lineáris A íráshoz sorolható egy másik arkalochori balta (AR Zf 2) felirata, de talán nem árt itt is foglakozni vele, hiszen egy újabb bizonyítéka annak amit az előbbiek­ben a magyar nyelvről kifejtettem. Láthattuk az előbbi baltán, hogy az írás iránya jobbról balra és fentről lefelé halad. Ez az irány nem kőbe vésett, haladhatna balról jobbra is. Az eddigi ‘megfejtések’ ragaszkodnak is ehhez az irányhoz, hiszen ezzel már is kedvenc vessző­paripájukon lovagolhatnak: IDa hegy, IDa-MoTher, stb. Visszafelé, jobbról balra, vagyis fentről, a fokától lefelé olvasva a balta sajátmagáról beszél:

TE-MA-DA-I : T-M-D I : TáMaD Ű = támad ő > támadó

Hát igen, a megfelelő ember kezében, a balta támadó fegyver. Ez talán mégsem más életére törő balta, lévén hogy egy szentélyből került elő. A magyarban könnyű megtalálni a támadás tárgyát, a –t rag elárulja:

            I-DA-MA-TE : I-D-M-T : ÖDéMáT (vizenyőt) / ÓDiuMoT (gyűlöletet)

Tudom, mindkettő idegen szó, de az ÖDéma EDényszerűleg vizet tartalmaz, az ÓDi az ÚTál-hoz áll közel. Gyerekkoromban láttam a baltát az eresz csurgásába vágni jégverés ellen, korábban talán testi és lelki betegségek ellen is használt. Maradhatunk azonban biztosan magyar szónál is: támad ő idomot, vagyis a tárgyak természetes, rendes, szabályos alakjába belevág, felhasítja, összedarabolja. Bizony, a balta ezt teszi, ez a rendeltetése.